Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-10 / 187. szám, péntek

„Tizennép éves voltam akkor..." A podbrezovái Őverma Vasmű vállalati villany erőmű-tel epén tíz tizenöt lépésnyi távolságból már a teli torokkal kiáltott szót sem érti meg az ember. Az ennél jóval erősebb hango­kat is elnyomja, túldübörgi a hegytetőről lezúduló víz, és az éppen teljes fordulatszámra állított soktonnás turbinák ru baja. . — Csúcsfogyasztás van a gyár­ban — magyarázza a csarnok­ból kiérve az ügyeletes mű- szakvezető, ]ozef Meüoed elv- társ. — Mindjárt csapolni fog­ják a kemencéket. Most kell a legjobban az áram. Pótolhatat­lan értéket jelent minden kilo­wattóra teljesítményünk. Ilyen­kor mi is csak az irodában, vagy itt kint az udvaron szók tűk megbeszélni az esetleg szükséges tennivalókat — fűzi aztán a magyarázathoz, mielőtt hellyel kínál a magasba nyúló fenyőfák árnyékában. A Lomnistái völgy legköze­lebb eső községében, a löbb mint ezerkétszáz lakosú Jase- nieben, már sok mindent el­mondtak róla. Ott is tudják., hogy hosszú évek óta kommu­nista példamutatással végzi munkáját a vasmű villanyeró- művében, és gyakran részesül nyilvános dicséretben. Bizonyára sok érdekeset me­sélhetne az erőműről, amelyet ötvenöt évvel ezelőtt egy kü­lönösen ügyes kezű helybeli ezermester ötlete és tervvázla­ta alapján kezdtek építeni a völgyben. Viszont az sem len­ne kevés, amit a maga mun­kájáról mondhatna el a negy­venkilenc éves kommunista, a Jaseniei Helyi Nemzeti Bizott­ság egyik legaktívabb képvise­lője. A legutóbbi választások idején már harmadszor tüntet­ték ki bizalmukkal a község polgárai. Most mégis másról faggatom A faluban többen megemlítet­ték, hogy Jozef Medved már a Szlovák Nemzeti Felkelés ki­törését megelőzően, gyerekfej­jel is hasznos segítőtársa volt a partizánoknak. — Nem én voltam az egyet­len — szabadkozik, amikor ezt hozom szóba. — Nálunk akkor ugyanazt csinálta szinte vala­mennyi magamkorabeli íiú. A Lomnistái és a szomszédos Jaseniei völgyben harmincöt év­vel ezelőtt nagyon gyakran visszhangzott fegyverropogás­tól az erdő. Ezen a vidéken Alexej Szemjonovics Jegorov bátor partizánjai tartották ret­tegésben a fasisztákat. A ta­vasz folyamán, a későbbi har­cokra készülve, több helyen létesítettek fegyver- és lőszer­raktárat a szovjet repülőgépe­ken érkezett szállítmányokból. Jegorovék itt építették ki téli táborukat is. amely a felkelés elnyomása után a Partizúnmoz- galom főparancsnokságának székhelye lett. Az ellenállók­hoz az itteni bunkerekből ju­tott el a Pravda több száma és a röpiratok százai. 1944 no­vemberében erre vezetett a fá­jó emlékű erőltetett menet útja. Üldözött partizánok, otthonu­kat vesztett ártatlan emberek menekültek a hegyeken át a fasiszták bosszúja elől. A no­vember tizedikéi szokatlan erő­vel tomboló hóviharban, mint­egy száz partizántársával együtt, itt vesztette életét Ján Sverma, a CSSZSZK hőse. —• Községünkben hamar sut­togni kezdték az emberek, hogy partizánok érkeztek a környékre — kezdi az emléke­zést. — Ahogy múltak a he­tek. egyre többet hallottunk róluk. Nemcsak a véletlen szemtanúk beszámolóiból, ha­nem a merész akciók nyomán is. Az egyik este azzal jött hozzánk valaki, hogy élelmi­szer kell a hegyekbe. Amíg anyám a batyut készítette a kamrában, megbeszéltük, hogy hajnalban majd én megyek a megadott helyre, az első bun­kerig. Jól ismertem itt minden ösvényt, meg aztán így kevés­bé volt feltűnő. A felnőtt em­bert hamar kérdezgetni kezd­ték, ha ki kijárt a taluból. Jasenieből rendszeresen hord­ták az élelmet a hegyekbe. Köz­ben vitték, hozták a híreket is. Jozef Medveď néhány nap múlva másodmagával surrant ki az udvarból. — Ján Havran már akkor is jó pajtásom volt. A legtöbb­ször kettesben jártunk minden­hová. Az egyik téli reggelen hátizsákkal felszerelve síléce­ken igyekeztünk a partizánok­hoz. Friss hő hullott az éjjel, csendes volt az erdő. Biztosra vettük, hogy a bunkerekig nem is látunk aznap élő lelket a völgyben. De nem így történt. Jó másfél órányira lehettünk a falutól, amikor hirtelen há­rom német tank kezdett dü­börögni mögöttünk. Alig tud­tuk leoldani a síléceket. Pil­lanatokon belül lőni kezdték a. hegyoldalt. A magas hóban ORVOSI TANÁCSADÓ VAKÁCIÓ VESZEDELMEKKEL Ä nyárnak két nagy öröm­forrása van: a nap és a víz. Ugyanakkor mind a nap, mind a víz veszedelmet is rejt ma­gában. A gyermekek bőre érzé­kenyebb, mint a felnőtteké, ezért meg kell tanulni a napo­zás szabályait. A napozást óva­tosan kell elkezdeni. Először csak 10 percig tegyük ki a testet a napfény hatásának, és a következő napokon fokoza­tosan növeljük a napozás ide­jét. így elkerülhetjük azt, hogy égési sebeket kapjunk, és né­hány álmatlan éjszakát szerez­zünk magunknak. Különösen vi­gyázni kell a vízparton, mert a víz felszínéről visszaverődő sugarak is hatnak a szervezetre. A tavak és a folyók mellett sokkal gyakoribb a napszúrás. Itt kétszeresen is gondolni kell arra, hogy — különösen a dé­li órákban — a fejet vászon­sapkával, szalmakalappal vagy vizes zsebkendővel védjük a nap tűző sugarai ellen. A nap­szúrás tünetei: bágyadtság, fej­fájás, émelygés stb. Ml a teen­dő ilyenkor? A beteget vigyük árnyékos, szellős helyre félig ülő helyzetben. Fejére tegyünk vizes borogatást, és itassunk ve­le kortyonként hideg vizet. Évente mintegy száz gyer­mek fullad a vízbe. Ez a szo­morú szám növekedik, mert a fürdőzés szabályait nem tartják meg. Mik ezek a szabályok? Első és legfontosabb, hogy csak fürdésre kijelölt helyen füröd­jünk. Ha egyedül vagyunk, ne mfipjünk a vízbe, mert baj ese­tén nincs aki segítsen rajtunk. Felhevült testtel tilos vízbe menni, valamint nem ajánla­tos fejest ugrani olyan vízbe, amelynek mélységét nem is­merjük. A gumimatracnak is megvannak minden évben az áldozatai. A filrdőző elalszik, közben a víz befelé sodorja a matracot a mélyebb részek felé. Ha itt beleesik a vízbe, ez vég­zetes lehet különösen annak, aki nem tud úszni. Gyanútla­nul álldogáló társunkat ne ta­szítsuk váratlanul a vízbe, mert ez szomorú következményekkel járhat számára. Új ellenség jelent meg a lá­tóhatáron: a kullancs, amely leggyakrabban bokros, bozótos terepen, erdőben található. Ma már kiderült, hogy közvetítője lehet emberi és állati betegsé­geknek. Ha kullancsot fede­zünk fel magunkon, nem sza­bad kitépni, mert a bőrbe sza­kadt fej elgennyesedhet. Petró­leummal, vazelinnel, vagy zsír­ral kenjük be a kullancsot, a- mitől légzőszervei eldugulnak, és magától leesik. A nyári táborok már megnyi­tották kapuikat. A nagyobb kö­zösségekben az egészségügyi szabályokat fokozott mértékben meg kell tartani. Ez főleg a tisztálkodásra vonatkozik. Gyak­ran mossunk kezet és lefekvés előtt lábat. Fagylaltot csak megbízható helyről vásároljunk, mert a fagylaltmérgezés veszé­lyes. Még egy veszedelemre kell felhívni a figyelmet, és ez a gombamérgezés. Ne higgyük magunkról, hogy gombaszakér­tők vagyunk. A kirándulásokon szedett gombát fogyasztás előtt leghelyesebb gombaszakértövei ellenőriztetni. Dr. MARÉK ANTAL kúszva jutottunk el egy mélye­désig. Maradni nem volt mer* szünk, mert egyre közelebbről hallottuk a géppuskákat. Meg­várva egy-egy sorozat végét négy öt méterrel jutottunk előbbre a következő bokorig, fáig. — Hogyan végződött az a reggel? — Már közel voltunk a par­tizánokhoz. A téli táborból le­ereszkedett az egyik csoport. Viszonozták a tüzet, de közben minket is célba vettek. Amint később kiderült, német felderí- tóknek hittek bennünket. Sze­rencsére csak a fejünk fölött fütyültek a golyók, s az ijedt­ségen kívül nem esett semmi bajunk A két fiú csak másnap me­részkedett vissza a faluba, ahol megint közvetlen életveszélybe kerültek. — Alig egy óra múltán né­met őrjárat kutatta végig a házakat. Hozzánk érve tojás- rántottára támadt kedvük a ka­tonáknak. Hiába mondtuk, hogy nincs tojás, ketten felforgatták a tyúkólat. Bekövetkezett, ami­től féltünk. Korábban ugyanis aknákat és két láda kézigrá­nátot rejtettek a trágya alá a partizánok. Felhúzott géppisztolyokkal állították sorba az egész csa­ládot.. — Édesanyám nyelvtudása mentette meg ötünk életét. Ko­rábban egy német családnál szolgált. El tudta hitetni a dühtől és az ijedtségtől egy­szerre reszkető parancsnokkal, hogy mi, gyerekek voltunk azok. akik csínytevésból, ka­landvágyból szedtük össze és dugdostuk el az aknákat, meg a gránátokat. De az is sokat jelenthetett, hogy akkor már keletről gyorsan közeledett a front v , Űjabb cigarettát húz elő az észrevétlenül összegyűrt doboz­ból. A műszerfalról éppen szi­rénaszó jelzi, hogy a gyárban véget ért a csapolás. r.AU) karoly Kommentáljuk Jogos elégedetlenség Az új lakással, költözéssel járó öröm sajnos sok esetben nem felhollen. Frissen átadott lakónegyedeink lakosai bosszankodva tapasztalják, hogy az utcák és a köz világi tás még nem készült el, nem adták át az óvodát és az iskolát, az egészségügyi központ és az üzlet építését még meg sem kezdték. Ma már természetes igény, hogy a lakások közelségében gyermekintézményeik, kereskedel­mi, egészségügyi és kulturális létesítmények — vagy aho­gyan a szakemberek nevezik őket — kapcsolódó létesít­mények is épüljenek, hiszen ezek nélkül elképzelhetetlen a tágabb értelemben vett összkomfort. A lakásépítésben jelentős sikereket értünk el. Szlovákiá­ban 1 flOtl lakosra számítva évente mintegy 9,50 új lakás épül, ami nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó eredmény. Míg azonban a lakásépítés korszerű szinten valósul meg, több munkafolyamat nem zárkózott fel ehhez — így a kapcsolódó létesítmények építése sem. Továbbra is felemás, a korszerűt a hagyományossal vegyítő techno lógiával, sok élőmunkával drágán épülnek, nem is be­szélve arról a szemléletről, amely magasabb rangot, na­gyobb fontosságot tulajdonít a lakásépítésnek mint a kap­csolódó beruházásoknak. így aztán országszerte bosszankodnak az új negyedek la­kosai. Bratislavában például az erre az évre tervezett 39 létesítmény közül az első félévben csak négyet adtak át, Kassán (Kosice) a Magasépítő Vállalat az évi feladatnak csak 27 százalékát teljesítette. A kassai Dargói hősök la­kótelepen már 15 000 en laknak, de az építők eddig csak két óvodát és bölcsödét meg egy üzletet adtak át. Ugyancsak Kassán még az idén sem sikerül befejezni az 1968 óta épülő távközlő központot. A kelet-szlovákiai ke­rületben az építőipar adóssága még nagyobb, mint tavaly a járási építőipari vállalatok a kapcsolódó létesítmények építésében évi feladataiknak nem egész 15 százalékát tel­jesítették eddig. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a többi városban és kerületben sem, ami természetesen jogos bí­rálatot vált ki a lakosság részéről. Párt és állami szerveink rendszeresen foglalkoznak ezek­kel a problémákkal, a kongresszusi határozatok és az azóta megtartott központi bizottsági ülések határozatai is arra kötelezik az építőipart, hogy valóban komplex lakó­telepeket építsen. A központi bizottság 1976-han leszögezte, hogy a lakótelepek járulékos ellátottságában tapasztalható lemaradás nagymértékben csökkenti építőiparunk sikereit és ezért fontos politikai feladat a kapcsolódó létesítmé­nyek problémájának megoldása. Döntő fordulatot azonban eddig nem sikerült elérni. Kétségtelen, a legtöbb teendő az építőipari szervezetekre hárul, de a bajok csakis az irányító szervek, a tervező intézetek, az építőipar és a nemzeti bizottságok egyesített erőfeszítésével orvosolha­tók. Valamennyiünk érdeke, hogy a kapcsolódó létesítmé­nyek építése szervezettebb, egyenletesebb legyen és ne maradjon le a lakásépítés üteme mögött. CSIZMÁR ESZTER Nyári gondok Rugalmasabb, gyorsabb megoldást Az utóbbi éveikben a Felső- Nyitra vidék idege nf o rgal ma jelentősen felélénkült. A turis­táikat főleg a vidék szépsége, a begyek — a Kis-Magura, a Vtáčnik stb. — nyújtotta ki­rándulási lehetőségek, s újab­ban a Nitrianské R ud.no* i víz­tároló is vonzza. Nem is szólva Bojai'icéről, a radioaktív fürdő­vizéről, világhírű állatikertjéről ismert fürdővárosról. Évente százezrekre tehető a vidék lá­togatóinaik a száma. Ennyi em­ber ellátásáról gondoskodni bi­zony nem csekélység. A prievidzai Reštaurácie vál­lalat — mint Ján Halenár, a válla kit igazgatóhelyettese el­mondta — 49 egységet üzemel­tet a járásban. A vendéglátó- ipari helyek száma 4662, a szállodai férőhelyeiké 391. Sok ez vagy kevés? — Ahogy vesszük. Télen elég, a nyári főidénybem nagyon ke­vés, annak ellenére, hogy Prie- vidzán és Bojnicén a Jednota fogyasztási szövetkezet is nyújt a miénkhez hasonló szolgálta­tásokat. A nyári idényre igyek­szünk mindig kellően felkészül­ni. Sajnos, az áruellátás hiá­nyosságait, zökkenőit mi is ér­zékeljük, ez főleg üzemegysé­geink étel- és italkínálatán mu­tatkozik meg. Szállítóinkat azonban nem vagyunk képesek rábírni, hogy megrendelésein­ket pontosan teljesítsék. A prievidzai Jednota Fo­gyasztási Szövetkezet már évek óta a járás legaktívabb társadalmi szervezetei közé tar­tozik. Csaknem 1100 dolgozója 199 üzletben és vemdéglátóipari létesítményben gondoskodik a lakosság és a turisták ellátásá­ról. — Tudatosítjuk, hogy milyen feladat hárul ránk az Idegen- forgalom lebonyolítását Ille­tően — mondja Ján Pekár, a szövetkezet alelnöke. — 103 ven d é p 1 á t ó i n a ri tt z eme p y s é g ii nk van, közülük sok az ideeenfor- palmi kö/nontokban. A Nitrian- ské Rudno-i víztároló mellett például tfthb büfét és epv étter­met, a főútvonalak mentéin né­hány motoresztet és éttermet üzemeltetünk, Bojnioén és Prie- vidzáin szintén vannak büféink és eszpresszóink. A fogyasztási szövetkezet, mint minden évben, az idén is felkészült a nyári turistaidény- re, s az aratók élelemmel és üdítőitallal való ellátására. Ás­ványvízből, tartós üdítőkből, gyümölcsszörpökből, hús- és ét elkomzer veikből a nyári kész­letet idejében tartalékolták — a turisták, a lakosság igényeit mégsem tudják hiánytalanul kielégíteni. — Szállítóink, sajnos, gyak­ran nem teljesítik kötelezettsé­geiket. Mindegyikkel pooitos szerződést kötöttünk, hogy a nyári hónapokban előnyben ré­szesítsenek bennünket az áru­ellátásban — folytatja Ján Pe­kár. — Nyáron ugyanis mi gon­doskodunk néhány mezőgazda­sági üzem dolgozóinak az ellá­tásáról is. Legtöbb gondunk a sö>r. a márkás üdítőitalok, a tartós hentesáru, a tejtermékek és a zöldség beszerzésével van. A problémákat szinte naponta igyekszünk megoldani. Egyszer a nagyraktárral, máskor a ter­melőkkel tárgyalunk, gyakran más járásokból magunk szállít­juk az árut, de tartós eredmé­nyeket nem sikerül elérnünk. A hallottak után kopogtattunk be a járási nemzeti bizottság kereskedelmi és idegenforgalmi osztályára. Ida Gálová osztály­vezetőtől kérdeztük meg, mit tesznek a járás illetékes ve­zetői az ellátás javítása érde­kében — Járásunkban más komoly problémával is meg kell küzde- nünk — az ivóvízhiánnyal. Nyáron tartálykocsikkal szállít­juk az ivóvizet oda, ahol nincs elegendő. Ami a húst és a hen­tesárukat illeti, az ellátás jobb lesz, ha a prievidzai húsüzem megkezdi a termelést. Addig a zvoleni járásból szállítjuk a húsárut. Persze, el kell ismer­ni, hogy ez kevés. A sör okoz­za talán számunkra a legtöbb gondot, pedig a sörgyár egy kőbajítáanyira van tőlünk. A topolčanyi sörgyár azonban nem tudja fedezť. a növekvő szükségleteket. A márkás üdí­tőitalok hiányát a járáson be" lül nem tudjuk orvosolni. Li­monádét a járásban is gyár­tunk, de ez a nagy meleglieií gyorsan romlik. — A tejterméikí-k és a sajtok nem régi bem még nem szere­peltek a hiánycikkek listáján. Amióta azonban a tejipari üw? mek termelését specializálták, s a prievidzai tejüzem nem gyárt sajtokat és más speciá lis tejtermékeket, romlott a helyzet. A vezérigazgatósághoz fordultunk segítségért, de fé­lő, hogy ígéretük, miszerint más feldolgozó üzemek bői biz tosítanak számunkra elegendő tejterméket, nem a legmegfele­lőbb és állandó megoldás. — Ugvamcsak nagy gond a járás zöldségellátása, annak el­lenére, hogy kormány határozat született a járás kiemelt ellá­tásáról. Szlovákia több járásá­ból kapjuk a zöldséget. A szer­ződéses szállításokon kívül egy kamion rendszeresen szállítja járásunkba a zöldséget a ko­máromi és az érsekúivári já­rásból. Az elmondottakból láthatjuk, hogy az illetékesek az ellátás kérdését nem kezelik mostoha- gyerekként. Csakhogy minden lépés, meily a javuláshoz veeet, hosszú ideig tart. Az emberek türelme pedig véges. A megol­dás tehát a rugalmasságban és a gyorsaságban keresendő. JOZEF SLUKA Uborkaszezon A szó igazi értelmében ubor­kaszezon van a Közép-szlová­kiai Konzerv- és Szeszgyár lo­sonci f Lučenec) üzemében. A dolgozók közé beálltak a köz- gazdasági szakközépiskola ta­nulói is. Három műszakban fo­lyik a munka. A járás földmfi- vesszövetkezeteiben mintegy négy és fél ezer tonna uborka termett, s ezt ikell feldolgozni. A közkedvelt savanyúságból több mint ezer tonna jut ex portra is. Kanizsa István 1979. VIII. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents