Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1979-08-23 / 198. szám, csütörtök
A szovjet film ünnepe Hatvan év telt el azóta, hogy 1919. augusztus 27-én Lenin aláírta a filmgyártás és forgalmazás államosításáról szóló dekrétumot. Bár a fiatal szovjet állam élethalálharcot vívott a fehér ellenforradalmárok és azok támogatói ellen, s ezernyi gond, nehézség várt megoldás ra, de erre a kulturális intézkedésre soron kívül időt, energiát fordított Lenin. Tudta és hangsúlyozta: olyan művészet ez, amelynek tömeghatása szinte felmérhetetlen, háborúban, békében egyaránt fontos eszköze a tudatformálásnak, a tömegek befolyásolásának. Nem egyszerűen szervezeti intézkedés volt tehát az államosítás, nem csupán arról volt szó, hogy a számos kisebb-nagyobb magánvállalkozás helyett egységes irányítás alá került a filmipar. Fontos ideológiai feladatok vártak a szovjet filmre. Már az első hónapokban külön filmkocsikat állítottak be az agitációs vonatokhoz, ügyeltek arra, hogy a gyermekek tízezrei vegyenek részt az előadásokon. Az egyik ilyen vonat népbiztosa így írja le ezeket az előadásokat: „A gyerekek a mozinak örültek a legjobban. A kocsi, amelybe körülbelül kétszáz gyermek fért be, mindig zsúfolt volt. A gyerekek fecsegve-lármázva betörtek, felugráltak a padokra és nagy zaj közepette foglalták el helyüket. Siettették a gépészt: — Mit állsz ott, bácsi. Indítsd már meg a masinát. — Hangosan zúgva, mint a méhkas mindannyian egyszerre olvasták a magyarázó szöveget...“ Az első lépések nem voltak könnyűk. A polgárháború, a gazdasági nehézségek és a nyersanyaghiány mellett a szakmai gyakorlatlanság is erősen akadályozta a fejlődést. Lehetővé tették tehát, hogy a filmes pálya iránt hajlamot érző leszerelt vöröskatonák, munkás- és parasztfiatalok, forradalmi értelmiségiek magas fokú elméleti szinten sajátítsák el a mesterség útjait. A szovjet kormány hívó szavára sokan jöttek. Köztük egy tehetséges színházi rendező, Szergej Eí- zenstein, egy vegyészmérnök, Vszevolod Pudovkin és egy tanítóból lett diplomáciai futár, Alekszandr Dovzsenko. Ök és a nyomukba szegődöttek teremtették meg a szovjet filmet, a világszerte ismert szovjet filmiskolát, melynek hatása számos rendező munkásságában napjainkban is kimutatható. Az 1919- ben létrehozott Országos Film- művészeti Iskola — a világ első ilyen nemű intézménye — volt a bölcsője a nagy hírű szovjet filmművészetnek. A nagy korszak, a némafilm klasszikus remekei — a Pa- tyomkin páncélos, a Föld, Az anya, a Sztrájk, a üzsingisz kán utódja, az Október, az Arzenál — valóban a filmművészet csúcsait jelentik. Egyesítik a művészi kifejezésmód abban az időben páratlan tökélyét a forradalmi lendülettel, az elgondolkoztató és mozgósító társadalmi problémafelvetéssel, ábrázolással. A fejlődés vonalát a Nagy Honvédő Háború kitörése szakította meg. Ettől kezdve a filmipar is elsősorban a front, a honvédelem érdekeit szolgálta. Olyan alkotások születtek, amelyek harcra mozgósítottak és a helytállást ábrázolták. A legkiválóbb rendezők, operatőrök az első vonalból tudósították a nézőket az eseményekről. A háborús pusztítás, a fasiszta megszállás következtében rendkívül nehezek voltak a technikai és gazdasági körülmények. Mind mennyiségi, mind minőségi szempontból visszaesés következett be a szovjet filmművészetben. A szovjet film újjászületését, máig is tartó, bár korántsem egyenletes fejlődési ívű periódusát Mihail Kalatozov Szállnak a darvák című filmjétől számítják. A mű úttörő jelentősége abban rejlik, hogy alkotója szakít a korábbi filmek pa- tetikus hőskultuszával, helyette az embert, a világégésnek az emberi kapcsolatokra tett hatását állítja érdeklődésének középpontjába. Ojfajta hősök népesítik be a vásznat. Esendősé- gük, gyarló vonásaik sem maradnak rejtve előttünk, s mégis eszményképekké válnak (Emberi sors, Ballada a katonáról, A tiszta égbolt, A negyvenegyedik, Lenin októbere). Szergej Bondar csuk, Grigorij Csuhraj, Mihail Romm, Jurij Rajzman — a merész kísérletezés élharcosai — neve mellett újabbak is feltűnnek: Andrej Tarkovszkij (Iván gyermekkora], Julij Karaszik (Amikor egy lány tizenöt éves), Georgij Danyelija (Moszkvai séta), Marlen Huci- jeo (Húszéves vagyok), Szergej Geraszimov, Igor Talankin. A folytatás nem maradhatott el. A fiatalok friss szellemet és teremtő invenciót hoztak a filmgyártásba, tevékeny részt vállaltak az új fiimi világkép kialakításában. Gondoljunk csak Gleb Panfilov, Andrej Mi- halkov-Koncsalovszkij, Alekszandr Mitta, Nyikita Mihalkov, Hja Averbah, Larisza Sepityko alkotásaira. Külön színt képviselnek a szovjet filmművészetben az irodalmi adaptációk: régi tradíció folytatódik e sorozattal. A kutyás hölgy (foszif Hejfic), a Félkegyelmű, A Karamazov testvérek (Ivan Pir- jev), a Háború és béke (Szergej Bondarcsuk), a Hamlet, a Lear király (Grigorij Kozin- cev), az Othello (Szergej Jut- kevics), az Anna Karenina (Alekszandr Zarhi), a Bűn és bűnhődés (Lev Kulidzsanov) valóban emlékezetesek maradnak. (A nemzetiségek filméletéről ezúttal távirati stílusban sem emlékezhetünk meg.) A csehszlovákiai nézők csak a felszabadulás után kerülhettek közelebbi kapcsolatba a szovjet filmmel, s azóta követhetik nyomon fejlődését. A szovjet filmek 1945 után lendületükkel, a belőlük sugárzó életigazsággal váltak emlékezetessé, a hollywoodi kommersz filmek, a német és olasz háborús propagandaprodukciók után. Azóta is tanulunk belőlük és szórakozunk rajtuk. Tat- jana Szamojlova, Innokentyij Szmoktunovszkij, Alekszej Batalov, Szergej Bondarcsuk, Borisz Csirkov, Vaszilij Suksin, V jacseszlav Tyihonov, Irina Szkobceva, Ljudmila Szavelje- va és társaik ma már személyes ismerőseink. A Szovjetunióban ma harminckilenc stúdióban készítenek filmeket. Évente átlag 150 játékfilmet forgatnak, ezenkívül száz alkotás a televízió számára készül; a dokumentum-, népszerű-tudományos, rajz- és báb-, valamint oktatófilmek száma eléri az 1200-at. Hatvan esztendő alatt mintegy 5800 játékfilm készült a szovjet stúdiókban. Nagy utat tett meg a szovjet film a hat évtized alatt. Az idősebb filmmüvésznemzedék s a mellette felnőtt tehetséges fiatal alkotók kísérletező kedve, elmélyült éleslátása, művészi hitvallása biztos záloga a további eredményes fejlődésnek. TÖLGYESSY MÁRIA Nyáron sincs szünet Pedagógusok, szülök és tanulók összefogása Nyolcadszor Tokajban Augusztus 5—10 között nyoL- eadszor rendezték meg a Tokaji írótábort, amely az idein Móricz Zsigmond nak - szentelt eanlékünnepéllyel kezdődött. Ezt követően „Információ a társadalomban, irodalomban“ címmel Hankiss Elemér kandidátus tartott vitaindító előadást. Az előadás óriási és jelentős anyagot ölelt fel, jó alapot adott a többnapos vitához, mely hű volt ahhoz a mó- riczi elvhez, hogy: Az irodalom, Élet. A kettő egysége elvitathatatlan és megbonthatatlan. A vita utolsó napján Vité- zy László filmrendező bemutatta ABC című filmjét, melyet (bár a kései órákban) bemutatott a Magyar Televízió is. A film az olvasástanítás új módszerével s a tankönyvkiadás körüli bonyodalmakkal foglalkozik, nagyon tisztán, józanul és kritikusan. A vita azt is bizonyította, hogy az írók menynyire figyelemmel kísérik az oktatás ügyét, az új nemzedék nevelésének problémáit. A téma érdekessége, melyre a film is utalt, hogy az olvasásitanítás új módszerót bevezették a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolákban, s jó eredményeket érnek el, míg Magyarországon nem fogadták nagy lelkesedéssel e módszert, nem a pedagógusok, hanem a hivatalos szervek Délutánonként irodalmi kirándulásokat szerveztek. A résztvevők előtt kitárult a zempléni táj szépsége, mérhetetlen történelmi és irodalomtörténeti gazdagsága. Tokajijain a községi vezetők tájékoztattak a nagymúltú község fejlesztéséről, jövőjéről. Sárospatakon a megújított Móricz-házon elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg az írók, ahol Bata Imre irodalomtörténész mondott beszédet. A résztvevők megtekintették a vizsolyi templomot, ahol a biblia magyar fordítását nyomtatták. Göncön megkoszo- rúzttfk Károlyi Gáspár szobrát, akiben nemcsak a biblia első magyar fordítóját, hanem, Ady Endre szerint, a magyar irodalmi nyelv megteremtőjét is köszönthetjük. Gönc műemlékekben is nagyon gazdag, bizonyítja ezt a helyreállított Hu- szita-ház is. Izsófalván Izsó Miklós szobrászművész, majd Rudabányán Gvadányi József költő szobránál tisztelegtek a tábor résztvevői. Aggteleken a Petőíi-em- léktáblát koszorúzták meg, majd Szalonnára, az Árpád korabeli templomba tettek látogatást. Az írótábor szervezői éviről évre nagyobb célokat, feladatokat tűznek ki. Ahogyan Papp Lajos, a Napjaink főszerkesztője mondta: egyik fő céljuk a baráti kapcsolatok ápolása, elmélyítése is. Ezért évről évre szeretettel fogadott vendégek a szlovák írók, költők, műfordítók és a csehszlovákiai magyar irodalom képviselői, akik közül az idén is többen jelen voltak. . FECSÖ PÁL Munka közben Nyáron csftand honol az iskolákban. üresek az osztályok, pihennek a tanulóik, a tanítók. A Kassai (Košice) Magyar Ta nítási Nyelvű Középfokú Ipariskola azonban zajtól visszhangzik: a tanítást itt ugyanis építőmunka váltotta fel. A szakemberek és az iskola nö vendékeiből vorbuváilódott építő- csoportok egyszerre három építkezési részen dolgoznak. A legkomolyabb munkát az acél- szerkezetes KORD- B típusú tornaterem építése igényli. A vaslábakon álló 24x12 méteres létesítmény alapozásához egy évvel ezelőtt kezdtek hozzá a Kassai Magasépítő Vállalat dolgozói. Augusztus közepére az úgynevezett d u rva m űn k a k , el - készültek, s a 2,7 millió korona költségvetéssel épülő tornatereim befejezésre vár. Valóban vár, . mert amikor ott jártam, szíine telt a munika. A kivitelező ugyanis az építőanyagok raktározási helye in nem találta a Jeseníkyl>ől leszállított plafomelemekoit. Mi re a cikk megjelenik, remélhetőleg véget ér és eredményes lesz a „nyomozás“, s folytatód hat az építkezés. Az öltözővel, zuhanyozóval és sportszer rak táraikkal ellátott tornateremmel, melynek előcsarnokában egy laboratórium és a testnevelő tanárok kabinetje is helyet kap, részben teljesül az iparisták régi Vágya. Ősztől a test nevelési órák az iskolában lesz nek, a diákoknak nem kell többé rohanniuk más iskolák ós sportegyesületek tornatermeibe, mmt korábban. Hegy gondjuk csak részben oldódik meg, az azért vám, mert ilyen nagy iskolának két torna teremre lenne szüksége. A másik fontos feladat: a villanyhálózat kicserélése. A negyven esztendős épület megvilágítása nem felel meg a követeimé nyék nek, és biztonsági szempontból is veszélyes volt. Ezek az okok kényszerítőtték rá az iskola vezetőségét a félmilliós költségvetésű rekonstrukcióra, melyet a Kassai Járási Építőipari Vállalat végez. A közelgő tanévben más meglepetés is vár a tanulókra. Ha marosan elkészül az új központi fűtés, melyet a városi fűtő hálózat ra kapcsolnak rá. Ez a korszerűsítés is igen sürgető feladat, mert télen az iskola diákjai és tanárjai sokat dideregtek. A fűtőrendszer kicseré lését a ROZVOJ helyi üzeme vállalta. — Ha nem segítenek a szülők és a diákok, akkor most nem állunk így a munkával — tájékoztat Boda Pál mérnök, az iskola igazgatója. — Ma nem könnyű ilyen munkákra kivitelezőket találni, azért örülünk, hogy ha nehezen is, de nekünk sikerült. A vállalatok általában nem vállalják a se gédmunkákat, ezért a falak vésését, az építéshez szükséges beton és habarcs elkészítését, valamint az anyagmozgatást az iskola biztosítja, pontosabban a diákok, szülök és a pedagógusok végzik. — Naponta tí—12 tanulónk segít — egészíti ki az igazgató válaszát Varga István tanár, aki azzal tölti a nyári szünetet, hogy naponta bejár és irányítja (A szerző felvétele) Ä magunk öröme is — Na, anya ... Na!... Gyér’ be velem a vízbe! — Hagyjál napozni, nagyon kérlek! — Akkor tollasozzunk ... — Maradj már veszteg, Jó?! Ilyen és ehhez hasonló beszélgetést, kunyerálást, esdeklést, rimánkodást bárki hallhat, strandon, nyaralás közben, akárhol. Az említett esetben a tízéves forma kisfiúnak szerencséje volt, a mama felállt, nevetve és kedvesen hátbataszí- totta a Hűt, ment vele tollaslabdázni. A történet valahogy nyakatekerten és furcsán jutott eszembe akkor, amikor eau unalmas értekezlet szünetében a következőket hallottam: Az egyik országos szervezet pályázatot hirdetett gyermekek részére. „Legszebb élményem“ — ez volt a pályázat témája. Alapiskolás korú gyerekektől vártak élménybeszámolókat az ország minden részéből. Közel ötszáz gyerekírás érkezett, szabatos és pongyolán fogalmazott, vidám és szomorkás hangú, szülőkdiktálta mintadolgozat és meghatóan kedves, igazi gyerektörténetek. Jelmezbálról, hócsatáról, táborozásról, versenyekről, üdülésről, gyereknapról és még számtalan eseményről írtak a gyerekek. A félezer pályázat közül kettőben a szülők is szerepeltek. Két gyereknek volt szüleivel közös, megírásra való emlékezetes élménye. Megdöbbentő adat. Nem mintha azt várnám, vagy azt szeretném, hogy egy ilyen pályázatra csak családi élményekről, örömteli szülő—gyerek kapcsolatokról hírt adó írások érkezzenek. De hogy több száz gyerek közül csupán ketten érezhették úgy, hogy életük addigi legnagyszerűbb élménye közös a szülőkével — ez statisztikának sem jó. Talán azért jutott eszembe az a nyaraló kisfiú, akinek végül is engedett a mamája és elment vele tollaslabdázni. Többet kellene engednünk ezeknek az együttlétet áhító kéréseknek, talán eléjük is mehetnénk néha. Különösen most nyáron, a szünidő, a vakáció, a szabadságok idején, de máskor is. Mert legtöbbször a mi szülői hajlandóságunkon múlik a közös játék sikere és öröme. Pedig az együttlétek nemcsak a gyerekeink épülését, jóérzését, örömét szolgálják. A magunkét is. HEGEDŰS ERZSÉBET a segédmunkát. — Nélkülük sokkal lassabban haladnánk — állapítja meg. Dicsérik a szülőket is, akik közül eddig sokan segítettek, mint például Mázik Dezső a feleségével, Petro Balázs és mások. Varga István szerint eddig Laczo István, Humják István és Jankovics Gyula IV. osztályos diákokait munkájukért és magatartásukért igazgatói dicséretre javasolták. Otljártamikor öt diákkal találkoztam. Klárik Gábor, Helmecl István, Móré Sándor és Simon Béla ősztől negyedikesek lesznek, Perliács Pál pedig harmadikba megy. Ok többi társaikhoz hasonlóan a nyári vakációból egy hetet iskolájuk építésén töltenek, persze nem önköltségen, mert szállásról és a munkáért járó jutalomról az iskola gondoskodik. — Ha nem fizetnének, akkor is szívesen jönnénk — mondják a napbarnított fiatalok munka közben, majd azt is hozzáfűzik, hogy kötelességüknek érzik a segítést. — Perhács Pali még n?m negyedikes, ezért neki csak egy napot kellene dolgozni, de ő egy hetet vállalt — mondja Varga István pedagógus, aki röviddel ezután pihenőt javasol a fiúknak, mert ahogy mondja, „délután deszkát hoznak és kell az erő a lerakásához.“ Túlórázás van tehát kilátásban, de a fiúk nem mondanak ellent, pedig amint az a tanárok és az ő szavukból is kiderült, a segítség nem kötelező. Az igazgató szerint az építkezés és a javítási munkák jól haladnak, s ha nem jön közije semmi, akkor a tanévkezdés az ipariban zökkenőmentes lesz. GAZDAG JÚZSEF KULTURÁLIS HÍREK □ Majdnem három esztendeig forgatta Francis Ford Ooppo'ia Apokalipszis most című fi'unjét, amelyet az idei cannes-i fesztiválon nagydíjjal tüntettek ki. A filmnek ez volt az első nyilvános vetítése, mert Amerikában egyelőre húzódoznak a film bemutatásától. Coppola — aki a Keresztapa és a Ma. gánibeszélgetés rendezője — leleplezi az amerikai katonák magatartását Vietnamban. A mintegy 30 millió dolláros költséggel forgatott film azonbain nem nagyon nyerte el a „legmagasabb körök“ elismerését, kifogásolták, hogy a film nem objektív, erősen antimilitarista szellemben (?!) ábrázolja a vietnami háborút. 0 Chilében 1970 óta kétszázötven mozit zártak be, s mindössze száztíz maradt abban az országban, ahol a világ legszigorúbb cenzúrája működik. Chile talán a föld egyetlen országa, ahol bizonyos fi’imek esetében a megtekintési korhatár 21 év. 1979. VIII. cs.
