Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-21 / 196. szám, kedd

Másfél év múlva elkészül o Prágai Kultúra Palotája HOZZÁ HASONLÓ NINCS AZ ORSZÁGBAN Nincs is talán olyan ember, aki a prágai Klement Gottwald híd pankráci hídfőjére érve ne fedezné fel első pillantásra az alatta elterülő tágas térségen 1976 óta épülő, félig-meddig már elkészült Kultúra Palotá­ját. De a közeli Víšehrad erő dítmény magaslatáról — szinte madártávlatból — még jobban szemügyre vehető a szabály- tál an sokszögei képező, az ere­detiség jeleit magán viselő épülettömb, amely magasságát és külsejét tekintve is jól bele­illik környezetébe. Tervezői a metró szomszédos állomására és Vyšehrad értékes műemlé­keire ís tekintettel voltak. Magas műszaki és művészi színvonal Már a palota tervrajzai is spjtet’k. 1 v"* 'inas aeél­Szézaóí több vóHaíat ezeregyszúz dolgozója — Figyelmünk a legcseké­lyebb részleteikre is kiterjed, meirt nem bízhatjuk magunkat a véletlenre. Művünkért, ame'ly minden tekintetben korunkat, fővárosunk fejlődését lesz hi­vatott tükrözni, együttesen vál­lalunk felelősséget — ez a ter­vezők, építők és a többi szak- emiber egyöntetű hitvallása. — Kezdetben csak né hányán voltunk — mondja Josef Karlík építészmérnök — idővel azon­ban, <i megnő vekedett munkák­kal arányban, soraink a part- nen/általatok, a kutatóintézetek és a főiskolák dolgozóival fo­kozatosain bővültek. De az if­júsági munkabrigádok segítsé­gét is megbecsüljük. Ma már száznál is több vál­lalat 1100 dolgozója tevékeny­ň pragai Kultúra Palotája építése — maduriuvLuibál (Stanislav Tereba felvétele) 1979. Vili. 21. szerkezet, látványos üvegfal­burkolat s korszerű berendezé se is megerősíti, hogy európai színvonalú alkotás van születő­ben. A szakemberek véleménye szerint semmibe senn marad a moszkvai, berlini, párizsi, bel grádi és a többi, hozzá hasonló küldetésű központok mögött. Hozzá hasonlót hiába is keres­nénk az országban — mondják. Akinek némi fantáziája van, az már lelki szemei előtt látja ezt a magas műszaki és mű­vészi színvonalon épülő létesít­ményt. Csupán azt nehéz el­képzelni, hogy nem egészen két év múlva — a palota üzembehelyezését ugyanis a terv 1981 tavaszára irányozza elő — hogyan felel majd meg a vele szemben támasztott igé­nyes követelményeiknek ez a politikai és kulturális esemé­nyeknek otthont nyújtó intéz­mény, amelyneik a vendéglátó- ipari üzem feladatait is teljesí­tenie kell. Egyelőre nagy a felfordulás az építkezés színhelyén, a mintegy 800 ezer köbmétert feilölelő, beépített térségen. Az anyaggal megrakott tehergép­kocsik, a daruk, a kotrógépek bugása egybeolvad a szomszé­dos hídon közlekedő autók za­jával. Kétségtelen, hogy a ma­gasra szálló por miatt sem irigylésre méltó a közeli épü­letek lakóinak a helyzete. Ez a szempont azonban — tekintet­te 1 a születőben levő mű hord- erejére — eltörpül mellette. A háromezer személyt befo­gadó kongresszusi termen kí­vül ugyanis további négy te1- rém szolgál maid a legkülön­bözőbb rendezvénve'k céljaira. Különösen fontom lesz az érte­kezletek, vagv akár a bálO'k és táncmulatságok szí nhel véül szánt több mint 1200 küldött­re, illetve vendégre „szabott“ teirem, ahol bizonyos alkalmak­kor a színpad és a lépcsőzetes nézőtér elővarázselása sem okoz majd nehézséget. A kor­szerű bans?- és világítási tech­nika jóvoltából az esztrádmű- sorok és a filmeilőadások sem mennek maid itt ritkaságszám­ba. Az úevne-vezett kisterem­ben lezajló hangversenyeiken, illetve politikai gyűléseken, vagy előadásokon, esetleg di­vatbemutatókon nodis? mintegv négyszáz személy vehet majd részt kediik itt állandóan, hogy a kü­lönböző céloikra szolgáló épü­let minőségét és kivitelezését teik'intve beváltsa a hozzáfűzött reményeket. A szakembereik nagy száma a biztosítéka an­nak is — és minden jel arra mutat, ' hogv az építkezésen nincs bennük hiány — hogy a beruházó vállalat utólagos kí­vánságai és javaslatai is lehe­tőleg teljesíthetők legyenek. Az építő mun káért a felelős­ség elsősorban a prágai Pröms- t>av tapasztalt dolgozóit ter­heli. A gépeiket és legkorsze­rűbb berendezéseiket a CKD számos vállalattal együttműkö­dő Engineering üzenne szállítja. A kábelek lerakása a Vasúti Építővállalat feladata. De a Kartový Vary i. libereci, plzeííi, príbrami, pardubicei és Hra­dec Knálové-i vállalatok dolgo­zói sem hiányoznak az építke zésről. Ez utóbbiak 60 ezer négyzetméteren tátják eJ bur­kolattal a még többnyire vako­latlan falakat és a padlózatot. A vízvezeték, a légkondicioná­ló berendezés, a központi fűtés és a villany szerelése már ja­vában folyik. Noha* sokáig el­tart még, amíg a padlózatot szőnyegekkel borítják majd be és kigyulladnak a palota csil­lárjai, máris meggyőződhettünk róla, hogy az emberek a kitűnő munkaszervezés és irányítás, nem utolsó sorban pedig a szo­cialista versenyek jóvoltából mindenütt tervszerűen, ü te me - sen dolgoznak. Ha nem Így len­ne, veszélyben forognának a határidők, hiszen az épületet a szokásosnál lényegesen ha­marabb — 50 százalékkal rövi­debb idő alatt — kell átadniuk rém del tété sé nek. Ezzel magyarázható, hogy a mozgóléncsők már a helyszí­nen várják a szerelőket. A fel­vonók egv része pedig már működik. Nélkülük alieha jut­tathatnák rendeltetési helvére az anyagot. Az ütemei a Prumst'iv doFqozói arliók meg A munka ütemét a Prfimstav dolgozói, mindenekelőtt a kő­művesek, a betonozók és az anyagszállítók irányítják. Idő­előnyre törekedve, rendkívüli műszakokban a munkatermelé­kenység növelésé foez is igye­keznek hozzájárulni. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy tő­lük függ, hogy a többi szakma dolgozói is folyamatosan, za­vartalanul teljesíthessék fel­adataikat. Ezért törekszenek a munkahelyek mielőbbi átadásá­ra, ez már azért is érdekük, mert gyorsan közeledik az őszi, esős időszak, de a téli hóna­pokban sem egyszerű a szabad­ban a munka. Keresztül-kasul járjuk az énületet. Az ideiglenes lépcső­kön a 6. emeletre is felkapasz­kodunk. Be - bek u k k a n tünk a félig kész állapotban lévő ter­mekbe, csarnokokba és az ét­termeknek szánt helyiségeket is megcsodáljuk. A tervezők figyelme mindenre kiterjedt, még a mellék helyiségek, iro­dák, ruhatárak célszerű, gaz­daságos elhelyezéséről sem fe­ledkeztek meg. Egy ideig a kőművesek mun­káját figyeljük, elbeszélgetünk velük, majd a palota északi homlokzatáról nyíló nompás ki­látásban gyönyörködünk. A hangversenyteremből a prágai vár, tőle halra pedig a vy- šeihradl templom tornyai és a park ánolt sétányai hihetetle­nül közelieknek tűnnek. A te­raszokról és a kávéház hatal­mas ablaktáblái mögül ismét más városkerrületekre leszünk figyelmesek. Az 5. emeletről a kan var eó közutakon és útke­reszteződéseken gyorsan közle­kedő, gyufaskatulváknak tűnő gépkocsik láthatók, amelyeket — a palota elé érve — elnyel majd a kb. 900 autó befoga­dására alkalmas föld alatt épülő garázs. A Jaroslav Jupa veszette szo­cialista munkabrigád tagjaival a 6. emeleten találkoztunk. Václav Hladík kollektívájával versenyezve, a tetőn a nagvter- redeimű panelek szerelésével foglalkoznak. —- Meglehetősen igényeseik feladataink — jelenti ki, majd elmondja, hoev bár valameny nyiem kitanult lakatosok, itt énítő munkát kell végezniük. Eredeti szakmáink érvényesíté­se nélkül azonban nem -.okra mennének. Minden milliméter számít, u. i. a legcsekélyebb pontatlanság a paneleket ös­szekötő drága üvegfalak ép­ségét veszélyeztetné. Ezért van szükség a munkájukat állan­dóan ellenőrző geomé terek re ís. — Munkabrlgádommial nem egy építkezésen vettem részt — folytatja Jupa elvtárs. — Meg jártam Tisovát. Einovicét. Michalovcébem és Trine eben is hosszabb ideig doleöztam. Kö­telezet tség vá M alásaf m lelki I s- meretes teljesítéséért több ok­levéllel és elismeréssel tüntet­tek ki, de eredményeim sehol sem okoztak olyan örömet, ni'nt itt. Miközben elégedetten, szinte gyönyörködve szemléli alkotá­sát, a körülöttünk foglalatosko­dó munkatársai elmondják, hogy a Prfimstav dolgozói — a téli időjárás okozta nehézsé­gek ellenére — az idei első félévben 51 százalékra teljesí­tették az évi tervet. Es mert elhatározták. hogy továbbra sem engednek a munka ütemé­ből, sokan közülük nyári sza­badságukat is elhalasztiák. Vé­leményük szerint a Kultúra Pa­lotája megéri ezt az áldozatot. A többi vállalat doLeozői kö­zül Is sokan gondolkodnak ha­sonlóképpen. Érthető tehát, hoev kiváló eredményeikért a Kultúra palotáiénak énítője cí­mével az idén 11 munkacso­portot és 12 egvént tüntettek ki. Köztük vannak a gépek és berendezések szerelői is. # # • Sok víz lefolyik még a kö­zeli Botič patakban, számos oklevél és elismerés kiosztá­sára kerül sor, amíg elkészül Prága büszkesége, ez a sokat igérő mű, amíg a ma már nél­külözhetetlen politikai! és kul­turális központ egyelőre fel­dúlt környékét parkosítják. A díszfák és a virágágyak min­den bizonnyal megfelelő kör­nyezetnek bizonyulnak majd a palota vendégeinek méltó fo­gadtatására. KARDOS MÁRTA Kölcsönösen előnyös és bevált módon A Dobrá Niva-i Csehszlovák —Szovjet Barátság Egységes Földművesszövetkezetben — a közép-szlovákiai kerület leg nagyobb ilyen mezőgazdasági vállalatában — már hosszú évek óta nem okoz különösebb gondot a gabonabetakarítás és az ezt követő nyári munkák tökéletes megszervezése. Pedig nyaranként több mint 1700 hektáron keli csatarendbe ál­lítani a kombájnokat, a szál- mabegyűjtés és a tarlóhántás gépeit. — Nem volt ez mindig így — kezdi beszélgetésünket /ón Ukrop mérnök, az összesen 7200 hektáron gazdálkodó efsz elnöke. — Annak ellenére, hogy már 1972 ben is nagyon jó kapcsolataink voltak a Pár­kányi (Štúrovo) 6s a Liptovský Mikulás i Állami Gazdaság ve­zetőségével és kombájnosaival, azon a nyáron az aratás sike réért a mi határunkban kevés­nek bizonyult a három mező- gazdasági vállalat együttműkö­dése. Nálunk akkor csakúgy, mint Sziovakia legtöbb vidé­kén, különösen sok volt a meg­dőlt, nehezen aratható gabo­na. Nagyon nehezen és nagyon lassan haladtunk a munkával. Ügy nézett ki a helyzet, hogy az ősz közepére sem érünk az utolsó hektárra ... Zoltán Palkó elvtárs, az SZLKP Zvoleni Járási Bizott­ságának vezető titkára 1972- ben Nagykürtösön (Veľký Kr- tíš) dolgozott hasonló beosz­tásban. Az ottani járási szer­vek régen jó kapcsolatokat ápolnak a balassagyarmati elv­társakkal. Az aratók nehéz helyzetét látva, a vezető titkár onnan kért segítséget a Dobrá Niva-i földművesek számára is, — Ismét beigazolódott a ré­gi közmondás, amely szerint „a bajban ismerni meg a ba­rátot“ — mondotta Ján Ukrop. — Hozzánk akkor a Magyar- nándori Állami Gazdaságból négy nagy teljesítményű kom­bájnt küldtek. Kezelőik kiváló munkát végeztek az itteni dom­bos határban. Valóban sokat köszönhettünk a magyar elv- társaknak. Segítségüknek kö­szönhetően behoztuk a lema­radásunk nagy részét és így nem tolódott el jelentősebben az aratás utáni mezei tenniva­lók kezdete sem. A szlovák kombájnosok a következő nyáron viszonozták az elvtársi-baráti kölcsönt. Az állami gazdaság és az efsz ve zetői akkor megegyeztek abban is, hogy oda-vissza alapon rendszeresen segíteni fogják egymást a csúcsmunkát jelen­tő gabonabetakarítás napjai­ban. Jól kihasználják ezzel azt a két-három hét időpont különb­ség adta lehetőséget, ami a ma- gyarnándori, illetve a Dobrá Niva-i határban a termés be- érése között van. — Szövetkezetünk legjobb kombájnosai azóta június kö­zepe táján minden évben az országhatár túloldalán kezdik az aratást. Amikor ott elfogy a munkájuk, együtt jönnek ha­za a magyarnándoriakkal, akik mindegyikét már személyes kapcsolatok, erős baráti szálak fűzik hozzánk. Kölcsönös az elégedettség is. Magyarnándo- ron ez legutóbb abban nyilvá­nult meg, hogy egyik dolgo­zónk, Ján Tusin, mint az első külföldi kombájnos kapott ma­gyar miniszteri kitüntetést az ott végzett példás munkáért. — Most milyennek értéke­lik az aratás menetét? — összesen huszonegy kom­bájnt állítottunk munkába. A tíz saját gépünkön kívül ezút­tal is itt dolgozik a Magvar- nándori, a Párkányi és a Lip­tovský Mikuláš-i Állami Gaz­daság több kombájnja. Az idén, mivel az egyenlőtlen érés kö­vetkeztében elhúzódott a beia- karílás, a kisegítő kombájno­sok később jöttek a szokásos­nál. A magyarnándoriak éppen egy hete vannak itt. Viszont már az utolsó kétszáz hektár­ról aratják a tavaszi árpát. Érdemes megnézni őket mun­ka közben, mert ahhoz hason­lót nem mindenütt láthat az ember — invitál ki a határba az elnök. Az ötven hektáros, többnyire már csak szalmarendek nél­küli tarlót mutató Malom-dű­lőben szinte egyszerre érke­zünk a fordulóhoz a sorelső magyar kombájnossal. — Mészáros László vagyok — nyújt kezet egy elégedett tekintetű huszonéves fiatalem­ber. Ha nem a szemem láttára lépne ki a gép nyergéből, ne­hezen hinném el, hogy kom­bájnos. Azt pedig már végképp hiába bizonygatná, hogy ép­pen árpát arat. Nyoma sincs rajta a pelyvának, a töreknék és a különösen kellemetlen csípésű, szalmából szálló por nak. — Nyugatnémet gyártmányú, százas CLASSDOMINÁTOR kom bájnnal dolgozok — magyaráz­za a gépre mutatva. — Ezt egy hathengeres Mercedes motor hajtja, a Vezetőfülke teljesen pormentes és légkondicionált. — Mit tud egy ilyen gép ezenkívül? — A legmeredekebb gabona- termő parcellákon is biztonsá­gosan, szinte szemveszteség nélkül és igen nagy teljesít1 ménnyel dolgozik. A vezérlése hidrosztatikus. Sebességváltó nélkül szükség szerint gyorsít­ható, vagy lassítható a hala­dás, a gép törzsét, a vágószer­kezetet a talajdomborzatnak megfelelően lehet emelni, süly- lyeszteni, vagy bármilyen irányba megdönteni az egyen­súlyvesztés veszélye nélkül. Gondos karbantartással pedig alig-alig kell javítani rajta va­lamit. — Mekkora az itteni teljesít­mény? — A harmat miatt délelőtt tíznél korábban sajnos nem kezdhetjük a munkát. Viszont teljes ütemben óránként leg­alább egy vagon szemet csépe­lünk ki egy-egy ilyen kombájn­nal. A többiek, Dósa László, Majoros Antal, Mód József, Ju­hász László, Poroszka János, Pleva János és Sándor József ugyancsak Classdominátorrai aratnak. Nagyszerű gépek ezek, de a beszerzési áruk sem akár­milyen. A kukoricabetakarítás­hoz vaió adapterrel együtt da­rabonként egymillió három- százezer forint! Ilyen drága gépet venni csak a mi, több mint 7000 hektáros gazdasá­gunkhoz hasonló mezőgazdasá­gi nagyvállalatoknak érdemes. Mészáros László most arat hetedszer a Csehszlovák—Szov­jet Barátság Efsz határában. Már sok új barátot szerzett ná­lunk. — Csak dicsérni tudjuk az itteni embereket — mondja. Közvetlenek, megbízható őszin­te barátok. Megnyilvánul ez h rólunk való sokoldalú gondos­kodásukban is. Ellátásunk el­sőrendű, különkívánságainkat mindig szívesen teljesítik. Hosszan sorolja, hogy az utóbbi hét napban mi minden és mekkora nagy adagokban került asztalukra a szövetkezeti konyhából. — Ha éjfélkor hívnak, akkor is szívesen jövünk Szlovákiába — bizonygatja, mielőtt újra el­indítja a kombájnt. A szövetkezet elnöke mind­járt a legfrissebb tervekről ís tájékoztat. — Kölcsönös együttműködé­sünket a magyarnándori elv- társakkal még az idén tovább bővítjük. Az aratásnál bevált szervezési módszert alkalmazni fogjuk az őszi, majd a tavaszi csúcsmunkák idején is. Ha­zánkban a mi szövetkezetünk a legnagyobb máktermesztő gazdaság. Jelenleg 220 hektá­ron foglalkozunk ezzel a fon­tos növénnyel. A betakarítás­nál különösen jó hasznát vesz- sziik az ottani legújabb tapasz­talatoknak és annak a korsze­rű, speciális betakarítógépnek is, amelyet magyar barátaink most fejlesztettek ki. Együtt­működésünkben, kapcsolataink­ban viszont nemcsak ennyi az új. Azt akarjuk, hogy dolgo­zóink megismerjék egymás éle­tét, kultúráját, szokásait a pi­henés napjaiban is. Sort kerí­tünk a csoportos látogatások, a csereüdülések és a közös ki­rándulások megszervezésére is. Biztos vagyok abban, hogv együttműködésünk ezáltal még gyümölcsözőbbé válik. Dobrá Niván és Magyarnán- dorban a legjárhatóbb utat vá­lasztották erre. LALO KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents