Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-02 / 180. szám, csütörtök

Szülők és gyermekek Vallomások Húszéves pedagógiai gyakor­latom alatt gyakran történtek olyan esetek, amikor rendezett családi körülmények közül ki­kerülő 8—11 éves gyermekek magaviseletében súlyos hibák mutatkoztak. A szülők nem ér­tették, nem tudták .megmagya­rázni gyermekük magatartását. Valahányszor a dolgok mélyé­re néztem, a rendellenesség a szülői nevelés hiányosságának következménye, a gyermek problémáinak meg nem értése volt. A temérdek eset közül leje­gyeztem néhányat. Hátha né­hány szülő elgondolkodik: va­jon én nem követtem el vala­hol hibát? Az iskola szertárából eltűnt tíz színesrűdkészlet. A gyerme­kek tanúvallomása alapján az igazgató elé idéztek egy ne­gyedikes fiút, aki a tettet azon­nal bevallotta. A szülők, mi­után tudomásukra jutott a do­log, becsületsértéssel vádolták az egyik pedagógust, s felje lentették. Később a feljelentést visszavonták. Az apa szégyenét alkoholba fojtva, többször meg­verte fiát. A gyermeket, aki életének tív éve alatt dorgáló szót nem hallott szüleitől, a testi fenyítés mélyen felzaklut- ta; három hónapi intenzív or­vosi kezelésre szorult, tanulmá­nyi eredménye leromlott. A szülők persze nem értették, nem tudták megmagyarázni gyermekük viselkedését. „Szüleim mindig arra taní­tottak, hogy az életben jó és rossz emberek vannak. A be­csületes ember a több, a go­nosz a kevesebb, ezektől kell tartani, és én úgy viselkedjek, hogy mindenkinek bátran a szemébe nézhessek. Igyekeztem is mindig jó lenni. Alig bírtam el a tejesüveget, már bevásá­rolni jártam. Anyuka felírta, mit kell vennem, pénzt mindig pontosan adott. Egyszer nem volt elég aprója. így több pénzt vittem magammal. A visszajá­ró pénzért az elárusító egy tábla csokoládét adott. Haza­felé előkotorásztam a táskám­ból és megettem. Amikor anyu megkérdezte, hogy adtak-e vissza, nemmel válaszoltam. Aztán mégis elmondtam a va­lóságot. Anyu megdorgált, na­gyon fájtak a szavai, hiszen én nem csaptam be, mert a cso­ki úgyis az enyém lett volna. Ezután mindenről pontosan el­számoltam, de egyre jobban ébredezett bennem a vágy, hogy legalább egyszer vehessek ma­gamnak valamit. Már iskolába jártam. Pajtá­saim gyakran megálltak a cuk­rászdában, mert volt pénzük. Én is kaptam, amire kellett. Cukorka, csokoládé, sütemény, gyümölcs mindig volt otthon, de én úgy szerettem volna az én pénzemen vásárolni. Aztán eszembe jutott, hogy osztá 1 y társa im kabá tzsebében biztosan találok. Csak pár fil­lér, egy korona kellene! Csak egyszer veszek valamit, aztán soha többet. Lüktettek agyam­ban a gondolatok. Kikéredzked- tem. Már vagy a nyolcadik kabát zsebébe nyúltam, amikor meg­csörrent valami. Húsz fillér! Nem tudom, hogy az öröm vagy a szégyen égette arcomat, de a következő pillanatban sze­rettem volna mindent vissza­csinálni. Anyu állt mellet­tem . .. Azóta havonta tíz korona zsebpénzt kapok, amivel ma­gam gazdálkodom.“ A tornateremben, a fal mel­lett egy kisfiú ült. Durcás ar­cán mély megbántottság jelei voltak. Felnőttek és gyermekek tornáztak a teremben. Egy­szer csak a kisfiú fellökött egy kislányt, lefogta karját, és megharapta a fülét. Az apa odarohant a sírásra. Miután a kislány beszámolt a történtek­ről, magához intette a fiát, de az nyelvét ráöltve, levágta ma­gát a földre. Az apa szégyell- te kollégái előtt gyermeke vi­selkedését, zavarában nem tud­ta, mit csináljon, teljes erővel belerúgott egy labdába, mely hajszálnyira süvített el a fiú mellett, és csattanással falat ért. „Addig jó volt, amíg hárman voltunk a tornateremben. Közö­sen játszottunk, bukfenceztünk. Aztán jöttek a nénik meg a bácsik. Apu egy labdát adott nekünk, és elküldött a terem sarkába, hogy ott játsszunk. A nénik nagyon ügyetlenek vol­tak, nem tudták a labdát be­dobni a kosárba, és apu mégis velük foglalkozott. Talán el is feledkezett rólunk. Éreztem, csinálnom kell valamit, hogy minket is észrevegyen. Először nagyon szépen adogattam a a labdát a testvéremnek, de ez hatástalan volt. Tehetetlen­ségemben gorombasághoz fo- lyamodtani, de nem azért, hogy fájdalmat okozzak neki, ha­nem azért, hogy apu újra a miénk legyen, s csak minket szeressen! De apu nem értett meg.“ SIMON JÁNOSNÉ Kerámiák a Slovnafthan A Slovnaft Kisgalériájában ünnepélyesen megnyitották Teodor Lugs szobrászművész kiállítását. Karol Mensatoris mérnök, a szakszervezet üzemi bizottsága titkárának üdvözlő szavai után felelevenítették a művész pályafutásának főbb ál­lomásait, majd a bratislavai vo­nósnégyes adott rövid műsort. Kulturális hírek 9 A moszkvai Nagy Színház bemutatta a világ egyik legré­gibb, orosz színpadon eddig még nem játszott operáját, Handel Julius Caesarját. Az előadás közreműködői vala­mennyien mo9t léptek először közönség elé: mindannyian fia­tal művészek. Vagyim Melkov rendezőnek és Viktor Volszkij díszlettervezőnek egyaránt ez az első munkája. Caesar sze repét Pave! Zverjov, az orszá­gos Glinka-énekverseny „aranydíjasa“, Corneliáét Ljud- mila Nam, Curionét Nyikita Sztorozsev — mindketten a VI. Csajkovszkij nemzetközi ének­verseny győztesei — énekli. • « • # A Melódia-hanglemezeket nyolcvankét országban isme­rik és szeretik. A szovjet vál­lalat évente több mint négy­száz felvétel licencét adja el kü 1 föl d r e: mégha Ugatásuk hoz egy embernek megközelítőleg egy hónapra lenne szüksége. A Melódiánál nemrég kezdték meg az 1980 évi olimpiára ké­szülő hanglemezek sorozat- gyártását — példányszámuk me? fogja haladni a két és fél milliót. Számos érdekessé­get i-alálunk közöttük: sportról szóló zeneműveket és dalokat ismert énekesek és népszerű együttesek felvételeit. • • * % A moszkvai Központi Ze­nei Múzeum értékes anyaggal gyarapodott: birtokába került 240 levél, melyeket neves kor társai és tehetségének tisztelői írtak Fjodor Saljapinnak, a nagv énekesnek Ezenkívül szá mos előadást és hangverseny plakátja jutott a múzeum bir tokába. • • • 0 A mongol szakszervezetek tevékenységének egyik lénye­ges része az ország kulturális felemelkedéséért végzett mun­ka. A szakszervezetek kezelé­sében egész sereg jelentős kul­turális intézmény működik: így például 10 kultúrpalotája, szá­mos különféle klubja, csaknem félezer olvasóterme, több tucat sokszázezer-kötetes könyvtára várja az olvasni, tanulni, szó­rakozni vágyókat. A szakszer­vezetek működtetik a népfőis­kolákat és a különböző felnőtt- oktatási intézmények egész so­rát is. Ezután a jelenlevő prágii születésű, most Bratislavában alkotó művész társaságában megtekintettük a kiállítást. Teodor Lugs nemcsak pedagó­gus, hanem szobrász, festő, ke­ramikus és grafikus is egy sze­mélyben. Kedvelt témái: az év­szakok, állatok, mesealakok, gyerekek és szerelmesek. Most kerámiáit láthatjuk. A kiállítás védnöike a „Cseh­szlovák-Szovjet Barátság“ cí­met viselő ,,Izmail“ szocialista munkabrigád, melynek a mű­vész tiszteletbeli tagja. Éppen e kollektíva munkahelyét éke­síti a művész A béke üzenete című alkotása. Ajándékként kapja tőle az élvonalbeli bri­gád. E kiállítás a sokéves ba­ráti kapcsolat eredménye és jelképe egyaránt. A bratislavai kulturális nyár ’79 rendezvé­nyei közé besorolt érdekes ki­állítást szeptember 9 ig tekint­hetik meg a vállalat dolgozói és a művészetbarátok. I. MÉSZÁROS KÁROLY Élő plasztikák ANNA VELGOSOVÁ KIÁLLÍTÁSA, Emberközel i kerámia, plasz­tikák vesznefk körül a Majerník Galériában, önkéntelenül is ar­ra gondolok, hogy: ,,A fazekas a legősibb mesterség tudója, aki agyagból gyúrta újjá a vi­lágot.“ Ezeknek a fazekasok­nak utódja a Bratislavában, a felszabadulás évében született Anna Velgosová, aki első önál­ló tárlatán mutatja be az el­múlt hét év művészi termését. Tanulmányait a bratislavai Iparművészeti Középiskola után a Képzőművészeti Főiskolán Jozef Kôstka mester vezetésé­vel folytatta négy esztendeig. Majd a prá gJi Iparművészeti Főiskolán O. Eckert tanár műhelyében dolgozott. Érté kés tapasztala­tokat szerez Párizsban, az Alkalmazott Művészet Főis­koláján. Majd Sevres világhí­rű gyárában ta nulja a porce­lánfestést. Velgosová az agyag szerel - mese. Nemcsak vázlatait, ha nem minden művét ebből az anyagból min tázza. Elsó al­kotásai színes zománcú dom­borművek. Ve zérmotívuma; a falusi élet in tím mozzanatai, és a föld műve­lőinek az év­szakok körforgásával eigyütt változó munkája. Természetes bájjal, lírával eleveníti meg a bölcsőt ringató anyát, a leányt a rokkával, az aratási ünnep­ségre készülő dalos-táncos cso­portot. Műveit optikai öröm, plasztikai változatosság jel­lemzi. Fra n ci a ország i t a p asz ta la t a i érvényesülnek a festett porce­lánlemezeken, amelyek egy re­ges-régi népballada strófáiként következnek egymás után. A Jávorfáról s a leánykáról mon­danak népi hangú, jelképes ér­telmű mesét. Egyik festett ke­rámialemeze dinamikusan utal a Szlovák Nemzeti Felkelésre. A nők nemzetközi évéről emléke­zett meg a plasztikai erővel, meleg érzéssel alakított Anya és gyermeke szobrával. Fazekaskorongon dolgozik az az utolsó két élvben. Díszítmé- nyezö jellegű munkái az épü­letek mértani rendjét oldó kompozíciók, amelyek szerves részei a környezetnek. Ember­szere tétéről, optimizmusáról vall a üal a boldog életről. Anna Velgosová: Lány almával Ebből a világító kék- és fehér- zománcú körplasztikáiból finom ecsetvonással festett női arcok mosolyognak reánk, ötletesek, kitűnően építettek a falusi mo­tívumokat idéző munkái (Ker­tésznő, Piacon, Lány almával, Aratás). A növények világa, fejlődé­sük, életük, érésük sugallmaz- za elvont kompozícióit, parkok­kal, kertekkel megnyugtatóan együttélő, díszítő plasztikáit. BÁRKÁNY JENÖNfi KÖLTŐ ÉS SZÜLŐFÖLD Ez a címe annaik a csehszlo­vákiai magyar költők verseiből készült összeállításnak, ame­lyet a minap mutattak be'szlo­vák nyelven a bratislavai Vá­rosi Könyvtár szervezésében, a Vörös Rák olvasókertben. Elöljáróban néhány szót er­ről a rendhagyó helyszínről. Alig néhány méterre a város egyik legforgalmasabb utcájá­tól, a Mihály kapu tövében lé­tesült néhány évvel ezelőtt. Aki az Október tér felől igyek­szik a Mihály kapu felé, ha fu­WúftyódííH u rendre JASZUNARI KAVABATA: A TÓ faszunari Kavabata az „új érzékenységű“ írók csoportjá­nak alapítója, a XX. századi modern japán Irodalom kima­gasló egyénisége. Témái, ame­lyek a társadalom legkülönbö­zőbb területeiről származnak — szerelmek, utazások, egysze­rű emberek hétköznapjai —, abból a buddhista elméletből indulnak ki, hogy a lét nem egyéb emlékek egymásra hatá­sánál. Műveinek középpontjá­ban a szépség lázas keresése áll. Az osakai születésű szerző életét gyermekkorától végigkí­séri ez a vágy. Nem csoda, hi­szen 16 éves korára teljesen egyedül marad; szüleit ugyanis még csecsemőkorában elveszti, s a nagyszülők is hamarosan meghalnak. Regényeiben a ha­gyományos japán életet és élet­forma széthullását ábrázolja. Kavabata élete felőrlődött a va­lóság számára elviselhetetlen fényeivel való ádáz küzdelem­ben. Tokiói tengerparti házában önkezével vetett véget életének, 1972-ben. Mindegyik munkájában meg­található a tragikum, mint je­lenlevő valóság. A Hóország cí­mű Nohel-díias repénve is ilyen. A műben kezdettől foeva ott lappang a tragikus szituációk egyvelege, hisz Simamura — a messziről jött idegen — és a gésa Komako szerelme tűzvész­szel és halállal ér véget. Kavabata kisregénye, A tó, a Hóország megírása után Kelet­kezett. Eszmei síkon a boldog­ságkeresés és megtalálás gon­dolatvilágának rajzát adja, s egyúttal az élet értelmére is választ kíván adni. Momoi Gin- pei, a regény főhőse az élet megszállottja — tanári pályája is erre predesztinálja —, az el­érhetetlen boldogság után vá­gyódó ember. A megálmodott világ és a valóság közötti kü­lönbség ébreszti fel benne a feloldhatatlan magányt, s in­dítja el a bűn útján. Minden áron boldog akar lenni, s ez a makacssága nélkülözi a reális viszonyokat, ami miatt saját rögeszméi és a körülmények ál­dozatává válik. Ginpei átlag­ember, de túlzott vágyai nin­csenek arányban képességei­vel. Kavabata elveti a klasszi­kus megkötöttséget, utál min­den formalista elképzelést. Nem csoda, ha ebben a regényében is szakít a naturalizmussal, a kritikai realizmus mindennemű válfajával, sőt a japán klasz- szicista törekvésekkel is. nem vesz át belőlük semmit, hacsak nem számítjuk ide a természet­imádatot, amely klasszikus ja­pán örökség. A tó emléke minduntalan fel­bukkan a történetben; Ginpeit a tó jegén éri az első csalódás, a kirakatok visszaverődése a tavat juttatja eszébe, a cseresz­nyefák visszaverődése a tavon pedig az elmúlt fiatalság nosz­talgiáját sugallja. Mégsem pesz- szimista regény A tó. Bár Gin­pei alkatánál fogva nem terem­tődött a boldogság megtalálá­sára, burkoltan mégis jelen van a regényben a legfontosabb mozzanat: a boldogság az élet értelme, s ki hogyan sáfárko­dik vele, olyan mértékben ré­szesül belőle. A kezdeti kuszaság, a látszó­lagos zűrzavar a regény olvas­tán fokozatosan eltűnik. Las­sanként minden a helyére ke­rül, a szereplők is végered­ményben összetartoznak. A tör­ténet ily mólon lírai vallomás a szerelem, az élet múlandósá­gáról. Bizonyos, hogy Ginpei tévedései egy fennálló társa­dalmi rend tévedései. De benne van a műben a jobb és igazsá­gosabb társadalmi rend utáni vágy is. (Európa Könyvkiadó) VARGA JÖZSEF tólag is, betekinthet az olvasó­kért életébe; kevés a látogató­ja. Pedig folyóirattárából hazai és külföldi újságok, folyóira­tok tucatjai kölcsönözhetők. A kulturális nyár ’79 rendezvény­sorozat irodalmi estjeire itt kerül sor minden szerdán. Az összeállítást dr. Rudolf Chmel készítette, Hilda Micha- líková és Jana Liptáková ren­dezte. A verseket Jozef Šimo- noviő és Ján Valentík mondta el. A megzenésített verseket és a gitárszólókat Éva Golovková adta elő. Az összeállításban szereplő tizenegy költő — Bá- bi Tibor, Gály Olga, Dénes György, Ozsvald Árpád, Rácz Olivér, Zs. Nagy Lajos, Gál Sándor, Tőzsér Árpád, Tóth Elemér, Cselényi László, Batta György — versei az adott köl­tői törekvések, eredmények ke­resztmetszetét adták. Vojtech Kondrót bevezetőjében fölem­lítette: tizenegy évvel ezelőtt jelent meg a Slovenský spiso­vateľ kiadónál a csehszlová­kiai magyar költők Híd a Du­nán (Most ce z Dunaj) című antológiája, mindössze 300 pél­dányban. A most kiadás előtt álló Férfikor (Muly vek) a hiányt bizonyára pótolni fogja. Sajnos, hogy az érdekelteken — a tolmácsolt versek költőin, szakembereken, újságírókon — kívül alig néhány irodalomsze­rető néző ült a kerti székeken. A 150 példányban szokszorosí- tott műsorfüzet az összeállítás költőinek tömör életrajzi ada­tait. műveiknek ha nem is bib­liográfiai igényű, de teljes jegyzékét tartalmazza. Mind ez, mind a bevezető írás íz összeállító, Éva Frická munká­ját dicséri. Az utóbbiban olvas­ható- gondolatok, információk jellemzik leginkább a Bratisla­vai Városi Könyvtár törekvé­sét: ha csak alkalomhoz kötöt­ten is — a CSEMADOK meg­alakulásának 30. évfordulója —, de közelebb vinni a szlovák közönséghez a csehszlovák'a i magyar irodalmat. — an~ űj szó 1979. VIII. 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents