Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1979-08-16 / 192. szám, csütörtök
Gazdasági fejlődésünk szilán! alapi Beszélgetés o kőolajról, a földgázról, a kereskedelemről de leginkább a barátságról A tőkésállamokban az energiaválság kérdése az utóbbi hetekben újból a legfontosabb központi témává lépett elő. Nyomasztó hatása alatt kártyavárként omlottak össze a burzsoá közgazdászok legkevésbé optimista előrejelzései is. Az energiaválság súlya megingatta a kapitalizmus politikai alapjait, valamint a nyugati életstílusba vetett bizalmat, még azoknál is, akik eddig kitartóan dicsőítették. A nemzetközi munkamegosztás természetesen a mi szocialista köztársaságunkat is összeköti bizonyos szálakkal a kapitalista világgal, melynek megrázkódtatásait néha gyengébben, néha erősebben érezzük. A Szövetségi Statisztikai Hivatal félévi jelentése a terv teljesítéséről azonban azt bizonyította, hogy gazdaságunk egyenletesen fejlődik. Köztársaságunk állandó és Ütemes fejlődésének legfontosabb álapja a Szovjetunióval folytatott együttműködésünk. Életünk számára rendkívül fontosak a szovjet tüzelőanyag*, energia- és nyersanyagszállítások. Talán soha korábban nem volt mindegyikünk számára annyira világos, hogy tüzelőanyag-energetikai mérlegünkben milyen nagy, döntő jelentőségű tételt jelent a szovjet kőolaj, földgáz és villanyáram, mint most, az energiaválság újabb kiéleződése idején. Pontosabb adatokat akartunk szerezni arról, hogy milyen szerepet játszik népgazdaságunkban a szovjet kőolaj, földgáz, szén és villamos energia, ezért baráti beszélgetésre jöttünk össze egy olyan szakemberrel ,i akinek részletes áttekintése van a kereskedelmi, szerződésekről, jól ismeri a tényeket és a számokat, s a csehszlovák—szovjet gazdásági együttműködés további fejlődését is fel tudja vázolni: Emil Mišovský követ, kereskedelmi tanácsos, Csehszlovákia moszkvai kereskedelmi képviseletének vezetője volt beszélgetési partnerünk. Nemcsak kereskedelem „Képzeljék csak el egyetlen pillanatra, hogy ma hol len nénk, ha a kőolajat és a föld gázt a tőkésállamokban kellene vásárolnunk“ — kezdte a beszélgetést Mišovský elvtárs. Nos, ehhez valóban nincs szükség túl nagy fantáziára. Szerencsére azonban teljes földgázszükségletünket s kőolajszükségletünknek csaknem száz százalékát a Szovjetunióból fedezzük. Igen, kezdjük el a beszélgetést a kőolajjal és a gázzal: kereskedelmi tanácsosunk irattárában fellapozható e kiváló tüzelőanyagok és főleg vegyipari nyersanyagok szállításának három évtizedes története. Csehszlovákia 1948-tól 1978- ig több mint 187 millió tonna kőolajat szállított a Szovjetunióból. Kezdetben, közvetlenül a háború utáni években aránylag lassú ütemben növekedett a szállítás, a döntő fordulat az „évszázad felfedezése“, a nyugat-szibériai kőolajmező feltárása után következett be, vagyis gyakorlatilag a Barátság kőolajvezeték építésének 1962-ben történt befejezése után, amely 16 év alatt 167 millió tonna kőolajat szállított hazánkba! Népgazdaságunk az idén 18 300 000 tonna, jövőre pedig 18 800 000 tonna szovjet kőolajat vehet át. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a kőolajszállítás évi átlagos növekedése félmillió tonna. Ezeket az alapvető mennyiségeket egy hosszú lejáratú kereskedelmi szerződésben és két rendkívüli hitelszerződésben rögzítettük. „Ilyenek tehát a számok a kőolajbehozatal mennyiségi növekedéséről“ — folytatja Mišovský elvtárs. — „Ezekből a számokból azonban nem lehet kiolvasni azt a tényt, aminek számunkra különösen nagy jelentősége van ... Egy tonna kőolaj világpiaci ára jelenleg 174 dollár körül mozog, ami 113 rubelnek felel meg. Mi azonban az idén a világpiaci árnak csupán hatvan százalékát fizetjük a szovjet kőolajérti Emellett a hiteltörlesztésként szállított nagyobb mennyiségeket az 1966-os árszinten számoljuk el. A Szovjetunióból mindig sokkal olcsóbban vásá- roltuk u kőolajat, mint ahogy a világpiaci ár diktálta volna. Könnyen kiszámíthatnánk, hogy köztársaságunk mennyit takarított meg ezzel, hány milliárd koronával többet fordíthattunk a népgazdaság fejlesztésére. Emellett senki sem ró- hatná fel a Szovjetuniónak, ha a szocialista országoknak is világpiaci áron adná él a kőolajat: ez megfelelne a világviszonylatban tapasztalt helyzetnek és irányzatoknak. Önök láthattták, hogy miként termelik ki a kőolajat Nyugat-Szibé- riában. Itt sem pazarolhatják, hiszen állandóan növekednek a jövesztési költségek, a szovjet elvtársak azonban a világpiaci árnál lényegesen olcsóbban adják, ebben is megnyilvánul a szocialista országoknak nyújtott közvetlen, testvéri, internacionalista segítségük, amit soha sem szabad szem elöl tévesztenünk." Hasonlóan világos tényekkel bizonyíthatjuk a földgáz előnyös behozatalát. Az 1967— 1.978-as években, tehát 12 év alatt összesen 30 milliárd köbmétert kaptunk, ebben az ötéves tervidőszakban ennél valamivel többet veszünk át öt év alatt, az 1980—1985-ös évekre előirányzott mennyiség pedig megközelíti a 42 milliárd köbmétert. A földgázt úgyszintén nagyon előnyös feltételek mellett vásároljuk. A Szovjetuniónak rendkívül nagy földgáztartaléka van. melynek hasznosítására mi is számíthatunk. A Csehszlovákiába irányuló földgázszállítás gyors növekedésében jelentős szerepet játszanak a Szövetség gázvezeték és a tranzit gázvezeték építésére fordított befektetéseink: ezek a pénzügyi befektetések és anyagráfordítások több milliárd köbméter földgáz formájában gyorsan és hatékonyan térülnek meg, amely kiváló tüzelőanyag, s a vegyiparnak is nélkülözhetetlen nyersanyaga. A szállított mennyiségeket, árakat, határidőket természetesen szerződésekben, jegyzőkönyvekben rögzítették, amelyeket egyszerű, realisztikus, vagyis kereskedői stílusban fogalmazták meg. Ezekből a dokumentumokból azonban az is kiolvasható, hogy a szerződő felek szem előtt tartják a szocialista építés, a szocialista ország népének érdekeit. Olyan nemzetközi kereskedelem ez, ahogy annak hagyományos formája az évszázadok folyamán kialakult? Igen, ez is kereskedelem, jegyezte meg kereskedelmi tanácsosunk, de a mi, szocialista, internacionalista kereskedelmünk; a tőkések ezt sohasem fogadnák el, és nem is érthetik meg. A ' Néhány szó TYumenröl Érthető, hogy beszélgetésünkben szóba került Nyugat- Szibéria, főleg annak nagy kiterjedésű tyumeni területe. Az évszázad felfedezésének tartott itteni kőolajmező a Szov- jetunniót világviszonylatban is a legnagyobb kőolajtermelők közé emelte, s a szovjet kőolajipar szilárd alapját képezi, több tízezer tó országában fekszik, ahol a mínusz ötven fokos télben átfagyott föld mélyebb rétegei a rövid nyár alatt nem olvadnak ki, a mocsarak fölött azonban szúnyogok milliárdjai rajzanak. Többnyire lakatlan területek ezek, merre a szem ellát, sehol egy falu, sehol egy tanya. Ezek a természeti feltételek szinte embertelenül nehézzé tették a geológiai kutatást, a fúrótornyok építőinek munkáját. Nem is beszélve arról, hogy milyen bonyolult és költséges feladatot jelentett az új lakótelepek, városok, utak és vasutak építése ... A tyumeni kőolajmező kihasználásának első szakaszában a jövesztés főleg a települések környékére, könnyebben hozzáférhető helyekre összpontosult, az állandóan növekvő szükséglet azonban a geológusokat és a bányászokat arra kényszeríti, hogy tovább nyomuljanak a pusztaságba, keressék az újabb kőolaj- és földgázforrásokat, főleg északi irányban haladva, ahol már a sarkkörön túli területekre is eljutottak. Amíg ebben a körzetben az előirányzott jövesztési terv teljesítéséhez 1975 ben 2,8 millió méter kutat kellett fúrni, az idén már hétmillió méterre lesz szükség, jövőre pedig 10 millió méterre kell növelni a kutak fúrását. Közben a szállítási távolság is állandóan növekszik. Elkerülhetetlenül fontos feladat a korszerű városok, települések építése a taj- gában, a tundra vidékén. Mindez hatalmas mértékben növeli a kőolaj kitermelési költségeit. Megemlíthetjük például, hogy évente több mint félmillió négyzetméternyi lakásterület épül itt, szélsőségesen nehéz éghajlati feltételek mellett. A kőolaj ára nem maradhat állandóan azonos szinten — ezzel számolnunk kell. A szovjet elvtársak azonban továbbra is lényegesen előnyösebb feltételek mellett szállítják a kőolajat a szocialista országoknak, mint amilyeneket a . a világpiac diktálna. Közismert, hogy a szovjet kőolajért és földgázért főleg gépipari termékek kivitelével fizetünk. Ezek választéka nagyon széles, egyaránt szerepelnek közöttük beruházási komplexumok, hajók, dieselelektromos mozdonyok, teherautók, szerszámgépek, orvosi műszerek és egyéb berendezések. Ezeken kívül acélcsöveket és különböző könnyűipari termékeket is szállítunk a Szovjetunióba. Sokoldalúan előnyös kivitelről van szó. Azokért a termékekért, ahol elérjük a világ- színvonalat, a Szovjetunió a szokványos világpiaci áron fizet, gyakran még ennél is előnyösebben számoljuk el termékeinket. A legutóbb szállított hengerművi berendezésért például a Szovjetunió 167 millió rubellel többet fizetett, mint azért, amelyet néhány évvel korábban szállítottunk, habár azonos tömegű berendezésről volt szó. Ez szintén egyik bizonyítéka annak, hogy ahol a szovjet piac igényei szerint szakosítjuk a termelésünket, ott korlátlan lehetőségek nyílnak az ipari termelés fejlesztéséhez. S ha esetleg az ilyen szakosítás új beruházásokat igényel, a beruházási költségek is kiváló hatékonysággal térülnek meg. Beszélgetésünk témájában szinte kizárólag csak a kőolaj és a földgáz szerepelt. Megemlítettük többek között e lét- fontosságú nyersanyagok behozatalának távlati lehetőségeit is. Az országunk területén áthaladó tranzit gázvezeték építésében szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy olyan kapacitásokkal rendelkezünk, amelyek a Szovjetunió területén épülő kőolaj- és gázvezetékek építésénél is hatékonyan érvényesülhetnének: ez nemcsak a szovjet termékvezetékek építési programjának teljesítését segítené elő, hanem a Csehszlovákiába szállított kőolaj és földgáz mennyiségét is növelhetné. A szovjet szervek készségesen fogadják részvételünk kiszélesítését a kőolaj és a földgáz jövesztési és szállítási feltételeinek megteremtésében, az energetikai objektumok, a petrolkémiai kombinátok, s hasonló jellegű más kapacitások építésében, amelyeknek nagy szerepük van a Szovjetunió, Csehszlovákia és a többi szocialista ország energetikai mérlegében. A tőkés világ energetikai válságban vergődik. A szocialista közösségnek, az internacionalista együttműködés közösségének azonban szilárdak és távlatilag biztosítottak a fejlődési feltételei. E közösség megbízható támasza a Szovjetunió. STANISLAV OBORSKÝ, RUDOLF NITTMANN, a Rudé právo és a Pravda moszkvai tudósítói A Zdár nad Sázavou-i Gépgyár és Öntöde, dolgozói uz idén több fontos hazai és külföldi megrendelést teljesítenek. Ök szállítják pl. a kunöicei Klement Gottwald Ojkohó épülő hengerdéjének több műszaki berendezését. Ezek egyike az 500-os számú kombinált hengersor. A képen: Ivó Sochor egy vertikális hajtóműszekrény jögaskereinek pontosságát ellenőrzi (Felvétel: J. Sourek — Ctk] Ne feledkezzünk meg az újítások jutalmazásáról A mezőgazdasági dolgozóknak rendik ívül igényes feladatokat kell teljesíteniük ebben az évben. Ehhez szükség van a jó ötletekre, a lehető leghatékonyabb megoldá sóikra. Neon kevés eset bizonyítja, hogy a gépesít ők, a karbantartók, a trak torosok, vagy a különböző gépi felszereléseik kezelőinek kezdeményezése alapján gyakran még a pótalkatrészek hiányával Összefüggő problémákat is sikerült megoldani. Az ész- szerűsítések az idén is döntő mértékben segítették elő az aratási muinikák folyamatosságát, csökkentették a veszteségeket. Számos, gyakorlatban már alkalmazott ésszerűsítés könyvelhető el újítási javaslatként. Ezek születése közben azonban sokszor nincs idő azon tanácskozni, hogy újítási javaslatról van-e szó, s csúcsmunkák idején arra sem jut idő, hogy az illetékesek -kitöltsék az újítási javaslatra vonatkozó hivatalos nyomtatványt. Számos mezőgazdasági dolgozó természetesnek tartja a ikezdetméinyezö, alkotó munkát, s miközben tetemes hasznot hoz a társadalomnak, nem is gondol arra, hogy valójában újítási javaslatot dolgozott iki, s ezért kü'lön jutalmat érdemel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munka közben eszközölt újszerű megoldásokat nem lehet újítási javaslatként kezelni. Az 1972/84 Zb. számú törvény azokat a szerzőikét is védi, a,kik a megvalósítás előtt nem jelentetté'k be az újítást. A törvény 59. számú paragrafusa lehetővé teszi számunkra, hogy az újítás bevezetéséAlma, körte, őszibarack hullott a fákról. A zöldségfélék, akárcsak a kukoricatáblák fölött ismét a vihar győzött. Egyedül a napraforgó állta ki az erős szelet. Aranysáéra tányérja is napfényre vár. — A legnagyobb kárt az időjárás a fóliasátrakban és a ku- korícaföldeken okozta — mondja Rigó Benedek, a Csicsól [ Ci- čov Egységes Földművesszövetkezet üzemgazdásza. — Hat sátor teljesen összedőlt, így harminc áron alacsonyabb pap- rikahozamrn számíthatunk. Pedig a zöldségfélékkel így is komoly gondjaink voltak. Szövetkezetünk nyolc hektár területen beíőzni való uborkát termel, s voltak olyan napok, amikor egyetlen ládát sem kaptunk a szállításhoz. Közben az uborka megvastagodott, s az ilyet aligha lehet konzerválni. Tudom, hasonló nehézségeink lesznek a kukoricaszállítással is. Négyezer hektárral több van belőle a járásban, mint tavaly volt. És ha nem csal a látszat, a hektárhozam is magasabb lesz az idén. — Ami az aratási eredményeket illeti, úgy tudom, a csi- csői szövetkezet második lett a járásban. tői számított három hónapon belü'i utólag is bejelein tehessék az újítási javaslatukat. Ezt a három hónapos határidőt azonban nem szabad túllépni, mert ezen túl a legjobb megoldás is elveszíti újítási javaslat jellegét. Elsősorban a szervezetek feladata, hogy nyilvántartsanak minden új megoldást, s ha ezek újítási javaslatokként kezelhetők, gondoskodjanak a bejelentésükről. A szerző nem szenvedhet hátrányt azért, mert nem ismeri az előírásokat, vagy nem tudja megírni a bejelentést. Az 1972/105 számú hirdeti meny 3. paragrafusa ugyanis a szervezeteik feladatául adja, hogy nyújtsanak segítséget a szerzőnek az újítási javaslat megfogalmazásához és. beterjesztéséhez. Az említett hirdetmény értelmében a szervezetek az olyan újításokat, amelyeik más szervezetekben is felhasználhatók, kötelesek az első alkalmazástól számított három* hónapon belül bejelenteni .felsőbb szervüknek további terjesztés céljából. A hirdetmény számos további utasítást is tartannaz, amelyeket nem ár. tana felidézni az aratási munkák után az egyes mezőgazda- sági üzemekben. Az aratás értekelése sorára tehát azokra is gondolni kell, akik ötleteikkel, alkotó munkájukkal segítették elő a gabona siikeres betakarítását. Egyetlen ötlet, egyeťiem hasznosított javaslat se maradjon jutalmazás né'lkül, mert a kezdeményező dologzóik a szocialista munkadíjazás szellemében ezt megérdemlik. LADISLAV FIALA — Az 50,2 mázsád átlagos hektárhozammal nem vagyok túlságosan megelégedve. Bár tavaly az ötödikek voltunk, lényegesen jobb eredményt értünk el, hiszen a terméshozam hektáronként 60 mázsa volt. Búzából 695, tavaszi árpából 191, őszi árpából pedig 15 hektárt vetettünk; a téli fagyok miatt azonban 135 hektár búzát kiszántottunk, a helyére árpa, kukorica került. Nehéz aratás volt az idei. Lassan ment a munka, mert a gyom magasra nőtt a gabonatáblákban. A prerovi járás két szövetkezetéljen tíz kombájno* sa dolgozott nálunk, és a segítséget éppen ezekben a napokban viszonozzuk. Július 24- én fejeztük be az aratást; néhány nappal • később a szalma- betakarítással és a tarlószántással is végeztünk. Most már a kendert kellene vágni, de a vihar ezt is megakadályozta. Várnunk kell néhány napot... Napraforgóból száz hektárt ültettünk, de ha nem sietünk a permetezéssel, ellepik a madarak. Sajnos, nincs semmi vegyianyagunk. ígéretet kaptunk már, csakhát... Pedig napraforgóból is szép termés ígérkezik. —gszl— ARATÁS UTÁN, BETAKARÍTÁS ELŐTT
