Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1979-08-15 / 191. szám, szerda
mum A GYÁR BECSÜLETÉÉRT Uj vezetés, jobb munkafegyelem @ Leküzdik a nehézségeket. A nemzetköziség jegyében A szovjet partizánok a Szlovák Nemzeti Felkelés harcosai és szervezői A 1979. VIII. 15. szlovákiai partizánmoz- galom a második világháború éveiben szorosan kötődik a szovjet néphez. Minden partizánegység, -csoport, -osztag, -dandár vagy szövetség története egyben a szovjet nép részéről a Szlovák Nemzeti Felkelésnek nyújtott aktív segítség története is. A felkelési front valamennyi szakaszán a szlovák, cseh, bul- gár, lengyel, magyar és német antifasisztákkal, más európai nemzetek fiaival együtt ösz- szesen 3000 szovjet állampolgár harcolt a Szlovák Nemzeti Felkelés idején. A Szovjetunió az antifasiszta harcnak és a Szlovák Nemzeti Felkelésnek rendkívül hatékony és sokoldalú politikai, anyagi és katonai segítséget nyújtott. Nemzeteink érzékelték a Szovjetunió segítségét a német fasiszták és a hazai ludák árulók elleni harcban még jóval a Szlovák Nemzeti Felkelés előtt is. 1943 óta érkeztek Szlovákia területére szovjet állampolgárok, többnyire a fasiszta fogolytáborok menekültjei, főleg Ausztriából, Németországból és Lengyelországból. A szovjet állampolgárok túlnyomó többsége Szlovákia területén maradt, itt az SZLKP illegális csoportjainak tagjaival és más antifasiszta harcosokkal együtt partizánegységeket szervezett. A Nyitra mentén a partizánmozgalom kiemelkedő szervezője volt Pavel A. Baranov, a Vörös Hadsereg tisztje, aki 1943-ban menekült meg a fasiszta fogolytáborból. Túróéban I. Viszocki), P. Po- lesznyikov, Ny. Szurkov, P. An- cupov és mások nagyon aktívan kapcsolódtak be a partizánmozgalomba, és a felkelés napjaiban aktív politikai-szervezési és harci tevékenységet fejtettek ki az egyes partizánegységek keretében. Szovjet állampolgárok — menekültek — tartózkodtak 1943—1944-ben Myjava, Orava, Liptó, a Felső-Garam (Horehro- nie) és Kelet-Szlovákia térségében is. A giraltovcei járásban, Matiačka község mellett, már 1943 augusztusában kialakulófélben volt egy partizánegység, amely 1944 áprilisában felvette az első Csapajev partizánegység nevet. A külső és belső feltételek hatására 1943 második felében olyan objektív helyzet alakult ki, amely megkövetelte, hogy Szlovákiában fokozni kell az ellenállási akciókat, egyesíteni kell az összes antifasiszta erőket, és elő kell készíteni a politikai-szervezési alapokat az országos fegyveres felkelés megszervezésére. A CSKP moszkvai vezetősége, amely a konkrét helyzetből, a Vörös Hadseregnek a fasiszta csapatok elleni harcban vívott sikereiből, a hitleri Németország szövetségeseinek táborában bekövetkezett bomlásból indult ki, Szlovákia területére küldte Karol Šmidke elvtársat, a párt tapasztalt tagját. A párt moszkvai vezetőségének a hazai ellenállás számára nyújtott segítsége rendkívül fontos volt,, és a legjobbkor érkezett. Ka- rol šmidke 1943 augusztusában jött Szlovákiába, elhozta a párt moszkvai vezetőségének irányelveit és a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának 1943. január 5-én hozott határozatát. Ebben fogalmazták meg a CSKP politikai irányvonalát, és legközelebbi feladatait a nemzeti felszabadító harcban. Szlovákiában a párt V. illegális Központi Bizottsága — Karol Šmidke, Gustáv Husák és Laco Novomeský megkezdte az említett irányelvek és a határozat teljesítését. E vezetőség kezdeményezésére a nemzeti ellenállás illegális szerveként megalakult a Szlovák Nemzeti Tanács, kidolgozta és elfogadta programjának plat- fromját — az 1943 decemberében elfogadott Karácsonyi Egyezményt. Ez a program alapvető kinyilatkozásaiban a CSKP és moszkvai vezetőségének politikai irányvonalát követte, majd alkotó módon Szlovákia feltételeire alkalmazta. A nemzeti fegyveres felkelésre való előkészületekben, amelyeket az SZLKP V. illegális központi vezetősége valósított meg, igen fontos szerep jutott a partizán mozgalomnak. A kommunista párt következetesen és sokoldalúan támogatta Szlovákiában a tömeges partizánmozgalmat, az egységes antifasiszta harc részeként nem csupán az előkészítési időszakban, hanem a felkelés napjaiban is. A kialakított partizánegységekben megtartotta vezető szerepét és döntő politikai hatását. A partizánmozgalomban fontos szerepet játszottak a partizán szervező csoportok, amelyeket a CSKP moszkvai vezetőségének javaslatára az ukrán partizánmozgalom kijevi vezérkara Szlovákiába küldött. 1944 július végétől augusztus végéig Szlovákia területére 24 ilyen csoportot küldtek, ezekben ösz- szesen 404 partizán volt. L iptovská Osada községben 1944. július 2tí-án ejtőernyővel kiszállt a P. A. Ve- licskó főhadnagy vezette tizenegy tagú csopert. Más szervezési csoportok augusztus elején az Alacsony-Tátra térségében szálltak le ejtőernyővel í Kalina-V alanszký, Bielik, ]e- gorov, Seöansky/. Kelet-Szlovákia területére 1944 augusztus eleje óta nem csupán szervező csoportok érkeztek, hanem számos és igen jól szervezett és felfegyverzett egység is. A duklai hágó térségében 1944. augusztus 3-áról 4- ére virradó éjszaka Lengyelországból Kelet-Szlovákia területére helyezte át tevékenységét Alekszandr Nyevszkij partizánköteléke. A duklai hágónál jött át a V. A. Kvilyinszkij vezette partizánosztag is.j Augusztus 14- éről 15-ére virradó éjszaka dobták le a slánskéi hegyekben, a Csapájev partizánegység támaszpontjára, az A. A. Martinov vezette ejtőernyősöket. A Szovjetunióból augusztusban további szervező csoportok és partizánegységek érkeztek Szlovákia területére, amelyek az SZLKP illegális helyi és járási vezetőségei, és a forradalmi nemzeti bizottságok aktív segítségével partizánosztagokba, dandárokba és kötelékekbe tömörültek. A Szovjetunióból érkező szervező csoportok és a Lengyel- országból érkező szovjet partizán egységek fellendítették a partizánmozgalmat, főleg Szlovákia keleti és középső részén, A partizánok a polgári lakosság körében széles körű politikai munkát fejtettek ki, az utakon akadályozó akciókat hajtottak végre, rajtaütöttek a német szerelvényeken, megsemmisítették az ellenséges egységek távösszeköttetését Ugyanakkor bekapcsolódtak a fegyveres nemzeti felkelés elő készítésébe. 1944 augusztusának második felében, főleg Kö- zép-Sziovákiában, több várost és községet elfoglaltak A Szlovák Nemzeti Felkelés idején partizánegységek alkották a felkelés fegyveres alakú latainak jelentős részét. A felkelés napjaiban Szlovákia területére a Szovjetunióból újabb partizán szervezési csoportokat küldtek. A partizánok a fasiszta egységek ellen a felkelési front különböző szakaszain harcoltak. A megszálló csapatok hátában harci, felforgató és hírszerző tevékenységet fejtettek ki. A Strečnón, Teigárton, Handlo- ván, Jalnán és egyéb helyeken vívott harcok, a felkelési terület védelmezésekor vívott küzdelmek örökre bevésődtek a szovjet partizánok hősi tetteinek történelmébe. A partizánegységek túlnyomó többsége 1944 október végén szervezetten a hegyekbe húzódott. Mikor a felkelők a harc partizán módszereire tértek át, több új, kisebb partizánegység alakult, ezek folytatták a harcot a hegyekben a felszabadító egységek megérkezéséig. A felkelés idején, amikor a felkelők a hegyekbe vonultak, a partizánmozgalom legfelsőbb szervei a Partizánosztagok szlovákiai vezérkara, később a partizánmozgalom csehszlovákiai vezérkara volt. A partizán- osztagok szlovákiai vezérkara 1944. szeptember 16-án alakult. Parancsnoka Karol Šmidke, helyettese 1944. szeptember 28- tól Alekszej Ny. Aszmolov volt, aki 1941—1944-ben a Szovjetunióban kibontakozott partizánmozgalom kiemelkedő szervezője volt. 1944. október 29-től, amikor a vezérkar egész Csehszlovákiára kiterjesztette hatáskörét, A. Ny. Aszmolovot kinevezték a vezérkar főnökévé. Ebben az időszakban a partizán alakulatok csehszlovákiai vezérkarának főnöke Ivan l. Szkripka / Sztudenszkij / volt, aki a Szlovák Nemzeti Felkelés napjaiban Banská Bystricán, az első csehszlovák hadsereg szlovákiai parancsnokságán, a szovjet katonai missziót vezette. A partizánmozgalom rendkívül jelentős szerepet játszott a felkelés politikai fejlődésében, több kérdés megoldását befolyásolta, egészen a felszabadítás napjáig. A parti- zá Hegységekben kiemelkedően megnyilvánult egy másik, jelentős tényező is, a munkás- mozgalom jellemzője: az internacionalizmus. * ŠTEFAN PAŽÓR, a Banská Bystricai SZNF Múzeum igazgatója Hétvégi nyári nap. Ipari üzemeinkben ilyenkor csak ott dolgoznak, ahol folyamatos a termelés. Ez a helyzet a párkányi (Štúrovo j Cellulóz- és Papírgyárban is. A végeláthatatlan csarnok (ko losszá 1 i s papír n yo m ógé pe mellett mindenki ing nélkül dolgozott. Rekikenő volt a bő. ség. Simonka Lajos müszakveize- tő mesterre'] a gépsor melletti, tűzálló anyaggal szigetelt bódéban tudtam szót váltani. — Nézetem szerint a nehéz munka az oka annak — magyarázta —, hogy egyesek ődébbállnak, máshol keresnek elhelyezkedési lehetőséget. Nem rejtette véika alá azt sem, hogy gyakori a gépek meghibásodása, enneik következtében üzem rész legük is rosszu'i teljesíti a tervet, ami eleve — függetlenül attól, hogy nem tehetnek róla — hátrányos anyagi helyzetet jelent. Beszélgetés közben Kurtára Károly gépészmérnök, a karbantartórészleg vezetője nyitott ránk ajtót. Miután hallotta az elhangzottakat, szakmai folytatta. — S enneik az az oka, hogy a tapadó szenny deformálja a hengereket. Ennélfogva romlik a minőség és a termelést a gyakori kiesések hátráltatják. A számos kényszerpihenő a részleg munkásainak a teljesítményét kedvezőtlenül befolyásolja, s gátolja e gyártásfejlesztést is. Mivel lehetne elejét venni e káros jelenségeknek? Konc Pál gépmester így nyilatkozott: — Párt taggyűléseiken, a tér- me’tési értekezleteken korábban is sokat foglalkoztunk a problémákkal. A munkások jelzései révén a vállalati igazgatóságon tudták, hol szorít legjobban a csizma. Mégis az előforduló hibákért csaknem minden esetben « tenme’iés- ben dolgozókra hárították a felelősséget. Nem mondhatom azt, hogy int a végtermék gyártásánál mindent jól csinálunk. Äm ez csak kis része a problémák okainak... Merem állítani, és ebben nem vagyok egyedül, hogy vállalatunk nemrég leváltott igazgatóját nagyon kevés munkahelyen ismerték a Simonka Lajos és Konc Pál együtt fejlődtek a gyárral. Itt sajátították el a szakmát, a jövőben is itt akarnak dolgozni {A szerző felvétele’) megalapozó ttság.ga 1 egészítette ki Simonika mester szavait. — Jóllehet a papírgyár a legkorszerűbb gépekkel rendelkezik, nem tudjuk elejét venni a gyakori hibáknak. A legnagyobb bajt abban látom, hogy sok pótalkatrész hiányzik, beszerzésük komoly gondokat okoz. Ezenkívül nincs megoldva a hozzánk érkező szennyes, és számtalan idegen anyagot tartalmazó hulladékpapír újrafeldolgozásának technológiája. S mintha a véleményét akarná igazolni, a nyomógép hengerein elszakadt a papír. Az üzemzavar elhárítása — melyben a gépészmérnök is részt vett — csaknem fél órát vett igénybe. — Iiyen eset a műszak alatt számtalanszor előfordul — gyárban, holott a problémákat velünk együtt, csak közös erővel lehet eredményesen megoldani. A vállalati igazgatóságon bekövetkezett szemé'iyi változások óta az egész gyár területén megszilárdult a munkafegyelem. És ez nemcsak annak az eredménye, hogy Barus elvtárs, a vállalat igazgatója élő, rendszeres kapcsolatot tart a gyár- részlegeik munkásaiva’i, mestereivel, hanem annak is, hogy a törzsgárda nagy becsvággyal dolgozik és komoly erőfeszítéseket tesz a papírgyár tekintélyének öregbítése érdekében. Nem kevésbé a kommunisták, akik az előállt nehézségek leküzdésében, a hibáik felszámo- 'tásában mindig is példát mutattak. SZOMBATH AMBRUS A PÁRTÉLET 15. SZÁMA A szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságának nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárai 1979 júliusában tanácskozást tartottak Berlinben. A lap közti a tanácskozásról kiadott közleményt, valamint a CSKP KB Elnökségének jelentését a .berlini tanácskozásról. A Szót kér... című rovat ezúttal josef Adamec elvtárssal, a Prága nemzeti válYalat mesterét, a CSKP alapszervezetének elnökét szólaltatja meg. Adamec elvtárs rámutat arra, hogy a jelen időszakban értékelni keli a kommunisták munkáját, nyíltan ke'il beszélni a sikerekről, és be kell számolni a fogyatékosságokról. A tagokkal való beszélgetések rávilágítottak, hogyan tökéletesíthető a vállalatban a tömegpolitikai munka, a pártellenőrzés. „A pártszervek és -szervezetek, a vezető állami és gazdasági tisztségekben levő kommunisták, a nemzeti bizottságokban és a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunisták feladata, hogy az eddigiekhez képest még nagyobb igyekezettel állandó poitikai-szervező, nevéiő- és ellenőrző tevékenységükkel gondoskodjanak a tü. zelőanyag- és az energetikai alap fejlesztésének biztosításáról, s az ezzel összefüggő feladatok átültetéséről“ — olvashatjuk Milan Povolnýnak a CSKP KB tüzelőanyag, és energetikai alosztálya vezetőjének cikkében, melynek címe Minden területen gazdaságosabban. František Galutík, a CSKP nyugat-csehországi kerületi bizottságának titkára Használjuk ki a fiatal nemzedék elánját és energiáját című írásában egyebek közt arra figyelmeztet, hogy az utóbbi időszakban ne. gatívan hatott, hogy túlságosan šok kerületi és járási SZISZ-tit- kár változtatott munkahe'iyet. A párttagsági igazolványok cseréjével a lap új számában ezúttal is több cikk foglalkozik. —íü— Karol KmiSke7~u szlovákiai partizánegységek parancsnoka (a felvételen civilben) szovjet harcosok körében ■ (Archívumi felvétel)
