Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-07 / 158. szám, szombat

A SZOCIALISTA ÁLLAM

ÉS A VALLÁSSZABADSÁG

M

inden állam kialakítja a keretein belül működő s különböző szociális szubjektumokhoz fűződő viszonyát. Ezzel kapcsolatban módosítja hozzáállását azokhoz a világnézeti és ideológiai platformokhoz és gondolatrendszerekhez is, amelyekre a különböző társadalmi szervezetek támaszkodnak, és amelyeket egyidejűleg hirdetnek, terjesztenek és erősítenek.

Az állam a társadalom szervezésének nagyon is valóságos alappal rendelkező formája. Tehát nem valamilyen természet- feletti erő megnyilvánulásának vagy beavatkozásának eredménye, nem is az „erkölcsi eszme" kifejeződése vagy az „ész önmegvalósítása“. Engels írta, hogy az állam egy bizonyos fejlődési szinten álló társadalom produktuma. Marx mutatott rá arra, hogy az állam az osztályellentétek kibékíthetet- lenségének kifejeződése. Lenin az Állam és forradalom című művében hangsúlyozta, hogy az állam egy, az ellentétes osztállyal kibékülni nem akaró osztály uralmának a szervezete.

Az állam osztálylényege a társadalom életének minden szintjén, tehát a felépítmény területén, vagy ahogyan mondani szokás, az emberek „szellemi“ életében is megnyilvánul. Erre mutattak rá találóan a marxizmus megalapítói, amikor a Német ideológiá-ban ezt írták:: „Az uralkodó osztály gondolatai minden korszakban az uralkodó gondolatok, vagyis az az osztály, amely a társadalom uralkodó anyagi hatalma, az egyszersmind uralkodó szellemi hatalma is. Az az osztály, amely az anyagi termelés eszközeit kezében tartja, ezzel egyszersmind a szellemi termelés eszközei fölött is rendelkezik, úgyhogy ezzel egyszersmind azoknak a gondolatai, akik híján vannak a szellemi termelés eszközeinek, átlagban neki vannak alávetve ... Az egyéneknek, akik az uralkodó osztályt alkotják, egyebek között tudatuk is van, és ennélfogva gondolkodnak; amennyiben tehát mint osztály uralkodnak és egy történelmi korszakot egész terjedelmében meghatároznak, magától értetődik, hogy ezt egész kiterjedésükben teszik, tehát egyebek közt mint gondolkodók, mint gondolatok termelői is uralkodnak, koruk gondolatainak termelését és elosztását szabályozzák; hogy tehát gondolataik a korszak uralkodó gondolatai."

E

zek a jelentős tételek, amelyekről a pluralizmus hamis jelszavát hirdető különböző kaliberű revizionisták olyan szívesen elfeledkeznek, az ösz- szes államtípusra érvényesek. Érvényesítésük, természetesen, következetesen a konkrét állam lényegéhez fűződik. Korunkban a burzsoá államról, amelyben a kapitalisták és más kizsákmányolok uralkodnak különböző formában, és a munkásosztály, valamint szövetségesei hatalmát érvényesítő szocialista államról van szó. A vallásszabadság kérdése is egyik oldalon a szocialista országok, másik oldalon pedig a burzsoá országok lényegével és céljaival egyetértésben oldódik meg.

Forradalmi felemelkedésének Idején a burzsoázia olyan jelszavakat hirdetett, amelyekről később szemérmesen hallgatott, vagy amelyekről nyilvánosan lemondott, és amelyeket főként ott, ahol egy időre a fasizmus jutott hatalomra, mint „tévese két“ ítélt el. Ilyen sorsra jutottak a gondolatszabadság, a lelkiismereti szabadság stb. jelszavai is.

Még most, a huszadik század második felének közepén is léteznek burzsoá államok, amelyekben hiányzik a vallások és az egyházak egyenlősége. A legszembetűnőbben ez pl. íror szágnak Nagy-Britanniához tartozó részében nyilvánul meg. Itt a protestáns többség tolerancia nélkül nyomja el a katolikus kisebbséget. Törökországban viszont a keresztény egyházak panaszkodnak a mohamedánokkal szembeni egyenlőtlen helyzetük adta nehéz állapotokra, A vallásos aspektusok válnak hatékony eszközzé a cionizmus esetében is, mivel egyaránt szolgáljak a zsidó nagytőkét és az „evilági hatalmasokat“. Ázsia némely részében tömegzavargásokra is sor kerül az egyes vallások követői között. Ezeknek az

okai, természetesen, a vallásos elképzeléseknél mélyebben gyökereznek: elsősorban a szociális szférában, de a vallás lehetővé teszi ennek elpalástolá- sát. A kizsákmányoló osztályok ezért fogadják lelkesen. A

nyílt vagy „burkolt“ vallási egyenlőtlenségre a jelenlegi

kapitalista világban sok példa kínálkozik, de az emberi jogok önjelölt védelmezői ezeket egyszerűen nem látják.

A burzsoá országok kizsákmányoló osztályainak hatalmi helyzete a világnézeti és ideológiai szférában szembetűnőbben nyilvánul meg azokkal a gondolatokkal szemben, amelyek magukba foglalják a világ megváltoztatásának, az ember ember feletti uralma eltörlésének és egy minden viszonylatban igazságos társadalom kialakításának kívánalmát. Elsősorban a jelenkor tudományos funkciót betöltő, tehát a munkásosztály és a többi kizsákmányolt és elnyomott dolgozó érdekeinek és céljainak szempontjából egyedül helyes ideológiája, a marxista—leninista tanítás ellen küzdenek. Még azokban az államokban is, amelyek a „demokrácia védőbástyájának" tartják magukat, találnak okokat a forradalmi munkáspártok tevékenységének betiltására. Ha pedig ■ ez a gyakorlat tarthatatlanná válik, sok más lehetőséget találna a marxista—leninista tanításra támaszkodó forradalmi szervezetek működésének lehetetlenné tételéhez, kezdve mondjuk az összejövetelekre alkalmas helyiségek bérletbe adásának megtagadásával és végezve pl. a hírhedt „Berufsverbot“-tal. A fasiszta rendszerű országokban, és itt nemcsak Chiléről van szó, a marxista—leninista tanítás követői ellen nyíltan a legszigorúbb megtorlást alkalmazzák. Az alapvető emberi jogok és szabadság „védelmezői“ pedig ismét hallgatnak!

A szocialista országokban a burzsoázia és a többi kizsákmányoló osztály diktatúráját proletárdiktatúra váltotta fel.. Ez a demokrácia magasabb for- máját jelenti, mivel segítségével a munkásosztály és szövetségesei megvalósíthatják vágyaikat, érdekeiket és Céljaikat. A szocialista állam lényege, amely a legszélesebb néptömegek sajátja is, szembetűnően nyilvánul meg a vallásszabadság elve érvényesítésével kapcsolatos kérdések megoldásának területén ís. Erre mutat eme probléma elméleti és gyakorlati megoldásának menete szocialista hazánkban.

Régebbi és üjabb történelmünk — gyakorlatilag egészen a felszabadulásig — nem kevés példát ismer az egyik vagy másik vallás kivételezett helyzetére. A másik oldalon valamelyik vallás „szenvedett“. Ezt az egyenlőtlenséget a burzsoázia sem tudta, sőt, mondhatjuk, hogy nem is akarta eltörölni, mivel az így életben tartott vallási torzsalkodás a

dolgozó tömegek egysége megbontásának megfelelő eszközévé vált. A nem vallásos nézetek vallással való egyenlőségéről pedig már egyáltalán nem beszélhetünk. Ä szocialista állam történelmünkben először nemcsak, proklamálta, hanem következetesen tiszteletben is tartja és a gyakorlatban megvalósítja a vallásszabadság elvét.

A vallásszabadság elve érvényesítésének több oldala van. Egyike az összes vallás és vallási szervezet egyértelmű egyenlősége, függetlenül tagjainak számától. A másik az, hogy a valláshoz fűződő kapcsolat és valamely egyházhoz való tartozás az állampolgárok magánügye. A szocialista állam sem közvetlen rendelkezéssel vagy tiltással, sem más formában — pl. erkölcsi nyomással — nem kényszeríti polgárait valamely valláshoz való tartó zásra vagy egyházi szervezettel való együttműködésre. A vallásos életre való jog mellett biztosítja a vallástól való elszakadás jogát is, tehát azt, hogy ateistává válhasson valaki. Végezetül pedig a szocialista állam nem tesz különbséget hivő és nem hivő polgárai között. r

A szocialista állam sajátosan viszonyul a valláshoz, amely nem egyik vagy másik osztály helyzetének, hanem a megelőző formációk antagonisztikus ellentmondásainak a gondolati visszatükröződése. Mivel a vallás az emberek anyagi létét fantasztikus formában tükrözi, ellentétbe kerül a világ — természet és társadalom — tudományos felfogásával. A szocia - i izmus és a kommunizmus építése azonban olyan folyamat, amely következetesen a tudományos megismerésre támasz kodik. A szocialista állam ezért nem fogadhatja el a vallás „örök" létének és a szociális ta (később kommunista) társa dalom felépítményében való állandó működésének pluralista tézisét. Elenkezőleg, a kommunizmus előrehaladásának érdekében a vallás leküzdésére kell törekednie.

A szocialista állam nem készül a következetesen tudományos marxista—leninista tanítással ellentétes nézetek és elképzelések — mint pl. a vallás — erőszakos eltörlésére. Más utat választ. Az új, szocialista anyagi alapzatból eredő lehetőségekkel egyetértésben fejleszti a szocialista társadalom további haladása szükségleteinek nem megfelelő elképzelések alól való felszabadítására irányuló nevelő-oktató folyamatot. Á szocialista állam így nemcsak hogy nem tiltja, hanem egyenesen lehetővé te szí polgárainak a valláshoz va ló kapcsolódását. Ezzel egyidejűleg azonban megteremti a feltételeket ahhoz, hogy minden tagja, tehát a hivők is, a társadalmi történés és egyben a kulturális fejlődés aktív résztvevőiként mind nagyobb mértékben magukévá tegyék a marxista—leninista tanítást.

Prof. PhDr. JAROSLAV ČELKO, a Szlovák Tudományos Akadémia Ateista Intézetének munkatársa

két Oj könyv

A KAPITALIZMUS VÁLSÁGA AZ 1970-ES EVEKBEN

Naponta halljuk, olvassuk, hogy a fejlett tőkésországokban egymást követi a gazdasági válság, a különféle társadalmi megrázkódtatás. .4 kapitalizmus válsága az 1970-es években című most megjelent monográfia azért hasznos, mert napjaink sokakat érdeklő-érintő időszerű kérdéseivel foglalkozik. A szerzői kollektíva által írt mű az 1970-es évek tényei, adatai alapján bemutatja, hogy a tőkés gazdasági, társadalmi és politikai élet válságjelenségei kibontakozásának és elmélyülésének mi az oka. Részletesen foglalkozik a két rendszer versenyével és a szocialista országoknak a nemzetközi kapcsolatok átalakítására gyakorolt hatásával, a nemzeti felszabadító mozgalom szerepével, az imperialista országok közötti ellentmondásokkal, a tudományos-technikai haladásnak a tőkésországokban észlelhető ellentmondásaival, az infláció okaival, az élelmiszerkérdéssel, a nyersanyag- és energiaválsággal és más, a mai kapitalizmus hanyatlását bemutató jelenséggel.

Konkrét adatokkal bizonyítja, hogy a hetvenes évek derekán a tőkésországokban milyen méreteket öltött az ipari termelés visszaesése, és hogy a válság egyidejűleg bontakozott ki a legfejlettebb tőkésországokban: az Egyesült Államokban, Japán ban, a Német Szövetségi Köz társaságban, Franciaországban, Angliában és Olaszországban, Súlyos válságba jutott a burzsoázia ideológiája is. A nemzetközi enyhülésre való áttéréssel meginogtak a hidegháborús koncepciók. A gazdasági megrázkódtatások nyilvánvalóvá tették, hogy tarthatatlanok a kapitalizmus „válságmentes* és „szabályozott“ fejlesztésére vonatkozó elméletek. A sztrájkharcok felerősödése, a munkás- osztály élcsapata — a kommunista és munkáspártok — politikai erejének növekedése eloszlatta a burzsoá ideológusok mítoszait „a nyugati társadalom deproletarizálásárór. Az egyre súlyosbodó eszmei válság nem csupán az ideológiára terjed ki, hanem kiterjed az erkölcsre és a szellemi kultúrára is.

A tizennégy fejezetből álló kötet külön fejezetben foglalkozik a munkásosztálynak a tőkések világában betöltött szerepével. Kiemeli, hogy a hetvenes évek első felét a tőkés világban a kommunista pártok befolyásának a növekedése jellemezte. A világ nemszocialista országaiban ma már 75 kommunista és munkáspárt működik. Nyugat-Európában 19. az észak-amerikai és dél-amerikai országokban 25, Ázsia nemszocialista országaiban 22, Afrikában 9 kommunista párt fejt ki számottevő munkát. A kommunista mozgalom befolyása messze túlnőtt a munkásosztály határain. A nemproletár rétegekből — a parasztságból, az értelmiségből stb. — is sokan tagjai a kommunista pártoknak. Ez azt jelenti, hogy a forradalmi kommunista ideológiának megbízható hívei vannak a mai tőkés társadalom minden rétegében. A szerzők szavaival: „A kommunisták a világ minden körzetében tevékenykednek. A világ forradalmi folyamat mindegyik alapvető áramlatának élcsapatában megtalálhatók: a

szocialista rendszerben, a fejlett tőkésországok munkásmozgalmában és a nemzeti jel szabadító mozgalomban is. Ez a helyzetük, valamint internacionalista egységük lehetővé teszi számukra, hogy a nemzetközi antiimperialisia harc összefogó tényezői legyenek." A kapitalizmus válsága az 1970-es években című, tankönyvként ís használható művet a Kossuth Könyvkiadó adta ki. Oroszból Rupert Ferenc fordította.

A VALLÁSRÓL ÉS AZ EGYHÁZRÓL

A žilinai Kovosrot vállalat dolgozói az elmúlt hét végén 120 vagonból raktak ki fémhulladékot. Ezenkívül 5 vasúti teherkocsiban 1500 tonna feldolgozott fémhulladékot indítottak útnak a Podbre- zovái Šverma Vasműbe, 35 vagonnal pedig a Trineci Vasgyárba. A képen František Gajdošík művezető (jobboldaltf és Gustáv Fa- cuna látható (Felvétel: V. Gabco — CSTK)

Annak ellenére, hogy a különféle kiadók rengeteg ismeretterjesztő művet jelentetnek meg, a vallás lényegét és az egyházak szerepét tárgyaló kötetek száma viszonylag még ma is kevés. A Vallásról és az egyházról című most megjelent gyűjtemény így sok tekintetben hiányt pótol, és nagy ér deklődésre tarthat számot.

A kötet August Sebeinek, Wil helm Liebknechtnek, Franz Mehringnek, Jules Guesdenek, Paul Lafarguenek és Antonio f.abríolának a vallásról és az egyházról a századforduló előtt és után elmondott beszédeiből és megjelent cikkeiből, tanulmányaiból tartalmaz szemelvényeket. Bár jelenleg sok tekintetben másképpen nézünk a vallás és az egyház szerepére, mint néztek elődeink, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő képviselőinek a vallásról és az egyházról a XIX. század végén és a XX. század elején mondott szavaik ma is időszerűek, tanulságosak. A vallás — írja találóan Bebel — „emberi mű. Az ember, akinek a kultúra alacsony fokán nem lehetett világos képzete a természetről és a természeti eseményekről, amelyek neki hol hasznára, hol kárára voltak, nem alkothatott Jogaimat az ember helyzetéről a világban, ezért mindent, amit környezetében érthetetlennek talált, természetfölötti lénynek tulajdonította, akik a számára felfoghatatlan jelenségeket ké- nyük-kedvük szerint idézik elő, s akiknek a kegyét, hogy jó- szívvel és jóindulattal viseltessenek iránta, kéréssel, imádsággal, szertartásokkal és áldozatokkal igyekezett elnyerni.Máshol azt emeli ki, hogy a vallás lényegileg mindenkor a tekintélyi elv sarkköve. S bár a burzsoázia korántsem hajlandó valamennyi tekintélyt elismerni maga fölött, azt mégis megteszi, sőt szorgalmazza, hogy azok számára, akiket kizsákmányol, akikből él, akiknek teszi és szellemi erejéből felhalmozza vagyonát, a valláson alapuló tekintélyi elv elengedhetetlenül szükséges.

Ismeretes, hogy a vallás a szegényeket és a nincsteleneket évszázadokon át azzal vigasztalta, hogy a földi szenvedésért és nélkülözésért majd a mennyországban kapnak kárpótlást. Azzal, hogy a vallás a társadalmi egyenlőtlenség kiegyenlítését az égbe helyezte át. igazolta a kizsákmányolás jogosultságát, és az osztályegyenlőtlenség földi fennmaradását. Egyben gátolta, hogy a tömegek felismerjék osztályhelyzetüket, és harcba induljanak a társadalmi, viszonyok megváltoztatásáért, a reális boldogság megteremtéséért. A vallás igazolta a rabszolgaságot, a középkori jobbágyságot, valamint a tőkéselnyomást. Ma is arra neveli a hívőket, hogy ne érdekelje őket túlságosan embertársaik földi sorsa. A „mindenki önmagáért, az isten mindenkiért“ elv hirdetésével tartósítja az osztálytársadalmakbon kialakult individualizmust és az egoizmust.

A vallás sokat beszél az emberek iránti felebaráti szeretet- ről is. Sőt, számos vallás még megbocsátást is kér mindenkinek. Az általánosan hirdetett szeretet azonban gyakran és sok tekintetben képmutató. Az általában hangoztatott „szeretet“ azért is hamis, mert leplezi azt a tényt, hogy a kizsákmányoló társadalmakban az osztályok és a csoportok között kibékíthetetlenek az ellentétek. Káros hatású a vallásból eredő félelemérzet is. A vallási félelem az embert megalázza, egyben fékezi, hogy a tömegek az elnyomó rendszerekben bátran fellépjenek a társadalmi problémák megoldása érdekében.

A Vallásról és az egyházról című kötet mindegyik írása érdekes, vitázó jellegű, szenvedélyes hangú. A szerzők a vallást hamis világnézetnek, a valóság, a vakon ható, ismeretlen természeti és társadalmi erők elferdített tükrözésének tekintik, egyben kimutatják, hogy a különféle idealista filozófiák és vallási áramlatok a kizsákmányolok nézeteit fejezik ki. a burzsoázia érdekeit képviselik.

A gazdag jegyzetanyaggal és névmutatóval ellátott művet Székely Andorné, Nyilas Vera, Remseí Flóra fordította és a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg.

BALÁZS BELA