Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-31 / 178. szám, kedd
Az európai kultúra forrásvídékén AZ ÉRTELMISÉG A KÖZÉPKORBAN CÍMŰ KÖNYVRŐL.- Oj FILMEK GÖMB VILLÁM (cseh) „Olyanok vagyunk, akár az óriások vállára felkapaszkodóit törpék. Többet és mesz- szebbre látunk, mint ök; nem mintha látásunk élesebb, vagy termetünk nagyobb lenne, mint az övék, hanem azért, mert ök a levegőben hordanak bennünket, jelemelnek az ő gigászi magasságukba ... Mottója is lelhetne ennek a recenziónak ez a — Bernard de Chartres, XII. századi francia gondolkodót idéző, az alább ismertetendő könyvből kölcsönzött — megállapítás, amelyben a szellemi elődök iránti tiszte letét fejezi ki a szerző. Valóban, mai európai kultúránk rengeteg forrásból táplálkozik, mai ismereteink gazdagságia számtalan neves névtelen gondolkodó kitartó munkájának köszönhető. Jacques Le Goff, a francia történelem tudomány egyik kiemelkedő képviselője mai műveltségünk egyik fontos összetevőjéről, a középkori nyugati kultúráról és az azt hordozó városi értelmiségről fest átfogó, plasztikus képet a nemrég magyarul is megjelent munkájában; Az értelmiség a középkorban (Budapest 1979; Megvető Kiadó —1 Gyorsuló idő). A történet a XII. században kezdődik, amikor a hatalmas európai demográfiai robbanás és a rohamos városiasodás következtében egy új típusú értelmiség alakul ki. Ezt az időszakot „alulról“ egy nagyfokú szellemi tespedés határolja, amely kort ugyan néhány történész „karoling reneszánsz“- ként emleget előszeretettel, ám Le Goff cáfolja ezeket az elképzeléseket: „Ez a reneszánsz csak egy elenyésző számú, zárt elit számára reneszánsz, melynek rendeltetése, hogy maroknyi tisztviselőt és politikust adjon a karoling klerikális monarchiának.“ A kor csodálatos szépségű kódexei, amelyek a kultúra hordozói lehettek volna, luxuscélokat szolgáltak. Ezek a könyvek — a szerző szerint — nean is azért vannak, hogy olvassák őket. Hatalmas pénzbe kerülnek, s akkori értékük Nem szereti, ha beszélnek róla. Számára a munka, a cselekvő élet mindennél fontosabb. Mégis szólni kell róla, mert emberfeletti vállalása, munkabírása tiszteletre kötelez. Az idén tölti be hetvenedik életévét. 1931-től tanít, ég, lobog. A Példás pedagógus (1961), az Érdemes pedagógus (.1970) kitüntetések után 1974- ben még egy állami kitüntetést kap: A kultúra érdemes dolgozója címet, a magyar nemzetiségű dolgozók körében végzett eredményes népművelő munkájáért. 1950-től párttag; több kitüntetést kapott politikai tevékenységéért is. Tagja a CSEMADOK Központi Bizottságának, a járási bizottság elnökségének, a tánc és énekkari albizottság vezetője. A diószegi (Sládkovičovo) alapiskola pártalapszervezeté- nek, valamint a falusi párt- szervezetnek az oktatója. Alapító tagja a CSEMADOK-nak és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának (CSMTKÉ), amelytől — túlterhelése miatt — pár hete vált meg. A Diószegi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában 3. osztálytól 8-ig zenét tanít. És négy énekkart vezet! Hétfőn a diószegi Vox Humana vegyas- kamal gyakorol, kedden Királyiéra (Kráľová nad Váhom) utazik (megjegyzi, telkesen, mert Királyfán csoda történt: a női kar vegyeskarrá a lakiul t), szerdán az iskola énekkarát vezeti, a csütörtök estét a vízkeleti (Čierny Brod) énekkarral tölti, s a legtöbb föllépés péntekre, szombatra, va- U%naor.a esik. A Vox Humana énekkar kró" “nikáiát lapozgatva kiderül: feiltűnflen gazdag és eredményes fivek vannak mögöttük. Most tíziéves az énekkar, üninkább gazdasági, mint szellemi. „A kalligráfia szinte találóbb jellemzője a kulturálatlan, könyvet alig igénylő kornak, mint a megromlott, rendetlen Írás ..." — érvel a szerző. A „karoling reneszánsz“ szál azonban csak néhány megjegyzés erejéig foglalkozik. Munkája súlypontját inkább a XII— XIII. század értelmiségének a kialakulása, majd ennek a színvonalas kultúrának a XIV. —<• XV. századii hanyatlása adja. Magától értetődően e kor értelmiségét szinte kizárólagosan « klerikusok alkották. E klfe- lezéisen persze nem gyakorló papokat kell érteni, hanem afféle teológusokat, a keresztény egyház gondolkodóit. Akkori céljuik a kereszténység tanai' nak n megvédése, magyarázó* sa volt. Ahhoz, hogy más vallások képviselőivel eredményesen vitázhassanak, ismerniük kellett azok tanításait is. Ezért elég hamar latinra fordították az ókori görög, valamint az arab és mohamedán szerzők munkáit. Ezáltal — akaratlanul is — saját műveltségük támaszaivá tették azokat, ami persze később is éreztette hatását. A racionális gondolkodás, az egyre szélesedő látókör termé>- szetszerüleg konfliktusokat teremtett a klerikusok jó néhány csoportja, valamint az egyre dogmát ikusabbá váló egyház * között. Ilyen „lázadók“ voltak a goliard ok, akik afféle vándordiákok, „csavargó értelmiségiek.“ Bírálják a fennálló társadalmi rendet, de nem azért, hogy megváltoztassák, hanem ők szeretnének annak haszonélvezőivé válni. Tehát inkább anarchista lázadók, semmint tudatos forradalmárok. A következőkben részletesen foglalkozik a szerző Pierre Abélard életével és munkásságával. ö is goliard volt, „a párizsi körök dísze, ékessége“. Tulajdonképpen a modern értelmiség első jelentős képviselője. Abélard személyén keresztül bepillantást nyerhetünk a kor Párizsának szellemi életébe. A továbbiakban Bernard nepre készül ebben az évben. A háromszoros aranykoszorús kórusnak bőven van oka erre. A krónikából csak egy bejegyzés a sok közül: „Gondosan felkészült együttes. Szép a zenei formálás, imponáló a szólamok aránya. Értelmezés, hangulat, dinamikus árnyalatok tekintetében kiemelkedő az együttes. A vezető tudatosan és szívvel dolgozik. A fejlődést biztosítják a fentiek. Ez az út járható.“ *Tíz év alatt mintegy hetven énekszámot tanultak be. Polgári szertartásokon lépnek fel, szervezetek, üzemek, vállalatok hívják őket szerepelni. Leggyakrabban a Diószegi Cukorgyár, amely példás támogatásban részesíti a kart. Igényes műsoraikat mindenütt magas színvonal, kiváló előadásmód jellemzi. A karvezető: Pintér Ferenc. Pedagógus a szó legtisztább, legnemesebb értelmében. Négy éve nyugdíjban van, de a munkát nem tudja abbahagyni. „Nem pénzért csinálom. Lelkesít. Mindig örömmel dolgoztam, s gyerekek között lenni örömet jelent. Egy szabad estém sincs; de éltet a munka. Ezért csinálom ... Szenvedélyem a horgászás, de öt óra jelé a vízparton már csomagolni kezdek. — Mi van pajtás? — kérdezik a többiek. — Nem érek rá, énekkart kell vezetnem. Sokan nehezen érthetik ezt meg. A fiatalok közül kevesen vállalkoznának erre. Pedig kevés a szakember. Én úgy érzem, minden hivatása magaslatán álló csehszlovák iái magyar pedagógus kötelessége, hogy bekapcsolódjon a CSEMADOK munkájába, s ápolja, terjessze a szocialista kultúrát.* Pintér Ferenc fél évszázadon keresztül ezt tette és teszi ma Is. FODOR RUDOLF de Chartres tanításaival és a körülötte kialakult szellemi légkörrel ismerkedhetünk meg. Míg az Abélard körül kialakult szeliemi csoportosulás főleg filozófiával, logikával és retorikával foglalkozott, Bemard de Chartres köre a természettudományos gondolkodásban ht> zott forradalmi változásokat. Jacques Le Goff a következőkben adja fő summáját a középkori értelmiség jellegének: t,Mint jó mesterember, a középkori értelmiségi tudatában van vállalt hivatásának. Felismeri a tudomány és az oktatás közti szoros kapcsolat szükségszerűségét. Már nem fordulna meg fejében olyan gondolat, hogy a tudásanyagot kincsként kell felhalmozni; ellenkezőleg: meg van győződve arról, hogy az ismereteket szét kell hinteni, körforgásukat ki kell terjeszteni. Az iskola műhely, melyből úgy kerülnek ki a gondolatok, ahogy a többi mester terjeszti portékáját.“ És ezizel a gondolattal átléphetünk a XIII. századba, a céhek és egyetemek korába. Ebben az időszakban ugyanis az értelmiségiek is kézműveseknek számítottak tulajdonképpen, akik létrehozták a céhekhez hasonló testületüket: az egyetemeket. A szerz,ö részletes leírását adja a középkori egyetemeknek, uz ottani életnek, előadásoknak. vizsgáknak. A hatalmas szellem' fellendülés hanyatlása a XIV. századra köveikezett be, amikorra az egyetemek magiszterei (tulajdonképpen: tanárai) mind több kiváltságra tettek szert, az arisztokrácia tagjaivá váltak. A szerző megkapó képekkel illusztrálja, hogy milyen mértékben alakult ót ennek az értelmiségnek az életmódja is, mennyire hasonult a főurak, lovagbk életviteléhez. „Kialakult egy egyetemi oligarchia, s ez nemcsak a szellemi színvonal rendkívüli süllyedését Idézte élő, de felruházta az egyetemi köröket a nemesség egyik leglényegesebb jellemzőjével is, az örökletességgel. Kasztot formált belőlük.“ De ezzel már a XV. századba is értünk, amikor a középkori értelmiség szellemi hanyatlásával párhuzamosan kialakulóban van egy új értelmiségi típus: a humanista. Az új értelmiség kialakulásának folyamatéhoz tudni kell, hogy a XIV. századra a demográfiai fejlődés leáll, a városiasodás is visszafejlődik. Európát hatalmas járványok pusztítják, aminek következtében nagy területek néptelenednek el. Oj földbirtokok szerveződnek, az élet ismét vidéken van fellendülőben. A vidéki magányába húzódott értelmiség jellegzetes típusa a humanista. „És ezzel a humanisták hátat fordítanak az értelmiség egyik leglényegesebb feladatának, nem érintkeznek a tömegekkel, megszűnik a tudomány és az oktatás kapcsolata. Semmi kétség, hogy hosszú távon a reneszánsz is megajándékozza az emberiséget gőgös és magányos munkája gi/ümölcseioel. Tudománya, eszméi, remekművei később jelentős szolgálatot tesznek az emberi haladásnak. De kezdetben bizony inkább visszahúzódást, visszaesést jelentett“ — mondja ki Le Goff a meglepő következtetést. Négy évszázad szellemi fejlődését követhetjük végig a kitűnő francia történettudós megbízható útmutatásával. A könyvet ismertetve a kelleténél tán kissé többet idéztem a szerzőt. Ezt azért tartottam szükségesnek, mivel Le Goff sok jelenséget a megszokottól, az iskolai tananyagtól eltérő szemszögből vizsgál, magyaráz. Megállapításai szabatosságát csak saját szavai megőrzésével véltem megtarthatónak. Egy hatalmas történelmi tabló tárul elénk a könyv végig- olvasásával. Sokat tanulhatunk belőle, de közben gondolkodásra, sőt vitára is sarkall — éppen a szokványostól eltérő, sokszor vakmerőnek ható megállapításaival. Éppen ezért minden művelődni vágyó ember számára élvezetes olvasmány ez a könyvecske, amely a napokban került könyvesboltjainkba. LISZKA JÓZSEF Tizenkétszeres lakáscsere — kimondani is sok, hát még megszervezni és lebonyolítani ennyi ember költözködését. Pedig erre vállalkozott (ha nem is valóságban, csak a filmvásznon) ennek a cseh komédiának az alkotógárdája Ladislav Smoljak és Zdenék Podskalský rendezővel az élen. Gömbvillámnak nevezték él nagyszabású tervüket, s ez a film címe is. alkotás; az alapötlet szinte magától kínálta a bonyolult vígjátéki helyzeteket, a komikus és tragikomikus szituációk kibontását. Az alkotók csak kiötlötték a témát, aztán mint egy gépezet, működésbe jöttek az emberek, a lakáscsere szereplői, s megkezdődött vándorlásuk egyik lakásból a másikba. A szerzők a valós alaphelyzetet feldúsították, így sikerült a témát vígjátékká emelniük; az események oly pergő ritmusban zajlanak, oly hiteles helyzeteket JÚLIA Két remek színésznő: Jane Fonda és Vanessa Redgrave játssza Fred Zinnemann sikerfilmjének főszerepét. A Lillian Heilman önéletrajzi regényéből készült Júlia két barátnő történetét követi nyomon, gyermekkoruktól, egészen a hatvanas évek elejéig. A filmben Lili, az amerikai írónő új regényén dolgozva emlékezik barátnőjére, akihez nemcsak gyermekkori szeretet, hanem önzetlen barátság, segítőkészség is fűzte. A történet voltaképpen a harmincas években játszódik, amikor Lillian irodalmi pályára lép, Júlia pedig szakítva dúsgazdag családjával Európába utazik, hogy bekapcsolódjon az ellenállási mozgalomba. Júlia közvetlen résztvevője lesz az antifasiszta küzdelmeknek, de amerikai barátnője sem marad közömbös az európai események iránt. A film jelentős teret szentel Lili európai utazásainak: az írónő először azért utazik Ausztriába, hogy meglátogassa az utcai tüntetés során megsebesült barátnőjét, majd Júlia kérésének eleget téve nagyobb pénzösszeget visz Németországba, az antifasiszta harcosok megsegítésére. sikerült teremteni, hogy a történet meggyőző és életszagú. Mivel a lakáscserének sok a szereplője, s minden családnak megvan a maga története, érthető, hogy a cselekmény mozaikszerüen, epizódok füzéréből épül fel. Ez a tagoltság azonban nem okoz különösebb zavart, hiszen a film végére minden tisztázódik, a felboly- dult hangyaboly lecsillapodik, s a mozaikokból összeáll a kén. Po'.itfvumrmk tekinthető, hogy az alkotók nem utánozták a szuperprodukciókat — s egy két kivételtől eltekintve — nem a legismertebb cseh komikusokat vonultatták tel. Csupán Josef Abrhám, Rudolf Hrušinský és Daniela Kolá'rová régi ismerősünk. Az alkotók esetenként jellemábrázolással is megpróbálkoztak, de ez meddő kísérlet maradt. Az új cseh komédiában ne keressünk olyasmit, amire alkotói nem vállalkoztak; a Gömbvillám igénytelen, de mulattató vígjáték. Később, értesülve Júlia haláláról, felkerekedik, hogy megkeresse annak kislányát, és magához vegye. Emlékképekben bontakozik lei előttünk a történet, s retrospektív jelenetekből ismerjük meg a két nő jellemét, magatartását. Megelevenednek a közös gyermekkor, a serdülőkor évei, majd azok az esztendők, amikor eltérnek útjaik... aztán a magára maradt Lilliant látjuk, felidézve barátnője és férje, Dashiell Hammett detektívíró emlékét. Szép és nemes história, mely merőben különbözik a nosztalgia-hullám számos darabjától. Realizmus-igény jellemzi a filmet, s erénye az is, hogy szereplői létező személyek. Az írónőt Jane Fonda Játssza, bravúros könnyedséggel, lebilincselően. A címszerepet Vanessa Redgrave alakítja; játékáért tavaly Oscar- díjat kapott. Mi tagadás, alakítása elég vékonyka, hiszen a színésznő alig látható a vásznon, sokkal hálásabb szerep jutott Jane Fondának, aki segítő kezet nyújt a vagyonától megfosztott, politikai harcot vívó európai lánynak. —ym— Tíz év a hetvenből Portré egy nyugdíjas pedagógusról Helyzetkomikumra épül az Jelenet a cseh vígjátékból 'tan Kudela felvéieiej (amerikai) Jane Fonda az amerikai film főszereplője 1979. VII. 3i.
