Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-28 / 176. szám, szombat
A béke irányvonala 1979. VII. 28. 5 A világon mindenki jobb jövőt akar, ehhez azonban hosszú és sok gonddal szegélyezett út vettet. A társadalmi fejlődés sohasem volt még ennyire viharos és erőteljes. Szinte a szemünk láttán fordul meg nemcsak egyes országok, de egész földrészek sorsa. Afganisztán építi az új társadalmat. Irán népe a belső és külső reakció ellenállásával szembeszegülve impéria* listáéi lenes, nemzeti-felszabadító forradalmat hajtott végre. Ázsiában, Afrikában és Latin- A merik ában a népek mind határozottabban térnek rá a nemzeti újjászületés és a haladó szociális és gazdasági átalakulás útjára. A nemzetközi helyzet napjainkban is bonyolult, elkerülhetetlenek az olykor váratlan fordulatok, a vargabetűk. Annál fontosabb, hogy a történelem kanyargóin túl meglássuk a lényeget, azt, ami a világ- események mai alakulásának az alapja. Korunk legfontosabb problémája, hogy biztosítsuk a szilárd, igazságos békét és a nemzetközi biztonságot. Az az Irányzat, hogy a világ háború nélkül élhessen, fő tendenciává válik, és nincs az az erőfer szítés, amelyet ez a magasztos cél meg ne érne. Erre irányul a Szovjetunió egész külpolitikai tevékenysége is. Az emberiség jövője attól függ, sikerül-e visszafordíthatatlanná tenni az enyhülést és elérni az általános leszerelést. A világháború veszélye nem fenyeget ugyan közvetlenül, de még nem hárult el végleg. A Szovjetunió abból indul ki, hogy a béke a népek közös kincse. Ezért senki sem maradhat közömbös, ha bárhol a világon megpróbálják az erőt állítani a jog helyébe, és ellenségeskedéssel, diktátummal cserélik fel a jószomszédi viszonyt. Ilyenkor az államok kollektív erőfeszítéseire van szükség a béke és a becsületes együttműködés érdekében. A szovjet álláspontot mind a múltban, mind ma a türelem és a megfontoltság jellemzi, ugyanakkor — ha kell — a szilárd szembeszegülés az agresszióval. Az emberiségnek már egy- harmad évszázada sikerül elkerülnie a világháborút. A reakció, az agresszió s a militarizmus erői azonban több mint harminc háborút és fegyveres viszályt robbantottak ki ebben az időszakban, és ezek némelykor azzal fenyegettek, hogy világméretűvé válnak. Hogy mit kell tenni a fegyveres konfliktusok kiküszöböléséért, azt Európa példája mutatja, ahol 34 éve nem dörögnek a háború fegyverei. Mi a magyarázata a hosszan tartó békés európai fejlődésnek? A népek támogatásával Európában sikerült fordulatot elérni a nemzetközi feszültség enyhülése irányába, a földrész politikai légkörében kedvező változások váltak érezhetővé. A béke erőinek nagy politikai győzelme volt, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befejezéseként négy éve Helsinkiben aláírták a záróokmányt. M a már vitathatatlan tény, hogy földrészünk politikai légköre egészségesebbé vált. Ebben együttesen mutatkozik meg a Szovjetunió és a Varsói Szerződés társult szövetségesei sok építő szándékú kezdeményezése és a Nyugat józanul gondolkodó politikusainak a valósággal számot vető akciói. Ezek a reálpolitikusok a szocialista országokkal folytatott egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés Irányába forgatták a kormánv- kereket. Üdvös irányvonal ez, nemcsak Európa népei számára. Európa példája mutatja, mit jelent az enyhülés, ha konkrét és kézzel fogható valósággá változtatják ezt a fogalmat. A kontinens politikai légkörének javulása szempontjából nagyon sokat jelenítenek a leg* magasabb szintű találkozók. Ezek a nyílt eszmecserék a kölcsönös politikai megértés és bizalom katalizátorai. A Moszkvában nemrég lezajlott szovjet—francia t árg ya 1 á so knak is elsősorban az kölcsönöz nagy nemzetközi jelentőséget, hogy a korábban kitűzött irányvonalat követték. Az aláírt dokumentumok nemcsak a kétoldalú kapcsolatok elmélyítését szolgálják, de a nemzetközi enyhülés egész politikájának is támpontokat nyújtanak, és megjelölik e cél elérésének konkrét módjait. Az enyhülés kedvező hatása megmutatkozik a Szovjetunió és más nyugat-európai országok kapcsolatain is. A Szovjetunió és az NSZK között például megállapodás született a hosszú távú gazdasági és ipari együttműködés fejlesztéséről és elmélyítéséről. Ez elősegíti majd a szovjet—nyugatnémet üzleti kapcsolatok minden eszközzel történő bővítését, megszabja a két ország kereskedelmi, ipari és műszaki együttműködésének fő céljait. A megállapodást hosszú időre kötötték, érvény a jövő század elejéig tart. Ez pedig any- - nyit jelent, hogy a Szovjetunió és az NSZK békés együttműködése szilárd anyagi alapra támaszkodik. Tartós jószomszédi viszony fűzi a Szovjetuniót Finnországhoz, szépen fejlődnek a Szovjetunió kapcsolatai Olaszországgal, Svédországgal és Ausztriával. A szocialista közösség országai minden lehetőt megtesznek, hogy a nemzetközi enyhülés és a valamennyi országra kiterjedő biztonság egyetemessé váljék, hogy a békés egymás mellett élés elveit ne csak általánosan elismerjék, de mindenütt valóra is váltsák. M ert miként a béke és a nemzetközi biztonság elvei, a békés egymás mellett élés elvei is a világ minden pontján egyaránt érvényesek. A szocialista közösség politikáját más országokban is támogatják a haladó, békeszerető erők, amelyek síkraszállnak a népek és államok közötti békés együttműködés bővítéséért. Az összes békeszerető erőt derűlátással töltötte el az a hír, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok elvi megállapodásra jutott a második stratégiai fegyverkorlátozási egyezmény, a SALT-2 alapkérdéseiben. Ám bármennyire jelentős is ez a lépcsőfok, az élet megy tovább, és előre kell lépni a jószomszédi viszonyt, a megértést és a békét megszilárdító újabb egyezmények útján. Ma az enyhülés az uralkodó tendencia, a tapasztalat azonban arra tanít, hogy kibontakozása nem megy végbe automatikusan. Újabb akadályok állják útját. A világ különböző részein olyan erők működnek, amelyek a nemzetközi helyzet további javulása ellen dolgoznak, és még mindig léteznek veszélyes feszültséggócok. Egyes nyugati országokban még korántsem tették le a fegyvert azok a befolyásos politikai csoportosulások, a katonai-ipari komplexum és a hozzá kapcsolódó hivatali apparátus, amelyek minden módon igyekeznek gyorsítani a fegyverkezési hajszát és feléleszteni a világháborút. A történelmi tapasztalat tanúsága szerint az igazi biztonságot csak a leszerelés útján lehet elérni. Mint Schmidt nyugatnémet kancellár megjegyezte, nem vált be az a filozófia, hogy előbb fegyverkezni kell, aztán leszerelni. Hozzátehetjük: sajnálatos, hogy a NATO vezérkarában még nem jutottak hasonló következtetésre. A béke ellen harcot folytató imperialista és militarista erőkkel szövetkeznek a kínai vezetők. Peking amellett kardoskodik, hogy Európát az éles szembenállás színterévé kell változtatni, a leszerelés kérdésében pedig nvíltan ellenzéki álláspontra helyezkedik. Ez csak egyet Jelenthet: mással akarják kikapartatni a fűzből a gesztenyét. Kína agresszióin a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen, a L-tosz elleni katonai provokáció, -a Szovjetunió és a Kínai Nénközfársa- ság közötti barátsáei. szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződés egyoldalú felbontása, valamint sok már tény arról tanúskodik, hogy Peking fokozza kalandor, nagyhatalmi politikáját és komolyan fenyegeti a békét. Ezt a fenyegetést erősítik bizonyos nyugati körök próbálkozásai, hogy a saját céljaik érdekében használják ki Peking nyíltan szovjetellenes és szocializmus ellenes irányvonalát. Reálisak-e ezek a „ravasz“ .számítások? Gondolhatja-e Nyugaton valaki is komolyan, hogy Peking Európa javával törődik? Aki egyszer köpönyeget forgatott, szemrebbenés nélkül megteszi másodszor is. A mai nemzetközi helyzet, . a gyorsan változó események gyors és összehangolt reagálást követelnek. A szocialista államok békeszereíő kezdeményezései mind változatosabb politikai eszközök és módszerek alkalmazására mozgósítanak. A Varsói Szerződésben részt vevő államok Politikai Tanácskozó Testületének 1978 novemberében tartott moszkvai ülése kinyilvánította: a szocialista országok készek új ösztönzést adni ahhoz, hogy a helsinki záróokmányban foglaltak egységes egészként valósuljanak meg, és készek megállapodni olyan konkrét intézkedésekről és lépésekről, amelyek célja az együttműködés fejlesztése és az igazi biztonság megvalósítása Európában és az egész világon. Ezeket a javaslatokat fogalmazta meg a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága májusban lezajlott budapesti üléséről kiadott közlemény. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az európai béke és biztonság megszilárdítása útján hatalmas lépést jelentene, ha a helsinki tanácskozáson részt vett államok megállapodást kötnének arról, hogy elsőként sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket nem alkalmaznak egymás ellen. A Varsói Szerződés tagországai az ^európai államok közötti bizalom erősítése végett, az európai katonai enyhüléssel kapcsolatos konkrét intézkedések megtárgyalására politikai szintű konferencia összehívását javasolják 1979-re az összes európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével. A szocialista közösség országai együttes erőfeszítéssel építik az új társadalmat és úgyanígy küzdenek az enyhülésért, a béke megszilárdításáért. Mindent megtettek és megtesznek, hogy elhárítsák a háború fenyegetését, elmélyítsék az enyhülést, bővítsék az ! államok közötti békés együttműködést. V. POTAPOV, (APN) Ä történelem mindig üzen HATVANÖT ESZTENDŐVEL EZELŐTT KEZDŐDÖTT AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ Aki magáénak vallja a tegnapból azt, ami a jelen jelé is mutat, a haladásért vívott csatákat, aki nem akar megfeled, kezni arról, ami már a múltban is gondot, fájdalmat okozott, mert jövőt szolgáló tanulságot kíván, feltétlenül figyel az évfordulóra. Figyel, mert a történelem mindig üzen valami éppen most fontosat napjainknak. Hatvanöt esztendővel ezelőtt kezdődött az első világháború. Sokáig ezt a tényt ilyen szó- használattal fejezték ki: kitört. Mi azonban marxista elemzés és értékelés alapján, A CSKP történetének áttekintése című kézikönyv megállapítása szerint ezt valljuk: „A két ellenséges imperialista tömörülés, a Németország, Ausztria—Magyarország és Olaszország, illetve az Anglia, Franciaország és Oroszország hármasszövetség közti feszültség kiéleződött. 1912-ben és 1913- ban a Balkánon két háború zajlott le. A háborús veszély kiéleződött, mivel merényletet követtek el az osztrák trónörökös ellen. Az Ausztria— Magyarország és Szerbia között az 1914. július 28-án kirobbant háborúba belépett mind a két imperialista tömb, és fokozatosan további államok is. A háborúból világháború lett.“ Ehhez volt nyitány a szarajevói merénylet, Ferenc Ferdinand meggyilkolása. Egyébként tény, hogy az első világháborút az imperialisták kezdték. Nem z e dé k ü n k em 1 é k e kbő 1, visszaemlékezésekből, tanulmányokból, az irodalomból ismeri az első világháború történetét. Úgy tudjuk, hogy kezdetben a fanatizált nacionalista elemek a háború mellett tüntették. Hatásukra a harcterekre induló katonák ezt dalolták: „Megállj, megállj kutya Szerbia!“ Ady Endre azonban már akkor figyelmeztetett Emlékezés egy nyár-éjszakára című versében a valóságra: „Csörtetlek bátran a senkik / És meglapult az igaz ember ...“ A PÁRTÉLET 14. SZÁMA A lap közli a CSKP KB Elnökségének és a CSSZSZK kormányának nyilatkozatát a szovjet—amerikai tárgyalások eredményeiről. Leonyid Brezsnyev és fames Carter bécsi találkozója eredményeinek margójára A SALT-11.: fontos határkő a feszültség enyhülésében címmel olvashatunk írást. Ez kiemeli, hogy a bécsi szovjet—amerikai találkozó fontos lépés volt a feszültség katonai enyhülésének folyamatában. Olyan lépés, amely túlhaladja két állam kétoldalú kapcsolatainak keretét és pozitívan befolyásolja a nemzetközi kapcsolatokat. Semmi esetre sem jelenti azonban azt, hogy a feszültség enyhüléséért vívott küzdelem befejeződött. Ez most újabb, korántsem könnyebb szakaszába lép. A bécsi találkozóval kialakult kedvező nemzetközi légkör újabb feltételeket teremt a szocialista országok további feszültségenyhítési javaslatainak érvényesítésére. • A Szót kér rovatban ezúttal František Kubeš elvtárs, a prágai ÜKD vállalat öntője, a Szocialista Munka Hőse, a CSKP KB tagja, a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának képviselője, a városi pártbizottság, illetve a ČKD öntödéje üzemi párt- bizottságának tagja fejti ki véleményét. Rámutat: a SALTII. szerződés aláírása megcá- folhatatlanul azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió békepolitikája az egész világ minden becsületes emberét békeharcra ihleti. Minden taggal nyíltan és bírálóan beszélni a címe annak az interjúnak, melyet Josef Chytil elvtárs, az otrokovicei Moravan üzem pártbizottságának elnöke adott a lap munkatársának. Chytil elvtárs kérdésekre válaszolva elmondta: el akarják érni, hogy a párttagokkal való beszélgetések eredményezzék a kommunisták munkájának értékelését, s azt, hogy a párt tagjai mondják el javaslataikat, észrevételeiket a pártbizottság munkájáról, hívják fel a figyelmet a tartalékokra, és tegyenek javaslatokat a fogyatékosságok eltávolítására. A lap írásai közül felhívjuk még a figyelmet František Hanusnak, a kladnói Egyesült Acélmű Poldi kohója vállalati pártbizottsága elnökének cikkére, mely a pártmunka folyamatos javításáról szól és Norbert Požárnak, a bruntáli járási pártbizottság vezető titkárának írására, melynek a címe: Engesztelhetetlenül a fogyatékosságokkal szemben. inn Apám gyerekemberként került az első világháború harcterére. Onnan küldött üzeneteit, melyeket a háborúra úszí- tók által készített, színes, kimondottan izgató és bőszitő jellegű képeslapokra írt, gondosan őrzöm. Az egyik, 1915 október 20-án keltezett üzenetében ezt írta: „Aki nem hiszi, hogy pokol van, jöjjön ide.* Nemcsak ő, mások is, sokan, elég hamar felismerték: a háború valósága értelmetlen, embertelen. Ady E. Bölöní György- nek küldött levelében ezt írta: „Ordítani szeretnék a dühtől, hogy a mi embrió-polgárságunk, melynek leikévé szegődni akartam, milyen állation ontja a vért.“ Engedtessék meg hozzátenni a megjegyzést: ontotta is, de persze a másokét, a harcterekre küldött tömegekét. Ma már tudjuk, hogy felismerték ezt a tömegek, s azokban az országokban, ahol a háború ellen állást foglaltak, mint az Oroszországi Szociáldemokrata (bolsevik) Munkáspárt, a lengyel internacionalisták, a bolgár tyesznyákok, a szerb szocialisták, Németországban Kari Líebknecht, a prágai Munkástanács, Magyar- országon a Nemzeti Tanács, később forradalmi útra léptek a tömegek. Maradjunk azonban az évforduló kapcsán említett tény- nél, az első világháborúnál. Mi volt az oka? kérdeztük ifjabb Major István elvtárstól, aki élete alkonyán eljött közánk, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség politikai tanfolyamának hallgatói közé. Sohasem felejtem el érdekes, rövid, de találó válaszát: Nem a disznó szerb, hanem a szerb disznó. És persze megmagyarázta, hogy gazdasági oka volt, az imperialista országok tőkéseinek már nem felelt meg a gyarmatok és a befolyási övezetek régi megosztása, fegyveres harcot indítottak a már felosztott világ újrafelosztásáért. Az első világháború lényegét, szerepét, Lenin Műveiből ismertük meg. Lenin az első világháborút óriási erejű, hatalmas „rendezőhöz“ hasonlította, s azt írta, hogy ez a háború „egyfelől óriási ará-, nyokban meg tudta gyorsítani a világtörténelem folyását, másfelől pedig példátlan erejű gazdasági, politikai, nemzeti és nemzetközi világválságokat tudott előidézni“ (Lenin Művei 23. kötet, 325. oldal) Világválságot okoztak tehát az imperialisták. Nemzedékünk persze azt is tudja, hogy a második világháborút, a második világválságot is az Imperialisták okozták. Most, az évfordulóra figyelve nyilvánvaló a történelem napjainknak szóló üzenete: a békéért folytatott küzdelem, a békeharc elképzelhetetlen az imperialisták elleni harc nélkül. így tehát mi nemcsak óhajtjuk a békét, hanem küzdünk is érte a háborúkat, világháborúkat okozó imperializmus gonosz szándékai ellenében. HAJDÜ ANDRÄS Elszomorító látvány. A háború következménye ... (Archívumi felvétel)
