Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-11 / 135. szám, hétfő
A BÖLCSŐDÉTŐL AZ EGYETEMIG Hogyan épül tel az NDK oktatási rendszere Nem csupán külsőségek Látogatás lengyel óvodákban Az NDK mai oktatási rendszere az egységes szocialista oktatási rendszerről szóló 1965-ös törvényen alapszik. E törvény azzal a céllal született, hogy biztosíthassuk „az egész nép magas színvonalú képzését, a társadalmat és a természetet tudományosan alakító, teljes életet élő, sokoldalúan és harmonikusan fejlődő személyiségek oktatását és nevelését“ A magas színvonalú közművelődés távlati tervének a megvalósítása egy sor alapvető változtatást tett szükségessé. így mindenekelőtt meg kellett határozni az általános, s az erre épülő speciális képzés célját és tartalmát. E* többek között az 1968-tól az 1—10. osztályban lépcsőzetesen bevezetett új általános iskolai tantervekben történt meg; továbbá a szakmunkásképzés alapozó tárgyainak és alapszakmáinak a be-' vezetésében; a főiskolai tanulmányokra felkészítő kétéves középiskola kialakításában (11 —12. osztály); valamint a szak- és főiskolai oktatás új tartalmainak és szerkezeti változásainak rögzítésében. Az NDK oktatási rendszere a bölcsődéktől az egyetemekig egységes szervezeti felépítésű, jól összehangolt, a magasabb iskolába való átmenet sehol sem okoz gondot. A személyiség fejlesztésének első állomásai az iskoláskor előtti nevelés intézményei; hároméves korig a bölcsőde, háromtól hatéves korig az óvoda. Egyik sem kötelező. Az óvodai pedagógiai munkát az 1972-ben bevezetett oktatási és nevelési terv szabályozza. Jelenleg az óvodáskorú gyermekek kilencven százaléka jár óvodába. A tervek szerint 1980- ra minden gyermek — ha szülei akarják — óvodába járhat. Hogy az óvodába nem járó gyerekek elkerüljék az esetleges lemaradást, játék- és tánc- délutánokon készítik fel őket az iskolára. Az NDK oktatási rendszerében az alapvető iskolatípus a tízosztályos általános iskola. Ennek feladata, hogy lerakja a sokoldalú személyiségfejlődés alapjait, és felkészítse a -fiatalokat az életre, a munkára és a továbbtanulásra. A tízéves tankötelezettséget 1959-ben vezettük be. A tízosztályos általános iskola három fokozatra tagolódik: alsó tagozat (1—3. osztályig), középső tagozat |4—6. osztályig), felső tagozat (7— •10. osztályig). Az alsó tagozaton tanulók az olvasás, az írás és a matematika terén sajátítják el az alapvető készséget, a természetről, a társadalomról és a munkáról kapnak koruknak megfelelő ismereteket. A középső tagozaton megkezdődik a természettudományi, a társadalomtudományi és az idegen nyelvi oktatás. A felső tagozat kellő alapokat ad a mindennapi élethez, a pályaválasztáshoz, a továbbtanuláshoz. A politechnikai oktatásban megismerkednek a termelés tudományos-technikai, technológiai és gazdasági alapjaival, a tanműhelyekben és a köz□ Az uljanovszki I. N. Ulja- nov pedagógiai Főiskolán megszervezték az Ifjú Marxisták— leninisták Egyetemét: az új oktatási formában ötszáz, a társadalomtudományok iránt különösen érdeklődő középiskolás fiatal vesz részt a kétéves munkában. Négy karon a Szovjetunió történetével, a marxista—leninista filozófia alapjaival, az állam- és jogtudománnyal, a Szovjetunió nemzetközi kap- csolotainak és belpolitikájának kérdéseivel ismerkednek meg a fiatalok előadásokon, szemináriumokon és vitaesteken. vetlen termelésben pedig elsajátítják egy-egy szakma első munkafogásait. Jelenleg kereken egymillió felső tagozatos diák vesz részt a politechnikai oktatásban. A politechnikai órákon a tantervben előírt termelőmunkával a tanulók jelentős anyagi értéket állítanak elő. A hetedik osztálytól kezdve van lehetőség egy második idegen nyelv fakultatív tanulására. További fakultatív lehetőségek nyílnak a szakkörökben, ahol matematikával, technikával, természet- és társadalom- tudományokkal, valamint művészetekkel foglalkoznak a tanulók. Működnek tagozatos osztályok is, melyekben kibővített matematikai (a 9. osztálytól), idegen nyelvi (a 3. osztálytól) oktatás folyik, természetesen vannak zenei tagozatok és sportiskolák is. A testi és szellemi fogyatékos gyerekek külön iskolákba járnak, ahol pedagógiai és orvosi elvek szerint differenciált oktatást és nevelést kapnak. Az iskola munkáját sokrétűen segítik az iskolán kívüli intézmények: a pionírházak, az ifjú technikusok és természet- búvárok kutatóhelyei, a turistaházak, a klubok, a színházak, a könyvtárak stb. A tízosztályos általános iskolai oktatáshoz kapcsolódik a szakmunkásképzés. Jelenleg 290 szakma közül lehet választani az NDK ban, melyek zöménél a képzési idő két év. A szakmunkásképző sikeres befejezése után szakiskolába lehet jelentkezni. A szakmunkásképző intézményekben vannak olyan speciális osztályok is, amelyekben a fiatalok három év alatt a szakma mellé az érettségit is megszerezhetik. A társadalmi követelményeknek megfelelően a tíz osztályt elvégző tanulók kisebb hányada kerül a középiskolába; itt két év alatt lehet érettségihez jutni. A legfelsőb oktatás-i intézmények a főiskolák és az egyetemek. Feladatuk olyan jól képzett, politikailag felkészült emberek nevelése, akik készek és képesek arra, hogy felelős vezetői posztokx'a álljanak a társadalmi élet minden területén. A képzés ideje általában négy év. Az NDK 54 egyetemével és főiskolájával, 250 szak- és mérnökképző iskolájával hatékony felsősoktatási rendszert mondhat magáénak. A szakiskolákban 1960-ban 126 ezer diák tanult, s ez a szám 1977-re 162 ezerre emlekedett. A tanulók száma ugyanebben az időszakban a főiskolákon és az egyetemeken 100 ezerről 130 ezerre nőtt. Az egységes szocialista oktatási rendszert teljesebbé teszik a dolgozók továbbképzésének sokrétű formái: az üzemi akadémiák, a faluakadémiák, a népfőiskolák, a TV- akadémia, a tudományos társulatok, valamint a pártok és társadalmi szervezetek oktatási és továbbképző intézményei. □ Gotthold Ephraim Lessing (1729—1781), a német felvilágosodás kiemelkedő írója születésének 250. évfordulóját rendezvények egész sorával ünnepük meg a Német Demokratikus Köztársaságban. A német dráma megteremtője méltó helyet kapott az általános iskolai tananyagban is. A gyerekek nemcsak ismerik, hanem szeretik is műveit. Bizonyíték erre a kamenzi Lessing Múzeum gyermekrajzkiállítása, ahol a „Gyerekek Lessing-meséket illusztrálnak“ címmel kétszáz rajzot mutatnak be az érdeklődőknek. A múzeum felhívására az ifjú alkotók mintegy háromezer pályaművet küldtek be. Édes anyanyelvileik Egy új folyóiratról Új folyóirattal gazdagodott a magyar szellemi élet. A lap címe: Édes anyunyel- viink. Elsődleges célja a nyelvművelés, a mindennapi élet legfontosabb nyelvhasználati problémáival való foglalkozás. Lőrincze Lajos, a szerkesztő bizottság elnöke többek közt így fogalmazta meg a szerkesztők szándékát: „Korszerű folyóiratot szeretnénk hát elindítani. Korszerűt és időszerűt tartalmában, szemléletében, módszerében.“ A Magyar Tudományos Akadémia Anyanyelvi, Helyesírási és Nyelvészeti Bizottságának illetékes tagjai — kiknek támogatásával a nyelvművelő folyóirat száma végre megjelent — úgy akarnak szólni a nyelvhasználat legégetőbb kérdéseiről, hogy azt „rae csak a szakemberek kis rétege értse, hanem a nyelv dolgai iránt érdeklődök száz- és százezerei.“ Egy népszerű lap elindításáról van tehát szó. Lőrincze Lajos szerint ez a népszerűség azonban „semmiképpen sem mehet a szakszerűség, a tudományos megbízhatóság rovására“. Az Édes anyanyelvűnk első évfolyamának első száma (január — március; a havonkénti megjelenés egyelőre még nincs biztosítva) annak ellenére, hogy nem a legtetszetősebb formában jelent meg, sok érdekes és értékes írást tartalmaz. Ezek közül mindenekelőtt Lőrincze Lajos, Kemény Gábor, Deme László és Kurdi Péter cikkei-tanulmányai érdemelnek különösebb figyelmet. Deme László írásában (Beszédkultúránk szolgálatában) Péchy Blanka Beszélni nehéz című könyvét s a rádió azonos című nyelvészeti műsorainak tanulságait elemzi, valamint a beszéd és a gondolkodás összefüggéseire hívja fel figyelmünket. Szerinte gondolatunk „a világ tükre, s beszédünk a gondolatunké." Hangsúlyozza, hogy „a világból annyi a miénk, amennyit mélyen és elemzően megémink belőle“ „Magunk pedig annyi vagyunk benne, amennyit meg tudunk fogalmazni ebből mások számára" — írja a szerző. Kurdi Péter Hogyan lehet és hogyan helyes? című munkájában a mondathangsúlyozással, annak szerepével foglalkozik. Kemény Gábor Krúdy Gyula szimbólumairól ír tömör és összefoglaló tanulmányt. Érdekes és szórakoztató a nyelvészeti folyóirat Éber szemmel, éber füllel című rovata is. Ide a figyelmes olvasók küldték be azokat a nyelvtanilag, stllisztíkailag és helyesírásilag hibás szövegeket, melyeket a magyar sajtóban fedeztek fel. A Szemle rovatban könyv- ismertetéseket találunk. Ám a jövőben — amint azt Ko- valovszky Miklós bevezetőjében olvashatjuk — részletesen tájékoztatják majd az olvasót a nyelvművelő mozgalom elméleti és gyakorlati eredményeiről is. Az Édes anyanyelvűnk tehát tartalmas és értékes folyóiratnak ígérkezik. Jó lenne, ha a jövőben hozzánk is nagyobb példányszámban eljutna. csaky karoly Lengyelországban az óvodáskorú gyerekek 47,7 százaléka jár óvodába, ez 1977-ben egymillió hetvenötezer gyereket jelentett. Az óvodáskor háromtól hétéves korig tart; tavaly a hatéveseknek 96,5 százaléka volt óvodás. Az óvodai reform bevezetésével az idei tanévtől hatéves korban kötelező az óvodába járás. Ez érthető is, hiszen az új óvodai programok átvették az elsőosztályos tan tervek néhány elemét. Vannak matematikai, környezetismereti foglalkozások, s ami a legfontosabb: a lengyel gyerekek az óvodában tanulnak meg olvasni s az iskolában írni. Külön szép olvasókönyvük is van, a Mám 6 lat (Hatéves vagyok). Az iskolaelőkészítő foglalkozásoknak különböző formái vannak: a hagyományos csoportokon kívül az óvodák iskolaelőkészítő foglalkozásokat szerveznek azoknak a hatéves gyerekeknek is, fjkik nem óvodások, otthon nevelkednek. Ez heti hat alkalommal három-három órát jelent; ez az óraszám azonban másképp is elosztható, rugalmasan variálható. Azokban a falvakban pedig, ahol nincs óvoda, a foglalkozásokat az iskolában tartják. A csoportok átlagos létszáma harminc fő. Az elbiagi vajdaság Lengyel- ország északi részén van, közel a tengerhez. Központja Elb- lag, ez a kilencvenezres lélekszámú ipari város. Elblagban a három-hat éves korosztály ötvenöt százaléka jár óvodába: ez az arány tehát valamivel jobb, mint az országos átlag. Ebben része van a maximális helykihasználásnak is: a város 2190 óvodai helyére ugyanis 3482 gyereket veitek fel. Az óvónők munkaideje heti harminc óra, az óvodák naponta tíz órán át vannak nyitva. Ez a tíz óra nem egységes: mindig a helyi körülményeknek megfelelően, a környező üzemek munkaidejéhez alkalmazkodva állapítják meg. Minden óvodában négy korcsoport van, csoportonként harmincöt- harmincnyolc gyerekkel. Ami az első pillanatban megfogja a látogatót: az óvodák rendkívül ízléses, praktikus berendezése. A tágas, világos termekben a hosszanti fal mentén végig alacsony szekrénysor, szabad polcokkal váltakozva. A játékokon kívül itt kapnak helyet a foglalkozásokhoz szükséges eszközök: kartonlapok, gyurma, ollók, szerszámok. Mindez könnyen hozzáférhetően, nagy rendben. A gyerekek munkáit sem kell a szekrény mélyéből előbányászni, a szabad polcon ügyesen elosztott rekeszekben sorakoznak az „alkotások". A falakon sehol nem láttam boltban vásárolható műanyag figurákat vagy álmodern faliképeket. A gyermekrajzokon kívül az óvónők saját ke- zeinunkájukkal díszítették a termeket: ettől volt minden óvoda egyéni arculatú, bensőséges. Minden teremben volt filctábla; hol csak iskolai tábla nagyságú, állványon, hol meg a terem keskenyebb falát teljesen beborító melegbarna szőnyeg. Ami leginkább emlékezetes maradt számomra: a természet, a természetes anyagok jelenléte az óvodában. Minden teremben van úgynevezett „terméA Moszkvai Klasszikus Balettszínházban az elmúlt napokban mutatták be Nguyen Van Nam vietnami zeneszerző Fehér lótusz című balettjét. Vietnam földjén tudvalévőén a fehér lótusz évezredek óta a jóság és a szabadság szimbóluma. A balett története régi, de sajnos egész a közelmúltig nagyon aktuális: két fiatal egymásba szeret, de nem lehetnek boldogok addig, míg hazájuk romokban hever és földjét betolakodók tapossák. Semmilyen erővel nem lehet megfosztani az embereket álmuktól a nyári szélről és a fehér lótuszról. Ezt a gondolatot sugallja a láncosok minden mozdulata. Felvételünk az előadás egyik jelenetét örökítette meg. szetsarok", ez néhol külön kis helyiség, néhol pedig csak a terem egyik sarka. A sok zöld növényen kívül fonott kosarakban vöröshagyma, krumpli, répa és zöldségek voltak, szer* számok és szemléltető eszközök a környezetismereti foglalkozáshoz. Megnéztünk egy foglalkozást a nagycsoportban. A gyurmán kívül csupa természetes anyaggal dolgoztak a gyerekek. Vadgesztenyét turkáltak egy hegyes szerszámmal, és pálcikákból, madártollakból, termésekből, gallyakból és apró levelekből formáltak, ra« gasztottak gyönyörű állatokat, erdőket. • Lengyelországban is óvónő- hiány van; évente hatezerkétszáz óvónőt képeznek, s legalább nyolcezerre volna szükség. (Néhány adat a népesség- szaporulatról: 1970-ben 534,2 ezer gyermek született, 1977- ben 644,6; a várható szám 1979-ben 671 ezer. A születési arányszám 25—30 ezrelék.) Az óvónőképzésnek különböző formái vannak: felsőfokú és középfokú képzés (utóbbit fél- képzésnek nevezik). A felsőfokú képzés vagy az egyetemek óvodai szakán történik, vagy pedig a főiskolákon. A kétféle intézményben évente összesen hétszáz óvónő végez. A középfokú képzés is kétféle: vagy az általános iskola elvégzése után hat év, vagy pedig lícium után két év. Közép-* fokú képzettséget évente ötezerötszáz óvónő szerez. Minden vajdaságban legalább egy, középfokú intézmény van; a negyvenkilenc vajdaságban összesen hatvan működik. * Évek óta, ha külföldön járok, megnézek néhány óvodát. S az a benyomásom alakult ki, hogy ami az anyagiakat, felszereltséget illeti, körülbelül egy színvonalon állnak a magyarországi, az NDK-beli és a lengyel óvodák. Kivételt tennék a szlovákiai óvodákkal: egyedül itt van annyi helyük a gyerekeknek, hogy külön teremben egyenek, játsszanak és aludjanak. S ez nem csak a bratislavai minlaóvodában volt így, hanem a kis falusi óvodákban is legalább két terme volt minden csoportnak. Mi az, ami a lengyel óvodákban többletet jelent? Ahol jártam, mindenütt volt tornate-' rém, amelyet ők ritmikai teremnek neveznek. A terem sarkában zongora; a kecsesen, fegyelmezetlen előadott táncokat hivatásos tanáctanárnő tanította be, ő is kísérte őket. Két óvodában láttam műsort, s a gyerekek más-más népviseletben voltak, amelyet az óvodában készítettek. S miközben a krakoviákot néztem, úgy éreztem, itt többről van szó, mint mozgáskultúráról. A lengyelek adnak a szépségre. Ez vonatkozik a környezet ízlésességére, az öltözködés elegenciájára, az emberi érintkezés kissé szertartásos udvariasságára. Tanúja lehettem, miként nevelik erre a gyerekeket kiskoruktól fogva, s annak is, hogy nem sajnálják rá az energiát. Mert lehet, hogy a futó látogatót elsősorban a külsőségek nyűgözik le, de az bizonyos, hogy ezek megteremtése sok-sok munkát, odaadást követel az óvónőktől. TIBOR KLÁRA HANS ROLLE Hírek az oktatás világából Vietnami baléit Moszkvában
