Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1979-05-15 / 112. szám, kedd
H át ezek vagyunk: embered — fogalmazzuk Pier- re Aristid Bréal Huszárok című tragikomédiája láttán, amelyet a MATESZ 186. premierjeként mutattak be Kassám (Košice). Igen, ezek vagyunk. Rosszalkodunk és szidjuk egymást, - ám a bréali végkifejlet azt sugallja, mág megjavulhatunk, s akkor talán még emberibbek leszünk. A darab Giuseppe Lippi uram házéiban játszódik, valahol az olasz—francia határon. A határmenti településein, amelyet még nem foglaltak el Napóleon katonái, mindenki tart a franciáktól. Lippi uramék is menekülnének. nagy emberi összefüggések fényében vizsgáltaitja a nézővel. Mivel elhajtották a lovát, kutyaszorítóba került, ahonnan csak úgy mentheti bőrét, ha valamelyik civilét viszi a vásárra. Ehhez pedig nincs szíve. Igaz, eleinte, mint igazi kisember, belemegy e játékba, s csak azután, hogy megismeri Lippi uramékat és a többi „ellenséget“, döbben rá, hogy igazságtalanságot követ el. Flicot ráadásul nem is francia, hanem Franciaországban élő olasz. Társával és közvetlen paran c sn ok áv a1 Gou ce - sza 1 ellentétben, érti az Itteniek nyelvét. így hát alikalma van HUSZÁROK P. A. Bréal tragikomédiája a MATESZ Thália Színpadán Éppen csomagolják a több rőf szövetet, amikor kitör a csetepaté. Elisa lányuk és vejük Pietro ugyanis éppen az erdőben enyelegtek, amikor két francia közkatona merő szükségből leszállt a lováról, amelyek, persze, eltűnteik. A két francia katona pedig, mit ád az ég, éppen Lippi uramék házánál kezdi a vétkes fölkutatását. Különben ők kerülhetnének hadbíróság elé, hiszen lovat elveszteni végzetes vétség. B réal darabjában elsősorban a mindenkori kisember háborúeszményét’ől kapunk ■képet. A katonák szemmel lát ható lag utálják a harcot, mert szeretnének békésen élni. Kiváltképp aikkor éreznek így, amikor fölfedezik, hogy az állítólagos ellenség az általánosság, a szeretet és a tökéletesség fokozataiban ugyanolyan, mint ők. A két lelkifurdalásoktól ravaszkodásra ösztökélt katona közül Flicot az, aki a legegyszerűbb életfunkcióit is alaposabban megismerni félelmük rúgóit és emberségüket. A háborúba, a mitikussá fölnagyított és ködösített napóleoni eszmék vállalására kémyszerí- tett Flicot szembekerül a békességre vágyó, védekezésre, hízelgésre kényszerült fegyvertelenekkel — tulajdonképpeni önmagával. És ettől a pillanattól kötélitáncot jár, S vele együtt Gouce is, később pedig, a kapitány ellenében, a Lippi- háiZ minden tagja. A színen fölvonultatott figuráik nem sokait értenek a háborúból. A támadó fél csupán azt tudja, hogy szükséges a harca, a védekező pedig azt, hogy szükségtelen. A leg komik usatbb talán éppen a figurák tehetetlensége, a minden mozdulatukban ott rejlő „ez van ez ellen nem tehetünk semmit, mégis tennünk kell valamit“ filozófiája. A színen tulajdonképpen a lovaikat elvesztett katonák és a lovakat elhajtó Pietro és védelmezői küzdenek eigymássail — s ami a komifkurnot teremti —, egymás életéért. És a fordulatok, mint minden jól megírt tragikomédiá- ban, itt sem hagyja cserben a nézőt. Flicot, Gouce és Lip- piék is kimenekülnek a kutyaszorítóból, sőt, Flicot beleszeret Cosimába, aki hajlandó lett volna önmagát föláldozná, hogy barátait megvédje- De nem lehetnek egymáséi, mert a katonát hívja a harc, Bécsbe parancsolja a háború. A népes szereplőgárdáiból viszonylag soknak jutott hálás feladat. A Miskolci Nemzeti Szí nházból vend égszere plő Kulcsár Imre (Flicot), valamint Gyurkovics Mihály (Gouce) kapták a legjobb szerepeket, jól ki is aknázták a lehetőségeket. Lengyel Ferenc méltóságteljesen küzdött a kapitányi, Mák Ildikó és Horváth lMjos pedig emberi méltóságáért. Rajtuk kívül Udvardi Anna, László Géza, Hizsnyai Zoltán és Mázik István ajándékozta meg a nézőt néhány jó epizóddal]. A további szerepekben Kovács Józsefet, Szabó Rózsit, Szoby Gabit és Érsék Györgyöt láthattuk. S zűcs János fordítása nem mentes a zökkenőktől, Kopócs Tibor díszletei hasznos kiegészítői az előadásnak, amely bizonyára sok helyen aratott és arat taipsot. És nem véletlenül. Bréal a tragikomédiában a kétnyelvűség szülte helyzeteket, a kétnyeilvűség funkcióját is kidomborítja. Nyilván tudatosan helyezte a cselekményt egy határaién ti településre. Flicot, aki érti az olaszok nyelvét, hiszen franciaországi olasz, Gouceval és a többiekkel együtt nem egyszer fogalmaz úgy, hogy fogalmazása ide is utal, hozzánk. Mindezek ellenére, átlagom előadást láthattunk. A formailag semmi újat nem termő, gördülékeny, kacagtató és elgondolkoztató tragikomédiát Takáts Ernőd rendezte. SZIGETI LÄSZLÓ Részt vesznek a Jókai-napokon TÄmim AZ ELŐDÖKTŐL 1979. V. 13. Sosem értettem egyet azokkal, akik egyértelműen elmarasztalják a mai fiatalokat. „Bezzeg a mi időnkben“, hangoztatják. Ezek a könnyen ítélkező emberek vagy könnyen felejtenek, vagy nem akarnak emlékezni saját ifjúságukra. A fiatalság mindig új utakat, új formákat keresett és keres. Tapasztalata még nem oly nagy, hogy azonnal dönteni tudjon, melyik a helyes és a kevésbé helyes út, de a jószándék, a tenniakarás, az alkotás vágya náluk vitathatatlan. Ilyen útkereső, alkotni vágyó tizenhárom fiatallal ismerkedtem meg Tornaiján (Šafárikovo). A mezőgazdasági szakközépiskola és a gimnázium diákjai alkotják az Ifjúság irodalmi színpadot, öt lány és öt fiú, hárman pedig a műszaki teen döket végzik. A szikra tavaly pattant ki. Ady-estet rendeztek, a cseii szlovák -szov jet barátság: hónap tisztelt’.- téré pedig irodalmi ftSfV/.tíáll) tást készítetlek Ezek a próMl- kozások adták az ötlete* a színpad megalakításához. Persze, nem ment nehézségek nélkül, de érdemes volt. Érdemes, hiszen az idén már részt vehetnek a Jók:»i- napokon. ök képviselik Közép Szlovákiát, és ez: kötelez. Varga Róbert, az irodalmi színpad vezetője és rendezője szerint minden anyagi segítséget a CSEMADOK városi alapszervezetétől kapnak, szakmai és művészeti elképzeléseikben azonban magukra vannak utalva. Tanácsadójuk nincsen. jelenleg a Vörös rekviem című műsorukat próbálják. Hernádi Gyula hasonló című regényéből a szövegkönyvet Orbán Mária, a magyar gimnázium harmadikos tanulója, Varga Róbert társrendezője írta. — Olvastam a könyvet és nagyon megtetszett — mondja Marika. — Összedugtuk a fejünket s elhatároztuk, hogy színpadra visszük. így írtam meg életem első szövegkönyvét. Bevallom, nem volt köny- nyű munka. — A téma is aktuális — szól közbe Varga Róbert. — A Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság 60. évfordulója is alkalmat nyújt a bemutatásához, ezenkívül fontosnak tartjuk, hogy napjaink fiatalsága alaposabban megismerje a munkásosztály hőseinek harcát, szenvedéseit, küzdelmeit. Szűk séges merítenünk a múltból, tanulni elődeinktől, s mindezt úgy, hogy közben méltó emléket állítsunk Sallai Imre és A Vörös rekviem előadásának egyik jelenete (Bartók László felvétele) Fürst Sándor életének és munkásságának. Mindazoknak, akik megalapozták mai, szocialista életünket. Varga Róbert még az izsai (Iža) alapiskolában szerette meg az irodalmat, a verset, s a komáromi (Komárno) gimnáziumban is hű maradt hozzájuk. És azóta sem búcsúzott el a versmondástól. A tavalyi Jó- kai-napokon a versmondás V. kategóriájában övé lett a pálma. Ám a (ókai-napokon nemcsak ő, hanem Szűcs László is eredményesen szerepelt. Az ő sikerük is, hogy az Ifjúság Irodalmi színpad valamennyi tagja elkötelezte magát az irodalommal, okosan értelmezi a verset, s az a törekvésük, hogy barát- }aikkal, osztálytársaikkal is megértessék, megszerettessék a színházat, a szép szót. A Vörös rekviem díszletei egyszerűek. Néhány szék, különböző színű vásznak és függönyök — megfelelő atmoszférát teremtenek. A feszültség, amely a színpadon teremtődik, átragad a nézőre is. A rendezés oratorikus, s nehéz volt megtalálni hozzá a megfelelő mozgásformát — de sikerült. A zenét magnetofonnal oldották meg. — Jobb lett volna élő zenével dolgoznunk, meg is volt hozzá az elképzelésünk, de sajnos, nem sikerült — mondja Varga Róbert. — A városban ugyan van zeneiskola, de a diákjaival nem sikerült fölvennünk a kapcsolatot. így maradt a magnó, mint egyetlen lehetőség. A színpad teremgonddal küzd, nincs próba helyisége, a tagok szabad idejének egyeztetése is nehézségekbe ütközik. Mindezek ellenére lelkesen dolgoznak, mert munkájuknak értelme van, s örömük telik benne. A csoport tagjai a tanév befejeztével szétröppennek, hiszen a fiúk, akik a mezőgazda- sági szakközépiskola szakosító osztályába járnak, másodévesek. Főiskolák, mezőgazdasági üzemek várják őket, ám a ten- aiükarást, az irodalom szere- tetét magukkal viszik, bárhová menjenek is. FECSÖ PÄL- Oj filmek VISSZAJELZÉS (szovjet) A Prémium az utóbbi évek egyik legjelentősebb szovjet: filmsikere volt. Világszerte nagy visszhangot és érdeklődést keltett, ami azzal magyarázható, hogy egy száraznak tűnő termelési problémát izgalmasan, művészi formában, ugyanakkor hitelesen dolgozott fel. Szerzője, Alekszandr Gel- man a közönyt, a bürokratizmust, az elvtelenséget ostorozta és a szervezési nehézségek útvesztőit állította pellengérre. Legújabb műve is termelési témájú, s akárcsak korábbi alkotása, ez is egy építkezést mutat be, de nem azzal a céllal, hogy az építőkről szóljon, hanem elsősorban elvi kérdéseket boncolgasson, olyanokat, mint a gerinces szóki- mondás, a meg nem alkuvás, az igazi pártszerűség, A Visszajelzés alapkonfliktusa egy petroké- miai kombinát üzembe helyezése körül bonyolódik; az irányító szerveknek dönteniük kell, hogy a kombinátban részletekben vagy egyszerre kezdik-e meg az üzemeltetést. A kérdés körül kialakult vitában a városi pártbizottság új titkára szembe kerül a kombinát igazgatójával és a járási pártbizottság titkárával. Szakulin, az új párttitkár a helytelen döntések okait igyekszik felderíteni. Elvszerű kommunista: nem tűri a megalkuvást, az opportunizmust, a görcsös pozícióféltést, a kétszínűséget. A vele szemben álló járási párttitkár és vállalati igazgató a társadalmi érdekeket az egyéni érdek alá szeretné helyezni, és szívesebben választja a kényelmes megoldást, mint a felelősségteljes, elvsze rű, bátor kiállást. A éles vitában olyan kérdések is felszínre kerülnek, hogy a tervek mennyiben voltak reálisak, a vezetőség miért ragaszkodott a legkézenfekvőbb s csak látszateredményekkel kecsegtető megoldáshoz. A Visszajelzés a megcsonto- sodott — és a termelési rendszerekkel szükségszerűen együtt járó — magatartásformák és a szocialista, az ország sorsáért felelős, azon segíteni Oleg Jankovszkij (Szakulin szerepében) és Liudmila Gurcsenko a szovjet filmben akaró ember öntudata összecsapásának a drámája. Ez az öntudat ütközik meg a termelési, az irányítási rutin meghaladott formáival. Bizonyos magatartásformák ugyanis elmaradtak a szocialista öntudat fejlettségi fokától. A veze‘.3k és vezetettek közötti viszony azért alakíthat ki konfliktusokat, mert hiányzik a visszajelzés, az „alulról“ jövő kezdeményezés. Az őszinte hangvételű, szókimondó filmet Viktor Tregubo- vics rendezte. Nem törekedett hatásos rendezésre, hiszen tudta, hogy a dráma részletei önmagukért beszélnek, ezért sallangoktól mentesen érvényesülni hagyta őket. A főbb szerepeket Oleg Jankovszkij, Mihail Uljanov, Kirill Lavrov és Ljud- mila Gurcsenko játsszák. FESZTI VÁL ELŐZETES Június második felében, 14-e és 30-a között az idén is megrendezik a dolgozók filmfesztiválját, mely jelentős jubileum, a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója jegyében zajlik le. A szemle ünnepélyes megnyitására — a Szlovák Tanácsköztársaság mega lak ulásáHazánkat a seregszemlén négy új alkotás képviseli: két cseh komédia, a Gömbvillám és a Jó leszek nagyapa, továbbá a Közeli távolságok és a- Sizök című szlovák film. A szocialista országok alkotásai közül megtekinthetjük a Blokád, A félelem, gyógyszere (szovjet), Jelenet a fesztiválon szereplő egyik cseh komédiából, a Jó leszek nagyapa címűből (Vladimír Soucek felvétele) nak 60. évfordulója alkalmából — június 14-én Prešovon kerül sor. Az ezt követő napokon hazánk 63 városában (20 szlovákiai helységben) estéről estére egy-egy új filmet nézhet meg a közönség. A tömegméreteiket öltő kultúrpolitikai rendezvény műsorának összeállítása során az illetékesek arra törekedtek, hogy az érdeklődők megismerhessék hazai filmgyártásunk legújabb alkotásait és ízelítőt kapjanak a szocialista valamint nyugati országok legjelentősebb műveiből. A szemle mű- | során 12 ország 17 filmje szeli repel. a Pantelej (bo'lgár), az Egy erkölcsös éjszaka (magyar), az Átkelés az Andokon (NDK-beli), a Honfitársak a tengerentúlon (lengyel), a Kalandok a Sedar-City-ben (román) és a Sasok a padláson (jugoszláv) filmeket. A nyugati országok produkciói közül a szemlén az alábbiak szerepelnek: Szombat esti láz, A harmadfokú találko zás (amerikai), A stadion őrültjei (francia). Teljes gőzzel (olasz), Hosszú hétvége (spanyol). A dolgozók filmfesztiválja június 30-án fejeződik be. Ústí nad Labemban. —ym~ maammmsk:
