Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-11 / 109. szám, péntek

Felfigyeltető alkotások KISS ISTVÁN KOSSUTH DÍJAS SZOBRÁSZMŰVÉSZ TÁRLATA BRATISLAVÁBAN Kiss István Kossuŕh-dljas mű­vész alkotásait szemléLhetjük meg Bratislavában, a Kultúra Házában. Kiss a Matgyar Nép köztársaság kimagasló képessé­gű szobrásza. Politikád, törté­nelmi és társadalmi eszmélte- tő erejű alkotó, aki művészii eszközökkel, érzékeny ábrázoló képességgel mozgósít, érvel, és érzelmeket ébreszt. Szobrait ki­állították már csaknem vala­mennyi szocialista országbam, ahol, mint legutóbb Prágában Is, értő és kitüntető elismerés­sel fogadták. Kiss a magyar szobrászai kö­zépnemzedékéhez tartozik. 1927- ben született. Falusi kovács fia, már gyermekkorában megtanul­ta ismerni és becsülni az anya­got s a vele való munkát. Ifjú­sága a második világégés ide jére esik. A felszabadulás meg- nyitotta számára a budapesti Képzőművészeti Főiskolához vezető utat, ahol a legjelesebb magyar mesterek: Kisfaludy­Stróbl Zsigmond, Pátzay Pál és Mikus Sándor voltak a tanárai. Tőlük sajátította el a szakmai ismereteket s a kompozíciós el­veket. Akkor már letisztult vi­lágnézetű, önálló tehetség volt. rátalált a maga sajátos kifeje­ző eszközeire és formanyel vé­re. 1952-ben végezte el a főis­kolát. Művészi pályája párhu­zamosan halad az ország szo­cialista fejlődésével. Már indu­lásakor első díjat nyert a Dó­zsa emlékműre kiírt pályáza­ton, melyen 150-en vettek részt. Ö lett a Budán felállított hatal­mas szoborkompozíció megalko­tója. Leginkább a monumentá­lis plasztika érdekelte. A tör­ténelmi sorsfordulókra emlé­kezve, s a szocializmus eszméi­vel összeforrva mintegy 50 em­lékművet alkotott. Tudatos, közvetlen, nyílt vállalással for­málja meg a Tanascsköztár- saság emlékmű vét és a Pro- mélhe úszókat. Belső tar t almi feszültségét szokatlan inten­zitással fejezi ki a Mártírok­ban, továbbá a Prolertár és u FelszaJxiduhíü című alkotásai ban. A történe ti arcképek a távoli és a kö zelmúltat idézik meggyőző erő vei. (Lenin, Pe­tőfi, Tinódii Lantos Sebe* tyén, Könyves Kálmán, Bt. 'yai Farkas ós Bo lyai János/. A hazad témá­kon (kívül • a vi­táig felé is orientálódik. (Vietnami anya, Szabad Afrika). A Bergen-Belsen kompozíció 'antifasiszta tiltakozás. Az el­nyomó és embertelen kor, va­lamint kiszolgáltatott, védtelen áldozatai között megrázó drá­ma feszül. Az ideológiai szán­dék és művészi megvalósítása között teljes az összhang ki­sebb plasztikáin is. (Kezek, Ki­áltás, Friss szél.) Elemző arc­másai líraiam melegek: (Anyám, Apám síremlékterve, Judit). Budapesten, Szegeden, Debre­cenben, Győrött és több más vidéki városban felállított val­lomáserejű, súlyos mondaniva- lójú köztéri szobrai szervesen illeszkednek a környező város­Kiss István: Felszabadulás (bronz és beton) képhez és betöltik térképező funkciójukat. A modern épületeket kiegé­szítő műveinek is tudatos tár­sadalmi mondanivalója van. Kiss István szobrainak nincs műtermi levegőjük. Mindig a természettel keresi a kapcsola­tot. Népmese! hangulatú s meg­fogalmazású szoborcsoportok a belső hitelű Balladák és a Nép­mese. Kiss Istváin a népről, a nép­hez szóló változatos alkotásai­nak stílusa az élethez kapcso­lódó modern realizmus. Nehe­zen válunk meg a magyar kul­túrával és művészettel való kapcsolatunkat elmélyítő kiál­lítás szobraitól, amelyek nem tudnak beszélni, azonbaai az élet beszél belőlük. BÄRKÁNY IENÖ.VÉ A tiesiiá köntös - ssiopnton Ma este csehszlovákiai bemutató a Magyar Területi Színházban Mikszáth Kálmán — Móricz Zsigmond szavaival élve —, „az utolsó üreg bölcse a magyar irodalomnak, az összekötő ka­pocs a nyugodt tempójú, régi magyur világ s uz új, ideges, lázas, modern szelektől fölpezs- dített élet között“. Mikszáth A l>eszélő köntös című művével kapcsolatban maga írja le, hogy „A kaftány esete nem írói fantázia szüleménye", s idéz is a megadott forrásból: ,,Mohamed császár Magyar országba jővén, a kecskeméti bírák, nagy ajándékokkal elej be menvén, egy csauszt kérlek vala, ki azon által menő vité­zektől megoltalmazná őket; a Császár 300 aranyat adván ne kik és egy vont arany köntöst, meghagyd nekik, hogy haza­menjenek, és ha valaki bánta­ná őket, az köntöst mutatnák neki: ez okáért miháján vala­mi török sereget, láttak, a Biró az köntöst rávevén, elejekbe ment, kit látván a törökök, lo vaikról leugorván, a köntöst megcsókolták ...“ Ebből a néhány sornyi ada­lékból született tehát ,,A beszé­lő köntös“ című elbeszélés. Az író azonban tanácsosnak tartot­ta megjegyezni: „bármennyire ragaszkodtak a krónika marad ványaihoz, persze mégsem kí­vánom tekinteni az elbeszélést például történelmi epizódnak Kecskemét múltjából, mert a mese benne a fő: a történelmi események csak mint színek bukkannak föl mögötte. S e szí­neket önkényesen hoztam össze a kaftány szereplésének idejé­re; száz év előttről, vagy száz év utánról. Néhol a színeket hoztam a kaftányhoz, másutt a kaftányt vittem a színekhez. Csak mint a régi városi élet viszontagságos képe bír e törté­net beccsel, ha eleven és taíá ló* Hubay Miklós drámaíró Mik száthnak ezt a pár soros meg jegyzését vette figyelembe, amikor A beszélő köntös című elbeszélésből színpadi játékot ír. A Mikszáth-mese cselekmé- nyét is megváltoztatva — to- vábbfejlesztve — a történelmi kornak (a magyarországi török világnak) csak a ,,színeit“, a ránk maradt, belénk ivódott hangulatát hagyta érintetlenül (Ezt a célt szolgálják Vargha Balázs versei is.j Az átdolgozás folyamán a mű karaktere is megváltozott. Annak ellenére, hogy a zenés játékok szerzői nem törekedtek különösebb gondolati mélységek felé, a be* szélő köntös színpadi változata nagyon is huszadik század végi gondolatokat-gondokat taglal, illetve napjaink életérzését tük­rözi, nevezetesen azt, hogy bi­zonyos külső kényszer hatásá­ra mennyire deformálódhat i közösség tudata. E tekintetben a MATESZ mű-, helyében még tovább formáló­dott a mondanivaló, mondhat­nánk, Szécsényi Istvánnak ezt a közösségi gondolatát tükrözi:. „Annyit érek, amennyit hasz­nálokMert, az önzés és a sa­ját munka túlbecsülése szinte szükségszerűen tragédiákhoz vezet. A színjátékhoz eredetileg Vass Lajos komponált zenét, de mint utólag kiderült, a partitú­ra (vagy a magnószalag) sem „ a budapesti Színházi Intézet* ben, sem Vass Lajos „házi ar* chívumában“ nem található. Az új, invenciózus zene szerzője Matus János, hazai magyar komponista. A díszletterv Csőn- ka István vendégművész, a jel­mezterv Kopócs Tibor munká­ja. Koreográfus Katona István„ a rendező munkatársa Pethő István, rendező Konrád József érdemes művész. Az előadás­ban részt vesz a társulat csak* nem -minden tagja. KMECZKÓ MÍHAlV „Nem vágytam sorssal játszani... Valentin Beniak válogatott verseiről ít Könözsi István felvétele MESTERMŰVEK KITŰNŐ ELŐADÁSBAN A Szlovák Kamarazenekar hangversenyéről Ismét nagy zenei élményben részesítette a bratislavai zene­kedvelő közönséget a Szlovák Kamarazenekar. Az együttes műsorán Hándel, Bach, Vivaldi, Martin,, Sztra­vinszkij műveit tolmácsolta a tőle már megszokott magas művészi színvonalon. Elsőnek Hündel 3. számú e- moll Concerto Grossója hang­zott el, az opusz 6-ból. Az opusz 6 sorozatot a zeneszerző hosz- szabb betegsége után kompo­nálta; darabjai a magára talált művész igazi remekművei. Boh- dan Warchal, Hamar Péter, Ju­raj Alexander szólisták és a Zenekar tiszta intonációval, nagy pontossággal, feszes rit­musban, széles dinamikai kont­rasztokkal szólaltatták meg a barokk zenének ez egyik gyöngyszemét. Alexander Cattarino csembal- lóművész, a kamarazenekar tagja bravúros szépséggel ad­ta elő Carl Philipp Emmanuel Bach C-dúr csemballóversenyét, az opusz 31-et. A két gyors té­telt virtuózán, biztos technikai tudással, és a középső, szinte már romantikusan nag/ dal­lamívű lassú tételt biztos stí­lusérzékkel, muzikalitással szólaltatta meg. A halk csern- ballót finoman, érzékenyen kí­sérte a zenekar. Frank Martin svájci zene- fezerző 1938-ban komponált bal­ladikus hangvételű művét Tin- ka Muradori, a kitűnő jugosz­láv fuvolaművésznő mutatta be. Különlegességnek számított Vi­valdi piccolára és zenekarra írt C-dúr koncertje, mely szép­ségben méltán felveszi a ver­senyt a zeneszerző más ismer­tebb alkotásaival. A híres mű­vésznő fölényes technikai tudá­sának birtokában, szép tónus­sal, csillogó virtuozitással szó­laltatta meg ezt a magas re­giszterben íródott, de mégis oly dallamos versenyművet. A koncert befejezéseképpen Bohdan Warchal vezényletével Igor Sztravinszkij Concerto in D kamarazenekarra írt műve hangzott el. Sztravinszkij 1946-ban Paul Sacher, a híres bázeli kamara­zenekar vezetője felkérésére komponálta e művet, akárcsak Bartók a Divertimentót. A mű alapján később (a mester több más remekművéhez hasonlóan) balett készült. Tartalmilag nem hosszú Sztravinszkij Concertó­ja, de hangszínekben, ritmikai- lag csodálatosan gazdag, köny- nyed, levegős, ironikus hangvé­telű, három tételes kompozíció. A Szlovák Kamarazenekar a részletek tökéletes kidolgozá­sával, pontos összjátékkal, a szólórészek tisztaságával és stílusos frazeálással méltón vívta ki a közönség elismeré­sét. CSUKÁS ZSOLT Valentin Beniak neve szá­momra azt a fölöttébb fontos kétoldalú szellemi árucserét jelzi, amelyre a magyar—szlo­vák irodalmi kapcsolatok erősí­tése végett a jelenben is, a jö­vőben is mind inkább szükség van és lesz. A Beniak-életmű a magyarul olvasható Válogatott versek megjelenésével mindkét irányban kiteljesedett, az érték1 csere szép kölcsönösségét pél­dázva. A XX. századi szlovák líra jelentős alkotója — E. B. Lukáčcsal és Ján Smrekkel együtt — a magyar irodalom lelkes hívei és tolmácsolói kö­zé tartozott. Valentin Beniak (1894—1973) budapesti joghall­gató korában került a magyar költészet bűvkörébe, amelytől később sem szakadt el; részint ihletet, példát merített belőle a korábban retorikus-patetikus szlovák líra korszerűsítéséhez, stílusbeli fölfrissítéséhez, ré­szint pedig — akárcsak nemze­déktársai, Lukáč és Smrek — nagy részt vállalt magára a magyar szellemi értékek köz­vetítésének munkájából. Lefor­dította Madách Imre művét, Az ember tragédiáját (1950), Kato­na József Bánk bánját (1954); Večerná blýskavica (Esti vil­lámlás) című hatalmas antoló­giájában pedig a XX. századi modern magyar költőket mu­tatta be a szlovák olvasóknak. Az 1957-es antológia után ismét egy klasszikus mű következett: Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéié, melynek fordítása 1961-ben jelent meg. Adósságot is törlesztett tehát a Madách könyvkiadó, amikor a Versba­rátok Köre sorozat tagilletmé­nyei közé besorolta a nemcsak műfordítóként, hanem költő­ként is jelentős szlovák lírikus legszebb, legjellemzőbb költe­ményeit tartalmazó Beniak-kö- tetet. Beniak válogatott verseinek megjelenésével nemcsak a szlo­vák—magyar műfordítás-iroda­lomban megvalósult kölcsönös­séget nyugtázhatjuk jóleső örömmel, hanem azt is, hogy et»y érzékeny idegzetű, feszült­ségekkel teli, modernnek mond­ható (gyakran ma is időszerű) korproblémákkal viaskodó köl­tészetet nyílott alkalmunk meg­ismerni. Mert Valentin Beniak nemcsak a magyar irodalmi művek tolmácsolásában volt társa E.fc B. Lukáčnak és Ján Smreknek; nemzedéklársuknak bizonyult abban a törekvésük­ben is, hogy korszerűsítsék; új kifejezőeszközökkel, életérzés­sel és gondolati tartalommal frissítsék föl a szlovák lírát, kitekintve végre — mint Šte­fan Krčméry mondta — ,,a Kár­pátok kerítésein túl, Európá­ba.“ Ez a kitekintés aát ered ményezte, hogy az érett Be- niak-líra a hagyomány és a korszerűség szintézisében való­sult meg. A kötetnyitó Szülőföld és vi­lág ciklus a szintézisteremtés- nek még csak a kísérleteiről árulkodik. A hagyományos ver­sek (Tavaszi zápor hull, Meg­érted a tavaszt..., Falusi tél) ihletője még a szimpla termé­szetélmény; a képek még a stí- lusrealizrnus szűkös korlátai között váltogatják egymást. A Köd hömpölyög ... viszont már egy szimbolikus réteggel gaz­dagítva fejezi ki az „ordas idők* közérzetét, melynek okát Beniak a „régi patriarkális idők" elmúltában, a tömegek gyors proletarizálódásában és a társadalmi igazságtalanságok­ban látja. A költő, akit az ar- tisztikum, a mívesség elérésé­nek eszménye hajtott, s aki nem vágyott „sorssal játszani, csak őzsutával szelíd lankán“, a Temetésben már hangos fe­kete színekkel rajzol képet a korabeli társadalmi helyzetről: „Meghalt a bányász, hullája he­ver, / a halál szárnya duhog, örvénye lábadról lever, / fáj­dalmas ez az út s iszonyú ne­héz, / e nagy világban a mun­kás számára a hely oly kevés, / néhány csepp öröm csupán, aztán csak tüske, szöglet, I a megásott sírgödör, mint újra felnyitott seb, / itt sötét-friss sírok, ott a gőzölgő világ, / őszi szél kantái egy Rigoletto- áriát.“ (Varga Imre fordítása). Eszmény és valóság ellentéte — ez az érett Beniak-líra gon* dolati alapja, dramaturgiai mozgatója, feszültséghordozó jav A tiszta költészet „ezüst madár­ra“ , bármennyire csábítja is až egyén szépséget áhítozó, nyu* galmat váró lelkét, nem csa- ponghat az élet felhőtlennek hazudott égboltján; ez a ma­dár „bezárt kanáriként / meg­hal mert együtt szárnyal bör­tönével“ (Változatok). Börtö­nével: a valósággal. Ettől kezd­ve Valentin Beniak verseiben is együtt szárnyal a (formai) szépségészmény és az érdes^ nyers valóságtartalom, a zak^ tott életérzés. Kötött, zeneileg szigorúan komponált, rímes költeményekben szól; ezek azonban egy pillanatra sem an­dalítanak el. A válóságmozza- natokat kifejező metaforák és hasonlatok tág asszociációs me­zőt fognak át; a képzuhatag, a halmozás (melyet a szürre­alizmus és a cseh poétizmus iskolájában sajátított el a köl­tő), a valóság ellentétes minő­ségeit és viszonylatait ötvözi verssé, a dialektikus világér­telmezés szellemi feszültségei­vel. A Szabó Lőrinc-i versvilág formai tökélye, klasszicitása és intellektuális nyugtalansága áll a leginkább közel Beniak jelentős verseihez, a Halluciná- ciókhoz, a Könnyekhez, a Vál­tozatokhoz, a Hamvazószerdá­hoz és a háborús esztendőben (1944-ben) született ciklushoz, Az ígric énekeihez. Ezek a (többnyire terjedelmesebb) köl­temények nemcsak a forma fe­lől mondhatók szintézisnek, ha­nem az egyéni-társadalmi létet magába foglaló világértelme­zés tekintetében is. Számomra ezek jelentik azt a Beniakot, akiért a négy magyarországi fordító (Dudás Kálmán, Jánosy István, Tandori Dezső és Tót­falusi Istvánj s hazai tolmá­csaink (Koncsol László, Kul­csár Ferenc, Kulcsár Tibor, Rácz Olivér, Tőzsér Árpád és Varga Imrej nemhiába vállal­ták a versek átültetésének sok gonddal iárő munkáját. (Ma­dách, 19781 ZALABAI ZSIGMOND úr szó 1979 V. 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents