Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1979-05-10 / 108. szám, csütörtök
Már a serdülőkorban A csalod és o környezet szerepe a nevelésben A gyermek, az ifjú életében a család jelenti az első közösseget. Olyan kollektívát, amely egyben a legállandóbb is; amelyhez nemcsak gyermek és ifjúkorban, hanem felnőtt* ként is ezer szállal kötődik. A család a kisgyermek számára természetes közösség, vérségi kötelék fűzi hozzá, biológiai alapon adott. Olyan kollektíva, amelyben felnőttek és gyermekek, érettek és fiatalkorúak, férfi és nő, fiú- és leánytest- vérek élnek egy fedél alatt. A gyermek életére, fejlődésére tehát a szülők, a szülők teremtette család, mint a legközvetlenebb társadalmi környezet, döntő hatású. Itt vá Itk a gyermek szociális lény- nyé, itt tanulja meg az emberi életformát, a viselkedésmódokat, szokásokat, a tevékenységet, a beszédet* Ez a folyamat részben akaratlanul, természetes családi hatások által megy végbe, olyan tényezők révén, mint a társadalmi helyzet, az életmód. az apa és az anya egymáshoz való viszonya, a szülők viszonya a gyermekekhez, a testvérek kapcsolata, a kötelességek kialakulása a családban, a szabad idő eltöltésének módjai, a családban uralkodó értékrendszer, életelvek, világnézet stb. A spontán családi hatások mellett azonban érvényesül egy tudatos, szándékos, személyiségformálást célzó nevelés is: a viselkedési szabályokat belenevelik a gyermekbe, ezek meghatározzák bizonyos helyzetekben a magatartási módot, az engedelmességet. A család a tudatos személyiségformálás során ellenőrzi és értékeli, hogy a gyermek magatartása vajon menynyire felel meg a családban elfogadott magatartásmintának, erkölcsi elveknek. A helyesen viselkedő gyermek példa a testvérek előtt, „jő gyermeknek“ számít, a helytelenül visel k ed ő t s z emr eh á n y ás o k k a 1, esetleg büntetésekkel akarják „jó útra“ téríteni. Vitathatatlan hogy ma a gyermek számára már ebben a korai életszakaszban, amikor a nevelés alapozása történik, nem a családi hatás az egyetlen alakító tényező. Már ekkor oly keveset is beszélnek a szülők otthon a munkájukról, munkatársaikról, a gyermek mégis sok érdekeset tud meg estekről. Minden családban megfordulnak más felnőttek, rokonok, ismerősök, nem beszélve á hasonló korú gyermekekről — a gyermek tehát igen bonyolult hatásrendszer ben él, még ha történetesen nem is jár óvodába. A világot azonban ekkor még a szülők szemüvegén keresztül nézi, fenntartás nélkül elfogadja megállapításaikat az életről, a dolgokról. A gyermek látásmódja, normarendszere egészen a serdülőkorig egyértelműen családcentrikusnak mondható. A gyermek önállósodása a serdülőkorban kezdődik, majd folytatódik az ifjúkorban. Mindez azt jelenti, hogy a család és az iskola mellett a környezet, a baráti társaság egyre nagyobb szerepet kap, s mindezzel párhuzamosan a fiatal önirányítása, önnevelése is erősödik. Ez óhatatlanul a szülői nevelés, a családi légkör hatásának relatív csökkenését jelenti. A szülőket ez sok esetben váratlanul éri, különösen akkor, ha addig nem igyekeztek fokozatosan önállósítani, a részleges önállóságot gyakoroltatni gyermekeikkel. Sok szülő teljesen elbizonytalanodik, úgy érzi, minden eddigi nevelésük, fáradozásuk kárba veszett, mert a gyermek szembe fordult velük, elfordult mindattól, amit neveléssel igyekeztek kialakítani benne. Nem szabad elfeledni, hogy a serdülőkorral a felnőtté válás természetes folyamatának egy szokványos szakaszába érkezett a család is, a gyermek is. A szülő feladata idejében tudatosítani, meinnyire fontos, hogy a serdülőkor előtt lerakjuk azokat a nevelési alapokat, amelyek később is meghatározóan irányítják a gyermeki személyiség fejlődését. Csak akkor tarthatja meg a szülő a szükséges önállósítás mellett gyermekét a család vonzáskörében, ha követeléseiben, segítségben egyaránt megtalálja a helyes mértéket. Óvakodni kell mindennemű szélsőségtől, túlzástól, a felnőtt ne akarjon mindenáron uralkodni a fiatalokon; a parancsoló Önkény, az elhanyagolás a serdülő elzárkózását eredményezi. Ugyanígy óvakodni kell a túlzott engedékenységtől, a szabadosságtól, a kényeztetéstől és a túlzott támogatástól. A családban élő felnőttek és az ott nevelkedő fiatalok együttes tevékenységének a tartalma beszűkült: kevés helyet kap. benne a gyermek életkorának megfelelő játék, az alkotó jellegű kulturális és esztétikai tevékenység, a család közösségi életének együttes formálását célzó közös séta, beszélgetés, terveztetés, sportolás. Ezzel szemben sok családban egyeduralkodóvá válik a gyermek tanulmányi munkájának ellenőrzése, segít- tése, valamint a közös tévézés, amelyet ritkán kísér a látottak megvitatása. A kiegyensúlyozott szülőinevelői magatartás azt jelenti, hogy a szülő önmagát is változtatja, alkalmassá teszi a kamasszal és az ifjúval való együttműködésre. A lényeges témákról folytatott beszélgetés közben a szülő önmagából is sokat ad gyermekének: közelebb kerülnek egymáshoz, csökkennek a konfliktusok és meg. javulnak az ifjú fejlődésének a feltételei. DR. SZEBERÉNYI JUDIT NEGYEDÉV ... NÉGY TÄK,A7 A DUNAMENTI MÚZEUM KIÁLLÍTÁSAIRÓL Azzal a megnyugtató érzéssel szólok az 1979-es esztendő első negyedévének képzőművészeti tárlatairól, hogy rendszeresen megjelenő tájékoztató írásaink és népszerűsítő előadásaink jóvoltából ma már összehasonlíthatatlanul nagyobb áttekintésük van látogatóinknak a művészetről, mint amikor először látogattak el a Dunamenti Múzeumba. Az elmúlt tíz esztendőben gazdag dokumentációs anyaggal, kulturált művészeti irányzatokkal, stílusok, iskolák bemutatásával, régebbi és újabb technikák és eleven kísérletezések ismertetésével járultunk hozzá a képzőművészeti kultúra elmélyítéséhez. A rajztanárokat népszerűsítő tárlatsorozatban, februárban nyílt meg a Naszvadon (Nesvady} élő Fekete Zoltán első önálló kiállítása. Fekete Zoltán képein kerüli a zavaró, nyugtalanító, lehangoló helyzeteket. Nem akarja meghökkenteni a nézőt, de a figyelmet sem akarja elterelni rajztechnikai hiányosságairól, amelyeket nagyobb odafigyeléssel könnyen elkerülhetne. A Zselizen (Želiezovce) született S^űcs László expresszio- nizmusa művészi erejét, mesterségbeli tudását is kifejezi. Képeivel nemcsak stílust, de egyéni értelmezést is közvetít. A Garam menti táj és szülővárosának szeretete, Lévához (Levice) való ragaszkodása biztatják alkotásra. Rajztechnikájának mívessége, kitűnő színérzéke ecsetkezelése, motívumainak vizualitása erősítik kedvét az érző és átélő komponáláshoz. Tájképei mellett jelentős helyet foglal el munkásságában az emberábrázolás. Hol klasszikusan zárt formában, hol lendületesen, már-már szenvedélyes mozgásban ábrázolja alakjait. A nemzetközi gyermekévet gazdagította az a tárlat is, amelyet márciusban nyitottunk meg „Az anya és gyermeke“ címmel, a Nyitral (Nitra) Kerületi Képtár igazgatójának, Štefan Valentn&k válogatásában. Zuzana Marciňová-Het minská plasztikái a modell és az anyag művészi játékai. Intenzíven érzi a jelent, s így közvetlen kapcsolatot tud teremteni a modell érzelmeivel. Szobrászatéban a lírai érzékenység a legsajátosabb tulajdonság. Kerámiái * inkább iparművészeti munkák, tele dinamikával, kitűnő színhatásokkal. Legszívesebben az embert mintázza: az anyát gyermekével, női alakokat, gyermekportrékat. S ha útkeresésében olykor még engedményeket tesz a formaötleteknek, többnyire megteremti a gondolat és a technikai tudás egyensúlyát. Milan Marciňa szobrásza- ta, főleg a faplasztikái, szinte egyforma invencióval tolmácsolják a létezés valóságos és elvont mozzanatait. Alkotásaiban a humánus tartalom jut előtérbe. Népi ihletésű forma- kultúrája és gondolkodásmódja tele van tettvággyal. Domborművei erőteljesek, optimista hatású dokumentumok. Terézia Žiliková-Sládeková olajképei és szövött kárpitjai, gobelinjei is nagy tetszést arattak. Témái tetszősek, figurális kompozícióiban falusi motívumokat alkalmaz. Egy régi igazság szerint a művészi kifejezéshez kétféle út vezet: az egyik, amely a témákat a maguk valóságában mutatja be, a másik, amely artisztiku- san kelti életre azokat. Ezzel tisztában van Zilíková is. A nyitrai csoport negyedik tagja, Marián Zilík festőművész, aki mintegy huszonöt nagyobb méretű képpel mutatkozott be. Olajfestményeinek feszültségét főként a színek és a térhatások érzékeltetik. Formanyelve bátran alkalmazza a piktúrák indulati elemeit, de ha mondanivalói megkívánják, jócskán merít a realisztikus valóságlátás újabb irányzataiból is. Témáiban főleg a falu életét mutatja be, nem hamisít és nem nosztalgikus. Az első negyedév kiállításainak sorát Gwerk Ödön zárja Képanyagát a Nemzeti Galéria, a Közép-szlovákiai Képtár és magángyűjtők anyagából válogatták. Ez a márciusi tárlat alkalmat nyújtott arra, hogy megismerjük Gwerk Ödön munkásságát, még akkor is, ha ezen a kiállításon több ismert festményét, korszakot váltó rajzát nem láthattuk. Szóval azokat az alkotásokat, amelyek teljesebb egységbe foglalhatták volna hagyatékát. Gwerk Ödön megragadó erővel ábrázolta a természetet. Kitűnő portréi, figurális festményei kordokumentumok, társadalmi igazságtalanságok bátor kimondását igazolják. Később a finom és pontos vonalvezetést, valamint ecsetkezelést tömörebb és sajátosabb festési módra változtatta: a Tára-alja lett kedvenc témája. „Gwerk képei a szlovenszkói tájvalóság egy darabjának súlyos sajátos és mély kifejezését adják. Megérzi a földvalóság robusztus törvényeit. Ez alakította ki művészetének formáját.“ (Brogyáni K.) Részben ezt láttuk ezen a kiállításon, amelyet egyhónapos tartama alatt, mintegy háromezren tekintettek meg. A Dunamenti Múzeum kiállításait továbbra is figyelmébe ajánlom mindazoknak, akik szeretik a szépet és értékelni tudják a képzőművészetet. Persze, ehhez továbbra is az kell, hogy ez a képzőművészeti fórum valóban az értékes művészet központja maradion. SUCHY M. EMIL Hogyan értékelt az elmúlt évtizedet és mit tesz munkahelyén, illetve lakóhelyén a feladatok teljesítéséért? Fodor Zoltán, az SZSZK Oktatási Minisztériuma nemzetiségi osztályának vezetője:' — Szocialista társadalmunk marxista—leninista elveken alá puló nemzetiségi politikája biztosítja a hazánkban élő valameny- nyi nemzetiségnek az anyanyelven való művelődést, ismeretszerzést. Ugyanakkor azt is biztosítja, hogy fejlett szocialista társadalmunk igényeivel összhangban teljesen egyenrangú részt vállaljanak a politikai, gazdasági és kulturális élet feladatainak teljesítésében. Az elmúlt években a nemzetiségi iskolákban is jeleni ős minő ségi fejlődés tapasztalható Egyértelműen pozitív eredményeket ! érnek el az iskolák a kommunista nevelés területén, különösen az egységes csehszlovák állampolgári tudat kialakításában és [ fejlesztésében, a szocialista bazafiságra és proletár nomzetköziÍ ségre nevelésben. Napjainkra kiépült és lényegében állandósun a nemzetiséig* ■ iskolák hálózata, beleértve az óvodákat, alap- és középiskolákat. Az 1978/79-es iskolai évben 341 óvoda 593 osztályában folyik a gyermekek nevelése magyar nyelven. Jelenleg 132 tejesen f szervezett (1—9. osztály) és 207 nem teljesen szervezett í 1 — 4. osztály) alapiskolában tanulnak anyanyelvükön a magyar nemzetiségű tanulók. Az utóbbi években a körzetesítés (integráció) következtében csökkent a kisiskolák száma. Ezekben az iskolákban ugyanis a tanítás összevont osztályokban folyik, gyakran egyetlen tanteremben két-három osztály kisdiákjai tanulnak í együtt. 'Az Ilyen gátló körülmények nem mindig teszik lehetővé, ' hogy az összevont osztályok tanulói a többi iskola fiataljaival i egyenértékű ismereteket szerezzenek. A középiskolák közül legjobban kiépített a gimnáziumok haji lózata; 21 gimnázium 149 osztályában tanulnak a magyar nem- [ zetiségű tanulók anyanyelvükön. A szakközépiskolákban 144, a szakmunkásképző iskolákban 178 magyar tanítási nyelvű osz- í tály van. A nemzetiségi iskolák feladata olyan szakmai és nyelvi ismeretekkel vértezni fel a tanulókat, hogy szocialista hazánk építésének bármely területén érvényesülhessenek, képességeiket hiánytalanul hasznosíthassák fejlett szocialista társadalmunk i javára. A szakmai ellenőrzések, felmérések egyértelműen igazol- ! ták, hogy a nemzetiségi iskolák az egységesen érvényes tans' tervi követelmények betartása mellett ugyanolyan ismeretekkel, tárgyi tudással ruházzák fel a tanulókat, mint a szlovák tanítási nyelvű iskolák. Az utóbbi években átfogó pedagógiai-szervezési intézkedésekkel azt a célt követtük, hogy a magyar nemzetiségű tanulók szlovák nyelvtudását optimális szintre emeljük. Ezért a szlovák nyelvet a régitől eltérő felfogásban tanítjuk a nemzetiségi iskolákban. Szakítottunk a megfelelő eredményt nem biztosító nyelvtanközpontúsággal, és helyette a nyelv kommunikatív funkcióját részesítjük előnyben. E szemléletváltás eredményességét új, hatékony didaktikai módszerek alkalmazásával segítjük elő. A régi gyakorlattól eltérően lehetővé vált, hogy a magyar gyerekek már az óvoda utolsó évében — 5 éves korban — a szlovák nyelv artikulációs bázisának kialakítása során játékos módszerek alkalmazásával ismerkedjenek a szlovák nyelv néhány fogalmával a tízperces nyelvgyakorlatokon. Az alapiskolák első osztályában megosztott óraegységekben (osztott órákon) történik a tanulók beszédképességének fejlesztése, a felsőbb osztályokban a szakkifejezéseket elsajátítják magyar és szlovák nyelven egyaránt. Az alapiskola utolsó két osztályában az egyes ■természettudományi tantárgyak tanítása során a pedagógusok összefoglaló szlovák nyelvű gyakorlatok beiktatásával emelik a tanulók szlovák nyelvű beszédkészségét a jártasságok szintjére. A középiskolákban a természettudományi tantárgyakban bevezetett szlovák nyelvű társalgás (szakkonverzáció) célja a tanulók főiskolai továbbtanulásra való hatékony és eredményes felkészítése. Ezekkel az intézkedésekkel azt akarjuk elérni, hogy a nemzetiségi iskolák tanulói az anyanyelvűk tökéletes ismeret® mellett egyre jobb szlovák nyelvtudással rendelkezzenek. Az ellenőrzések egyértelműen igazolják, hogy jó úton járunk Ez megnyilvánul abban is, hogy végzős növendékeink a nemzetiségi iskolákban szerzett ismereteket eredményesen kamatoztatják hazánk főiskoláin és egyetemein. A nemzetiségi iskolák a csehszlovák oktatási rendszer szerves részét alkotják. Az előttük álló feladatok, célok teljes mértékben összhangban vannak a csehszlovák iskolarendszer feladataival és céljaival. Következetesen igyekeznek valóra váltani a párt XV. kongresszusának oktatáspolitikai határozatait, a CSKP KB Elnöksége által 197G. június 4-én jóváhagyott tervezetet, melynek célja a csehszlovák oktatási rendszer további fejlesztése. Az 1976 óta eltelt időszak meggyőzően tanúsítja, hogy a nemzetiségi iskolák pedagógusai képesek hiánytalanul teljesíteni a közok- tatásfejlesztés dokumentumaiból rájuk s a nemzetiségi iskolákra váró feladatokat.
