Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-04 / 104. szám, péntek

Felelősség és anyagismeret

(Zalobai Zsigrnond új könyvéről)

A Mérlegpróba (1978) szerzőjét gyakran aposztrofálják a legtermékenyebb, legaktívabb kritikusként.

Kritikusi érdeklődése igen sokrétű, de leginkább a lírára koncentrál. Ott érzi magát elemében, arról van a legtöbb és legidőtállóbb véleménye. Gazdagon illusztrált, magabiztos és olvasmányos okfejtéssel kalauzolja olvasóit a költészet rejtelmein. Írásainak szellemi Izgalma munkatársává emeli az olvasót (A hűség nyelve, Vidé- kiség-vidékiesség, Követelem a Holnapot). Az epikáról szólva már egy árnyalattal halványabb, kevésbé meggyőző a véleménye. Különösen a formaiszerkezeti kérdésekben tartózkodó. inkább az eszmei-etikai- társadalmi összefüggések elemzésére koncentrál. Itt megmarad a Fábry jelölte csapáson. Ez alkati kérdés nála, nem a tájékozódás hiánya, mert a Csallóköztől Mihályországig című írásában érdekes és találó megjegyzései vannak Bereck József öregem, az utolsó című kisregényének formai megoldásairól (56—58. old.).

Zalabai Zsigmond alig egy évtizede van jelen irodalmunkban. Ez az idő azonban elegendő volt számára, hogy tudatformáló. értékorientáló erővé szublimálja kritikusi tevékenységét. Hozzávetőleg a hetvenes évek közepétől hangadó kritikusnak számít, akinek véleményére — ha tetszik, ha nem — oda kell figyelni. Első kötete is több volt, mint ígéret. Az elmúlt évtized alatt sikerült bizonyítania, hogy jelentős kritikusi egyéniség bontakozik benne. A személyiség jelenléte minden írásában fellelhető. Szemlélete műközpontú, de nem a modernnek nevezett irányzatok művelőinek szenvtelenségével, kívülállásával, az értékproblémák megkerülésével közelít a műhöz. A műelemzésben, főként a versek vallatásában a mélyebb összefüggések is érdeklik, amelyek főleg a művek gondolati forrásaira vetnek fényt. Még nem állapodott meg eszközeinek kialakításában. Az első kötetében (A vers túloldalán, 1974) meghirdetett szintézist nem valósította meg maradéktalanul, de már körvonalazható tárgyköre és eszközei, kritikusi habitusa. Tudatosan eltér korábbi kritikai gyakorlatunktól, amelyben túltengett a tájékoztató funkció, a tények és jelenségek számbavétele, leírása, némi minősítő megjegyzések kíséretében. Nem kulti- válja — vagy csak nagyon ritkán — a sablonos recenziót, kerüli a semmitmondó frázisokat, inkább nem mond véleményt, mintsem kritikai közhelyeket pufogtasson. Elvétve folyamodik a szentencia-szerű megállapításokhoz, véleményét tüzetes elemzés eredményeként fogalmazza meg, körüljárja, sokszor már túlzó részletességgel körültapogatja témáját. Végigvezeti olvasóját véleménye kialakulásának útján, s szinte vele együtt, cinkosává avatva vonja meg kritikai mérlegét. Nincsenek rejtelmes műhelytitkai, munkásságának két kulcs- fogalma van: a felelősség és az anyagismeret.

Ha az első kötetében meghirdetett szintézis nem is született meg, körvonalai már láthatók. A második kötet előrelépése a horizontális tengely mentén jelentősebb, a vertikális haladás kevésbé szembetűnő. Ezzel azonban még gazdagabbnak ígéri a későbbi szintézist, még szélesebb alapon valósulhat meg egy olyan elemzésiértékelő rendszer, amelyben a történeti megközelítés hitelesen társul az irodalmi áramlatok, stílustörekvések általánosabb kérdéseinek vizsgálatával, az

irodalomtudomány, főként a

műfajelmélet aspektusaival. Az első kötethez viszonyítva a

Mérlegpróba erősen eltávolodott a meditatív vizsgálódás, az etikai szférák elemzése főként tartalmi komponensek mérlegelése felé Művészetkritikai elvei közül már felismerhetők a legfontosabbak- a művészi eszközöket és módszereket kizárólag funkciójukban tartja lemérhetőnek ugyanakkor elismeri, hogy az alkotási-teremtési folyamat során bármily eszköz művészivé válhat. Nem vet el egyetlen költői módszert sem. egyetlen kritériuma van: a művészi színvonal. A leíró vers is lehet korszerű, s az absztrakció sem jelenthet önmagában modernséget (vö: Vidékiség-vi- dékiesség).

Egy kritikust mindig jellem zl, hogy kikkel és mível foglalkozik a legtöbbet. A kötetében leggyakrabban előforduló nevek: Fábry Zoltán, Duba Gyula, Tőzsér Árpád, Gál Sándor, ill. Ady, Illyés, Sütő. Páskándi, Milan Rúfus stb. Mindről van érdemleges mondanivalója, de minden jelenséget a csehszlovákiai magyar kultúra és irodalom összefüggéseiben vizsgál. A problémák is. amelyeket felvet, létünk alapvető kérdéseit érintik (a hagyomány és provincializmus, a nemzetköziség és csehszlovák hazafiság stb.) írásainak legfőbb kohéziós ereje ebben az eszmei egységben és következetes tárgyszerűségben, a szemléleti és módszerbeli azonosságban rejlik. Kötete is úgy állt össze, hogy tematikai egységbe fűzte korábbi kritikai írásait. Csontos Vilmos, Bábi Tibor és Duba Gyula emlékező írásait az önismeret problémája köré, Szitási Ferenc és Zirig Árpád köteteiről szóló írásokat a vidékiség és táji jelleg problematikája köré csoportosította. A Bereck írásairól szóló kritikái szemlévé, az egész problematikát felölelő tanulmánnyá kerekedtek. Általában jellemző a munkamódszer rére — s ez itt gyümölcsözőnek bizonyul —, hogy egy-egy mű ürügyén szélesebb összefüggéseket igyekszik feltárni. Megpróbálja felgöngyölíteni a művek hátterét, irodalomtörténeti környezetét. Ez igen hasznos módszer, de lépten-nyomon ösz- szehasonlításra, tetszetős párhuzamokra csábítja, melyek sok veszélyt rejtenek magukban. Egy-egy fantáziadús párhuzam hitelrontó is lehet, a kritikusnak óvatosan kell bánnia vele. Kötetének színvonala ott a legmagasabb, ahol a szemlélet és teljesítmény valóságosan egybeesik (pl. „Játszótársam mondd, akarsz-e lenni“, Követelem a Holnapot, Csallóköztől MihályországigKülönösen ie lentős az Ady lira elemzése a csehszlovákiai magyar líra relációjában. |ő érzékkel tapint rá, hogv a felszabadulás utáni költészetünk sem függetleníthető Adv hatásától.

Zalabai Zsigmond tehetsége többet igényel egy szokványos elismerő-bá torító recenziónál Érdemei és erényei hangoztatása mellett szólni kell egy jelen ségről, amely egyenlőre nem zavaró, de idővel torzító, visszahúzó. főként hitelrontó tulaj donsággá válhat. Anyagismere tének gazdagsága helyenként hő beszédűségre, egy-egv probléma túlzó részletességű körülbeszé- lésére csábítja, jól érzékelhető ez az Egy szöveg olvasata című írásában. Valamilyen oknál fogva Cselényi László költészetével kapcsolatban Igen tartózkodóan foglal állást, a minősí tő ítélet helyett részletes műfajtörténeti ihletésű okfejtésbe, költészetesztitikai értekezésbe kezd. Nem derül ki egyértelműen, hogy megéri-e az olvasónak az intellektuális erő feszítés, ami Cselényi új verseinek értelmezését feltételezi. Talál-e valami emberi-művészi értéket a verstalány mélyén, érdemese megküzdeni vele? Nem merül-e ki mindén lehetőség és haszon a megfejtés kétes izgalmában. Nem oszlatja el a kétséget, inkább beborítja az egész problematikát olvasmányos és tetszetős eszmefut tatása álcázó hálójával.

Zalabai rugalmas kritikus, aki saját módszerét nem kezeli mereven, dogmaként. Elismeri az értéket ott is, ahol másként realizálódnak az alkotói szándékok, ahol a művészi tehetség más formában tör magának utat, mint ahogy azt ő és nemzedéktársai elképzelik.

Nem véletlen, hogy a fiatal kritikus egy másik nemzetiségi irodalomtörténész felelősségtel jes szavait választotta kötete mottójául: „A kritikus mindig

könyvekről beszél, de mindig az életről ítélkezik.“ A Mérlegpróba írásai ebben a szellemben készültek. (Madách Könyvkiadó)

SZEBERÉMYI 70!,TÁN

Dudor István: Deresk

Mi mindenre képes a könyv?

Egy kis murmanszki lakos hirtelen rosszul lett. Betegsé gének tüneteit az orvosok nem ismerték. És akkor... a könyv sietett segítségül. Miközben a mentőautó a kapu előtt várakozott, a területi tudományos könyvtár orvosi részlegének munkatársai megkeresték egy hasonló eset le írását. A kisfiút sikerült megmenteni.

Az intarziával díszített fa lakból meleg árad. A sarkúi déki éjszaka ellenére, télikert virul.

— Naponta másfél ezer látogatónk van’ — közli büszkén Vera Nyikolajevna Popova, a könyvtár igazgatónője. Összesen pedig 42 000 olvasó iratkozott be, gyakorlatilag tehát a város minden tizedik lakója.

A másik teremből zongora fojtott hangjai hallatszanak, Lena Sztarsinova és Szveta Anyiszimova, a zeneiskola elsőéves növendékei Mozart „Figaro házassága" című operájából Susanne áriájának zongorakivonatát gyakorolja.

— Házi feladatainkat mindig itt végezzük el — közli a két leendő zongoraművésznő. — Itt megfelelő hangszerek, kották állnak rendelkezésre. Meg általában, érdekes itt. És miiyen nagyszerű műsoros esteket rendeznek, írók és mű vészek részvételével, meg képkiállít ásfokatl

— A könyvek olvasóikat keresik. Ez a mi fő elvünk — mondja V. N. Popova. — Moz- gó könyvkölcsönző állomásokat, gyári könyvkiállításokat szervezünk, a helyi televízió könyvismertető műsorokat sugároz. És mindennek az a célja, hogy az 1 300 000 kötet ne csupán a könyvállvány „leltári egysége“ legyen, ha nem az olvasók eredménye sen forgassák azokat. Az eredmény, mint mondani szokás, nem is maradi el — tavaly az OSZSZSZK könyvtárainak versenyén intézményünk a második helyet foglalta el.

Miközben végigjártuk a termeket, raktárakat, izgalommal vettem kezembe néhány régi kötetet. Szemügyre vehettem a könyvtár legnagyobb kincsét is: az északt vidékről szóló müvek legteljesebb katalógusát a Szovjetunióban.

BORISZ LABUTYIN

Ä Vadrózsa a Dunamenti Tavaszon

A gyerekeket úgy kell összeszedni. Az egyik a nézőtéren ücsörög, a másik a szomszéd öltözőben, a harmadik új ismerősökkel barátkozik. Nagy a sürgés-forgás. Igaz, hogy az előadás után a bábuk bábukká merevednek, vége a mesének, a játéknak azonban soha. A próba alig fél órája fejeződött be. Az öltözőben a három kismalac és a farkasok mintha még meg- megrezzennének. Nem csupán a színpadon itt sem férnek meg egymással. Hiába kerülnek egymás mellé az öltöző asztalán, színükkel, tartalmukkal itt is ütik egymást. Lényegük, a jő és a rossz, az erkölcs és az erkölcstelenség holtan sem férnek meg egymás mellett. Sánta Mária mosolyával fogalmaz: — Ezek szerint jók a bábuim. Mi tagadás, jók. Persze, bábu- zóink idei kerületi szemléjén, a tardos- keddi (Tvrdošovce) Vadrózsa bábegyüttes nem csak bábuival, de jó színészi alakításaival. tűrhető technikai tudásával is hibátlan, szép magyar beszédével is sikert aratott. Nem véletlenül kapta a szemle első díját. Hogy ez a siker váratlanul jött, arról elsősorban a lelkes tanítónő, rendező, koreográfus, bábukészílő, gyűjtőszóval: a mindenes öröme beszélt. Sánta Mária megilletődött, mi több meglepődött a zsűri döntésén. Pedig viszonylag tapasztalt bábuzó. Éppen az idén tíz éve, hogy az egyik érsekújvári (Nové Zámky) napköziben elkezdte a bábuzást. Azóta? Szüntelenül játszik, és játszat. Harmadik éve dolgozik Tardoskedden, ahol nem csupán ezt az egy, hatodikosokból álló csoportot vezeti.

— Ez a tizennégy gyermek, akikkel a Dunamenti Tavaszon vagyok. a nagy csoportot alkotják. A másik csoportom ötödikesekből áll, ők kb. tízen vannak. És síkbábukkal jövőre az idei kiselsősökkel is elkezdem. A mi járásunkban nem olyan népszerű a bábuzás, mint például a duna- szerdahelyiben, de hallom, Szőgyénben már alakulóban van egy csoport, s ha bejárjuk járásunk magyar iskoláit, gondolom, ösztönzőleg hatunk majd a pedagógusokra és a gyerekekre. Négy bemutatható darabunk van, s ezeknek együttes előadásával készülünk a gyermeknapi ünnepségekre. Hogy ezt a kb. egy órát kitevő négy darabunkat több helyen bemutathassuk, ahPillanat jelvét el A három malac és a farkas című előadásból

hoz meghívások kellenének, de majd meghívatjuk magunkat.

Sánta Mária szavaiban lelkesedés, bizalom Mintha a bábszínházt berkekben, és a szervezés bonyolult, talpraesett embereket követelő világában egyaránt otthon lenne.

— Eléggé otthon vagyok bennük. Nem véletlenül, hiszen mindent egyedül csinálok. Dramatizálom a mesét, díszleteket, bábukat készítek hozzá, ha kell, zenél állítok össze. Igaz, néha segít Bertha Agnes óvónő, aki ugyanolyan szorgalommal jár a Népművelési Intézet rendezte szakelőadásokra, mint én. Révén az utánpótlás biztosítottnak látszik. Két éve járok a Népművelési Intézet tanfolyamára, s amikor először mentem, nem tudtam, mit lehet, s mit nem lehet csinálni a színpadon. Azóta sokat tanultam Többek között azt, hogy az egyik legfontosabb tényező a darabválasztás. Sok könyvet ~ mesét kell elolvasni hozzá. A rendezéshez pedig a lehető legtöbb pedagógiai és színházi tapasztalatot gyűiteni. Megszállottsáq nélkül ez nem megy. Engem nagyon foglalkoztat a jellemformálás. Az elsősöknek és a másodikosoknak nemrég kiadott képeskönyvhöz maid csinálok zacskósbábu- kat. hogy a gyerekekkel könnyebben megismertessem a jellemeket és közelebb vigyem szívükhöz a színházat. Nem ártana, ha a kiadók az ilyen könyvekhez zacskósbábut adnának ki, vagy ha a

könyvben feleznék, hogyan kell készíteni. Mert kiváló segédeszköz. Próbák? Van úgy, hogy este próbálunk, mert sok a dél~ utáni óra. De a kartársaim és a szülők megértőek. Egyelőre saját magnómmal dolgozom. Az iskola vezetősége most ígért reflektorokat. Van egy kis termünk, paravánnal és állványnyal, amiket egy lelkes apuka csinált, de már elkelne egy nagyobb. A szülők megértőek, és örülnek. Tudják, a gyerekek itt jó helyen vannak. Tavaly, a Dunamenti Tavasz előtt izgultam, vajon mi lesz, ha megmondom, hogy három-négy napig nem lesznek otthon a gyerekek, de megértőek voltak, sőt, és ez fölemelő érzés, büszkék Azt azonban ők sem értik, hogy csemetéik miért nem vesznek részt a járási versenyen. Három évvel ezelőtt meghívtak minket, mint egyetlen magyar csoportot, azóta egyszer sem érkezett meghívó. Pedig nem ártana, mert engem a mozgalom jobban segít, mint az a járási szakelőadó, aki évente egyszer jön ki, s akkor mindent szeretne rendbe tenni.

A gyermekeket kérdezem, mit szólnak szüleik a bábu7áshoz Pédi Ildikó szerint néha nem tetszik nekik, hogy később jár haza, mint a többiek, de azért nem szólnak, hogy ne csinálja S Ildikó már tudja, tanítónő lesz és bábjátszó. Vincze Mónika, aki gépírónő szeretne lenni, alakítja a három kismalac közül a legvidámabb Röfit. Szerinte akkor a legjobb dolgozni, amikor versenyre készülnek mert akkor sokat próbálnak, sokat vannak együtt — a paraván mögött. Ritzsík Laci egyformán imádja a focit és a bábszínházát, s építészmérnök szeretne lenni. Sánta Ildikó pedig óvónő, s amint terveibe szőtte, előkészíti majd a gyerekeket a bábuzásra, hogy az anyunak ne legyen annyi gondja. Kele Laci, Péd’ Ildikó. Csernák Marika és a többiek csak felerősítik a szeretet érzését amit a bábuzás a színház iránt éreznek Mindig fogok bábuzni, még százéves koromban is mondia az egyik kislány s nekem semmi okom hogv ne higy- gyek neki. Sőt kívánom hogy így legyen. De előtte hadd kívántam azt, hogy a IV Dunamenti Tavasz mai napján nagy siker' arassanak A három kismalac és a farkas című előadásukkal. Ügy forrázzák le azt a fortélyos és hazudós farkast, hogy örök re elmenjen a kedve a malacpecsenvé’ől avagy az ártatlanok zaklatásától. Akár a mesében.

SZIGETI LÁSZLÚ

11 1979. V. 4.