Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1979-05-31 / 126. szám, csütörtök
A Mázasokról a beruházónál tenl. Ezért Észak-Morvaország- ban 1981-ben körülbelül 250 milliós beruházással építünk egy üzemet, amelyben majd elkészülnek a szükséges hídelemek. — Az elmondottakból közvetve az következik, hogy a PRE- FABRIKÄCIA „kiszolgálja“ az építőipar valamennyi szakágazatát — Valóban. Üzemeinkben készül a teljes hazai építőipar által igényelt előregyártott elemek 50 százaléka. Mindezt azt is jelenti, hogy az építőipar munkaigényességének csökkentésében jelentős feladat hárul ránk, mégpedig olyanformán, hogy a munkaigényesség „beköltözik“ üzemeinkbe. Ez kissé furcsán hangzik, de igaz, hiszen azáltal, hogy pl. az illető építkezésre — legyen az gyár, vagy akár lakóház — külső vakolattal, behelyezett ablakokkal, belső vezetékekkel ellátott elemeket szállítunk, jelentősen csökken az épületeken a munkaigényesség, s ez által az épületen dolgozó szakembergárda összetétele is egészen másként alakul, mint korábban. — Amikor azt mondjuk, hogy a beruházások körül nincs minden rendben, akkor a kívülálló elsősorban az átadás késedelmeire gondol. Mi a helyzet e téren a PREFABKIKÁCIA vállalatban? — Esetünkben egy beruházás kivitelezése különbözik az olyan termelési-gazdasági egységek beruházásaitól, amelyek önmaguk lehetnek beruházásaik kivitelezői is. Nekünk ez a lehetőségünk nincs meg, a mi beruházásaink kivitelezői más termelési-gazdasági egységbe tartozó vállalatok, így épületeink átadási határidejie, az ott elvégzett munka minősége nem tőlünk függ elsősorban. így aztán gyakran fordulnak elő nehézségek, de nemcsak néhány, számunkra kiemelkedően fontos technológiai berendezés szállításával kapcsolatban. Az ugyanis természetes, hogy a társadalom megszabja, melyek számára a legfontosabb nagyberuházások, amelyek építése elsődleges. A szállítói-megrendelői kapcsolatok a jelenlegi gyakorlatban nem jelentenek számunkra biztosítékot, mert szállítóinknak a mi beruházásainkon vállalt kötelezettségei az állami terv teljesítése szempontjából nem döntő jelentőségűek, holott a majdan ott készülő termékeket a kiemelt nagyberuházások igényelnék. így aztán nemcsak az építkezések kivitelezése, hanem a nagy teljesítményű emelőgépek, mérő- és regulációs berendezések, kazánok biztosítása is nehézségekbe ütközik. Ügy tűnhet, bagatellizálom a kérdést, ha azt mondom, hogy a szerződések aláírását megelőző tárgyalásokba fektetett idő és energia távolról sincs összhangban az eredményekkel. Sok esetben az is előfordul, hogy jelenlegi kivitelezőink már előre közölték a jövőben, melyik évben, milyen volumenű gyártmányt igényelnek azokból a beruházási egységeinkből, amelyen kötelezettségeinknek a jelen időszakban csak 30—40 százalékban tesznek eleget. — Tehát az építőiparban jelentkező nehézségek nem minden esetben magában az építőiparban gyökereznek. — A már bővebben ecsetelt problémákon kívül még részletezném a már futólag említett technológiai berendezések hiányát, hiszen nem elég például egy panelgyárat időben felépíteni, termelni csak akkor tud, ha a szükséges berendezések is idejében a rendelkezésére állnak. Például a különböző nagy teljesítményű emelődaruk, különösen a híddaruk, továbbá a betonkeverő egységek, mérő és regulációs berendezések, kazánok, hiánycikknek számítanak számos iparágban. így aztán olyan üzemek átadási határideje is késik, amelyek termelése a népgazdaság egészét tekintve is halaszthatatlan lenne már napjainkban is. Konkrétan a húsztonnás futódaruk gyártását átvette a sninai Vihorlat vállalat, amely így egyedüli gyártója lett ezeknek a daruknak. Mivel a gyártás-előkészítés jóelőre nem történt meg, két-három évet is igénybe vehet, amíg a hiányt bepótolják, hiszen húsztonnás futódarut nemcsak az építőipar használ. Hasonló a helyzet a nagy teljesítményű betonkeverő-egységekkel, amelyek újratermelésének kérdése sem megoldott, nem szólva arról, hogy a növekvő igények kielégítéséig szintén eltelik egy-két év, jó esetben is. Befejezésül még szeretném elmondani hogy az említetteket nem szántam esetleges sikertelenségeink előzetes magyarázatául, csak hangsúlyoznám: a meglévő hiányosságok csak úgy oldhatók meg, ha mindenütt tiszteletben tartjuk — és tartják partnereink is — egymás igényeit. — Köszönöm a beszélgetést. MÉSZÁROS JÁNOS Fáradhatatlan kertészek Rugalmasan átveszik a karalábét # Három gyorsvonat szállítja a friss zöldséget a cseh országrészekbe KÉT MÁJUSI ESŐ Az építőipar azon kevés iparágak közé tartozik, amelynek eredményeit — ha nem is számszerűleg — nagyon sok kívülálló számon tarthatja, hiszen az építési folyamatoknak tanúi lehetünk akkor is, ha az építkezés területére be sem lépünk. Különösen a beruházásokra figyelünk fel, amelyek sok gondot okoznak a népgazdaságnak, elsősorban azzal, hogy gyakran indokolatlanul, de sokszor megmagyarázhatatlanul is az átadási határidők módosítására van szükség. A PREFABR1KÄCIA termelésigazdasági egység feladata az iparszerű építőipari termelés feltételeinek biztosítása, de az állandóan növekvő igények arra késztetik, hogy önmaga is beruházzon. Ez a tény hogyan befolyásolja a vezérigazgatóság munkáját? — ez a kérdés volt az indítéka Ernest Siinunek mérnökkel a PREFABRIKÁCIA beruházási igazgatójával készített interjúnknak: — A termelési-gazdasági egységünkben folyó beruházási tevékenység által részben mi biztosítjuk az egyes beruházások feltételeit társadalmunkban. Ennek megvannuk a maga pozitívumai és hátrányos oldalai is, amelyek megmutatkoznak egyrészt az építőipar többi ágazatában, másrészt közvetlenül a mi tevékenységünkben is. Az építőipar egészét tekintve különleges helyzetben vagyunk. Amíg az iparban általában a gyártmányok változtatják a helyüket, adják — veszik — szállítják őket, addig az építőipari végtermék — az épület — helyhez kötött és a termelőerők költözködnek. Mindez azt is jelenti, hogy egy-egy nagy építkezés az alapkőletételtől az átadásig ugyanazokon a folyamatokon megy keresztül, bár rendeltetése különböző. Nekünk elsősorban az a feladatunk, hogy a két időpont között javítsuk a munka termelékenységét és hatékonyságát. — Ha már említette a hely- hezkötüttséget, mi dönt ax önök esetében egy-egy beruházás helyszínéről? — A társadalmi érdekből kiindulva számunkra az a döntő, hogy olyan helyen épüljenek üzemeink, ahol megfelelő közlekedési feltételek vannak termékeink eljuttatására megrendelőinkhez, s üzemeink számára az építőipari alapanyagok „beszerzéséhez“. Vagyis a hatékonyságra kell elsősorban törekednünk. Például: az észak —déli autópálya megépítéséhez nagyon sok új hidat kell épíMi ér többet egy májusi esőnél? Bölcs szövetkezeti tagok ezt a találós kérdést általában minden érettségi bizonyítványnyal, vagy friss diplomával munkába lépő fiatalnak felteszik. Ha úgy felel rá, hogy „egy májusi esőnél két májusi eső ér többet“ — akkor a dicséret sem marad el: „látszik fiam, hogy nem hiába jártál iskolába ...“ A májusi eső valóban aranyat ér, még ma is, a korszerű mezőgazdasági termelési viszonyok közepette, holott az egységes földművesszövetkezetek, és állami gazdaságok jelentős részéből nem hiányoznak az öntözőberendezések. Száraz májusokban nem kell kémlelniük a kék eget, — mint az egykori földműveseknek —, vajon megkönyörül-e a friss vetéseken, zsenge lucernán s megáztatja-e a szomjas földet...? Az idei május csapadékban szegény hónap volt. A Peredi (Tešedíkovo) F.jsz öntözési technikusa, Ján Malich elmondotta, hogy náluk május elejétől 25-ig mindössze 24 milliméter eső esett. A növények fejlődéséhez viszont ennek a többszörösére van szükség, ezért még május 11-én üzembe helyezték az öntözőberendezéseket. — 2150 hektárnyi terület öntözésére vagyunk berendezkedve — mondotta. — 90 darab sávos, 26 készlet csöves öntözőberendezésünk van, s két évvel ezelőtt megvásároltuk a Volzsanka típusú öntözőberendezést. A szóban forgó szövetkezetben ebekben a napokban az évelő takarmányokat, a búzát, a legelőket, a kukoricát, a répát, a paprikát, a hagymát öntözik. Ezt a munkát mintegy 3fl—40 ember végzi, akiknek az a feladata, hogy miután kellő mennyiségű csapadékot kapott a föld, az öntözetlen területre szállítsák át a berendezéseket. A sávos öntözőberendezéseket traktorok vontatják, a csöveket pedig erős férfikarok viszik odább, szerelik össze, hogy mielőbb kinyithassák a vízcsapot, s hulljon a földre az éltető víz. Az öntözésben dolgozók létszámát a szivattyúállomások kezelői szaporítják, ök viszont nem a szövetkezetnek, hanem az Agrostavnak az alkalmazottai. A falutól mintegy négy kilométerre, bent a határ belsejében van a hat szivattyúállomás egyike. Kacskaringós betonút vezet a nagy kiterjedésű földek között magányosan álldogáló épületig, melynek egyetlen gazdája Horváth Frigyes, a szivattyúállomás kezelője. — Nyolcszáz hektáros körzetet lát el vízzel ez az állomás — tájékoztat bennünket. — Ha három műszakban működtetjük a szivattyúkat, akkor ezt a területet ti—7 nap alatt öntözzük meg. Miközben a szivattyúállomás irodahelyiségében beszélgetünk, az ablakon át látjuk, hogyan issza a föld a Volzsanka szórófejeiből hulló csapadékot. A Volzsanka olyan öntözőberendezés, amilyennel csak a Peredi Efsz rendelkezik. Ehhez Amikor a nap első sugarait szórja az akácvirágok illatával teli Duna-parti falucskára, ker- tészkedői máris szedik a karalábét. Egyik kezükben a nagyságmérő, a másikban a metszőolló. Gyorsan telnek a ládák. Ezeket kiskocsikra rakják, és sietnek az átvevőhelyekre. A felvásárló központokban alig győzik átvenni a karalábét. A munka rugalmasan halad, és teherautókon rövid idő alatt elszállítják a friss árut a legközelebbi vasútállomásra. — így megy ez minden vasárnap délelőtt — mondja Mocskos Andrásné, a Zelenina átvevője, aki egyben a Kertbarátok Szövetsége helyi szervezetének tagja is. — Nincs megállás, igyekszünk, hogy a vonatok idejében indulhassanak. Az átvevő kilenc óra tájban fejezi be a felvásárlást. Összegezi az eredményt: negyvenezer darab karalábét sikerült felvásárolnia, amelynek kilencvenöt százaléka első osztályú. A Zelenina helyben fizet érte a tagoknak. A nagy munka közepette érkezik a helyszínre Takács András, a Kertbarátok Szövetsége komáromi (Komárno) járási bizottsága elnökségének tagja, termelési bizottságának elnöke, aki egyben a dunamocsi (Mo- Ca) helyi szervezet elnöke is. — Nehéz vasárnap délelőt- tünk volt — mondja —, hisizen a járásból másfél millió darab karalábét szállítunk el. A párkányi (Štúrovo), hetényi (Cho- tín) és ógyallai vasútállomásokon raktuk hőszabályozó berendezésekkel ellátott vagonokba a karalábét. Ilyenkor bizony nem lehet „lazítani“, mert a gyors tehervonatok délelőtt tizenegy órakor már indulnak. Másnap a kora reggeli órákban érkeznek Brnóba, Prágába, Ost- ravára és más nagyobb városokba. Amikor már elrobognak az utolsó teherautók is, az elnökkel hosszú ideig beszélgetünk a sikerekről, nehézségekről, a távlatokról. Idén elég sok költséggel nevelték a karalábépalántákat, mert a hideg hajnalokon fűteni kellett a kisebb- nagyobb üvegházakat. Ezért elhatározták, kérik felvételüket a Marcelházi (Marcelová) Kooperációs Zöldségtermesztő Vállalatba, ahonnét a jövőben palántákat kapnak a kertészke- dők. A kertészkedök állítják elő a járás zöldtermelésének negyvenöt százalékát, gyümölcsterhasonló, kereken gördülő berendezéseket azért másutt is látni, csak azok nem szovjet Volzsankák, hanem hazai gyártmányú Družbák. — Az egyik mezőgazdasági kutató intézet kérésére vásároltuk a Volzsankát — mondja Malich elvtárs, — amelynek munkatársai nálunk tanulmányozzák, hogyan válik be a gyakorlatban? — S hogyan vált be? — Nagyon hálás berendezés, csak egy hátránya van, hogy olyan területen, ahol sok a villanypózna, nem tudjuk használni. Ha valahol az országút mentén öntöznek vele, sokan megcsodálják az érdekes öntöző- berendezést. Az az érdekessége, hogy nagy átmérőjű kerekek kötik össze az alumínium csöveket, amelyekben a víz áramlik. Ezeken a csöveken vannak a szórófejek, amelyekből sugarakban hull a földre a csapadék. A hatszáz méter hosszú berendezés két óra alatt öntöz meg egy hektárnyi területet, s ez alatt mintegy 40 milliméternyi víz jut a talajba. Két óra eltelte után Barczi István, a gépezet kezelője a „szerelvény“ közepén levő motor segítségével előbbre gurítja a kerekeket s máris folytatódik az öntözés. A Peredi Efsz-ben egyelőre egy műszakban öntöznek, de ha a helyzet megkívánja, éjjel-nappal szórják majd a vizet a növényekre, ha kell, szombat —vasárnap is. Ugyanis a földbe juttatott csapadék mennyiségétől nagyban függ, hogy egyes növényekből mennyi termést takaríthat be a szövetkezet. KOVÁCS ELVIRA melésének pedig ötvenöt szá* zalékát. Persze, nem mindegy, hogy milyen fajta zöldséget termelnek. Járásunkban is túl sok fokhagymát rermesztettek, és emiatt értékesítési nehézségek keletkeztek. Ezért a szövetség előadói meggyőzték a kertészkeöőket, hogy minél több karalábét, céklát, paprikát, baklazsánt, uborkát, kelkáposztát, rózsakelt, karottát, borsót és babot termeljenek Kísérletezés után már megkezdik fóliasátor alatt a dinnye termelését is. Kékre festett autóbusz áll meg a lombos fákkal övezett utcán. Szalai István, a ČSAD gépkocsivezetője ugrik le a kormány mellől. Nem vehetett részt a vasárnapi „hajrában“, de azért elégedett, mert ki- sebb-nagyobb zökkenőktől eltekintve sikerült a felvásárlás. Ö is a távlatokról beszél. A jövőben még jobban összefogják a száznyolcvan tagú szervezetet. Rendszeresen tartanak társadalmi és szakmai jellegű előadásokat. Közös beruházásokat hajtanak végre. Korszerű felvásárló központot építenek. Ha a tervük sikerül, könnyebb lesz az átvétel és még rugalmasabb lesz a zöldség elszállítása is. A gyorsaságra pedig szükség van, mert a szervezet száznyolcvan tagja idén mintegy kilenc vagon paprikát, három vagon paradicsompaprikát és másfél vagon fűszerpaprikát termel, illetve ad el. Megtekintünk néhány fóliasátrat. Az elnök szemle közben elújságolja, hogy pár nap múlva már megkezdik a zöldpaprika szállítását is. BAI.LA JÓZSEF Máktermesztőknek A sajtóban évről évre olvasunk felhívásokat, amelyekben a száraz mákfejek gyűjtésére kérik fel a lakosságot. A rendszeres propagálás dacára az eredmény vajmi kevés. A begyűjtött mennyiség nem elegendő még ahhoz sem, hogy lényeges devizát takaríthassunk meg. Felmerül a kérdés, mi az oka? Ismerjük-e a mák termesztésének alapkövetelményeit? írásom erre kíván rámutatni. A mák termesztésének ugyanis több döntő tényezője van. így pl. a megfelelő éghajlat és „talajnem“, a talaj művelése, tápanyaggal való ellátása, a fajta okszerű megválasztása stb. Vetés után a jól beágyazott és jó csírázóképességű mák 14 nap alatt kikel. Első teendőnk ilyenkor a növény ápolása, amely itt kapálásból, majd amikor négy levele van a máknak, az ún. egyelésből áll. Az egye- lés alkalmával meghagyott tövek közötti talajt annyiszor kell kapálni, amíg a mák szárba nem hajt. A gyomokkal szemben a mák igen érzékeny. Ha például a beléndek, ennek mérges magja, a mák közé kerül, minőségét teljesen tönkreteheti. Szárba- hajtás után a mák a gyomokat már elnyomja. A mák Június— júliusban virágzik. Fontos ezt tudni, mert virágzás idején könnyű megállapítani, hogy nincs-e a termesztett mákfajtában idegen, pl. piros vagy lilavirágú fajta keresztezés. A mák érésének jele, hogy levelei leszáradnak. A szára és a tokja sárgásbarna színű lesz. Akkor kell aratni, amikor a legfejlettebb tokjában a magja zöld, mert ha ezek túlérnek, akkor könnyen törik. Száraz időben kell aratni és kévékbe kötve lehet utánérlelni. Száraz időben aratása után 4—6 nap múlva csépelhető a legjobban. Cséplés után nagy gondot kell fordítani gondos rostálással, szelelővel, finom nyílású szitákkal arra, hogy a mák magjai közül eltávplítsuk a tisz- tátalanságokat. Tudni kell, hogy a nem eléggé száraz magja könnyen romlik, a magtári kezelés folyamán erre különös gondot kell ofrdítani. KMOSKft LÄSZLÔ, agrármérnök A Volzsanka öntözőberendezéssel a lucernát locsoljak (Egri Ferenc felvétele)
