Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-04 / 104. szám, péntek

Nem feledkezünk meg róluk Szocialista társadalmunkban az emberről való gondoskodás az elsőrendű feladatok közé tartozik. Megnyilvánul a gyer­mekek sokoldalú ellátásában, a munkahelyeken az egyre jobb leltételek megteremtésében, s természetesen nem feledkezhe­tünk meg azokról sem, akik so­kat fáradoztak azért, hogy mi ma ilyen körülmények között élhetünk. Mit tesz a nemzeti bizottság a nyugdíjasokért? Erre a kér­désre kerestem választ egy dél­szlovákiai járási székhelyen, Léván (Levice). — Városunkban és a hozzá­csatolt Kalinčiakovo és Kiskér községekben több mint 4000 nyugdíjas él — tájékoztatott Hengertner Margit, a városi nemzeti bizottság szociális és egészségügyi bizottságának tit­kára. — Ha a róluk való gon­doskodásról akarok szólni, fel­tétlen néhány adatot kell fel­sorolnom. Nem kis összeget tesz ki az időseknek nyugdíj, vagy segély formájában folyó­sított pénz. Havonta 3 812 000 korona nyugdíjat kézbesít szá­mukra a posta. Ezen a támoga­táson kívül az alacsony nyug­díjjal rendelkezőknek, szám szerint 119 nyugdíjasnak, rend­szeres havi segélyt adunk. A múlt évben 138 650 koronát for­dítottunk erre a célra. 127 idős embernek a tüzelőanyag vásár­lására is adtunk segélyt. Az anyagi támogatással nem merül ki a nyugdíjasokról való gondoskodás. Az előírásoknak megfelelően a nem dolgozó idős emberek kedvezményesen utazhatnak a városi közlekedé- si eszközökön. Nem feledkez­nek meg a politikai nevelőmun­káról és a nyugdíjasok kulturá­lis igényeinek kielégítéséről sem. A Nemzeti Front tömeg­szervezetei és a Városi Műve­lődési Ház gyakran szervez be­szélgetéseket, előadásokat olyan témákról, melyek legin­kább az időseket érdeklik. A nyugdíjasoknak rendezett film­vetítések is igen látogatottak. — A gyógyító-megelőző gon­doskodás keretében lehetőséget nyújtunk a nyugdíjasoknak a fürdői gyógykezelésre — foly­tatja a tájékoztatást a titkár — Tavaly például* 21-en vol­tak Frenštát pod Radhoštem- ban, Marianské Láznéban pe­dig hárman. Az idén az első félévre már 27 jelentkezőnk van a gyügyi fürdőbe. Remél­jük minden igénylői ki tudunk elégíteni. ÖNKÉNTES GONDOZÓK Léván a nemzeti bizottsággal együitműködve a szociális szol­gáltatások járási intézete meg­szervezte h gondozószolgálatot is. A többségükben önkéntes gondozók 33 nyugdíjassal tö­rődnek, naponta látogatják őket, s az idősek egészségi ál­lapotától függően bevásárol­nak nekik, rendben tartják la­kásukat. Régen szerepel terveink­ben a nyugdíjasház létesítése — jegyzi meg Hengertnerné. — Sajnos, eddig még nem tudtuk megvalósítani. Az Ok: nincs megfelelő épület erre a célra. A régi városközpontot ugyanis szint© teljesen lebontják, s az épülő lakásokra elsősorban azoknak van szükségük, akik­nek szanálták a házukat. Ter­veztük a higiéniai központ lé­tesítését is, ez sem valósult meg. Úgy tűnik, nincs már erre a városban nagy szükség, ugyanis több idős ember új la­kást kapott a lakótelepeken, s ott már megoldottak a tisztál­kodási lehetőségek. — És a nyugdíjasok étkezte­tés eV — kérdezem. — Ez is gondot okoz. Már többször próbáltuk megszervez­ni, de sikertelenül. Azt nem tudjuk megoldani, hogy külön étkezdét nyissunk az idősek­nek, s az sem biztos, hogy vol­na elég érdeklődő. Különböző vendéglátó üzemekben már többször adtunk kedvezményt az étkezésre, de ezt nem hasz­nálták ki, akik pedig megpró­bálták, vagy a választékkal nem voltak megelégedve, vagy más okból mondtak le az ét­keztetés ilyen formájáról. JÓL MŰKÖDIK A KLUB 1970-bem nyitották meg "a nyugdíjasok klubját. Jelenleg háromszáz tagja van. A tévé­EGY A KÜLDÖTTEK KÖZÜL A szabászat! részlegen szor­gos munka folyik. Az egyik dolgozó sablonnal a kezében arra összpontosít, hogy minél kevesebb legyen a hulladék, a másik szalagfűrészhez hason­ló berendezéssel szabja a bar­násszürke szövetet. Az egyik munkaasztalnál a 26 éves Nagy Erzsébet a kiszabott részeket komplet tizál ja, vagy ahogyan itt mondják, csomagolja. Fel­adata, hogy a ruhadarabok színre, nagyságra egyezzenek, s csak aztán kerüljenek meg- varrásra a műhelybe. — A Trenčint Ruhagyár tor­naijai részlegébe tíz évvel ez­előtt kerültem — mondja, mi­után az egyik csendes irodába félrevonulunk beszélgetni. — Évekig a 612-es műhelyben dol­goztam. Igyekeztem a lehető legjobban dolgozni, talán ezért is javasolta a főmester, hogy helyezzenek át a szabászatra. A mai napig ott dolgozik édesanyjával együtt. Megszok­ta, megszerette az ottani mun­kát. Amint Miroslav Zachar mester elmondta, a tervét min­dig 120 százalékra teljesíti. Szorgalmáért, igyekezetéért há­rom évvel ezelőtt felvették tag­jelöltnek és a közelmúltban párttaggá iazolták át. A Cseh­szlovák Vöröskereszt járás) konferenciáján pedig beválasz­tották a járási bizottság elnök­ségébe. — Négy éve vagyok tagja az üzemi szervezetnek. Az egész­ségügyi csapat tagjaként több versenyen részt vettem. Egysé­günk tavaly a kurinci járási versenyen a második helyen végzett — folytatja. — Egyszer minden bizonnyal az első he­lyet is sikerül majd megszerez­ni, ami azt jelentené, hogy a kerületi versenyen is ott lehe­tünk.- — Mikor kerül sor erre? — Ezt nehé2 megmondani. Szerintem nem a lányokban van a hiba. Két műszakban dol­gozunk, így a gyakorlatokon mindig hiányzik valaki. A ki­képzést műszakonként kellene megtartani, esetleg más meg­oldást találni. Az elsőséget megszerezni, járási hírnévre szert tenni csakis még alapo­sabb, önfeláldozó munkával le hét. A tagság létszámáról, tevé­kenységéről érdeklődöm. Az üzemi szervezet tagjainak szá­ma mintegy 150. Van önkéntes nővérük és számos térítésmen­tes véradójuk. Háromhavonta 30—40-en adnak vért. Ö maga most készül a hetedik véradás­ra és nem utolsósorban a Vö­röskereszt szlovákiai kongresz- szusára. —■ Bratislavában eddig csak átutazóban voltam, most majd jobban szétnézhetek. Nem is tu­dom, mivel érdemeltem ki, hogy üzemi, illetve járási szer­vezetünket én képviselhetem. A kongresszuson minden bizony­nyal sok jó tapasztalatot sze­rezhetek. A nagy eseményre nem megy üres kézzel. A szervezet a kongresszus tiszteletére vállal­ta, hogy minden tag szerez egy térítésmentes véradót, rendezik munkahelyük környékét, társa­dalmi munkával segítik elő az üzemi óvoda építését. Ö maga 20 óra ledolgozását ígérte meg. — Nagy üzemben dolgozunk. Sok itt a fiatal. Sajnos a szó­rakozásra alig van lehetősé­günk. A legtöbb esetben marad a tévénézés, az olvasás, vagy az, hogy Pelsőcből, ahol lakom, barátnőmmel felutazom Rozs­nyóra. Valahogy az illetéke­sek megfeledkeznek arról, hogy munka után szórakozásra is szüksége van az embernek — mondja, miközben eloltja ciga­rettáját és a szabászat felé ve­szi az útját. Visszatér társaihoz, akikkel együtt 1975 óta verse- nyez a szocialista munkabrigád címért. Pontos, jó munkával akarják kiérdemelni ezt az el­ismerést.- nj ­kenysóget héttagú vezetőség irányítja. Bartal István gondnok, min­denki Pista bácsiját délelőtt is a klubban találtam. — Mindig akad tennivaló, ha azt akarom, hogy jó! érezzék magukat az idősek — mon­dotta. A példásan rendben tartott, otthonosan berendezett helyi­ségben beszélgetünk. A szek­rényben gondosan becsomagolt, megszámozott könyvek sora­koznak. Pista bácsi elárulta, hogy 360 kötet áll az olvasni vágyók rendelkezésére. Újsá­gok, folyóiratok közt is válo­gathatnak az érdeklődök, de le­hetőségük van tévénézésre, rá­dióhallgatásra, és a lemezját­szót is gyakran használják. A társasjátékok is igen közked­veltek. — Naponta átlag 20—25 nyugdíjas jön össze — folytatja Pista bácsi. — Vasárnap va­gyunk a legtöbben. Ha valami­lyen előadást, beszélgetést szervezünk, azt a Družba mű­velődési házban tartjuk, mert itt kevés a hely. A faliújságon levő fényképek sokrétű tevékenységről adnak számot. Néhány felvétel kedves ünnepségeket örökít meg. A nyugdíjasok itt a klubban ün- nepíik különböző évfordulóikat. A nemzeti bizottság képviselői és a polgári ügyek testületének tagjai is gyakran eljönnek ilyen alkalmakkor közéjük. — Az utóbbi időben fiatalok Is járnak a klubba — mondja a gondnok. Kételkedve néztem rá, de nem kellett sokáig várnom a magyarázatra: — Egy idő óta a SYNTONIC zenekar rendszeresen kedden és pénteken fellép a klubban. Igaz, Ők fiatalok, de ha úgy kívánjuk, nótákat is játszanak nekünk. Ügy tervezem, ha jobb idő lesz, a klub előtti téren játszanak majd, s ott fogjuk hallgatni őket. Annak örül a legjobban, ha mindenki jól érzi magát a klubban. Ha a nyugdíjasok kö­zül valakinek problémája van, készségesen ad tanácsot, eset­leg a nemzeti bizottságon kér segítséget. — Szívesen járnak a klubba az idősek. Itt alkalmuk van el­beszélgetni, visszaemlékezni és természetesen szórakozni is a kortársakkal. A jövőben még színesebb programot állítunk össze — mondja búcsúzóul Bar­tal István. * * * Nem feledkeznek meg az idősekről ebben a városban. Sokoldalú támogatást nyújta­nak nekik, a nyugdíjasok klub­jában pedig élénk közösségi élet folyik. így van ez rendjén. A munkában elfáradt embertár­saink megérdemlik a gondos­kodást és a gondtalan napokat életűik alkonyán. BEÁK TERÉZ Szlovákiában évente mint­egy 17 ezer hektár erdőt te­lepítenek. A faiskolákban évente körülbelül 120 millió facsemetét gondoznak. Az erdőtelepítésben kiváló eredményt érnek el a Malac­ky i Erdőgazdasági Üzem fa­iskolájában dolgozó, Pavla Koporcová vezette kilencta­gú szocialista munkabrigád tagjai. A képen: Pavla Ko- porcová a borókafenyő-cse­metéket előkészíti az ülte­téshez. (A CSTK felvétele) Kommentáljuk MINDENKI OYOZTES A napákban értékelték a nemzeti bizottságuk hagyomá­nyos szlovákiai versenyét. A gy-jztesek, a legjobbak átvet­ték az elismerő okleveleket, a megérdemelt jutalmat. Jól­eső érzés volt hallani, hogy a nemzeti bizottságok kép­viselői egymás közt nemcsak az elért eredményekről, ha­nem az előttük álló feladatokról is beszéltek. Többségük magabiztosan hangoztatta: teljesítjük a Nemzeti Front vá­lasztási programját. . . Az utóbbi években a Z akció keretében is a gyermek- intézmények építésén vari a hangsúly. Szlovákia nemzeti bizottságainak s lakosainak nincs miért szégyenkezniük, mivel ebben a megbízatási időszakban társadalmi össze­fogással 302 óvoda épült fel, amelyekben közel 15 ezer gyerek kapott helyet. Negyvenhét esetben régebbi épületet alakítottak át óvodává. Hogy az óvodák száma még mindig kevés? Ez így igaz. Az üzemek, szövetkezetek még nem minden járásban tudatosították azt a lehetőséget, hogy a gyermekintézmények építését közös beruházással segít­sék elő. Példát mutat a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás, ahol a múlt évben és az idén a szövetkezetek és az üzemek gyermekintézmények és művelődési létesítmé­nyek építésére több mint 11 millió koronát adtak össze.. A Gellei (Holice na Ostrove) Gép- és Traktorállomás az említett célra kerek egymillió koronát fordít. .1976—1978-ban Z akcióban 28 bölcsőde épült fel, 910 gyermek részére. Átadtak rendeltetésének 158 gyermek­játszóteret, 34 alapiskolát, 22 iskolai éttermet, 13 napközi otthont és 194 művelődési létesítményt. Ez utóbbi adat örvendetes, de még örvendetesebb lenne, ha a bölcsődék száma ezt megközelítené. Nem azért, mintha művelődési otthonokra nem lenne szükség, de a párt népesedési poli­tikája s a népgazdasági érdek azt kívánja, hogy elsősorban a bölcsődék, illetve a gyermekintézmények építését szor­galmazzuk. A nemzeti bizottságok dolgozói tudják a leg­jobban, hogy főleg a városokban több ezer felvételi kér­vény vár elintézésre. Éppen ezért, a megbízatási időszak hátralevő részében is mindent meg kell tenni a gyermek- intézmények számának növeléséért. Sorolhatnánk tovább azokat az eredményeket, amelyeket községeink, városaink elértek, annál is inkább, mivel Szlovákia minden kerülete tavaly magasan túlteljesítette kötelezettségvállalását. Szólhatunk például arról, hogy az elmúlt három évben településeink 70 egészségügyi központtal, 65 tornateremmel, 381 üzlettel és vendéglővel, 165 tüzoltószertárral, 48 ravatalozóval gyarapodtak. A fel­sorolásnak azonban még így sem érnénk a végére, a víz­vezeték- és csatorna-hálózat egész sora épült meg, növe­kedett a zöldterület, az utak mentén járdák épültek. A szá­mok mögött elsősorban is látnunk kell a lakosok, a dol­gozók igyekezetét és odaadását. Hiszen a felsorolt létesít­mények és még igen sok más, társadalmi munkával készült el. S ez azt jelenti, hogy az emberek szabad idejük egy részét lakóhelyük gyarapítására és csinosítására fordítot­ták. Mindez dicséri a nemzeti bizottságok jó szervező munkáját is. S a győztesek közül kit is említsünk meg: a galántai (Galanta) járást, Nižná Slanát, Királyhelmecet (Kráľovský Chhnec) vagy Zselízt (Želiezovce)? Ogy gon­doljuk nem a felsorolás a lényeg. A nemzeti bizottságok versenye keretében az elmúlt három évben minden tele­pülés tovább épült és szépült. Éppen ezért bátran állít­hatjuk, hogy minden olyan helység, amelynek lakosai kivették részüket a társadalmi munkából, a győztesek kö­zé tartozik. NÉMETH JÁNOS A szívinfarktusról Napjaink kétségkívüli gya­kori drámai eseménye a szív- infarktus. Ez a betegség java­korabeli rokonainkat, barátain­kat váratlanul kiragadja tevé­kenységük köréből, sőt néha az életből is. Ez a baj elég gyakori, fér­fiaknál többször fordul elő, mint a nőknél és az esetek egyharmadában súlyos lefolyá­sú. Igen gyakran látszólag tel­jesen egészséges embereknél fordul elő, de legtöbbször vannak előzményei is. Ilyenek a szívszorongás, szívtáji fájdal­mak, esetleg szívrohamok. Az infarktus a szívizom kö­rülírt területének az elhalása, amely elégtelen vér, vagyis oxi­gén ellátása folytán jön létre. Ez legtöbbször a szív koszorús ereinek megbetegedésével függ össze. Az elmeszesedett vagy gyulladásos ér beszűkül, néha vérrög is képződik, amely tel­jesen elzárja az ér belsejét. A táplálékukat vesztett szív­izomrostok elhalnak, nem hú­zódnak többé össze. Ezt leg­többször heves fájdalmak kí­sérik, izzadás, halálfélelem lép fel. A pulzus szapora és szabálytalan, a légzés nehezí­tett, légszomj lép fel. A szív tovább ver, de intenzitása csök­ken. Ebben az akut stádiumban a szív a legteljesebb kímélet­re szorul, vagyis szigorú ágy­nyugalom szükséges, mert min­den megerőltetés rosszabbodás­hoz vezet. Szerencsére a szívnek hajla­ma van a spontán gyógyulásra. Az elhalt izomrostok helyét hegszövet foglalja el és az épen maradt szívizomrostok megerősödnek, átveszik ama­zok működését. Azért a gyó­gyulás eme stádiumában hely­telen tétlenségre ítélni a szí­vet, mert megfelelő tréning hiányában ez a folyamat nem mehet végbe. A szívizomzat helyes életmód mellett tehát alkalmazkodik az új helyzethez és megerősödik. Régebben azt az embert, aki kiállotta ezt a veszélyes bajt, rokkantnak minősítették, min­den mozgástól eltiltották és mintegy vattába csomagolva élhetett csak tovább. A mo­dern orvostudomány azonban korrigálta ezt az álláspontot. A vérkeringés élettanának ismerete és a modern orvostu­domány diagnosztikai metódu­sainak tökéletesedése ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy a kellően adagolt mozgás ebben a stádiumban a szívbetegek rehabilitációjának legjobb mód­szere. Ez természetesen csak az orvos ellenőrzése mellett történhet. A beteg jó közérze­te nem mérvadó, mert a túl­zott aktivitás visszaesést ered­ményezhet. Eleinte könnyű torna, majd kisebb séták, óva­tos lépcsőjárás, sőt idővel a biciklizés is szerepel a szív­tréning programjában. És ter­mészetesen az életmód rende­zése, nikotin és alkohol elha­gyása. Mindezek után a beteg lassanként felveheti újból a munkáját, természetesen ak­kor, ha ez a munka nem jár rendkívüli megerőltetéssel. A szívinfarktus ma már ko­rántsem olyan félelmetes be­tegség, mint amilyennek akár húsz évvel ezelőtt is tartották. Dr. MARÉK ANTAL űj szó 1979. V. 4. ORVOSI TANÁCSADÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents