Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1979-05-21 / 117. szám, hétfő
f Rácz Olivér; öl hagyomány! teremtünk M inden hagyomány kezdet volt valaha, és minden kezdet hagyománnyá válik, ha kellő talajra és lelkesedésre talál. A Dunamenti Tavasz rendezvényei termékeny talajra találtaik a szívekben, s így váltak rövid létezésük ideje alatt hagyománnyá. Mert vannak az emberi és közösségi életben (korszakok, évek és évfordulók, amelyek többet jelentenek ünnepnél és raegem lékezésnél, mert nemcsak a múlt megőrzése és megbecsülése a céljuk és elkötelezett feladatuk, hanem az élet és a kultúra eig yenlegének megvonása, jelentéstétel a ma, és számadás a számonkérő jövő előtt. Nem véletlen, hogy ennek az ünnepi számadásnak itt kell megtörténnie az örök Duna mentén, ahol egykor a legendás emlékezetű Societas litteraria Danubiana évszázadokkal előttünk meghirdette a dunai népek, minden népek együvé tartozásának, egymás felé sóvárgásának emberi szükségességét. Az emiber méltó küldetése a földön: átvenni és átadná ősök és apák örökségét a messzi utódoknak, messzi hagyatékul utánunk jövő, dolgos századoknak. De méltó örökséget csak az adhat át, aki maga is szer- aett és gyarapítóit, hogy ezzel és így bizonyítsa: a ma nemcsak a tegnapot teremti, a ma vajúdja, szüli, ötvözi a holnapot, a jövőt. Nagy és tanulságos feladat részt venni a közös szellemi örökség korlátokat és válaszfa,lakat nem ismerő gyarapításában és ápolásaiban, nagy és felelősségteljes kötelesség tudni azt, hogy véges erőink tudatában is a legmagasabbra kell törnünk, a tökéletesség felé kell törekednünk, mert tudva tudjuk, hogy az egyszer már elért magaslat holtpontján meg állnunk leheltet lem. Mi, csehszlovákiai magyarok, kultúra és művészetkedvelő nép vagyunk és emlékező nép vagyunk. Ismerjük a felforrósodott talaj és az üveges fénynyel csillogó égbolt minden iázál és minden lüktetését, és tudjuk, hogy a szív örvényét csak a szellem mélységei egyenlíthetik ki. Mi, a Duna- menti Tavasz kezdetednek és * I Elhangzott a IV. Dunamenti Tavaszon. Rövidített szöveg) hagyományának létrehozói, ismerjük a leírt és kimondott gondolat, a termő szó, a művészi alkotás erejét, de ismerjük az álmodozó emlékezés buktatóit is: tudjuk, hogy amikor egy társadalom pusztán az emlékezetéből él, már feledni kénytelen, mert az emlékezés és a feledés elválaszthatatlan egymástól. A mi megőrző hagyományaink a hajdanikon lantosod és poéták nemes eszkö- zeát használják: a rímet, a ritmust, a dallamot és a játékszínt. De mi új tartalommal töltöttük meg a dallamot, és arra alkarjuk felhasználni a szó erejét, hogy a hibátlan mondat hibátlan élet kifejezője és tolmácsol ója legyen. Új hagy omán yaimk a t letör ö Ihete tle- nül bele akarjuk ötvözni természettől, tájtól, közös sorstól rendelt, közös küzdelmek és harcok árán új hagyományaiba, szívdobogásunkat bele akarjuk hangolni annak az országnak a szívdobogásába, vérrel és szenvedéssel és kivívott társadalmi rendjébe, amely történelmi küldetésében éppúgy nem nélkülözhet bennünket, mint ahogyan mi sem nélkülözhetjük a tájat, a házat, a földet, a csillagos égboltot, amely szült és nevelt bennünket, s az embert, aki velünk együtt kukja a tájat, a házat, a földet s kutatja a csillagos égbolt, a tudás, a kultúra és a művészet titkait. Mindnyájan az éilet nagy és nemes színjátékámak cselekvő szereplői vagyunk: az élet mindenkinek szerepet osztott, s nekünk tudnunk kell betölteni szerepünket és küldetésünket. Mindnyájan az emberiség közös, mindenkit befogadó háza felé menetelünk, mindnyájain utasok és útitársaik vagyunk, perzselő nap, futó felhőik, szirtek és hullámok között olykor tévelyegve keressük az utat, édesvízre, friss gyümölcsre, szilárd talajra áhítozunk, ismeretlen és hozzánk hasonló testvéreinkre vágyakozunk, akik ott vannak valahol minden utazásnak a végén, s akikkel együtt alkarjuk megteremteni a világ nemzetközi szolidaritásának megbonthatatlan egységét. Az egy és oszthatatlan, egyetemes kultúra esziközeivel is, mert tudjuk, hogy az eszményi világ megközelíthetetlen, de a szellemiség megközelíthető, s mi párbeszédet rfkarunk folytatni a ftoOTtáí, hogy részi vehessünk korunk társadalmi átalakításában. Hagyományaink erkölcsi útmutatója kötelez erre: bizonyítani akarjuk, hogy. jól sáfárkodtunk hagyományaink erkölcsi fedezetével, s hagyományaink letéteményeseivel, az itt felsorakozott fiatalokkal. A fiatalokkal, akiknek már egy új világ égboltja borult a bölcsőjük fölé, és akiket már arra tanított az élet, hogy az ember azért van a világon, mert az övé a világ, s az ember azért van a világon, hogy élvezze a jót és a szépet, amely bennünk van és nem kívülünk, mert az élet az ember munkája által válik teljessé. Ezek .azok a fiatalok, akik most a szépért dobogó szívvel vannak közöttünk, a fiúk és lányok, akik egyszer majd férfiakká és asszonyokká érnek, hogy dolgozzanak és kacagjanak és táncoljanak, daloljanak, és csordultig igyák az élet minden serlegét, és új ifjúságot neveljenek, amely nem ismeri meg soha többé a nyomort a tüdővészt, a vérszegénységet és a tömeghalált, nem bolyong többé vakon és számkivetve, nem szűkölködik többé kenyérben és cipőben és tejben és tudásba,n, mindabban, ami egyetemesen és oszthatatlanul mindannyiunké. Ez az az ifjúság, amelyet nem rémítgetnek többé láthatatlan kezek és rémek ha álmában feje alá gyúródik a párna, ez az az új ifjúság, amely boldogságot és erőt terjeszt maga körül, amely esziík, ha éhes, iszik, ha szomjas, és amely kezet nyújtott a világ többi fiataljainak, azoknak is, akik ma még meredten állnak, kövülten néznek, és szeretnének kiszabadulni a zűrzavarból, képmutatásból és megnemértésből, az üldöztetésből és igazságtalanságból, nyomorból, nélkülözésből és rab- bilincsekből, hogy együtt a többi százmilliókkal kialakítson egy olyan világot, amely minden népek számára szolgál, minden színű arc és minden nyelvű ajak számára, minden Ádám és Éva számára és az ő megszámlálhatatlan és boldog ivadékaik számára, hogy jöjjön el az új föld, teremjen meg az új világ, írass,ék a vérrel megváltott béke a fellegek közé, támadjon új, félelem nélküli ivadék, támadjon munka-, kultúra és szabadságszerető nemzedék. Minden, ami volt, előkészítése annak, ami lesz. A Dunamenti Tavasz pedagógusok és fiatalok seregszemléje, hogy bizonyítsák: az ember születésénél fogva arra hivatott, hogy nemzedéke és közössége érdekében küzdjön a szépért és felvegye a harcot a tespedés és a renyheség etilen, s felfedezze, mennyi szépséget rejt az élet. A fiatalok mindig a hol- do gságkeres és lega v a tót - tabb és leglázastabb Csongorai és Tündéi, s ennek a nemzedéknek, ezeknek a fiataloknak megadott, hogy önön kultúrájuk fegyverzetében készítsék fel önmagukat az élet eljövendő szépségeinek meghódítására, mert Ady Endre nekik r— elsősorban nekik üzent: Robogj föl, Láznak ifjú serege, vülogj, tekintet, világbiró kardunk, künn, a mezőkön, harsog a Tavasz, harsogó Tavasz, kísérd el a harcunk. Párhuzam Más népek táncait — anyanyelvi szinten Tizenegy fiatal táncos, hat fiú és öt lány, részint az Állami Népi Együttes, részint a Budapest Táncegyüttes tagjai, az egykori iskolatársak: 1975-ben együtt végeztek a Balett Intézet néptánc tagozatán, most újból összetársultak főiskolás éveik egész életre élményt jelentő zenekarával, a Sebő- együttessel, hogy saját, (főként Zsuráfszky Zoltán) és egykori tanítómesterük, Tímár Sándor koreográfiáival bemutassák, mi az a nagy ügy, az a szent elhivatottságtudat, amelyre fiatal életüket föltették. Első hallásra talán száraznak, túl szak. mainak hangzik a jelmondatuk: Anyanyelvi fokon elsajátítani a Kárpát-medence népeinek táncait. Pedig nem kevesebb van ebben, mint a népek testvériségének bartóki eszménye. És nem kevésbé Bartókra utal az anyanyelvi fokon való elsajátítás szakmai követelménye. Néptáncé sber kék ben évtizedek óta vissza-visszatérő fogalom volt a bartóki út, amit úgy értelmeztek, hogy a nagyon alaposan elsajátított néptánc legyen a nyelv, melyen a koreográfus kifejezheti mai problematikájú gondolatait. Ám mintha sokáig egyoldalúan értelmeztük volna ezt az igazságot, mintha a néptáncot csupán nyersanyagnak tekintettük volna, amelynek csak a nála magasabb rendű művészi mondanivaló szolgálatában van létjogosultsága. Mintha elmulasztottuk volna a táncra vonatkoztatni Bartóknak azt a megállapítását, hogy a népdal önmagában ugyanolyan magasrendű zenei alkotás, mint egy- eigy Bach- vagy Mozart-mű. Azóta már senki sem vonja kétségbe, hogy a néptáncelemekkel kifejezett modern, akár elvont mondanivalójú individuális táncköltemények mellett a műfajnak szükségképpen egyenértékű másik oldala a néptánc reprodukálása a maga egyszerűségében, a benne rejlő, szinte kimeríthetetlen szépségek bemutatása. A Párhuzam fiataljainak remeklése nemcsak azért kivételes, mert kivételes technikai színvonalon mutatják be táncaikat, hanem mert fáradságot nem ismerő falujárások során át sajátítják el a még élő öregektől a tökéletes stílusismeretet, és mert sugárzik belőlük egy ügy szolgálatának hivatástudata, a kincset lelt ember mesebeli boldogsága. Mindegyikük egyéniség és mindegyikük példátlan bravúrokra képes, de a tánc élményszerű tisztaságát egy pillanatra sem árnyékolja be a teáinál is önmutogatás. A professzionista művészek teljes szakmai vértezetében az amatőröd lelkesedése lobog bennük. A tudományos táncfolklór fejlődése, a népszerű táncházmozgalom, a főiskolai szintű néptáncoktatás, az úgynevezett népzenei új hullám eredményei mint valami kristályosodási pontban összeg eződneik munkájukban. SZKLL JENŰ A LENGYEL KÖZÉPISKOLÁSOK ÉLETCÉLJAI A gútui {Kolárovo) Pitypang bábegyüttes is sikerrel szerepeli a IV. Dunamenti Tavaszon (Dušan Majda felvételei J Milyen az erkölcsi értékek hierarchiája, mi az, amit török vé se i k bem, é le tcé 1 jukban legfontosabbnak tartanak a mai lengyel középiskolás fiatalok ? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a LEMP Központi Bizottsága mellett működő ma rx iz m us—len i n izm us in tézet munkatársai egy reprezentatív vizsgálat során. A felmérés 12 és fél ezer középiskolásra terjedt ki. A fiatalok válaszaikban egyér tel miiem az első helyre sorolták a boldog, kiegyensúlyozott családi élet megteremtésére való törekvést, legalább egy vagy két gyermek felnevelését. A döntő többség úgy vélekedett, hogy a családi boldogság alapvető feltétele az élet más területein való érvényes ülésnek. A megkérdezettek hatoda viszont életcélját, törekvéseit kizárólag a családi életre szűkítette le. Az így vélekedők szerint őket kielégíti az ily módon szerzett családi kényelem, nyugalom, stabilitás. Az értékhierarchia második lépcsőjére a hivatást, a szakmát állították a megkérdezettek. Nagyon céltudatosam azt várják jövendő pályájuktól, munkahelyüktől, hogy az egyaránt megfeleljen egyéni érdekeiknek, vágyaiknak, képzettségüknek, érdekes is legyen, de mindezzel együtt hasznára legyen a társadalomnak is. A felmérésbe bevontak harmada e kérdésben a jól fizetett munkát helyezte mindenek fölé. Az így vélekedők számára a jövendőbeli szakma, pálya csupán eszköze a kényelmes életmód m eg te r e m té sé n ek. A tanulásra és továbbképzésre való törekvés volt a harmadik az erkölcsi értékek sorrendjében. A tanulást a személyiségfejlődés fontos feltételének tekintették a megkérdezettek. Több mint 50 százalékuk azt is hozzátette ehhez, hogy az egyetemi, főiskolai tanulmányoknak meg kell felelniük az érintettek személyes érdeklődésiének, a megszerzett képesítésnek pedig a társadalom igényének. Egyúttal úgy vélték, az állandó képzésre a társadalomban betöltött hely, a társadalmi státus kivívásához is szükség vain, s nem kevésbé a kulturális életben való aktív részvételhez. Kétségtelen pozitívumként értékelték a vizsgálatot végzők azt is, hogy a felmérésben részt vettek számottevő része nagyra becsült minden olyan tevékenységet, amely valamilyen módon az egész társadalomi hasznára van. Mindenekelőtt a becsületesen, tisztességesen végzett munkára, a negatív társadalmi jelenségekkel való aktív szembeszegülésre, a mások számára is példát mutató harmonikus családi életre és általában a jó emberi kapcsolatokra hivatkoztak ezzel kapcsolatban. A vizsgálat serám szerzett tapasztalatok további útmutatást, ösztönzést, ötleteket adnak elsősorban az ifjúsággal kapcsolatiján folyó nevelő munka további javítására az iskolában, ez ifjúsági szervezetekben, mindenütt, ahol fiatalok élnek és dolgoznak. TERÉNYI ÉVA Akadémiáját, melyet az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa azért alapított,, hogy a gazdasági vezetők képzését magasabb színvonalra emelje. A hallgatók a tanulmányi idő alatt alapos Ismereteket szereznek a marxista—leninista filozófiából, megismerik a párt politikaiját, az irányítás modern módszereit, és gyakorlati ismereteikre is szert tehetnek. Az akadémia nemcsak a vezetőképzés módszertani központja, hanem fokozatosan a gazdaságii irányítás tudományos központjává is válik. 1979. V. 21. A szenei Ifjú Gárda színjátszót az első helyen végeztek kulturális hírek □ Négy évvel ezelőtt egyetlen iskola volt Bulgáriáiban, ahol az elsőtől a tizenegyedik osztályig oroszul folyt az oktatás. Ma nyolc ilyen iskola működik. Az első idegen nyelvű gimnáziumot nyolc éivvel ezelőtt nyitották meg I.ovccsben. Napjainkban Bulgária idegen nyelvű középiskoláiban tizenhatezer diák tanul, harminckét •középiskoláiban folyik részben vagy teljesen idegen nyelvem az oktatás. □ Moszkvában megnyitották a Szovjetunió Népgazdasági
