Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-18 / 115. szám, péntek

ĽUDOVÍT PEZLÁR BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) ©sztályöntudatos iköreiben, fő­ként Szlovákiában. Minden nehézség és tévedés ellenére a Magyar Tanácsköz­társaság 133 napja úgy került be a történelembe, mint a ma­gyar munkásosztálynak és szö­vetségeseinek jelentős hozzájá­rulása az emberiség haladó erői által a szocializmus győzelmé­ért vívott nemzetközi harchoz. Jellemző, hogy a proletár köz­társaság mindenekelőtt a kül­földi fegyveres intervenció kö­vetkeztében bukott meg. Lenin nagy figyelemmel kísérte a Ma­gyar Tanácsköztársaságot, nagyra értékelte vívmányait, gondosan tanulmányozta és mély elemzésnek vetette alá tapasztalatait. Csehország és Szlovákia osz­tályöntudatos munkásai köszön­tötték a magyarország* proleta­riátus győzelmét. Különösen Szlovákiában voltak adottak a feltételek ahhoz, hogy a végbe­ment forradalmi változásokról, a dolgozók javára tett intézke­désekről szóló hírek forradalmi tevékenységre ösztönözzék a proletariátust. A Szlovák Tanácsköztársasá­got 1919. június 16-án Pre- šovban népgyűlésen kiáltották ki, olyan időszakban, amikor az Antant-hatalmak nyomása kö­vetkeztében a Magyar Tanács- köztársaság nemzetközi helyze­te gyorsan rosszabbodott. A vi­lág proletárjaihoz intézett nyi­latkozatával Kelet-Szlovákia' proletariátusa csatlakozott a proletárok világforradaImához. A nyilatkozat egyebek között megállapította, hogy az újonnan alakult Szlovák Tanácsköztársa­ság természetes szövetségeseit dicső testvérállamaiban, az Orosz és a Magyar Tanácsiköz­társaságban látja, s a nemzet­közi proletariátus védelme alá, az egyre jobban megnyilvánuló anunkásinternacionálé védelme alá helyezi magát. A szlovák proletariátus — állapítja meg a továbbiakban a nyilatkozat — tántoríthatatlanul és kompro­misszum nélkül teljesíti törté­nelmi szerepét, hogy ezzel foly­tassa elődei munkáját és pél­dát mutatva fellelkesítse köve­tőit, hogy méltók legyenek a proletár névre. Ebben a törté­nelmi Jelentőség® dokumentum­ban a szlovák munkásosztálv egyértelműen magáévá tette a Kommunista Internacionálé el­veit. A Szlovák Tanácsköztársaság Csehszlovákia területén a pro­letárhatalom és a szocializmus elveinek első megvalósítása volt. Bár csak rövid ideig tar­tott, politikai, szociálökonómiai és kulturális forradalmi válto­zásaival erősen hatott Dél- és Kelet-Szlovákia dolgozó töme­geire. Szilárd láncszeme volt a közép-európai forradalmi mozgalomnak, amely lehetet­lenné tette a burzsoá államok számára, hogy további inter­venciós katonai erőket vesse­nek be Szovjet-Oroszország el­len. Egyebek között munkás- osztályunk ezzel is hozzájárult a szovjethatalom fenntartásáért vívott harchoz; ez a fiatalom az összes nemzet proletariátusá­nak utat mutatott az új vilá­gért vívott küzdelemben. Dél- és Kelet-Szlovákia minden nem­zetiségének proletárjai vállvet­ve a Magyar Tanácsköztársa­sággal magukévá tették a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom hagyatékát. Bár 1919 nya­rán vereséget szenvedtek, az ő tevékenységükre is vonatkozik az a lenini tanítás, miszerint a forradalom iránti odaadás ak­kor sem hiábavaló, ha az ara­tás csak évtizedekkel a vetés után következik. Az 1968—69-es mély társa­dalmi válság idején, amikor el­lenforradalmi kísérlet történt, a Szlovák Tanácsiköztársaság a FRANCIAORSZÁG HATALMAS SZTRÁJK (ČSTK) — Franciaországban hatalmas méreteket ölt a sztrájkmozgalom. Tegnap két­millió 600 ezer közalkalmazott, pedagógus, omtai alkalmazott és acélipari munkás sztrájkolt. A sztrájk következtében Páj írizsban és más francia váró* sokban zárva tartottak az is-* kólák és a postahivatalok. A közalkalmazottak azt Itivete* lik, hogy fizetésüket az infld-* ciós ráta növekedésének meg-* Jedelően rendezzék. jobboldali opportunista erők képviselői támadásainak céltáb­lájává vált. Ez megnyilvánult a Szlovák Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmából megrendezett elméleti konfe­rencián is, amikor a jobboldal’ egyes képviselői újra akarták értékelni a Tanácsköztársaság hagyatékát, az osztály- és az internacionalista szempontok feladásával. Mi mindent nem hánytak a Szlovák Tanácsköz­társaság és képviselői szemére! Felnagyítva azokat a hibákat és fogya tékosságoka t, a melyek abban a bonyolult folyamatban fordultak elő, amikor a mun­kásosztály és szövetségesei át­vették a hatalmat, a tanácsköz- lársaságot a szlovák nemzetisé­gi kérdésben nihilizmussal vá­dolták meg. Pedig a burzsoázia vezető képviselői nemcsak ak­kortájt, hanem később is ta­gadták a szlovákok önálló nem­zeti létét és az egységes cseh­szlovák nemzet hamis elméle­tét vallották. A jobboldali történészek mes- 1 erségese n szem l>eá 11 í to 11 ák a nemzeti és a szociális szabad­ság kivívására irányuló törek­véseket. Igaz, hogy a nép nemzeti szabadság után vá­gyott, és támogatta az önálló i sehszlovák állam megalakítá­sát, de egyúttal arra is töreke­dett, hogy ez az állam szociá­lis szempontból igazságos le­gyen. A burzsoá uralommal szemben az osztályöntudatos proletariátus az orosz példa nyomán a néphatalom alterna­tíváját és a mélyreható szociá­lis változások megvalósítását állította. Az az érv, hogy az akkori szociáldemokrata vezetők nem lámogatták a Szlovák Tanács- köztársaságot, nem éppen osz­tályon tudatosságukat és eszmei fejlettségüket bizonyítja. Éppen ellenkezőleg, azt tanúsítja, hogy mélyen begyepesedtek az ár­talmas opportunizmusban. Ar­ról pedig, mennyire lehet eljut­ni az osztály- és a tudományos­szempontok feladásában, az a vádaskodás tanúskodik, hogy a Szlovák Tanácsiköztársaság írott emlékeiben túlsúly ban van a kelet-szlovákiai dialektus. A jobboldali kardcsörtetöket még az a körülmény sem téveszti meg, hogy abban az időben a szlovák irodalmi nyelv nem terjedt el annyira, mint ma­napság és a dolgozók széles tö­megeinek általános műveltségi szintje nagyon alacsony volt. Valaha e vádaskodók némelyi­ke ebben látta a néptömegek­hez való csatlakozásra irányuló lörekvések okát. A jobboldal képviselői nem is titkolták, hogy céljuk e történelmi kor­szak újra értékelése „a meg­újhodási folyamat“ szemüvegén keresztül, vagyis a jobboldali opportunizmus és a naciona­lizmus szemüvegén keresztül. Bár a Szlovák Tanácsköztár­saság nem volt közvetlen ikivál- 1Ó oka Csehszlovákia Kommu­nista Pártja megalakulásának — amely szükséges előfeltétele volt annak, hogy a munkásosz­tály és a többi dolgozó sikeres harcot tudjon vívni a szociális szabadságért —, mégis lénye­ges összefüggések kapcsolják egybe a jelenkorral. A múlt és a jelen összetartó eleme a Csehszlovákia terüle­tén létrejött első proletár köz­társaság osztályjellege. Ez az állam fontos helyet foglalt el Szovjet-Oroszország és a Ma­gyar Tanácsköztársaság mel­lett. Talán nem is lehet találób­ban értékelni proletariátusunk­nak ezt a történelmi jelentősé­gű cselekedetét, mint ahogy Szovjet-Oroszország külügyi népbiztosa köszöntötte az űj szocialista államot: „Az Orosz Tanácsköztársaság örömmel kö­szönti a Szlovák Tanácsköztár­saságot amely a forradalmi szo­cialista országok sorába lépett. Az élethalálharc nehéz napjai­ban, amikor a harctereken küz­delem folyik a nemzetközi im­perializmus és a világforrada­lom között, a legfiatalabb szo­cialista köztársaság az új világ friss harcosaként jelentkezett.“ Igen, a Szlovák Tanácsköztár­saság az új világ, jelenkorunk harcosa volt. És elsősorban eb­ben rejlik jelentősége. A Szlovák Tanácsiköztársaság hagyatéka mindmáig megőriz- le ösztönző erejét. Elválasztha­tatlanul összefügg haladó for­radalmi hagyományainkkal, amelyeket büszkén vallunk ma­gunkénak. Akfivaéríekezíet a Belügyminisztériumban [ČSTK) — Aktívaértekezletet tartottak tegnap Bratislavában az SZSZK Belügyminisztériu­mának tisztségviselői a CSKP KB 13. és az SZLKP KB leg­utóbbi kongresszusán elfoga­dott határozatokról. Jelen volt Ján Janik, az SZLKP KB Elnök­ségének tagja, a KB titkára és Ladislav Sádovský, az SZLKP KB osztályvezetője. Beszámolójában Ján Janik elvtárs behatóan elemezte a szocialista nagyüzemi termelés eddigi eredményeit és időszerű feladatait. Hangsúlyozta, hogy növelni kell a hatékonyságot és javítani keil a munka mi­nőségét ■ mezőgazdaság és az élelmiszeripar minden ágában. Azokkal a feladatokkal kap­csolatban, amelyek a legfelsőbb pártszervek legutóbbi ülései­nek határozataiból a Szlovák Belügyminisztérium reszortjára hárulnak, megállapította, hogy a nemzeti bizottságok fontos szerepet töltenek be a földalap védelme és kihasználása, vala­mint a munkaerőgazdálkodás szervezése terén, különösen a nyári mezőgazdasági munka idején. Hangsúlyozta, hogy to­vább kell bővíteni és javítani 4 lakossági szolgáltatásokat a vidéken, rámutatott arra, hogy a nemzeti bizottságoknak és a mezőgazdasági vállalatoknak nagyobb mértékben kell hozzá­járulniuk gyermekintézmények és más közhasznú létesítmé­nyek építéséhez. Ezenkívül azokról a feladatokról beszélt, amelyek a Szlovák Belügymi­nisztérium reszortjára hárul­nak a mezőgazdasági köztulaj­don védelme terén. AZ SZNF JEGYÉBEN [Tudósítónktól) — Bratisla­vában tegnap Jozef Činčár al­tábornagy, a Honvédelmi Szö­vetség Központi Bizottságának alelnöke, a sorkötelesek nem­zetközi tábora előkészítő bi­zottságának elnöke sajtótájé­koztatón ismertette e rendez­vény célját és jelentőségét. Többek közölt elmondotta, hogy a sorkötelesek nemzetközi tá­borát az NDK és a Szovjetunió után az idén hazánkban, a kö- zép-szlovákiai kerületben, illet­ve a martini járásban rendezik meg augusztus 12-e és 20-a között. Célja, hogy elmélyítse a szocialista országok interna­cionalista kapcsolatait, a sor­kötelsek tanúbizonyságot tegye­nek arról, hogyan készültek fel a tényleges katonai szolgá­latra. Cincár elvtárs ezután ismer-- tette, hogy az említett rendez­vényen részt vesznek az NDK, a Szovjetunió, Bulgária, Ma­gyarország és hazánk 50—50 tagú csapatai. A táborba eljön­nek a Szlovák Nemzeti Felke­lés harcainak részvevői is. — nj— Üdvözlő táviratok (ČSTK) — A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemze­ti ünnepe alkalmából Gustáv Husákot, a CSKP KB főtitkárát, köztársaságunk elnökét és Ľu­bomír Štrougal szövetségi mi­niszterelnököt úgyszintén táv­iratban köszöntötték: Hadzsi Lesi, az Albán Népi Szocialista Köztársaság Népi Gyűlése El­nökségének elnöke, Bendzsedid Sadlí, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnöke, Jorge Rafael Videla, az Argen­tin Köztársaság elnöke, Zelman Cowen, az Ausztráliai Állam­szövetség főkormányzója, Zijá- iir Ralimén, a Banglades Népi Köztársaság elnöke, John Mi­chael Adams, Barbados minisz­terelnöke, D Mei Win, a Bur­mái Unió Szocialista Köztársa­ság elnöke, I. Ikiudouin belga király, Joao Baptista de Olivei­ra Fiqueiredo, a Brazil Szövet­ségi Köztársaság elnöke, Szpi- rosz Kiprianu, a Ciprusi Köz­társaság elnöke, II. Margit dán királyinő, Hassxan Gulad Apti- dun, a Djibouti Köztársaság el­nöke, Ahmed Sékuu Touré. a Guineái Népi Forradalmi Köz­társaság elnöke, Julianna hol­land királynő, Nilam Szandzsi- va Reddi, az Indiai Köztársaság elnöke, Szuharto tábornok, az Indonéziai Köztársaság elnök*:. Ahmed Hasszan al Bakr, az Iraki Köztársaság elnöke, dr. Patrick John Hillery, az ír Köz­társaság elnöke, dr. Kristján Eldjárn, az Izlandi Köztársaság elnöke, Hirohito japán császár, Husszein jordániai király, Ed­ward Richard Schreyer, Kana­da főkormámyzója, Aristides Pe­reira, a Zöldfoki Köztársaság elnöke, Daniéi Arap Moi, a Ke­nyai Köztársaság elnöke, dr. Ju­lie César Turbay Ayaia. a Ko­lumbiai Köztársaság elnöke, Rodrigo Carazo üdio. a Costa Rica-i Köztársaság elnöke, Dzsábir Ahmed Dzsábir Szabah sejk, Kuvait emírje, Eliasz Szar­kisz, a Libanoni Köztársaság elnöke, dr. William Richard Tolbert, a Libériái Köztársaság elnöke, Jean luxemburgi nagy­herceg, Didier Ratsiraka, a Ma­dagaszkárt Demokratikus Köz­társaság elnöke, Ahmed San szultán, Malaysia uralkodója, Maumoon Abdul Gavoom, a Maldive Köztársaság elnöke, Moussa Traoré ezredes, a Mali Köztársaság elnöke és minisz­terelnöke, dr Anton Buttigieg, a Máltai Köztársaság elnöke, II. Hasszán marokkói király, Mohammed Musztafa üld Szá- lik, a Mauritániái Iszlám Köz­társaság Nemzeti Megújhodási Katonai Bizottságának elnöke, államfő, Joső Lopsz Portillo, a Mexikói Egyesült Államok elnö­ke, Sainora Moisss Machel, a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke, Walter Sclieel, a Né­met Szövetségi Köztársaság el­nöke, Eiréndra Bir Bikram Sah Déva nepáli király, Zijául Hak tábornok, a Pakisztáni Iszlám Köztársaság elnöke, Francisco Morales Burmúdez hadosztály- tábornok, a Perui Köztársaság elnöke, António dós Santos Ra­...AZ ÜJ VILÁG FRISS HARCOSAKÉNT JELENTKEZETT (Folytatás az 1. oldalról) Ezután Václav Ľada, az SZLKP KB előadója az Októberi Forradalmat követő forradalmi mozgalmakról beszélt, főként a Szlovák Tanácsköztársaság ki­kiáltásával összefüggésben. Ivan Krempa, a CSKP KB Mar­xizmus—Leninizmus Intézeté­nek igazgatóhelyettese beszá­molójában az 1919. évi cseh­szlovákiai szocialista forrada­lommal, valamint a Csehszlo­vák Szociáldemokrata Párt és a Magyar Tanácsköztársaság vi­szonyával foglalkozott. Kővágó László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának előadója az 1918—19. évi magyar és szlovák forradalmi mozgalom kapcsolatairól be­szélt. Ismertette, hogyan jöttek létre kommunista csoportok Magyarországon a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltása előtt és után, s ismertette a kommunisták szlovák és cseh csoportjának tevékenységét, amely csoportban aktív munkát végzett Antonín Janoušak, a Szlovák Tanácsköztársaság Forradalmi Tanácsának későb­bi elnöke. Ivan Hudanyics, az Ukrán KP Kárpát—Ukrajnai Te­rületi Bizottságának előadója a szlovákiai és a kárpát-ukraj­nai dolgozók közös harcáról beszélt, valamint a nemzeti és a szociális elnyomás elleni küzdelemről. Václav Pesa, a Csehszlovák Tudományos Aka­démia brnói Csehszlovák és Vi­lágtörténelmi Intézetének igaz­gatója felszólalásában a Szlo­vák Tanácsköztársaságnak a cseh országrészekben keltett visszhangjával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság létrejötte és visszhangja a cseh országré­szekben erősítette a proletár internacionalizmus eszméjét és segítette a marxista baloldal mozgalmát, amely fokozatosan a Szociáldemokrata Párt döntő erejévé vált. A tanácskozás el­ső napjának végén Ivan Bajcu- ra, a Pavol Jozef Šafárik Egye­tem prešovi Marxizmus—Leni­nizmus Intézetének igazgatója arról beszélt, hogyan válik va­lóra a Szlovák Tanácsköztársa­ság forradalmi hagyatéka Ke­let-Szlovákiában a szocializmus építése során. malho Eanes tábornok, a Por­tugál Köztársaság elnöke, dr. Rudolf Kirchschläger, az Oszt­ják Köztársaság szövetségi el­nöke, Giordano Bruno Reffi, a Síin Marin ó-i Köztársaság i Vi­gens kapitánya, Léopold Sédar Senghor, a Szenegáli Köztár­saság elnöke, dr. Benjámin Henry Sheares, a Singapore! Köztársaság elnöke, Mohamed Sziad Barre marsall, a Szomá­liái Demokratikus Köztársa­ság elnöke, James Earl Car­ter, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, D/saíar Mo­hammad Nimexiri, a Szudánt Demokratikus Köztársaság el­nöke, dr. Johan Henri Eliza Ferrier, a Surinamei Köztársa­ság elnöke, Hafez Asszad had. se regtábornok, a Szíriai Aial> Köztársaság elnöke, I. János Ká­roly spanyol király, XVI. Gusz­táv Károly svéd király, Hans Hiirlimann, a Svájci Államszö­vetség elnöke, Alessandro Per- lini, az Olasz Köztársaság elnö­ke, Phumiphon Admidét thai­földi király, Gnassingbn Eyadé- nia hadsereg tábornok, a Togoá Köztársaság elnöke, Habib Bnr- giba, a Tunéziai Köztársaság elnöke, Fahri Korutürk, a Tö­rök Köztársaság elnöke, II. Ér- zsebet, Nagy-Britannia és Észak. Írország királynője, Luis Her­rera Campins, a Venezuelai Köztársaság elnöke, dr. Ken­neth David Kaunda, a Zambiai Köztársaság elnöke, Ahmadou Ahidjo, a Kameruni Egyesült Köztársaság elnöke Zaid Bin Szultán Nahajjan, az Egyesült Arab Emirátusok elnöke, Mehmet Sehu, az Albán Szocia­lista Népköztársaság Miniszter­tanácsának elnöke, Mohammed Bin Ahmed Abdalghani, az Al­gériai Demokratikus Népi Köz­társaság miniszterelnöke, U Maun Maun Kha, a Burmái Unió Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, Huo Kuu-feng, a Kínai Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke, Valéry Gis- card d'Estaing, a Francia Koz-: társaság elnöke, Luiz De Al­meida Cabral, Bisszau-Guinea Államtanácsának elnöke, Joro Bernardo Vieira, Bisszau-Gui­nea Állami Biztosok Tanácsa* nak elnöke, Morardzsi Rancs- hodzsi Desszai, az Indiai Köz­társaság miniszterelnöke, Mah- di Bazargan, az Iráni Iszlám Köztársaság ideiglenes kormá­nyának elnöke, Ali Nasszer Mo­hammed, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság minisz­terelnöke, Szaad Abdallah Sza- iim Szabah sejk, Kuvait mi­niszterelnöke, Datuk Haji Husz- szein Bin Onn, a Malaysiai Ál­lamszövetség miniszterelnöke, Mohammed Ali Halabi, a Szí­riai Arab Köztársaság minisz­terelnöke, Iládi Nuira, a Tuné­ziai Köztársaság miniszterel­nöke, Biilent Ecevit, a Török Köztársaság miniszterelnöke. Vietnami nyilatkozat (ČSTK) — A VNA vietnami sajtóügynökség tegnap a kö­vetkező nyilatkozatot tette köz­zé: az AFP francia hírügynök­ség május 14-én az amerikai Newsweek folyóiratra hivatkoz­va közölte: Kínának az a gyanúja, hogy a Szovjetunió a vietnami fegyve­res erőknek titkos fegyvereket szállított, amelyeket Vietnam­nak állítólag ki kellett volna próbálnia a nemrég lezajlott kínai—vietnami konfliktusban. A vietnami sajtóügynökséget felhatalmazták annak közlésé­re, hogy ez a hír teljesen lég­ből kapott és megalapozatlan. LENGYEL—NDK TÁRGYALÁSOK (ČSTK) — Erich Honecker- nek, az NSZEP KB főtitkárának meghívására tegnap Berlinbe utazott Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. Kíséretében vannak Edward Babiuch és Jan Szydlak, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagjai. Erich Honecker és Edward Gierek, valamint a két ország további képviselői Berlin köze­lében megkezdték tárgyalásai­kat. A baráti találkozó célja a két párt és állam közti testvé ri kapcsolatok további elmélyí­tése és bővítése. ÚJ szó 1979. V. 18. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents