Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-14 / 89. szám, szombat
Közlekedési balesetek a statisztika tükrében Javul az időjárás, egyre riö vekszik a forgalom. Az egész ségünket veszélyeztető, jeges, vagy behavazott közutak, a síkos utcák már csak rossz em lékként élnek bennünk. A bal estek azonban, a megnövekedett közúti forgalommal arány ban — a gépkocsik száma 1978 ban országos viszonylatban mintegy 162 ezerrel növekedett — az elmúlt évekhez viszonyít va, gyakoribbak. A Belügyminisztérium dolgo zóitól kapott tájékoztatás sze- rint hazánkban ma már több mint kétmillió személyautó közlekedik, tehát minden 7,6 lakosra egy gépkocsi jut. A megnövekedett közúti forgalomhoz azonban a többi jármű: a kb. ezer kisebb és a 170 ezer nagy teherautón, valamint a 80 ezer speciális gépkocsin kívül a 27 ezer autóbusz és a több mint 720 ezer motorkerékpár — is tetemesen hozzájárul. No ha a magántulajdonosok egy része rendszertelenül, vagy csak kivételes alkalmakkor veszi igénybe gépkocsiját, a legtöbb közlekedési eszköz — amint az az évente egymillió tonnát meghaladó hajtóanyag fogyasztásából is kitűnik — ál landóan használatban van. , A legnagyobb kincs az egészség A bonyolult közlekedési hely zetet az évről évre növekvő turistaforgalom és a közúti teherszállítással szemben támasztott fokozódó igények is lényegesen befolyásolják. A múlt évben hazánkat kb. 20 millió külföldi turista kereste fel. 78 százalékuk autóbuszon, vagy személygépkocsin érkezett. No ha ez a rendkívüli érdeklődés a népgazdaság szempontjából kedvező jelenség, a motorizmus előnyei mellett a hátrányok sem téveszthetek szem elől. Elsősorban a gyakran emberéletet követelő, vagy súlyos sérüléssel és anyagi kárral járó közlekedési balesetekre gondolunk. Ezért ajánljuk az alábbi adatokat a kocsivezetök. gyalo gosok és mindazok figyelmébe, akik a közúti közlekedést valamilyen módon befolyásolják. A múlt évben nyilvántartott 77 977, naponta tehát 2114 közlekedési baleset során 1933 személy — tehát 153 mai több, több, mint 1977-ben - vesztette életét. 8248-an súlyos, 29 337- en pedig könnyebb sérülést szenvedtek. Igaz ugyan, hogy az utóbbi 6 esztendőben a tavalyinál lényegesen több volt a közlekedési baleset és az 566 millió koronára becsült anyagi kár is alacsonyabb volt az előző két évinél, ám ez a tény nem csupán a balesetek számával és jellegével, hanem a gépkocsik értékével is indokolható A helyzetet mérlegelve megállapíthatjuk tehát, hogy a közutakon és az utcákon sokkal biztonságosabb volt a közlekedés, mint a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején. Ez az eredmény azért is figyelemre méltó, mert azóta a személygépkocsik és a többi jármű számának megkétszereződésével lényegesen megnövekedett a forgalom. A nemzetközi gyermekév kötelez Ne feledjük azonban, hogy a közlekedési balesetek áldozatai közt sok gyermek is van. Életükért, egészségükért valamennyien felelősek vagyunk s ezért következetesebben kell gondoskodnunk róluk. A gyermekévnek a közlekedési balesetek megelőzésére irányuló fokozott törekvésben és a felnőttek példamutatásában Is meg kell nyilvánulnia. A . közlekedésbiztonsági hónap, illetve negyedév idén tehát a nemzetközi gyermekév jegyében zajlik. A közbiztonság szervei ugyanis a gyermekek és a felnőttek nevelésével és oktatásával egész évben a közlekedési balesetek csökkentésére törekszenek. Kétségtelen, hogy az ezen a téren kifejtett lelkiismeretes munkájuk elismerést érdemel. De a gépkocsik műszaki állapotának javítására, a biztonsági övék használatára, a jelzőlámpák felszerelésére és üzemelésére stb. irányuló intézkedések is sokban hozzájárulnak a még jobb eredményekhez. Ennek ellenére egyelőre nincs okunk a teljes elégedettségre. A halálos áldozatok és sebesültek száma ugyanis még mindig túlságosan magas. A szakemberek véleménye szerint — összehasonlítva a nemzetközi helyzettel — még nem merítettük ki lehetőségeinket. Erről tanúskodik, hogy pl. Svédországban, Nagy Britanniában, az NDK-ban, vagy akár Olaszországban — bár az ottani kocsivezetők gyakari fegyelmezetlensége közismert — az autóbalesetek kevesebb áldazo- tot követelnek, mint nálunk. Szigorúbb intézkedések Ezt a közbiztonság szervei nem nézhetik tétlenül, s ezért az eddiginél is szigorúbban kell eljárniuk a közlekedési szabályokat megszegő kocsivezetőkkel és a gyalogosokkal szemben. Intézkedéseik természetesen a közlekedési eszközök műszaki állapotának az ellenőrzésére, a közúti hálózat karbantartására, a veszélyes útszakaszok megszüntetésére is kiterjednek. A legfontosabbnak azonban a fegyelmet tartják, mert tapasztalataik szerint d problémát nem az jelenti, hogy a gépkocsivezetők nem ismerik a közlekedési szabályokat, hanem, hogy nem tartják meg őket. Még mindig akadnak felelőtlen, kíméletlen egyének, akik ittasan ülnek a kormányhoz, vagy anélkül, hogy áttekintésük lenne a helyzetről, a kanyarban is előznek, vagy túllépik az engedélyezett sebességet, esetleg nem veszik tekintetbe az elsőbbségi joggal rendelkező járműveket. De a gyalogosok sem közlekednek mindig szabályszerűén. Meggondolatlanul lépnek az úttestre, tilosban kelnek át az útkereszteződéseken. Mi tehát a teendő, hogy a fegyelmezetlenek megszokják a rendet és megtartsák az előírásokat? Mondottuk már, hogy a várt eredmény csak a fegyelmezetlen gépkocsivezetők és gyalogosok eddiginél is szigorúbb felelősségre vonásával érhető el. Itt a tavasz, javul az időjárás. Szabad időnket a friss levegőn akarjuk tölteni. A kocsivezetők százezrei készülnek kirándulni. Azok is a kormányhoz ülnek, akiknek a hajtási engedélyén még nem száradt meg a tinta, s .nem rendelkeznek elegendő gyakorlattal. Különösen ők, de a többiek se feledkezhetnek meg embertársi kötelességükről, mások iránti felelősségükről, az óvatosságról. Ez ugyanis a feltétele annak, hogy a kellemesen eltöltött nap után elégedetten és főleg egészségesen térjünk vissza otthonainkba. KARDOS MÄRTA PERSONA NON GRATA? (Szín: az Interhotel Savoy étterme, de lehetne több más bra tislavai étterem és káveház is. Történik: 1979. április 1-én, 13,50 és 14,40 óra között. Sze mélyek: Pincértanuló, Pincér. Föpincér és vagy negyven ven dég között — a vendég azó feltétlenül kisbetűvel írondó —, kisfiámmal együtt, szenvedő jómagam./ Vasárnap és szalmaözvegy lévén, az otthoni főzőcskélés helyett az éttermet választom. Belépünk első helyiségébe. Zsúfolt. A másodikban felcsillan a szemem. A mintegy tíz asztalnál összesen nyolcán ülnek. De rögvest lelombozódom. Minden asztalon, szembeötlő cédulán, ceruzával hevenyészve rótt nagybetűs felirat „díszeleg“: RESERVE. Ebben az időpontban? Kinek? Pmcérturiuló (halkan): „Ez, kérem, valóban foglalt...“ | Többet nem tud.) Él bennem a sanda gyanú — hiszen nemcsak itt volt már alkalmam tapasztalni — csak azért teszik ki ezt a cédulát, hogy a kedves vendég a rendelkezésre álló, illetve számára nem álló asztalok felénél zsúfolódjon össze, nehogy szaporodjon az esetleges abroszváltásnak és egyéb személyzeti teendőknek gondja. S ha itt sincs hely, akkor: alászolgája. Máskor ilyenkor sanyarú Vendel-arccal elballagok. Most viszont mindenre elszántan leülök és konokul várok. Pedig már ezt megelőzően a Pincér is megerősítette a Pincértanuló közlését. Viszont nem tudott tájékoztatni arról, hogy kinek is foglalták le hangzatos fran cia szóval és angol hidegvérrel a terített asztalokat. Sőt, a Fő- píncér is leereszkedett hozzám, és úgy félvállról nyilatkozott, hogy ez bizony akár záróráig is RESERVE lesz. jómagam (nem sajtóhiba a kisbetű) a Pincérhez: „Mondja kérem, miért alkalmazzák önök is ezt a fogást?" Vállvonoga- tás — ennyi a válasz, de a zavart mosoly azért kissé árulkodik. S amikor türelmemet vesztve felállók az asztal mellől, és ismét feléje tartok, nagysietve megelőz (talán a szemem nem tetszik neki): „Már jön a Pincértanuló az étlappal...") Fizetés után —ekkor már láttam, tudtam, hogy záróráig aligha jön valaki a „lefoglalózott“ asztalokhoz, és azt is, hogy közben vagy tíz vendég, meglátva a RESERVÉ-t, tisztességtudóan eloldalgott az utca felé — rövid párbeszédem volt a Főpincérrel: jómagam: „Kérem, miért ez a szélhámosság?" Főpincér: „Ez talán magának az.. .?“ jómagam: „Magyarázatot kérek." Főpincér: „Köteles vagyok adni?“ jómagam: „Igen, s ha nem ad szóbelit, akkor majd írásban fog. Újságíró vagyok ..." Főpincér: „Magyarázatadásra mások Illetékesek jómagam: „Akkor hívja ide az üzemvezetőt.“ (Főpincér jobbra el, és én hosszú percekig, hosszú orral, hiába várok. Közben a pumpa lassan felmegy bennem. De hát miért kapjak én szívinfarktust — gondolom magamban, és csodálkozó szemű fiammal együtt balra távozni készülök.) A ruhatárban hallom a Főpincért, ahogy a konyha előterében, nyomdafestéket nem tűrő ocsmány szavakkal, ordítva szapulja a k. vendéget, vagyis engem. Odamegyek, és erélyesen rendre intem. S jóllehet, ez a Pavol Balia minősíthetetlen magatartásáért legalább megrovást érdemelne az üzemvezetőtől, alázatos jómagam nem ebben látom a lényeget. Inkább abban, hogy az Interhotel igazgatósága megmagyarázza nekem és másoknak is, miért válik lassan a vendég persona non gratává, vagyis nem kívánatos személlyé már náluk is? Továbbá, vajon fontos-e számukra, hogy milyen a forgalmuk, érdekeltek-e az üzemek bevételében és főleg, mit tesznek általában az ilyen átlátszó trükkök intézményes kiküszöbölésére? Az elfogadható választ és a hatékony intézkedéseket követően lehullhat a függöny is, pontot téve a valamikor rangos étteremnek elismert Savoyban lejátszódott kínos jelenet és egy még kínosabb elfogadhatatlan jelenség után. GÄLY 1VÄN FEL VAGY FÖL? A minap azt kérdezte tőlem egyik ismerősöm, hogy a fel és a föl alakok közül melyik a köznyelvi, vagyis melyiket ajánlatos például nyilvánosabb megnyilatkozásokban használni. Ö ugyanis nem tud erre vonatkozólag semmilyen következtetést levonni, mert egyik bemondó vagy szer?ő a fel, a másik a föl alakot használja. S le hetséges az, hogy mind a két alak helyes? A magyar nyelv használatában területenként, nyelvjárá sokként is vannak különbségek. Tulajdonképpen ilyen különbségnek minősíthetjük az e-zést és az ő-zést. A cseh szlovákiai magyar nyelvterület nyugati, mondjuk csallóközi részén általában a föl alak használatos. Kelet-Szlová- kiában nedíg a fel. A Csallóközben, elég gyakoriak ezek az ö-ző alakok is: csöpp, ölég, böcsül, köll, röpül, föd, vödör, pöröl, pörzsöl. Kelet-Szlovákiában ezek ilyen alakban használatosak: csepp, elég, becsül, kell, per, repül, fed, veder, perel, perzsel. Most már az a kérdés, hol hasz nálják a választékosabb, a köznyelvben is elfogadott alakokat: a Csallóközben vagy a keleti részen. A fel — föl esetében mindkét alak köznyelvinek számit már, a többi szóval kapcsolatban azonban nem alkalmaz hatjuk nyakló nélkül ezt az elvet. De úgy sem ítélkezhetünk, hogy a keletiek a köznyelvi, a csallóköziek pe dig a nyelvjárási alakját használják a szónak vagy fordítva. A nyelvérzékre támaszkodva sem igen dönthetnénk a kérdésben, mert az emberek általában nem a megszokott, a mindennap használt, hanem a ritkán hallott alakokat tartják választékosaknak. A döntő kritérium az, hogy melyik alak került be a műveltebb rétegek élő nyelvhasználatába és az irodalmi nyelvbe. A fel — föl esetében mindkettő előfordul a köznyelvben is, az irodalmi nyelvben is. A csepp és a csöpp, a veder és a vödör, a perel és a pöröl, a perzsel és a pörzsöl, a fed és a föd, a repül és a röpül esetében talán az e-ző alakok még gyakoribbak, de már felcserélhetők az ö-zőkkel. Nem mondhatjuk el azonban ugyanezt az elég es ölég, a kell és a köll, a becsül és a böcsül alakokról. Itt az e-ző elég, kell, becsül a köznyelvi, az ölég, köll, böcsül tájnyelvi maradt. Természetesen nemcsak az ő-ző alakok közt vannak tájnyelviek, hanem az e-zők között is. Például a veres és a vörös, a ser és a sör közül a vörös és a sör lett a köznyelvi, a veres és a ver tájnyelvivé szorult vissza. Látjuk tehát, hogy bár a magyar köznyelvre nem jellemző az ö-zés, bizonyos ö-ző alakok bekerültek a köznyelvbe, az e-zőkkel egyenrangúak lettek, sőt egyik-má- sik e-ző alakot ki is szorították onnan. Hogy aztán az egyformán használhatók közül melyikei választjuk, azt magunk döntjük el. Megfigyelhető itt bizonyos területi hatás is: a nyugati részen lakók inkább az ö-ző. a keletiek inkább az e-ző alakokat részesítik előnyben. De néha a jó hangzás is közrejátszik: ha egy igében sok az e hang, akkor inkáb az ö-ző alakú igekötővel tesszük ösz- sze: föltekeredett; a feltekeredett ugyanis eléggé egyhangú szó. Ha viszont az ö sok, akkor az e-ző alakú igekötővel tehetjük színesebbé; például a fölöltözködött helyett ezt mondjuk és írjuk: felöltözködött. Amikor nem art mondjuk, amit szeretnénk A nyelvhasználatunkban előforduló hibák egy része ne>m csupán nyelvi vagy nyedvhasználatl, hanem logikai hiba is. Ezeket az a körülmény szüli, hogy a beszélő vagy toll forgató nem képes gondolatait szabatos nyelvi formába önteni. Érzi, mit akar közölni, de nem tudja a fogalmakat a valóságnak megfelelő rendszerbe, illetve a szavakat a valóságot kifejező nyelvtani szerkezetbe állítani, így a zavaros közlésből az olvasó vagy hallgató inkább csak kiérzi vagy sejti, mint megérti, miről van szó. Néha éppen a szemléletességre törekvés szüli ezeket a hibákat: az író vagy újságíró képes kifejezést akar használni, hogy megkönnyítse az olvasónak a megértést. Ilyen törekvés hozta létre ezt a mondatot is: A küldöttek az őket érdeklő és égető problémák egész palettáját vonultatták fel. Csakhogy a képből képzavar lett, mert nem tudjuk elképzelni, hogyan le>het a problémák palettáját felvonultatni. Hasonló sorsra jutott a kövelke-ző mondatban megalkotott, képnek szánt kifejezés is: Az a nemzedék és mások voltak a szlovák opera fejlődésének alapkövei. Hogyan lehet egy nemzedék vagy általában személy az opera fejlődésének alapköve? Máskor a szavak helytelen megválasztása okozza a logikai zavart. Például ebben 'a mondatban is: Az ipar és a technika fejlődése be/utott a határszéli kisvárosba, és nagy eredményeket hagyott maga után. Az ipar és a technika fejlődése nem bejutott, hanem inkább eljutott a határszéli kisvárosba. Csak az a baj, hogy ki is vonult belőle, ha nagy eredményeket hagyott maga után. Ugyanis az hagy maga után valamit, aki vagy ami eltávozik valahonnan. De az a valami, amit maga után hagy, eredménynek semmiképpen sem mondható, mert a hagy maga után szószerkezettel mindig valamilyen negatív fogalmat, dolgot megnevező szó áll tárgyként. Például a háború romot, pusztulást, az árvíz szintén pusztulást, esetleg iszapot, hordalékot hagyhat maga után. A következő mondatban szintén szót tévesztett a szerző: A méhanyát le akarják váltani. A tisztségviselőt valóban leváltják, ha rosszul végzi feladatát, de a méhanyát — még ha méhkirálynőnek tekinthető is — rendszerint lecserélik. Olykor két szerkezet keveredése okozza a logikai zavart, mint például ebben a mondatban: Az egyik legvonzóbb kedvtelések közé tartozik a modellezés. Helyesen: Az egyik legvonzóbb kedvtelés a modellezés; vagy: A modellezés a legvonzóbb kedvtelések közé tartozik. Végül, de nem utolsósorban szóljunk egy olyan szótévesztésről, amellyel naponként követ el sok-sok tollforgató logikai hibát. Még az egyébként jobb tollú újságírók is sokszor leírják, hogy teljesítjük célkitűzéseinket. Vajon gondolnnk-e arra, hogy mit is értünk célkitűzésen? A célnak a kitűzését, vagyis egy műveletet. Csakhogy nem ezt a műveletet kell teljesítenünk — ezt már teljesítettük a cél kitűzésével —, hanem magát a célt. De akkor miért nem a célnak, miért a célkitűzésnek a teljesítéséről írunk és beszélünk? Igaz, az utóbbi könnyebb, de mégiscsak az előbbi a célravezető. Dr. JAKAB JSTVÄN 03 1979. IV. 14.
