Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-12 / 87. szám, csütörtök

KÖZÖS ÚTON

PRÁGAI KIÁLLÍTÁS A KGST MEG ALAKULÁSA IMÁK 30. ÉVFORDULÓJÁRA

A tényről, hogy közös úton haladunk a KGST tagországokkal, a prágai Klement Gottwald Múzeumban megnyílt tanulságos kiállításon is meggyőződhetünk. A mintegy 230 fotodokumentum és körülbelül ugyanennyi kiállítási tárgy — termékek, modellek, grafikonok, bélyegek és jelvények — bizonyítja, hogy a KGST a világ legdinamikusabb és leghaladóbb gazdasági közössége, amelyben a cseh szlovák vállalatok, üzemek, intézmények, szervezetek is jelentős szerepet töltenek be.

Nem tekinthető véletlennek, hogy a három részre osztott jubileumi kiállítás a Nagy Októberi Forradalom és a fiatal szovjet állam éveibe vezet vissza, azokba az időkbe, amelyeknek szinte törvényszerű következménye volt a KGST megalakulása. Az ezt megelőző események, majd a fokozatos fejlődést szemléltető szocialista gazdasági integráció egyre figyelemreméltóbb eredményei a szocialista együttműködésnek minden kétséget kizáró előnyeit hirdetik.

Erről tanúskodik például, hogy míg az Európai Gazdasági Közösség tagországaiban az 1950—1977-es években az ipari termelés 245 százalékkal, a KGST-tagországokban 1020 százalékkal növekedett. Az ösz- szehasonlításokból azt is megtudjuk, hogy a Föld területé nek 19 százalékát elfoglaló tagországok lakossága az emberiség 10 százalékát képezi, s hogy dolgozóik a világ ipari termékeinek egyharmadát állítják elő. Egy további adat szerint az 1971—1975-ös években a tagországok ipari termelése évente 10 százalékkal növekedett.

Elégedetten állapíthatjuk meg azt is, hogy az Európai Gazdasági Közösség országainál ma már lényegesen több szenet,

kőolajat, földgázt, villanyáramot, acélt, cementet, gabonát, húst, tejet stb. termelünk. Kölcsönös árucsereforgalmunk pedig az évek folyamán megkétszereződött.

A legterjedelmesebb a kiállítás második része, amely rámutat a szocialista országoknak a tudomány, a technika, az energetika, a gépipar, a mezőgazdaság. a közszükségleti ipar, a közlekedés stb. terén elért konkrét eredményeire és a KGST küldetését hangsúlyozva, a közös távlati tervek ismertetésével a jövőbe is betekintést nyújt

A kimagasló eredmények közül mindenekelőtt Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió dolgozóinak közös művét, a 2750 km hosszá Szojóz gázvezetéket kell megemlítenünk, amely lényegesen hozzájárul az építésében részt vett országok népgazdaságának fejlesztéséhez. Például hazánknak ez a beruházás 20 esztendőn át évente 2,8 milliárd köbméter földgázt biztosít.

A sokoldalú nemzetközi együttműködésre, a szakosításra és kooperációra jó példa a Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió részvételével megvalósított konténer szállítási rendszer. A legnagyobb átrakodóállomások egyike a szófiai lesz.

A fényképeken a ČKD gyártmányait, köztük a Szovjetunióba exportált ČME 3 típusú korszerű mozdonyokat és a prágai metró A1 vonalának építésénél üzemeltetett TSCB 3 típusú szovjet mechanikus fúrópajzsokat is felismerjük. Szemügyre vesszük a KGST-tagországokban már bevált és meghonosodott gyártmányunkat, a Čmelák Z 237 típusú mezőgazdasági repülőgépet, csakúgy mint a Lengyelországból behozott T 448-0 típusú mozdony modelljét. De a Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű segítségével az NDK-beli Rostockban épülő kikötőről készült felvételnek, vagy a CSSZSZK és a Szovjetunió tudományos dolgozói és technikusai közös alkotásainak, pl. a legkorszerűbb elektrokardiografnak, is számos csodálója akad.

A kiállítás záró része is a szocialista közösség egységének a jelentőségét hangsúlyozza. A tagországok összetartását a forradalmi erők támaszaként, a béke és a nemzetközi biztonság zálogaként jellemzi. Kiemeli az európai biztonsági értekezlet záródokumentuma határozatának megvalósításában való részvételünket és a fejlődő országokhoz fűződő szoros kapcsolatainkat bizonyító

együttműködésünk eredményeit.

KARDOS MARTA

A kiállítás iráni rendkívül nagy az érdeklődés (CTK felvétele)

A halogatásnak aratáskor látnánk a kárát

A teranyl Hont Egységes Földművesszövetkezet dűlőjében széles vállú férfi egyenesedik fel a vetőgép csorosz- lyáitól. Közelebb lépve gondosan törülgeti olajos tenyerét, de aztán mégis csak a csuklóját nyújtja a kézfogásra.

— Pavel Bosák vagyok — mutatkozik be a társult szövetkezet legjobb traktorosa.

— Milyen munkában zavar^ tam meg?

— Egy kis utójavítást kell megcsinálni. A műhelyesek dolga lenne ez valójában, de ha már kihoztuk a gépet, kár lenne azért megint visszamenni a faluba. Különben is, a mai szombat az első olyan tavaszi nap, amikor végre dolgozhatunk a földeken.

— Mit készülnek vetni?

— Ezen a hetvennyolc hek táros táblán borsót termesztünk az idén. Hétfőn azonban már az árpát is vetni fogjuk,

Dušan Strieborný főagronó mus közben egy félmaréknyi földet morzsolgat az ujjai között. A lehulló rögöcskék közül parányi porfelhőt ragad magával a szél.

— Bizony már a legfőbb ideje, hogy elvessük a tavasziakat — mondja. — Több mint két hetet késünk a tavalyihoz képest. Az idén sokáig vártuk a tavaszt. így természetesen az sem számít, hogy éppen szombaton kell kezdenünk a munkát.

KERTÉSZEK KÖZÖTT

Ahol c szokéitelem kockázatvóllolássol porosul

1979

IV. 12.

Bakulár László, a Marcelházai (Mar celová) Efsz elnöke elgondolkodva mondja:

— A lelkiismeretesen elvégzett munka és a szakértelem a mezőgazdasági termelésben egyre inkább meghatározó, de a zöldségtermesztésben ez nem elég, ott a kockázatot is vállalni kell. Úgy, hogy abból haszna, ne pedig ráfizetése legyen a szövetkezetnek.

— Hallani olyan hangokat, hogy a zöldségtermesztés az utóbbi években nem kifizetődő.

— Az igaz, hogy már évek óta fagy- gyal, hóval köszönt be a tavasz, s aztán a nyarak is hűvösek. Aratás után pedig jön az aszály. S ezek a tényezők bizony jócskán beleszólnak a tervünkbe, elképzeléseinkbe.

— Viszont Önöknél már nemcsak a szabad ég alatt, hanem fóliasátrakban és üvegházakban is termelnek zöldségféléket ...

Közbevág:

— De azért a zöldségtermesztés nagyrészt nálunk is a szabadban történik. Elvégre 230 hektár fölé nem húzhatunk fóliát. Az üvegházakban és a fóliasátrakban többnyire palántanevelés folyik. Persze, termesztünk bennük primőr zöldségeket is.

— És még?

— Mi tagadás, virágot is. így egész éven kihasználjuk az üvegházakat. Nyár derekán, amikor már az uborkát és a paprikát leszüreteltük, krizantémot és szegfűt vetünk a helyükre. A mai kulturált élethez a szép virág is hozzátartozik, s nagy is az igény rá. De azért a fő hangsúly a zöldségeken van.

— Marcelházán nagy hagyománya van a zöldségtermesztésnek. Milyen zöldségfajtákat termesztenek most leginkább?

— Szövetkezetünkben a 2420 hektárnyi földterületről kétszázharmincon folyik a zöldségtermesztés. Régebben 17 zöldségfajtát termesztettünk, jelenleg hat fajtára szakosodunk. Ebből 120 hektár a paradicsom, 40 hektár a majoránna, a többi pedig paprika, uborka, karalábé, karfiol és saláta.

— És kifizetődő?

— Az évi több mint ölven millió korona

bruttó bevételünk 35 százaléka a kertészetből származik.

— A legtöbb gazdaságban még ma is a hagyományos módszerekkel termesztik a zöldséget. Miként alakul ez az utóbbi években a szövetkezetükben?

— Az üvegházakban, amelyek felépítése 29 millió koronába került, a legkorszerűbb zöldségtermesztés folyik, itt minden gépesített. A paradicsomtermesztés is teljesen gépesített. Járásunkban alakítottunk egy zöldségtermesztő szövetkezeti vállalatot, melynek elnöke én vagyok. A vállalat 40 millió korona értékű, nagyon korszerű mezőgazdasági gépekkel rendelkezik. Van két darab úgynevezett paradicsomvonalunk is. Ez végzi a vetést, szedést, osztályozást, sőt a passzírozást is. Így a paradicsomot félkész-áruként ad juk el az érsekújvári (Nové Zámky) konzervgyárnak.

— Mennyit évente?

— Félkészáruként 280 vagonnal.

— És a piacra?

— Piacra 90 vagon paradicsomot adunk.

— Paprikát?

— Hatvan vagonnal. Majoránnából mi vagyunk az országban a legnagyobb termelők. Évente 8 vagon majoránnát termelünk.

— Van-e eladási gondjuk?

— Nagyon jó a kapcsolatunk a felvásárló üzemekkel.

— Mikor kerül az idén az első zöldség a piacra?

— Salátát lényegében egész évben folyamatosan szállítunk piacra. A többi zöldségfélének most folyik a vetése, illetve a kiültetése.

Erről már a kertészetben beszélgettünk Molnár Ferenc és Varga István kertészekkel.

Az idő szép napfényes, igazi Sándor és József napi meleg van. A fóliasátrakban 34, az üvegházakban pedig 25 fok meleget mutat a hőmérő higanyszála. Az üvegházakban már szétültették az uborkapalántákat.

— Mikor kerül piacra az uborka? — kérdezem Molnár Ferencet.

— Május elsején a kirántott húshoz már ebből készülhet a finom uborkasaláta.

A másik üvegházban szép, nagy paprikapalánták zöldellnek. Akár ültetni is lehetne.

— Ezzel még várunk. Tavaly korán kiültettük és egy reggelre fehér hó borított mindent. A paprikát akkor is kiültethetjük, ha már virágzik, 28 éve kertészkedem, s azt tapasztaltam, hogy a paprikát minél későbben ültetjük ki, annál jobb a minősége és nagyobb a terméshozama.

— És az első termés?

— Május húszadikán már lehet szedni.

A fóliasátrakban a majoránna még csak

most kel. Április végén kezdik a kiültetését.

— Jöjjön, nézzük meg a kiültetett karfiolt és a korai karalábét is — invitál a kertész.

A finoman dolgozott, fekete földben üdén zöldellnek a gyönge palánták.

— Tudja, mikor'szép ez igazán? Ami-^ ^tor már olyan a karfiol, mint a fehér labdarózsa. Az Idén ebből is jó termést várunk — mondja.

A kertészetben is a tavaszi munkák, a jó talajelőkészítés, a gondos palántaápolás, a vegyszerezés a gyomnövények és a különböző növénybetegségek ellen — mind-mind olyan tényező, amely nagymértékben meghatározza a későbbi terméseredményeket. Varga István egyik csoportja éppen ilyen talajelőkészítő munkálatokat végez, a másik csoport pedig vegyszert permetez a már kikelt palántákra. Itt is leginkább asszonyok és lányok dolgoznak. Feltűnően sok a fiatal lány. Néhányat megszólítok. Andrusko Mária például két éve dolgozik a kertészetben, azelőtt egy közeli cipőgyárban dolgozott.

— Miért hagyta ott a cipőgyárat?

— Itt is megkeresem azt a pénzt, amit ott, és nem kell korán kelnem, kilométereket utaznom, este későn hazajönnöm.

— Itt mikor kezdődik a munkaidő?

— Reggel nyolctól, délután négy óráig dolgozunk. Télen is van munkánk az üvegházakban és a fóliasátrakban.

Zsidek Erzsébet tavaly jött ide, a kilencéves alapiskola elvégzése után. Ö is elégedett a munkahelyével és a keresettel is.

A marcelházai földművesszövetkezet nagy jövedelmet hozó kertészetében pezseg az élet, javában folynak a tavaszi munkálatok. S tapasztalataikra támaszkodva — ahogyan a kertészek mondták — az idén is bizakodva indulnak a tavasznak, azzal a jogos reménnyel, hogy az elkövetkező napokban, hetekben sikeresen teremtik meg a jó termés feltételeit.

TÖRÖK ELEMER

Viliam Kováč, az egyik vetőgépkezelő hétfőtől péntekig a szövetkezet kőműves brigádjában dolgozik. A brigád tagjai szombat-vasárnapra rendszerint abbahagyják a munkát.

— Hogyan került ma a vetőgépre? — szólítom el néhány percre a zsákok mellől.

— Szombat-vasárnaponként már évek óta segítgetek a csúcsmunkák idején. Most is megkérdeztem a főagronómust, hogy ntnes-e szükség rám. Hát ezért vagyok itt ma. Természetesen holnap is jövök.

— Talán keveset keres a kőművesmunkával ?

— Nem arról van szó. Neia tudnám otthon semmittevéssel tölteni a napot. Persze, az is jelent valamit, hogy tavasztól őszig néhány százassal minden hónapban többet viszek haza a fizetésnapi borítékban ...

Nem is időzik tovább. Elköszön egy kézszorítással.

— Sok ilyen emberünk van — mondja a főagronómus. Ha sürgős munkáról van szó, nem azon igyekeznek, hogy kifogásokat keressenek, hanem megfogják a dolog végét. Nemcsak a kommunista és párttagjelölt dolgozóink,, hanem szinte valamennyien így cselekszenek. Ma például Štefan Pavlíny egy ŠT- 180-as traktorral simítózza a talajt, Pavel Dobias és Stefan Foltán vetőgéppel dolgozik, /o- zef Antalié, fán Suchanský pedig ugyancsak a talajelőkészítést végzi.

Alig végez a felsorolással amikor egy újabb Zetor lassít mellettünk. Fiatalember hajol ki a nyeregből.

— öt is meg kell dicsérni — mutat a traktorosra Dušan Strieborný. — fán Nigrin a a gépjavító csoport egyik dolgozója. Párttagjelölt.

— Megbetegedett az egyik traktoros. Kár volna kihasználatlanul hagyni a gépet, mondja, amint lecsendesül a motor.

— Nem sajnálod a szabad szombatot?

— Most a munka a fontosabb. Még a délutáni edzesre sem megyek. Pedig szenvedélyes labdarúgó vagyok. Holnap különben is csak barátságos mérkőzést játszunk a szomszéd falusiakkal.

— És ha vasárnap délutánra is marad még a munkából?

— Akkor majd a helyemre áll valaki a pályán. Mi itt jól tudatosítjuk azt, hogy mekkora jelentősége van a hektárhozamok növelésének, amiről most is sok szó esett a központi bizottság 13. ülésén. Ha az első napokban nem használjuk ki a jó időt, »a halogatásnak az aratáskor látjuk kárát. Ezért akarunk mielőbb végezni a vetéssel. Az pedig csak természetes, hogy a szombat vasárnapi munkában is a kommunistáknak és a párttagjelöllek- nek kell példát mutatniuk.

— Ha csak hétfőn kezdtük volna a borsó vetését, eltolódott volna az árpavetés is — fűzi ehhez a főagronómus. — Tapasztalataink szerint pedig hektáronként legalább egy-egy mázsával csökkenhet a termés minden napos késéssel a vetés agrotechnikai határideje után. Ma és holnap legalább 50 hektárt járunk be a vetőgépekkel és 140—150 hektáron elvégezzük a talajelőkészítést...

Notesz nélkül számolgatja, hogy a jövő hét folyamán mennyi lehet majd a traktorok, a munkagépek napi teljesítménye. A vetők már messze járnak a dombokkal teli szövetkezeti dűlőben.

LALO KÄROLÍ

Pavel Bosák és Viliam Kováč az első fordulóra készíti a gépi

(A szerző felvétele)