Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-09 / 84. szám, hétfő
Egykor és most... A vízisport fejlesztése érdekében Komárom (Komárno) környé- kén jó feltételei vaunak a vízisportnak. A helyt kajakozok és kenuzók közül Halmo Béla, Tarr György és Töltési Dénes neve fogalommá vált, sok örömet szereztek a szurkolóknak. Többször képviselték hazánk színeit bel- és külföldi versenyeken. Nagy László jelenleg a válogatott keret tagjaként a moszkvai olimpiára készül, reméljük el is jut. A komáromiak tavaly 5 szlovákiai bajnokságot és egy-egy második, illetve harmadik helyezést értek el az országos bajnokságon. A szakosztály nak jelenleg 45 tagja van. Az utánpótlás nevelésével Halmo Béla, Poll hammer László, Dosudil Ferenc és Kiss László törődik elsősorban. A különböző sportágak napjainkban rohamossan fejlődnek. Ezért a komáromi kajakosok is csak úgy tudnak lépést tartani a fejlődéssel, ha számukra jó anyagi, műszaki bázist teremtenek. Tavaly Soós Tibor mérnök lelkes kajakozó tervei alapján és irányításával a helyi vnb segítségével nekiláttak a Vág partján önsegélyes alapon egy kétmilliós költségű kajakos edzőközpont építésének. A sportolók az építkezésnél nagy segítséget kaptak a hajógyártól, meg a Hydrostav építővállalat- tól. Maguk a sportolók több száz órát dolgoztak le az építkezéseken. A szép pavilonban téli és nyári edzési lehetőség lesz, szauna és klubhelyiség várja a sportolókat. A munkák jól haladnak. Adva minden föl tétele annak, hogy a kajakozók már idén birtokukba vegyék az új, korszerű sportlétesítményt. Kívánjuk, hogy a szakosztály további sikereket érjen el az új edzőközpont segítségével és a hajógyári nagydíjért sorra kerülő kajak kenu verseny a város minden sportkedvelőjén nek ünnej)e legyen. BENDE ISTVÁN AZ OLVASÓ VÉLEMÉNYE Miért nyernek a hazai csapatok? Lapjukban megjelent „Miért nyernek a hazai csapatok?“ című írásban helyesen veti fel a szerző ezt a kérdést. Válaszolt is rá, de csak mozaikokkal magyarázott. Tedig ennek a kérdésnek a boncolgatása és tisztázása sok mindenre választ adhatna, köztük olyan dolgokra is, amelyek labdarúgásunk további fej’ődésének akadályai. Elég sokan gondolkodunk úgy, hogy a hazai csapatok győzelme nem szabadna, hogy törvényszerű legyen. Mintha felfedezhető lenne ebben a jelenségben jó néhány vitatható tény is. Először vegyük sárba azokat a tényezőket, amelyeknek szerepük van a címben foglalt jelenség kialakításában. Itt három tényező jut szerephez: a játékvezető, a nézőközönség és a két csapat játékosai. Elméletileg az otthoni csapat v*n előnyben. Gyakorlatilag azonban az otthoni csapat előnye nem elméleti, hanem úgyszólván megdönthetetlen tény. Az egyszerű polgárnak úgy tűnik, hogy nálunk — értsd alatta az alacsonyabb osztályokat Is — egyre hangsúlyozottabban dominál az íratlan szabály: az otthon játszó csapat nem veszíthet, mert... És miért nem veszíthet? Talán, mert mindenkor jobb és jobban is Játszik a vendégcsapatnál? Nem. Legalább is nem mindig, de azért mégis ő nyer. Hát akkor miért következik be a „biztos“ otthoni győzelem? Az otthon játszó együttesek Játékosai nagyon sokszor igen keményen, durván, kíméletlenül és gyakran alattomosan játszanak. És nem Is félnek így Játszani, mert a mérkőzést vezető bírók sokszor részrehajlók. Nem egy esetben jogtalanul megítélt tizenegyesekkel sújtják a vendégeket, s ezzel sokszor tönkrement az igyekvő, rendes csapatok egész évi munkája. Hogy miért rossz a bírásko- dás? Szerintem a bírók félnek. Főleg az alacsonyabb osztályú bajnokságokban. A játékvezetőt „baráti“ befolyással még a mérkőzések megkezdése előtt kimozdítják pártatlanságából. Sok bírót inzultálnak is. A mérkőzések harmadik fontos összetevője a nézőközönség. Ennek soraiban ott vannak a szurkolók és közöttük a fanatikusok. A közönség viselkedése sok találkozót elrontott már. Alacsonyabb osztályokban nem ritkaság az olyan „bíztatás“ sem, mint „tördd el a lábát“, „pfúj bíró“,... és ezek még csak az enyhébbek. Nyugodtan leszögezhetjük; a három tényező közül a közönség viselkedése és magatartása főleg az alacsonyabb osztályú bajnokságokban — a legdöntőbben befolyásoló tényező. Fogadjuk el megmásíthatatlan ténynek, hogy csak az otthoni csapatok nyerhetnek? Vagy csináljunk rendet, hogy a sport is szóhoz juthasson? Azt hiszem, a kérdésre nem nehéz a válasz. Annál nehezebb a rendcsinálás. Ez a sportág vezetőin, a játékvezetőkön, az edzőkön, a játékosokon és a közönségen múlik. Mert a sport alapelve; győzzön a jobb, a jobban felkészült, a nagyobb tudású csapat. Dr. Tóth László, Nagymegyer (Calovo) BÍZNAK A SEGÍTSÉGBEN Az Oj Szó 1979. februári 26-i számában olvastuk Máté Géza levelező írását, amelyben jogosan kéri a kispályák építését Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec). Ezzel kapcsolatban a következőket közöljük a lap olvasóival. Az említett sporttelepet városunk lakossága „Z“-akció keretében építette, amelynek eddigi értéke több mint 10 millió korona. A labdarúgó-pályán kívül öltözőt, gondnoklakást, 800 férőhelyes fedett lelátót, 5000 férőhelyes állóhelyet és 800 méteres futópályát létesítettünk. Az írásban jogosan hiányolt kispályák építése a választási program keretein belül idén kerül megvalósításra. A vnb költségvetésében erre 386 ezer korona van előirányozva. Minden feltételt megteremtettünk ahhoz, hogy ez a létesítmény a polgárok megelégedésére még idén elkészüljön. Abban bízunk, hogy a feladat megoldásában nem maradunk magunkra, s mint azt levelezőjük Is írta, minden segítséget megkapunk a város fiataljaitól. Pándy Péter a városi nemzeti bizottság titkára Ü jabb fejezetek a dunu menti város mkktfirténetéböl Hreijer Gyula — sakkélet a két világháború között — hét szovjet nagymester vendégségben — nemzetközi városban új versenyek, új tehetségek. ’ Rétit szoros kapcsolatok fűzték a prágai és bratislavai sakkozókhoz, sikerrel képviselte a csehszlovák színeket 1927-ben Londonban, az első hivatalos sakkolirupián. Nagy csodálója volt • a Szovjetuniónak, 1925- ben részt vett a moszkvai nem-' zetközi versenyen. „Örülök, hogy egy olyan országban vagyok, ahol a sakkozás az egész nép játéka, ahol a sakkozók a széles tömegeknek és nem egy szűk körnek alkotnak“ — mondotta. Réti kitűnő sakkíró volt (,,A sakktábla mesterei“, „Oj eszmék a sakkjátékban“) és köny- veibun, elemzéseiben fejtette ki gondolatait, szemléletét. Gyökeresen szakított a sakkozás merev szabályaival, dogmáival, egészen újszerű centrumelméletet hirdetett — és valósított meg a játszmáiban is. Mint végjátékszerző is a világ legjobbjai közé tartozott, AZ ÚTTÖRŐK EGYIKE Rétii Riohárd nagy feltűnést keltett könyvecskéjében, az 1922 ben megjelent „Die aeuen Ideen im Schachspial“-ban (Új aszimék a sakk játékban) olvashatjuk az a.láibbi sorokat: „Néhány hónapon át megjelent Bratislaváiban magyar nyelven agy „Szellemi sport“ című újság. Ha valaki utazni készült, szívesen megvásárolta egyik- másik számáit, mert hasznos szórakozást nyújtott, sok szellemes fejtörőt, rejtvényt tartalmazott. Volt az újságnalk sakkrovaita is, különös tartalommal. Például egy feladvány. A követelmény így hangzott: világos lép, ki nyer? Az áillás rendkívül bonyolult volt, mindkét fél bábjai ütésben voltak, és csak hosszas fejtörés után lehetett rátalálni • a megoldásra.“ Az újságnak egyetlen szerkesztője volt, e.gy fiatal budapesti mérnök: Breyer Gyula, akii a Magyar Tanácsköztársaság bukása után, hogy elkerülje az üldöztetést, Bratisiavá- ba menekült. Breyer — Réti, de máisolk szerint is, korának legeredetibb sakk tehetsége volit, sok új gondolattal, ötlettel gazdagította e játékot. Legnagyobb sikerét 1920-ban a berlini nemzetközi tornán aratott győzelmével érte el, de kitűnően játszott rövid életiének utolsó versenyén 1921-ben Bécsben, ahol a nagyon erős mezőnyben harmadik lett. Breyer nagyon szűkösen tengődött és legyengült szersok neves sakkozó látogatott ed Bratiislavába: 1923 és 1932- ben Aljechin játszott szimultánt, 1924-ben lasker, 1925-hen Rubinstein, 1926-ban Réti, 1928- ban Spielmann vette fel a küzdelmet a város sakkozóival!.' Oj tehetség tűnt fel a har-' muncas evek elején: Ivan Rohá rendezték meg a városbajnok* ságot és a Ma yeni lék versenyt. Mindkét tornát a felszabadulást követő évek legeredményesebb bratiplavai sakkozója: Dr. Max Ujtelky nyerte, aki később számos nemzetköz* tornán szerzett jó nevet a szilo- váiktaf sakkozásnak. Újabb jelentős esemény szín. helye Bratislava 1948-ban: a> Korpenský-egyétem aulájában rendezik meg tölrt) csoportban az országos bajnokságot. A főSz&ojet nagymesterek Bratislavában öek. Szellemes játékos és jó tolllú sakkrovatíró volt, kár, hogy túl korán vonult vissza az aktív versen yzéstől MOSZKVA— BRATISLAVA1 A fe Iszabad ulá s&ai új fejezet kezdődik a Duna menti város életébein. A mindéin területre kiható alapvető változások tér* mészetasen a sakkozásban is megmutat koztak. Felújítják a Csehszlovák Sakkszövetség szlovákiai szekcióját, megindulnak a nagy tömegeket mozgató szakszervezeti osapatver ■ senyek, megkezdődik a versenysakkozók minősítése 1946. március 17-én és 18- ám nagy sakkesemény színhelye a bratislavai Redoute kávéház: prágai mérkőzésük után Bratislavába látogatnak a szovjet főváros legkiválóbb sakkozói. A Moszkva—Bratislava mérkőzést nyolc táblán, két fordulóban bonyoflítjátk le. A hét világnagy ságot felvonultató vendégek fölényesen nyernek. 6:2 és 7:1 arányban. A bratislavai csapat egyetlen győzelmét PotúCek mester aratta — egyik játszmáját megnyerte Szimagun elilen. Kotov mindkét játszmában győzött Roháček ellen, a SzimaĽuboš Ftáčník vezete nem tudott megbirkózni a tüdejét megtámadt kórral: 1922-ben, 28 éves korában halt meg. Bratislavában is temették el. Breyer már nem indulhatott 1922-ben Bratislava városbajnokságán, amit a húszas-harmincas évek egyik legerősebb szlovákiai sakkozója: May Dezső nyert meg. Legnagyobb ellenfele a bratislavai születésű Max Walter volt, aki több nemzetközi tornán is részt vett. 1924-ben Walter győzött a bratislavai „Breyer-emlékversenyen“ és egy évvel később megnyerte a városbajnokságot is. A húszas-harmincas években gin—Potúček találkozó l:l-re végződött, Alatotcey kétszer döntetlenül játszott Dr. Ram- harterrel, Szmiszlov másfél pontot szerzett Ujtelky ellen, Bronstejn, Lilienthal és Bonda- revszkij mindkét játszmában nyertek, Hucl, Hukel, illetve Dieneš ellen, míg az utolsó táblán a bratislavai Lauda Robiin ellen fél pontot szerzett. A találkozóról ezt. írta a „Národné noviny“ március 17. száma: „Nem a mérkőzés eredménye a fontos, hanem az a hatás, amellyel erősíteni fogja a barátságot, a kulturális és sakk-kapcsolatokat a Szovjetunió és Csehszlovákia között.“ Röviddel a találkozó után versenyen Dr. Ujtelky az előkelő harmadik helyen végzett a bajnoki címet osztó Zita és Richter mögött. Bratislavai sakkozó: Ján Safe nyerte 1955-ben az országos bajnokságot és attól fogva már három bratislavai mester volt az országos váltogatott tagja: Ujtelky, Kozma és Sefc. NEMZETKÖZI VERSENY A DUNAPARTON 1957-ben került sor az első — és sajnos azóta is az egyetlen nemzetközi tornára Bratis- Lavában. A hazai siker teljes volt: a Kultúra és Pihenés parkjában rendezett versenyt bratislavai sakkozó: Kozma Gyula nyerte, aki ezzel nemzetközi mester címet is szerzett. Második a későbbi nagymester: M. Filip lett, míg Sefc az ötödik helyen végzett. A külföldiek közül a jugoszláv Bartók, a l>olgár Tringov és a magyar Sándor szerepeltek a legeredmén yesebben. 1967-ben a NOSZF 50. évfordulója tiszteletére ismét Bratislava volt a vendéglátója az országos sakkbajnokság döntőjének. A bajnoki címet veretlenül szerezte meg Kozma a fiatal Smejkal és Trapl előtt. A FELTÖRŐ FIATALOK Sok új tehetség bukkant fel, ILletve bontakozott ki az elmúlt 10—15 évben Bratislavában, bár többen közülük azóta más városba költöztek. Csak ta! állomra említünk néhányat: Ivan Novák, Jain Baňas és Gross István sport-mesterek, J. Franzen, VI. Cibulka, J. Pelráň, K. Rückschloss, K. Petrík, St. Duriga, és sokan mások. Külön kell szólnunk az utóbbi évek legtehetségesebb bra- tislavai sakkozójáról Ľuboš Ftáčnákról. Sefc mester tanítványaként kezdett versenyezni a Slovan ifjúsáigi csapatában. 1974-ben, 16 éves korában megnyerte Szlovákia ifjúsági bajnokságát és utána az országos ifjúsági bajnokságot. Ez utóbbi sikerét még kétszer megismételte. 1977-ben a hollandiai Groni.ngenben ifjúsági Európa-bajnok lett, ami egyben a nemzetközi mester címet is biztosította a számára. Azóta több nemzetközi tornán mérte össze erejét a legjobbakkai és ha még nem is került az élcsoportba, sok félelmetes erejű nagymester, mint például E. GeLler „skalpja“ került a birtokába. Legutóbbi sikere: megnyerte 1978 végén a hagyományos nemzetközi Tátra-serleg versenyt. Befejezésül aligha kívánhatnánk egyebet, mint azt, hogy rövidesen minél több fiatal bratislavai sakkozó lépjen a „nagyok“ nyomába, s hogy ez a szép szellemi sport újabb és újabb híveket hódítson a Duna Menti városban! Dr. M. NEVERLY — DELMÄR G. A vízisportok kedvelői is szorgalmasan edzenek és hamarosan különböző versenyeken is rajthoz állnak (CSTK-felv.)
