Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-05 / 81. szám, csütörtök
Nagyobb figyelmei érdeme! A SZAKMUNKÁS UTÁNPÓTLÁS KÉRDÉSEI AZ ÉPÍTŐIPARBAN Fölösleges lenne részletezni az építőipar jelenlétét életünk minden területén, hiszen mindenki számára kézzel fogható közelségben vannak a bizonyítékok. Az iparág fontossága a gazdasági életben nyilvánvaló. Nyilvánvaló-tapasztalható — a nem beavatottak számára is — az iparág fejlődése, amiből közvetlenül adódik a szakmunkás- képzés biztosításának követelménye is. Sőt, az építőipari technológiák elsajátítása ma már együtt jár a réginél jóval magasabb szintű elméleti tudás elsajátításával is. Az építőipari szakmából is egyre több lesz, és az ágazat klasszikus mesterségei közül is némelynek csak a neve a régi, a munkafolyamatok szinte semmiben sem hasonlítanak az egykori művelői által végzett munkához. Ebből a néhány szóból is kitűnik, hogy a szóban forgó iparág önerőből alig tudja biztosítani — a vele szemben támasztott követelményekkel egyenes arányban — a leendő szakmunkás-utánpótlást. Az iparág vezetői, az építőipari vállalatok és építőipari tanintézetek irányítói ennek tudatában vannak, és kellő komolysággal fogadnak mindennemű segítő szándékot a nevezett kérdés megoldását illetően. Ugyanis erről volt szó végső fokon az Építőipari Tájékoztatási Intézet és a Szlovák Sajtótájékoztatási Hivatal közös rendezésében létrehozott talál kozón. NÉZETEK Finoman fogalmazunk, ha azt mondjuk, hogy az iparág — jelentőségét tekintve — nem örvend olyan megbecsülésnek, amilyet megérdemelne. A jobb tanulók közül például alig jelentkezik valaki a hagyományos építőipari szakmákba. Pedig keresett, megbecsült, sőt megfizetett szakma például a kőműves mesterség. Mégis megfoghatatlan, miért csak kevés kőműves apa akarja, hogy gyermeke az ő mesterségét tanulja ki. Pedig az iparág élvonalába tartozó kőműveskollektívák tagjainak átlagfizetése jóval túl van az ötezren! Érdekes, hogy a csehországi építőipari vállalatokban jóval kisebb a kőműveshiány, mint Szlovákiában. Tartós jelenség, hogy az ács-kőműves szakmák jelöltjei a gyengébb tanulókból, sőt azokból kerülnek ki, akik 15 éves korukig nem szereztek teljes alapiskolai végzettséget. Gyakran előfordul, hogy a 3.5 éves fiatal 1 év után búcsút mond a szak tanintézetnek és a szakmának. Akkor már munkába léphet, viszont nincs olyan körülmény, ami ebben meggátolhatná, hiszen az elsős iparitanulókkal — koruknál fogva — nem lehet semmilyen szerződést ikötni... Pedig érdemes utánaszámolni: egy iparitanuló hároméves tanulmányi költségei harmincezer koronát tesznek ki! KIÉ AZ ÉRDEM? A kérdés anyagi oldala a kimutatható, de a pedagógusok — legfeljebb bizonyítvány formájában kimutatható — plusz- energiája nincs benne az iménti számvetésben. Miről is van szó? A fiatalok jelentős része jobb körülmények között találja magát a szaktanintézetekben (például az érsekújváriban), mint amilyenek közepette addig élt. Arról Is szóltunk, hogy a fiatalok jelentős része az építőiparban úgy lesz iparitanuló, hogy nem fejezte be az alapiskolát. Ez a legtöbb esetben az otthoni körülmények rovására írható. A szaktanintézetben ezek a fiatalok megszerezhetik az alapiskolai végzettséget is a szakmunkás-bizonyítvány mellé, éppen a bekezdés elején említett plusz- energia eredményeként (Ér- sekújvárott például szlovák és magyar nyelven egyaránt). Vagyis olyan lehetőséget is kapnak, aminek híján más szakágazatok szakmáinak említésekor „labdába sem rúghattak“ volna. Ennek „örömére“ a kitanultak 40—50 százaléka a munkába lépés utáni 3—4 éven belül búcsút „int“ a szakmának, és más foglalkozást keres, nem sújtja már a alapiskolai végzettség hiányának terhe. OKOK ÉS LEHETŐSÉGEK Az iménti — csöppet sem Örvendetes — jelenségnek viszont a leggyakrabban egészen egyszerű okai vannak. Az építőipari dolgozókat gyakran hasonlítják a költöző madarakhoz. A vándoréletet elkerülendő hagyják ott sokan az építőipart. A másik leggyakoribb ok pedig, hogy a jelen pillanatban nincs jelentős számottevő különbség a lakhely közelében, vagy az attól távol végzett munkáért járó bérek között. Ez is egy olyan kérdés, amely megoldásra vár. Persze, nemcsak ezzel az egy dologgal akarják az illetékesek az építőipari szakmunkás-utánpótlás kérdését megoldani. Néhány jelentős — javulást sejtető — intézkedést terveznek: meg kell oldani, hogy az építkezéseken dolgozók minden nap jó minőségű, meleg ételt kaphassanak, az üdülőközpontok hálózatát is bővíteni kell, és el kell érni, hogy a dolgozók nemcsak nyáron, hanem az egész év folyamán bármikor igénybe vehessék; bővíteni kell a gyógyintézeti hálózatot és lehetővé tenni azok igénybevételét mindenki részére; és ugyancsak javulás várható a kereseti lehetőségek terén. A munkaerőstabilizálást szolgálja az egyre több összkomfortos, kis alap- területű lakás, amelyhez szinte azonnal hozzájuthatnak a dolgozók. A szövetkezeti lakások rövid időn belüli megszerzéséhez a vállalatok kölcsönt adnak. A lakás árának csak 10 százalékát kell a dolgozónak megfizetnie, ha kötelezi magát, hogy tíz évig a vállalatnál marad. Elsősorban az ilyen intézkedések javíthatják meg az építőipar szakmunkás-utánpótlásának korántsem rózsás helyzetét — hangsúlyozták az ágazat illetékesei az említett találkozón. MÉSZÁROS JÄNOS Mindig ugyanazok haladnak az élen? Topos ztalatc&e i éré lenne szükség 1979 IV. 5. A galántai (Galanta) járás efsz-einek konferenciája után alaposan áttanulmányoztam a beszámólókat, határozati javaslatokat, jegyzetfüzetemben lapozgatva értékeltein a felszólalásokat. Megállapítottam, hogy a tanácskozás nagyon magas színvonalú volt, a résztvevők előtt kirajzolódott egy kép, milyen módon kellene tovább haladni. A földművesek fórumán ugyanis számtalan adat bizonyította, hogy a mezőgazdasági üzemek tervszerűen haladnak előre, más adatok viszont arra figyelmeztettek, hogy egyes szakaszokon lemaradás észlelhető. A konferencián elhangzott olyan felszólalás is, hogy a járás a nyugat-szlovákiai kerületben lényegesen lemarad, nincsenek teljes mértékben kihasználva a lehetőségeik a termelés növelésére. Amíg egyes szövetkezetek évek óta jobbnál jobb eredményeket érnek el, néhány — •korábban kiválóan gazdálkodó — szövetkezetben és állami gazdaságban visszaesik a termelés. Meglepő, hogy mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben ugyanazok a szövetkezeteik érik el a legjobb eredményeket. A kiváló gabonatermesztők „ranglistáján“ van a zsigárdi (Zlharec), o nádszegi (Trstice), vágseilyeí (Šaía) és a peredi (Tesedíko- vo) szövetkezet neve. Ezekben a gazdaságokban a búza hektárhozama megközelíti, vagy meghaladja a hatvan mázsás hektárhozamot is. Főleg az ő érdemük, hogy a járásban a búza átlagos hektárhozama ötven, az árpáé pedig, negyvenki. lene mázsa volt. Más gazdaságok viszont jóval alacsonyabb hektárhozamokkal rontják le a járási átlagot. Például a Veľký Grob-i Efsz-ben búzából csak negyvenhat mázsát takarítottak be hektáronként. Hasonló eltérések vannaik az árpa termelésében is. A cukorrépa hektár- hozama mindössze háromszázötven mázsa volt átlagosan. A legalacsonyabb hozamot a Veľký Grob-i és a Felsőszeli (Horné Saliby) Efsz érte el. A leggazdagabb termést a Zsigárdi, és a Deáki (Diakovce) Efsz-ben takarították be. A termelésben mutatkozó eltérésekkel sokan foglalkoztak a konferencián. Több felszólaló az „elevenére“ tapintott. Bírálta, hogy töbh mezőgazdasági üzemben a cukorrépát olyan területre vetették, ahol azt nem lehet öntözni. Bár a szántóföld harminc százalékát lehet öntözni, mégsem juttattak elegendő vizet mesterséges úton a szálas takarmányokra. Az állattenyésztésben nagyon alacsony a tejtermelés szintje. A mezőgazdasági üzemekben a múlt évben átlagosan egy tehéntől mindössze 3205 liter tejet fejtek. Ez az eredmény jóval kevesebb a kerületi átlagnál. Ezzel szemben a Nádszegi Efsz-ben 4000 literes fejési évi átlagot értek el. A deáki, galántai és zsigárdi szövetkezetben is megközelítik ezt a szintet. Mivel a járásban tíz fejő már több mint 4000 liter tejet fejt tehenenként egy év alatt, nem ártana megrendezni a fejők tapasztalatcseréjét. Bizonyára lenne miről beszélgetni! A malacelválasztásban is lemarad a járás. A kimutatások szerint kocámként a múlt évben csak tizenhat malacot választottak el. Azonban egyes mezőgazdasági üzemekben ennél jóval jobbak az eredmények. A galántai, peredi, felsőszeli, nádszegi szövetkezetben és az Ür- földi (Slovenské Pole) Állami Gazdaságban közel húsz malacot választottak el kocánként egy év alatt. Ezzel szemben a Farkasdi (Vlčany) Efsz-ben még tizenöt darabot sem. A mezőgazdasági üzemek vezetőivel és dolgozóival folytatott beszélgetésekből megállapítható, hogy a termelésben mutatkozó eltérések túl nagyok és indokolatlanok. A felszólalók a konferencián többször feltették a kérdést, mit kellene tenni a javulás érdeké- Stefan Mrázik, a zsigárdi Efsz elnöke igyekezett megadni a választ. Jobb szervezéssel, a munikafegyelem megszilárdításával, a szakismeretek fel használásával biztosítani lehet a folyamatos előrehaladást. Szövetkezetünkben minden évben nagy hozamokat érnek el gabonából, szálas takarmányokból, cukorrépából és más növényekből. Most a minőségi tér melésre törekednek. Ezt bizonyítja, hogy az eladott tej minősége mind elsőosztályú. A beszámolók és a felszólalások elhangzása után joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért csak ugyanazokban a szövetkezetekben magas a termelés szinte minden évben. Úgy látszik, a termelés irányításában és a munka szervezésében vannak eltérések. Ezeket kellene a járási pártbizottság és a járási mezőgazdasági igazgatóság segítségével valamilyen módon egyszintre hozni. BALF.A JÖZSEF A brtgádvezeto példát mutat A Szakszervezetek Házában a kelet-szlovákiai kerületi nemzeti bizottság egyik plenáris ülésén ismerkedtünk össze František Karlovský képviselővel, a Spišská Nová Ves-i Vasércbányák nemzeti vállalat brigádvezetőjével. Felszólalásában a rudiíanyl bányaüzem dolgozóinak helytállásáról beszélt. A tanácskozás szünetében egyeztünk meg abban, hogy egyszer majd lent a föld mélyében, munka közben meglátogat om. 'k Kora reggel érkeztünk a bányaüzembe. Munkaköpenyt, védősisakot kaptunk s beszálltunk a vasrácsos „liftbe“, ímely lefelé rója az „emeleteket“. A tizenegyediken kiszáll az egyik bányász és visszaszól. — Franto, megnézem azt a falat, hátha kiad néhány tonnát. Ütitársam, František Karlovský bólintott. Nem volt szükség különösebb eszmecserére, hiszen már az előző napokban megállapodtak, hogy mit és hogyan csinálnak. Kisebb zökkenést éreztünk, a felvonó megállt. Megérkeztünk. Közel ötszáz méter mélyen vagyunk a földben. — Érezze jól magát nálunk — szólt mosolygva kísérőm s máris munkához látott. Bevilágított egy akna vájatába. — Egy órás munka az egész, a lakatosok megígérték, hogy utánunk jönnek, biztosan mindjárt itt lesznek ... Kalapácsok dobogása visszhangzott a bányafolyosóban. Karlovský brigádvezető irányítása alatt aládúcolják a tartóállványzatot. Ennél felhasználják a dúsítóbői hozott, kiselejtezett, vastag gumiszalagot. — Fero, hogy te miket találsz ki!? — jegyzi meg a Karlovský brigád egyik tagja, Imrich Mošoň. Mások ís tudják, hányszor könnyített a munkájukon a brigádvezető, ésszerű javaslataival. A „Példás újító“ jelvényt senkinek sem adják ingyen, ezt is jól tudják. Karlovský elvtárs méltó viselője. A munka rövid szünetében a beszélgetés fonalát visszairányítjuk a múltba. így megtudjuk, hogy a hatvanas évek elején „Franto“ — így nevezik Karlovský elvtársat munkatársai — a Jozef Tunkel brigádban dolgozott. Akkor sok nehézség közepette dolgoztak a bányában. Problémák jelentkeztek a tervteljesítésben. A rtinkel-brigád akkori felhívása: „Minden munkahely naponta két-két tonna vasércet terven felül“ az egész kerületben közismertté vált. A Tunkel, Zurkovský brigádok nyomdokaiban haladt néhány év után František Karlovský is, mint brigádvezető. Munkatársai kezdettől fogva bíznak benne, ezért szinte csodákat művelnek. Tudvalevő, a vasércbányákban nem olyan egyszerű rekordot elérni. A jövesztés feltételei nem egyformák. Néhol a vasérc úgymond kínálja magát, másutt pedig keresni, kutatni kell. A jó! hasadó vas- - ércfalakat gyakran megközelíthetetlen falrésZek váltják. Az észre, tapasztalatra, itt a bányában igen nagy szükség van. A Karlovský brigádban született a javaslat: próbáljuk meg rézsútosan fúrni a vajatokat felfelé úgy, hogy a felsőbb szinten érjenek véget. Az elhatározást tett követte. Itt Rudňanyban az egy főre sza- mított, műszakonkénti átlagos 70 centiméteres vájatot már jónak tartották. František Karlovský brigádja vállalta, hogy terven felül kilencezer tonna vasércet jöveszt az új módszerrel. Meg is született az első rekord, a 91 centiméteres vá- jat, személyenként, egy műszak alatt. Követőkre, sót egy időben túlszárnyalókra is talált a Karlovský brigád. A Dlu- goš brigád tavaly közel kétméteres eredményt ért el. De Rudňanyban úgy tartják számon, a fő érdem a kezdeményező Karlovský brigádé. A „Keleti“ bánya komplex racio- nalizációs brigádját is a Karlovský „csapat“ alkotja, néhány műszaki szakemberre? együtt. így találkozott és vezet kiváló eredményekhez a tapasztalat, a tudomány, a tenniaka- rás. „Franto“ brigádja tavaly az éves tervet határidő előtt egy hónappal korábban teljesítette. Karlovský elvtárs nem ült a babérjain, újabb javaslatokkal élt. Ezekről így szól — Mi már megtanultuk, nem lehet egy helyben topogni, mások tanácsára várni, li mit tegyünk. Megtanultuk iasz- nálni az eszünket is, .;imk is megfontolt döntéseink alapján dolgoznak. Jó ebben a brigádben dolgozni, mert „egy húron pendül“, s ez igen fontos. Mondok egy példát. A poráéi aknában nem ment úgy a munka, ahogyan kellett volna. Problémák közepette folyt az aknapillérek kivágása. Segítenünk kell, szóltam társaimnak. Lojzo Cikel, Sperňák és a brigád több tagja azonnal követett, aztán a többiek is. — Franto, megtaláltuk a tizenegyesen a vasércvonulatot — szakítja meg beszélgetésünket a brigád egyik lelkes tagja, Alojz Či kei, aki sietve jöit, hogy tudassa a brigádvezelőt megbíza tásának te 1 jesí léséről. — Holnap megnézzük Lojzo, készítsétek elő a terepet, hogy reggel rögtön munkához láthassunk ott — rendelkezik a brigádvezető, majd felém fordul és folytatja a félbeszakított beszédét. — Az új munkahely, a poráči aknában, rögtön kellemetlen meglepetéssel fogadott bennünket. Egy nagy szakaszon beomlott az akna. A törmelékek eltávolítása, az aknafalon jelentkező repedések, hasadások rend behozása, nehéz munka volt. De mi vállaltuk. Voltak, akik kinevettek, túlfűtött borúlátással figyelmeztettek, hogy a vasérc érvonulata máshol van. Feleslegesen dolgozunk stb. Mi más véleményen voi tünk. Igen, František Karlovský és nyolc tagú brigádja munkához látott és bizonvított.A brigád vezető helyes szak mai meglátása mellett kiváló munkaszervező is. Ezt a vállalat vezetői állítják, de az eredmények is ezt bizonyítják. A Karlovský brigád tava Ív terven felül tízezer tonna vasércet jövesztett s azt is tudtui adta, hogy a 6. ötéves tervidőszak feladatait határidő előtt, hat hónappal korábban teljesítik. Ezt a határozott szándékot nem igen lehet a Karlovský brigád esetében kétségbe vonni. KULIK GEúLÉFT František Karlovský brigadvezető munka közben (Edo Žitňanský felvétele)
