Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-05 / 81. szám, csütörtök

KÖZZÉTETTÉK AZ IRÁNI NÉPSZAVAZÁS HIVATALOS EREDMÉNYEIT LEONYID BREZSNYEV ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA (CSTK) — Az iráni fővárosban tegnap közzétették a már­cius 30-án és 31-én az ország államformájáról tartott nép­szavazás eredményét. A népszavazáson 20,3 millió iráni pol­gár vett részt, s túlnyomó többségük — 20,1 millió — az isz­lám köztársaságra adta le voksát. EGYOLDALÚ, DE NEM VÁRATLAN DÖNTÉS Amint tegnapi szamuukhan már feleztük, a pekingi kor­mány egyoldalúan felmondta a Szovjetunióval 1950-ben meg­kötött barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A hírt az Űj Kína hírügynökség az Országos Né­pi Gyűlés állandó bizottságának legutóbbi üléséről szóló je­len lésben közölte. Genfi tárgyalások (ČSTK) — Geniben tegnap a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok küldöttségének újabb találkozójával folytatódtak a stratégiai támadófegyverek kor­látozásáról folyó tárgyalások. Ugyancsak Genfben folytatód­tak a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kép­viselőinek megbeszélései, ame- lyek célja az atomfegyver-kísér­letek teljes és általános betil­tása. A következő találkozóra május 21-én kerül sor. Letartóztatások Pekingben Egyre többen ítélik el a Vietnam elleni agressziót (ČSTK) — Pekingben har­minc olyan személyt börtönöz- tek be, akik tiltakoztak a kí­nai vezetés politikája ellen, kö­zölte pekingi diplomáciai kö­rökre hivatkozva az UPI hír- ügynökség. A hírügynökség rámutat: a kínai hatóságok attól tartanak, hogy a rezsim ellenfelei a pe­kingi Tienanmen téren a mai évfordulót hatalmas tüntetések­re használják majd fel. Három évvel ezelőtt ugyanis brutálisan oszlatták szét azokat, akik vi­rágokat helyeztek el az elhunyt Csou En-laj emlékművénél. Ak­kor ez a kínai lakosság hatal­mas tüntető akcióit váltotta ki. Pekingben megkezdődtek a letartóztatások rövid egy hét­tel azután, hogy megtiltották olyan plakátok kiragasztását, amelyek nem értenek egyet a pekingi doktrínával. A vezetők aggódnak azért is, mert szapo­rodnak a Vietnam elleni ag­ressziót elítélő megnyilatkozá­sok. Felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy ismételten meggyőz­zem Ont, hogy a Szovjetunió Iránnal szembeni politikája az őszinte barátság és a jószom­szédi kapcsolatok politikája. Ez a két ország közti sokoldalú kapcsolatok fejlesztésére és bő­vítésére kifejtett erőfeszítése­ken alapul az egyenlőség, a szuverenitás kölcsönös tiszte­letben tartása és a belügyek- be való be nem avatkozás el­vei szellemében“. Leonyid Brezsnyev a baráti iráni népnek sok szerencsét és sikert kívánt. Mehdi Ha záriján - nak, az Iráni Iszlám Köztársa­ság ideiglenes forradalmi kor­mánya elnökének Alekszej Ko- szigin, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke fejezte ki jókívánságait. (GSTK) — Mint már közöl­tük, Rómában befejeződött az Olasz Kommunista Párt XV. kongresszusa. A résztvevők megtárgyalták és jóváhagyták a „Tézisek“ elnevezésű prog- ramjellegű dokumentumot és a párt új alapszabályzatát. Ugyanakkor elfogadták a nyu­Bolgár—mexikói együttműködés (ČSTK) — Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára, a Bolgár Népiköz­társaság Államtanácsának elnö­ke kedden a mexikói Gancun- szigetről a fővárosba utazott, hogy megkezdje ötnapos láto­gatásának hivatalos részét. A repülőtéren a bolgár vendéget Jósé Lopez Portillo mexikói köztársasági elnök, a kormány tagjai, a politikai és társadal­mi szervezeteik képviselői és a főváros lakosai fogadták. Todor Zsivkov Lopez Portillo elnökkel a két ország közti együttműködésről és időszerű nemzetközi kérdésekről tár­gyal. Kivégezték Bhutto volt pakisztáni miniszterelnököt (ČSTK | — A Pakisztáni Bel- ügyminisztérium közölte, hogy tegnap helyi idő szerint II óra­kor felakasztották Zulfikar Ali Bhutto volt miniszterelnököt. Két és fél órával később a S ind ha tartománybeli Larkana városában, szülőhelyén elte­mették. Bhuttot az elmúlt év márciu­sában ítélték halálra azért, mert miniszterelnöksége alatt utasí­tást adott egyik politikai ellem- feléneik meggyilkolására. A ki­szemeltnek sikerült elmenekül­nie, s az apja lett az áldozat. Amikor Bhutto védői minden lehetőséget felhasználtak az ítélet megváltoztatására, a volt. miniszterelnök sorsa a köztár­sasági elnöktől függött. Bhutto nem kért kegyelmet, s ezt csa­ládtagjainak is megtiltotta. Az 51 éves Bhuttót kivégezték, pe­dig több politikus kegyelmet kért számára a pakisztáni köz­társasági elnöknél. gat-európai parlamentbe való választások programját. A do­kumentumok a párt valameny- nyi tagját intenzív tevékeny­ségre szólítják fel azzal a cél­lal, hogy megvalósuljon a párt kongresszusi irányvonala a tervezett idő előtti parlamenti választások során, s a válasz­tásokból pedig a párt megerő­södve kerüljön ki, megszilár­duljon a baloldali és demok­ratikus erők egysége. A kongresszus megválasztot­ta a 169 tagú központi bizott­ságot és az új központi ellen­őrző bizottságot. A párt elnö­ke ismét Luigi Longo, főtitká­ra pedig Enrico Berlinguer lett. (ČSTK) — Spanyolországban a keddi községtanácsi válasz­tásokon a baloldali pártok — a szocialisták és a kommunis­ták — az eddigi adatok alap­ján három spanyol nagyváros­ban és két tartományi főváros­ban győztek. A Demokratikus Centrum Unió a kisebb váro­sokban és a vidéki körzetek­ben tartotta meg pozícióját. Madridban a városi tanács 59 mandátuma közül a szocialis­I. Scserbakovot, a Szovjet­unió kínai nagykövetét kedd délelőtt a kínai külügyminisz­tériumba hívták, ahol Huang Hna miniszter tolmácsolta az Országos Népi Gyűlés általános bizottságának döntését. Esze rint nem hosszabbítják meg a szerződést. Ugyanakkor átnyúj­totta azt a jegyzéket, amelyben a kínai kormány fejti Iki állás­pontját. Teng Hsziao-ping, kínai mi­niszterelnök-helyettes már ta­valy a japán újságírókkal foly­tatott beszélgetés sorain kije­lentette: Kína formálisan is anulálni akarja ezt a szerző­dést, mert már „régóta nem ismeri el“. A barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződést alig fél évvel a Kínai Népiköztársaság megalakulása után írták alá. A Szovjetunió azután az ötéves években együttműködött Kínával több ipari üzem és tudományos in­tézmény felépítésében. A Szov­jetunió hatalmas hitellel is se­gítette Kínát. Azokat a sikereiket, amelye­ket, a Kínai Népköztársaság létezésének első évtizedében ért el, sok tekintetben a Szov­mint 29 000 választó tegnap vá­lasztotta meg az új törvényho­zó szerv, a parlament 118 tag­ját. A mandátumokra négy po­litikai párt pályázik, amelyek közül legnagyobb befolyása a ták és a kommunisták 34-et sze­reztek meg, Barcelónában a 43 mandátum közül 24-et. A keddi községtanácsi válasz­tások voltak 1931 óta az első ilyen választások. A Franco-rendszer idején a városi és községi tanácsokat polgári helytartók jelölték ki, akiket Franco nevezett ki. A választásokon a választó­jogosult polgárok 65 százaléka vett részt. jetunió és Kína sokoldalú poli­tikai, gazdasági, katonai és kul­turális együttműködésének kö­szönhetők, A Szovjetunió a szerződés ér­telmében katonai védelmet is biztosított Kínának. A Korea elleni amerikai agresszió idején a szovjet—kínai szerződés hoz­zájárult McArthur amerikai tá­bornak terveinek meghiúsításá­hoz. Az amerikai tábornok atomfegyvert akart alkalmazni Kína ellen. Harry Truman volt ameriikai elnök erről azt írta: „Ha úgy határoztunk volna, hogy kiterjesztjük a háborút Kínára, várhattuk volna a visz- szavagót. Pekinget nemcsak ideológia, hanem szerződés is Moszkvához kapcsolja“. A jelenlegi pekingi vezetés nagyhatalmi politikájával nyílt ellensége a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak. A szerződést akkor mondja fel, amikor egy szovjetellenes vi­lágfront létrehozásán fárado­zik. A szocializmus elleni harc­hoz szövetségeseket az imperia­lista világ legrsakciósabb re- zsintjei között keresi, mint pl. Pinochetnél Chilében, vagy a dél-afrikai fajüldöző rezsim­nél. I(CSTK) haladó Siumutnak és Atassut* nak van. Grönland két évszázadon át dán gyarmat volt. 1953 óta „tengeren túli tartománynak“ számít. A dán kormány gyakori latilag teljesen egyedül rendel** kezett a sziget természeti kin­cseivel. Amikor Dánia a Közös Piac tagja lett, megengedte a többi tagállamnak is, hogy használja Grönland vizeinek kincseit, ami a nemzeti kincsek kizsákmányolását jelentette. A sziget lakossága az utóbbi években harcot indított létér­dekei védelméért és azért, hogy egyedül rendelkezhessen a szi­get természeti kincseivel. A dán kormány kénytelen volt olyan tervet kidolgozni, amely szerint Grönland elnyeri a belső auto­nómia státusát. Ezt a tervet a grönlandiak a január közepén megtartott népszavazáson fo­gadták el. AZ OLASZ KOMMUNISTÁK A BALOLDAL EGYSÉGÉÉRT K&zségtunácsi választások Spanyolországban PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK UTÁN A lakosság fokozza harcát a kizsákmányolás ellen (ČSTK) — Grönland ban több 1979 IV. 5. resszió áldozatával, ha mind­járt az USA felügyelete alatt is, nem lehet tartós. És azon­kívül ki tudja megmondani, mi­lyen 9okáig marad hatalmon Szadat, aki Egyiptom nevében, az egyiptomi nép háta mögött írta alá a szerződsét? Ezért a szerződés két résztvevője anél­kül, hogy a szerződést befejez­ték volna, a harmadik ellen szövetkeznek. Mint ismeretes, az Egyesült Államok és Izrael memorandumot írt alá, amely­nek formája alapjában Egyiptom ellen irányuló katonai megál­lapodás. Végül Szadat is arra kényszerült, hogy tiltakozzon ez ellen. Kérdezzük azonban: ki hallgat tiltakozására? Lát­ható, hogy azok, akik bevonták Szadatot a különmegállapodá- soik hálójába, nyilvánvalóan nem gondolnak arra, hogy leg­alább „a fair play“ látszatát megőrizzék. A merikai nyomásra állt rá Szadat a különszerző­désre, amely ellentétben van va­lamennyi arab nemzet és ma­ga Egyiptom nemzeti érdekeivel is. Lemondott országa teljes szuverenitásáról, a palesztin ügy védelméről és más arab országokkal szembeni kötele­zettségeiről is. És miről mondott le Izrael? Csak a sivatagról a Sínai-félszi- geten. Az aláírt szerződés csak Izrael számára előnyös, amely maximálisan biztosítja saját ér­dekeit és biztonságát az arab államok érdekeinek rovására. A „tisztességes ügynök“, az Egyesült Ä1 lomok közben — és ezt különösen hangsúlyozni kell — egy percre sem tévesztette szem elől saját érdekeit. Épp ezekért Carter elnök saját te­kintélyét is kockáztatta, és kö­zel-keleti útra indult — abba a térségbe, melyet az USA lét- fontosságúnak minősített a ma­ga számára. (Meg kell említe­nünk, hogy ez a térség a Szov­jetunió közvetlen közelében fekszik és több tízezer kilo­méter távolságra az Egyesült Államoktól). Washington szá­mára ez a térség mindenekelőtt miint a Pentagon globális szov­jetellenes stratégiájának lánc­szeme fontos. Azonkívül az USA szemszö­géből a Közel-Kelet nem is annyira államokat és nemzete­ket jelent, hanem inkább kő­olajat. A világ e legnagyobb fű­tőanyag-tartalékaihoz való hoz­zájutás biztosítása érdekében az Egyesült Államok nemcsak arra kész, hogy Izrael és Egyiptom támogatására mélyen a zsebébe nyúljon, hanem köz­vetlen katonai intervenció le­hetőségét is feltételezi a tér­ségben. A Washington Post napilap írt arról, a „növekvő benyo­másról, hogy az Egyesült Ál­lamok hajlandó katonai erőt igénybe venni a szaúd-arábiai ik őo la j - le 1 ő lie 1 ye k vé de 1 mé re külső veszély ellen“. Nem ta­núskodik erről talán az a pro­vokatív kijelentés, hogy „az Egyesült Államok kész védel­mezni“ az Arab-félsziget térsé­gét, vagy a katonai erő felvo­nultatása, a Diego Garcia szi­geten levő támaszpont kibőví­tése és az a terv, hogy a tér­ségben az USA állandó flottát állomásoztasson? A Fehér Ház előtti gyepsző- nyegen megtartott ceremóniá­val szentesített „békeszerződés“ cégérének valójában azt az igyekezetei kell lepleznie, hogy az USA védnökségével először Izrael és Egyiptom, majd ha ez sikerül, további államok rész­vételével katonai szövetséget hozzanak létre, amely az arab államok és a palesztin nép el­len irányul, egy olyan szövet­séget, melynek a Közel-Keletet az amerikai stratégia új kato­nai támaszává kellene alakíta­M i a helyzet a közeHkele- ti általános rendezéssel, melyhez „első lépés“ ez a szer­ződés? Szadattól, aki a tárgyalások 9orán saját országa szuvereni­tását sem tudta megvédeni, nem lehet elvárni, hogy ko­molyan védelmezni fogja az összarab érdekeket. Minden be­széd az egyiptomi—izraeli szerződés feltétlen összekap­csolásáról a palesztin kérdés rendezésével, a senkit sem kö­telező, Ciszjordánia és a Gá- zai-övezet „jövőjéről szóló le­velek“ Szadatnak csak arra kellettek, hogy emelje kompro­misszuma árát. Az árulás és a kapituláció szerződésének nevezte a Was­hingtonban aláírt dokumentu­mot Jasszer Arafat. Ez a szar- ződés rögzíti Palesztina arab népe törvényes jogainak eltip- rását, és megkerüli a közel-ke­leti válság alapkérdését. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár Bonn­ban kijelentette: „A közel-ke­leti válság lényege a palesztin kérdés. Ehhez nem fér kétség. A szerződésben azonban nincs róla szó, így tehát a kérdés nyitott marad“. Nem véletlen tehát, hogy a szerződés aláírásakor Washing­tonban Szadat elnök „tévedés­ből“ kifelejtette beszédéből a palesztin kérdést érintő részt. Ezt a kérdést régen kicserélte az amerikai védelemre tett ígére­tért és a dollárokban és fegy­verekben megnyilvánuló nagy ajándékokért. Nem feledkezett meg azonban erről Begin, aki a iknesszetben kijelentette, hogy Izrael sosem vonja visz- sza csapatait az 1967-es júniusi háború előtt kialakult határok mögé, nem adja vissza Kelet- Jeruzsálemet és nem engedé­lyezi palesztin állam létrehozá­sát Ciszjordániában és a Gázaí- övezetben. A szerződés szövege kitér az „emberi jogokra“, az amerikai kormány kedvelt té­májára — sőt, külön négysoros cikkelyt szenteltek neki. Ez azonban nincs semmilyen kap­csolatban Palesztina több mint hárommilliót kitevő arab né­pének törvényes jogaival, me­lyet Izrael kiűzött hazájából. A palesztinok számára terve­zett „autonómia“ az emberek és nem a terület számára au­tonómia, mint ahogy Tel Aviv konkretizálta; az a valódi ér­telme, hogy Izrael tovább fo­kozza a megszállt arab terü­letek gyarmatosítását. „Az, amit felkínál nekünk, egy nagy kövér nullával egyen­lő“ — jelentette ki Husszein jordáijiai király. Asszad szíriai elnök a szerződés aláírását az arab nemzetek jogai elárulásá­nak minősítette. „Mindennek az a célja, hogy megfélemlítse az arab államokat és a többieket meggyőzze arról, hogy az Egye­sült Államok védelmezi őket. Világosan kirajzolódik Was­hington szándéka, hogy tovább mélyítse a világ e részén ki­alakult konfliktust, hogy az USA megvalósíthassa saját po­litikai céljait“, jelentette ki Asszad elnök. A Közel-Kelet nemzeteinek belügyeibe való durva ameri­kai beavatkozás az USA igyeke­zete, hogy saját érdekeinek rendelje alá a térség országai­nak külpolitikáját és belső fej­lődését, amit a „békés rende­zés“ hamis cégérével leplez — mindez az arab nemzetek foko­zódó ellenállását váltja ki. Gya­korlatilag minden arab ország elutasította a különbékét. Sza-. dat elnök elszigetelődése na­gyobb, mint bármikor ezelőtt. Szadat kapituláms politikája utat nyitott az Izrael és az Egyesült Államok diktálta fel* tételek mellett a szerződés alá­írásához. Sőt még az Egyesült Államok európai szövetségesei is szkeptikusak, ami a szerző­dés jövőjét illett. A Szovjetunió a valódi és igazságos békés közel-ke­leti rendezés híve, síkraszáll azért, hogy vonják ki az izraeli r ^apátokat az 1967-ben meg­szállt valamennyi arab terület­ről, hogy biztosítsák a palesz­tin nép saját állam alapítására való jogát, hogy a térség vala­mennyi nemzete függetlensége biztosított legyen. Csak az ilyen béke, amely a térség va la meny­nyi nemzete létérdekfi jogainak és érdekeinek tiszteletben tar­tásán alapül, nevezhető jogo­san békének, és csakis az ilyen békéé a jövő. (CSTK) Leonyid Brezsnyev üdvözlő táviratot intézett Khomeini aja- tollahhoz: „Szívből gratulálok az Iráni Iszlám Köztársaság ki­kiáltásához. A Szovjetunióban a népszavazás eredményét, mely végérvényesen elsöpörte a mo­narchista rezsimet, az iráni nép nagy történelmi győzelmé­nek tekintik. A köztársaság megalakítása minden kétséget kizáróan új szakaszt nyit az or­szág életében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents