Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-28 / 100. szám, szombat

A munkástornu-egyesület tagjai 1U22. május 1-én {Archívumi felvételek) az Elet forgatagában A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG EGYKORI HARCOSA 1979. 7. 28. Hűvös idő volt. Mi mégis elindultunk szerencsét próbál­ni, volt vöröskatonák nyomait kutatni. A Presovi Városi Nem­zeti Bizottságon, amelynek épületében a Szlovák Tanács- köztársaság Forradalmi Kor­mányzótanácsa székelt, nem sok jóval biztatnak. A listán feltüntetettek közül már csak néhányan élnek. Hát igen. Ezek az emberek már nyolc­van év körüliek, vagy tán azon is túl vannak. Jó helyen járunk? Igen, itt a névtábla: Mikuláš Dugas. Csengetésünkre egy kedvesen mosolygó, idős asszony nyit ajtót. Első meglepetésem: egy cso­szogó, öreg bácsikát képzeltem el magamnak, s ehelyett fia­talos lendületű, kisportolt em­ber jelenik meg előttem. A má­sodik meglepetés: amikor el­mondom honnan és miért jöt­tünk, megszólal: hát akkor beszéljünk magyarul. Nekem így könnyebb. — Amikor kihirdették a Ma­gyar Tanácsköztársaságot, ti­zennyolc éves voltam — em­lékezik Dugasz Miklós. Itt so­kan drukkoltunk nekik, s örül­tünk annak, hogy határosak leszünk a munkásállammal. Né­hányan át is mentünk Magyar- országra. Én kitanult fűszeres voltam, s a volt főnökömmel — Singernek hívták — még volt egy elintézetlen ügyem. Erre szabadságot kértem. Pe vissza már nem jutottam. Mis­kolc alatt megálltam, mert azt már megszállták a légionáriu­sok. Én ott jelentkeztem vörös­katonának. Be is öltöztettek mindjárt, s három nap múlva már vittek bennünket az első vonalba. Egy páncélvonat is se­gített nekünk, az befutott Kas­sára is. Kapivár alatt a légio­náriusok dum-dum lövegeket vetettek be ellenünk. A magyar Vörös Hadsereg néhány hónap alatt jeles hadi­sikereket ért el. Dicsőségének fénypontja az északi hadjárat volt, amelyben visszaszorította a burzsoázia csapatait, s fel­szabadította a mai Csehszlová­kia déli nagyvárosait. így jö­hetett létre Eperjesen a Szlo­vák Tanácsköztársaság. Dugasz Miklós ezekben a napokban szülővárosában tar­tózkodott, az események részt­vevőjeként és tanújaként. — Június 8-án reggel hét órakor ért a páncélvonat Eper­jesre — jegyezte meg. A vá­gányokat fölszedték, a mun­kások az állomás előtt várták a vonatot. A Vörös Hadsereg katonáit a nép énekszóval kí­sérte a városháza elé. Ér Mi­hállyal az élen 7 tagú direk­tórium vette át a hatalmat. 1919. június 12-én nagy nép­gyűlés volt a városháza előtt, a proletárdiktatúra harcra szó­lította fel a népet. Túnius 16- án pedig kikiáltották a Szlo­vák Tanácsköztársaságot. A Szlovák Tanácsköztársaság csupán hár^ni hétig tartott, de e rövid idő alatt is számos rendelkezést hozott a nép ér­dekében. Államosították a ban­kokat, a Vasöntödét, a Sóvári Műveket. Az üzletekbe bizal- mikat neveztek ki, a szegé­nyeknek pénzt osztottak. Az aggokat a görög-katolikus püs­pöki palotába költöztették, ezek még évek múlva is emle­gették, milyen jó soruk volt akkor. A visszavonulásra nem szí­vesen emlékszik a volt vörös­katona — Szörnyű volt az. Mind­annyiunknak fájt a szíve. De hát nem volt muníció. Erdély­ben a vörösök már csak vak-, töltényeket kaptak. Én Diós­győrből Miskolcra jutottam, ott szereltem le. Két éjszaka jöt­tem Kassára, útközben talál­koztam egy pásztorral. Volt rajta egy rongyos fekete ka­bát, ezért elcseréltem az én ruhámat. Az egyik barátomhoz mentem, tőle pedig haza, mert már látni szerettem volna a családomat is. De bejelentettek és bezártak. Két hétig voltam becsukva. Szerencsére a rend­őrparancsnok valami távoli rokon volt, így kiengedett, de minden nap jelentkeznem kel­lett a rendőrségen. A munkások azonban a bu­kás után sem adták fel a har­cot. A mozgalom tovább fejlő­dött, munkáscsoportok alakul­tak (az ún. proletkultok), mun­kászenekarok, amatőr színját­szó egyesületek. Dugasz Mik­lós elvtárs 1921-től tagja Cseh­szlovákia Kommunista Pártjá­nak. Egyike volt azoknak, akik a városban létrehozták az első munkástorna-egyesüle- tet. Tagjai, akiket a párt ka­tonáinak is neveztek, falraga­szokat, röplapokat terjesztet­tek az ifjú munkásokkal közö­sen. Megalakulása óta dolgo­zott a Szovjetbarátok Egyesü­letében. Közben munkanélküli, is volt. Előfordult, hogy a párt­illetéket is nehezen tudta ki­fizetni. A háború alatt a presovi Ta­karékpénztárban végzett ille­gális munkát, röplapokat, cé­dulákat készített, s ha tehette, pénzzel is segítette a mozgal­mat. Hosszú lenne itt felsorolni Dugasz Miklós valamennyi tisztségét a felszabadulás után. Ezért csak néhányat: volt párt­elnök a textilraktárban, majd a takarékpénztárban, propa­gandista, a kerületi ellenőrző bizottság tagja, a kereskedői alkalmazottak csoportjának el­nöke. S ma, 78 évesen is tény­kedik még, pártbizottsági tag a takarékpénztárban, az Anti­fasiszta Harcosok Szövetségé­ben az ellenőrző bizottság tag­ja, sokat segít a polgári ügyek testületében, a nemzeti bizott­ságon, a szociális ügyek inté­zésében. Nemrégiben mondott le népbírói tisztségéről, 18 évig pedig képviselő is volt. Csaknem ilyen hosszan el­tartana kitüntetéseinek a fel­sorolása is: Vörös Csillag Ér­demrend, az MNK Elnöki Ta­nácsa a Magyar Tanácsköztár­saság 50. évfordulója alkalmá­ból Tanácsköztársasági Emlék­érmet adományozott neki, a CSKP megalakulásának 50. év­fordulójára kitüntetést kapott, s számos emlékplakett, kitün­tetés, elismerő oklevél sorako­zik egy vitrinben, a sokévi munka megbecsüléseként. Dugasz Miklós egész élete során nyugtalan ember volt. Mint mondja, gyerekkora óta a gyengébbeket védelmezte, s ^öz igazak ügyét. URBAN KLÁRA A Banská Bystrica-i Szá­mítástechnikai Vállalat dolgozói nemrég adták át a forradalmi hagyo­mányok termét, amelyet Borisz Polevojról nevez­tek el. Ünnepségek al­kalmával a teremben az SZNF Múzeum anyagát felhasználva kiállításo­kat rendeznek a felső- Garam mente forradalmi hagyományaiból. A ké­pen: az Otília Penkalo- vá vezette Csehszlovák Szovjet Barátság Szocia­lista Munkabrigád tag­jai megtekintik a forra­dalmi hagyományok ter­mét. (Felvétel: T. Babjak — ČSTK) AZ AGITÁCIÓ - CÉLTUDATOS MUNKA A Novákyi- 2. sz. Ifjúsági Bányaüzem tapasztalatai A Novákyi Szénbányaválla­lat 2. sz. Ifjúsági üzem­egységének pártalapszervezete fontos feladatának tekinti, hogy meggyőzővé, elevenné, eszméink és politikánk hirde­tésében hatékonnyá tegye agi- tácíós és propagandamunkáját. Ennek eredményeként az utób­bi évek agitációs és propagan­damunkáját a tartalmi fejlődés, a hagyományos formák gazda­gítása és új formák alkalma­zása jellemezte. Úgy értékeljük, hogy ez a tevékenységünk jelentősen elő­segítette a párt iránti bizalom növekedését. Ez a hétköznapi munkában, a gazdaságpolitikai feladatok teljesítésében jutott kifejezésre. Az agitációs munka a XV. pártkongresszus és a Központi Bizottság ülései határozatainak végrehajtására, népgazdasá­gunk energetikai helyzetének javítására, az anyag- és ener­giaköltségek csökkentésére és a korszerű szénfejtőgépek le­hető legjobb kihasználására irányult. Az agitációt sikerüli folyamatossá tennünk. Nem csak akkor agitálunk, ha va­lahol akadozik a munka. Az agitáció szervesen kapcsolódik a pártalapszervezet életéhez oly módon, hogy a felvetődő elméleti, gyakorlati kérdések­re konkrét — a cselekvéshez is irányt mutató — válaszokat ad. Különös figyelmet fordítunk az időszerű politikai kérdések elméleti alapjainak megérteté­sére és tudatosítására. Alap­szervezeti pártbizottságunk ab­ból indul ki, hogy a propagan­damunkának nemcsak az el-* mélet vagy nemcsak a gyakor­lat a tárgya, hanem mind a kettő együtt. A propaganda sajátos mód­szereivel jelentős feladatot ol­dottunk meg a múlt évben. Jó előre láttuk, hogy a közeledő tél próbára teszi népgazdasá­gunk tüzelőellátását, s ezért már az utolsó negyedév kezde­tétől a szénjövesztés évi ter­vének korábbi teljesítésére mozgósítottunk. A Ján Nálepka kapitány nevet viselő, Franti­šek Verbich vezette szocialista munkabrigád —, hogy csak ezt az egyet említsem — már de­cember első hetében célba ért, s az év végéig az előirányzott mennyiségen felül 19 000 ton­na szénnel gazdagította az or* szág háztartását. A folyó év januárjában ez a szocialista munkabrigád azzal hívta fel magára ismét a fi­gyelmet, hogy az SZNF 35. év* fordulója köszöntésére fogana­tosított kötelezettségvállalásá­ban ígéretet tett az évi terve­zett 238 675 tonna szén jö* vesztésének ugyancsak határ­idő előtti teljesítésére. A szo­cialista munkabrigád lelkesítő példája magával ragadta bá­nyaüzemünk egész kollektívá­ját. N álunk az agitáció, a meg­győzés tehát nem önma­gáért való ráhatás, hanem cél­tudatos törekvés. Az embere­ket meggyőzni, hatni érzelmük­re, akaratukra, csak az elsÓ fok, amely a helyes meggyőző­dés kialakítását célozza, a kö­vetkező lépcsőfok az elsőnek logikus következménye, a cse­lekvés. Ez pedig igazolja a meggyőzés eredményességét, a meggyőződés helyességét. NÉMETH SÁNDOR segédvájár a Novákyi 2. sz. Ifjúsági Bányaüzem alapszervezeti pártbizottságának tagja Örömet adó változások Konkrét, ellenőrizhető felajánlások $ Fellendül a szervezeti élet A komáromi (Komárno) já­rásban a Szocialista Ifjúsági Szövetség 173 alapszervezeté­ben tevékenykednek a fiatalok. Az alapszervezeti évzáró tag­gyűléseket is és a járási kon­ferenciát is megtartották. Szó- rád György elvtárs, a SZISZ Komáromi Járási Bizottságának titkára, aki az ipari és szol­gáltató üzemekben működő szervezetek tevékenységét irá­nyítja, sok alapszervezeti év­záró taggyűlésen vett részt. Sok tapasztalatot szerzett. Megkérdeztük tőle: — Milyen változásokat ész­lelt a szervezeti életben? — Ürömét adó változásokat — mondta. — Úgy tapasztal­tuk, hogy a korábbi évekhez viszonyítva a fiatalok mind a belpolitikai, mind a külpoliti­kai kérdésekre gyorsabban fi­gyeltek fel, és sokkal határo­zottabban, magabiztosabban reagáltak. Ugyanakkor sok új ötlettel, javaslattal támogatták, segítették a párt és az állami szervek intézkedéseinek meg­valósítását. Több példát is mondott, hogy az üzemekben dolgozó fiatalok milyen ötletes módon, milyen odaadással és követke­zetességgel valósították meg az energiával való takarékos­ság érdekében hozott intézke­déseket. Elmondta, hogy valamennyi évzáró taggyűlésen vállaláso­kat, felajánlásokat fogadtak el a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója és a Nemzetkö­zi Gyermekév tiszteletére. — És ezek abban különböz­nek a korábbi években beje­lentett vállalásoktól, hogy jel­lemzőjük a konkrétság és a teljesítés ellenőrizhetősége — állapította meg, utalva arra, hogy az aktivisták gondosan ügyeltek az irányelv betartásá­ra, mely szerint minden válla­lásnak, felajánlásnak világos, érthető választ kell adnia ezekre a kérdésekre: Hol? Mi­kor? Milyen munkát? Hány órát? Példaként a Steiner Gábor Hajógyár 6. számú ifjúsági szervezetének vállalását emlí­tette meg. Ennek a szervezet­nek a tagjai már januárban megkezdték a vállalás teljesí­tését a II. lakótelepi óvoda építésénél, s éppen azért, mert vállalásunk konkrét, ellenőriz­hető, már most tudják, hogy túlteljesítik majd, a hajógyári óvoda építésénél is segíteni fognak. — Változás tapasztalható a munkatervek összeállításának módjában is — magyarázta. — Tavaly még szokásos volt az előző évi munkaterv átmásolá­sa. Az idén ilyesmit sehol sem tapasztaltunk. A tavalyinál sokkal igényesebb feladatok megoldását tűzték ki célul a fiatalok. Megértették, hogy a helyben való topogás nem fej­lődés, ami tegnap elég volt, ma már kevés. — Hogyan értékelték a poli­tikai nevelés folyamatát a fia­talok? — Megállapították, hogy a politikai tanfolyamok szervezé­se és megrendezése még sok kívánnivalót hagy maga után. A kérdésről az évzáró taggyű­léseken színvonalas vita ala­kult ki. A járási konferencia újabb lendületet adott a szervezeti élet fejlődését szolgáló mun­kának. KOLOZSI ERNŐ Dugasz Miklós néhány évvel ezelőtt Szóród György elvtárs, a SZISZ Komáromi Járási Bizottságának titkára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents