Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-03 / 79. szám, kedd

Katarína Lipovská elvtársiig, az SZLKP KB tagja, a Šoporňai Efsz dolgozója:

A galántai járásban — abból kiindulva, hogy a gabonatermelésben fokozatosan el kell érni az önellátási szintet — kidolgoztuk a kukoricatermelési programot. A szemes kukorica ugyanis az őszi búza mellett a legnagyobb hozamú és legelterjedtebb kultúrnövényünk. E program megvalósítása közben a járás egész területén különös figyelmet fordítunk az ipar- szerű kukoricatermelési rendszer meghonosítására. Erre a šafai mezőgazda- sági kooperációs társulás keretében kerítünk sort.

A kukoricatermesztési program céljait a 6. ötéves tervidőszak első három esztendejében nem sikerült teljesítenünk. A tervezett 56,9 mázsás hektárhozam helyett mindössze 6,8 mázsás hozamot értünk el. Számos tényezővel függ össze a sikertelenség. Ezek között a csapadékhiány a legszámottevőbb, 1978-ban azonban a vegetációs időszakban a hőmérsékleti viszonyok is kedvezőtlenül befolyásolták az eredményeket a kezdeti időszakban és az érés idején. A vetés- terület egy részének termését le kellett silóznunk. A szemeskukorica-termesz- tésben elért eredményeket jelentős mértékben csökkentette a géphiány, illetve egyes korai hibridfajták hiánya. Növényvédő vegyszerekből is kevesebbet kaptunk a szükségesnél. Egyes helyeken nem tartották meg a technológiai fegyelmet, nem megfelelő agrotechnikai eljárásokat alkalmaztak a növényápolásban és a begyűjtésben, illetve a szárításban és a raktározásban. Ezt az is bizonyítja, hogy az azonos feltételek között gazdálkodó vállalatok különböző eredményeket értek el.

A nagyüzemi kukoricatermesztési technológia hozzájárulna a feladatok teljesítéséhez, ha elegendő nagy teljesítményű gép, vetőmag állana rendelkezésünkre. Az ilyen vetőgépekkel lehetővé válna a megfelelő ütemű és egyenletes vetés lebonyolítása. Egyelőre még nem rendelkezünk megfelelő mennyiségű olyan géppel, amelyek lehetővé tennék a betakarítás utáni talajmegmunkálást. Azt tapasztaltuk, hogy még a szárítók kapacitása sem kielégítő. A szárítás üteme sincs összhangban a betakarítás ütemével, így jelentősek a veszteségek. A kukorica- termés jelentős részét a tömegtakarmányok szárítására szolgáló szárítókban szárítjuk. Ilyen körülmények között veszteségekkel kell számolnunk, és a szemes kukorica minősége sem alakul megfelelően. A szárítók rendkívül energiaigényesen dolgoznak, így a ráfordítások is magasak, és az egész betakarítási folyamat elhúzódik.

Ha alacsony hozamokat érünk, el a jelenleg alkalmazott technológiával, ha a szárítás nem megfelelő színvonalon történik, a szemeskukorica-termesztés- ben alig érjük el a rentabilitás határát Ha gazdaságilag előnyösebbé akarjuk fejleszteni ezt az ágazatot, a kukoricatermelés színvonalát a búza- termelés színvonalára kell fejlesztenünk. Annak illusztrálására, hogy ez megvalósítható, hadd ismertessem a šoporňai Győzelmes Február Efsz kukoricatermesztési eredményeit. Magam is ebben a szövetkezetben dolgozom.

Az 5. ötéves terv időszakában nálunk 62,96 mázsás átlaghozamot értünk el, a mostani ötéves tervidőszak első három esztendejében pedig 72,2 mázsa volt a szemes kukorica átlagos hektárhozama. A kukorica hozama magasabb volt a sürűvetésű gabonafélék hozamánál. 1975-ben 224 hektáron 103,4 mázsás átlagos hektárhozamot értünk el. Ezek az eredmények elsősorban annak köszönhetők, hogy — üzemünk kísérletező vállalat lévén — előnyben részesítettek bennünket a vetőmagellátásban, és megfelelő mennyiségű növényvédő vegyszert, illetve mezőgazdasági gépet kaptunk. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a kukorica — ez az intenzív növény —, ha megfelelő anyagi-műszaki feltételeket alakítanánk ki a termelésben, ha színvonalas agrotechnikai eljárásokat alkalmazunk, és kihasználjuk a tudományos ismereteket nyújtotta lehetőségeket, ha — a mi feltételeink között — öntözzük a termőterületet, magas hozamokkal hálálja meg a munkát.

Szövetkezetünkben kidolgoztuk a kukoricatermelés stabilizálásának programját, amelynek megvalósításába a tudományos-kutatóbázis is bekapcsolódott. Miközben a kukoricatermelés fejlesztésére törekszünk, nagy gondot fordítunk a talaj termőképességének növelésére is. A jó eredmények elérésének legfőbb tényezőiről, a szövetkezeti tagokról sem feledkezünk meg, akik becsületes munkájukkal alapvetően hozzájárulnak a kitűzött célok eléréséhez.

Štefan Mikuláš elvtárs, az SZLKP KB tagja, a BoilrogszerdaheEyj (Streda nad Bodrogom)

Állami Gazdaság igazgatója:

1979

IV. 3.

5

Mögöttünk van bárom év nehéz munkája, amelyet a 6. ötéves terv feladatainak teljesítése folyamán fejtettünk ki. Ebben a három évben voltak sikereink és kudarcaink. Ezért a három év alatt felgyülemlett jelenségeket és tapasztalatokat a dolgok alapos ismeretében elemezhetjük, megállapítva, hol hibáztunk, mely fogyatékosságokat nem lepleztük le, hol vannak tartalékok, és hol kell jobban rákapcsolni, hogy becsüiettel teljesítsük a XV. kongresszus által kitűzött feladatokat.

Meg kell nyíltan mondanom, hogy a (kiindulási helyzet, ami az idei feladatok teljesítését illeti, egy igen komplikált év után sokkal nagyobb erőkifejtéseket, képességeink sokkal nagyobb mértékű érvényesítését kívánja aneg, de ugyanígy nagyobb elhatározásra van szükség ahhoz, hogy következetesebben feltárjuk saját belső tartalékainkat, mozgósítsuk az embereket az akadályok és a problémák leküzdésére.

Erősen nehezíti a feltételeiket, hogy a három év alatt ismételten és rendszeresen megváltoztak az éghajlati viszonyok, de vannak évek óta tartó más olyan tényezők is, amelyekkel szemben tanácstalanok vagyunk, nemcsak mi, a mi állami gazdaságunk dolgozói, hanem a kelet-szlovákiai alföld számos más vállalata is. Míg az állami terv feladatainak lebontásakor túlságosan kínos gondossággal határozzák meg a legkülönbözőbb termelési és árutermelési mutatókat, addig megfeledkeznek a talajjavítási munkák anyagi feltételeinek biztosításáról, ezek nincsenek összhangban a szükségletekkel, súlyos diszproporciók állnak elő.

Viszonyaink között speciális talajmegmunkáló gépekre és eszközökre van szükségünk, amelyekkel a nehéz kötött talajt meg lehet lazítani és jól elő lehet készíteni, erőgépekből ugyancsak kevés van, nem beszélve a javításukkal kapcsolatos problémákról. Erőgépeket kiutalásra kapunk, de kevés a talajművelő gépsor, aminek következtében elhúzódik a vetés.

A műtrágyák felhasználásának hatékonysága viszonyaink között nem megfelelő. Tapasztalataink szerint ugyanis ez nagymértékben függ a kombinált műtrágyákban levő tápanyagok arányától. Rendszeres talajvizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy náluink a talajnak igen alacsony a foszfortartalma. Gyakorlati tapasztalataink igazolják, hogy amennyiben a talaj nem kap elegendő mennyiségű foszfort, hanem csak egyoldalúan nitrogén- és kálium tartalmú trágyákat, lényegesen csökken a terméshozam a gombás megbetegedések elterjedése, a vegetációs időszak meghosszabbodása és a gaixma minőségének csökkenésié mellett. A kombinált műtrágyák összeállításakor nem veszik tekintetbe, hogy az alacsony foszfortartalmú talajokon a búzának, a szemes kukoricáinak és a pillangósvirágúaknaik nagyobb a foszforigénye.

Engedjék meg, hogy röviden szóljak a növénytermelés gyorsabb ütemű növeléséhez szükséges további források kereséséről. Ha ugyanis vállalati, járási vagy kerületi szinten hosszabb időszak vonatkozásában értékeljük a mezőgazdasági termelés alakulását, igen érdekes eredményhez jutunk. Az állati termékek termelésiének növekedése már több mint egy évtizede erősen túlhaladja a növénytermelés növekedését. Ezt nem azért mondom, mintha társadalmunknak nem lenne egyre több állati termékre szüksége — hiszen ez megfelel a párt programjának és összhangban van azzal az irányzattal, amely az állati termékek növekedésének biztosításában látja egész társadalmunk élelmiszerellátottsági színvonala emelésének útját.

Véleményem az, hogy az egész mezőgazdasági termelés növelése céljából át kellene értékelni ennek egész

szerkezetét, és különböző sajátságos viszonyok között nem megszokott, hanem valóban specifikus megoldásokat kellene választani. A kelet-szlovákiai alföldön ilyen sajátságos viszonyok uralkodnak.

Ügy gondolom, számos, sokéves tapasztalattal rendelkező kelet-szlovákiai mezőgazda és tudományos kutató, de igazgatási szakember véleményét is kifejezem, amikor megállapítom, hogy a termelés további dinamikus fejlődése viszonyaink között — a talajjavítási intézkedések megvalósítása mellett — a szántóföldi gazdálkodás és a talajművelés rendszerében végrehajtandó alapvető változtatásoktól is függ. A jelenlegi vetésstruktúrának viszonyaink között sokkal Inkább negatív a kihatása, mint .ott, ahol nagy termőképességű a talaj.

A jelenlegi vetésstruktúra ugyanis nem biztosítja a talaj elegendő biológiai táplálását, ellenkezőleg, kedvezőtlen befolyással van a talaj szerves tápanyagokkal való ellátásának rendszerére, agronómiai tulajdonságaira.

Annak ellenére, hogy az utóbbi években a kelet-szlovákiai síkságon csapadékosabb volt az időjárás, mint máskor, . mégis az a véleményünk, hogy száraz kontinentális éghajlati viszonyaink között szükség van az öntözésre.

Az öntözéses gazdálkodás biztosítása azonban nagy problémákkal jár. Ezt saját példánkkal szeretném bebizonyítani. 1977-ben megkezdtük egy 660 fejőstehén befogadására alkalmas isKonštantín Leššo, az SZLKP KB tagja, a Presovi Agrokémiai Vállalat igazgatója:

A 6. ötéves gazdaságfejlesztési tervnek a CSK? XV. kongresszusa által jóváhagyott feladatait a presovi járás mezőgazdasági és élelmiszer- ipari vállalatai és üzemei is lebontották, és ezek alapján dolgozták ki saját ötéves terveiket, ezeknek mutatóit. Ezek szerint a mezőgazdaságnak az

5. ötéves tervvel szemben 28,7 százalékkal kell növelnie össztermelését, emellett gyorsabb ütemben kell növekednie az állattenyésztési termelésnek, éspedig 31,7 százalékkal.

A növekedésnek ezt az ígéretes dinamikáját és az általánosan sikeres fejlődést részben megzavarták az 1978- as eredmények, amikor nem sikerült minden alapvető mutatójában teljesítenünk céljainkat. Érvényes ez elsősorban a tervezett gabonatermelésre, ahol az 1977-es évvel szemben nem kívánatos csökkenés mutatkozott. Nem vagyunk elégedettek az 197tí-as esztendővel, sem a burgonyatermelés és még kevésbé a takarmánytermelés tekintetében. E tények ellenére is, amelyek megkövetelik, hogy alaposan elemezzük az okokat és az intézkedéseket, a járásban 13 százalékkal, és a megelőző ötéves tervidőszak azonos időszakához képest 25 százalékkal növekedett a mezőgazdasági termelés. Meg kell állapítanunk azonban, hogy az elért eredmények nincsenek arányban a kifejtett erőfeszítésekkel, a ráfordított eszközökkel, mezőgazdasági dolgozóink és az irányító káderek legnagyobb részének lelkes munkájával és áldozatkészségével.

A presovi járás számos mezőgazda- sági vállalata az objektív nehézségek ellenére is teljesíteni tudta feladatait. A kedvezőtlen időjárás okozta veszteségek mellett voltak olyan veszteségek is, amelyeket emberek okoztak, főként a mezőgazdasági vállalatok irányításában és ellenőrzésében részt vevő dolgozók. Olykor elhanyagolták a megfelelő napi ellenőrzést közvetlenül a földeken, valamint a feladatok mennyiségi és minőségi teljesítésének napi értékelését.

A mezőgazdasági termelés leggyengébb ágazata jelenleg a járásban a tömegtakarmányok termelése. Mindeddig nem sikerült megvalósítani a termelési ág fejlesztését az 1975—-1990 es évekre kidolgozott koncepciónak megfelelően. Az egységes földművesszövetkezetek járási konferenciáján is különösen a megtermelt takarmányok és a szárított takarmányok gyenge minőségét kritizálták. Több takarmányfélénél pl. rámutattak, hogy alacsony volt a rétek és legelők létesítésének és ápolásának agrotechnikai színvonala, formalizmus uralkodott a talaj tápanyagszükségletének meghatározásakor, fogyatékosságok mutatkoztak a takarmánynövények trágyázásában, nem volt kielégítő az évelő takarmánynövények, valamint a rétek és legelők ápolása, fogyatékosságok mutatkoztak a begyűjtés megszervezésében. Nem kielégítő a rét- és legelőgazdálkodásból származó szálas takarmányok felhasználása téli készletek kialakításához. Az, hogy elégtelen volt a takarmánymennyisil.j, törvényszerűen abban nyilvánult meg, hogy az állattenyésztés átmenetileg <:x- tenzív jelleget öltött.

Ugyanígy mélyrehatóan foglalkoztunk a burgonyatermesztés kérdésével, rámutatva, hogy tartalékok mutatkoznak a megfelelő talajelőkészítésben, ide számítva az istállótrágya beszán- tását is, a vetőmag (a szaporítóanyag) biológiai értékének megőrzésével való gondoskodásban, jobban kell biztosítani a burgonya fejtrágyázását és vegyszeres védelmét, és csökkenteni kell az aránylag nagy veszteségeket.

Igen részletesen foglalkoztunk a növények tudományos tápanyagellátásának és védelmének kérdésével is. Ezen a téren az elmúlt három év folyamán jelentős előrehaladást értünk el a járási agrokémiai vállalat segítségével, ami a talajreakció meszezésse! való szabályozását, a műtrágyakiszórást, a repülőgépekkel történő műtrágyakiszórást és növényvédelmet stb. jelenti. Igen fontos és minőségileg jó tevékenységet fejt ki az agrokémiai vállalat, amelynek jól felszerelt és jól működő laboratóriuma van. Tavaly pl. sikerült lényegesen növelni a mesze- zéssel javított területek nagyságát, de ugyanígy a művelet hatékonyságát is azáltal, hogy az agrolaboratórium igen gyorsan meg tudta határozni a szükséges mészmennyiségeket. Ugyanígy a körzeti agrolaboratórium részéről végrehajtott anorganikus vizsgálatok és a laboratórium egyéb tevékenysége is igen jelentős tényező a növények tudományosan megalapozott tápanyagellátásában, a növényvédelemben és a hatékony agrokémiai eljárások rendszerében. Sürgősen ki kell azonban építeni az agrokémiai vállalat anyagiműszaki bázisát, és nem szabad megengedni, hogy a nagy teljesítményű gépek a mezőgazdasági vállalatok kö zött aprózódjanak fel.

A burgonyatermelés lényeges növelése céljából elsősorban is biztosítottuk elegendő mennyiségben a jó minőségű vetőburgonyát és az őszi időszakban beszántottuk az istállótrágyát. A lehető legnagyobb mértékben ki akarjuk bontakoztatni a nagy termés- eredmények elérésére irányuló mozgalmat és ugyanígy felhasználni az egyes mezőgazdasági vállalatok közötti szocialista versenyt. Az 1979-es, de ugyanígy az 1980-as év feladatai igen igényesek járásunkban, de teljesíthe tők. Tudatában vagyunk annak, hogy minden eredmény, amelyet el akarunk érni, elsősorban attól függ, hogy kö vetkezetesen alkalmazzuk a pártnak mint mozgató erőnek és társadalmunkban minden haladás kezdeményezőjének vezető szerepét.