Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-19 / 92. szám, csütörtök
A három kismalac, Krumpliorr és a többiek Jegyzetek a Magyar Iskolai Bábcsoportok II. Kerületi Seregszemléjéről Amatőr művészeti mozgal- munik történetében másodszor rendezték meg a Magyar Iskolai Bábcsoportok Kerületi Seregszemléjét, s akárcsak tavaly, az idén is a nagyon szép — befejező munkálatokra váró — Bátorkeszi (Vojnice) Mű velődési Otthonban. Míg tavaly hét, az idén hat együttes mutatkozott be. Távol maradt a Gálné Szabó Lívia vezette virti, és a Vígh Katalin és Tóth Erzsébet vezette pozsonyeperjesi (Jahodná) csoport, s egy év szünet után ismét bemutatkozott a Martákné V. Katalin és a Bulajcsikné V. Rozália irányította dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Százszorszép, az I. Dunamenti Tavasz győztes csoportja. A művelődési otthonban már kora délelőtt nagy volt a zsongás: a csoportok fölváltva próbáltak, a falu kisdiákjai pedig köröttük tébláboltak, majd tíz óra után néhány perccel. zsúfolásig megtöltötték a nézőteret. Elsőként a komáromi (Komárno) II. lakótelepi alapiskola Napsugár bábcsoportja aratott méltó sikert. Szép Erzsébet rendezésében a Hattyúlány című mari népmesét mutatták be a tavalyinál jóval szebb, kidolgozottabb bábuk fölvonultatásával. Bár a díszlettel nem lehetünk teljesen elégedettek, dicséretükre váljék, hogy az idén már az élő szövegmondást is vállalták, s darabjukat m i n d n yá j urakhoz szóló intelemmel zártáik. Őket a Kürti Katalin rendezte Borsóhercegnö című bábjáték követte, a gútai (Kolárovo) Pitypang előadásában. A tehetséges és nagy akarattal rendelkező csoport előadásának legfőbb fogyatékossága a stílusok keveredése volt, amit még a kiváló színészi teljesítményt nyújtó Krumpliorr, a bohóc Sem tudott feledtetni. A íardoskeddi (Tvrdošovce) Vadrózsa bábcsoport Sánta Mária rendezésében a mindnyájunk által ismert A három kismalac és a farkas című mesét vitte színre A hatodikos diáiko'k feledtetni tudták, hogy a bábukat sikerért izguló gyermek- színészek keltették életre. Színészi munkájukkal, tavalyinál szebb beszédükkel és viszonylag magabiztos bábvezetésükkel hiteles életérzéseket — félelmet, örömet, vágyakozást — kölcsönöztek csodálatosan szép bábuiknak. A seregszemle legnagyobb meglepetésével szolgáló tardoskeddiek gazdag és ötletes díszletezése — némi túlzással — a forgószínpad illúzióját keltette, s ami ugyancsak kiemelendő, e kis szí- nészgyerekek rekvizitumokat Is mozgattak bábuikkal. Vagyis: elsődleges eszközükkel, a bábuval, a másodlagos színpadi eszközbe (a kellékbe) leheltek színpadi életet, ami igazán szép technikai vállalkozás, lévén sző amatőr gyermek bábcsoportról. Délután, az ugyancsak zsúfolt nézőtér előtt elsőként a dunaszerdahelyi Százszorszép bábcsoport mutatkozott be Erdőn, mezőn, réten át című műsorával. Igaz, az inkább irodalmi színpadi előadásiként minősíthető produkciónak csupán illusztrálása volt az ötletes — kockáikból fölépített — paraván mögött — történt bábuzás, tény azonban, hogy a műfaji sokszínűségből — bábu, zene, ének, szavalás, kórus, koreográfia — jól vizsgáztak a fesztivál legfiatalabb, a színpaddal egyelőre ismerkedő bá- buzói. (Az 1—5. osztályosok csoportjának, vagyis az I. kategóriának ők voltak egyetlen résztvevői, ezért a zsűri ebben a kategóriában nem díjazott.) Őket Németh Ilona vezetésével az ekecsl (Okoč) Micimackó fellépése követte. Díszletük kicsit szegényebb volt a megszokottnál, az azonban kitűnt, hogy a gyerekek bábszínészi tapasztalatai gazdagok, biztosan keltették életre a kisegér Cinit és társait. Néha az volt az érzésem, hogy a színről eltűnt bábuban, valahol a paravántól takartan még meg- megrezzen, még vibrál az előző percek minden küzdelme. Ha Németh Ilona gazdagabbá varázsolja színpadképét, nagyobbá bábuit, a jövőben az eddiginél is szebb sikereket érhet el szereplőgárdájával. A III. Dunamenti Tavasz győztesei, a Gaál Ida és Dúsa Mónika irányításával alkotó dunaszerdahelyi Pipitér immáron kamaszkorba lépő kis művészei az idén is pantomimjátékot, kedvesebb szóval: balettet vittek színre. Színes és szürke című darabjuk ismét bizonyította, hogy a bábjáték elsősorban ott különbözik az élő színpadtól, ahol egyenrangúan képes ötvözni a tárgyi valóságot és a képzelet játékát, a csodát a mindennapival, a realitást az irrealitással. Sok drámai alaphelyzetet hagyott kiaknázatlanul a koreográfia, ami talán a kissé monoton zene rovására írható. Persze, a IV. Dunamenti Tavaszig mindez kiküszöbölhető, amire van remény, hiszen már tavaly is bebizonyosodott, hogy a Gorkij utcaiak nemcsak érzik, élik is a zenét, nem csupán életre keltik bábuikat, de lelkükbe- szívükbe bújnak. ürömünkre szolgálhat, hogy a bábok kivitelezésénél már nem mutatkozott annyi esztétikai fogyatékosság, mint tavaly, de így jobban kidomborodott a színház törvényszerűségeinek, a stílusoknak, korszakoknak nem ismerése. A bábszínészeinkkel foglalkozó, megfizetet'hetetlen munkát vég ző tanítónőink már tudatosították a helyes, tiszta beszéd fontosságát — bár ezen a téren még akadtak kifogásolni valók —, a színek és a zene harmóniájának szerepét, gyermekeikkel elsajátíttatták az alapvető technikai fogásokat, de még nem tanultaik meg színpadban, színházban gondolkodni. Persze, ez távlati feladat. A seregszemle-győztes tar- doskeddi Vadrózsán kívül, sajnos, sem a második helyezett Napsugár, valamint a harmadik helyezett Pipitér, sem a többi csoport nem rukkolt elő kidolgozott záróképpel és tablóval. A közeljövőben erre sem ártana nagyobb gondot fordítani. Mindezek ellenére elmondható, hogy a Magyar Iskolai Bábcsoportok II. Kerületi Seregszemléje lelkesedésben, őszinteségben, színvonalban egyaránt fölülmúlta az elsőt. Természetes elvárás tehát, hogy a kassai (KošiceJ Délibáb és a tornaijai (Šafárikovo) Galagonya — valamint a Kassán működő egyetlen magyar nyelvű gimnáziumi bábcsoport — mellett mind a hat Bátorke- szin látott együttes bemutat- kozhassék a május 3-án kezdődő országos seregszemlén. Persze, nem csupán a szereplők és tanítónőik, de a színháztermet délelőtt és délután is forrósággal, feszültséggel telítő nebulóknak is köszönhető a siker, nem kevésbé a művelődési otthon fiatal vezetőjének, s a Kerületi Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának. Az egyetlen szeplőt viszont hadd ne hagyjam szó nélkül: lévén szó magyar gyermekek bábfesztiváljáról, az eredmény- hirdetést az ő anyanyelvükön kellett volna megtartani. S még valamit: érthetetlen, miért nem rendeztük meg a gyermek színjátszóink és gyermek irodalmi színpadaink kerületi szemléjét, hiszen arra a Kerületi Népművelési Intézet anyagi tore let nyújtott. Kár, hog/ a nyugat-szlovákiai kerületből a Dunamenti Tavaszra jelentkezett négy irodalmi színpadunk és öt színjátszócsoportunk színházzal Ismerkedő, anyanyelvét éppen csak ízlelgető, a közösségi alkotó szellem összetartó erejéről már el-elgondolkodó tagjait megfosztottuk egy élménytől, önmagunkat egy újabb fórumtól. Mondom: kár. S gondolom, így vélekednek a mulasztásban illetékes dolgozók is. SZIGETI LÁSZLÓ Ä Lityeracurnaia Gazela ötvenéves Minden szerdán közel másfél millió hűséges olvasó várja a Lityeraturnaja Gazetát (Irodalmi Újság), amely először ötven évvel ezelőtt, 1929. április 22- én jelent meg és mondta el véleményét az irodalomról, de mindenekelőtt a születőben levő új írótípusról, az új társadalmat, az új életformát tükröző művekről. Az első szám „írók újsága“ Ciinű vezércikkében a szerkesztőség arról számolt be, hogy segédkezni kíván az olyan író típusának születésében, aiki egyben társadalmi személyiség „s aki szervesen kötődik a munkásosztályhoz és részt vesz annak harcában“. A lap minden számában ismételten megerősítette, hogy az írók nem határolhatják el magukat a társadalmi fejlődéstől, mivel az ország iparosításával egyidejűleg alapos munkát kell végezni annak érdekében, hogy megszülessen a proletárirodalom és kultúra, amely a munkások és parasztok hatalmas tömegének kulturális fel emelked ését eredm én yezn é. A Lityeraturnaja Gazeta határozottan kitartott az irodalom és művészet pártosságának lenini elve mellett és az írókat, művészeket, zeneszerzőket következetes harcra szólította fel ebben a szellemben. „A munkásosztály és a parasztság — olvashatjuk az első számban — az új szocialista társadalmat építi és hősiessége által minden tisztességes írónak méltó példaként szolgálhat.“ Ezért a lap szerint az írók legfőbb feladata, hogy magukévá tegyék a munkásosztály törekvéseit és olyan műveket hozzanak létre, amelyek a munkásosztályt újabb kiemelkedő eredményekre serkentik. A háború előtti éveikben a lap főleg irodalomtörténeti anyagokat jelentetett meg, nagy figyelmet szentelt a XIX. század kiemelkedő orosz íróinak. 1942. január elsejétől Fagye- jev vezetésével Irodalom és Művészet címmel jelent meg a lap és a szovjet íróknak a Honvédő Háború eseményeit tükröző újonnan megjelent írásait elemezte. A háború utáni években a Lityeraturnaja Gazeta propagálta a szovjet hazafiasság, a nemzetek közti barátság elveit és azokat a műveket, amelyek tükrözték a szovjet népnek a háborúban és a békés építésben elért sikereit. A lap következetes harcot folytatott a burzsoá irodalom és művészet reakciós elvei ellen. 1967. január 4-től a lap szerdámként 16 oldalon jelenik meg. így lehetőség nyílik arra, hogy ne csak irodalom-kritikákat és irodalomelméleti cikkeket publikáljon, hanem irodalmi műveket is. A Lityeraturnaja Gazeta olvasóinak száma állandóan növekszik. Nemcsak azok olvassák, akiket vonz az irodalom. Az olvasótábort érdeklik azoik az írások is, amelyeik a tudománynyal, a népgazdasággal, a művészettel és a nemzetközi élettel foglalkoznak. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége 1971. február 15-én a Lityeraturnaja Gazetát a szovjet irodalom fejlesztésében és a munkásosztály kommunista nevelésében való aktív részvételért Lemin-rend- del tüntette ki. —gzs— Az ú| győri színház első évadjának repertoárját áttekint ve, érezhető a vezetők szándé ka, hogy közönséget — első sorban törzsközönségei vonzza - nak az épületbe. Olyanokat, akik nem elsősorban a pompás létesítményre kíváncsiak. A mV hány héttel ezelőtt bemutatott (ános vitéz nyilvánvalóan fő leg az idősebb korosztály és a középnemzedék figyelmét, érdeklődését kelti föl, a mos* bem ut a t ott D éry—Presser— Adam.is-d.irab, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról pedig valószínűleg a fiatalokat csábítja majd. Hálás és hálátlan feladat is az összehasonlítás, de mindenképpen idekívánkozik, mert eddig két változatban (Víg színház és a Hradec Králové-i Győzelmes Február Színház előadásaiban) láthattam ezt a musicalt. Természetesen mindegyik más volt és a maga mód ján érdekes. Nem az élmény frissessége diktálja azt a meg győződésomet, hogy szerintem a győri előadás a fajsúlyosa bit a másik kettőhöz viszonyítva, még aikkor is, ha kérdőjeleket is pingáltam a jegyzetfüzetem be a játék megtekintése közben. A budapesti és a csehországi sZtnpadravitel óta több esz tendő telt el, s azóta nemcsak a világ változott meg körülöttünk, hanem a mi véleményünk Is a világról. Tragikus események (terrorizmus, kínai agresszió, háborús tűzfészkek) töltenek el bennünket is szorongással, aggodalommal, még akkor is, ha csüggedésre nyilvánvalóan nincs okunk. Ezt a szorongó életérzést, a válaszra váró kérdéseket ott éreztem Bor József győri rendezésében, s belém hasított nem egy eset ben a kemény rock-stílus irányába hangolt zeneszámokból is. József és Esater megrázó története, s a popfesztiválon részt vevő további figurák zsákutcába csömörlött életútja a gyökértelenül élőik és a jó léti társadalomban fuldoklók tragédiája: példázat arra, hova juthat a fogyasztói társadalom szellemi értékek, és erkölcs rendszer nélkül. Az előadás érdeme, hogy a politikum jórészt esztétikummal párosul: az ifjúság nevelésével kapcsolatos dilemmákat nem kinyilatkoztatják, hanem színházi eszközökkel mondják, ábrázolják, sugallják. A Popfesztivál sikeres szín- padravitelének egyik kulcs- pontja, hogy a rendező színpadon, a színjátszás eszközeivel miképpen oldja föl a szöveg epikusságát. Bor Józsefnek érzésem szerint ez főképp az első részben sikerült, amikor vizuális eszközökkel, táncbetétekkel, s a technika segítségével (vetítés), továbbá a Bíró beállításának, szerepéneik bizonyos változtatásával plasztikussá tette a történetet. Fontos funkciója- volt a tömeg mozgatásának is, a rendezőn kívül ez is elsősorban Somoss Zsuzsa művészi munkáját dicséri. A második rész cselekményének szálait a rendező már nem tudta annyira összefogni. František monológja és jelenete után lelassul, kihi- csaklik a játék tempója, s már nem tér vissza eredeti sodrásába. Kissé hosszúnak, már- már kioktatónak éreztem Beverley monológját is az előadás végén. A szereplők érdeme, hogy jó csapatmunkát nyújtottak. A rendezés koncepciójához Úri István igazodott legsikeresebben. Markáns arcélű, férfias, érzelmekben is gazdag Józsefet keltett életre. Burányi Ibolyát (Eszter) az előadás első részében éreztem hitelesebbnek, a tragikusabb részeknél már nem volt annyira meggyőző. Számunkra külön öröm, hogy a vendégként szereplő Holocsy István minden tekintetben egyenrangú társa volt a szereplőknek. Jól felépített, dinamikus alakítást láttunk tőle. Jól kamatoztatta énekési fel- készültségét, hanganyagát, kitűnően illeszkedett be a játékba. Neki is jelentős része van a sikerben. A többi szereplő közül a Manuelt alakító Nagy Sándor Tamás, továbbá Rupnik Károly (René) és Spányik Éva (Beverley) teljesítménye emelkedett ki. SZILVÁSSY JÖZSEF NYELVMŰVELÉS ÉS KIEJTÉSI VERSENY A X. Kazinczy Nyelvművelő Napok előtt A CSEMADOK Központi Bizottságának nyelvi szakbizottsága és a kerületi pedagógiai intézetek április 20—21-én a kassai (Košice) Slovan Szállóban immár tizedik alkalommal rendezik meg a Kazinczy Nyelvművelő Napokat. A csehszlovákiai magyar szellemi élet e jelentős rendezvénye azontúl, hogy az idén jubilál — az eddiginél színesebb műsort 'kínál a részt vevő pedagógusoknak, diákoknak és kult úrmunkásoknak. A rendezők — az SZSZK Oktatási Minisztériuma és a CSEMADOK — ez évben először összekapcsolták a nyelvművelő napokat és a kiejtési verseny országos döntőjét. Az országos kiejtési vetélkedő mintegy bevezetője lesz a Kazinczy-napóknak, minthogy már április 19-én sor kerül rá. A győztesek pedig — gazdagítva a műsort — fellépnek a Kazinczy-napok keretében. A X. Kazinczy-napok műsorának az is új eleme lesz, hogy az idén első ízben állítja reflektorfénybe a csehszlovákiai magyar irodalmat. Dr. Fábián Pál kandidátus, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának docense A csehszlovákiai magyar széppróza nyelvi arculata, Zala- bai Zsigmond, a bratislavai M adách Könyvkiadó vezető szerkesztője pedig A csehszlovákiai magyar költészet nyelvi arculata címmel tart előadást. A nyelvművelő napokon a rendezvény névadójának életéről és munkásságáról is megemlékeznek. Kazinczy Ferenc életműve és a magyar nyelv fejlesztésében végzett munkája címmel dr. Szathmá- ri István tanszékvezető egyetemi tanár előadását hallgathatják majd meg a résztvevők. A kétnapos rendezvényen a földrajzi nevek gyűjtéséről, valamint a szak- és a műfordítás elméleti kérdéseiről is szó lesz. Az előbbi témával Teleki Tiborné, .az utóbbival dr. Dénes Imre főiskolai adjunktus foglalkozik majd előadásában. A jubiláló, X. Kazinczy Nyelvművelő Napokra az eddiginél nagyobb számú résztvevőt várnak a rendezők. (k-sj 1979 [V. 19. 6 Popfesztivál Győrött Holocsy István sikeres vendégjáték Az előadás egyik jelenete (Domonkos Sándor felvétele)
