Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-19 / 92. szám, csütörtök

Kulcskérdés: HOGYAN? A PÁRTSZERVEZET KEZDEMÉNYEZÉSE # A PEDAGÓGUS TANÁCSOT AD, SEGÍT # MOZGÓSÍTÓ IFJÜSÁGI PROGRAM Igaza van a szőlásraondás- nak: a rossz hír szárnyon jár, a jó alig kullog. Közel tíz éve, hogy a ružomberoki Gyapot feldolgozó Üzemeik nemzeti vállalat pártszervezetének kez­deményezésére 15 évre • szóló, távlati konszolidációs tervet dolgoztak ki a vállalat gazda­sági, műszaki vezetői, s annak szerves része az ifjúsági prog­ram. Keveset hallottunk eddig erről a programról, pedig si kér ét, többek között ilyen té nyék jelzik: Az utóbbi öt évben saját erő­ből 500 lakást építettek, s azok zömét, mégpedig a 3—4 szobás lakásokat, 30 éven alu­li dolgozók kapták meg. Ha a fiatalok házasságot kötnek, egy hónapon belül kiilön szó bát kapnak a munkásszállóban. Olyat, melyben tv-készülék is található, melynek takarításá­ról, az ágypemű mosatását is beleértve, a szálló vezetősége gondoskodik. És a beköltöző fiatal házaspár joggal számít­hat arra, hogy másfél év múl­va önálló lakás iránti kérelmét is elintézik. Az utóbbi öt évben 19 ifjú sági akció fölött vállalt véd­nökséget a vállalat vezetősége. Több közülük, mint a pionírok síversenye, a fiatalok termé­szetjáró túrája a duklai emlék műhöz, országos jellegű volt. Jelenleg 36 védnökségi szer­ződésben vállalt feladat telje­sítésével segíti a vállalat veze­tősége az ifjúsági program megvalósítását. Szerződő fe leik: két ifjúsági- és pionírház, egy óvónőket képző szakkö­zépiskola, három ifjú techni­kusok állomása, tíz szakkör, Megalakulásának 25. évforduló ját ünnepli az idén a České Budéjovicei Kerületi Pionír- és Ifjúsági Otthon. A létesítmény­ben jelenleg 98 szakkör műkö­dik, ezek munkájában csaknem 1700 gyermek vesz részt. A ké­pen: az esztétikai nevelés szak­körét Marcela Proulová vezeti. (Felvétel: Z. Rubes — CSTK) tizenkét alapiskola pionírcsa­pata, nyolc ifjúsági sportklub. Ugyanakkor 42 főiskolás fia­talnak fizet ösztöndíjat a vál­lalat vezetősége az ifjúsági program céljainak megvalósí­tása végett.- Mi készteti Önöket erre? — kérdeztük Artúr Mydlo igaz­gató elvtárstól a helyszínen megrendezett, alkalmilag rög­tönzött s a j tóé r tok ez leien. — Tévődnek, ha azt gondol­lak, hogy csak azért tesszük, mert mostanában divatos szó­lamként sokan hangoztatják a fiatalokról való gondoskodás fokozását. Nekünk érdekünk ez. És elmondta, hogy az ifjúsá­gi program feladatait az olo- mouci szociográfusok felméré­seit, előrejelzéseit, a vállalat bővítési és modernizálási ter­vének céljait egyeztetve hatá­rozták meg. Utalt arra a tény­re, hogy a vállalat 0000 dol­gozójának 33 százaléka 30 éven aluli fiatal, viszont 40 százaléka 45 éven felüli, és ez az arány is jelzi: amit a fiata­lokért tesznek, az a vállalat egészének jól felfogott, saját érdeke. — Mi a magyarázata annak, nogy óvónőképző szakközép iskolát patronálnak és sok pe­dagógusjelöltnek fizetnek ösz­töndíjat? Erre a kérdésre Lýdia Ková­čova, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke egy érde­kes esetet ismertetve vála­szolt: — Egyik közeli munkatár­sunk fiának pályaválasztásáról volt szó. Tehetséges, jó rajzoló készséggel rendelkező fiú pá­lyaválasztásáról, aki a képző­művészeti szakkör tagjaként sok szép sikert ért el,, de gör­csösen ragaszkodott elképzelé­séhez, hogy ő grafikus lesz, természetet ábrázoló grafikus, hallani sem akart róla, hogy valamikor divattervezéssel fog­lalkozzon. Ekkor jöttünk rá, hogy pályaválasztásában döntő motiváló a pedagógus. Ha te­hát hatni akarunk a pályavá­lasztásra, elsősorban a pedagó­gust kell megnyernünk. Ez a magyarázata, hogy miért fon­tosak számunkra a pedagógu­sok. — Mutatkoznak-e nemzedéki ellentétek a fiatalok és az idő­sebbek között? — kérdeztük Milan Bardy mérnöktől, a párt- szervezet elnökétől. — Szó sincs ilyesmiről — válaszolt. — Ennek az a ma­gyarázata, hogy mi sohasem emlegetjük „Bezzeg a mi időnkben!" és nem kesergünk, hogy ' „Ilyesmiről szó sem le­hetett a felszabadulást kővető években", hanem egyszerűen tudtukra adjuk, hogy milyenek a lehetőségek, tanácsokkal szolgálunk, a többi u fiatalok dolga. Megkérdeztük tehát Pavol Katrľsček elvtárstól, a SZISZ vállalati szervezetének elnö kétől: — Milyen a fiatalok aktivi­tása? — Önmagunkat ts becsap­nánk, ha dicsekednénk. Vi­szont ha tárgyilagosak mara­dunk, szólunk hibáinkról, fo­gyatékosságainkról is, jobb lesz nekünk, mert segíteni fog­nak. Tájékozta fásában megá 11 api totta, hogy a szervezettség át­lagosan csak 60 százalékos. Főleg a?, utóbbi években létesí­tett üzemekben, elsősorban a lévai (Levice) üzemben kell többet törődni a fiatalok to­borzásával. — A • szociográfusokkal együttműködve felmértük az ifjúsági akciók hatékonyságát — magyarázta —és megállapí toltuk, hogy azok sikerének oka csák harmincnyolc száza­lékban a spontánul megnyilvá­nuló érdeklődés. Döntő ok a szervezettség, valamint az eb­ből következő ösztönzés. Tanulságos az igazgató ösz- szegező, értékelő véleménye: — Az ifjúsági program, ha feladatait helyesen, jól hatá­rozzak meg, nem vágyálmokat kerget, hanem a helyzet adta lehetőségekre épít, akkor nagyszerű dolog. Olyan nagy­szerű, melyért érdemes annak küzdeni, aki tudja, hogy mit akar a holnaptól. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy kulcskérdése: hogyan? Ezért tetszik nekünk, időseb­beknek, hogy a fiatalok átvet­ték módszereinket. Az igazgató felállt. Röpke pillantást vetett az ifjúsági szervezet elnökére. Észrevet­tem azt is, hogy milyen tekin­tettel nézett az vissza reá. Ahogyan a fiú tekint az apá­ra. Nemcsak a hallottak, ez is megadta a választ a kulcskér­désre. HAJDÚ ANDRÁS Kommentáljuk KÖZPONTI FELADAT Á CSKP KB 13. ülése tartalmával összhangban a mező­gazdaságban és az élelmiszeriparban a pártmunkának mindenekelőtt a belső tartalékok mozgósítására kell irá­nyulnia. Szükséges, hogy a kommunisták élen járjanak a gazdaságtalanság és a termelési veszteségek elleni küzde­lemben. Ebben pedig sok függ az alapszervezetek tevékeny­ségétől. Az elnökség jelentése a Központi Bizottság 13. ülé són leszögezte: „A pártszervezeteknek mindenütt élénk po­litikai aktivitást kell kifejteniük és példás kapcsolatban kell állniuk a dolgozókkal. A taggyűlések legyenek kap csolatban az éietteí, birálnan értékeljék az eredményeket, reagáljanak az időszerű kérdésekre, a kommunistákat ve­zessék a problémák megoldására és fegyverezzék fel okét a tiimegpolitikai munkára.“ Rendkívül nagy fontosságot tulajdonított a Központi Bt zottság legutóbbi ülése a pártcsoportok munkájának, a kommunisták arányos széthelyezésének az egyes munka­területekre, valamint a tagság gyarapításának, illetve fia­talítása kérdésének. Örvendetes, hogy a CSKP XV. kongresszusa óta a mező gazdaságban dolgozó kommunisták száma mintegy 15 ezer rel, az élelmiszeripari dolgozóké pedig mintegy 35U0~zal emelkedett. A mezőgazdaságban jelenleg 145 000, az élel­miszeriparban 31 000 párttag dolgozik. Annak ellenére, hogy a pártba túlnyomórészt fiatal munkásokat, szövetke­zeti dolgozókat vettek fel, síik tennivaló vár még a tagság összetételének javítása terén az alapszervezetekre. Ez min­denekelőtt abból adódik, hogy egyes helyeken kevés a kommunista, számos fontos munkahelyen pedig —• mint arra az elnökség beszámolója is felhívta a figyelmet — egyáltalán nincsenek párttagok. Mindenekelőtt az állattenyésztésben kell céltudatosan előkészíteni a legkiválóbb fiatal dolgozókat, főként a nőket, a pártba való felvételre. Azért elsősorban a nőket, mert az állattenyésztésben dolgozók 75 százaléka nő. A nők politikai, társadalmi aktivizálásának kérdése persze szoro­san összefügg a szolgáltatások javításával és mindazoknak a feltételeknek a megteremtésével, melyek elengedhetet­lenül szükségesek ahhoz, hogy mindennapi munkájuk és családi gondjaik mellett jusson szabad idejük a közösség érdekeit szolgáló tevékenységre is. Gyakran azonban a feladatokkal való bátrabh és céltudatosabb megbízás hiánya okozza a nődolgozók társadalmi-politikai passzivitását. Nem szabad megfeledkezniük a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozó pártalapszervezeteknek a poli­tikailag fejlett technikusokról sem. Ezzel kapcsolatban a KB Elnökségének beszámolója kiemelte: „Több párttagot kellene felvenni a fiatal, politikailag fejlett technikusok közül is, főképpen azok közül, akik mindennapos kapcso latban állnak a dolgozókkal, s ily módon munkájukat és gondolkodásmódjukat a legjobban befolyásulják. Csupán néhány olyan tényezőre hívtuk fel a figyelmet, melyre a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban tevé­kenykedő pártalapszervezeteknek az elkövetkező időszak­ban megkülönböztetett gondot kell fordítaniuk, hogy a pártmunka állandó tökéletesítésével, akcióképességük sziin felen növelésével hozzájáruljanak a társadalomnak a mező­gazdaság és az élelmiszeripar termelésével szemben tá­masztott egyre növekvő igényei kielégítéséhez. FÜLOP IMRE Aranykalász igényesen szerkesztett diaktop Boldog büszkeséggel tekint a földművelő ember nyár ide­jén a ringó búzatáblára, mely­nek kalászait aranysárgára ér­lelte á perzselő nyári nap. Ha­sonló Pálinkás Tiborné tanár­nő tekintete is, amikor elém teszi az Aranykalász című diáklapot, amely az Ipolysági (Sahy) Középfokú Mezőgazda- sági Szaktanintézet falai kö­zött érlelődött elismerést ér­demlő, érdekes és tartalmas kiadvánnyá. Az Aranykalász termő tala­„Csak s z ó Ij a t © k... !6Í A nemzedékek összefogása # Felajánlások az SZNF 35. évfordulója tiszteletére Segítőtársak: a kommunisták A SZISZ perbetei (Pribeta) szervezetének legutóbbi taggyű­lésén részt vett Papp Benő elv­társ, a hnb elnöke is. Érdeklő­déssel hallgatta végig Szabó Irén elnök beszámolóját. Köz­ben szerényen, mosolyogva, fejbólintással jelezte, mindenki tudtára adta, hogy tetszik ne­ki a beszámolónak az a része, moly a fiatalok tennivalóinak egyikél ezekkel a szavakkal ha­tározta meg: — Az idén, a nemzetiközi gyermekévben, illik a szoká­sosnál többet tenni a pioníro­kért. Jó a kapcsolatunk, együtt­működésünk a pionírcsapattal, de ezt úgy tehetjük még haté­konyabbá, ha részt veszünk munkájukban. Sokan közülünk már most insturktorok a pio­nírcsapatban. Szeretnénk azon­ban elérni, hogy minden raj­nak olyan instruktora legyen, aki fiatal, aki a Szocialista If­júsági Szövetség tagja. — Nekünk, kommunistáknak, — mondotta —, nagyon tetszik, hogy értitek a nemzedékek ösz- szefogásánaik politikai Jelentő­ségét. Felszólalásában ugyanakkor megköszönte az ifjúsági szerve­zet tagjainak részvételét, mun­káját a faluszépítő akciókban, a mozi felújításának munkála­taiban, az óvoda építésében. Megdicsérte a vezetőséget a politikai nevelőórák rendszere­sítéséért, vagyis a politikai ne­velés sajátos, helyi módszeré­nek sikeres alkalmazásáért. Az ifjúsági tánccsoportok tevé­kenységét is dicsérő szavaikkal méltatta. Tetszett a fiataloknak a rö­viden elmondott, tárgyilagos értékelés, a biztatás. És mint­ha csak választ kívánt volna adni erre az ifjúsági szervezet elnöke, mindjárt bejelentette a fiatalok vállalását, melynek teljesítésével köszönteni kíván­ják á Szlovák Nemzeti Felke­lés 35. évfordulóját. A vállalás főbb pontjai: — a községfejlesztési mun­kálatok során 600 órát dolgoz­nak, — mindegyik faluszépítő ak­cióban tevékenyen részt vesz­nek, — a mezőgazdasági csúcs- munikák idején segítséget nyúj­tanak a földmfívesszövetkezet dolgozóinak, — rendbehozzák a szovjet hősök síremlékét. A vitában azt is megbeszélték a fiatalok, hogy a többi felada­tot miiként, milyen módon, kik­kel együttműködve fogják tel- jeíteni. Részletesen foglalkoz­tak azzal a kérdéssel is, hogy a pionírcsapatban működő fia­taloknak mit kell tenniük, ha eredményesen kívánnak tevé­kenykedni. Papp Benő elvtárs, a hnb el­nöke megígérte: a helyi párt- szervezet tagsága, a nemzeti bizottság tanácsa, a földműves- szövetkezet vezetősége és má­sok is segítik a fiatalokat. — Ahogyan ti — mondotta többek között — .kötelessége­teknek tartjátok, hogy segítse­tek a pioníroknak, úgy mi is szívesen támogatjuk, segítjük célratörő munkátokat. Mi, kom­munisták elsősorban. Csak szól­jatok .. .1 A fiatalok megértették: ha nemes célokért, községük fel­virágoztatásáért, a gyermekek javáért küzdenek, a kommunis­táik segítségére joggal számít­hatnak. MICSINAI JÓZSEF ja az iskola, a szaktamntézet Növendékei az ország különbö­ző területeiről verbuválódnak, mert Szlovákiában középkáde­reket növénytermesztésre szako­sított mezőgazdasági gépészeti tagozaton csak ebben a két­nyelvű iskolában képeznek. A magyar tanítási nyelvű tagoza­ton az idén 33 fiatal érettsé­gizik. Ok bentlakó diákok, de sok felnőtt is tanul a dolgo­zók iskolájában. Mások a sza­kosító iskola osztályaiban ta­nulnak. A diáklap kiadását az iskola pártszervezetének tagjai az if­júsági szervezet vezetőségével egyetértve, az irányelveket kö­zösen meghatározva szorgal­mazzák. Főszerkesztő Pölhös Imre pedagógus, a diákotthon főnevelője. A szlovák nyelvű kiadvány tanár-felelőse Lupták Mártonná, a magyar nyelvűé Pálinkás Tiborné. Rajtuk kívül még négy-négy diák a szer­kesztő bizottság tagja. Közü­lük Szliacky Etelka, második osztályos tanuló már magabiz­tosan tevékenykedik, de mel­lette az elsősök is egyre több és nagyobb gyakorlatra tesz­nek szert. Az Aranykalász legutóbbi száma új köntösben, a nitrai nyomdában készült borítólap­ban jelent meg. így külseje is vonzó, érdekes. A színes tarta­lomról azonban nemcsak a szerkesztő bizottság gondosko­dik, hanem a tudósítók köre is. Az iskolában uralkodó egészséges légkör és interna­cionalista szellem hatásaként a tudósítók körének névsorában mind a szlovák, mind a ma­gyar tanítási nyelvű tagozaton tanuló diákok nevei megtalál­hatók. Több tudósító pedig a dolgozók iskolájának tanulója. A diáklap tartalma hűen tükrözi az iskola, az ifjúsági szervezet életét. Cikkeiből, be­számolóiból kitűnik, hogy az utóbbi hetekben a vers- és pró­zamondók körében különösen nagy a sürgés-forgás. Verseny­re készülnek. Már hagyoma nyos, hogy részt vesznek a sza­való-, a kiejtési és a politikai ismereteket felmérő versenye­ken. Mindig jelen vannak a szaktanintézetek és középisko­lások erőpróbáin. Sőt, a ma­gyar anyanyelvű növendékek a szlovák anyanyelvűekkel egy vonalban állnak rajthoz — s nem is eredménytelenül. A városi nemzeti bizottság­nak a középiskolások számára kiírt, politikai témájú verse- rfyén a szaktanintézet magyar osztályainak növendékei a szlovák tanítási nyelvű gijnmá zium diákjai előtt, az első he­lyen végeztek. A szaktaninté­zetek legfelsőbb szintű verse­nyén szavalásban Anna Bitalo- vá lett az első. Ezen felbuzdul­va a magyar tanítási nyelvű osztályok diákjai elhatározták: a jövőben ők is nekivágnak. Beneveznek ebbe az akcióba is. A diáklapot a szülők is segí­tik, a kiadás költségeihez való hozzájárulással és a lap ter­jesztésével. A Szülők és Iskola­barátok Szövetsége szervezeté­nek plenáris ülésén saját kéz deményezésére indított „Az is- kola a szülőkért — a szülök az iskoláért“ akció keretében Igaz, hogy az iskola átépítésé­vel, átalakításával kapcsolatos munkák garmadát látva, első­sorban társadalmi munkát vál­laltak a szülök, de nem feled keztek meg a diáklapról sem. Kezembe került néhány írás­ban tett nyilatkozat. A kémén- di (Kamenín) Dávid Sándor például 34 óra, az egegi (Ho- kovee) Kelő László, az ipoly- balogi (Balog n. IpTom) Pados Imre 16—16 óra társadalmi munka végzését vállalta. Ok, akárcsak a többi szülő, egy­ben támogatói és terjesztői is a diáklapnak. Bátran mondhatjuk: a szülői ház melege is kedvezően hoz­zájárult ahhoz, hogy a diáklap, az Aranykalász olyan legyen, 1979. melyre a földművelő ember boldog büszkeségéhez hasonló ív. 19. pillantással tekinthet mind­egyik szerkesztője, mindegyik « olvasója. KODAY BERTA ^

Next

/
Thumbnails
Contents