Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-18 / 91. szám, szerda

DÖNTŐ FORDULAT

Irta; Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára

Tíz év telt el Csehszlovákja Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1969 áprilisi ülés© óta, amely a párt élére Gustáv Husák elvtársit választotta meg. Ezzel megnyílt <12 út a CSKP marxista—leninista vezetőségének kialakításához, ahhoz, hogy kivezessük a pártot és a társa dalmat abból a mély válságból, amelybe a jobboldali opportunista és antiszooialista erők juttatták.

Az elmúlt évek elég lehetőséget adnak ahhoz, hogv teljés felelősség gél levonjuk a következtetést: a

CSKP Központi Bizottságának 1969 áprilisi ülése pártunk történetének egyik legfontosabb mérföldköve. E fontos esemény a CSKP V, kong- reszusának előkészületeivel hasonlítható össze, amikor a párt élére Kle>- ment Gottwald került. A két időszaknak sok a közös vonása. Mindkét esetben -r- ha nagyon eltérő belső és nemzetközi körülmények között is és ha egészen mások voltak is a feladatok — határozott és kompromisszum nélküli küzdelmet keliett vívni a jobboldali opportunizmussal és revi- zionizmussal a párt forradalmi jellegéért, azért, hogy teljesíteni tudja forradalmi küldetését. Akkor, ötven évvel ezelőtt a helyes út megtalálá sában segített pártunknak a Kommunista Internacionálé. 1968-ban, amikor a jobboldali opportunisták és a szocia listáéi lenes erők Csehszlovákiában magának a szocializmusnak a létét veszélyeztették, amikor a legtöbb fontos pozíció a kezükben volt, nem maradt más hátra, segítséget kellett kérni a szocialista országok testvérpártjaitól a szocialista vívmányok megmentéséhez. Az idejében jött internacionalista segítség megakadályozta a polgárháborút, gátat vetett a nemzetközi és a belső reakció felforgató tevékenységének, de nem tudta megoldani a párt és a társadalom válságát. Ezt a feladatot teljes felelősséggel a marxista—leninista erőknek, az igazi hazaiiaknak és az internacionalistáknak keilett vállalniuk.*

Nehéz és bonyolult folyamát volt e-a. Elég megemlíteni, hogy a párt ereje a jobboldali opportunista vezetőség tevékenysége miatt felbomlott. A kormányban az állami apparátusban, a Nemzetgyűlésben, a Nem zeti Front szervezeteiben és más intézményekben továbbra is azok töltötték be a kulcsfontosságú tisztségeket, akik a csehszlovákiai társa dalmat a szakadék szélére vitték. A politikai rendszer bomlásnak Indult, és a népgazdaság súlyos károkat szenvedett. A sajtó, a rádió és a televízió vezetőségében a tisztségek többsége a jobboldaliak kezén maradt, akik szándékosan bizonytalanságot és feszültséget okoztak. A nép nagyon nehezen tudhatta meg az igazságot az akkori helyzetről.

A jobboldal pozícióinak leépítésében és mindazon becsületes kommunisták és állampolgárok megnyerésében, akik átmenetileg ingadoztak, fontos szerepet kellett betöltenie a marxista—leninista erők politikai szervező munkájának. A CSKP Központi Bizottságától kezdve egészen az alapszervezetekig ezek az erők bonyolult küzdelembe kezdtek a jobboldali opportunizmussal és revi- zionizmussal.

A leninista kommunisták elvhű,

határozott és fáradhatatlan harca

kezdte meghozni gyümölcsét. A CSKP KB 1968 novemberi ülésén a jobboldal képviselőivel' folytatott éles politikai vitában sikerült elfogadtatni

azt a nyilatkozatot, amely szerint a pártban a legfőbb veszély a jobboldali opportunizmus. Énnek nagy jelentősége volt a válság leküzdéséhez vezető úton. A marxista—leninista erők a jobboldallal vívott további küzdelmük során a novemberi nyilatkozat határozataira, tehát a párt Központi Bizottságának kötelező érvényű határozatára támaszkodhattak, s ezzel felgyorsíthatták a politikai differenciálódás folyamatát a párton belül.

A jobboldal képviselői érezni kezdték, hogy egyre szűkülnek manőverezési lehetőségeik. Minden erejükkel igyekeztek gyengíteni a marxista— leninista erők előrenyomulását és ezzel elodázni csődjüket és teljes vereségüket. Semmi sem volt számukra szent és sérthetetlen. Azt az elvet követték, hogy minél nagyobb a baj, annál jobb. Olyan kölcsönvett értékekkel, mint a szabadság, demokrácia, szuverenitás igyekeztek leplezni valójában önző és szocialistaellenes érdekeiket. A demokratikus centralizmus minden elvével ellentétben jártak el. Ahogy a határozat elfogadását ■ igyekeztek megakadályozni a novemberi illésen — még azt is javasolták, hogv azt előbb a felsőoktatási intézményekben vitassák meg —, ugyanúgy nem tartották a maguk számára kötelező nek a már jóváhagyott határozatot, s állandóan szabotálták teljesítését. Az volt a céljuk, hogy szüntelenül bomlasszák a szocialista rendszert, elmélyítsék- a káoszt a gazdasági életben, egymás után idézzenek elő politikai válságokat, és kifárasszák a tömegeket, hogy minél könnyebben be lehessen őket csapni, s feszültté tegyék szövetségeseinkkel való

kapcsolatainkat.

Ez a hazárdjáték azonban már nem vezethetett sikerre. Az emberek egyre sürgetőbben követelték, hogy olyan utat kövessünk, amely biztosítja a szocializmus alapvető értékeinek megőrzését. És amikor 1969 márciusának végén Prága és több más város utcáin az ellenforradalmi elemek újabb provokációkat követtek el, a becsületes kommunistákban és a lakosság széles rétegeiben megérett az a meggyőződés, hogy eljött az a perc. amikor határozott csapást kell mérni a jobboldalra, és meg kell szüntetni nép-, nemzet- és szocialis- taellenes politikáját.

A helyzetet nem lehetett megoldani anélkül, hogy új vezetőt nevezzenek ki a pórt élére, ahol eddig Alexander Dubček állt. Kevés politikusnak volt lehetősége tudatosítani felelősségét és jóvátenni az általa elkövetett tragikus hibákat és tévedéseket, mint neki. Csakhogy — amint <¥2 bebizonyosodott, — nem tudta és meg sem próbálta magát kivonni a jobboldal hatása alól, így továbbra is akadályozta a konszolidálás folyamatát. Védelmébe vette a felfor- galókat és a szocialistaellenes elemeket, rágalmazta a marxista—leninista erőket, minden eszközzel igyekezett lehetetlenné tenni és megakadályozni, hogy terjesszék a párt és az ország igazi helyzetével kapcsolatos igazságot.

A CSKP Központi Bizottságának 1969 április 17-ére eredetileg más céllal összehívott ülése kénytelen volt megváltoztatni a tanácskozás napirendjét: felmentette tisztségéből

az addigi e'lső titkárt, és a párt élére Gustáv Husák elvtársat választotta meg. Egyidejűleg megszüntette a CSKP KB Végrehajtó Bizottságát és újjászervezte Elnökségét, ezzel megkezdődött a jobboldal képviselőinek kizárása a párt vezető szerveiből. A jobboldali opportunisták a Központi Bizottságban így a marxista—-leninista erőkkel való döntő politikai összecsapásban vereségei szenvedtek.

Husák elvtárs megválasztása nem volt véletlen. Személyében a párt legmagasabb tisztségébe politikailag és elméletileg felkészült és tapasztalt marxista került, aki sok nehéz helyzetben bizonyította kommunista elszántságát és meggyőződéséi, nagy erkölcsi erejét. Annak ellenére, hogy a múltban igazságtalanul bántak vele, megőrizte őszinte viszonyát a kommunista párthoz és a szocializmushoz. Husák elvtárs megválasztásával a párt azt a politikust nevezte ki újra élére, aki ismeri a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, és a dolgozó nép akaratával összhangban cselekszik, fenntartás nélkül odaadó a marxizmus—leninizmus és a Szovjetunióval való barátság eszméi iránt, s aki egyúttal hű hazafi és internacionalista.

Egész pártunk mozgató erejévé váltak Husák elvtársnak a CSKP KB áprilisi ülésén elmondott szavai: „Nem adjuk fel marxista pozícióinkat, egy tapodtat sem engedünk az e nemzetek életében döntő kérdések megoldásában. Nem fogunk meghátrálni semmilyen ellenséges erő, a szocialistaellenes erők, a jobboldali elemek elől“. Fő feladatként ezt jelölte meg: „El kell vezetnünk népünket, köztársaságunkat a nyugalmas napokhoz, a nyugalmas élethez“.

Azzal, hogy Husák elvtárs a CSKP vezető tisztségébe került, megkezdődött a párt marxista—leninista vezetésének kialakulása, amely vezetés támadásba ment át a jobboldal hatalmi pozíciói ellen, és egyidejűleg lerakta a párt és a társadalom

egészséges fejlődésének alapjait. Az új feladatok teljesítése ugyanis meg követelte, hogy a CSKP foglalkozzon az 1968—69-es válsággal, rámutasson az ebben az időszakban végbement folyamatokra, és levonja a tanulságokat a jövőre nézve. Ezt a követelést nemcsak a CSKP tagjai támasztották, hanem egész népünk, ez volt a kötelességünk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal szemben. Pártunk ezt a feladatát a A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban bekövetkezett válság tanulságai című dokumentum kidolgozásával teljesítette.

A legfontosabb feladat a párt marxista—leninista jellegének, egységének és akcióképességének helyreállítása volt. A pártnak meg kellett tisztulnia azoktól, akik elárulták, kudarcot vallottak, nem állták meg a helyüket, és azoktól, akik passzívak maradtak.

Nagyon határozottan visszaadta a CSKP vezetősége a szocialista demokrácia és a proletár internacionalizmus fogalom helyes tartalmát. A válság leküzdése során bebizonyosodott, hogy nem lehet demokrácia szocializmus nélkül, és csak a nép- liatalom megszilárdításával lehet az igazi demokráciát fejleszteni. A jobboldaltól eltérően, amely a csehszlovák külpolitika saját irányvonalának jelszavával valójában el akart szakadni a testvéri szocialista országoktól, a CSKP 1969 áprilisa után helyreállította és megszilárdította a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátság és együttműködés internacionalista szálait. Csehszlovákia ismét a szocialista közösség szilárd láncszeme lett. Pártunk számáfa idegen a szuverenitás és a függetlenség hamis, az osztályszempontokat figyelmen kívül hagyó magyarázata. A CSKP nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyítja, hogy tiszteletben tartja az ország szuverenitását és függetlenségét. A testvéri szocialista országokkal való egységben, a nemzetközi kommunista és

munkásmozgalommal való szolidaritásban látja pártunk és egész népünk nemzeti szabadságunk szilárd biztosítékát.

Az antikommunisták és szövetségeseik, a reális szocializmus ellenfelei nem bocsátják meg, hogy elég

erőt találtunk ahhoz, hogy leküzdjük a mély válságot, és helyreállítsuk szocialista társadalmi rendszerünk alapvető értékeit. Az imperialista

reakció ezért pártunkat és hazánkat gyűlölködő támadások céltáblájává tette. •

Az akkori helyzet mélyebb objektív értékelése nélkül, a múlt és a jelen elfogulatlan összehasonlítása

nélkül nehéz megérteni, mennyire bonyolult, áldozatokkal teli, de sikeres küzdelmet vívott pártunk 1969 áprilisa óta. Csehszlovákia Kommunista Párija senkitől sem követeli meg, hogy megváltoztassa az 1968—

1969-es válságról vallott véleményét. Nézetünk szerint azonban mindenki, aki véleményt akar mondani az akkori csehszlovákiai válságról és megoldásának módjáról, igyekeznie kell a valódi objektív igazságot megismerni.

A múlthoz csak azért térünk visz- sza, hogy tanulságokat vonjunk le. Fő erőfeszítésünk a jelen és a jövő alapvető feladatainak teljesítésére összpontosul. Elsőrendű nemzeti és internacionalista kötelességünknek tartjuk a fejlett szocialista társadalom további sikeres építését, azt, hogy az emberek életét még jobbá és gazdagabbá tegyük, hogy még meggyőzőbben kifejezésre jusson a reális szocializmus minden vívmánya. A szocializmus fejlesztésének megbízható útmutatója pártunk programja, amelyet a CSKP XV. kongresszusa hagyott jóvá, ez az egész nép programjává vált, és sikeresen valósul meg. „Erőnket, biztonságérzetünket és derűlátásunkat népünk magatartásából, a pártba helyezett bizalmából és politikánk aktív támogatásából merítjük, ezért hisszük, hogy a következő években is sikeresen teljesítjük a ránk váró feladatokat“, jelentette ki Husák elvtárs 1978 márciusában, a CSKP KB 11. ülésén.

Nemzeti, szociális és állami biztonságunk szilárd támasza a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval való szövetség, barátság és szoros együttműködés. E barátság fejlesztése és erősítése megfelel nemzeteink

létérdekeinek. A népünk és a szovjet nép közti testvéri együttműkö dés fejlesztésének és elmélyítésének új ösztönző erőt adott a Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, népünk nagy barátja vezette szovjet párt- és kormányküldöttség tavalyi csehszlovákiai látogatása. Büszkék vagyunk arra, hogy a sokoldalú csehszlovák —szovjet kapcsolatok a szocialista internacionalizmus gyakorlati érvényesítését példázzák.

Igyekszünk minél hatékonyabban hozzájárulni a Varsói Szerződés tagállamai külpolitikájának egyre szorosabb és termékenyebb egybehangolásához. A CSKP KB és a kormány egyhangúlag jóváhagyta a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Tes- tiiiete tavaly Moszkvában megtartott létfontosságú határozatait, mert összhangban állnak nemzeteink érdekeivel. E határozatokat konkrét cselekedetekkel valósítjuk meg.

Osztjuk a testvéri szocialista országoknak azt a nézetét, hogy a kínai vezetők kalandorpolitikájá rendkívül veszélyes. E politika lényegének magyarázatával már régen bizonyítjuk, hogy aki a szovjetellenesség és a szocialistaellenesség útjára tér, aki elárulja az imperialistaellenes harcot, az a legsötétebb reakcióval kerül egyre jobban szövetségbe. Kínának a szocialista Vietnam ellen indított fegyveres agressziója újra bebizonyította, hogy a pekingi vezetésnek semmi köze a szocializmushoz Ez nem volt ugyanis két szocialista ország fegyveres konfliktusa, hanem a kínai maoista vezetők, akik elárulták a szocializmust, hitszegő támadása a szocializmust a marxizmus— leninizmus elvei alapján építő vietnami nép ellen. Nem fogjuk sajnálni erőinket arra, hogy leleplezzük a kínai vezetés hitszegő agresszív politikáját, mert ez a politika komolyan veszélyezteti a szocializmust, a világbékét és a haladást.

A haladás és a reakció erőinek nemzetközi küzdelme még távolról sem ért véget. Az imperializmus egyre jobban visszaszorul, de nem adja fel könnyen azt a törekvését, hogy megállítsa a történelem kerekét. A bonyolult nemzetközi helyzet ezért megköveteli, hogy a szocialista országok, a nemzeti felszabadító mozgalmak, a kommunista pártok és az összes haladó és demokratikus erők intenzívebbé tegyék imperialistaelle^ nes harcukat ős az imperializmus újdonsült kínai szövetségesei elleni küzdelmüket. „Célunk a tartós béke és biztonság“ — jelentette ki Leonyid Iljics Brezsnyev nemrég választási beszédében,“ a tartós béke és a világ minden országának békés együttműködése. E cél eléréséért fáradhatatlanul harcolni fogunk, nem sajnáljuk erőnket és energiánkat.“ Brezsnyev elvtárs beszédét mély bölcsesség és humanizmus, a nemzetközi helyzet pontos elemzése és a békés élet megszilárdítására irányuló több új kezdeményező javaslat jellemezte, s ez mély benyomást tett Csehszlovákia népére ugyanúgy, mint a világ minden országának népére.

A CSKP KB 1969 áprilisában megtartott ülése óta eltelt tíz esztendő megszilárdította bennünk azt a hitet, hogy az akkor megkezdett út helyes. Erről tanúskodik harmonikus gazdasági fejlődésünk és a lakosság élet színvonalának emelkedése. Mindez Csehszlovákia Kommunista Pártja helyes politikájának és népünk nagyfokú elkötelezettségének eredménye. Erről tanúskodnak azok a sikerek, amelyeket szocialista rendszerünk megszilárdításában, a dolgozó nép hatalmának kiszélesítésében, nemzeteink és nemzetiségeink egységének és a széles körű szocialista demokráciának elmélyítésében, a kommunista eszmék pozícióinak és befolyásának erősítésében értünk el. Nem utolsósorban erről tanúskodik Csehszlovákia szilárd nemzetközi helyzete, amelyet a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szövetségnek köszönhetően értünk el. Az 1969 áprilisa óta eltelt időszakot joggal sorolhatjuk a szocialista országépítés történetének legsikeresebb időszakai közé. Ezen az úton, a leninizmus útján haladunk továbbra Is népünk javára, a szocializmus és a béke javára.

(Megjelent a moszkvai Pravdának, az SZKP KB központi lapjának április 17-i számában)