Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-12 / 60. szám, hétfő
Eredmények és táviatok szocialista mezőgazdaságunk fejlődésében Oj és igényes feladatok küszöbén ÍRTA: JÚLIUS VARGA, A CSKP KB OSZTÁLYVEZETŐJE 1979. III. 12. Ez az év mezőgazdaságunk számára jelentős évforduló. A CSKP IX. kongresszusának irányelvei alapján, s a lenini szövetkezeti terv alapél veinek szellemében, harminc évvel ezelőtt kezdődött a csehszlovák mezőgazdaság átépítése szocialista nagyüzemi termeléssé. A csehszlovák mezőgazdaság fejlődésének ehhez az új szakaszához a csehszlovák dolgozó népnek a reakció felett aratott győzelme teremtette meg az alapot 194Ö februárjában. A csehszlovák mezőgazdaság szó cialista átépítésének elkerülhetetlensége az ország dolgozóinak objektív szükségleteiből indult ki. Az elaprózott kisüzemi mezőgazdasági termelés képtelen volt tartósan biztosítani az élelmiszerek és a mezőgazdasági nyersanyagok növekvő szükségletét, s a munkatermelékenység alacsony színvonala következtében körülbelül két és negyedmillió dolgozót kötött le. A mezőgazdaság kisüzemi jellege ellentétben volt az egységes és tervszerűen fejlődő szocialista gazdaságra támaszkodó szocialista társadalom felépítésének céljaival. Az elmúlt harminc év alatt a földművesek határtalan áldozatkészsége, a munkásosztály és az egész társadalom segítsége következtében sikerült kiépíteni a mezőgazdasági nagyüzemi termelés hatalmas anyagi-műszaki alapját, bevezetni a termelés és a munka új, ipari módszereit. A szocialista termelési viszonyok győzelme minőségi változáshoz vezetett a munkás paraszt szövetség tartalmában, valamint a mezőgazdaságnak a társadalomban betöltött helyzetében, Csehszlovákiában a szocialista társadalom építésének marxista—leni- nista elméletének helyes érvényesítésével, amelynek a lenini szövetkezeti terv elválaszthatatlan tartozéka valamint a szovjet tapasztalatok kihasználásával történelmileg rövid időn belül sikerült megvalósítani a nagy műt — létrehozni a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelést. A mezőgazdaság állóeszközeinek értéke 1948 óta több mint négyszeresére, a termelés volumene több mint kétszeresére, a munkatermelékenység pedig négy és félszeresére nőtt. A mezőgazdaság szocialista átépítése folyamán létrejött a szövetkezeti földművesek új osztálya. Az elért eredmények egyre jobban visz- szatükröződnek lakosságunk szükségleteinek kielégítésében, a falu és a mezőgazdasági dolgozók életének fejlődésében. A CSKP XIV. kongresszusa — jelentős határkő Mezőgazdaságunk és az egységes földművesszövetkezetek fejlődésében különösen a CSKP XIV. kongresszusa után értünk el kiemelkedő eredményeket. Ebben az időszakban, amelyre a termelőerők célszerű fejlődése, a koncentráció és a termelési szakosítás elmélyítése, a kooperációs és az integrációs kapcsolatok fejlődése volt a jellemző, a mezőgazdasági termelés folyamatosan és dinamikusan növekedett, sikeresen teljesítette feladatait a lakosság élelmezésében. Aránylag rövid Időn belül sikerült teljesíteni a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött feladatot — saját forrásainkból fedezni az - élelmiszerfo- gyasztás növekedési többletét, s ezután mezőgazdaságunk még igényesebb feladatot vállalt magára — az önellátás fokozatos elérését a szemesek termesztésében, s növelni az önellátás mértékét az élelmiszerfogyasztásban. A CSKP KB 1975-ös októberi ülése a lehetőségek elmélyült és komplex elemzése alapján célul tűzte azt az utat, amely szocialista mezőgazdaságunk korábbi sikeres fejlődésének logikus folytatása volt. A XIV. párt- kongresszus óta eltelt időszakban tovább növekedett mezőgazdaságunk anyagi-műszaki alapja. Az állóeszközök értéke az 1970-es 119 milliárd koronáról 1978-ban 180 milliárd koronára nőtt, s az egy mezőgazdasági dolgozóra eső műszaki ellátottság több mint 50 százalékkal növekedett. A mezőgazdaság korszerűsítését új, nagy teljesítményű gépesítési eszközök. szállítása segítette elő, kiegészültek a fő mezőgazdasági munkák technológiai gépsorai. Az utóbbi két ötéves tervidőszakban új típusú, nagyobb teljesítményű gabonakombájnok váltották fel a régi típusú gépeket, s a traktorpark is nagyobb teljesítményű traktorokkal bővült. A mezőgazdaságban egy teljesen új ágazat létesült, a forrólevegős szárítás és a takarmánypogácsák készítése. Lényegesen megnövekedett a takarmányipar gyártási kapacitása, amely ma több mint 7,5 millió tonna takarmánykeveréket készít évente. Az állattenyésztésben nagy teljesítményű objektumok épülnek, amelyek magas szintre emelik a munka termelékenységét. Az utóbbi években a termelés növelését a fokozottabb mértékű kemi- zálás is jelentősen elősegítette. Az 1 hektár mezőgazdasági területre juttatott tiszta tápanyag mennyisége az 1970 es 174 kg-ról 1978-ban 253,6 kg-ra nőtt, s a növényvédelmi vegyszerek szállítása is növekedett. A ke- mizálás a további években is a mezőgazdasági termelés intenzív és hatékony növelésének egyik döntő tényezője marad. A termelőerők fejlődésében és a társadalmi munkamegosztás elmélyülésében kifejező minőségi változásokhoz vezetett a mezőgazdasági termelés koncentrálásának és szakosításának folyamata. Ez különösen gyors ütemű volt a kerületi koncentráció növelésében, ami feltételeket teremtett a termelés szakosításához. Az efsz-ek száma az 1971-es 6200 ról a jelenlegi 1779-re csökkent, az egy efsz-re eső átlagos mezőgazdasági földterület nagysága pedig 638 hektárról 2426 hektárra nőtt. Az egységes földművesszövetkezetek jelenlegi nagysága elegendőnek bizonyul a következetes (rállalaton belüli szakosításhoz a termelés legfontosabb szakaszain, valamint a vállalatok közötti kooperáció nagyobb arányú fejlesztéséhez is. Ennek keretei között fokozatosan kibontakozik az agrokémiai központok tevékenysége is, amelyekből már 101 van üzemben, továbbá a közös mezőgazdasági vállalatok tevékenysége is, elsősorban az állattenyésztés szakaszán. A közös mezőgazdasági vállalatok szerepe és jelentősége tovább fog növekedni, éspedig úgy, ahogy kialakulnak hozzá a szükséges anyagi-műszaki feltételek, éspedig főleg a szarvasmarha- tenyésztésben, valamint a sertés- és a baromfitenyésztés szakaszán is, a növénytermesztés egyes területein (zöldség- és gyümölcstermesztés) és a segédágazati termelésben. Egységes földművesszövetkezeteink eddigi fejlődésük folyamán, valamint a termelőerők fejlődésének új feltételei között a CSKP XIV. kongresz- szusa és az efsz-ek VIII. kongresz- szusa után bebizonyították, hogy képesek a társadalmi szükségletek kielégítésére a lakosság élelmezésének biztosításában. Szocialista társadalmunk általános fejlődésével együtt az egységes földművesszövetkezetek is szocialista szövetkezeti vállalatokként fejlődnek, miközben a szövetkezeti tulajdon jellege minőségi változásokon megy át. A mai egységes földművesszövetkezetek olyan eszközökkel gazdálkodnak, amelyeket a fejlődés folyamatában döntő mértékben a szövetkezeti tagok hoztak létre közvetlen munkájukkal és az állam segítségével, saját maguk döntenek azok célszerű elosztásának és kihasználásának kérdéseiben. Egységes földművesszövetkezeteink további fejlődésének nagy távlatai vannak, amihez szocialista társadalmunk az elmúlt években a lehető legjobb feltételeket biztosította, s jelenleg is gondoskodik erről, mert értékeli a szövetkezeti földművesek munkáját. A szövetkezeti földművesek igazságos díjazásban részesülnek az elvégzett munkáért, szociális ellátásuk teljes értékű, életszínvonaluk magas, szociális biztonságuk szilárd. Az egységes földművesszövetkezetek kettős funkciójukat teljesítve — mint termelési és mint társadalmi szervezetek —egyre jobb feltételeket teremtenek tagjaik teljesebb és gazdagabb életéhez, az ember sokoldalú fejlődéséhez. Az ösztönző javaslatok következetes megvalósításával Április 9 és 11 között sor kerül az efsz-ek IX. országos kongresszusára, melynek az a célja, hogy értékelje a mezőgazdasági szövetkezett mozgalom fejlődését az 1972-ben ösz- szehívott VIII. kongresszus óta eltelt időszakban, felmérje a mezőgazda- sági termelésben, valamint a CSKP XV. kongresszusa határozatainak teljesítésében elért eredményeket. A kongresszus egyúttal, azt is megtárgyalja, hogy miként kell eljárni a 6. ötéves tervidőszak utolsó két éve feladatainak teljesítésében, s megvitatja a mezőgazdasági termelés fejlesztésének további irányzatait. A szövetkezeti tagok kongresszusukon értékelni fogják társadalmi szervezetük, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége eddigi tevékenységét, megválasztják e szervezet új központi bizottságát és nemzeti szerveit. Az előző kongresszusokhoz hasonlóan ez a kongresszus is fontos politikai esemény lesz, melynek jelentősége túlnövi magának a mezőgazdaságnak a kereteit. A kongresszus tanácskozásának tartalmában és szervezési előkészítésében kifejezően megnyilvánul a szövetkezeti mozgalmunkban érvényesülő szocialista demokrácia, valamint az a körülmény, hogy a kongresszuson össztársadalmi jelentőségű kérdésekről, a közélelmezés kérdéseiről lesz szó. Ezzel összefüggésben különösen nagy jelentősége van a kongresszus előtti vitának, amely lehetővé tette, hogy a szövetkezeti földművesek és a további mezőgazdasági dolgozók széles körei hozzászólhassanak az efsz-ek és az egész mezőgazdasági termelés fejlesztésére vonatkozó alapvető termelési-gazdasági és társadalmi kérdésekhez. A szövetkezeti tagok hozzászólásaikkal és javaslataikkal nemcsak a kongresszusi tárgyalásra gyakorolnak hatást, hanem egyúttal agrárpolitikánk alkotó résztvevőivé is válnak. Az egységes földművesszövetkezetek tagjai, az állami gazdaságok és a szolgáltatási szervezetek dolgozói rendkívül nagy aktivitással vettek részt a kongresszus előtti vitában. Az eddigi adatok szerint körülbelül 50 000 hozzászólás és javaslat hangzott el, éspedig ezúttal elsősorban a dolgozók egyes kollektíváiban, a termelési részlegeken és a munkahelyeken. Az évzáró taggyűlések alapjában véve már csak összegezték és lezárták a vitát. Ez döntő mértékben fokozta a vita tárgyilagosságát és konkrét jellegét, gazdagabbá tette a tartalmát. Az előzetes értékelés szerint az elhangzott hozzászólások és javaslatok többsége a mezőgazdasági vállalatok saját problémáinak megoldására, a termelési fogyatékosságok felszámolására, a veszteségek csökkentésére, a szövetkezeti eszközök és források jobb kihasználására irányult. Az esetek többségében rendkívüli figyelmet szenteltek annak a kérdésnek, hogy miért marad le a növénytermesztés fejlődése az állattenyésztés mögött, főleg a takarmánytermelés szakaszán. Az állattenyésztésben a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztési kérdései kerültek az előtérbe. A szövetkezeti tagok számos esetben szóltak hozzá a vállalatuk szervezésével és vezetésével összefüggő kérdésekhez. Ezen a szakaszon elsősorban a vállalaton belüli tervezés és önálló elszámolás kérdéseivel, a munkaszervezés színvonalával, a funkcionáriusok és a műszaki-gazdasági dolgozók irányító munkájával foglalkoztak. Az új rendszer kísérleti bevezetésével összefüggésben felmerültek a munkadíjazás, a szövetkezeti tagok új szociális kedvezményeinek a kérdései is, szóba kerültek a szociális programok, s a megvalósításukkal kapcsolatos kérdések az egységes földművesszövetkezetekben. A vita bírálóan rámutatott a termelés anyagi-műszaki ellátásában előforduló fogyatékosságokra. Megjegyzéseket fűztek a gépesítési eszközök szállításához, bírálták annak nem eléggé komplex jellegét, valamint azt, hogy a pótalkatrész szállítás problémáit még mindig nem sikerült megoldani. A kemizálás területére vonatkozó hozzászólások hiányolták a növényvédő és a gyomirtó szerek választékát, a műtrágyák minőségét, s hangsúlyozták a repülőgépes növényvédelem kiszélesítésének szükségességét. Általában véve azonban azt mond* hatjuk, hogy a hozzászólások és a javaslatok döntő többségét a mező-* gazdaság saját problémáival foglal-* kozott, a saját források mozgósítás sára irányult. Túlsúlyban volt az olyan irányzatok és utak keresése, amelyek az egységes földművesszö* vetkezeteink és egész mezőgazdasás gunk előtt álló feladatok lehető leg* jobb teljesítéséhez vezetnek, s előse* gítik az efsz-ek fejlődését a koncent* ráció, a szakosítás és a mezőgazdasági termelés iparosításának új szakaszában. Mindezt a munkakezdés ményezés fokozottabb ütemű fejlődé-- se is bizonyította. A kongresszus előtti vita időszakában vállalt kötés lezettségek jelentős hányada éppen a gyenge pontok felszámolására, a vitában tárgyalt problémák megoldására irányult. A jelenlegi időszakban az a légion* tosabb feladat, hogy a vita eredmé* nyeit széles körben érvényesítsük. El kell érni, hogy a felszólalások a megfelelő helyre kerüljenek, hogy, ne csak a helyzet felmérésére és értékelésére szolgáljanak, hanem kőnk* rét intézkedésekhez is vezessenek. Egyetlen felszólalást sem szabad fi-3 gyeimen kívül hagyni, s a javaslatok elintézését nem szabad a kongresszus utáni kampány idejére halogatni. Ez a mezőgazdasági vállalatok funkció-' náriusaitól kezdve minden vezető gazdasági dolgozó elsődleges kötés lessége. Szükséges, hogy a pártszer* vezetek fokozott figyelmet szentels jenek a hozzászólások és javaslatok elintézésének, s ebben személyesen felelőssé tegyék a szövetkezetekben és a többi mezőgazdasági vállalatban dolgozó kommunistákat. Az egységes földművesszövetkezetek távlatai A jelenlegi időszakban a kongresz* szus előtti vita és az évzáró taggyűs lések tárgyalásainak eredményeit az egységes földművesszövetkezetek já* rási konferenciái összegezik. Ezek- célja az, hogy objektív módon értés keljék azokat az eredményeket, ames lyeket a CSKP XV. kongresszusának' határozataiban előirányzott, s a 6< ötéves tervben lefektetett politikai* gazdasági és szociális program telje* sítésében értünk el a mezőgazdaság szakaszán. Az első tapasztalatok, pél* dául a krornéŕíži, a Jindrichűv Hra* dec-i, a Liptovský Mikuláš-i és a ko-* líní járásban azt bizonyítják, hogy a járási konferenciák valóban ilyen szellemben tárgyalnak. A továbbiaks ban is az egyes járások konkrét fel* tételeiből kell kiindulni, s meg kell határozni a mezőgazdaságban elő* irányzott termelési terv további tel* jesítésének módozatait. A pártszer* vek, a kommunisták, a mezőgazdasá* gi igazgatóságok és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége felelős dolgozói gondoskodjanak arról, hogy a konferenciák tárgyalásain és az el* fogadott határozatokban előtérbe ke* rüljenek az 1979-es és az 1980-as év tervezett feladatainak teljesítésével összefüggő kérdések. Szükséges, hogy a járási konferen* ciák nagy figyelmet szenteljenek a koncentráció és a szakosítás, vala* mint a kooperációs kapcsolatok fej* lesztésében előirányzott további cé* lóknak. Ez elsősorban az egyes vál* lalatok termelési szerkezetében be* következő szükségszerű változásokra, a közös mezőgazdasági vállalatok építésére, az agrokémiai vállalatok tevékenységének fejlesztésére, a mű* szaki felszerelés kihasználásában és javításában megvalósuló együttműködésre stb. vonatkozik. Nem csekély figyelmet kell szentelni járási szinten az indokolatlan különbségek megszüntetésének, az azonos feltételek mellett gazdálkodó vállalatok eredményei között. A járási konferenciák további feladata, hogy bírálóan értékeljék a Szövetkezeti Földművesek járási szerveinek tevékenységét, intézkedéseket fogadjanak el munkájuk hatékonysá* gának növelésére a szövetkezeti ta* gok között. Arról van szó, hogy job-’ ban kifejeződjék az SZFSZ járási bi* zottságának szerepe a szövetkezeti földművesek elkötelezett részvételé* nek szervezésében a CSKP agrárpo* litikájában kitűzött célok eléréséért*
