Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-10 / 59. szám, szombat

e'ooaitifimi feszültség Iránban LEÁLLÍTJÁK AZ EGYIPTOMNAK NYÚJTOTT KÖLCSÖNÖKET Carter és Szádot tárgyalásai még nem hoztak eredményt Szaúcl-Arábia hallgat (ČSTK) — A teheráni rádió jelentése szerint tegnap az isz­lám forradalmi törvényszék döntése alapján kivégeztek há­rom volt rendőrtisztet, akiket azzal vádoltak, hogy a múltban a sah rendszerének ellenfeleit kínozták és gyilkolták. Ugyan­akkor azonban hírek érkezneik arról, hogy az igazságszolgál­tatás egyes körzetekben Kho­meini iszlám forradalmi bizott­ságainak kezéből átmegy a kor­mány igazságügyi szerveinek a kezébe. A „Forradalom Hang­ja“ rádióállomás jelentése sze­rint a forradalmi bizottságokat feloszlatták Fars délnyugati tartományban, ahol szerepűiket — tőként a közrend fenntartá­sát és az igazságszolgáltatást -j- helyi közigazgatási szervek, a C9endőrség és más hivatalos intézmények vették át. Az iráni kormány csütörtö­kön bejelentette: tiltakozásul az ellen, hogy Anvar Szádat el­nök a volt iráni uralkodót, Re- y.a Pahlavi sahot védelmébe vette, Irán leállítja az Egyip­tomnak folyósított kölcsönöket, hiteleket és a gazdasági segély- nyújtást. Iránban tegnap hatályba lé­pett Khomeini vallási vezető­nek az a rendelkezése, hogy a mohamedán nőiknek nyilvános helyen és az állami hivatalok­ban ismét hosszú fekete fá- tyolt kell viselniük — „a for­radalom szimbólumaként és megtestesüléseként“. A rende­let azonban nem keltett egy­értelműen pozitív visszhangot, csütörtökön és pénteken Tehe­ránban több ezer nő tüntetett « középkori szokás újbóli be­vezetése ellen. Naponta 3 000 000 barrel ola| Irán elsőrendű feladata napi hárommillió barrelre növelni az olajtermelést jelentette ki Hasszan Nazi, az Iráni Állami Olajtársaság (NIOC) igazgatója. A népi forradalom és az azzal kapcsolatos olajipari sztrájk előtt Irán napi 6,5 millió barrel olajat termelt, amiből mintegy 6 millió barrelt exportáltak. Az olajtermelés jelenleg elérte a uapi kétmillió barrelt. Az iráni ideiglenes kormány ágy döntött, hogy az olajkész­letek megőrzése érdekében a forradalom előtti mennyiségnek csak 40—50 százalékát szándé­kozza exportálni. A szocialisták kiléptek a Nemzeti Frontból Szerda este újabb csoport vált ki Iránban a Nemzeti Frontból. Ezúttal a szocialisták léptek ki a koalícióból, s je­lentették be csatlakozásukat a Nemzeti Demokratikus Front­hoz. A szocialista csoport el­sősorban azzal vádolta a Nem­zeti Frontot, hogy az nem ké­pes valóban vezető szerepet be­tölteni, s figyelmét kizárólag az aktuális feladatokra összponto­sítja. A szocialisták úgy véle­kedtek, hogy a Nemzeti Front vezetősége csak „másodlagos“ szerepet töltött be a forrada­lomban. A Nemzeti Front szó­vivője visszautasította a váda­kat, hangoztatva: „A szervezet szigorúan tartja magát korábbi céljaihoz, nevezetesen a szociál­demokrácia megvalósításához Iránban.“ „Nagy tiszteletben tartunk bármit, amit csak Khomeini mond“ — ezzel az „elegáns for­mulával“ siklott el csütörtökön Amir Entezam tájékoztatási ügyökkel foglalkozó miniszter­elnökhelyettes afölött, hogy a siita fópaip szerdán éles bírálat­ban részesítette a Bazargan- kormányt. Entezam újólag és határozottan cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint a mi­niszterelnök le kívánna mon­dani. A kurdok autonómiát követelnek Az elmúlt napokban több jel utalt arra, hogy megegyezés jön létre az iráni hatóságok és az ország északnyugati részén élő autonómiát követelő kurdok között. Teheráni politikai meg­figyelők úgy vélik, hogy a kurd törekvések sorsa a tartomány vallási vezetőjének, Ezzedin Hosszeini sejknek kezében van. Politikai törekvéseit ismertet­ve, Hosszeini több ízben hang­súlyozta: „gyűlöli a diktatúrát, síkraszáll a demokráciáért“. A közelmúltban több nyilatkozat­ban vetette el az Irántól való elszakadás gondolatát, de min­den alkalommal hozzáfűzte: ha az új kormány „reakciós“ vagy „ellenforradalmi“ lesz, ha Kur- disztán számára nem biztosítja az autonómiát a tartomány „va­lódi határain“ belül, a kurdok nem fogadják el az iráni fenn­hatóságot. Szovjet nyilatkozat Mikronézia ügyében Az Egyesült Államok nem teljesítette feladatát (ČSTK) — A Szovjetunió ál­landó ENSZ-képviselete Mikro­nézia kérdésével foglalkozó nyilatkozatot juttatott el a vi­lágszervezet főtitkárához. A dokumentum rámutat: A Szovjetunió már felhívta a figyelmet arra, hogy az Egye­sült Államok a gyámsága alatt álló stratégiai területet, a csendes-óceáni szigeteket (Mikronéziát) magához akarja ragadni és saját katonai cél­jaira akarja felhasználni. Az ENSZ alapokmánya pon­tosan meghatározza a gyámság célját: a területet fel kell ké­szíteni az önkormányzatra és a függetlenségre. Az Egyesült Államok azonban Mikronéziá­ban, a Föld ma már egyetlen gyámsági területén, semmit sem teljesített ebből a feladat­ból, sem politikai, sem gazda­sági, sem társadalmi téren. Mikronézia jövőjének mag- határozása részét képezi a gyarmati sorban élő népek fel- szabadulásának, amint ezt a dekolonizációs bizottság hatá­rozata is megerősítette, amikor napirendre tűzte a szigetcso­port helyzetének kivizsgálását. Az ENSZ alapokmánya előírja, hogy a gyámság alatt álló stratégiai területek statusát csak a Biztonsági Tanács ha­tározata alapján lehet megvál­toztatni. Az Egyesült Államok egyoldalú akcióit nem lehet törvényesnek elismerni. (ČSTK) — Jelentős amerikai nyomás légkörében folytatód­tak tegnap Anvar Szadat egyiptomi elnök és amerikai kollégája, James Carter tárgya­lásai. Tegnap reggel a két el­nök Kairóból Alexandriába utazott az egyiptomi—izraeli különbéke sorsáról folyó tár­gyalások második fordulójára. Kairóban csütörtök este ke­rült sor az első fordulóra. A két és fél órás megbeszélés után Carter sajtótitkára tömö­ren csak annyit közölt, hogy az egyiptomi—izraeli rendezés vitás kérdéseit érintették. Nyu­gati hírügynökségek azonban tájékozott amerikai forrá­sokra hivatkozva hozzáfűzik, hogy a megbeszélések egyelőre eredménytelenek. Az egyiptomi elnök, akinek figyelembe kell vennie az arab országok negatív reagálását Carter legújabb kezdeményezé­sére, Kairóból érkezett hírek szerint amerikai kollégája elé terjesztette saját ellenjavasla­tait, melyeknek azonban ameri­kai körök nem adnak sok re­ményt. Begin izraeli kormány­fő ugyanis csütörtökön kije­lentette, hogy Izrael elutasít minden egyiptomi próbálko­zást a legújabb amerikai ja vasiatok „kijavítására“. Az amerikai elnök a tervek szerint máig marad Egyiptom­ban és még a«nap folyamán háromnapos látogatásra Izrael­be utazik. Amikor Carter elnök Kairóba érkezett, Hafez Asszad szíriai elnök Damaszkuszban kijelen­tette, hogy „ha aláírják az egyiptomi—izraeli különszerző­dést, csak annyi értéke lesz, mint annak a papírnak, ame­lyen rögzítik“. Az iraki külügyminiszter egy kuvaiti lapnak adott nyilatko­zatában kijelentette, hogy ha Egyiptom megköti Izraellel a különbékét, az arab országok külügyminiszterei rendkívüli ülésen találkoznak, hogy telje­sítsék a bagdadi csúcskonfe­rencia határozatát az Arab Liga székhelyének Kairóból va­ló áthelyezéséről és arról, hogy ilyen körülmények között tagja maradhat-e Egyiptom a regionális szervezetnek. Szaúd-^rábia, melynek támo­gatására az egyiptomi—izraeli különszerződését illetően mind az Egyesült Államok, mind pe­dig Kairó számít, ez ideig hi­vatalosan hallgat, és sajtójá­nak reagálása nem támasztja alá a két érdekelt fél remé­nyeit. Az Al Medina napilap tegnapi számában írta, hogy az új változatok, melyekkel Carter Kairóba érkezett, „egyáltalán nem befolyásolják pozitív irányban a helyzetet“. (ČSTK) — Ugandában foly­tatódnak a súlyos harcok az Uganda Megmentésére Alakult Mozgalom (SUM) fegyveres alakulatai és a kormánycsapa­tok között. A kampalai rádió tegnap bejelentette, hogy a tanzániai csapatoktól támoga­tott partizánok már 160 kilo­méter mélyen nyomultak be ugandai területre. A harcok súlypontja Mpigi környékén van. A Nairobiban élő külföldi megfigyelők sze­rint kulcsfontosságú a jelentő­sége, mivel a város elfoglalása után a partizánoknak lehető­ségük nyílna arra, hogy köz* vétlen ágyútűz alá vegyék in* nen Kampalát és a nemzetközi repülőteret. Az USA fokozza a feszültséget az Arab-félszigeten (ČSTK) — Tegnapra a Je­meni Népi Demokratikus Köz­társaság és a Jemeni Arab Köztársaság közti határvidékre várták Szíria, Jordánia és Irak katonai megfigyelőit, hogy azok ellenőrizzék a két jemeni állam között a múlt szombaton létrejött tűzszüneti megállapo­dás megtartását. A tűzszünet általán nem értenek egyet a helyzet ilyen értékelésével. Kérdés: Visszatérhetnénk-e újból a NATO hosszú távú programját érintő kérdésemre? Ennek hírét hallottuk Washing­tonból a NATO múlt év májusi csúcsértekezletéről, amelyen e hosszú távú NATO-programot jóváhagyták. Az addigi költ­ségvetést akkor 80 milliárd dollárral megtetőzték, és ez nemcsak a NATO tagjait, az európai népeket és az Egyesült Államok népét terheli meg, ha­nem jelentősen fokozza az újabb fegyverkezési hajszát is. Mondhatna-e itt még valamit erről a hosszú távú program­ról? Válasz: Mindez tulajdonkép­pen őrültség. Ugyanis a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok­nak az ilyen irreális megítélé­se alapján a fegyverkezés nö­velésiét tervezik. A hosszú távú program több részből áll, egyes ieg y v e r k e zés i in té z k e dé sek b ő 1 valamennyi szintre vonatko­zóan, egyebek között az elekt­ronikus hadviselésre vonatko­zóan stb. A Civil Emergency Planning a rendkívüli állapot tervezését jelenti, amikor is háború esetén a lakosságot mozgósítanák és kitelepítenék. Ez mind olyan dolog, ami az ®mberekre szenvedést hoz. Kérdés: Szeretném még megkérdezni önt, Lorenz asz- szony, hogy ezekben az évek­ben különösen még mivel fog­lalkozott? Válasz: Én magam minden évben a NATO összes hadgya­korlatait terveztem, illetve se­gítettem a tervezésben, a had- gyaiko r la to k meg va ló s í tá s á ban és az eredmények értékelésé­ben. Kérdés: Milyen hadgyakorla­tok voltak ezek? Válasz: Kétféle gyakorlat van, Hilex és Wintex.. Kérdés: Mi értendő ezen? Válasz: A Hilex-sorozat — a NATO politikai vezérkari gya­korlatait jelenti, míg a Win- tex-manőverek eredetileg kizá­rólag hadgyakorlatot jelentet­tek. Az évek folyamán azon­ban a Wintex hadgyakorlato­kat politikai forgatókönyvvel tették „hatékonyabbá“, ami a támadás irányát illeti. Kérdés: Ön politikai forgató­könyvről beszél. Brüsszelt hét­főn hagyta el, az idei Wintex —Cimex 1979 hadgyakorlat kezdetének előestjén. Mit tar­talmaz e hadgyakorlat forga­tókönyve? Válasz: Az ilyen torga fő­könyvek intézkedéseket tartal­maznak politikai elégedetlen­ség és földalatti mozgalmak tűzfészkeinek rendszeres kiala­kítására a szocialista államok­ban. A NATO azután az ilyen eseményeket ürügyül használja ki katonai intézkedések terve­zésére. Emellett a NATO célja a szocialista államok egységé­nek megbontása. Kérdés: Alkalmunk lesz még később, amennyiben szükséges­nek mutatkozik, a további részletekre visszatérni. Ma csu­pán azt szeretném megállapí­tani az ön kijelentései alapján is, hogy a NATO agressziót tervez a szocialista államok ellen. Mit mondhat ön általá­ban a NATO céljainak terve­zéséről? Válasz: Megerősíthetem, hogy mindezeknél a hadgyakorlatok­nál főként az elmúlt évek so­rán fokozott gondot fordítot­tak az úgynevezett atomfázis­ra. A támadást tehát úgy kép­zelem el, hogy hagyományos harcászati műveletekkel kez­dődik, amelyek azután foko­zó dnaik és fokról fokra atom­háborúhoz vezetnek. Tudom, hogy ma már egyetlen had­gyakorlatot sem tartanak anél­kül, hogy ne terveznék atom­fegyver bevetését a szocialista államok ellen. És ha az ember mindezt maga átélte és tudja, a tervezés abból indul ki, hogy az NSZK-ban a Német­alföld északi területeit s az­után az NDK egész északi tér­ségét, sőt a tovább keletre fekvő térségeket is üszőkké és hamuvá akarják változtatni, atommal megfertőzni, akkor borzalmas nyugtalanság lesz úrrá az emberen. Kérdés: Ez eszembe juttatja, milyen nagy erkölcsi és pszi­chikai és csaknem fizikai meg­terhelés ez a NATO azon té­nyezői számára is, akik ezzel foglalkoznak. Hogyan viselik ezek a NATO-hivatalnokok és tisztek egyáltalán ezt a meg­terhelést? Válasz: Természetesen sokat ismerek ezek közül az u-ak közül, olyanokat is, akik épp­úgy nyugtalankodnak, mint én és hasonlóképpen gondolkod-, nak, de vannak természetesen olyanok is, akik antiikommu- nista állásfoglalásuk alapján tökéletesíteni akarják.a NATO hadigépezetét. És ilyen úszító mindenekelőtt Luns úr, a NA­TO főtitkára, e támadó politi­ka hirdetője. Náci volt és mindmáig az. Kérdés: Ön személyesen je­len volt a hadgyakorlat terve-, zésnél, ennek az agressziónak az előkészületeinél és a terve­zett feladatok megvalósításá­nál. Válasz: Igen, jelen voltam e hadgyakorlatokon, mégpedig a helyszíni központban. Kérdés: A Wintex—Cimex 1979 hadgyakorlat, amelyről ma beszéltünk, még folyik. Úgy vélem, ön ismeri ennek a határainktól Nyugatra vagy­is ellenünk folyó hadgyakor­latnak a tervét? .Válasz: Igen, vannak olyan „inputs -ok, amelyek pontosan megjelölik minden egyes nap­ra a katonai intézkedéseket. Az inputs olyan intézkedése­ket jelent, amelyeket a hely­zet értékelése alapján valósí­tanak meg. Ehhez tartozik az is, hogy e hadgyakorlat forga­tókönyve szerint megkezdődött az atomfegyverek bevetése. Kérdés: Ebben a központban ön is átélte, hogyan kísérték figyelemmel a Vietnam elleni kínai agressziót? Válasz: Természetesen. Sőt azt is átéltem, hogy a kínai csapatok minden egyes meg­mozdulását a legpontosabban figyelemmel kísérték, tanúja voltam, hogy a magas rangú NATO-hivatalnokok annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy a kínai agresszió nem eléggé hatékony. Ugyanezek az emberek természetesen an­nak a reményüknek is hangot adtak, hogy Vietnamot legyő­zik. Kérdés: Ebben aztán alapo­san tévedtek. Ön, Lorenz asszony, mint német, a Német Demokratikus Köztársaságban úgyszólván ott­hon van. Válasz: Éppen elmagyaráz­tam önnek, mi mindent láttam és éltem át az utóbbi években. Átéltem a háborús tervezés embertelenségét, amely nem­csak a* jövő háborúra irányul, s ezt nem tudtam már tovább összeegyeztetni humanista szemléletemmel és ezért va­gyok ma itt. Kérdés: Hajlandó-e azonkí­vül, amiről ma itt szó volt, még további részleteket is el­mondani? Válasz: Igen, hajlandó va­gyok, de értsék meg, kérem, hogy most itt nem mondhatok •emmilyen további részletet, adatot. Ehhez több időre van szükség. megkötése az említett három ország közvetítésével jött lét­re egyhetes harcok után. Az arab országok az Arab­félsziget déli részén kirobbant konfliktus békés rendezését szorgalmazzák, ugyanakkor vi-« szont az Egyesült Államok to­vább fokozza a feszültséget e térségben. A Constellation re- pülőgép-anyahajónak és a kí­sérő hadihajóknak az Arab­tengerre való áthelyezése után a Pentagon csütörtökön paran­csot adott, hogy Okinaváról Szaúd-Arábiába helyezzenek át két „repülő“ radarállomást. Jumbo típusú speciálisan át­épített repülőgépekről van szó, melyeket repülő parancsnoki állásokként használnak fel légi hadműveletek irányítására 800 kilométeres körzetben. Abdelgtei lett Algéria miniszterelnöke (ČSTK) — Mohamed ben Ah­med Abdelghanit, Algéria bel­ügyminiszterét nevezték ki csütörtökön az algériai kor­mány miniszterelnökévé. Kine­vezésével Algériában újra be-i vezetik a miniszterelnöki tiszt­séget, amely 1962 és 1976 kö­zött nem létezett, s az 1976-os alkotmány is csak nem köta- lező jelleggel írta elő. Az 1976- os alkotmány esedékes módo­sítása a miniszterelnöki posz­tot a végrehajtó hatalom köte­lező tisztségeként írja elő, és körülhatárolja a kormányfő kötelezettségeit. Az új minisz­terelnök kormányfőként és a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) PB tagjaként fogja egy­behangolni a minisztériumok tevékenységét. Ugyancsak csütörtökön Ab- delaziz Buteflikát és Ahmed Talfib Ibrahimit, a köztársasági elnök miniszteri rangban levő tanácsadójává nevezték ki. Mohammed Ben Jahiát, a kül­ügyminisztérium élére állítot­ták. Mohammed Szaleh Jahjavi, az FLN PB tagja, a párt koor­dinátora lett, s a pb-tagok kö­zül új vezetőket jelöltek a párt különböző bizottságainak — a gazdasági, a személyzeti, a jogi, az oktatást és kulturális, a vá­lasztási, valamint a szociális bizottság — elnöki tisztére. Súlyos harcok Ugandában

Next

/
Thumbnails
Contents