Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-07 / 56. szám, szerda

STRATÉGIAI IRÁNYVONALUNK; A HATÉKONYSÁG ÉS A MINŐSÉG

A kutatás szolgálja a gyakorlatot

A fiudumányos-műszaki fejlesztés kérdéseiről és feladatairól beszélgettünk VÁCLAV VAČOK elvtárssal, ast SZSZK fejlesztésügyi és miszaki miniszterével.

Kommentáljuk

Kettős haszon

A Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kollégiumának döntése szerint a kistermelők az 1979—1980-as évi időszakban mezőgazdasági termékek eladásának ellenében koncentrált takarmányt kaphatnak a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat üzemeiből, valamint állatokat a mezőgazdasági üzemektől, illetve a fajnemesíto állomásoktól. Ezzel kapcsolatban az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma is intézkedéseket tartalmazó kiadványt juttatott el az illetékes szervekhez. Ezt megkapták a termelési-gazdasági egységek, a járási mezőgazdasági igazgatóságok, egyes minisztériumok illetékes osztályai, a kisátiattenyésztök, a kertbarátok szövetségének központi bizottsága és járási bizottságai, valamint a nemzeti bizottságok.

Napról napra nagyobb a* érdeklődés a szerződéses hizlalás iránt. Számtalan kérdés hangzik el azzal kapcsolatban, hol és hogyan kell megkötni a szerződéseket, honnan kapnak koncentrált takarmányt és állatokat, kik hizlalhatnak.

A döntés értelmében a kistermelők libákat, nyulakat, bárányokat, juhokat, sertéseket és szarvasmarhákat hizlalhatnak, illetve nevelhetnek. A hizlalt állatokat csak a meghatározott vágósúly elérésekor a lehető legjobb minőségben adhatják el.

Lényegében mindenki hizlalhat állatokat, ha megvannak hozzá a kedvező feltételek. Szerződéseket köthetnek a kisállattenyésztők és a kertbarátok szövetségének tagjai, az efsz-ek tagjai, az állami gazdaságok és más szocialista mezőgazdasági üzemek, intézmények dolgozói. Mindazon állampolgárok, akik jótállnak azért, hogy takarmányjuttatás ellenében a szerződésben megszabott határidőre átadják a felvásárlóknak a hízóállatokat.

Az állami és gazdasági szervek máris propagálják a jelentős döntést, támogatják a kistermelők kezdeményezéseit, törődnek azzal, hogy az állatokat megfelelő istállókban, ólakban tartsák, kihasználják a „rejlett“ takarmányforrásokat. Javasolják, hogy a kistermelők a hízószarvasmarhák etetésére használják fel az utak mentén, árokpartokon és erdei tisztásokon termő füvet is.

Az Intézkedések szerint a hizlaláshoz szükséges takarmánynak csak a felét adják ki előlegként, a többit pedig a szerződésben megkötött időszakokban, attól függően, hogy az állatok tartására és hizlalására kedvezőek-e a feltételek, s milyen gyorsan gyarapodnak.

Az egyik cél az, hogy fokozzuk a falusi lakosság élelmiszerrel való önellátását. Ne kelljen vásárolniuk olyan élelmiszert, amelyet otthon is megtermelhetnek. Ellenkezőleg, a meghozott döntéstől és intézkedésektől azt várjuk, hogy a kistermelők minél több hízóállatot adjanak el a közellátásnak. Kettős tehát a haszon.

Közellátási és népgazdasági szempontból nagyon helyes döntés született. Az érdeklődés a szerződéses hizlalás lehetőségei iránt napról napra nagyobb. Jelenleg a legfontosabb teendő, hogy az illetékes szervek a kistermelőkkel minél hamarább megkössék a szerződéseket, idejében leszállítsák a szükséges koncentrált takarmányt és az állatokat. Rendszeresen ellenőrizzék a termelési feltételeket, biztosítsák az állatorvosi és más szolgáltatásokat. Tartsák nyilván, hogy a községekben mennyi szerződést kötöttek, és a vállalkozók hogyan teljesítik ebből eredő kötelezettségeiket.

A Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának döntése jelentősen befolyásolhatja a lakosság élelmiszerrel való ellátását. Minden faluban akadnak dolgozni szerető nyugdíjasok, vagy olyanok, akik különböző okok miatt nem végezhetnek nehezebb munkát, esetleg háztartásbeli asszonyok, akik szívesen nevelnek állatokat, egyrészt azért, mert nem szeretnek tétlenkedni, másrészt azért is, mert egy kis kereset jól jön a házhoz.

BALLA JÓZSEF

JELENTŐS ÉVFORDULÓRA EMLÉKEZTEK

Az első aranyfokozat efsz ben tevékenykedő szocialista munkabrigádnak

— A közelmúltban megalakult az Ön vezetésével dolgozó minisztérium Tudományos- Műszaki Tanácsának aktívája, és tíz, szakcsoportként működő albizottságban is megkezdődött a munka. A kiadott jelentés szerint a Tudományos-Műszaki Tanács leglényegesebb feladatainak egyike a tudományos-műszaki teljesítőképesség nyújtotta lehetőségek minél ha- tékonyab kiaknázásának biztosítása lesz. A megvalósítást el- sősorban az állami tudományos-műszaki fejlesztési terv kidolgozásával, az ágazati és szakágazati műszaki fejlesztési tervek megvalósításával és a kutatási-fejlesztési eredmények gyors ütemben való gyakorlati alkalmazásával szavatoljuk. Kérem, miniszter elvtárs, részletesebben is tájékoztasson bennünket arról, hogy miként kell értelmezni a tudományos-műszaki teljesítőképesség hatékonyabb kihasználásának fogalmát.

■ Az a kutatóbázis, amely- lyel ma rendelkezünk, nagy értéket, az ismeretek és a megoldási lehetőségek gazdag forrását jelenti. Segítségével a legbonyolultabb kérdések is megoldhatók. Olyan nagy mennyiségű ismeretről van azonban nem egy esetben sző, hogy a megvalósítási, alkalmazási szféra nem képes a lehetőségek gyors gyakorlati érvényesítésére. Ha ezt felismertük, akkor arra a kérdésre is válaszolni tudunk, mely területekre kell napjainkban elsősorban összpontosítani figyelmünket. Ez a terület pedig a progresszív ismereteknek és megoldási módoknak a szálasén értelmezett termelési, népgazdasági és társadalmi gyakorlatban való alkalmazása. A gyakorlati megvalósítás jobb, hatékonyabb és gyorsabb lebonyolítására van szükség, mert jelentős mértékben ez a tudományos-műszaki és népgazdasági fejlődésnek, a szférák hatékonyságának, a minőségnek és termékeink exportképességének a függvénye. Ráadásul azt is leszögezhetjük, hogy ma már nemcsak arról van szó, hogy a találmányokat, felfedezéseket és az új eljárásokat egyes üzemekben és vállalatokban alkalmazni kell. Napjainkban már a szó legszorosabb értelmében tömeges gyártmányfejlesztésre, a tudományos-technikai fejlődés teljes és elég széles körben, népgazdaságunk és a társadalmi élet összes szférájában való érvényesítésére van szükség.

— A szemléletesség érdekében bizonyára nem ártana megemlíteni néhány konkrét példát, hogy illusztrálni tudjuk, miként járult hozzá az ismeretek hasznosítása a hatékonyság növeléséhez és a termékek minőségének javításához.

■ Jelentős számú ilyen eredményről számolhatnék be. Megemlíthetem például, hogy a 6. ötéves tervidőszak első három évében az SZSZK népgazdaságában 334 fontod feladatot hajtottak végre az állami tudományos és műszaki fejlesztési terv keretében. A termelés csak ezeknek az akcióknak az eredményeként kb. 4 milliárd ko- ronányi értékkel növekedett. Néhány konkrét példát is megemlítek. Kutatóbázisunk eredményei alapján a Martini Nehézgépipari Üzemben megkezdték a kerekes traktorok gyártását. A Dolný Kubín-i Görgő- csapágygyár a fejlesztési eredményekből kiindulva hozzáláthatott a lényegesen tökéletesebb siklócsapágy-gyártáshoz. A bratislavai Georgi Dimitrov Vegyipari Művekben a műszálgyártásban érvényesítik a kutatási-fejlesztési eredményeket, a Harmaneci Papírgyárban pedig a kutatásoknak köszönhetően kezdhették meg a lomblevelű faanyag hasznosítását. A Slovakotex termelési-gazdasá- gi egység vállalataiban a fejlesztési munkahelyek eredményeit gyümölcsöztetve már javában folyik a második generációs műszálakat is tartalmasa ruhaanyagok gyártása. És a fe’scrolást hosszan folytathatnánk. Számos kutatási-fejlesztési eredmény felhasználásával

sok helyen lényegesen növelték a munkatermelékenységet. Ezt főleg az automatizációnak és a gépesítésnek, illetve a számítógépek termelési és termelésen kívüli szférában való alkalmazásának köszönhetjük,,

— Ezek mind pozitív példák, így végül azt is gondolhatnánk, hogy minden a legnagyobb rendben van.

■ Ezt nem állíthatjuk. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy számos pozitív eredményt értünk el, Nyíltan be kell ismernünk, hogy a tudományos-technikai fejlődés eredményeinek érvényesítése a társadalmi gyakorlatban még viszonylag mindig lassú, és egyelőre lassúbb, mint egyes iparilag fejlett országokban. Éppen ezzel függ ösz- sze, hogy több fontos ágazatban a termelésben még nem kielégítő a munkatermelékenység, illetve hogy a fajlagos áramszükséglet, az anyagigényesség í főleg a gépek és berendezések gyártásában) magasabb a kelleténél. Az export- termékek úgynevezett kilogrammonkénti ára egyes esetekben nem éppen kedvező.

Más szempontokból sem állíthatjuk, hogy nálunk minden rendben van. Arra gondolok, hogy napjainkban nem jelentéktelen az alapkutatásból — a Szlovák Tudományos Akadémia, a főiskolák és más kutatásifejlesztési bázisok munkahelyeiről — származó olyan kutatási eredmények száma, amelyek gyakorlati érvényesítésére nem kerül sor. Nemegyszer előfordul, hogy a kutatási eredményeket csak arra használják fel, hogy a kutatásban részt vevők tudományos fokozatot szerezzenek velük, illetve hogy az eredményekről szóló beszámolót a szakirodalomban publikálják. Ennek okát főleg abban látjuk, hogy még nem sikerült az alapkutatások és a műszaki fejlesztés terveinek elég hatékony összehangolása.

Az alkalmazott kutatásban és fejlesztésben elért eredmények gyakorlati alkalmazása sem elég hatékony. Nem kell különösképpen hangsúlyozni, hogy a termelésben jelentős veszteségek keletkeznek amiatt, hogy nem fejlesztjük elég gyorsan a termelés műszaki színvonalát, és mert egyes társadalmilag fontos feladatok megoldása vontatottan halad. A 6. ötéves tervidőszak első három esztendejében 34 fontos, már kidolgozott kutatási eredményt nem használják fel a termelésben. Ezeknek a kutatási eredményeknek az érvényesítésével — a termelés lehetséges növelése révén — 200 millió koronával gazdagodhattunk volna. Persze, itt nemcsak a pénzről van szó, hanem főleg azokról a termékekről, amelyeket előállíthattunk volna. Nem sikerült kellő Időben pl. az ötvözöttacél-le- mezgyártás beindítása, késett a lomblevelű faanyagot hasznosító berendezések és a tűzálló farostlemezt gyártó gépek beindítása. Hogy a jövőben ne növekedjék a kihasználatlan kutatási eredmények száma, az 1979-es tervbe az irányelvekben előírtnál kilenccel kevesebb feladatot iktathattunk csak be.

— Feltételezhető tehát, hogy ha kutatási és fejlesztési kapacitásunkat csökkentjük, más szóval kevesebb feladat megoldására összpontosítjuk, olyanokra, amelyek gyors gyakorlati alkalmazására módunk nyílik, lényegesen jobb eredményeket érhetünk el.

Ezzel összefüggésben hasznos lesz bizonyos összehasonlítás. Az öncélúságot a művészetben is elvetjük, s ennek az elvnek az érvényesítésében a kutatás terén még következetesebbeknek kell lennünk. A kutatásban nem engedhető meg a nagyvonalúság. A kapitalisták talán nagyvonalúak? Bizonyára egyetlen olyan kapitalista sem akad, aki olyan ügyet támogatna, amelyről már eleve tudja, hogy nem lesz nyereséges vállalkozás. A kutatási feladatok végrehajtása költséges, és megvalósításukhoz nagy szakképzettségű dolgozókra van szükség. Tehát az a helyes eljárás, ha előbb megállapítjuk,

hogy mit valósíthatunk meg, s csak ezt követően szabjuk meg a kutatási és fejlesztési feladatokat. Állíthatjuk-e azt, hogy a kutatási és a fejlesztési eredmények lényegesen később történő gyakorlati alkalmazásának oka a túlságosan széles körű kutatásban rejlik?

■ Nem csupán ez az ok. Ellenkezőleg, az ilyen jellegű fogyatékosságok és akadályok gyakori oka az, hogy a felhasználók nem készülnek fel idejében és kellően az új technika alkalmazására, hogy a beruházások kivitelezése késik, hogy nem tartják meg a kivitelezési határidőket, s hogy nem gondoskodnak idejében a szükséges gépekről és berendezésekről. A fogyatékosságok oka nem utolsósorban abban is rejlik, hogy későn gondolnak az új technikát kezelő szakembereit képzésére. Számos esetben a kelleténél huzamosabb ideig tart a teljes kapacitással történő termelés elérése. Ennek következtében az eredetileg tervezett hatékonyságnak a 40 százalékát veszítjük el.

— Ezzel kapcsolatban mi vár ránk a legközelebbi időszakban?

■ A Fejlesztésügyi és Műszaki Minisztérium, a Tudományos-Műszaki Tanács és annak bizottságai, s mindenekelőtt a többi ágazati minisztérium számára az idén és a jövő évben egyértelmű feladat az, hogy az erőket a kutatás és fejlesztés eredményeinek megvalósítására összpontosítsuk. Ennek a problémakörnek rendszeres és összpontosított figyelmet kell szentelnünk, s nemcsak a megvalósítás idején, hanem az egész kutatás—megvalósítás ciklus folyamán.

Ebből a szempontból szükségszerűen emelnünk kell a kiindulási, a folyamatos és a végső szakbírálatok színvonalát és igényességét. Ez nem csupán az állami tervben szereplő tudományos-műszaki fejlesztési feladatokra vonatkozik, hanem az ágazati, a szakágazati és a vállalati műszaki fejlesztési tervekben levőkre is. A tapasztalatok ugyanis bizonyítják, hogy éppen az ágazati, szakágazati és vállalati tervekben nem szentelnek e feladatoknak kellő figyelmet.

— E tény puszta megálapítá- sa bizonyára nem elegendő. Mit szándékoznak tenni a helyzet javítása érdekében?

■ Nem maradhatunk a további fogyatékosságok puszta megállapításánál sem. Az utóbbi időben ugyanis az állami tudományos-műszaki fejlesztési tervfeladatok megállapítása során bizonyos egészségtelen irányzatok kezdenek érvényesülni. A vállalatok, a termelési-gazdasági egységek és az ágazatok részéről például csökken az érdeklődés az iránt, hogy tudományos-műszaki feladataikat besorolják-e az állami tervbe. Ez egyrészt azért van, mert szigorúbb követelmények alapján választjuk ki e feladatokat, másrészt azért, mert az egyes ágazatok és termelési-gazdasági egységek olyan lehetőségekkel rendelkeznek a tudományos fejlesztés forrásainak képzése terén, hogy számos esetben nincs szükségük támogatásra az állami költségvetésből.

Éppen ezért az idei évtől kezdve az ágazati terveket minisztériumunk elé kell terjeszteni elbírálás céljából, a termelési-gazdasági egységek pedig az ágazatok elé terjesztik őket ugyanebből a célból. így jobban megítélhető egy-egy feladat társadalmi fontossága és az, hogy melyiket iktatjuk az állami tervfeladatok sorába.

A fogyatékosságok felszámolása csupán a tudományos-fejlesztési folyamatban lehetséges. Ebben a folyamatban vi- szoht valamennyiünknek céltudatosan, figyelmünket a legfontosabb feladatokra összpontosítva kell eljárnunk. Végül, de nem utolsósorban arra fogunk törekedni, hogy jobban használják ki az anyagi érdekeltség és az erkölcsi megbecsülés eszközeit az új technika idejében történő gyakorlati alkalmazása céljából.

Az interjút készítette:

IÜLIUS KRAJCI

A nitrai járás első és Szlovákia negyedik egységes földművesszövetkezete Dolné Krš- kanyhan alakult meg. A földmű vessző vet kezet tagjai — akik 1974. január elsejétől a Nitra pri Ivánka-i Virágzás Egységes Földművesszövetkezet keretében együtt gazdálkodnak a volt branci, gergelovái és ivánkai földművesekkel — a napokban ünnepélyes évzárón emlékeztek meg földművesszövetkezetük létrejöttének 30. évfordulójáról.

Az Agrokomplex C palivonjá- ban megtartott gyűlésen szeretettel üdvözölték körükben a CSKP KB és a Szövetségi Gyűlés küldöttségét a CSKP KB osztályvezetőjével, Eugen Tur- zoval az élen. Jelen volt még Ján Hutiko, a Szlovákiai Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának titkára, továbbá a járás politikai és gazdasági szerveinek több vezetője.

Jozef Kolenéík, a Virágzás Efsz elnöke ünnepi beszédében felvázolta a három évtizedes út eredményeit, amelyeket a Dolné Krškany-i Egységes Földművesszovetkezet megalakulása óta elért. A bruttó termelés 1955—1979 között tizenkétszeresére, az árutermelés pedig tizenháromszorosára nőtt, és ugyanezen idő alatt hat és félszer lett nagyobb a tagok jövedelme. Jelentős eredményeket ért el a földmüvesszövet- kezet a dolgozókról való komplex gondoskodás terén is.

A sikereikben nem kis része van a tagok munkakezdeményezésének: Ilyen tekintetben példát mutat és a termelési feladatok teljesítéséből messzemenően kiveszi részét a szövetkezet 15 szocialista munka-; brigádja, amelyek közül a legszámottevőbb sikereket a Dolné Krškany-i tehén telep állatgondozó kollektívája éri el. Vezetője Mária Milkoviőová, a főldműveszövetkezet alapító tagjainak egyike. Szocialista m u nilca b r i gá d ja a sz lo vák ia i

egységes föld mű vesszövet kezetekben tevékenykedő szocialista munkabrigádok közül elsőként nyerte el az aranyfokozatot, amit a brigád tagjai a jubileum alkalmából tartott ünnepélyes közgyűlésen veitek át. A többi szocialista munka- brigád tagjai, valamint a szövetkezet alapítói elismerő oklevelet kaptak.

A CSKP KB és a Szövetségi Gyűlés üdvözletét Eugen Turzo elvtárs tolmácsolta. Nagyra értékelte a szövetkezet dolgozóinak munkakezdeményezését és szilárd elhatározását, - hogy szocialista társadalmunk érdekeivel összhangban tovább fokozzák gazdálkodásuk színvonalát.

Az ünnepi közgyűlés résztvevői tanácskozásuk végén megszavazták az egységes földmű ve sző vet k eze tek 30. évfordulója és az efsz-ek IX. országos kongresszusa tiszteletére tett szövetkezeti szocialista m u n ka fe la ján 1 á su kat, ame 1 y be n több mint egymillió korona érték létrehozásárra kötelezték magúikat.

JOZEF LUKÄČ mérnök