Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-06 / 55. szám, kedd

j A S S Z E R ARAFAT: Izrael újabb agressziót készít elő Libanon ellen Csapatösszevonások a határon (ČSTK) — Az izraeli haderő i.ij kiterjedt agresszióra készül .1 szuverén Libanon ellen, — mondotta egy bejrúti nagygyű­lésen Jasszer Arafat, a Pa lesz ttnai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságánaik elnö ike. Hangsúlyozta, hogy az izra­eli vezetés mintegy 10 öötl fő­ből álló csapategységet, nagy mennyiségű harckocsit és más nehézfegyverzetet vont össze a libanoni határon. Az izraeli hatóságok további militarizált településeik létesíté­sét tervezik a megszállt arab területeken. A közeljövőben Nablus várostól 70 km-re délre szándékoznak egyet felépíteni. Az izraeli kormány erre a cél­ra már rendelkezésre bocsátot­ta a szükséges anyagi eszikö goikét. Az autonómia ellen szavaztak (ČSTK) — Sem Skóciában, sem Walesben nem hoznak lét- ne területi parlamentet, mivel a népszavazáson a javaslat nem nyerte el a választók szavaza­tainak 40 százalékát. Skóciában a parlament mel­lett a nyilvántartott választók 32,5 százaléka, ellene 31 száza­léka szavazott. A népszavazá­son körülbelül a polgárok 36 százaléka nem vett részt, az ő szavazatukat negatív szavazat­inak m in ősi te t ték. A kormány vereségével vég födött a szavazás Walesben. A területi parlament létrehozása mellett a szavazók 12 százalé­ka, ellene 47 százaléka szava­zott, A lakosok 41 százaléka nem vett részt a népszavazá­son Még idejében... Pénzgyüjtés Carter választási kampányára (ČSTK) — James Carter ame­rikai elnök jóváhagyta egy olyan bizottságnak a létrehozá­sát, amely az elnöik új válasz­tási kampányára gyűjti majd a pénzt. A bizottság létrehozása azt bizonyítja, hogy Carter a jö- vu évben is indul az elnökvá­lasztáson, amit hivatalosan ugyan még nem közölt. Ahogy az Al-Liva nevű bejrú­ti napilap tegnapi számában írja, a megszállt arab terüle­teken épült fegyveres települé­sek hálózatának bővítése idő­ben egybeesik a Washingtonban folyó jelenlegi amerikai—izrae­li tárgyalásokkal. A lap hang­súlyozza, hogy az izraeli szél­sőséges erők ismét demonstrál­ják a világ előtt azt a szándé­kukat, hogy fenn akarják tarta­ni az arab területek megszállá­sát, és az arab területek kérdé- sét az egyiptomi—izraeli fkü- lönutas tárgyalások során kí­vánják felhasználni. Osztrák—csehszlovák gazdasági tárgyalások (ČSTK) — Becsben tegnap megkezdődtek Andrej Barňák csehszlovák külkereskedelmi miniszter és Josef Staribacher osztrák kereskedelmi és iparü- gyi miniszter megbeszéléseit. A két miniszter a csehszlovák— osztrák gazdasági és kereske­delmi együttműködés további kibővítéséről tárgyal. A tanács­kozás Bruno Kreisky szövetségi kancellár januári csehszlová­kiai látogatásának folytatása, amikor találkozott Ľubomír Štrougal csehszlovák kormány­fővel. Ausztria hazánk második leg­nagyobb kereskedelmi partnere a fejlett kapitalista országok között. Pellengéren a fajüldözők és imperialista támogatóik (Í’STK) — A szabad afrikai országok eltökélt szándéka, hogy felszámolják a gyarmato­sítás és a faji megkülönböz­tetés maradványait — ez az egyik legfőbb határozata az af­rikai Egységszervezet Minisz­teri Tanácsa 32. ülésszakának, amely most ért véget a kenyai fővárosban, Nairobiban. A Miniszteri Tanács teljes támogatásáról biztosította a zimbabwei nép nemzeti felsza­badító harcát, élén a Zimbab­wei Hazafias Fronttal, a zim­babwei nép egyedüli törvényes képviselőjével. Az ülésszak lésztvevői élesen elítélték a rhodesiai fajüldöző rendszer­nek az ún. frontállamok ellen intézett támadásait. Frontországok tanácskozása Luandában Luandában befejeződött teg­nap a frontállamoik képviselői­nek legmagasabb szintű konfe­renciája. A résztvevők elítél­ték a rhodesiai és a dél-afrikai fajüldöző rendszerek akcióit és az imperialista hatalmaknak azokat a kísérleteit, hogy Na­míbiában és Zimbabwe bail új­gyarmatosító rendszereket jut­tassanak uralomra. A frontállamok szolidaritá­sukról biztosították Namíbia és Zimbabwe népeinek nemzeti felszabadító harcát, amelyet ezek a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) és a Zim­babwei Hazafias Front vezeté­sével folytatnak. Sikertelen közvetítés Az Afrikai Egy ség szer vezet közvetítő bizottsága, amelynek feladata lett volna, hogy köz­vetítsen az Uganda és Tanzánia közötti fegyveres konfliktus megoldása érgeké ben, tegn ap közölte, hogy missziója siker­telenül végződött. A kenyai fővárosban, Nairobiban — ahol az AESZ Miniszteri Tanácsá­nak harmadik ülésszaka tegnap fejeződött be — kiadott közle­ményében a bizottság megál­lapítja, hogy a béke helyreál­lítására tett javaslatait csak Idi Amin ugandai elnök fo­gadta el. A közvetítő bizottság kudar­cát megfigyelők véleménye szerint főként az okozta, hogy az AESZ nem tett eleget Nye- rere tanzániai elnök követelé­sének, hogy az Afrikai Egy­ségszervezet ítélje el Ugandá­nak a múlt év októberében Tanzánia ellen intézett táma­dását. Holocaust Az osztrák tévében vetített Holocaust című tévésorozat autentikus és eddig nem közölt adatok alapján eleveníti tel a haláltáborokban elkövetett bűntetteket. A tévé sorozat be mutatása Ausztriában — az osztrák újnácik provokációitól tartva — a biztonsági intéake dések megszigorítását vonta maga után. A bécsi, sajtó szerint az oszt rák televízió valamennyi stú diójában a sorozat vetítése ide­jén megszigorították az épü letbe való belépést. A rendőr ség feladatul kapta, hogy őr­ködjön a közvetítő berendezé sek fölött. Ismeretes, hogy az újnácik a Német Szövetségi Köztársaságban igyekeztek meggátolni a Holocaust című sorozat közvetítését, és több támadást hajtottak végre a té­vé-adóik ellen. Az aggodalom tehát helyénvaló volt. Hisz már szerdán Mauthausen ben az egykori koncentrációs tábor területén két újnáci provokáló röpiratokat terjesztett, ame­lyekben a második világháború alatti terrorral és elkövetett gyilkosságokkal kapcsolatos in formációkat „rágalomnak“ mi­nősítették. A Volksstimme című osztrák kommunista napilap a National Zeitung című újnáci folyóirat „álláspontjára“ mutatott rá. amely a balálgyárákról, a Ges­tapo és aí SS-katonák bru­talitásáról, a koncentrációs tá- IxH'ok foglyainak kivégzéséről szóló sorozat hitelességéhez két­ségeket fűz. A kormánypárti szocialista Arbeiter Zeitung szintén beismerte, hogy a szer­kesztőségbe számos névtelen figyelmeztető levél érkezett. Mivel Ausztriában mindenek­előtt belpolitikai okokból a fa­sizmus embertelenségét és a nácik bűneit, valamint a több ezer osztrák kollaborálását hosszú éveken át eltitkolták a fiatal nemzedék elől, az isko­laügyi minisztériumnak most, a sorozat közvetítése előtt vala­miféle „korrigáló“ kampányt kellett indítania. A cél az volt, hogv mindarra felkészítse az iskolás korú fiatalságot, amit <i sorozatban látnak, s ugyan­akkor több kérdésre választ adjon. Többen majd megkérde­zik szüleiktől: „Hogyan lehet az, hogy mindezt tétlenül néz­tétek? Miért van az, hogy töb­ben közületek részt vettek ezekben a gaztettekben? Hiszen Eichmann háborús bűnös, aki több millió zsidó erőszakos kitelepítéséért felelős, az auszt­riai Linzből származott, és azt a náci kommandót, amely 1943 augusztusában az Anna Frank naplója című világhírű alkotás fiatal szerzőjének családját el­hurcolta. szintén osztrák irá­nyította. (p-k) ELHAMARKODOTT A „MODERNIZÁLÁS” Kína devizahiánnyal küszködik (ČSTKI — A kínai vezetés arra a megállapításra jutott, tiogy a gazdaság korszerűsíté­sét célzó programja „túlságo­san elhamarkodott", s határo­zatot hozott egyes termelési mutatók csökkentésére — nyi­latkozta a Jomiuri Simbun ja­pán napilap tegnapi számában Li Szien-nien, a pekingi kor­mány alelnöke. Li kijelentette, hogy korrigálják azt az ambi­ciózus tervet, amely 1985-re 60 millió tonna acél gyártását irá­nyozta elő. Hozzáfűzte, hogy az ő személyes véleménye, vala­mint „más vezető elvtársak“ véleménye szerint is az 1976— 1985-ös évekre szóló tízéves terv több mutatója „túlságosan magas“. A legnagyobb problé­mát abban látják, hogy a nagy devízahiányban szenvedő Kíná­nak nincs mivel fizetnie azo­kért az ipari berendezésekért, amelyeket külföldön akar vá­sárolni. Ennek tudható be, hogy a közelmúltban felbontot­ta a Japánnal kötött 2,1 mil­liárd dollár értékű szerződése­ket. A VNA hírügynökség szerint a kínai agresszorok a megszállt terű leteken különleges kommandókat hoztak létre. Ezek számos pol­gári lakost öltek meg, akiket nem sikerült kellő időben az ország belterületeire telepíteni. Felvételünkön Lang Son tartományban a lakosság elhagyja otthonait (CSTK-felvétel) Kommentárunk 1979 III. 6. Úgy látszik, feneketlen a pekingi vezetők gyomra. Ismét bebizonyosodott, egész Délke- let-Ázsiát szeretnék elnyelni. Még tart a világ megdöbbené­se, amit a Vietnam elleni ag­resszió váltott ki, egyre több kormány ítéli el a soviniszta, nagyhatalmi, expanziós célokat követő maóizmust, s az máris kiszemelte soron következő ál­dozatát: a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaságot. Az utóbbi időkben a kínai ve­zetők fokozták ügynökeik tevé­kenységét, hogy felforgassák, bizonytalanná tegyék Laosz ha­tármenti vidékein a közrendet. A hírügynökségek pedig arról számolnak be, hogy nagyará­nyú kínai csapatösszevouások történtek a laoszi határ men­tén. Ezzel Kína önmagát ha­zudtolta meg, leplezte le. Egyet­len józan ember sem hitte el a pekingi állításokat a „viet­nami támadásról“, s azt, hogy csupán „megbüntetni“ akarja Vietnamot, mert „beavatkozott Kambodzsa belügyeibe“. Hiszen Laosszal szemben ezek a ko­holmányok már nem lehetnek érvényesek. Igaz tehát a köz­mondás: „Hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta ku­tyát“. Vagy talán a maóisták megpróbálják Laoszra is alkal­mazni,, érveiket“? Lehet, min­den eddigi elképzelést felül­múlnak az arcátlan hazudozá- sokkal. Kell, hogy a világon felül­kerekedjék a józan ész! Ki kö­vetkezne a sorban, kit támad­nának meg Vietnam és Laosz után a pekingi kalandorok? Ezekután Délkelet Ázsia egyet­len országa sem érezheti ma­gát biztonságban. S nemcsak e térség, hanem az egész vi­lágbéke szempontjából veszé­lyesek a maóista törekvések. Ezek a meztelen tények. S vég­re már fel kellene ébredniük Tegnapi számunkban tettük közzé a vietnami kormány nyi­latkozatát, amelyből felelevení­tünk néhány gondolatot: „A vietnami nép és kormány fel­hívja az összes testvéri orszá­got, a fUggetlen nemzeti és az el nem kötelezett országokat, az egész haladó emberiséget, amelyekkel a Vietnam elleni agressziót szerette volna meg­okolni. Egyes jugoszláv és ro­mán lapok cikkírói a helyzet félremagyarázásával „délkelet­ázsiai problémáról“, „kínai— vietnami határmenti harcok­ról“ beszéltek, s nem tettek különbséget az agresszor és ál­A ­,Hamarahb utolérik a hazug embert../ azoknak, akik eddig támogat­ták a kínai politikai irányvo­nalát, vagy pedig semleges ál­láspontra helyezkedtek. A szovjet kormány nyilatko­zata világosan feltárja a hely­zetet: „A kínai vezetés hege- monista terveinek nyilvánvaló­an nem felel meg az, hogy a laoszi nép nagyra becsüli ön­állóságát, megkezdte országa szocialista építését és békés baráti kapcsolatokat létesített szomszédaival... Az, aki kezet emel a békeszerető laoszi nép­re, amely a történelem folya­mán soha senkinek sem tett rosszat, nem retten vissza to­vábbi katonai kalandoktól sem ... A kínai csapatokat azonnal ki kell vonni Vietnam területéről, meg kell állítani a katonai demonstárciót Laosz határain, meg kell szüntetni az országba való betörés elő­készítését. A kínai agresszor- nak tudatosítania kell, hogy minél nagyobb bűntetteket kö­vetnek el, annál keményebb viszonzás vár rájuk.“ nyújtsanak hatalmas támoga­tást a laoszi nép harcának, a kínai vezető körök agresszív akciói ellen, a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság függet­lensége, szuverenitása és terü­leti épsége megvédésének ér­dekében. A vietnami nép to­vább fejlesztve hagyományos szolidaritását Laosz és Kam­bodzsa népével, amelyekkel közösen harcolt és közösen győzött, teljes mértékben kész Laosz és Kambodzsa népével közösen meghiúsítani a pekin­gi nagyhatalmi hegemonizmus és expanzionizmus szándékait.“ Kína ez Idáig még nem tá­madta meg nyíltan Laoszt. De kijelenthetjük — anélkül, hogy sötéten látnánk a helyzetet —, a veszély igen nagy. Éppen ezért nem lehet engedé­keny politikát folytatni az agressszorral szemben. Éppen ezért enyhén fogalmazva is furcsállottuk, hogy nemcsak egyes nyugati politikusok hit­ték el Peking dajkameséit, dozata között. Nem szerencsés időzítés az sem, hogy Branyi- szlav Ikonics, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsá­nak alelnöke éppen most tar­tózkodik kormányküldöttség élén Pekingben, s a múlt pén­teken fogadta őt Hua Kuo-feng miniszterelnök. Ez utóbbi ki­jelentette, hogy a kínai—jugo­szláv gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés sikere­sen fejlődik. Ez ellen nincs és sosem volt kifogásunk. De kommentár helyett az indiai külügyminiszter magatartására emlékeztetünk, aki a vietnami agresszió kitörése napján Pe­kingben tartózkodott Vadzspe- ji tiltakozásul azonnal megsza­kította tárgyalásait és haza­utazott. A világ szolidáris Vietnam és Laosz népével. Azok, akiknek érdekük a biztonság és világ­béke megőrzése, nem lehetnek közömbösek a maóista vezetők politikája iránt. MALINAK ISTVÁN CSÄD fővárosában, Ndjarne- nában kiújultak a harcok Félix Malloun államelnök és Hissen Habré miniszterelnök csapatai között. A harcok, amelyek ne­hézfegyverek bevetésével foly­taik, egész nap tartottak és csak a francia csapatok beavat­kozása után értek véget. CARTER amerikai elnök a Fehér Házban találkozott Pierre Trudeau kanadai miniszterel­nökkel. A nem hivatalos talál­kozó során főiként a két ország energiahelyzetéről volt szó. A PORTUGAL SZOCIALISTA PART kongresszusa, amely há­romnapos tanácskozás után ért véget Lisszabonban, megerősí­tette tisztségében Mario Soares főtitkárt. ÚJFASISZTÁK a nyugat-né­metországi Lüneburgban, Mar- burgban és Giessenben, a rend-: őrség védelme mellett, a fe­szültség enyhülése és a béke ellen irányuló provokatív össze, jöveteleiket tartottak. TÖRÖKORSZÁGBAN az éleN miszerárak az elmúlt év folya­mán átlagosan 170 százalékkal emelkedtek. Egy négytagú mun­káscsalád havonta egyszer, leg­feljebb kétszer tud húst vásá­rolni magának. MICHAEL BLUMENTHAL, az az Egyesült Államok pénzügy- minisztere pekingi és tokiói lá­togatásának befejeztével vissza­utazott Washingtonba. Tokióban Maszajosi kormányfőt tájékoz­tatta a kínai vezetőkkel folyta­tott tárgyalásairól és átadta ne­ki Carter elnök levelét, mely­ben az amerikai fél hangsú­lyozta a két ország gazdasági kapcsolatai megjavításának fontosságát.

Next

/
Thumbnails
Contents