Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-05 / 54. szám, hétfő

HALLENSTADIONI MOZAIK Az egy nettel ezeiott véget ért X. fedettpályás atlétikai EB bármilyen érdekes küzdelmeket is hozott, elmaradt a várako­zástól. Pénteken este, amikor valamennyi küldöttség megér­kezett, vált csak nyilvánvalóvá, hogy a rekordtermés szerény lesz. Az eredetileg nevezett versenyzők közül ugyanis mint­egy hetvenen otthon maradtak, köztük jó néhány világklasszis atléta. Így azután több szám­ban mérsékeltebb teljesítmény is elegendő volt az éremszer zéshez. A női súlylökésben csupán hárman vettek részt, s nem telt bele fél óra, már gratulálhat­tunk a győztesnek. A szakem­berek vegyes érzéssel nézték a vetélkedést, s az is gyenge vi­gaszként szolgált, hogy Slu- pianek nagyin jó, 21,01 méte­res teljesítménnyel szerezte meg az aranyérmet. Ä két napon át tartó ver­senysorozat alatt sok szó esett az atlétikai fedett pályás-E B múltjáról, jövőjéről. A nemzet- közi szövetség annakidején azért emelte Európa-bajnoki rangra a fedettpályás atlétikai játékokat, mert az érdeklődés e rendezvény iránt örvendete­sen megnövekedett. 1970-ben a bécsi Stadthalleban sokat igé­men rajtolt az Európa-bajnok- ság és a folytatás is biztató volt. Az utóbbi években azon­ban már megcsappant iránta az érdeklődés. Furcsa érzéssel szemléltük az idei, tizedik ju­bileumi verseny alakulását. Ahogy teltek a napok, kiala­kult az a vélemény, hogy amennyiben a legjobbak to­vábbra sem tartják fontosnak részvételüket, inkább vissza kellene térni a fedettpályás at­létikai játékokhoz, mert az Európa-bajnoksághoz méltatlan, ha a számok többségében el­enyésző a részvétel. EB-érme- két csak akkor szabadna kiosz tani, ha kontinensünk kiválósá­gai döntik el egymás között, ki készült fel a legjobban, ki biz­tosította a legjobb formát. Nem lehet ugyanis azzal elintézni e sportág csillagainak távolma­radását, hogy magára vessen, aki nem jött el, mert nem csu­pán ők, hanem elsősorban az esemény látja kárát. A legjobbak távolléte rá­nyomta bélyegét az összecsa­pásokra és a nézők sem özön­löttek a Hallenstadvonba, búr vasárnap már nem voltak olyan üresek a lelátók, mint az előző nap. A rendezők szerint szombaton több mint kétezren (/?), vasárnap pedig háromezer ötszázan tekintették meg a ver-- senyeket, de a jelenlévők csak akkor jöttek tűzbe, amikor osztrák atlétáért szurkolhattak. Az atlétika iránti vonzalom hiánya megnyilvánult az oszt­rák sajtóban is. A hétvégi bé­csi lapok nagy terjedelmet szenteltek a labdarúgásnak és a sísportnak, az atlétikával vi­szont vajmi keveset foglalkoz­tak. Lehet, hogy ehhez hozzá­járult a hazai atléták gyenge helytállása is. A rendezők vi­szont minden elistnerést meg­érdemelnek. A kétnapos ver­senysorozatot zökkenőktől mentesen, szinte tökéletesen bonyolították le. A modern technika minden vívmányával, kitűnő versenypályákkal ren­delkező stadion kifogástalan feltételeket biztosított a részt­vevőknek. Bizony nem rajtuk múlott, hogy csak kevés vi­lágraszóló teljesítmény szüle­tett. Az Európa-bujnokság 19 aranyérmén 12 ország verseny­zői osztoztak, ami azt jelenti, hogy a résztvevők kiegyensú­lyozott küzdelmet vívtak. Erő­sen kidomborodott a szocialista országok fölénye. Az NDK 4, a Szovjetunió és Lengyelország 3—3, Csehszlovákia, Bulgária, Románia és Magyarország 1—1 bajnokságot nyert, de az ezüst- és bronzérmek nagy része is az említeti országok verseny­zőinek tarsolyába vándorolt. A férfiak tizenegy számából öt­ben született a milánói EB-n elért eredményeknél. jobb, és hármon — Jascsenko, Ryf- fel, valamint Stahlberg — véd­ték meg tavalyi elsőségüket. A nőknél csak Ölsner nyert ezút­tal is aranyérmet és három számban értek el jobb teljesít­ményt, mint 1978 ban. Ryffel ezúttal is ragyogó hajrával biztosította elsőségét, s a számok többségében az esé lyesek nem engedték ki kezük bői a győzelmet. Az ugrók a megritkult mezőnyök ellenére érdekes küzdelmet vívtak. Mind Jascsenkótól, mindpedig Mátay Andreától rendkívüli eredményt vártak. Míg azonban Jascsenkót honfitársa, Bjelkov erősen meg­szorította, és csak kevesebb ki sériétének köszönve szerzett aranyat, addig Mátay már 185 után győzelmének tudatában folytatta a versenyt. Ha akad erősebb ellenfele, talán a két méterig is eljut. A magyar magasugrónő nagy népszerűségnek örvendett. Nem titkolta, hogy a verseny előtt eléggé ideges volt, meri tudta, hogy biztos győzelmet várnak tőle. A téli fedett pályás idény­ben egész rendkívüli sorozatot ért eh 194, 195, 190. 192, 190, 198 és 192 centiméterrel nyer­te versenyeit. Az osztrák Gu- senbauer — az 1970 es Európa- bajnokságon 188cál szerezte meg a. bajnoki címei — elra­gadtatással nyilatkozott stílu­sáról, robbanékonuságaról és nagy jövőt jósolt a magyar a1 látanőnek. A férfi atléták közül a kö­zönség Kozakiewiczet zárta legtobban a szívébe. Tény, hogy a rúdugrók vívták a leg­színvonalasabb küzdelmet, ami elsősorban a lengyel atléta ér­deme. A verseny után örömmel újságolta, hogy az idén ez volt legfőbb teljesítménye. Tavaly izomsérüléssel bajlódott, de most már formája felfelé ível. Ezután arra törekszik, hogy elérje az 57ü cm es magassá­got, mert ?nnyi kell majd a moszkvai olimpián az arany­érem megszerzéséhez. Ö pedig az olimpiai győzelmet tűzte ki célul és most a Hallenstadion- ban nyújtott teljesítményéből arra következtet, hogy a sza­badban sem lesz probléma eh­hez hasonlóan szerepelni. A csehszlovák szakvezetés két aranyérmet remélt, de senki sem volt elégedetlen, hogy a végén egy arany és két ezüst lett a mérleg. Nygrýno- váitól ugyanis — felkészülése során nyújtott teljesítményeiből ítélve — érmet nem vártak. Kolár Bécsben ragyogó formá­ban s7orpppit, imponáló fö­lénnyel új elektronikus világ­rekorddal győzött. A többiek igyekezetét nem kísérte szerenk cse és szerényebb helyezések­kel kellett megelégedniük. Brcs, az egykori császárvá­ros olt, ahová nem jut el a nagy forgalom zaja, a századforduló hangulatát kelti gyönyörű épü­leteivel, szobraival, parkjaival. A városban jóformán semmi sem utalt az európai atléták legjelentősebb téli eseményére. A rengeteg plakát a választási kampány szolgálatában állt, s róluk a politikusok mosolyog­nak az utcák forgatagára. Az emberek a nagy rohanásban a napi gondokkal vállukon, bi­zony nekik sem szentelnek kü­lönösebb figyelmet. Az utóbbi években megdrá­gult az élet Bécsben. Felmen­tek az árak, s ha valaki vá­sárolni akar, mélyen bele kell nyúlnia a pénztárcába. Város­nézésre, sétálgatásra sok időnk nem jutott, de amit láttunk, az elég volt ahhoz, hogy képet alkothassunk az ottani hely- zeröl. Persze akadnak olyanok, akik jól élnek. De a munká­sok, a többségben levő dolgo­zók — a munkanélküliekről nem is beszélve — nagyon megnézik, mire költik nehezen megkeresett schillingjeiket. Bi­zonyára ez az oka annak, hogy este miután az üzleteket be­zárták, kiürülnek az utcák. Csekély kivételtől eltekintve Bécs lakossága otthon, a tv előtt piheni ki napi fáradal­mait. Lehet, hogy ezért ültek aránylag kevesen a Hallensta- dión lelátóin is. A jövő évi, XI. fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságot a Stuttgart közelében fekvő Sin- delfingenben rendezik, a mos­tanival csaknem azonos idő pontban: február 23—24-én. A rendezők eljöttek Bécsbe és íz­léses propaganda anyagot osz­tottak ki a sajtó képviselői kö­zött. Fogadkoztak: úgy rende zik meg az EB t, hogy senki­nek sem lesz oka panaszra, csak /öjjenek minél többen. Mi lesz a fedettpályás EB-k sorsa,? ~ arra egyelőre választ senki sem tudott adni. Magyar kollégáinktól tudtuk meg, hogy L98o ban adják at rendeltetésé­nek a budapesti új sportcsar­nokot és az illetékesek úgy ter­vezték: 1982-re kérik majd a fedett pályás EB rendezési jo- ■ gát. Látva azonban a bécsi ver senyek iránti érdeklődés hiá­nyát, egyelőre úgy döntöttek: fontolóra veszik, érdemes-e er re vállalkozni. Amennyiben az idei példát a jövőben is többen követik és a legjobbak nem tartják majd kötelességüknek, hogy indulja­nak a fedettpályás Európa bajnokságon, akkor az ese meny értéke olyannyira csők ken, hogy nem lesz indokolt a bajnoki címek, érmek kiosztá sa. Nagy kár lenne viszont ilyen szép, érdekes és nemes célt szolgáló versenyt leérté kelni. Reméljük, hogy a nem­zeti szövetségek tisztségviselői a Nemzetközi Atlétikai Szövet­ség felelőseivel karöltve talál nak majd kellő megoldást. KOLLÁR JÓZSEF 1979 III. 5. Karéi Kof^ kitűnő idővel nyerte a 400 métert és szerezte meg az Európa-bajno- Célban 'a 60 méteres síkfutás mezőnye. Győzött a lengyel Woronin (balrőt a má«* ki címet. Felvételünkön a csehszlovák versenyző a célban sodik)' jCSTK-f elvételei J ta (0 ■o n 'S oo 9 m fi a u 'CO es 00 o Ä cd 0 1 ra .2P 1/5 c ÍÖ C c t5 re 5 e 03 re • X re .22 re > CU U5 N© .s > ~ 03 a .5, a p— /i re re > Ü3 •mm (0 •3 £ re re C -g rm '03 5 .£ CD -X re 8 re c re ■X OS Fh re 're B *o n o a N re > c ^ Ii 5 ** £ ŕ * re U4 re re 'e ** £ re u IS > 'CÖ u re* o Ofc o >% 00 re b ‘♦■ŕ >> a '03 sm '© 1Ü u ~ 2 o c 'JH -o B « B n, ■o u £«a o> o 33 g » .52 ** 80® cu ÍJ B-í « 03 I*• M -2 £►» * Š3 V) S 3 n, fc-l rrt re vg g >

Next

/
Thumbnails
Contents