Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-29 / 75. szám, csütörtök

Az SZLKP KB Elnökségének jelentése az SZSZK mezőgazdaságában és élelmiszeriparában a XV. pártkongresszus és az SZLKP kongresszusa határozatának teljesítéséről és a további feladatokról (Folytatás az 5. oldalról} komplex és kiegyensúlyozott fejleszté­sének problémáit saját területi hatás­körükben, hogy különleges figyelmet szenteljenek az állami gazdaságoknak, komplex módon gondoskodjanak a a tervjavaslatok előkészítéséről és a terv lebontásáról, az anyagi-műszaki alap fejlesztésének helyes területi el­osztásáról, a tudományos-műszaki hala­dás érvényesítéséről a termelésben. Az operatív irányításban azonban nem helyettesíthetik a járási mezőgazda- sági igazgatóságokat, nem vehetik át azok hatáskörét és felelősségét. A járási mezőgazdasági igazgatósá­gok tevékenységébe!} előtérbe kerül az egyes vállalatok fejlődéséről való gon­doskodás és a vállalatközi együttmű­ködés szervezése. Megkülönböztetett gondot kell fordítaniuk a termelés színvonalának emelésére, valamint a lemaradozó vállalatok gazdasági sta­bilizálására. Az új, nagy integrált vál­lalatok létrehozása után a járási me­zőgazdasági igazgatóságok feladata, hogy rendszeres és megkülönböztetett módszerbeli és szervezési segítséget nyújtsanak a szövetkezetek és az ál­lami gazdaságok vezető dolgozóinak a termelés és a gazdálkodás irányítá­sában, ami a nagy vállalatok esetében sokkal igényesebb feladat, mint azelőtt. Meg kell követelniük a vállalatok ve­zető dolgozóitól, hogy gyorsabban sa­játítsák el az irányítás haladó mód­szereit és formáit. Fontosnak tartjuk, hogy a mezőgaz­daságnak a 7. ötéves tervidőszakra elő­irányzott fejlesztési céljait a járási me­zőgazdasági igazgatóságok átvigyék a vállalatokba, gondoskodjanak azok szi­lárd és széles távlatú fejlődéséről, ter­jesszék a vállalatok, a kooperációs szervek és a feldolgozó szervezetek kezdeményezését a specifikus termelé­si feltételek kihasználásában a társa­dalom szükségleteinek megfelelően. Azokkal az intézkedésekkel össz­hangban, amelyeket a legutóbbi évek­ben fogadtak el a terv funkciójának elmélyítésére, éspedig a termelés és a felvásárlás mutatóinak kiszélesítésé­vel, meg kell jegyezni, hogy nincs szó a szállítói-megrendelői szerződések he­lyettesítéséről, sem a mezőgazdasági termékek felvásárlását végző dolgozók felelősségének és szervező munkájá­nak gyengítéséről. A tervezésben jobban ki kell hasz­nálni a szabványokat és a mérlegmód­szereket, hogy a központi szinten és az irányítás középső láncszemeinek a szintjén kiküszöbölhessük a szubjek­tivizmus elemeit. Jobb egyensúlyt és szorosabb kapcsolatokat kell teremteni a tervezett termelés és a realizálás dologi tényezői között, hogy a felada­tok mozgósítók és egyúttal reálisak ts legyenek. A CSKP KB által jóváhagyott alapel­vek lebontása során, amelyek az árak és a mezőgazdasági termelés további gazdasági szabályozóinak hatékonyabb érvényesítésére irányulnak, Szlovákia feltételei között különösen nagy jelen­tőségű a nem árjellegű gazdasági sza­bályozók tökéletesítése és hatékonyabb gyakorlati kihasználása. Ezzel össze­függésben külön intézkedéseket kell kidolgozni a termelés fejlesztésének támogatására, valamint az újraterme­lési források problémájának megoldá­sára azokban az efsz-ekben és állami gazdaságokban, amelyek kedvezőtlen termelési feltételek között gazdálkod­nak. A munkaerő ésszerű kihasználása és a pénzügyi források problémájának megoldása érdekében céltudatosan és helyes irányben kell fejleszteni a melléküzemági termelést, éspedig az ipari vállalatok és a nemzeti bizott­ságok vonalán is. A koncentráció és a szakosítás fo­lyamatának fejlesztésével kapcsolatban a CSKP Központi Bizottsága figyelmez­tetett arra, hogy az irányítási szer­veknek elsősorban az egyesült szövet­kezetek stabilizálásáról és belső meg­szilárdításáról, a termelési szakosítás elmélyítéséről, s e vállalatok anyagi­műszaki alapjának fejlesztéséről kell gondoskodniuk. Nagyobb határozottsággal és szer­vezési aktivitással kell kiszélesíteni a vállalatközi kooperációs kapcsolatokat, a hús- és a tojástermeléssel, az üsző­neveléssel, a zöldség- és a gyümölcs-' félék raktározásával és forgalmazásá­val, a takarmánypogácsák készítésé­vel és a gépjavítással foglalkozó közös vállalatokat. Az ilyen irányú tevékenységben egyes helyeken jó eredményeket értek el, mint például a Smižany! Efsz-ben a takarmányszárító és a pogácsázó gép sor kooperációs kihasználásában, amelyben 6 vállalat érdekelt, a Klanái Efsz-ben a nehéz gépesítési eszközök kooperációs kihasználásában, valamint a Salai Efsz mellett működő kooperá­ciós társulásban a kukorica termesz­tésének és begyűjtésének gépesítésé­ben. A közös vállalatok létesítésében jó eredményeket érnek el a trnavai járásban a borjú- és az üszőnevelés szakaszán, a levicei járásban a Hron fruct zöldségtermesztő és -feldolgozó közös vállalat, továbbá a komárnói já­rásban a Marcelovái Efsz mellett mű­ködő kooperációs társulás szervezésé­ben és más esetekben. A tapasztalatok szerint mindenhol aktivizálni kell a kooperációs tanácsok tevékenységét, növelni kell a szerepü­ket a vállalatközi együttműködés szer­vezésében, főleg a szarvasmarha-te­nyésztésben megvalósuló szakosítás problémáinak megoldásában, a nagy teljesítményű gépek kihasználásában, a szállítóeszközök kihasználásának szervezésiben és a gépjavítás szaka­szán. Továbbra is érvényes a CSKP KB irányelve, hogy a kooperációnak az önkéntesség alapelvére, a tagválla­latok anyagi érdekeltségére kell épül­nie. Ezért olyan intézkedésekre van szükség, amelyek elmélyítik a szerve­zési-irányítási és a gazdasági kapcso­latokat a tagok és a közös vállalatok között. Bátrabban kell fejlesztenünk az in­tegrációs és a kooperációs kapcsolato­kat a mezőgazdasági és a feldolgozó vállalatok, valamint a kereskedelmi szervezetek között is, nagyobb mérték­ben kihasználva a többi szocialista or­szág, főleg a Szovjetunió tapasztalatait. Az irányítási szférában gondoskodni kell az egyes ágazatokban és szakaszo­kon működő céltársulások tevékenysé­gének további fejlesztéséről és elmé­lyítéséről is. A biológiai és a műszaki szolgálta­tások tevékenységét olyan irányban kell fejleszteni, hogy növekedjen a fe­lelősségük és anyagi érdekeltségük a tudományos-műszaki és a biológiai is­meretek komplex és hatékony érvénye­sítésében a mezőgazdasági vállalatok­ban, s hogy aktívabb szerephez jussa­nak a koncentráció és a szakosítás fo­lyamatában. Ami az állami gazdaságokat illeti, a szektorok közötti földrendezés kö­vetkeztében javult a helyzetük a föld­alap szempontjából. Ezt a folyamatot még be kell fejezni, éspedig úgy, hogy tovább csökkenjen a félreeső termelő­helyek száma, pontosan kialakuljon a termelési irányzat programja, s haté­konyabban meg kell oldani a lemara­dozó állami gazdaságok tárgyi jellegű, káderügyi és sajátos gazdasági prob­lémáit. Minden szövetkezetben és állami gaz­daságban tovább kell tökéletesíteni a vállalaton belüli irányítást, s komplex módon kell érvényesíteni a vállalaton belüli tervezés és az önálló elszámolás alapelveit. A fejlődés adott szakaszá­ban célszerű a vállalaton belüli szer­vezés és az önálló elszámolás egysze­rűbb formáinak az érvényesítése, fi­gyelembe véve a vállalatok nagyságát, anyagi-műszaki alapjuk színvonalát a termelési szakosítás és a koncentráció elért szintjét és a káderfeltételeket. A rugalmas irányításban nagy távla­tok állnak a diszpécserrendszer előtt. A gyakorlati kipróbálás után a válla­latokat fokozatosan távközlő és számí­tótechnikával kell ellátni az informá­ciók hatékony feldolgozására, a terme­lés és elsősorban a technológiai folya­matok irányításának tökéletesítésére. A CSKP Központi Bizottsága kiemelte, hogy növelni kell a vállalati és a más jellegű anyagi érdekeltség hatékony­ságát a vezető dolgozóktól kezdve a középkáderekig, az általuk irányított területek eredményeitől függően. A ju­talmazásban meg kell szilárdítani az érdemek elvét, miközben ezt hatéko­nyan össze kell kapcsolni az erkölcsi ösztönzőkkel a munkafegyelem meg­szilárdítása és a lelkiismeretes munka végett. szervezetek, elsősorban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a szocialista Ifjúsági Szövetség, a Szlovákiai Nő­szövetség tevékenységének előterében áll. A mezőgazdaság iparosításának sza­kasza, a tudomány és a technika sze­repének megnövekedése jelentős mér­tékben növeli az irányító káderek, a dolgozók és a szakemberek szakkép­zettségével és rendszeres szakmai fel­készítésével szemben támasztott köve­telményeket. A káderek politikai és szakmai fej­lődéséről való gondoskodás elsősorban az irányító szervek feladata. Ezért a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumnak tökéletesítenie kell a ve­zető és műszaki-gazdasági dolgozók képzésének rendszerét, külön hang­súlyt fektetve az érettségi utáni és a posztgraduális tanulmányi formákra. Rendkívül igényes feladat, hogy le­hetővé tegyük a szakképzettség meg­szerzését olyan munkás hivatási! dol­gozóknak, akik eddig nem szereztek szakképesítést azon a szakaszon, ame­lyen dolgoznak. El kell sajátítaniuk az új technikát és technológiát, fel kelt őket készíteni arra, hogy alkalmazzák azt munkahelyeiken. Nagy jelentőséget tulajdonítunk an­nak, hogy a mezőgazdasági vállalatok, a járási és a kerületi mezőgazdasági igazgatóságok rugalmasan megszervez­zék a vezető dolgozók, az agronómu- sok, a zootechnikusok, a gépesítők, az állatgondozók, a speciális növények termesztőinek tapasztalatcseréjét, és lehetővé tegyék e tapasztalatok ru­galmas és hatékony alkalmazását. Na­gyobb kezdeményezést várunk el a Szövetkezeti Földművesek Szövetségé tői, a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galomtól, a Szocialista Ifjúsági Szövet­ségtől, a tudományos kutatóalap. a főiskolák dolgozóitól, valamint a bio lógiai és műszaki szolgáltatóvállalatok tói. A fiatalok felkészítésében követke­zetesebben abból kell kiindulnunk, hogy a mezőgazdasági munkajellegé­nek megváltozásával párhuzamosan egyre nagyobb jelentőségű a munka erők reprodukciójának minősége. 1985- ig a mezőgazdaságban a munkásszak­mákban a szakképzett dolgozók rész­aránya eléri az 50 százalékot és az élelmiszeriparban a 45 százalékot. Teljesen jogos az a követelmény, hogy a technika kezelésével és karbantartá­sával kapcsolatos szakmákban már a közeljövőben csak szakképzett munká­sok dolgozzanak és az igényes mun­kásszakmákban a négyéves szakmun­kásképző iskolák végzett növendékei, A tudományos-technikai haladás dina­mikájának megfelelően kell módosíta­ni az egyes szakmák profilját, úgy hogy a szakképzett munkások betölt­hessék az olyan munkakört, mint a mezőgazdasági technika operátora, az élelmiszeriparban a biokémikus stb. Ez megköveteli, hogy a mezőgazdasági szaktanintézetekben a legrövidebb időn belül megteremtsük ehhez az anyagi­műszaki és káderfeltételeket. A közép- és főiskolákon úgy kell fejleszteni az elméleti és gyakorlati felkészítést, hogy a végzett hallga­tók — túlnyomórészt a jövő vezetői és irányítói — necsak a szakmájukat sajátítsák el, hanem a termelési és munkafolyamatok irányításának és szervezésének alapelveit és módszereit is, felkészítsék őket a munkakollektí­vák vezetésére. Egyúttal fokozott fi­gyelmet kell szentelni a szaktaninté­zetekben, a középiskolákban, a mező- gazdasági vállalatok intézeteiben a ta­nulók gyakorlati oktatásának, és eh­hez meg kell teremteni az anyagi és a káderfeltételeket. Ezeknek a követelményeknek meg­felelően kell megnyernünk a fiatalo­kat a mezőgazdaságnak, ehhez kell módosítanunk felkészítésüket és elhe­lyezésüket. E problémák megoldása a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, valamint az Oktatási Mi­nisztérium közös feladata. Elvtársak! A mostani időszakban csúcsosodnak' ki az efsz-ek IX. országos kongresszu­sának előkészületei. A kongresszust megelőzően széles körű politikai mun­kát fejtettünk ki a szövetkezeti föld­művesek, valamint a mezőgazdasági­élelmiszeripari komplexum többi dol­gozója között. Lezajlottak az efsz-ek évzáró gyűlései és járási konferenciái. A kongresszusi előkészületekhez tar­tozott az a vita, amelyben a szövet­kezetek, az állami gazdaságok, a szol­gáltatóvállalatok és az élelmiszeripar dolgozói állást foglaltak a további fej­lődés időszerű kérdéseihez. A vita po­zitív vonása, hogy elsősorban a mun­kahelyek problémáinak megoldására, a tartalékok gyorsabb kihasználására és a fogyatékosságok kiküszöbölésére irányult. A szövetkezeti tagok, vala­V. Gondoskodás az emberek képzéséről és a dolgozók kezdeményezésének támogatása Elvtársak! A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban elsősorban az emberek, szakmai és politikai felkészültségük, kezdeményezésük, a belső források és tartalékok kihasználásához és feltárá­sához való hozzáállásuk, mindennemű munka minőségéért és hatékonyságá­ért vállalt felelősségérzetük dönt az igényes feladatok teljesítéséről. Az em­berekkel folytatott munka, nevelésük, megnyerésük a feladatok aktív teljesí­tésére ezért a párt politikai-szervező és nevelő munkájának, a1 társadalmi mint a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar többi dolgozója a vitában kifej­tették. hogy egyértelműen támogatják a párt politikáját, becsülettel teljesíte­ni akarják a hatodik ötéves terv fel­adatait. Az efsz-ek IX. kongresszusa és a mezőgazdaság szocializálásának 30. évfordulója tiszteletére széles kö­rű kötelezettségvállalási mozgalom bontakozott ki. A kongresszus előtti vitában számos értékes javaslat hangzott el a vállala­tok munkájával és az irányítószervek tevékenységével kapcsolatban. A Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz­tériumnak, a Szövetkezeti Földműve.- sek Szövetsége Központi Bizottságának, valamint a mezőgazdaság és az élel­miszeripar alacsonyabb szintű irányí­tó szerveinek alaposan értékelniük kell a vita eredményeit, és le kell vonniuk a tanulságot. Az efsz-ek IX. kongresszusának elő­készítésével kapcsolatban ki akarjuk emelni a CSKP KB 13. ülésének azt a gondolatát, hogy az efsz-ek feladata és szerepe a mai szakaszban sem csök­ken, sőt ellenkezőleg, a szövetkezetek továbbra is magas szinten járulnak hozzá mezőgazdaságunk fő feladatai­nak teljesítéséhez — a társadalom élel­miszer- és mezőgazdasági nyersanyag - szükségletének kielégítéséhez. A CSKP XV. kongresszusán kitűzött feladatok teljesítésében kifejtett törek vésben lielyettesíthetetlen szerepe van a munkaaktivitás, a kezdeményezés és a szocialista verseny fejlesztésének. A szocialista versenyt az eddiginél job­ban a hatékonyság növelésére, min­dennemű munka minőségének javításá­ra, az állóalapok, a nyersanyagok, az energia, az üzemanyagok jobb kihasz­nálására, a veszteségek és a költségek csökkentésére, a progresszív munka- módszerek alkalmazására kell irányíta­ni. A konkrét viszonyok között első­sorban a vezető dolgozóknak kell meg­határozniuk a verseny tartalmi irány­vonalát. A szocialista versenyben nem szabad megtűrnünk a formalizmust, ami első­sorban azt jelenti, hogy a kötelezett­ségvállalásokat a dolgozóknak és a munkakollektiváknak kell megtenniük, azt, hogy a versenyt rendszeresen kell értékelni, ki kell emelni és propagál­ni a jó munkaeredményeket. Tovább kell fejleszteni az új prog­resszív formákat, mint például a hat­vanasok mozgalmát a gabona- és ta­karmánytermesztésben, a szaratovi mozgalmat, a vörösszegfű-mozgalmat, az ifjúsági mozgalmat és másokat. A fon­tos termelési-gazdasági feladatok meg­oldásában széles körben érvényesülhet­nek a komplex racionalizációs brigá­dok. Nagyobb gondoskodást és több tá­mogatást érdemel az újító- és feltalá- lőmozgalom. Mindez az irányító dol-i gozóknak, a Szövetkezeti Földműve­sek Szövetségének, a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalomnak és a Szocia­lista Ifjúsági Szövetségnek közös felj adata. A Szlovák Szocialista Köztársaság­ban a mezőgazdaságban és az élelmi­szeriparban jelenleg 8839 szocialista munkabrigád dolgozik, amelyek figye­lemreméltó eredményeket érnek el, jelentős szerepet töltenek be az embe­rek nevelésében, a munkakollektívák egyesítésében. Munkájukat nagyra be­csüljük, és megteremtjük a kedvező feltételeket a mozgalom tovább! fej­lesztéséhez. Az emberről való sokoldalú gondos­kodásban egyre jelentősebb a kedvező munka- és életfeltételek megteremtése a mezőgazdaságban és a falvakon. Ezen a téren is bizonyos pozitív ered­ményeket értünk el. A szociális prog­ramok teljesítése keretében azonban folytatni kell a szociális létesítmények építését, a munkafeltételek javítását, a munka kulturáltságának fokozását. Azonkívül, hogy a falvakon bővítenünk kell a kereskedelmi hálózatot és a szolgáltatásokat, egészségügyi közpon­tokat és gyermekintézményeket kell építenünk, figyelmünket ki kell ter­jeszteni a dolgozók műveltsége és kul­turális színvonala emelésére is. Amint tudjuk, a kultúra helyettesíthetetlen szerepet tölt be az új ember, a szo­cialista életmód formálásában, a falu és a város közti különbség felszámo­lásában. Ezért le kell küzdenünk fal- vainkon a kulturális élet szervezésé­nek eddigi szétforgácsoltságát, és jobb eredményeket kell elérnünk a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front szerveze­tei és a vállalatok eszközeinek célsze­rű egyesítésében a kulturális élet anyagi feltételeinek megteremtésében. Ezen a téren egyesíteni kell az épí- ig7g tészek, a képzőművészek, a művészek és más szakemberek törekvését a falu- m. 29. fejlesztésben, a kulturált életfeltételek megteremtésében. * (Folytatás a 7. oldalon) ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents