Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-03 / 53. szám, szombat
A SZOVJETUNIÓ A BÉKE MEGVÉDEL8WEZÉSÉME ÉS AZ ENYHÜLÉS ELMÉLYÍTÉSÉRE TÖREKSZIK fFolytatás a 3. oldalról) nia már nemcsak a fegyverzetek növelésének a korlátozását, hanem azok csökkentését is, mindkét részen. A jelenlegi megállapodás valószínűleg hoz zájárul további, most folyó tárgyalások felélénkítéséhez is — például az atomfegyver-kísérletek teljes betiltásáról, a hagyományos fegyverekkel folytatott kereskedelem korlátozásáról folyó tárgyalások s ugyanúgy, mint reméljük a közép-európai haderő és fegyverzet csökkentési tárgyalások felélénkítéséhez is. És végül, harmadszor, a SALT-II. megállapodás megkötése kétségtelenül kedvező hatással lesz az egész nemzetközi légkörre. Az új megállapodást, ha az előkészítése befejeződik, valószínűleg Carter elnökkel sorra kerülő találkozómon írjuk alá — remélem a közeljövőben. Meg akarjuk tárgyalni a szovjet—amerikai kapcsolatok továbbfejlesztésének több kérdését is, az enyhülés stabilizálásának és a világbéke megszilárdításának a kérdéseit. További változások is vannak a fegyverkezési hajsza korlátozásának területén. Érvénybe léptek a bakteriológiai fegyverek betiltásáról és az életkörnyezetnek katonai célokra történő befolyásolása tilalmáról szóló konvenciók. Bizonyos stabilizálódás mutatkozik az atomfegyverek el nem terjesztésében. Ehhez hozzájárul a világ első atommentes övezetének kialakítása is, amely magába foglalja a latin- amerikai országok többségét. Az ENSZ közgyűlés jóváhagyta az atomfegyverrel nem rendelkező államok biztonságának szavatolására, az atomfegyverek olyan országok területére való el nem helyezésére tett javaslatainkat, amelyek területén még nincsenek ilyen fegyverek, és ami különösen fontos, felszólította az atomhatalmakat, kezdjenek tárgyalásokat az atomfegyverek gyártásának teljes megszüntetéséről és e fegyverkészletek csökkentéséről. Ezt rendkívül fontosnak tartjuk, és készek vagyunk e tárgyalások megkezdésére. MEGVÁLTOZOTT AZ EURÔPAÍ LÉGKÖR Az elmúlt években jelentő sen megváltozott a politikai légkör Európában, ugyancsak jelentős mértékben a Szovjet unió és más szocialista országok politikájának hatására. Jelentős mérföldkő lett az összeurópai konferencia és annak a helsinki találkozó alkalmával aláírt Záróokmánya. Ebben helyesen határozták meg az enyhülésre irányuló erőfeszítések fő irányait. Az Európában végbement változások sok mindenben láthatók. Teljesen másként festenek a kelet-európai és a nyugat-európai országok kölcsönös politikai kapcsolatai. Szokásossá váltak a kormányok közötti érintkezések és konzultációk, a vezető képviselők kölcsönös látogatásai — a jószolgálati missziók. További országokra terjed ki a békés együttműködés területe. A Szovjetunió számára most ide tartozik Portugália és Spanyolország is. Jól fejlődnek kapcsolataink Törökországgal. Egyre szilárdabbak ez európai országok közötti gazdasági kapcsolatok. Az utóbbi időben például hosszú tartamra szóló gazdasági megállapodásokat kötöttünk Finnországgal, Franciaországgal, az NSZK-val és több más országgal. Ugyanilyen alapokra lehet teljesen átállítani az Olaszországhoz fűződő kapcsolatainkat is. Ezek a megállapodások a Kelet és a Nyugat valamiféle közös beruházásait jelentik egy igen szükséges és kölcsönösen előnyös dologba — a világbéke megőrzésébe és megszilárdítá- tásába. AZ ENYHÜLÉST KJ KELL TERJESZTENI KATONAI TERÜLETRE IS Természetesen nem becsüljük le a béke és a népek biztonsága megszilárdításának ú]tá- ban álló nehézségeket sem. Most elsőrendű feladat az enyhülés kiterjesztése katonai területre is. Ez különösen azért elkerülhetetlenül fontos, mert a NATO-tömb lázasan fokozza fegyverkezését, s ezáltal bonyolulttá teszi az európai helyzetet. Igyekszünk megállapodást elérni a katonai szembenállás csökkentésére irányuló reális lépésekről a kontinensen, ami megszilárdítaná az európai béke alapjait. Ebben az irányban, sajnos, mindeddig semmi sem változott. Vegyük a bécsi tárgyalásokat. Most egy helyben topognak az arról folyó vita miatt, hogyan számolják össze a két fél fegyveres erőinek személyzetét egészen az utolsó szakácsig és szanitécig. Nyíltan megmondva ez csupán a nyugati országok taktikája, kísérlet arra, hogy kitérjenek a megállapodás elől éppen akkor, amikor a két fél álláspontjai a kérdés lényegében jelentősen közeledtek egymáshoz. Vékormányt — elképzelése szerint — a kommunisták és a szocialisták parlamenti tartózkodásukkal támogatnák. A kormányalakítási tárgyalások második fordulójában a pártok küldöttségeivel folytatott tanácskozásai során La Maifa azt javasolta, hogy az Olasz Kommunista Párt és a szocialista párt ne vegyen részt a kormányban, de tagja legyen a parlamenti többségnek. Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára a tanácskozás után rámutatott, hogy a kereszténydemokraták továbbra sem hajlandók a kommunistákkal együtt részt venni egy nemzeti egységkormányban. Ezért pártja nevében javasolta, hogy La Maifa vezetésével olyan kormányt alakítsanak, amelyben csupán köztársasági párgül is tény az, hogy Európában általános a katonai egyensúly, habár mindkét fél fegyveres erőinek struktúrájában vannak bizonyos eltérések. De ebből a tényből kell kiindulni. A szocialista országok javaslatai ismeretesek. Megemlítem, hogy e javaslatok keretében a Szovjetunió kész kezdetben egy év leforgása alatt katonai személyzetének 30 000 tagját kivonni Közép-Európából, valamint haditechnikájának jelentős mennyiségét is, beleértve ezer harcikocsit azzal a feltétellel, hogy az Egyesült Államok — mégpedig kisebb mértékben — ugyancsak csökkenti fegyveres erői létszámát a világ e részében. E javaslatokra még mindig várjuk a konstruktív választ. Az utóbbi időben egyre gyakrabban érkeznek hírek arról, hogy a Pentagon nyomást gyakorolt az NSZK-ra arra törekedve, hogy elérje beleegyezését ahhoz, hogy az országban — a már ott levő amerikai harcászati eszközökön kívül — még a Szovjetunió ellen irányuló középhatósugarú atom- rakétafegyvereket is elhelyezzenek. E szándék ellen az NSZK-ban tiltakozni kezdenek. Ez érthető: hisz az ilyen tervek megvalósítása éppúgy, mint az amerikai katonai köröknek a neutronfegyverekkel kapcsolatos szándékai is csak tovább növelik a feszültséget Európában, fokozzák a fegyverkezési hajszát, s ezenfelül jelentősen megnövekszik a veszély magára az NSZK-ra nézve. A Szovjetunió már sokszor kijelentette, hogy a rakéta-, atom- és más fegyverek korlátozását szorgalmazza a felek közötti megállapodással a teljes kölcsönösség alapján, nem pedig e fegyverek számának növelését. Ez érvényes a közép- hatósugarú fegyverekre is Európában, természetesen tekintetbe véve az e kontinensen levő amerikai katonai támaszpontok létezését. Álláspontunkat, amely azonos a testvéri szocialista államok álláspontjával, nemrégen újból kifejezésre juttatta a Varsói Szerződés tagállamainak moszkvai nyilatkozata. Van itt még egy kérdés. Az összeurópai konferencia résztvevői, hogy elmélyítsék a kölcsönös bizalmat, megkezdték egymás tájékoztatását az illetékes körzetben megtartott katonai hadgyakorlatokról, és meghívtak külföldi megfigyelőket is. Lehetséges, hogy most e gyakorlatot jó volna kibővíteni: tiak, a kommunisták és a szocialisták vennének részt, s esetleg a szociáldemokraták is, és amely számíthatna a kereszténydemokrata párt támogatására is. Felszólította a kereszténydemokratákat, hogy komolyan mérlegeljék e javaslatot. Az OKP főtitkára továbbá hangsúlyozta, hogy a kommunista párt a kormány- és politikai válság leküzdése érdekében utolsó lehetőségként olyan kormányt javasol, amelyben az OKP a kommunisták listáján megválasztott, a független baloldali parlamenti csoportosuláshoz tartozó miniszterek révén közvetve venne részt. Berlinguer nem hagyott kétséget az iránt, hogy mindeme javaslatok visszautasítása esetén az OKP ellenzékbe vonul. Kifejtette azonban, hogy az OKP ellene van a parlament feloszlatásának, s hogy továbbra is kész konstruktív politikát folytatni mindazon kérdések megoldása érdekében, amelyekre az országnak égetően szüksége van. M egfigyelők változatlanul kevés esélyt látnak azonban arra, hogy La Mai fa előre tájékoztatást adni nemcsak a hadgyakorlatokról, hanem valamennyi fontos csapatátcsoportosításról is e terület keretében, valamint a nagy tengeri hadgyakorlatokról, ameny- nyiben azokat az összeurópai konferencia más részt* vevő országainak felségvizei közelében tartják meg. Érthetően készek vagyunk elbírálni a kölcsönös bizalom elmélyítésére irányuló más javaslatokat is. A Varsói Szerződés országai 1976-ban javasolták, hogy az összeurópai konferencián részt vevő államok vállaljanak kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak elsőként egymás ellen atomfegyvert. A Nyugat azzal az állítással válaszolt, hogy ez állítólag növelné a hagyományos fegyverekkel vívott háborúk valószínűségét. Egyezzünk meg tehát, hogy nem alkalmazunk egymás ellen elsőként sem atom-, sem hagyományos fegyvert. Más szóval: kössünk valamiféle meg nem támadási szerződést az összeurópai konferencia résztvevői között. Ügy vélem, hogy ez teljes mértékben megfelelne Helsinki szellemének. Az utóbbi években még jobban megszilárdultak számos olyan országhoz fűződő kapcsolataink, amelyek gyarmati vagy félgyarmati elnyomás alól szabadultak fel. A nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért vívott harc támogatása külpolitikánk alapelve, amelyet a Szovjetunió alkotmánya lerögzít. Ezt az alapelvet következetesen teljesítjük. Büszkék vagyunk az önzetlen segítségre, amelyet a Szovjetunió és a szocialista közösség más országai nyújtottak például Angola és Etiópia nemzeteinek az agresszió elleni harcukban, és támogatjuk azt a jogukat, hogy önállóan döntsenek saját jövőjükről. A szovjet emberek szolidaritással és őszinte rokonszenvvel kísérik a forradalmi Afganisztában végbemenő haladó átalakulásokat. AZ IGAZSÁGOSSÁGÉRT, A HALADÁSÉRT, A BÉKÉÉRT Korunk jelentős vonásai a barátsági és együttműködési szerződések, amelyeket Angolával, Etiópiával, Mozambikkal és Afganisztánnal kötöttünk. Ezek nem katonai paktumok, sem pedig bárki ellen is irányuló szövetségek, hanem a barátság és az együttműködés dokumentumai azokkal, akik megkezdték az elnyomás és a kormányalakítási tárgyalásai sikerrel záruljanak. Ennek oka az, hogy a kereszténydemokrata párt a jelek szerint kudarcra akarja kárhoztatni ezt a kísérletet és megakadályozni azt, hogy — több mint harminc év után először — ne kereszténydemokrata politikus álljon a kormány élén. A kijelölt miniszterelnök egyébként tegnap is- folytatta megbeszéléseit a pártok vezetőivel, s bejelentette, hogy hamarosan választ ad: tud-e vagy sem olyan kabinetet alakítani, amely a kommunistákat is magában foglaló parlamenti szövetségre épülne. Minden jel arra mutat azonban, hogy a köztársasági párti vezér ugyanazokba a korlátokba ütközik, mint elődje, Andreotti: a kereszténydemokratáknak a kommunistákkal szembeni merev elzárkózásának korlátjába. Ilyen körülmények között, bár valamennyi párt állást foglal az idő előtti választások kiírása ellen, a több mint négy hete tartó olasz kormányválságot aligha sikerül La Maifának megoldania, s így nem igen marad más hátra, mint a parlament feloszlatása - és a választások előre hozatala. PROTICS JOLÁN kizsákmányolás nélküli társadalom építését. A világpolitikában nincs olyan terület, amelyen pártunk és a szovjet állam ne szállna síkra az igazságosságért, a haladásért és a békéért. Ezekből a pozíciókból közelítjük meg a szabadságért és a demokráciáért a távoli Nicaraguában és a szomszédos Iránban folyó harcot is, Zimbabwe és Namíbia népeinek harcát a fajgyűlölő elnyomás alóli fel- szabadulásért, a Dél-afrikai Köztársaságban a faji elkülönítés politikai rendszerének felszámolásáért. Ugyanez határozza meg állásfoglalásunkat a közel-keleti helyzet megoldásához is. Itt éppúgy, mint a világ más területein, nem keresünk önző előnyöket, nem vetünk szemet más országok természeti kincseire. Tartós békét akarunk, és szilárdan az arab népek törvényes jogainak oldalán állunk, támogatjuk harcukat az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, az imperialista diktátum, a ka- pituláns paktálás, valamint az arabok létérdekeivel való ku- fárkodás ellen. Külön kell említést tenni az iráni népi, antiimperialista nemzeti felszabadító forradalomról. Éppúgy, mint a békének, a haladásnak, a népek függetlenségének valamennyi őszinte híve, mi is üdvözöljük e forradalom győzelmét, amely véget vetett az elnyomó önkényuralomnak, amely az országot a külföldi imperializmus kizsákmányolása tárgyává és támaszpontjává tette. Sikereket és felvirágzást kívánunk az új forradalmi Iránnak s reméljük, hogy a Szovjetunió és Irán népeinek jószomszédi kapcsolatai az új feltételek között gyümölcsözően fejlődnek majd a kölcsönös tisztelet, a jóakarat, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás szilárd alapján. „ Tovább szilárdítjuk barátságunkat és együttműködésünket a felszabadult országokkal, az el nem kötelezettek mozgalmának tagállamaival, valamint a szabadságért és függetlenségért harcoló népekkel. Elvtársak! Külpolitikánkat teljes mértékben a testvéri szocialista államokkal szoros szövetségben, Afrika, Ázsia és La- tin-Amerika független szaba- ságszerető országainak támogatásával, a tőkésvilág valamennyi békeszerető államával és társadalmi erejével együttműködésben valósítjuk meg és fogjuk továbbra is megvalósítani. Célunk a tartós béke és biztonság a szovjet nép számára, a tartós béke és a békés együttműködés a világ valamennyi állama között. E cél eléréséért fogunk fáradhatatlanul, erőt és energiát nem kímélve harcolni. Ez talán minden, amit ma el akartam mondani. A párt választási platformja kifejezésre jutott az SZKP KB felhívásában, elvtársainknak — az SZKP Politikai Bizottsága tagjainak és póttagjainak, a Központi Bizottság titkárainak — beszédeiben és az én mai beszédemben is. Felszólítom önöket, minden választómat, adják le szavazataikat a kommunisták és pártonkívüliek tömbjének jelöltjeire! Lenini pártunk politikai Irányvonalának egyértelmű szilárd támogatása a nép részéről megbízható alapja további előrehaladásunknak, biztosítéka annak, hogy a kitűzött terveket teljesítjük. Teljesítjük a párt erőfeszítésével, a szovjet emberek munkájával az ő jólétük és boldogságuk érdekében. Végül engedjék meg, hogy biztosítsam önöket és mindazokat, akiik javasolták és támogatták jelölésemet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába, igyekszem, hogy ne okozzak csalódást, eleget tegyek e nagv bizalomnak, am^'v o’v sokra kötelez. i| Alcímek: Űj Szó) Olaszországi kérdőjelék Kommentárunk |y\/ll8at-európai politikai ll f körökben bizonyos meglepetéssel fogadták az olasz kormányválság újabb fejleményét. Pertini köztársasági elnök ugyanis a múlt hét csütörtökén Ugo La Maifát, a Köztársasági Párt (PRI) elnökét jelölte miniszterelnöknek az előző nap visszalépett Giu- lio Andreotti helyett. így tehát évtizedek óta először kapott kísérletezési jogot a kormány összeállítására nem kereszténydemokrata politikus. A 76 éves La Maifa az olasz nagytőkével szoros kapcsolatban álló politikus, aki jó viszonyt tart fenn Washingtonnal - is. Az új kormányalakítási kísérletet a politikai megfigyelők kezdettől fogva nehéznek minősítették, mivel a keresztény- demokrata párt eleve leszögezte: az újonnan kijelölt miniszterelnöknek is ugyanazon korlátok között kell maradnia, amelyek Andreotti mozgásszabadságát is megszabták. Maga La Maifa azt hangoztatta, hogy az elnöktől kapott megbízatása szerint igyekszik helyreállítani a felbomlott ötpárti parlamenti többséget, de azt is kijelentette, hogy eleve fenntartással fogadta el a megbízatását. A kijelölt miniszterelnök kor- ményaíakítási tárgyalásainak első szakaszában tanácskozott mind a volt parlamenti többséget alkotó öt párt, mind az abban részt nem vevő kisebb pártok vezetőivel. Olasz lapvélemények szerint La Maifa megkísérli hárompárti kormány megalakítását a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták és a köztársasági pártiak részvételével, és ezt a kisebbségi
