Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-27 / 73. szám, kedd

m 1979 III 27. 5 A CSKP KB 13. OLŕSŕNEK VITÁJA (Folytatás a 4. oldalról) sék, mégpedig nemcsak ebben az év­ben, hanem a vita során figyelemmel kísérték az ötéves tervidőszak sikereit is. Ugyancsak bíráló megjegyzések hangzottak el a szövetkezeteik és ál­lami gazdaságok technikusai és irányí­tó dolgozói munkájával kapcsolatban, és nem volt egyetlen olyan taggyűlés sem, ahol, sajnos, ne hangsúlyozták volna ismételten a pótalkatrészek hiá­nyát és ne bírálták volna általában az anyagi-műszaki ellátást. Az idei ötéves tervidőszak három évének kedvezőtlen időjárása kerüle­tünkben a gabonatermesztés terém csaknem 240 000 tonna veszteséget okozott. Az állattenyésztési termelés­ben levő feladatainknak a tervteljesítés határán teszünk eleget, elsősorban a hús- és a tejtermelésben maradtunk sokkal adósok. Az irányítás mind a kerületi mező- gazdasági igazgatóság szintjén, mind pedig a járási mezőgazdasági igazgató­ságok szintjén még mindig nem felel meg a jelenlegi feladatok követelmé­nyeinek, általában kevéssé igényes, gyakran túlságosan általános, kevéssé általánosítják a jó tapasztalatokat. Ezért még mindig indokolatlan különb­ségek vannak a megközelítőleg azo­nos feltételek között gazdálkodó vál­lalatok eredményei között. Kerületünkben az állami gazdasá­goknak különleges helyzetük van, mert a mezőgazdasági földeknek csaknem az 50 százalékán gazdálkodnak. Ered­ményeik a csehszlovák mezőgazdaság átlagához viszonyítva nem túlságosan kedvezőek, habár a Prešticei Állami Gazdaság eredményeit tekintve az el­sők közé tartozik a Cseh Köztársaság­ban. A négy határvidéken gazdálkodó szakágazati vállalat — Tachov, Karlo­vy Vary, Sokolov, Cheb — gazdasági eredményei mindeddig nem nagyon kedvezők. Ennek objektív oka az, hogy lényegében mind a határvidéken gaz­dálkodnak, ahol szélsőséges éghajlati feltételek és talajviszonyok uralkod­nak. Az ide szállított technikai esz­közök sincsenek mindig összhangban a mezőgazdági üzemek szükségletei­vel és feltételeivel, s ugynaikkor a nagy területek lecsapólásának és újra megművelésének lassú üteme is gátol­ja a földalapról való gondoskodást. Ehhez járul még a szarvasmarha is­tállózásának sürgető szükségessége. Ezen a téren is kerestük a megoldás útjait. Főként a Chebi Állami Gazda Ságok szakágazati vállalata talál az adott beruházási lehetőségek kereté­ben olyan formákat, amelyek lényege­sen csökkentik az istállóiban elhelye­zett egy állatra eső beruházási költ­séget, ami 6000 koronát tesz ki a Mt-s zőgazdasági és Élelmezésügyi Munisz Mezőgazdaságunk eredményeit és termelőalapokkal való ellátottságát, a 'kemizálás és a biológizálás hányadát, valamint a szakképzett szakemberek számát a legfejlettebb országok mező- gazdasági termelésének szintjéhez ha­sonlíthatjuk. Az a kérdés, vajon az elmúlt 30 év alatt kialakított feltételeket kellőkép­pen kihasználjuk-e a további fejlesz­téshez, vajon az elért eredmények arányban vannak-e a ráfordított társa­dalmi befektetésekkel. Mezőgazdasá­gunkban jelentős potencionális tarta­lékok vannak. Feladatunk ezeket töké­letesebben kihasználni, bebizonyítani az új szintű szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés előnyeit, valamint iparunk képességét arra, hogy kielé­gítse a technikai fejlesztés és más termelőeszközök szükségletét. Pártunk már akkor hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termelés inten­zitásának növelésére, valamint a nö­vényi és állattenyésztési termelés ará­nyos fejlődésének kialakítására kell törekedni, amikor befejeztük a falu szocializálását. Ez egyik előfeltétele volt a nép életszínvonala emelésére irányuló program sikeres teljesítésé­nek, amiben jelentős szerepe volt és lesz továbbra is a növekvő élelmiszer­fog yasztásnaik. Ennek jelentős mérték­ben minőségi kritériuma lett az állati eredetű élelmiszerek, főként a hús és a húskészítmények fogyasztásának színvonala, amely az utóbbi 10 év fo­lyamán egy lakosra számítva évente csaknem 15 kilogrammal nőtt. A piaci alapokra történő hússzállítás évi növekedését, amely 1970 óta átla­gosan elérte a 30 000 tonnát, 53 szá­zalékban a sertéshússzállítás, "14 szá­zakban a baromfihús- és 31 százalék­ban a marhahússzállítás fedezte. Ért­térium által előirányzott 14 000 koro­nával szemben. Komoly kérdés az állami gazdasá­gok vállalaton belüli és vállalaton felüli' irányításának még teljesen le nem.zárt és ki nem dolgozott területe. Nemrégen beszélgettem erről néhány elvtárssal Rámutattak, hogy 1949-től napjainkig az állami gazdaságok 23 irányítási rendszerét alkalmazták úgy, hogy egy rendszer körülbelül 16 hóna­pon át tartott. Az egyiket még nem ve­zették be teljesen és máris a követke­zőt készítették elő. Mindeddig nem si­került kidolgozni a vállalaton belüli irányítás tudományosain indokolt és gyakorlatilag hatékony modelljét, amely ösztönözné a szükséges változ­tatásokat és fejlődést az állami gazda­ságok termelési gazdasági és szociális struktúrája terén. Ugyancsak hasznos volna az egyes állami gazdaságok és szakágazati vál­laltok fejlesztési tervének a kidolgo­zása, de sokkal nagyobb igényességgel kell meghatározni a koncepciókat és a távlatokat. Kerületünk nagy tartalékát jelentik a rétek és legelőik, amelyek távolról sincsenek kihasználva. A Cseh Köztár­saság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának is nagyobb mérték­ben kellene részt vennie e probléma megoldásában és jobban kellene se­gítenie e potenciális gazdagság ki­használását kerületünk mezőgazdasá­ga e fontos területének, a szarvasmar­ha-tenyésztésnek a fejlesztésére. Az utóbbi éveikben, amelyek az idő­járás szempontjából nem voltak éppen kedvezőek, a mezőgazdasági dolgozók nagy áldozatkészséget tanúsítottak. És ha megjavítjuk az irányító dolgozók és technikusok munkáját, ha tovább . növeljük a pártszervezetek munkájá­nak hatékonyságát és a kommunisták aktivitását, megvan a reális remé­nyünk arra, hogy újabb sikereket ér­jünk el. Ugyancsak meg akarjuk állni a helyűinket a népgazdaság más ága­zataiban is. Nagyra becsüljük azt, hogy dolgo­zóink öntudatosain törekednek a terv - teljesítésére. A kor követelményeit, azonban jobban kell megérteniük azok­nak is, akikre a párt irányító tisztsé­get bízott és tudatosítaniuk kell, hogy a mai igényes feladatokat nem lehet hagyományos eljárásokkal teljesíteni. Ezt megértették az etvtársak a Sko­da Müvekben, ahol tavaly megszületett „A termékek és berendezések kiváló te ríme léséért“ elnevezésű 'mozgalom. Tömegalapja van, és nagy örömmel fo­gadtuk, A jövőben is az ilyen hozzáál­lásban látjuk a műszaki értelmiség példamutató hozzájárulását a nagyobb fokú hatékonyságért és a jobb mun­káért kifejtett közös erőfeszítéshez. hetően ennek felel meg a gazdasági állatállományok struktúrája is. Az ál­lattenyésztési termelés jelenlegi ösz- szetétele, amelyben jelentős helyet fog­lal el a sertéstenyésztés, évről évre na­gyobb igényeiket támaszt a szemesta- karmányforrásokkal és főként azok fe­hérjeösszetételével szemben, aminek egyre nehezebben teszünk eleget. Ab­ban a helyzetben, amikor lényegében kimerítettük a gabonatermelés exten- zív növelésének a lehetőségeit és a fe­hérjetartalmú takarmányfélék behoza­tala négy év óta lényegében ugyan­azon a színvonalon marad, tekintettel a behozatali árak jelentős emelkedésé­re, paracsolóan szükségessé válik olyan irányzatok megvalósítása, ame­lyeket a Központi Bizottság Elnöksége beszámolójában kitűzött. Mindenekelőtt a termelés intenzitásának növeléséről, a gabona- és a fehérjeprogram meg­valósításáról és a szarvasmarha-te­nyésztés fejlesztéséről van szó. A szarvasmarha-tenyésztés alacsony fokú intenzitása kedvezőtlenül befolyá­solja a termelés növekedését egész termelési területeken. Csökken a mű­trágyák hatékonysága és kedvezőtle­nül befolyásolja a föld termőképessé­gét. Agronómusaink jól tudják, hogy az ipari trágyák hatékonyságának növelé­se elképzelhetetlen a talajnak jó mi­nőségű humusszal való rendszeres dú­sítása nélkül. Ennek ellenére a trá­gyakészítés jelenlegi színvonala, a trá­gya minősége és felhasználása számos mezőgazdasági vállalatban alacsonyabb fokú, mint a szocializálás befejezésé­nek időszakában volt és következmé­nyeiben csökkenti az egész növényi termesztés fejlődését. A mi termelési feltételeink között az állattenyésztési és növényi termelés arányos fejlesztésének és állandó nö­velésének döntő részét alkotja a szar­vasmarha-tenyésztés intenzitásának nö­velése minden hektár földön, legyen az bármilyen körzetben vagy járásban. Fokozatosan el kellene érnünk azt, hogy minden mezőgazdasági vállalat­ban 100 hektár mezőgazdasági földre legalább 80—90 szarvasmarha jusson. Hogy ez a követelmény reális, azt nemcsak a legfejlettebb országok ta­pasztalatai bizonyítják, hanem több já­rás' és az egész kelet-szlovákiai kerü­let eredményei is, ahol 100 hektár me­zőgazdasági földön 89 szarvasmarhát nevelnek az országos átlaggal szem­ben, amely 71 szarvasmarhát tesz ki Nemcsak vállalatok, járások, hanem olyan kerületek is vannak, ahol a szar­vasmarha-tenyésztés intenzitása 18, sőt több darabbal kevesebb az országos át­lagnál. Azok a nézetek, hogy a hús- és tejtermelés növelését csupán a hasznosság növelésével az állatállomá­nyok növelése nélkül lehet elérni, vagy pedig hogy ez társadalmi szempontból előnyösebb is, teljesen helytelenek. A szarvasmarha-tenyésztés fejleszté­se többek között feltételezi a vállala­tok közötti kooperáció kiszélesítésé­nek és elmélyítésének tervszerű foly­tatását a nyílt állatállomány forgó el­vének alapján Az új építkezési beru­házások eldöntésénél — amelyek a szarvasmarha-tenyésztést szolgálják — minden körzetben és minden mezőgaz­dasági vállalatban a fő kritériumnak a saját takarmányalap elsődleges tö­kéletes biztosítását kell tekinteni. Azért, hogy fokozódjék a mezőgaz­dasági vállalatok anyági érdekeltsége a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésé­ben, a mezőgazdaság gazdasági irányí­tási eszközei rendszerének általános módosítása keretében, fokozzuk befo­lyásukat a vágómarha és a tej terme­lésének növelésére és intenzifiká lá sá­ra, mégpedig az egész termelési ver­tikális összefüggésben, kezdve a növé­nyi és állattenyésztési termelés köztes termékei árainak rendezésével, egé­szen a rentabilitás növelését szolgáló árintézkedésekig. Az előkészített intézkedések azonban csak akkor hozhatnak megfelelő ered­ményt, ha párhuzamosan oldunk meg tárgyi problémákat, amelyek a hasz­nosság növelésével és főiként a saját takarmányalap gazdaságosabb kihasz­nálásával függnek össze. Valamennyi gazdasági állatfajta te­nyésztésében a takarmányforrások ki­használásának hatékonyabbá tétele so­rán fontos feladat sikeresen megvaló­sítani a jóváhagyott fehérjeprogramot, annak egész koplexumában. Mezőgaz­dasági termelésünk eddig igen hiányo­san teljesíti főiként a hüvelyesek és a jó minőségű évelő takarmányfélék ter­melését. Nagy kiesésekkel és késéssel igen lassan biztosítja a takarmány­élesztő, a lizol és a biotényezők gyár­tását a vegyi- és gyógyszeripar is. 1978-ban a termelési hiány például 75 000 tonna hüvelyes, 500 tonna lizol és 30 000 tonna takarmányélesztő volt s.a terv előirányzatával szemben a ta­karmánycélokra felhasznált gabonafé­lék mennyiségét mintegy 300 000 ton­nára növelte. E fogyatékosságok követ­keztében állandóan csökken a megter­melt takarmány hatékonysága, stagnál a hasznosság, megnövekednek a beru­házási és a munkaerőigények és je­lentősen csökkennek az állattenyészté­si termelés gazdasági eredményei. A feladat az, hogy a lehető legrö­videbb idő alatt megvalósuljon a ta­karmányalap szálas- és tömegtakar- mány-összetevője irányított felhaszná­lásának rendszere, amely az etetés tu­dományos optimalizálására támaszko­dik majd, és a mezőgazdasági vállala­tokban alapvetően meg kell változtat­ni a takarmányalap kérdései megoldá­sának megközelítését. Szükséges, hogy a takarmánytermesztés mennyisége, struktúrája és minősége megfeleljen az állattenyésztési termelés fejlődésé­nek. A mezőgazdaság intenzitása és haté­konysága további növelésének nélkü­lözhetetlen előfeltétele a tudományos­műszaki haladás széles körű érvénye­sítése. A részleges javulás ellenére mindeddig nem sikerült a mezőgazdasá­gi és élelmiszeripari kutatási alap struktúráját és teljesítőképességének felhasználását a gyakorlati szükségle­tekhez idomítani, minőségileg megvál­toztatni a munkamódszereket és lehe­tőségeit maximálisan felhasználni a döntő feladatok komplex megoldására. A mezőgazdaságban a tudományos ku­tatási alap hatékonysága növelésének egyik fő előfeltétele leküzdeni azokat a befolyásokat, amelyek gátolják a kis kutatómunkahelyek nagyobb fokú össz­pontosítását és a munkamegosztás megjavítását a minisztériumok között. A kutatási alap irányításában arra kell törekedni, hogy munkája tökéleteseb­ben érvényesüljön ágazatok közötti és nemzetközi méretekben is. Az új tudományos és műszaki isme­retek érvényesítése végett a mezőgaz­dasági szolgáltatások szervezetébe szervezetileg bekapcsolták a szakosí­tott kutatóintézeteket és kezd megva­lósulni fejlesztésük újonnan kidolgo­zott koncepciója. Ezekben a biológiai és technikai szolgáltató szervezetek­ben azonban még fennmaradnak a vál­lalati problémák elsődleges megoldásá­nak az irányzatai, ahelyett, hogy erő- teljesebbfen érvényesülne az Integrá­ciós felelősség a mezőgazdasági terme­lés egyes szakaszainak fejlesztéséért és tevékenységéért. Ezért sürgető feladat tovább tökéle­tesíteni tevékenységük irányzatát és el­érni azt, hogy szorosabb kapcsolatban álljanak az efsz-ek és állami gazda­ságok munkájával, megfelelő mérték­ben felelősséget vállaljanak az elsőd­leges mezőgazdasági termelés rész­szakaszainak fejlesztéséért. Az élelmiszeriparnak ez az integrá­ciója a mezőgazdasággal továbbra is a minisztériumok és a termelési gaz­dasági egységek irányító és politikai szervező munkájának leggyengébb láncszeme marad. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy pl. a tevékenység egy­bekapcsolása a termelés előtti szakasz­tól a végső termelésig a baromfiipar­ban, amely az első mezőgazdasági- élelmiszeripari ágazat, mindeddig túl­nyomórészt adminisztratív szervezési jelleggel bír, de ugyanakkor nem tel­jesíti megfelelően a terv egyenletes teljesítése, a szakosítás elmélyítése, a termelés összpontosításának növelése integrált biztosításának funkcióját. Azokhoz az új formákhoz, amelyeket rövid időn belül ki kell dolgozni és a gyakorlatban kell kipróbálni, tartozik például a tejipar vertikális integráció­ja azzal a céllal, hogy elősegítse az elválasztott állatok táplálását, fokozott hatást gyakoroljon a húsiparra és el­mélyítse annak együttműködését a me­zőgazdasággal, a vágóállat-állományok szervezése során a termelési és felvá­sárlási terv egyenletes teljesítése vé­gett. Aktívan részt kell vennie a kö­zös sertés- és marhahizlaló vállalatok építésében és üzemeltetésében is. A cukorgyártó iparnak a cukorgyár­tás mellett széles körű lehetőségei vannak az energetikai és egyéb beren­dezések és olcsó melléképületek ki­használásának megszervezésére, a pré­selt szarvasmarha-takarmány gyártásá­ban való kooperációra, melynek során feldolgozzák a cukorgyártásnál kelet­kező melléktermékeket és más hulla­dékanyagokat. Az élelmiszeripar más ágazataiban is feltétlenül erélyesebben kell áttérni a mezőgazdasági-élelmiszeripari komple­xum formális egységéről a tényleges termelési-gazdasági integrációra. Ezen a téren nagyobb kezdeményezést' vá­runk az illetékes termelési-gazdasági egységektől Cs főigazgatóiktól. A mezőgazdasági ágazatok vala­mennyi irányító szervének sürgős fel­adata leküzdeni az eddigi kedvezőtlen irányzatot a hatékonyság fejlődésében, amely az utóbbi években megnyilvá­nul abban, hogy az anyagköltségek gyorsabban növekednek a termelésnél. Égyes külső hatásokon kívül a fogya­tékosságok fő oka az elemző tevékeny­ség alacsony színvonala, a gazdaságos­ság növelésére irányuló intézkedések alacsony fokú hatékonysága és főként az, hogy a termelési-műszaki dolgozók nem éreznek kellő felelősséget a ter­melés gazdaságosságáért. A vállalati és vállalaton belüli irá­nyítás megjavítását szolgáló intézkedé­seken kívül kidolgozzuk a 7. ötéves terv időszakára a tervezés rendszeré­nek és a gazdasági eszközök rendsze­rének további tökéletesítését. A mező­gazdasági-élelmiszeripari komplexum egységes irányításának megerősítésére törekszünk, és erőteljesebben akarjuk ösztönözni az összpontosítás és szako­sodás folyamatát. A gazdasági eszközökben tett tárgyi változtatások célja a bevételek terén ösztönözni a vállalatok anyagi érde­keltségét a döntő strukturális és minő­ségi feladatok teljesítésében, a költsé­gek terén fokozott nyomást akarunk gyakorolni annak érdekében, hogy ha­tékonyabban használják ki saját for­rásaikat és anyagi-műszaki alapjukat. Az állami gazdaságoknál az a cé­lunk, hogy megteremtsük a feltétele­ket a vállalati és a vállalaton belüli elszámolási rendszer teljesebb érvé­nyesítéséhez. Az irányítás megjavítása nélkülözhe­tetlen előfeltételének tartjuk a mi­nisztériumoktól kezdve egészen a vál­(Folytatás a 6. oldalon) Josef Nágr elvfrárs felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents