Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-23 / 70. szám, péntek
A CSKP KB Elnökségének jelentése a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a CSKP XV. kongresszusa határozatainak teljesítéséről és a további feladatokról CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 13. ÜLÉSÉN ELŐTERJESZTETTE MILOŠ JAKEŠ, A CSKP KB ELNÖKSÉGÉNEK PÓTTAGJA, A KB TITKÁRA ( A jelentés első részét tegnapi számunkban közöltük.] 1979. III. 23. Kulcsfontosságú kérdés marad a mezőgazdasági szállítás és az anyagmozgatás megoldása. A szállítás terjedelme a mezőgazdaságban az egész közúti szállításnak mintegy negyedét kép viseli. Az egész népgazdaságban lévő tehergépkocsiknak azonban csak 12,2 százaléka van a mezőgazdaságban, a tonnatartalom pedig nem egész 10 százalékot tesz ki. A mezőgazdasági szál litás legnagyobb részét nem gazdaságosan különféle típusú traktorokkal bonyolítják le. Ezért a mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen, gazdaságunk szempontjából pedig előnyös olyan lehetőségeket keresni, hogy a következő ötéves tervidőszakban a mezőgazdaság tízezer célszerűen módosított tehergépkocsit kapjon 8 tonnán felöli teherbírással és ehhez megfelelő számú rakodó gépet is. Ezek a szállítmányok lehetővé tennék a traktorok számának több mint 20 000-rel, a traktorvezetők számának mintegy 15 000-rel való csökkentését és egy tonnakilométerre számítva az üzemanyag-fogyasztás több mint 4U százalékos csökkentését. Ez azt jelenti, hogy lényegesen esöflkkenné- nefk a mezőgazdasági szállítási költségek, jobban kihasználnák a gépsorokat és a technikai berendezéseiket, főként a betakarításnál, ami hozzájárulna a veszteségeik csökkentéséhez. Ugyancsak sürgetően szükséges a mezőgazdaságban növelni a repülőgépek felhasználását, hogy 1985-ig repülőgépekkel végezhessék el a trágyázásnak és a vetemények vegyszeres kezelésé nek legalább egyötödét. A mezőgazdasági termelés intenzívebbé tétele és a terméseik stabilitásának növelése szempontjából a mi feltételeink között rendkívül jelentős az öntözés és a lecsapolás. A 7. ötéves tervidőszakban — a kormány ha táró zattal összhangban — mielőbb öntöző berendezéseiket kell kiépíteni, legalább 160 000 hektár területen és talajvíz-le- csapoló berendezéseket 290 000 hektáron. Az ilyen igényes feladat teljesítése megköveteli, hogy a gépipari minisztériumok a tervezési szervekkel, együtt ehhez idejében gondoskodjanak a szükséges öntözőberendezésekről és más technikai eszközökről. Időelőny- rtyel kell kialakítani a feltételeket megfelelő vízforrások nyeréséhez. A mezőgazdasági gépek üzemképessége céljából lényegesen meg kell javítani a pótalkatrész-ellátást. Nem hasznos az, hogy az egyes mezőgazdasági vállalatok és a gtá-oik továbbra is sok dolgozót foglalkoztassanak és feleslegesen üzemanyagot használjanak el arra, hogy a szükséges pót- alkatrészeket a szó szoros értelmében az egész országban igyekezzenek beszerezni annak ellenére, hogy a járások többségében felépültek az Általános Gépipari Minisztérium értékesítő szervezeteinek raktárai a mezőgazdaság ellátására. A mezőgazdaság anyagi-műszaki alap fának fejlesztésével szemben növekvő igények szükségszerűen megkövetelik a mezőgazdasági technikai berendezéseket gyártó kapacitások bővítését. Célszerű lesz a mezőgazdasági gépipar termelési-gazdasági egységeit oly módon kiépíteni, hogy termelésükkel biztosítsák a mezőgazdasági gépgyártást, valamint a berendezések gyártását saját szükségleteinkre és a fejlődő országokba irányuló kivitelre, amelyek ellenértékeként szükséges nyersanyagokat hozunk be, és ugyanokkor teljesítse kötelességeit a KGST-n belüli munkamegosztás keretében. Különösen bonyolult a helyzet az élelmiszeripari technikai berendezések beszerzésében. Mind az új építkezés, mind a korszerűsítés eddig nagy igényeket támaszt a tőkésállamokból történő gépbehozatallal szemben. Ezért kívánatos, hogy gépiparunk a saját termelés bővítése mellett ezen a téren is nagyobb mértékben használja ki a kooperáció lehetőségeit a KGST keretében. Mindenekelőtt lényegesen nagyobb mértékben kell fedezni a szükségleteket a csomagoló, az anyag- mozgató és hűtőipari berendezések terén és fokozatosan fel kell újítani a kazánokat. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar anyagi-műszaki bázisának új technikával, szállítóeszközökkel és más berendezésekkel való erősítése mellett elsőrendű feladat az anyagi-műszaki bázis hatékony kihasználása. Főként a mező- gazdaságban az emberek felkészültségével együtt elsőrendű feltétel a gépek állapotáról és üzemképességéről való gondoskodás. Ez eddig nem éri el a megfelelő színvonalát. A gépeket az idényen kívüli időszakban nem mindig gondozzák és raktározzák gondosan. tőként a gumiabroncsokkal és akkumulátorokkal való helytelen bánásmódot kell bírálni, mivel ezekből a felhasználás aránytalanul nagy. Ezért sürgetően szükséges tökéletesíteni a mezőgazdasági technikáról való gondoskodás egész rendszerét szervesen be kell kapcsolni ebbe a gép- és traktorállomásokat a mezőgazdasági gép javító műhelyeket, amelyeknek szavatolniuk kell a javító tevékenység rendes megszervezését minden járásban, beleértve a gépjavítók szakmai felkészítését is. A technika jobb kihasználása végett tovább kell bővíteni a célszerű kooperációt és gondoskodni kell arról, hogy a nagy te'jesítményű gépek több műszakban dolgozzanak. Nem kevésbé fontos a gazdaságos üzemeltetés megvalósítása, az energia- és az üzemanyagfogyasztás csökkentése. A mező- gazdasági vállalatok és gép- és traktorállomások pártszervezeteihez fordulunk, hogy e kérdéseknek állandó figyelmet szenteljenek. E kérdésekkel rendszeresen foglalkozniuk kell a mezőgazdaság irányító szerveinek is és ugyanakkor gondoskodniuk kell a gépek és mindenekelőtt az egész komplex gépsorok felelősségteljes elhelyezéséről az összpontosítás és szakosítás fo iyamatával összhangban, mindenekelőtt a kooperációs társulásokat kell ellátniuk velük, mert azok biztosítják a leghatékonyabb kihasználásukat, A korszerű mezőgazdasági nagyüzemi termelés egyre nagyobb mértékben függ az alapvető intenzifikációs tényezőtől — a kemizátóstól. Tekintettel a növényi és az állattenyésztési termelés előirányzott növelésére, szükséges, hogy a műtrágya szállítása tovább növekedjék és 1985-ben elérje a legalább 300 kg tiszta tápanyagot egy hektár mezőgazdasági földre számítva. A föld minőségének javítása megkívánja, hogy a 7. ötéves tervidőszakban növeked jék a meszes anyagok szállítása is, amelyeknek a mennyisége kell, hogy 1985-ben elérje legalább a 2,9 millió tonnát. Nem kevésbé fontosak a növényvédő szerek. Tekintettel a behozatal, főként a tőkés behozatal magas fokú devizaigényességére, kívánatos megteremteni a feltételeket e védőszerek hazai termelésének növelésére és nagyobb kezdeményezést kell kifejteni a KGST keretében is. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell az Agro II. Vegyipari Üzem tervezett felépítésének sürgősségét és népgazdasági célszerűségét, és mérlegelni kell a 7. ötéves tervidőszakban az a Agro III. építése megkezdésének lehetőségét. Az élelmiszeripar számára megfelelő mértékben kell biztosítani a vegyszerek és főként a göngyöleganyagok termelését. Komoly fogyatékosságok mutatkoznak, amint erre joggal mutatott rá a kongresszus előtti vita is, a munkavédő eszközökkel, így a gumicipővel, köpennyel való ellátásban, amelyeket nem nélkülözhetnek az állattenyésztési termelés dolgozói, a feldolgozó ipar nedves részlegeinek és más munkahelyeinek 3 dolgozói. Elvárjuk, hogy a termelők és a szállítók olyan intézkedéseket tesznek, hogy a dolgozók egészségvédelme érdekében megoldják e problémát. Ezzel egyidejűleg azonban gondoskodni kell arról, hogy e védőeszközökkel kíméletesen bánjanak, hogy fogyasztásuk ne legyen aránytalanul nagy. Az említett szempontokból kell hozzálátni a 7. ötéves terv kidolgozásához, a mezőgazdasági termelőeszközöket gyártó ágazatok beruházásainak elbírálásához, mindenekelőtt a vegyipari beruházások tekintetében. Emellett el kell bírálni az olyan beruházások előnyösségét, amelyek lehetővé teszik a hazai források nagyobb fokú kihasználását a tőkés behozatallal szemben. A termelés a hatékonyság növelésének, a minőség javításának, a mező- gazdaság és az élelmiszer ipar általános fejlődésének egyik döntő tényezője továbbra is a helyes beruházási politika. Ezért szükséges, hogy a mező- gazdaságban és az élelmiszeriparban eszközölt beruházások megfeleljenek társadalmi jelentőségüknek. Emellett szól az a tény is, hogy a mezőgazdaság a többi ágazatokhoz viszonyítva kevesebb energiafogyasztást és nyersanyag- behozatalt igényel, mert fő termelő- eszköze a (öld. Emellett termelése közvetlenül és pozitívan hat a külkereskedelmi mérlegre. Természetesen arra kell törekedni, hogy a mezőgazdasági beruházásokra szánt eszközöket célszerűen használják fel, hogy azok hozzájáruljanak a problémák megoldásához és a jelentős területek feladatainak teljesítéséhez. A kidolgozott hosszú távú programokkal összhangban a növénytermesztésben elsődlegesen kell megvalósítani a földberuházásokat, főként az öntözőberendezések építését, továbbá a takarmány- alap komplex megoldása, a gyümölcsös zöldségtermelés fejlesztése, az agrokémiai vállalatok építése és a nagy kapacitású korszerű raktárak építése céljából eszközölt beruházásokat, amelyek hozzájárulnak a kész termékek veszteségeinek csökkentéséhez. Az állattenyésztési termelésben elsőrendű feladat a szarvasmarha- és főként a tehéntenyésztés fejlesztéséhez szükséges építkezések megvalósítása. Az élelmiszeripar helyzete mindenekelőtt megköveteli a mezőgazdasági termelés növekedése és a termékek feldolgozási lehetőségei közötti aránytalanságok megoldását, a nyersanyagok hasznosítása általános színvonalának emelését, valamint az új program — a készételek gyártásának megvalósítását. Az építési beruházásról való döntéseknél a meglevő állóalapok maximális kihasználásának elvéből kell kiindulni, beleértve e létesítmények átalakításának és korszerűsítésének lehetőségeit is. Nemcsak a beruházóknak, hanem az irányító szerveknek és az építőipari szervezeteknek is arra kell törekedniük, hogy az adott eszközökből minél több kapacitás épüljön fel. Ezért mielőbb be kell vezetni a beruházási eszközökkel való takarékoskodás szigorú rendszerét, nem szabad megengedni ezeknek az eszközöknek a szétforgácsolását, csökkenteni kell az építési költségeket, nem szabad megengedni, hogy e költségek utólag emelkedjenek. Alapvetően meg kell javítanunk a beruházások előkészítését és az ismételt tervek felhasználását. A szarvasmarha istállózását célszerű főként könnyű szerkezetű olcsó istállók építésével megoldani. Az ilyen építési módszernél a költségek feltehetően 20—30 százalékkal csökkennek az eddigi költségekhez képest és az adott beruházási eszközökből több férőhelyes istállók építhetők. Az építési beruházások olcsóbbá tétele végett mérlegelni kellene egyes normák és rendelkezések indokoltságát is, amelyeknek az érvényesítése aránytalanul megnöveli a beruházási költségeket. A mezőgazdasági építkezés és a mezőgazdaság számára történő lakásépítés túlnyomó részét is a mezőgazdaság saját építőszervezetei, továbbá a mező- gazdasági vállalatok saját erőikkel végzik el. Azért, hogy növekedjék ennek az építkezésnek a hatékonysága, amelynek nem csekély áz évi kapacitása — 6,4 milliárd korona —, szükséges, hogy jobb, korszerűbb téchnikai berendezésekkel lássák el. A mezőgazdasági és az élelijiiszer- Ipari termelés intenzitásának növelésében egyre fontosabb szerepet kell betöltenie ahogy ezt Husák elvtárs pártunk XV. kongresszusán a Központi Bizottság jelentésében is hangsúlyozta — a tudományos-műszaki haladásnak, főként a kutatási eredmények széles körű gyakorlati érvényesítésének. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar tudományos kutatási alapja viszonylag erős, több mint 15 000 dolgozót foglalkoztat, közülük csaknem ezer tudományos kutató. Hiányosság azonban az, hogy a kutatóintézetek széttagoltak, hogy tevékenységüket nem hangolják eléggé egybe. A gyakorlattal való kapcsolatuk sem teljesen kielégítő. A CSKP KB októberi ülésének határozataival összhangban változások történtek a tudományos kutatás bázisának elrendezésében és irányításában, ezért most már a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok felelős- sek. A módosítások azonban eddig nem hozták meg a várt eredményt. A helyzet további javítása érdekében mindenekelőtt el kell mélyíteni a tudomány és a kutatás fejlesztésének tervezését. az ezzel összefüggő feladatokat átfogóan kell értelmezni, s egybe kell hangolni a mezőgazdasági és élelmiszeripari kutatóintézetek tevékenységét a felsőoktatási intézmények alapkutatással foglalkozó munkahelyeinek és a kivitelező ágazatok kutatási és fejlesztési bázisának tevékenységével. Egyidejűleg tovább kell tökéletesíteni a szervezést és az irányítást, és olyan rendszert kell létrehozni, amely lehetővé teszi a munkamegosztás fokozódását, az erőforrások és az eszközök koncentrálását, beleértve a nemzetközi együttműködés eredményeinek hasznosítását, a kettősségek felszámolását és az egyes szakágazatok hatékonyabb koordinálását. Egyúttal növelni kell a felelősséget a tudományosműszaki haladás vívmányainak gyakorlati érvényesítéséért. A legfontosabb követelmény az, hogy a tudományos kutatással foglalkozó munkahelyek a jövőben az eddiginél nagyobb mértékben összpontosítsák figyelmüket a mezőgazdaság és az élelmiszeripar hatékony továbbfejlesztésének kulcsfontosságú problémáira. A gyakorlati követelményekkel összhangban mindenekelőtt meg kell gyorsítani a nemesítési programok megvalósítását, törődni kell a nagy teljesít' ményű és a nagyüzemi körülményeknek megfelelő fajták kifejlesztésével, mégpedig nemcsak a legfontosabb terményekből, pl. gabonaneműekből és cukorrépából, hanem más növényekből is. Törekedni kell ezenkívül a növények gondozásával és védelmével összefüggő irányítási kérdések megoldására. Az állattenyésztésben a kutatástól elvárjuk, hogy további előrehaladást érjen el a nagyüzemi tenyésztésre alkalmas állatfajták nemesítésében, az áh latállomány egészségvédelmének töké^ létesítésében, valamint a tudományos módszerekkel irányított takarmányozás problémáinak megoldásában, beleértve azoknak a takarmányfajtáknak az előállítását, amelyekben hiány mutatkozik. A mezőgazdasági gépgyártás terület tén a tudományos-műszaki fejlesztésnek meg kell oldania a növénytermesztésben és az állattenyésztésben használt komplett gépsorok gyártásának problémáját, új szállító-kezelő és rakodó berendezéseket kell kifejlesztenie és bevezetnie a gyakorlatba, s nagy gondot kell fordítania az energiaigényesség csökkentésére minden munka- szakaszon. A gazdasági kutatás elsőrendű feladata, hogy megfelelő időelőnnyel javaslatokat tegyen a koncentráció és a szakosítás folyamatának fejlesztésével és a tervszerű irányítás elmélyítésével kapcsolatban. Az élelmiszeripari kutatásnak és fejlesztésnek szem előtt kell tartania a termékfelhasználás folyamata színvonalának emelését, a termékfelújítás és a termelési technológiák javítását, a hagyományos nyersanyagokat pótló új anyagok hasznosítását a termelésben és a tartósításban egyaránt, továbbá a konyhakész ételek ipari előállítása rendszerének fejlesztését és a gyermektápszerek színvonalának emelését. A kitűzött feladatok teljesítésének előfeltétele a Szovjetunió és a többi szocialista ország tudományos kutatási bázisával való együttműködés elmélyítése; többet kell meríteni a nemzetközi tudomány ismereteiből és hatékonyabban kell felhasználni a li- cenceket. Sürgősen szilárdítani kell a kutatóintézetek anyagi-műszaki alapját, a kutatóintézeteket korszerű műszerekkel kell felszerelni. (Folytatás a 4. obÉUlotoj Miloš Jakcš előadói beszédét mondja a CSKP KB 13. ülésén (CSTK felvételj
