Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-19 / 66. szám, hétfő
A LENGYEL SZAKKÉPZÉS ALAP ELVE Távoli és mégis közeli irodalom BESZÉLGETÉS BEGDZIISS JAVUHULANNAL Az elmúlt években ugyan több műfordítás és ismertetés jelent meg e témakörben, ám ennek ellenére ma sem változott lényegesen a helyzet: a széles körű nyilvánosság meglehetősen keveset tud a mai mongol művészetről és irodalomról. Az elmúlt hetekben hazánkban járt Begdzín Javuhulan, a Mongol írószövetség vezetőségi tagfa, neves költő, akinek versei idáig 60 nyelven jelentek meg, többek között csehül is Hvézdy z púšti (Csillagok a sivatagban) címmel. A Literárni mésičnik szerkesztői kihasználták az alkalmat, hogy első kézből tudjanak meg minél több tényt, érdekességet a kortárs mongol irodalomról Az alábbiakban közöljük ezt a beszélgetést. Milyen törekvések, milyen témák jellemzik ma légin- kább a mai mongol irodalmat? —> A legfontosabb célunk, hogy a mai ember gondolatait, érzelmeit, tetteit és vágyait ábrázoljuk a művészet eszközeivel. Persze, nem könnyű feladat behatolni az emberi lélek mélyrétegeibe, megtalálni a tettek motívumait, érzelmi és értelmi rugóit. A mongol társadalom hatalmas átalakuláson megy keresztül. A mai munkás tegnap még pásztorkodott vagy legalább is pásztorcsaládból származott. Ugyanígy az értelmiség számos képviselője nem is olyan régen szintén juhokat legeltetett, egészen más volt az életmódja. A fiatal értelmiségiek szintén pásztorok gyermekei. Ez a hatalmas átalakulás nemcsak falvainkban, városainkban érzékelhető: nyomai meglelhetők az emberek életmódjának gyökeres megváltozásában. Ilyen társadalmi légkörben születik, formálódik a mai mongol társadalom, új arcú, új típusú embere. Az írók feladata, hogy ilyen típusú emberből irodalmi hőst kreáljon, érzékeltesse a kor dinamizmusát, az emberek tetteinek jelentőségét Ugyanakkor tudatosítanunk kell azt is, hogy hősünk nem sima úton jár és mérföldes léptekkel halad előre; az elmaradott feudalizmusból történelmileg rövid idő alatt eljutottunk oda, hogy szocialista társadalmunkat építhetjük rA Magyar írók Szövetségének irodalmi és kritikai folyóirata, a havonként jelentkező Kortárs, immár rendszeresítette Közös dolgaink című rovatát, amelyben bepillantást enged a szomszéd népek és a magyar nemzetiségek, sőt, néha földrajzilag távolabbi népek irodalmába is. Legutóbbi decem béri számában például viszonylag egységes, hasznos képét nyújtott a finn irodalomról, nyelvújításról, valamint a finn —magyar irodalmi kapcsolatokról. Februári számában pe- dig egy szerb és egy jugoszláviai magyar folyóiratot mutatott be, ezzel is vallva az egy más mellett élő népek testvériségét, egymásrautaltságának tényét. E hitvallás tudatosságát csak erősíti a folyóirat márciusi száma; itt több olyan írást olvashatunk, amelynek szerzőivel gyakrabban találkozhatunk szlovák és szlovákiai magyar, mintsem magyar- országi irodalmi lapban. Érdekes újraolvasni Vladimír Mináč A felkelés című értekezését, amit Tőzsér Árpád fordított magyarra. Az 1973-ban írt esszé Í976-ban is megjelent a szerző életműsorozatának Súvislosti (összefüggések) című kötetében, mintegy zárótételeként a szlovák nemzeti ludat létrejöttével és megerősödésével foglalkozó, annak idején több vitát kiváltott ciklusnak. „A Szlovák Nemzeti Felkelés nekünk új történelemtudatot adott", idézi a szerző Novomeskýt, majd hozzáteszi, „mi lennénk enélkül az új történelemtudat nélkül? Mi lennénk anélkül a tudat nélkül, amely nemcsak minket fog be, de azt a szoros kapcsolatot is, amely a testvéri cseh nemzethez s Csehszlovákia új formájához köt bennünket; s azokat a szélesebb kapcsolatokat isf amelyek az antifasiszta táborhoz, a haladáshoz, a szocailiz- mushox fűzik Csehszlovákiát. 0 Ebben a nagyszabású átalakulásban milyen az irodalom szerepe? — Azt hiszem, elméletben könnyebb válaszolni erre a kérdésre. A mi nemes feladatunk az, hogy pozitívan formáljuk az emberek tudatát, tetteit, érzelmeit, mozgósítsuk őket társadalmi céljaink megvalósítására. Mindezt csakis színvonalas alkotásokkal érhetjük el, olyanokkal, amelyek megragadják az olvasók értelmét és érzelmét. Ennek az irodalomnak olyan hősöket kell ábrázolnia, amely képes küzdeni az egyéni és a társadalmi boldogulásért. Ez a hős azonban csak húsvér ember lehet, nem elnagyolt figura. Mindez azt jelenti, hogy az irodalom nem hallgathatja el az igazságokat, nem kerülheti meg a problémákat, nem festheti rózsásabbra a valóságos helyzetet. Az ilyen alkotások nem tükrözik híven a valóságot, tehát nem is képesek arra, hogy pozitív hatást váltsanak ki az olvasókban. Ma már tudva tudjuk: csakis olyan irodalmi hős kelti föl az emberek érdeklődését, amely együtt lélegzik a mai emberrel, annak életérzéseit, örömét és bánatát fejezi ki. A mi leg- fontosab célunk tehát az, hogy a mai életet, s ízig-vérig mai embereket keltsünk életre irodalmunkban. • Költészetében nem hiányoznak a politikai tematikájú versek sem. — Egyetlen korszakban és semmilyen társadalomban sem él meg az olyan költő, aki va. i. Nem kaptuk olcsón a tör- iénelmiség modern tudatát; annál jobb nekünk. Mivel semmit sem kaptunk ingyen, minden tovább él velünk." Vladimír Reisel a Szlovák írószövetség folyóiratát, a Slovenské po- hl'ady-t mutatja be, E. Fehér Pál pedig a Sarló előtt tesz főhajtást. Roncsol László A csehszlovákiai magyar költészet újabb stációi című tanulmányában az Egyszemű éjszaka című, 1970-ben megjelent antológia legtehetségesebbjeinek kísérletezéseiből elmélkedik. Ennyi a Közös dolgaink rovatban, amit hathatósan gazdagít Andrej Plávka két, Vladimír Reisel négy és Ján Kostra öt, Koppány Márton és Varga Imre magyarította verse. Említésre méltó, hogy e számot Szabó Gyula Betű és forma című albumának tíz toll- rajzával illusztrálták, hogy a hasábokon Kulcsár Ferenc, Varga Imre és Tóth László egy-egy verse is olvasható, továbbá hogy Görömbei András, hazai magyar irodalmunk talán legalaposabb ismerője, három Madách-könyvről közölt kritikát. Zs. Nagy Lajos: Isapur panaszai kapcsán többek között ezeket írja: „Azok a versek érdemelnek több figyelmet a kötetben, melyekben egyensúlyba tudja hozni a költő tragikus vagy komor élményeit és az ellenükben védekezésül kiformált, megteremtett játékot, derűt. Ezek mutatják elsősorban további lehetőségeit is: még összetettebb, még mélyebb valóságkép fölött teremteni meg a bölcsesség derűjét, az elviselés, alakító cselekvés, leleplezés humorát és iróniáját Tóth László Átkelés e kapcsán így ír: „Pontos a költs önjellemzése: ,Nincs más utam, mint utakat keresni.’ Ilyen értelemben értékesek az Átkelés versek próbálgatják a költö ereiét, keresik lehetőségeit. Nem lamiféle elefántcsonttoronyban húzódik vissza, s nem érdeklik öt korának, társadalmának politikai problémái. Senki sem él légüres térben. Minden valamirevaló költő alkotásaival, társadalmi munkájával a béke és a haladás ügyét szolgálta és szolgálja ma is. Mi, mongol költők is tudatosítjuk politikai, emberi, művészi küldetésünket: hallatjuk szavunkat az emberiség boldogulása, a világbéke megőrzése, s a még hatékonyabb imperialistaellenes harc érdekében. 9 Mi a véleménye a mongol —csehszlovák irodalmi kapcsolatokról? — Azok közé tartozóm, akik sokat jártak gyönyörű hazájukban és minden örömmel azon fáradozom, hogy a két ország népe még alaposabban megismerje egymás múltját és szocialista jelenét. Ebben nagy feladat hárul az irodalomra. Mi az utóbbi időben kortárs cseh és szlovák író művét adtuk ki. Örülök annak, hogy a cseh olvasó után rövidesen a szlovák irodalombarátok is megismerkedhetnek költészetemmel. Csehszlovákiai tartózkodásomat arra is fölhasználtam, hogy több érdekes mongol könyvre fölhívjam a fordítók figyelmét. Elsősorban Szomomim Udval Hatalmas sors című regényére gondolok, amely tavaly nálunk állami díjat kapott. Eredeti tehetségnek tartom Misigin Sircsinsürent és Sagdarin Dulmát is, akinek verseit például már magyar, orosz, német és japán nyelven is kiadták. Remélem, őket és másokat is, rövidesen megismerhetik a csehszlovákiai olvasók is. kiérlelt eredmények, hanem, kísérletek ezek a versek. A költő igénye egyelőre meghaladja lehetőségeit. Varga Imre: A medve alászálJ. című kötetéről megállapítja: „szemléleti és nyelvi gazdagságával, változatosságával ... jelentős gyarapodása az újabb magyar lírának ... Varga Imre új tájékozódása nemcsak azzal járt együtt, hogy lírája egyszerűbbé vált, hanem azzal is, hogy költői személyisége erősödött, határozottabb és egyértelműbb lett." Mi tagadás, márciusi számával a Kortárs kiválóra vizsgázott együttélésből, az egymás- megismerés szükségességének hangsúlyozásából. Igazolta, hogy az „együtt—egymásért“ elvének gyakorlati alkalmazásakor mellőzhetetlen a szocialista változás dialektikájának egyik alapja, az etikai érzék. SZIGETI LÄSZLÔ A tízéves általános képzési rendszer, amelynek bevezetése idén kezdődött meg Lengyelországban, szükségessé teszi a szakképzés átszervezését is. Az eddigi rendszerben az általános iskola nyolcadik osztályát elvégző fiatalok a szakiskolák két típusa között választhattak: a szakmunkás-képesítést nyújtó hároméves szakmunkásképző iskolákban vagy a szakma jellegétől függően négy-, illetve ötéves, középiskolai végzettséget adó technikumokban tanulhattak tovább. Lengyelországban jelenleg az általános iskolánál magasabb szintű iskolatípusokban tanuló fiatalok mintegy nyolcvan százaléka tanul a szakiskolákban. Ez is mutatja, hogy a szakmai képzésnek az átszervezése a köznevelési reform igen fontos része lesz. Az új koncepció a szakképzés folyamatát az egységes tízosztályos középiskola tantervi és szervezeti alapjaira építi. Éppen ezért a jövő szakiskolájának magasabb szintű tudást kell nyújtania, ugyanakkor arra is képesnek kell lennie, hogy gyorsan reagáljon a népgazdaság és a kulturális élet különféle területein végbemenő technológiai és szervezeti változásokra, a szakember- igényekben jelentkező módosulásokra. A jövő szakiskolájából kikerülő fiatalnak olyan dolgozóvá kell válnia, aki képes az új technológia és technika gyors elsajátítására, s jártasságait sokféle munkakörben tudja kamatoztatni. Az új koncepció szerint a szakmai nevelés a tízosztályos iskola valamennyi tanulójának politechnikai képzésével fog kezdődni, már az első tagozatos osztályokban. Ez lesz a szakképzés első lépcsőfoka. A második fokozatot a hetedik és a nyolcadik osztályra épülő két- és hároméves szakiskolák fogják képviselni. A tízosztályos iskolát végzett tanulóknak az új alapelv félévestől kétéves szakiskolákat irányoz elő a választott szakma jellegétől függően. Azok előtt a fiatalok előtt pedig, akik azonnal az üzemekbe kerülnek, az iskolai és iskolán kívüli szakmai továbbképzés jól kiépített rendszere áll nyitva. Az egyes szakmákon belül több képesítési szintet tervezünk; például: szerelősegéd, szerelő, szakképzett szerelő, szerelő mester; vagy a technikusi szakmában: gépésztechnikus, főgépésztechnikus, okleveles gépésztechnikus stb. Az első képesítési szintet a szakmai tanfolyamokon vagy a tíz- osztályos iskola hetedik osztályára épülő szakiskolákban lehet majd megszerezni. A technikusképzés ezzel szemben a munka mellett, a felnőttoktatás keretei között fog történni, s kettőtől négy év időtartamú lesz. Indokolt esetekben a technikusképzés nappali tagozatos ifjúsági iskolákban történik a tízosztályos középiskola elvégzése után, olyan szakmákban például. mint a geodeta, a meteorológus, az ápolónő, a szülésznő, a közgazdász. A közvetlen termelésben és a középszintű irányításban a magasabb képesítési fokozatokat az üzemekben lehet majd megszerezni megfelelő szakmai gyakorlat után. A technika és a népgazdaság fejlődési irányaival Összhangban az oktatott szakmák új rendszerét dolgozzák ki, hogy a végzett fiatalok képesek legyenek különböző munkakörök betöltésére, s a hasonló technikát és termelésszervezést alkalmazó különféle területeken vállalhassanak munkát. A szakosítást az Iskolai képzés utolsó szakaszában és a szakmai munka folyamán kívánjuk megoldani. A szakképzés új rendjében nagy feladatok várnak az üzemekre. Felelősséget kell vállalniuk a tanulók gyakorlati oktatásának utolsó szakaszáért a szakiskolákban. Az iskolai oktatás ugyanis több, hasonló technikát és technológiát alkalmazó szakmát átfogó, széles profilú képzést fog nyújtani, s a tanuló csak tanulmányainak utolsó szakaszában készül fel a konkrét munkahelyen és munkakörben betöltendő feladatokra. Az érdekelt üzemeknek ebben a szakaszban szakosító gyakorlatokat kell szervezniük. Az üzem válik majd a legfontosabb partnerré a többlépcsős szakmai továbbképzési rendszer megszervezésében is. Ennek alapjául a megfelelő címekkel és jogokkal járó szakképesítési szintek szolgálnak majd. Minden magasabb fokozat megszerzése az elméleti és gyakorlati szakmai ismeretek kibővítésétől, az optimális munkaeredmények elérésétől is függ majd, nemcsak a megfelelő tanfolyam elvégzésétől. A szakképzés különféle formái így egyetlen rendszert fognak alkotni, s állandó együttműködést alakítanak ki a szakiskolák és az üzemek között. Ez a rendszer teljes egészében szem előtt tartja a személyiség sokoldalú fejlődésének elvét. Ezt a célt nemcsak a tantárgyi blokkok, tehát az általános szakmai tárgyak, a szaktárgyak, a társadalom- tudományi és politikai tárgyak, valamint a kulturális nevelés tantárgyi blokkjai fogják szolgálni, hanem a fejlett testnevelési rendszer, a sportpályák, uszodák és tornatermek megnyitása, a kultúrházak munkája is. # A szakképzés új rendszerét Lengyelországban 1985-től fokozatosan vezetik be. Ekkor végzi el a tanulók első csoportja az egységes középiskola hetedik osztályát. A reform befejezésére az 1990—91-es tanévben kerül majd sor, amikor a tízosztályos középiskolára épülő új szakiskolák tanulói a harmadik, vagyis az utolsó osztályba lépnek. Ugyanebben a tanévben fejezik be iskolai tanulmányaikat a jelenlegi szakképzési rendszerben végzők is. HUGÓN BUKOWSKI Az idei lipcsei vásáron az ipari és mezőgazda- sági termékeinken kívül nagy sikprt arattak a cseh és a szlovákiai könyvek, köztük a Madách Kiadó publikációi is. A könyveket a. prágai Artia és a bratislavai Slovart vállalat állította ki. Felvételünk a könyvpavilon- ban készült í CSTK telefotója) KÖZÖS DOLGAINK A Kortórs márciusi számáról
