Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-17 / 65. szám, szombat

PÉUUMIMIÓ BARÁT! Mill Szovjet — indiai közlemény Folytatódik a 8T vita A palesztinok (TASZSZ) — Delhiben közle­ményt adtaik ki Alekszej Koszi- gin szovjet kormányfő indiai hivatalos,x baráti látogatásáról. A közlemény szerint a felek elégedetten állapították meg, 'hogy a fontosabb nemzetközi kérdésiekben azonos, illetve egymáshoz közel álló nézeteket vallanak. A szovjet és az indiai fél kijelentette, hogy tovább­ra is közösen és aktívan mun­kálkodik a nemzetközi béke es biztonság szilárdításán, a Veszü It segg óco k f e lszámo lásá n és a háborús veszély elhárítá­sán. A felek úgy vélik — folyta­tódik a közlemény —, hogy a Jelenlegi SALT-tárgyalások mi­előbbi befejezése és a hadá­szati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló újabb megállapodás aláírása sóikat je­lentene a fegyverkezési hajsza megszüntetése és az enyhülés szilárdítása szempontjából. A felek ismételten kijelentették, hogy támogatják az Indiai­óceán térségének békeövezetté nyilvánítását, ami egyébként a térség népeinek törekvéseivel ta Iá lkoz ik Sa j ná 1 kozásu ka t fe­jezték ki, hogy az Indiai-óceán térségével kapcsolatos kérdé­sekről kezdett szovjet—ame­rikai .tárgyalások szünetel­nek. India rendkívül nagyra ér­tékeli Moszkvának a tárgyalá­sok felújítására irányuló kész­ségét. A szocialista Vietnam elleni kínai fegyveres támadás követ­keztében előállt délkelet-ázsiai helyzet kapcsán India és a Szovjetunió követeli, hogy azonnal, feltétel nélkül és tel­jesen vonják ki a kínai csa­patokat vietnami területről, A tárgyaló felek áttekintet­ték a jelenlegi közel-keleti helyzetet, s megállapították, hogy a térség békéjét továbbra is komoly veszély fenyegeti. A szovjet—indiai kapcsolatokról végezetül megállapították: a két ország barátsága kitűnő példa rá, hogyan fejlődhetnek a termékeny kapcsolatok a különböző társadalmi és gaz­dasági berendezésű országok (között (ČSTK) — A Biztonsági Ta­nács a megszállt arab terüle­teken kialakult helyzetről foly­tatott tanácskozásán felszó­lalt Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ-kép viselője. Hangsúlyozta, hogy a tervezett egyiptomi —izraeli megállapodás Izrael céljait szolgálja, és nem tartja szem előtt a palesztin nép törvényes nemzeti jogainak érvényesíté sét. Milyen értéke lehet egy olyan megállapodásnak, mely­nek támogatói azt állítják, hogv a palesztinok jövőjéről szól, habár a hátuk mögött állapod- tak meg róla a palesztinok tör­vényes képviselője nélkül? A különszerződés táplálja Izrael expanzista ambícióit, és nehezíti a tartós és igazságos közel-keleti béke létrehozását. A szovjet képviselő támogatta az arab és más küldöttségek javaslatát, hogy a Biztonsági Tanács ítélje el Izrael politi­káját a megszállt' területeken. TILTAKOZÁSOK az egyiptomi—izraeli alku ellen WASHINGTON NYOMÁST AKAR GYAKOROLNI SZAÚD-ARÁBIÁRA ÉS JORDÁNIÁRA (ČSTK) — Carter elnök úgy döntött, hogy a Közel-Keletre küldi Zbigniew Brzezinskii, nemzetbiztonsági tanácsadóját azzal a nyilvánvaló céllal, hogy megbontsa az arab országok egységes elutasító álláspontját » tervezett egyiptomi—izraeli megállapodással kapcsolatban, és gyengítse Egyiptom elszige­teltségét az arab világban. Brzezinskinek és a küldöttség többi tagjának, köztük Warren Christopher kiilügyminiszter­1979 III. 17. . AZ ELSŐ TÁMADÁS (ČSTK) — Tegnap múlt egy éve, hogy Rómában elrabolták Aldo Morót, az Olasz Keresz­ténydemokrata Párt volt elnö­két. Az év kivizsgálással és nyo­mozással telt el, de az eset kö­rülményeire nem derült fény. Felfedeztek ugyan néhány ter­rorista rejtekhelyei, nem egy esetben a szerencsés véletlen­nek köszönhetően, több gyanú­sított börtönbe kerjilt, de a terror tovább folytatódott. Az áldozatok száma állandóan gya­rapszik. Azok, akik a bűntett hátte­rében szervezőkként álltak, va­lamint azok, akik azt elkövet­ték, továbbra is ismeretlenek. Csupán a gyilkosság politikai következményei teszik lehető­vé, hogy egy év után még mé­lyebben megértsük a gyilkos­ság értelmét és célját: megaka­dályozni, hogy a munkásosz­tályt és a dolgozókat képviselő új erők részt vegyenek a politi­kai irányításban. Moro sohasem rokonszenve­zett a kommunizmussal, de reálisan mérlegelő politikus volt. Röviddel elrablása előtt kollégái előtt hangsúlyozta: az ország sorsa már nemcsak a kereszténydemokrácia kezében van, amely hosszú éveken át hozzászokott a hatalomhoz. Ez arról tanúskodott, hogy meg­értette az országban kialakult új helyzetet. Amikor a heves tiltakozás ellenére a parla­mentben a kommunisták rész­vételét javasolta, ez azt jelen­tette, hogy az országban létre­jött új körülményekből levon­ta a gyakorlati politikai tanul­ságokat. Az elrablás napján született meg a parlamenti többség. A terrorista akció jelentette az első támadást a parlamenti többség ellen. Moro meggyilko­lásával a politikus politikai munkásságát is meg akarták semmisíteni. Moro ellenfelei ma, amikor a parlamenti több­ség nem létezik már, elégedet­tek lehetnek, de a társadalmi haladást követő hosszú folya­matot visszafordítani nem tud­ják. (C - k) helyettesnek az a feladata, hogy elsősorban a szaúd-ará- biai és a jordániai vezetőkre gyakoroljanak nyomást, hogy támogassák a különszerződést, vagy legalább helyezkedjenek semleges álláspontra. Washington Szaúd-Arábiát és Jordániát tartja a leghozzáfér- hetőbb arab rezsimnek az ame­rikai közel-keleti politika szempontjából. Mindkét ország azonban kifejezte ellenállását a már majdnem kész különszer­ződéssel szemben, amely min­denekelőtt mellőzi a palesztin kérdés megnyugtató megoldá­sát. Washingtonban tegnap meg­kezdődtek Ezer Weizman izrae­li és Kainal Hasszan Ali egyip­tomi hadügyminiszter tárgyalá­sai a tervezett különszerződés katonai részleteiről. Weizman tábornok Washingtonba való megérkezése után kijelentette, hogy a „történelmi“ megállapo­dásban már megegyeztek. Ez­zel szemben Jody Powell, a Fe­hér Ház sajtótitkára cáfolta a szerződés korai aláírásáról szó­ló híreket és közölte, hogy az aláírásra a jövő héten semmi esetre sem kerül sor. Hoszni Mubarak egyiptomi al- elnök Bécsben kijelentette, hogy az egyiptomi—izraeli megállapodást egy hét leforgá­sa alatt aláírják Washington­ban. Az alelnök rövid megbe­szélést folytatott Bruno Kreis- ky osztrák kancellárral, majd Párizsba utazott, ahol találko­zott Giscard d’Estaing francia elnökkel. A MENA hírügynök­ség szerint az egyiptomi alel­nök a napokban ellátogat még Belgiumba, Nagy-Britanniába, az NSZK-ba és Olaszországba is, vagyis azokba az országok­ba, amelyek támogatására a különszerződést illetően Szadat rezsímje támaszkodik. Husszein jordániai király a palesztin nép jogainak támoga­tására szólított fel. A katonai települések építé se a megszállt területeken fő­leg Jeruzsálem térségében olyan mértékben fokozódik, hogy veszélyezteti a megszállt arab területek jelentős kulturá­lis örökségét és a térség béké­je létrehozásának reményeit, hangsúlyozta Husszein király. Gus Hall, az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára a KB ülésén mondott beszédében megállapította, hogy a Közel- Keleten most fennáll az Egye­sült Államok közvetlen kato­nai intervenciójának veszélye. A közel-keleti béke biztosí­tására nem létezik más út, csak ez a konferencia a Szov­jetunió és a Palesztinái Felsza­badítási Szervezet részvételé­vel, hangsúlyozta Gus Hall. Kommentárunk Walter Scheel jelenlegi nyu­gatnémet szövetségi elnök meg­bízatási időszaka 1979. július 1-én lejár. Május 23-án össze­ül a Szövetségi Gyülekezet (Bundesversammlung), hogy megválassza az új elnököt. A Bundesversammlung a Szövet­ségi Gyűlés (Bundestag) tag­jaiból és a tartományi parla­mentek által választott ugyan­annyi képviselőből áll. Az el­nökválasztó gyülekezetben je­lenleg az uniópártok — CDU/ CSU — vannak többségben, ezért a közvélemény figyelme főként az ő elnökjelöltjükre irányul. Eredetileg arról volt szó, hogy Dr. Hans Filbinger, a baden württembergi tartomá­nyi kormány és a CDU tarto­mányi szervezetének elnöke lesz az elnökjelölt, de azt kö­vetően, hogy kiderült: a náci rendszer idején katonai ügyész volt és a fasizmus és a háború ellenzőinek vére tapad a ke­zéhez, más jelölt után kellett nézni. Megfelelő előkészítés után március 5-én a CDU/CSU közös elnökjelöltjévé Kari Car- stens professzort, a Bundestag elnökét választották meg. Ez a választás sokak számá­ra nem okoz örömet, mivel Carstenst konzervatív politi­kusnak ismerik, és múltja ag­godalmat kelt. Nyilván nem vé­letlen, hogy jelöltségét Franz Josef Straussnak és konzerva­tív jobboldali Keresztényszocia­lista Uniójának (CSUJ kezde­ményezésére hagyták jóvá. Is­meretes, hogy Carstens 1937- ben belépett a náci pártba, és annak tagja maradt egészen a hitleri Németország bukásá­ig. A háború után kezdetben a szociáldemokraták felé tájé­kozódott, de 1949-ben a Keresz­ténydemokrata Unióba lépett Front a hátországban (Hanoi tudósítás) — Az ágyúk dübörgő hangja és a gránátok robbanása az északi határtól ide Hanoiba nem hal­latszik el. Arról azonban, hogy a vietnami nép rövid ideig tartó béke után ismét kényte­len hazáját védeni az agresz- szorokkai szemben, itt sem le­het megfeledkezni. Elég, ha rövid sétát teszünk a hanoi utcákon, hogy mindezt tudatosítsuk. Az utcákon, mint máskor, járókelők sietnek. A Dong Xuan utcán a kiskereske­dők fonott kosarakat, kalapo­kat, gyékényeket, képeket árul­nak. Rengeteg az ember a ha­sonló nevű hanoi vásárcsarnok­ban is, ahol hosszasan csodál­hatja a járókelő az iparosok ügyességét, a trópusi virágok szépségét vagy a fűszerek kü­lönféle illatát. Ha azonban el­hagyjuk a vásárcsarnokot, és visszatérünk a város központ­jába, ki keli kerülnünk a lég védelmi óvóhelyeket. A Hoan Kiem tónál betonépületeket lé tesítettek lőrésekkel. Hasonló épületeket építenek az útke­reszteződéseken, valamint a fő város más forgalmas helyein. Hanoi körül védelmi övezet épül. Naponta több ezer ember, diákok, hivatalnokok és intéz­mények dolgozói jelentkeznek erre a munkára. A vietnami fegyveres erők határozott ellentámadása meg- állította az agresszor előrenyo- múlását, és a kínai egységeket meghátrálásra kényszerítette. Hanoi azonban hasonlóan a többi vietnami városhoz tragic kus tapasztalatokkal rendelke­zik. Az amerikai agresszió ide­jén ugyan a frontharcok távol estek a fővárostól, ennek elle­nére itt is pusztítottak és ö'l-' tek az amerikai bombák. Nap­jainkban — hasonlóan, mint a múltban bármikor — az embe­rek sietnek haza a munkából, sétálnak az utcákon. A nyugati tó melletti parkban este felé fiatalok szórakoznak, itt-ott ne­vetés és gitár hangja hallat­szik. Rövidnadrágos fiúk futká- roznak az éppen elkészült óvó­hely körül. A félelemnek és a pániknak — amire az agresz- szió szülőatyjai számítottak — nyoma sincs. Az emberek bíznak azokban, akik az ország északi részén Vietnam védelméért életüket kockáztatják, maguk pedig munkahelyükön tesznek meg mindent azért, hogy a maóista agresszió okozta gazdasági ne­hézségeket a minimálisra csök­kentsék. Két fronton folyik a harc, amelyek közül mindkét- tő egyformán fontos. BOHUSLAV BOROVIČKA Öt aranyérem (ČSTK| — Csehszlovák ter­mékek öt aranyérmet kaptak az idei lipcsei tavaszi nemzet­közi vásáron. A kiváló műszaki színvonal­ért a legnagyobb elismerésben részesült az L-39 Albatros típu­sú sugárhajtóműves gyakorló repülőgép, a Vodochodyi Aero Vállalat terméke. Ugyancsak aranyérmet szer­zett a Hu tini Szerszámgépgyár terméke, a numerikus vezérlé­sű SKQ-12 NC jelzésű egyállvá- nyos esztergapad. A további há­rom aranyérmet vették át a lipcsei vásáron tegnap: Berga­mo elnevezésű szőnyegükért a Vratislavice nad Nisou-i Bytex vállalat, egy női ruhakelméért a losonci (Lučenec) Poíana gyapjúszövő gyár és egy férfi­kesztyűért a Dobŕíši Kesztyű* gyár képviselői. Carstens politikai arcélét bizonyos mértékben kirajzolja a Szövetségi Hírszerző Szolgá­lat (Bundesnachríchtendienst) és ennek illegális fegyverke­reskedése körül kitört botrány. A Szövetségi Hírszerző Szolgá­lat 1966—1969-ben olyan tér-* ségekbe adott el fegyvereket, Soféí mű ti eänäíiSeilt be, és már évek óta fontos tisztségeket tölt be a CDU-ban. 1973 májusában megválasztot­ták a CDU/CSU parlamenti frak­ciójának elnökévé, már akkor is Franz Josef Strauss támo­gatásával. Carstens az uniópár­tokban főként az ún. keleti politikáért felelős. És éppen ezen a területen nemegyszer olyan magatartást tanúsított, amely ellentétben áll a nem­zetközi feszültség enyhülésé­nek és az államközi kapcsola­tok megjavításának szükségle­teivel. A CDU 1973 novemberi kongresszusán megtámadta a Német Szövetségi Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között megkötött szerződést, ennek különösen azokat a részeit, amelyek a müncheni diktátum érvényte­lenségére vonatkoznak. A par­lamentben az NSZK és a szó-1 cialista államok között megköj tött szerződések ellen szava­zott. ahol fokozott volt a nemzetkö­zi feszültség, s így a nyugat­német kormány hivatalos poli­tikájával és érdekeivel ellen­tétben járt el. Carstens a hat­vanas években hadügyminisz- tériumi államtitkár volt, illet­ve tisztséget töltött be a szö­vetségi kancellári hivatalban, és mint most kiderült, tudott ezekről a fegyvereladásokról, noha ezt 1974-ben a vizsgáló bizottság előtt tagadta. Most bizonyítékokat hoztak nyilvá­nosságra arról, hogy akkori vallomása hamis volt. Wessel tábornok, a Szövetségi Hírszer­ző Szolgálat volt parancsnoka megerősítette, hogy Carstenst folyamatosan tájékoztatták a fegyvereladásokról. Sőt erről írásbeli bizonyítékokat is ta­láltak; a Pakisztánba, Izraelbe, Szaúd-Arábiába és más orszá­gokba irányuló fegyvereladá­sokra vonatkozó aktákon ott találták Carstens kézjegyét és megjegyzéseit. Azzal, hogy Carj stens fedezte a fokozott fe­szültségű térségekbe irányuló fegyverszállításokat, tulajdon­képpen a világbéke megszilár­dításának érdekei és a szövet­ségi kormány hivatalos külpo-* litikája ellen dolgozott. Az, hogy azután hamis vallomást tett a parlamenti bizottság előtt, sőt vádat emeltetett az ellen a szociáldemokrata kép-i viselő ellen, aki őt hamis val- lomással vádolta meg, nem állít ki hízelgő bizonyítványt erköl­csi profiljáról. Az uniópártok annak idején keresztülvitték, hogy dr. Hein­rich Lübke, aki a náci időkben részt vett a koncentrációs tá-* borok tervezésében, kerüljön az elnöki székbe. Lübke nagy szégyennel vált meg tisztségé-! tői, de az uniópártok ennek el< lenére a következő alkalommal dr. Gerhard Schrödert, a volt nácit és az SA tagját indítót-’ ták jelöltjükként, akit azonban nem választottak meg. Az, hogy az uniópártok vezető testületei most ismét egy volt nácit vá­lasztottak elnökjelöltjüknek, a politikai éleslátás hiányára s arra vall, hogy a fejlődést az NSZK-ban vissza akarják vet-* ni a reálpolitikától. Mivel az uniópártok képviselői többség­ben vannak a Szövetségi Gyü­lekezetben, számolni kell az-< zal, hogy Carstens valóban a Német Szövetségi Köztársaság elnöke lesz. JAN BLANSKf Tekintettel arra, hogy Vietnam északi részén nem csökken a har~ cok hevessége, a kormány megerősítette e térségben a védelmi egységeket és újabb intézkedéseket foganatosít. A nagyobb vietna­mi városokban új óvóhelyeket és légvédelmi állásokat építenek. Hanoiból kitelepítették a gyermekeket és az idős embereket. Fel* vételünk kitelepítés előtt az egyik hanoi iskolában készült. (ČSTK — V. Bervida felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents