Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-16 / 64. szám, péntek
Izgalmas és hasznos kísérletek Koncsol László könyvéről .4 pre'sovi Ukrán Nemzeli Színház társulata több hónapja nagy sikerrel játssza ALEKSZEJ ARBUZOV: EN SZEGENY MARATOM című színmüvét, amelynek szerepeit Alekszander Kucserenko, Mária Kaliiiaková és Stefan Semanco alakítja. A kortárs szovjet szerző darabját Ivan Ivančo rendezte (A. Žižka felvételei Szilve szler HVIa este bemutató a Magyar Területi Színházban A hetvenes évek forduló ja szokatlan fellendülést hozott a csehszlovákiai magyar irodalomtudomány fej lődéséhen. Ez a fellendülés fö ként a tudományos művek számának gyarapodásán, színvonalának emelkedésén, tematikai és módszerbeli gazdago dásán, s leginkább tehetséges fiatal kritikusok jelentkezésén mérhető le. Monográfiák, könyvterjedelmű tanulmányok, esszé és tanulmánykötetek dokumentálják az elmondottakat. Különösen a monografikus feldolgozások jelentenek örvendetes újságot. Könyv jelent meg a két háború közötti csehszlovákiai magyar színjátszásról és drámairodalomról, Györy Dezső költészetéről, Sass Andor élet^ művéről, és más témákról. A fejlődés legkétségtelenebb jele azonban az, hogy Koncsol László már a nyolcadik elsőkötetes tanulmányíró, aki ebben az évtizedben jelentkezett. Igaz, többen ezek közül (Duba, Tőzsér) első kötetük ellenére sem pályakezdők. S közéjük sorolható Koncsol László is, elsőkötetes, de nem kezdő kritikus, eszszéíró. A hazai magyar sajtó figyelői jól ismerik a nevét, hiszen két évtizednél hosszabb ideje jelen van irodalmi életünkben. Az ötvenes évek végétől folytat folyamatos, igen szerteágazó, de vál tozó intenzitású irodalmi tevékenységet. Novellaíróként kezd te, fő műfaja azonban az irodalompublicisztikai, kritikai esszé lett. A hatvanas évek közepétől kiterjedt műfordítói tevékenységet fejt ki. A Kísérletek és elemzések című kötete ízelítőt ad eddigi munkásságáról, s főként irodalmi szemhatárát, érdeklődési körét Igyekszik körvonalazni. Leginkább az esszéíró és a műelemző van jelen benne, a kritikus némiképp háttérbe szorult. Koncsol a legjobb magyar esszéirodai 3m hagyományait követi, kidomborítva a műfaj eredeti, kísérleti jellegét. Az Öt vázlat címen ciklusba foglalt írások is jelzik ezt a vonalat. A legtöbbjük melléktermékként születhetett, a Vörösmarty M '.ály az Előszó és A vén cigány elemzése közben. A tön'énykeresö Rúfus a műfordító míihelyproblémáiból s a kínálkozó evidenciákból. Felfigyel tető írások. A műfaj természetét követve a szerző nem filologizál, keveset bizonyít,-a végeredményt közti. Sokszor sommás minősítésben, jellemzésben. Seukisem kételkedik abban, hogy Ady vonzódott a romantika sötét színei és hangulatai iránt, de mégsem egyszerűen „századunk romantikusa". Vitára késztetnek, így válnak izgalmassá Koncsol írásai. Még a halványabb, s helyenként ábrándos eszme-futtatás Petőfiről /Egy élmény átváltozásai) is konfrontációra késztet, nem beszélve a sodró erejű, gondolatgazdag Bartók Béla és az igazán beavatott Tapogatózás Weöres Sándor költői világában című írásokról. Mindkettő Koncsol fő erősségére: a zenei tájékozottságra és a kimunkált versérzékre utal. E gy tanulmánykötettől méltán elvárhatjuk, hogy tárgykörén kívül alkotóját, annak módszereit és műhelyprob- lémáit is megvilágítsa. Koncsol kötetében ennek az elvárásnak leginkább a Négy vers a zene jegyében és a Magyar jelenések címen összefoglalt írások felelnek meg. Az itt közölt elemzésekből bontakoznak ki leginkább Koncsol adottságai: fejlett irodalmi ízlése és elemzőkészsége, a költészet, különösen a modern költői törekvések iránti fogékonysága, kritikusi berkeinkben szokatlan zenei erudíciója. E vonásai egyenítik legjobban, ezek teremtenek laza egységet szerteágazó irodalmi tevékenységében. Különösen az a hajlama, hogy az irodalom, főként a költészet dolgait mindenáron a zene felől közelítse meg. vagy legalábbis feltárja a zenei ösz- szefüggéseket, néha erőszakoltan. Kiemelkedő teljesítménye a három tematikai rokonságú, de szinte mindenben különböző vers egybevető elemzése (Vörösmarty Mihály: Előszó. Babits Mihály: Fortissimo, Pilinszky János: Apokrif). Olvasmánynak is izgalmas, ba nem. is könnyű, ahogy megközelíti, vallatja a verseket. Az intellektuális erőfeszítésről nem rest olvasót partneri státuszba emelve megajándékozza az együtthaladás, a felfedezés örömével, összhangot igyekszik termeteni az alkotó és befogadó között, az alkotó befogadás összhangját. Oda kell figyelni, hogy okfejtését követni tudjuk, annál is inkább, mert magyarázatai olykor felületesek, hézagosak, szívesen elkalandozik impresszión isztikus sejtésekbe, misztikus hangulatba. De akár a klasszikusok, akár a kortársak verseit elemzi, mindig tanulságos lehet verskedvelő olvasónak, pedagógusnak és tanulónak egyaránt. Vitatkozhatunk megállapításaival, kipécézhetjük melléfogásait, de érdekességét és hasznosságát, irodalmi ízlésformáló hutását nem tagadhatjuk. Csak sajnálható, hogy érdek lődésének — tevékenységének másik nagy területe, a cseh szlovákiai magyar irodalom kritikai számvetése, aránylag mostohán képviselt a kötetben. Mindössze négy írás képviseli ezt a témakört. (A népi dallam modern és archaikus rétegeiről című kitűnő tanulmánya nem ide tartozik!) S a válogatás is esetlegesnek, -sőt felületesnek tűnik. Átfedések, ismétlések is akadnak benne. A Gál Sándor novelláiról (Egy novelláskönyv hármas útja) mondottakat például lényegében megismétli a Tizenkét hőnap tíz könyve című — egyébként frappáns — összefoglalásában. A többi írás ellen nem lehet kifogásunk, legfeljebb hiányolhatjuk a folyóiratokból ismert Fábry esz- széket, az Ozsvald, Tőzsér, Zs. Nagy Lajos és mások művészetét elemző tanulmányokat. A témakört — nem véletlenül — Duba novelláiról szóló tanulmánya vezeti be (A tér és idő konfliktusai Duba Gyula szépprózájában.) Ez az írás azt bizonyítja, hogy a prózáról is tud Koncsol László — ha kevesebb is a mondanivalója — izgalmasan és érdekesen írni. Elsősorban az ember érdekli, maga a hős, kevésbé a megjelenítés problémái. Az ember és relációi foglalkoztatják, Karak- terológiai alapon vezeti le azt a pompásan felismert szemléleti különbséget is, ami Duba, illetve Gál és Hereck novelláiban a nemzedéki tapasztalatok különbözősége révén fennáll. Bárhová indul, mindig a jellemnél köt ki. A tér és időelemek ütközési pontjait nyomozó írása is a jellemek mérlegévé, emberi-erkölcsi arculatuk. személyiségük feltérképezésévé alakul. Pedig nem érzéketlen a prózai formák, szerkezeti megoldások, stílusproblémák iránt sem. A kötet utolsó írása (Tizenkét hónap tíz könyvéről) egyike számos irodalmi összefogásainak, írószövetségi beszámolóinak. Vázlatossága ellenére ez is arra utal, hogy Koncsol kritikai szempontjainak eredetiségét tartja a legfontosabbnak. De rokonszenves kritikai alkat, aki nem hallgatja el. ha valamit rossznak, olcsónak érez, s mindenkor a társadalmi- politikai felelősség irányítja toliét. Igaz ügyet valóban nem lehet hamis értékekkel, álművészettel szolgálni. A művészi erőt és színvonalat nem pótolhatja a tematikai aktualitás. Erről megfeledkezni egyenlő lenne a marxista értékelmélet megtagadásával. S ha Koncsol számos megállapításával, értékszemléletének sok mozzanatával nem is értünk egyet, nem tagadhatjuk meg tőle a kritikusi felelősséget, az odafigyeltető kritikusi véleményt. Egri Viktor regényével kapcsolatban, írta le, de egész irodalmunkra, így az ő könyvére is érvényes, hogy a jelenségeket a „csökevényesen fejlett csehszlovákiai magyar kulturális élet feszültségei felől kell megközelítenünk." Innét tekintve Koncsol teljesítménye jelentősnek mondható. Tanulmánykötete — megkésettségét feledtetve — nyeresége, sajátos színfoltja irodalmi életünknek, kritikai gondolkodásunknak, s nemcsak számban, hanem értékben is gyarapította a már kötettel rendelkező esz- széíróink, kritikusaink sorait. (Madách KönyvkiadóJ SZESERÉNYI ZOLTÄN A komédia címe: Szilveszter. Vajon tréfát űz-e a nézőkkel a MATESZ, hogy most kívánja bemutatni szilveszteri műsorát, vagy talán azt is elfelejtette. hogy immár a farsangnak is vége van, s a vidám gondatlanság időjét a komolyság s a tettek évada váltotta fel? Hadd nyugtassuk meg mindjárt a jámbor olvasót, hogy jílok kortárs cseh szerző komédiájáról van szó, amelynek a címszereplőjét hívják Furkö Szilveszternek. Igaz, hogy ettől a komédia még édes bátyja lehet bármelyik szilveszteri műsornak, hiszen a mi Furkó Szilveszterünk ugyancsak furcsa dolgokat mivel: a legnagyobb dologidőben — egy szál égő gyertyával a kezében — lecövekel a transzformátor előtt... Aztán a vasárnapesti mulatságon — fit y- tyet hányva a szebbnél szebb lányoknak — a művelődési ház ajtaját kéri fel táncra... S amikor úgy tűnik, nagyobb szamárságot már nem követhet el, váratlanul bejelenti, hogy „mama, mamuci“ szeretne lenni... Szojkáné, a falu mindentudó bábaasszonya egy pillanat alatt kész a válasszal: Szilveszter azért ilyen ütődött, mert egyszer — piciny korában —, fürdetés közben a kelleténél nagyobbakat talált a popsijára sózni, amitől hősünk akkorát ficánkolt, hogy lágy fejét csak a sublót sarka állította meg ... Jarmánek viszont, a huszonhat egyesített szövetkezet programozott, idegrendszerű elnöke más véleményen vari. Szerinte Szilveszter lesz az, aki a falu hatszázéves történetében kiemelkedik a névtelenségből, s ettől valószínűleg a falu is nagyobb pöttynek fog majd látszani a térképen... Erről viszont — kiváltképp a Tíz-tizenöt évvel ezelőtt kérvénnyel a kezemben állítottam be egyik hivatalunkba. — Jó napot kívánok, erre és erre volna szükségem. — Neve? — Dráfi Mátyás — Foglalkozása? — Színművész. Gőzölgő kávé mellől, szemüvege fölött hosszan néz rám. — Jó, jó, de hol dolgozik? — Színházban, játszom. Még mindig nem érti. — fis mikor dolgozik, ha folyton csak játszik? • » • Ogy gondolom, hogy a színészek játéka mindig is foglalkoztatta az emberek fantáziáját, akik főleg az ún. „kulisz- szatitkok“ iránt érdeklődnek. Nos, az egyik ilyen „titok“ éppen a „min dolgozik?“ kérdés. Mint minden munkahelyen, a színházban is szétosztják a munkát. Nekem jelenleg Ján lilék „Szilveszter“ című színművében a címszerep jutott. A kedvesen bárgyú, örökké az igazáért harcoló mulatságos figura megformálása eléggé öszhatodik stampli elfogyasztása után — a doktornőnek más a véleménye. Szerinte az ember ezektől a kicsi poharaktól egyre, nagyobbnak érzi magát, mígnem akkorára nő, hogy mellette az egész világ sem látszik akkorának, mint most a térképen ez a bizonyos Neke- resdfalva. így hét hiába határozta el, hogy leveszi Szilvesztert a „kereszt“-ról, abban az icipicire zsugorodott világban már képtelen rátalálni... Mielőtt végképp összebonyolódnának a dolgok, egy képviselőnő érkezik a hatszázéves faluba. Az egészben csak az a furcsa, hogy mielőtt a képviselőnő megérkezne, a bal cipője már Csipkerózsika álmát alusz- sza egy nem éppen hivalkodó képkeretben Szilveszter szobájának falán... Ha azonban a sejtésem nem csal, a kedves közönségnek sikerül e fura dolog végére járnia ... Ha azonban Jan Jílek Szilveszter című komédiája csak erről szólna, akkor valóban Szilveszter estéjén kellett volna bemutatni a MATESZ-ban. A vidámság fölrepülni készülő léggömbjeit azonban súlyos emberi gondok rántják minduntalan vissza a jól ismert „térképire ... Szilveszter szerepében — hosszabb szünet után — Dráfi Mátyást láthatjuk a színpadon. Jarmánekot Bugár Béla alakítja. Szojkáné: Lórincz Margit, Doktornő: Ferenczy Anna, Éllí (a képviselőnő): Szent pétery Ari, Hajnalka: Kövesdi Szabó Mária és Mák Ildikó. A díszlet- és jelmezterveket Platzner Tibor készítette. Rendező: Mikuláš Fehér, mint vendég, a Trnavai Gyermek- és Ifjúsági Színház tagja, akinek magyar színpadon ez az első rendezése. KMECZKÖ MIHÁLY szetett feladat elé állítja a színészt. A következő színházi felada* tóm Mikszáth: „A beszélő köntös“ című regényének színpadi változatában Mikszáth, Lestyák, a hivatali szolga és a tolmács szerepe. Ismét alkalmam nyílik hát, hogy egy darabban négy alakot, jellemet mutathassak be. A továbbiakban inkább arról szeretnék szólni, ami nem színházi tevékenységemhez tartozik. Májusra Dobi Géza barátom megzenésített Blok-versei- ből készítek irodalmi összeállítást, a zeneszerző közreműködésével, utána pedig Cselényi László fordította ,,A csősz felesége“ című Hviezdoslav-alko- tásból, sok sok szlovák népzene-motívummal szeretnék bemutatni egy műsort. A többi foglalkoztatottság — rádió, film stb. — már nem tőlünk. színészektől függ. Azonban a főkai-nanok előkészítésében, főleg ami az amatőr színjátszók, szavalok és irodalmi srínnadok munkáiét illeti, szintén szeretném kivenni a részemet. Persze, ez is attól függ, hogy milyen az igény. Széles körű kulturális kapcsolatok A' nemzetközi életben fontos szerepet töltenek be az államok közti kulturális, oktatási és tudományos kapcsolatok. Amint a napokban Pr&gában dr. Zdenék Trblik külügyminiszter-helyettes újságírók előtt elmondta, hazánk kulturális kapcsolatait az államközi kulturális egyezmények és cserék mellett a hangversenyirodák, művészeti szövetségek, kerületek, városok, üzemek, iskolák és különböző intézmények valósítják meg. A kulturális, oktatási és tudományos csereakciók a szerződések alapján kidolgozott munkatervek keretében történnek. Az elmúlt évben ezen az alapon 54 700 személy utazott tőlünk külföldre, 42 ezret pedig mi fogadtunk. Kulturális kapcsolataink 75 százalékát a szocialista országokkal valósítjuk meg. Kapcsolatainkban az első helyen a Szovjetunió áll. Tavaly a két ország közti „kulturális személyforgalom“ elérte a huszonháromezer főt. A Szovjetuniŕ után sorrendben következik az NDK majd Lengyelország, Magyarország és Bulgária. A tőkésországok irányában viszonylag széles körű kulturális kapcsolataink, a ki- és beutazó személyek számát tekintve, elsősorban az NSZK, Franciaország, Ausztria és Olaszország felé irányulnak. A fejlődő országok közül már hagyományosan India áll a kapcsolatok élén. Kiemelkedő sikereket arat külföldön zeneművészetünk, s filmjeink is jelentős kulturális és tájékoztatási szerepet töltenek be. Évente vagy 300 kiállítást rendezünk külföldön, s a kiállításoknak közel az egyharma- da kultúránk hírnevét öregbíti. Számottevő az a segítség, amelyet hazánk nyújt külföldieknek az oktatás terén. Jelenleg 4250 külföldi diák tanul nálunk, ennek egyharmada a fejlődő országokból. Kulturális, oktatási és tudományos kapcsolataink keretében, az eddig rendelkezésre álló adatok szerint 1979-ben 56 ezer személy utazik tőlünk külföldre, s a munkatervek alapján több mint 37 ezren érkeznek hozzánk. Kultúránk állandó és sokrétű népszerűsítésében jelentős eseményeknek bizonyultak a csehszlovák kultúra napjai. Az idén Kubában és a Német Demokratikus Köztársaságban rendezünk kulturális napokat, nálunk pedig sor kerül a bolgár költészet napjaira. Kultúránk külföldi terjesztésében, eredményeinek népszerűsítésében jó munkát végez a berlini, a varsói, a budapesti, a szófiai és a havannai Csehszlovák Kulturális és Tájékoztatási Központ. (sm) Dráfi Mátyás
