Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-01 / 51. szám, csütörtök
A cukorrépatermesztés jobb eredményeiért KÍSÉRLETEK A SZÁL JUT-6 ŰRÁLLOMÁSON /Folytatás az 1. oldalról) kiemelte a jičíni járás és a kelet-csehországi kerület cukorrépa termesztőinek kiváló eredményeit. A cukorrépatermelés feladataival foglalkozva hangsúlyozta, hogy a jelenlegi kedvezőtlen helyzet javítása érdekében tökéletesíteni kell a munkaszervezést és a cukorgyárakban Is törekedni kell 6 tárolási veszteségeik csökkentésére. A beszámolót vita követte, amelyben a termelők beszáElhunyt Helena Leflerová - Krajčír óvá elvtársin (ČSTK) — Súlyos betegség után 58 éves korában 1979. február 26-án elhunyt Helena Leflerová-Krajčírová elvtársnó, Cse h sz lo vák ia Ko mm u nista Pártja, a Nemzeti Front, a par lament érdemes tisztségviselője, a Köztársasági Érdemrend és «nás kitüntetések birtokosa. moltok tapasztalataikról. Például Bohumil Hlaváč, a brodeki Csehszovák—Szovjet Barátság Efsz elnöke ismertette a pros- téjovi járás cukorrépa- és cukortermelőinek felajánlását. A jampoli mezőgazdasági dolgozók példáját követve, egy-egy hektáron ők is legalább öt tonna cukrot akarnak kitermelni. Ezután Pavel Lukjancsikov szólalt fel, kiemelte a csehszlovák és a szovjet mezőgazdasági dolgozók együttműködéséneik jelentőségét. meg az a szolidaritási nyilatkozat, amelyet az SZKT 6. plenáris ülésének résztvevői fogadtak el. Teljes mértékben magunkénak valljuk a CSKP KB és a szövetségi kormány nyilatkozatát, s teljes nyomatékkai tiltakozunk a kínai csapatok által a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen indított támadás miatt. Követeljük a kínai csapatok azonnali kivonását Vietnamból. Támogatjuk a Szak- szervezeti Világszövetség felhívását, s eltökélt szándékunk, hogy az egész világ munkás- osztályával és összes dolgozójával, valamint a haladó nemzetközi szakszervezeti mozgalommal és a többi demokratikus és békeszerető erővel együtt támogatni fogjuk a vietnami nép igazságos harcát, amelyet a kínai betolakodók ellen, országa szabadságáért és függetlenségéért, a forradalmi és békés orszáj<építő munka megvalósításának jogáért vív. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom minden tagja és szocialista hazánk minden dolgozója ebben a Vietnam békés fejlődése szempontjából döntő percben a szocialista Csehszlovákia fejlesztése terén tanúsított aktivitásával és kezdeményezésével, a vietnami testvéreink iránti szolidaritás ü] és konkrét cselekedeteivel követeli: Agresszorok, el a kezekkel Vietnamtól!“ A tanácskozás végén Karéi Hoffmann, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke mondott zárszót. Ülést tartott a CSSZS2K NF KB Elnöksége (ČSTK) — Ülést tartott tegnap Prágában a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának Elnöksége. Bevezetőben megállapította, hogy a Vietnam ellen indított kínai agressziót a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága és a Nemzeti Frontba tömörült összes szervezet központi szerve, valamint egész népünk elítélte. Ebben is megnyilvánult népünk szolidaritása Vietnam népe iránt, és a jelenlegi kínai vezetés politikájának éles elítélése. Az elnökség a továbbiakban az antifasiszta ellenállási mozgalom idei nemzetközi emléknapjainak előkészületeivel foglalkozott. Ezt követően megvitatta a Csehszlovák Afroázsiai Szolidaritási Bizottság tevékenységéről szóló jelentést s megállapította, hogy a bizottság tevékenysége összhangban áll pártunk lenini külpolitikájával. A továbbiakban az elnökség értékelte a Nemzeti Front szerveinek és szervezeteinek hozzájárulását az Októberi Forradalom 61. évfordulójának ünnepségeihez, felhívást fogadott el a tavaszi mezőgazda- sági munkák sikeres elvégzésével kapcsolatban, végezetül pedig az 1980. évi Csehszlovák Spartakiád előkészületeiről tanácskozott. Viliam Šalgovič a Bratislava-vidéki járásba látogatott (ČSTK) — Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke tegnap a Bratislava-vi- déki járásba látogatott. Találkozott Jan Marušiccal, a járási pártbizottság vezető titkárával és Milan Vrábellel, a járási nemzeti bizottság elnökével. Tájékozódott arról, milyen eredményeiket értek el a járás dolgozói a XV. pártkongresszus határozatainak és a 6. ötéves terv feladatainak teljesítésében. Ezután a Lábi Földgázkiterme- lő és Tároló Üzembe látogatott. Viliam Salgovič elvtárs látogatását a Senkvicei Efsz-ben fejezte be. (ČSTK) — Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin kozmonau- ták, a Szaljut-6 űrállomás legénysége számára szerda óla állandó napirend érvényes. Munkanapjuk közép-európai idő szerint reggel 6-tól este 21 óráig tart. Tegnap reggel az űrhajósok különleges berendezéssel megmérték a testsúlyúkat. Ennek az a célja, hogy figyelemmel kísérjék testsúlyuknak az űrutazás alatti változásait. Tovább folytatták a fedélzeti rendszerek és berendezések, elsősorban a hőmérsékletet szabályozó, a szellőztető és a víz regenerálását végző készülékek üzembe helyezését. Az űrhajósok biológiai kísérletekbe kezdtek annak megállapítására, milyen befolyással van a súlytalanság állapota egyes növények és növényi kultúrák növekedésére. Ezeket a Szojuz- 32 űrhajón hozták magukkal. A Szaljut-6 fedélzeti rendszerei normálisai) működnek. Az Űrhajósok közérzete jó. A szocialista országok Inter- kozmosz programja keretében « Szovjetunióban február 27- én felbocsátották az Jnterkoz- mosz-19 mesterséges holdat. Ez a Föld ionoszféráját, valamint azt fogja kutatni, hogyan tervnek a rádióhullámok az ionoszferikus plazmában. A Szovjetunióban kedden Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz-1079 mesterséges holdat. Kitűzték a szcskszervezetek időszerű feladatait A pekingi agresszió erélyes ellenállásba ütközik Igor Alekszandrov cikke a moszkvai Pravda tegnapi számában Folytatódik és egyben fokozódik Peking fegyveres agressziója a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. A kínai vezetők a vietnami fegyveres erők hősi és hatékony ellenállásába ütköztek, amelyek mind az embereket, mind a haditechnikát tekintve súlyos veszteségeket okoztak az agresszornak. Keresztülhúzták a kínai stratégák azon számítását, hogy néhány nap alatt „pekingi mintájú villámháborút“ folytathatnak le. Ennek ellenére nem adják fel kalandor terveiket. Újra és újra megkísérlik támadó akcióik fokozását néhány irányban, s igyekeznek megtartani az elfoglalt vietnami területeiket. A heves harcok több térségijén folynak. Peking a középső országrészből átirányította csapatait a vietnami határra, azok pótlására, amelyek harc- képtelenné váltak. A maóista vezetők különböző propa- gandamanőverekkel kísérleteznek. Nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy az egész világon hatalmas felháborodást és tiltakozást váltott ki a kínai agresz- szió, s az „El a kezekkel Vietnamtól!“ jelszó jegyében immár nemzetközi mozgalommá vált. Látniok kell azt Is, hogy egyetlen olyan nyugati kormány sem tartotta lehetségesnek nyilvánosan helyeselni az agressziót, amely egyébként egyetért Pék ingnek a szocialista országokkal szembeni ellensé ges politikájával. Ezért mindent megtettek annak érdekében, hogy félrevezessék a világ közvéleményét, már ami a kinai akció nagyságát és jellegét illeti. Cinikus, mondhatnánk hazugságkampányt folytatnak, amelyben a feketét fehérnek festik: az előre kitervelt Vietnam elleni támadást „kikényszerített" ellenakciónak tüntetik fel, a szomszédos állam elleni nyílt katonai behatolást korlátozott, egyszeri akciónak, amelyet Kína hamarosan „önszántából“ be Is fejez. Lelkiismeretfurdalás nélkül terjesztik azt a szégyentelen hazugságot, hogy Vietnam fenyegeti Kínát. Érdekes, hogy a hazai pekingi propaganda, amely úgyszólván egyáltalán nem ad tájékoztatást a Vietnamban folyó harcokról, azt a látszatot próbálja kelteni, hogy Kínának védekeznie kell a „vietnami agresszorok“ ellen, „vissza kell szereznie“ olyan területeket, amelyeket Kínától állítólag, s nem tudni mikor vettek el, és hogy a kínai egységek csak azért léptek Vietnam területére, mert üldözik a támadókat. Ez pedig nem véletlen. A maoista vezetők ismét hazudnak saját népüknek, rágalmazzák a szomszédos országokat, soviniszta hangulatot teremtenek, hogy így kendőzzék saját expanzionista és hegemonista céljaikat. Mindez ismét elképzelhetetlen szenvedések és megpróbáltatások elé állíthatja az egész országot, szöges ellentétben áll a kínai nép létérdekével. Az agresszor szégyentelenül jogot formál arra, hogy „megbüntesse“ az önálló vietnami államot, hogy döntsön agresszív akcióinak nagyságáról és időpontjáról és hogy meghatározza — ha egyáltalán meghatározza — hogy mikor válik elkerülhetetlenné az agresszió megállítása. Ez az álláspont szemléltetően jellemzi a más népekkel szembeni soviniszta nagykínai álmokat kergető magatartást, ami a maóista vezetők világnézetének alapja. Nem más ez, mint gyakorlati hegemonizmus. A kínai vezetők elutasítják a Vietnam elleni agresszió leállítását, nyilvánvalóan bizonyítva ezzel, hogy figyelmen kívül hagyják az emberiség aggodalmát, a józan ész követelményeit, s folytatni kívánják a felelőtlen kalandor-politikát a világgal szemben, így, csak így értékelhetjük akciójukat. De egyéb indokokat is keresnek, hogy megmagyarázzák a Vietnam elleni agressziót. Ezeket az imperialista reakció a magáévá tette. Egy nép felháborodását, amely végül is megdöntötte a Pol Pót klikket, a pekingi vezetők kívülről jött ösztönzésnek állítják be és a népi Kambodzsa megalakulását pedig „külföldi beavatkozás“ eredményének, amit szerintük nem lehet „válasz nélkül hagyni“. Hiszen nekik teljesen megfelelt a Pol Pot-rezsim. Teljesen megfelelt érdekeiknek az a bűnös rendszer, amely évente csaknem 1 millió kambodzsait gyilkolt le, s számos provokatív akciót hajtott végre a szomszédos országok ellen. És ugyan miért is ne felelt volna meg ez nekik? Hiszen Pol Poték Peking kegyelméből jutottak hatalomra, ő pénzelte őket, amiért azok vakon alávetették magukat a kínai tanácsadók akaratának. Több ezer pekingi tanácsadó dolgozta ki a kambodzsai népirtás részletes tervét, amely egyébként nem volt más mint egy kato'nai stratégiai operáció első, leplezett szakasza. így akarta előkészíteni a terepet, hogy a továbbiakban az elpusztított, leigázott országion jobban megvethesse a lábát és Kambodzsát kínai felvonulási területté alakítsa át, hogy így bekerítse a „szófogadatlan“ Vietnamot, s közvetlenül hozzáférhessen Malajsiához, Thaiföldhöz és Indonéziához. A kambodzsai nép tragédiája éppen az, hogy a maoisták expanziójának első áldozata lett. A pekingi vezetők leplezni akarják a valóságot, szeretnék, ha a népek elfelejtenék azokat a borzalmas gaztetteket, amelyek Kambodzsában az ö kívánságukra történtek. Titkolják, hogy bukott védenceiknek akarnak segíteni. Ha hihetnénk a kínai propagandának, akkor Peking csak azért nyúlt fegyverhez, hogy „megleckéztessen“ a kínai érdekek figyelmen kívül hagyása miatt, amit ő „nem tűrhet“. Ez talán nem a banditák erkölcse, „logikája“? Indokínát és egész Délkelet-Ázsiát Kína saját hatásköre alá tartozónak tekinti. Ezt abból a nagyhatalmi szótárból is láthatjuk, amelyet Pekingijen használnak: „nem tűrhetjük“, „meg büntetni“, „megleckéztetni“, stb. A szavak mellett azonban tetteik is ezt igazolják. A maoista vezetők koncepciójában ezen országok közül több úgy szerepel, mint Kína „elveszett területe“. Mao már a hatvanas évek közepén felszólította a kínai vezetést, hogy el kell foglalni egész Délkelet-Ázsiát. A mostani kínai agresszió távolról sem az első. A kínai császárok évszázadokon keresztül Vietnamra fenték a fogukat. A csankajsekisták ugyanígy tettek és Mao Ce-tung ismét megkísérelte Vietnamot Kínának alárendelni. A népi forradalom győzelme után uralkodni szeretett volna Vietnam felett, de ez nem sikerült neki. Az ilyen irányú kísérletek ismét előtérbe léptek, amikor az USA megtámadta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Akkor a kínai vezetők beleegyezést akartak nyerni abba, hogy csapataik bevonuljanak Észak-Vietnamba. Állítólag azért, hogy segítséget nyújtsanak a harcoló vietnami népnek. E törekvésüket visszautasították. A vietnamiak kijelentették, hogy saját maguk is elbánnak a támadókkal és még sikeresebben harcolnak majd, ha Peking kevésbé fogja akadályozni a baráti szocialista országokból érkező stratégiai szállítmányokat. Peking levonta a következtetéseket — de a szállítmányok akadályozásáról továbbra sem mondott le. A pekingi nyomás különösen akkor vált durvává, amikor kiűzték Indokí- nából az amerikai intervenciósokat és egyesítették Vietnamot. A vietnami nép győzelmének, a Vietnami Szocialista Köztársaság kikiáltásának napja a kínai vezetőknek mintegy megadta a jelt a katonai, gazdasági és más ellenséges Vietnam ellenes akciókra. Számos nyugati ország politikai körei szívesen megfeledkeznének arról, hogy Peking két évvel ezelőtt megnyi- * totta a frontot Dél-Vietnamban, a Pol- III. 1. Pót klikk többtízezer katonája kínai fegyverekkel és kínai parancsra tá- madást intézett Vietnam ellen. A VSZK minden arra irányuló törekvése, hogy A Biztonsági Tanács vitája /Folytatás az 1. oldalról) Eliseo de Figueiredo, Angola küldöttje megállapította: országa az agresszióban nemcsak a Vietnám elleni támadást látja, hanem a harmadik világ erőfeszítései elleni támadást is. Hazánk képviselője ismét határozottan elítéli a kínai agressziót. A csehszlovák küldöttség meg van győződve arról, hogy a Biztonsági Tanács valamennyi ország és valamennyi nép érdekében fellép Kína bűnös akciói ellen. El kell ítélnie az agresszort, s fel kell szólítania az agresszió azonnali leállítására, a kínai csapatok azonnali kivonására Vietnam területéről — jelentette ki Hja Hulínský, Csehszlovákia állandó ENSZ-képvi- selője. A kínai küldöttség mindent megtesz azért, hogy a Biztonsági Tanács figyelmét elterelje a legfontosabb feladatokról, — a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető súlyos veszély elhárításáról. A kínai küldöttség taktikája arról tanúskodik, hogy a Biztonsági Tanács ülésének esetleges eredményeit a kínai agresszió további kibővítésére akarja felhasználni. Itt az ideje, hogy Peking taktikájából levonják a megfelelő következtetéseket azok is, akik szándékosan vagy akaratlanul a kínai vezetők malmára haitiák a vizet — mondotta Ilja Hulínský. A lakoszi képviselő is elítélte a kínai agressziót és követelte, hogy vonják ki Vietnamból a kínai csapatokat. A Pol Pot-rezsim agresszív lényegét leplezte le felszólalásában Ha Van Lau, Vietnam állandó ENSZ-képviselője. A megbukott Pol Pot-rezsim konfliktusokat szított Vietnam határai' mentén. A reakciós rezsim először Tai Ninh vietnami tartományt akarta megszállni, később pedig Ho Si Minh- várost. Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője kijelentette: az agresszor megszelídítéséhez és a nem* zetközi béke felújításához járulna hozzá annak a határozati javaslatnak az elfogadása, amelyet a Szovjetunió és Csehszlovákia közösen terjesztett elő. A Biztonsági Tanács a mostani vitával helytelen útra tért. Csak a Vietnam elleni kínai agresszióval kellett volna foglalkoznia, amit nem lehet öszekapcsolni a Kambodzsában kialakult helyzettel. Itt ugyanis a nép a gyűlölt rendszert döntötte meg. Ha a két kérdést összekapcsoló határozatot fogadnának el, akkor az csak az agresszornak segítene. Az egyedüli megoldás a kínai agresszió leállítása és a betolakodók kivonulása, hangsúlyoz ta a szovjet felszólaló. (Folytatás az 1. oldalról) fékben ki kell használni a munkaidőt. A dolgozókról való átfogó gondoskodás fejlesztésével foglalkozva a határozat a szak- szervezeti szervek és szervezetek figyelmét a dolgozók anyagi, kulturális és szociális szükségleteinek kielégítésére irányítja, főként a munkaidő kezdetének módosításával, a dolgozók munkába szállításával, a délutáni élelmiszer-ellátással, valamint az óvudák és a bölcsődék munkaidejének meghosszabbításával összefüggés ben. „A Vietnami Szocialista Köztársaság ellen indított kínai támadás felháborodott til takozást váltott ki dolgozóink körében. Dolgozóink a munkahelyeken megtartott gyűléseken jóváhagyott nyilatkozatok ezreiben fejezték ki szolidan fásukat a hős vietnami néppel, felajánlásaikkal fejezték ki né- pünk mély osztály- és internacionalista érzéseit" állapítja
