Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-14 / 38. szám, szerda

KÖZÖSEN DÖNTENEK

MÉLTÓ TETTEKKEL A BÜSZKE CÍM ELNYERÉSÉÉRT

Szlovákia Kommunista Pártja Žiar nad Hronom-i járási konferenciáján Karol Burán küldött, a Tekovské Nejiice-i Egységes Földmüvesszövet kezet dolgozója többek között a következőket mondta: „Földmü- vesszövetkezetünknek példás gépjavító kollektívája van. Nálunk nem fordulhat élő, hogy egy kombájn vagy traktor azért vesztegel tétlenül, mert nincs pótalkatrész. Mi felújí- tünk minden felújítható alkatrészt, és gépjavítóink mindig időelőnnyel dolgoznak. A Februári Győzelem 30. évforduló jára 57 ezer korona értékű vállalást tettek, és kötelezettségüket minden bizonnyal teljesíteni fogják.“

Baran elvtárs szavait hosz szán tartó taps követre. Az elismerés elsősorban annak a tizenhattagú gépjavító koliektí- vénáik szólt, amelynek tagjai kommunistákhoz méltó helytállásról tesznek tanúságot, annak ellenére, hogy a csoportban a többség, köziiik Jozef Petroviö csoportvezető is párton kívüli.

Beosztottjai egyszerűen csak „öregnek“ becézik, ö ezért nem haragszik, sőt beszélgetés közijén olyan gondolatai is tá madnak az embernek, hogy ez az ötvenes, jószívű főnök talán még meg mérged ni sem tud senkire.

Az igazság azonban más. Amikor például tavaly behoztak egy „kikészített“ rendvágót, azonnal szólt egy fiatal javítónak, hogy szedje szét a gépet. Az körüljárta a masinát, és a látottak alapján kJ jelentette:

— öregem, ezt a gépet nem lehet megjavítani. Én ezen meg egy csavar levételével sem fogok vesződni.

— Azt meg hogy gondolod, hiszen hallottad, hogy ez előbb megígértem a traktorosnak, reggel hatkor jöhet a gépért. És neked nem akaródzik hozzálátni h javításhoz? Mint kommunista így akarsz példát mutatni?

Az ön telt fiatal természetesen megsértődött, levetette munkaruháját, és panaszra ment a pártalapszervezet elnökéhez. Nem járt eredménnyel, sőt, éppen fordítva.

— Nem először fordul elő, hogy bajod van a műhely vezetőjével — mondta az elnök. — És a pártigazolvánnyal ne hadonássz, az semmiféle privilégiumra sem jogosít fel. Neked csak a szád nagy, a tett annál kevesebb.

Az a fiatal már máshol doJ- gozik, álláspontjával a kollektíva sem értett egyet.

— Nálunk alapkövetelmény, hogy mindenkinek helyes viszonya legyen a munkához. Alaposan ismerjük egymást, tudjuk, hogy ki mire képes, kitől mit várhatunk el jogosan. Versen yzünk is egymás között, de nem amolyan tessék-1 ássék alapon. Például általában kettőn csinálják ugyanazt a munkát, és az nyer, aki gyorsabban, jobban végzi el. S aki többet, jobban dolgozik, csak természetes, hogy két-három százassal többet is keres. Azt persze, hogy ki és mennyit, nem én egyedül, hanem a kollektíva közösen dönti el — magyarázta a csoportvezető.

Hónapokkal ezelőtt eltörött

az egyik Kirovec alváza. Valaki megjegyezte, hogy bizonyára hosszabb ideig nélkülözni fogják, hiszen a javításra szakosított gép- és traktorállomáson is megszenvednének vele. Mennyire kellemes meglepetés volt Stanislav Meleg mérnök, főagronómus számára, amikor három napon belül azt az üzenetei kapta a műhelyből, hogy

nemcsak teljesítette, hanem jelentős arányban túl is szárnyalta kötelezel tségvá Hálását. Csak az elhasználódott alkatrészek felújításával 98 ezer koronát takarítottak meg. A pót- alkatrészek raktára egy volt tyúkistálló. Az épület felújításánál 2100 társadalmi munkaórát dolgoztak a javítók. A régi épület mellé szociális heA 'címért versenyző kollektíva tagjai, jobbszélen JvzeJ Petroviö a csoport vezetője (ČSTK felvétele)

a gép készen van, szánthatnak vele.

És szántott, a többivel egy sorban. A földművesszövetke- zetben még november első felében befejezték az őszi mélyszántást, aztán a szomszédos állami. gazdaságokban és föld- müvesszövotkezetekben segített a szántócsoport, majd a nyugat-szlovákiai kerületben gazdálkodó Zselízi (Želiezovce) Állami Gazdaságban fejezte be a munkát.

Érdekes ugye. Hiszen mindez akkor történt, amikor a későre nyúlt őszi betakarítás miatt néhány helyen nem tudtak felszántani minden parcellát, részben azért sem, mert a kemény talaj próbára tette ň gépeket. Aránytalanul sok volt a hirtelen meghibásodás, törtek az ekevasak. Ebben a szövetkezetben az ilyen nehéz feltételek sem jelentettek akadályt.

Karol Baran, a pártalapszervezet elnöke mondta el a fentieket, aki jól ismeri a gépjavító legénységét, és bizony nem fukarkodik a dicsérettel, ha róluk van szó:

— Nálunk a gépek jav fásában sosincs lemaradás. Ha például holnap kitavaszodna, akkor akár holnap és teljes erővel munkához láthatnánk, gépeink indulásra készen állnak. Be inkább beszéljen a csoport vezetője — mutatott a mellettünk álló Jozef Petrovičra.

— Negyven traktor és az összes vontatott talajmegmunkáló eszköz már túljutott a nagyjavításon. Sajnos, az üzemképes traktorok felét mégsem tudjuk beindítani, mivel hiányoznak az akkumulátorok, sőt néhány gépből az önindító, a töltésszabályozó és más villamos berendezés is. A Jihlavai Motorparkban e tényt nem szabadna félvállról venniük.

Természetesen a vállalások is szóba kerültek. A kollektíva

lyiséget és egy kis ebédlőt is építettek.

— Valamirevaló kollektívánál ez természetes — summázta az eredményeket a vezető. — A szocialista munkabrigád büszke cím elnyeréséért versenyzünk, és azt méltó tettekkel akarjuk kiérdemelni. Az év jelentős évfordulóinak tiszteletére újabb vállalásokat tettünk, többek között folytatjuk azt az eredményes munkát, amit eddig az elhasználódott alkatrészek felújításával végeztünk.

BATORl JÁNOS

Kommentáljuk

ÜRÖM AZ ÖRÖMBEN

Emelkedő életszínvonalunk egyik kézzelfogható ismérve, bogy évről évre növekszik a tartós fogyasztási cikkek vásárlása, a háztartásaik ellátottsága ezen a téren állandóan javul. Az előzetes számítások szerint 1985-ben 100 háztartásra 112 televíziós-vevőkészülék, 108 háztartási hűtőgép, 165 rádió, 103 mosógép stb. jut majd. A fejlődés ilyen irányának valamennyien örülhetünk, illetve örülhetnénk, ha biztosak lennénk abban, hogy a tartós fogyasztási cikkek számának növekedésével párhuzamosan emelkedik a javító- és szervizszolgáltatás színvonala is. Hiszen ugyancsak so kat bosszankodunk, ha egy apróság hiánya miatt hosszá ideig a javítóműhelyben kell vesztegelnie mosógépünknek, televízió-vevőkészüléikünknek stb.

A Szövetségi Kohászati és Gépipari Minisztérium 1971- ben ugyan kidolgozta az idehaza gyártott és a külföldről nagy tömegben behozott tartós fogyasztási cikkek javító és szervizszolgáltatása biztosításának alapelveit, de ezeket az alapeiveket az illetékes szervek mindmáig nem nagyon vették figyelembe. Valószínűleg azért, mert az ügyben felelős minisztériumokkal csupán egyezményeket kötöttek az alapelvek megtartására, amelyeket 1974-ben kellett volna életbe léptetniük. Az azóta eltelt négy év folyamán azonban e téren nem sok javulás történt. Például a füleki | Fiľakovo) Kovosmalt Vállalat az ELKA hőtároló villanykályha javítására csupán három évvel a kályha árusításának megkezdése után kötött szerződést az illetékes szervizszolgáltató vállalattal. Az Omnia külkereskedelmi vállalat dolgozói is „megfeledkeztek“ néhány külföldről behozott tele- vízió-vevókésziľhŕktípus esetében arról, hogy idejében biz tosítsák a javításukhoz szükséges pótalkatrészek utánpótlását. Az ilyen és ehhez hasonló eseteket, sajnos, nagyon hosszan lehetne felsorolni.

Mindezek következményét pedig a szóban forgó áruk használói érzik meg, sőt ezenkívül apró bosszúságaik munkahelyi teljesítményükre is negatívan hathatnak.

A probléma megoldása tehát az egész társadalom szem pontjából sürgető. E téren olyan alapelvek kidolgozására és létrehozására van szükség, amelyek hatékonyabban szolgálják a fogyasztók érdekeit, s lényeges mértékben hozzájárulnak a javító- és szervizszolgálat javulásához. Az alap elvek meg nem tartásáért az illetékes vállalatokat szigorúbban felelősségre kellene vonni. E téren, persze, sokat tehetnek a termelő- és a különböző helyi gazdálkodási vállalatok, valamint az ipari termelőszövetkezetek is. Mindenekelőtt kezdeményezéssel, őszinte segíteniakarássat oldhatóik meg a legégetőbb kérdések. Hogy miként, arra egyes vállalataink, mint például a Zlaté Moravce-i Calex, nagyon jó példával járnak elől. Míg nem születik meg egy átfogóbb és tökéletesebb irányítási rendszer e téren is, addig minden illetékes vállalatnak a saját portáján kell körülnéznie: mivel járulhatna hozzá ahhoz, hogy a fogyasz tók örömébe kevesebb üröm vegyüljön.

PÁKOZD1 GERTRÜD

Bulldózerek az irtványon

Bevetésre vár a komp Kétezer hektár erdőt irtanak ki $ Helytállnak az ,,ezresek"

Értékes vállalásokkal köszöntik az Efsz-ek IX. kongresszusát a selcel (Banská fíystrica-i járás) Győzelmes Február Efsz dolgozói. Az állattenyésztők vállalták, hogy az 1. minőségi osztályba sorolható tej arányát 47 százalékról 60 százalékra növelik. A felvételen Ivan OčenáS, a tehéntelep zootechnikusa f jobbról) Ján Bednőrtk zootechnikussal megbeszéli a préselt takarmányok gazdaságos adagolását (Felv.: ČSTK — T. Babjak)

Gyurcsek Ernő, a Nyugat- szlovákiai Állami Erdőgazdaság dunaszerdahelyi (Duna.jská Streda) üzemének igazgatója átnézi a reggeli postát, és máris szól munkatársainak, hogy készülődjenek, mert még a kora délelőtti órákban meglátogatják a somorjai (Šamo- rín) üzemegységben dolgozó favágókéit. Pár perc múlva a nyílegyenes úton száguldunk célunk felé. Az úttesthez közel fácánokat és csoportokba ösz- szebújt foglyokat látunk. Az igazgató szemlélgetve az apró- vadakat arról beszél, hogy milyen módon védik őket. Számítása szerint a vadaikról való gondoskodás eredménye, hogy a nagy kiterjedésű erdőgazdaság területén mintegy harmincötezer fogoly, tizenötezer fácán és nyolcvan túzok él. De szép számmal tanyáznak itt őzek, szarvasok, vaddisznók és más vadak is.

Tovább folytatnánk még az érdekes témát, de most a fa- kitermeléssel kell foglalkoznunk. Ugyanis a dunaszerdahelyi járási pártbizottságról telefonáltak, hogy az erdőgazdaság dolgozói a lehető legtöbb tűzifát szállítsanak a szén lé-rakatoknak és a lakosságnak. Az igazgató e>gy kis összehasonlítással bizonyítja, hogy évről évre több fát adnak el. Amíg az 1958-as évben tizennyolc- ezer köbméter fát szállítottak a szénlerakatoknak, a múlt évben már kilencvennégyezret. Elég jó eredmény ez, bár tűzifa-kitermelési lehetőségeik nem a legjobbak, hiszen a tizenkétezer hektáros erdő kilencven százalékán nyárfák nőnek. Csak pár év múlva lesz szerkezeti változás, tölgyfát, kőris- iát, hársfát, fekete diót és akácfát telepítenek. Persze, míg ezek a fák megnőnek, sok víz folyik le a Dunán.

Űtitársam még egy kis számvetést végez, és elmondja, hogy a kitermelt fának csak a hat százalékát adják el tüzelésre. Idén az első negyedévben a

tervezett ezerkétszáz köbméter tűzifa helyett kétezer köbmétert akarnak értékesíteni. Ezért összpontosítottak most minden erőt a somorjai körzetbe a fa- kitermelésre. Más üzemegységekből is ide csoportosították át a munkásokat.

A somorjai üzemegységben František Skabla főerdész vezetésével már készülődnek a munkások meglátogatására. Hamarosan felkerekedünk, s terepjáróval igyekszünk a helyszínre. Gútornál (Hamuliakovo) a Szobros dűlőben, vagy ahogy az itteniek mondják, a zsidóvágásban haladunk. Az út bai oldalán egy hatalmas kompot látunk. Az erdészek magyarázták, hogy a jövőben — ha emelkedik a talajvíz szintje — ezzel szállítják majd a fával megrakott járműveket és a munkásokat is. Ezen a helyen

— ha elkészül a GabCíkovo— Nagymaros Vízlépcső-rendszer

— nyolc méter mély víz lesz. Felsóhajtanak az erdészek. Csaknem kétezer hektár erdőt kell kiirtani a Csallóköz déli részén.

Az irtványon hatalmas bulldózerek vonszolják a kivágott fákat a feldolgozóhelyre. Odébb nagy recsegéssel dőlnek a fák, zuhannak a magasból a mélybe. Fürge munkások motoros fűrésszel vagdossák ágaikat és a kívánt hosszúságra törzsüket. Őráró) órára pusztul a szinte érintetlen erdő. A vastag, hosszú folyondárok őserdőre emlékeztetnek, amelyben otthont, búvóhelyet találtak az apró- és nagyvadak, a madarak. A favágók is sajnálják az erdőt, de egyben panaszkodnak is. Lassan haladnak a munkával, mert a régi fáknak sok ága van. Hosszú ideig kell bajlódniuk a törzsek megtisztításával. Nyomban bérpótlékot is követeinek. Emlegetik, hogy a bősi üzemegységben sokkal könnyebben dolgoztak, és nagyobb teljesítményt értek el. Földes Gábor és Kántor Lajos

mutatja az egyik feldolgozásra váró fát.

— Nézze csak, milyen görcsös. És mennyi ága van.

ígéretet kapnak, hogy valamilyen módon kiegészítik a bérüket. Horváth Istvánék elp«i naszolják, hogy nem kapnak meleg ételt, meg a kesztyűjük is kopott már. A vezetők szin^ ten feljegyzik a panaszokat, és megígérik, hogy keresik a lehetőséget a meleg étel ide- szállítására és munkaruháik juttatására.

Persze a beszélgetés nemcsak a nehézségekről és a panaszokról folyik. A favágók megemlítik, hogy idén is beneveznek az „ezresek“ mozgalmába. Parčetich István, az üzemi pártalapszervezet elnöke magyarázza, hogy még a múlt évben vállalták a párttagok és az élenjáró pártonkívüliek, hogy fejenként legalább ezer köbméter fát termelnek ki egy év alatt.

A következő munkacsoportban Kozmér Flórián és Fok Zoltán vezetésével dolgoznak — védőszemüvegben — a favágók. Ök az alkatrészellátásra panaszkodnak. Sok esetben nem használhatják a motoros fűrészeket, mert nem tudják beszerezni a néhány korona értékű alkatrészeket.

Az erdészek a farönköket nézegetik, megállapítják, melyik felel meg feldolgozásra. Az összevágott fa nagy részét a papírgyárakba szállítják. Csak a vastagabb ágakat hagyják meg tűzifának. Panaszolják, hogy a mezőgazdasági üzemek és a lakosság nem használja ki a felhívásuk alapján nyújtott előnyöket. Ha segítenének a fa kitermelésében és elszállításában, szinte ingyen juthatnának tűzifához.

Megrakják a teherautókat feldarabolt fával.- Feibúgnak a motorok, és a járművek nyögve indulnak el nehéz terhük- . kel a céljuk felé.

BALLA JÓZSEF

1979.

II. 14.