Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-14 / 38. szám, szerda

NGUYEN DUY TRINH INTERJOJA Vietnam továbbra is késr Kínával tárgyalni (ČSTK) — Vietnam továbbra Js hajlandó tárgyalásokat foly­ta In i a vietnami—kínai kapcso­latok vitás kérdéseinek békés megoldásáról, mondotta Nguyen Ouy Trinh, a Vietnami Szocia­lista Köztársaság miniszterel­nök-helyettese és külügymi­nisztere az AFP francia hír­ügynökség tudósítójának adott in tér jójában. A külügyminiszter megálla­pította, hogy lehetséges volna a jelenlegi feszült vietnami—■ kínai viszony megoldása, amennyiben a kínai fél abba­hagyná jelenlegi Vietnam ellen irányuló politikáját, és ugyan­olyan jóindulatot tanúsítana, mint Vietnam, amely már ko­rábban javasolt legmagasabb szinten folytatandó tárgyaláso­kat. Peking azonban mindeddig elutasító választ adott a viet­nami kezdeményezésre, mivel célja nehézségeket okozni Vietnamnak. Nguyen L)uy Trinh emlékez tetett arra, hogy Poking mes­terségesen hívta életre a Viet­námiján élő kínai nemzetisé­gűek úgynevezett problémáját azzal a szándékkal, hogy fe­szültséget okozzon Vietnam­ban. A kínai vezetés bűnös ter­vei azonban súlyos vereséget szenvedtek a Pol Pót—leng Sa­ry 'klikk felszámolásává! Kam­bodzsában. A kínai vezetők azonban nem tettek le ellen­séges terveikről, s nyílt fenye­getésekhez és a fegyveres pro­vokációk fokozásához folya­modtak. A kínai fél nemrég minden kertelés nélkül beje­lentette, hogy katonai egysé­geket von össze a vietnami határon. A vietnami nép továbbra is a két ország közötti ellentétek békés elsimítására törekszik, ^ugyanakkor azonban kész meg­védeni országának szuverenitá­sát és területi integritását s a békés építést, hangsúlyozta végezetül Nguyen Dny Trinh. Ros Safnay nyilatkozata a Neues Deutschlandnak A POL POT-REZSIM MEGDÖNTÉSE MEGSZILÁRDÍTOTTA a BEKÉT 8ÉLMELET-ÁZSIÁBAN (ČSTK) — Ros Samay, a Kambodzsai Nemzeti Egység­front KB főtitkára a Neues Deutschland napilapnak adott interjújában kijelentette, hogy Kína veszélyezteti a világbékét. A Pol Pót—leng Sary Kína-pár- ti klikk megdöntésével hozzá­járultunk Délkelet-Ázsiában a háborús veszély felszámolásá­hoz, a térség békéjéért foly­tatott harchoz. A Kambodzsai Népköztársa­ság teljes mértékben támogat­ja a Szovjetunió javaslatát, hogy a béke és az enyhülés övezetét terjesszék ki Délkelet- Ázsiára is. Ez megfelel népünk vágyának, hogy tartós békében éljen, közölte Kos Samay. Kam­bodzsai Népi Forradalmi Ta­nács fenntartás nélkül támo­gatja a Béke-világtanács leg­utóbbi kezdeményezését, me­lyeket a berlini ülésen fogad­tak el a lázas fegyverkezés megszüntetésére és a világ biz­tonságának szavatolására. Ros Samay köszönetét mon­dott a szocialista országoknak Kambodzsával való szolidaritá­sukért Elmondotta, hogy a kambodzsai nép felkelése sza­badságáért és fejlődésért a Pol Hot klikk megdöntésiének alapja volt. Az új Kambodzsa felépítése nagyon sok nehézséggel jár, közölte Ros Samay. Az előző rezsim elpusztította az egész országot. Saját kezünkkel kell újraépíteni hazánkat, minden technikai eszköz nélkül. Már megtettük az első lépéseket és hisszük, hogy minden nehézsé­get leküzdünk, jelentette ki Ros Samay. Hozzájárulás a kapcsolatok javításához (ČSTK) — A Vnlksstinuue cí­mű osztrák kommunista napi­lap Franz Muhrinak, az Oszt­rák Kommunista Párt elnöké­nek hivatalos csehszlovákiai látogatása alkalmából az első oldalon tájékoztatja olvasóit arról, hogy az osztrák küldött­ség tágjait fogadta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök. A Volksstimme hangsúlyozza, hogy a megbeszéléseken min­denekelőtt a két ország és a két párt helyzetéről, a kölcsö­nös együttműködés további el­mélyítéséről, a kommunista és munkásmozgalom fejlődéséről, valamint a csehszlovák—oszt­rák kapcsolatok időszerű kér­déseiről esett szó. A két fél kifejezte elszántságát, hogy to­vábbra is hozzájárul az állam­közi kapcsolatok megjavításá­hoz, a nemzetközi feszültség további enyhítéséhez. Eltemették Tyihonovot (ČSTK) — A moszkvaiak ez­rei búcsúztak el tegnap Nyiko- laj Tyilionovtól. a világhírű szovjet írótól és közéleti sze­mélyiségtől. A moszkvai Novogyevicsi te­metőben az író sírja mellett díszőrséget álltak: Andrej Ki­rilenko és Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagjai, az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak további képviselői, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselői és a szovjet iroda­lom, tudomány és művészet ki­emelkedő személyiségei. JAPÁNBAN választások vol­tak a városi és községi köz- igazgatási szervekbe, melyek­ben jelehtős sikert ért el a Japán Kommunista Párt. A he­lyi közigazgatási szervekben Japánban jelenleg több mint 300U kommunista képviselő dol­gozik. IZRAELI TÁMADÁSOK DÉL-LIBANON ELLEN Továbbra is feszült a helyzet Dél Liba­nonban, ahol az izraeli tüzérség az utóbbi napokban rakétatámadásokat hajtott végre. Izra­eli repülőgépek behatolnak Dél- Libanonban az or­szág légiterébe, és több repülőgép je­lent meg Rejrút fö­lött is. Az ágyú- és rakétatüz alá vett falvakban az épületek többsége romba dőlt, s meg szűnt a víz- és az áramszolgáltatás. Megfigyelők véle­ménye szerint Iz­rael a libanoni konzervatív erők támogatásával rá akarja kényszerí­teni a dél-libanoni lakosságot lakóhe­lyének elhagyásá­ra, hogy itt izraeli ,,miniállamot“ hozhasson létre, romba dőlt házak a dél libanoni Arnun faluban (ČSTK — felvétel) A képen: ECU-bébi Neve már van, ámbár még nem született meg. Január el­sejére tervezték az ECU, az új nyugat-európai pénzegység be­vezetését. Ha utána számolunk, éppen 44 napot késik ez ideig az új rendszer életbe lépte­tése. igaz, ha nem jön közije ez a kényszerű elhalasztás, ak­kor is foghíjas lett volna az új rendszer, mert a brit kor­mány nem tágított álláspontjá­tól: a font és a gazdaság gyen­gesége miatt nem merte vállal­ni az ECU-rendszer előírta szi­gorú szabályokat (ennek leg fontosabb vonása az lett vol­na, hogy az illető ország jegy­bankjainak azonnal közbe kel­lene avatkozniuk, ha az árfo­lyam szélsőséges ingadozásai sávokba zuhanna vagy szökne fel). Londonban azóta nem nyilat­koztak ECU-ügyben, de ez egy­általán nem csoda, hiszen a Callaghan-kormánynak éppen elég gondja van az egyre erő­södő sztrájkhullámmal. Annak is örülne, ha bukás nélkül ki­lábalna belőle. Végül is nem a brit elutasí­tás gátolta meg az új rend­szer beindítását. A Párizs és Bonn között kirobbant agrár­vita nyomán kényszerültek a halasztásra. Egyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy az*> a Schmidt és Giscard d’Estaing kapott hajba, akik az ECU fő kitervezői, ajánlói voltak. Pá­rizs szinte az utolsó pillanat­ban, mikor már csak órák vol­tak hátra az ECU megszületé­sének hivatalos bejelentéséig, visszakozott. A franciák felté­teleket szabtak: értékeljék le a „zöld frankot“ (a mezőgazda- sági termékek árát kifejező pénzegységet), hogy magasabb bevételhez jussanak ily módon a francia parasztok. Bonnt is meglepte ez a francia fenntar­tás, de az ellentéteket azzal próbálták elsimítani, hogy a „zöld frank“ problémája kife­jezetten agrárkérdés, vitatkoz­zanak erről az illetékes mező­gazdasági miniszterek, emiatt nem érdemes halogatni a de­cemberi közöspiaci csúcson diadalmasan be harangozott pénzügyi rendszer bevezetését. Schmidt kancellár, aki a fran-> oia elnökhöz hasonlóan koráb- Iwn pénzügyminiszter volt — déde Ige te 11 álma nak f en yege tő kudarcát mindenképpen helyre akarta hozni. Azt ígérte, „csak“ három hetet fog késni az új pénzegység bevezetése. Azóta már háromszor három hét is eltelt, tanácskoztak a pénzügy- miniszterek, több telefon- és üzenetváltásra, sőt Guadelou­pe szigetén csúcsértekezletre is sor került, de mindhiába. Nyugat-európai tekintélyes gazdasági szaklapok is úgy vélték, teljes a tehetetlenség. Valóban, vagy Párizs és Bonn csak taktikázgatna? Az eddi­giek szerint az előbbi feltéte­lezhető, de az utóbbi gyanak­vás is egyre kevésbé zárható ki. A napokban ugyanis elter­jedt egy meglepő hír: néhány nyugati bank — feltehetően kormánykörökből, ha nem el­nöktől származó utasításra — már úgy szabályozza a valuták árfolyamát, mintha az új rend­szer előírásai máris érvényben lennének. Ez a nagy csendben történő „próbaüzemeltetés“ ar­ra vall: a Nyugat rendkívül óvatos lett, már nem mer hangzatos, hivatalos bejelentést tenni a bevezetés dátumára vo­natkozóan. Viszont feltűnés nélkül, óvatosan próbálja fel­mérni, valóban segít-e az új rendszer a jelenlegi fő baján, biztosítja-e az ingatag valuta- árfolyamok stabilizálását. Ez a körülmény alaposan mó­dosítja a születésnap bizonyta­lan dátumára vonatkozó kér­dést: mennyire válik be a tit­kos próba, és persze sikerül-e megoldani az agrárvitát. Hogy sem ez, sem az nem várható a közeli napokban, Owen brit külügyminiszter is megerősítette kijelentésével: „Nem csodálkoznék, ha a kor­mányfők március 12—13-i ülé­se hozna csak megoldást a vi­tára“. Nos, azon se lepődne meg bizonyára senki, ha akkor sem születne még meg az ECU- bébi. P, VONYIK ERZSÉBET A MEXIKÓI KP NYILATKOZATA (ČSTK) — A Mexikói Kom­munista Párt KB Végrehajtó Bizottsága Mexikó városban nyilatkozatot tett közzé, amely­ben felhívja a mexikói elnököt, hogy az Egyesült Államokkal sorra kerülő tárgyalásokon kö­vetkezetesen védje az ország nemzeti érdekeit. A Mexikói KP ellene van an­nak, hogy Mexikó hosszú le­járatú megállapodást kössön az Egyesült Államokkal nagyobb kőolaj- és földgázszállításokról. Ez a megállapodás lehetővé tenné az amerikai monopóliu­mok és az Egyesült Államok kormánya számára, hogy nyo­mást gyakoroljanak az olaj vi­Kommentárunk 1979. II. 14. J ames Carter amerikai el­nök ma kétnapos hiva­talos látogatásra Mexikóban ér­kezik. Formálisan így viszonoz­za Jósé Lopez Portillo mexikói elnök 1977 februári washingto­ni látogatását. Minden jel azonban arra utal. hogy semmiképpen sem lesz szó csupán protokoláris vagy udvariassági találkozóról. Ezt megerősíti az a tény is, hogy az amerikai elnök magá­val viszi külügyminiszterét, Cyrus Vance-t és nemzetbiz­tonsági tanácsadóját, Zbigniew Brzezinskit. A két elnök tárgyalási prog­ramját hivatalosan nem rögzí­tették. A megfigyelők többsé­gének nézete azonban meg­egyezik abban, hogy a több órára tervezett két tárgyalás napirendjén három fő kérdés szerepel: az USA-nak szállított mexikói olaj és földgáz ára és mennyisége, az USA-ban élő több millió mexikói helyzete és a kölcsönös gazdasági kap­csolatok problémái. Tekintettel a fenyegetően nö­vekvő amerikai energiaválság­ra, Washington az utóbbi évek­ben egyre erősebb nyomást gyakorol Mexikóra, hogy nö­velje az USA-ba irányuló olaj- szállításait, mégpedig legalább napi 2 millió barrelre. A me­xikói olajszakértők és maga Lopez Portillo elnök is nyoma­tékosan szembeszáll, ezzel fi­gyelmeztetve arra á veszélyre, hogy hamarosan kimerül ennek az értékes energetikai nyers­anyagnak a készlete. Teszik ezt annak ellenére, hogy a mexi­farmereknek igen olcsó munka­erőt biztosítottak. Míg ez az amerikai félnek megfelelt, a hatóságok szemet hunytak e gyakorlat felett. Ahogy azonban nőtt Amerikában a munkanél­küliség, a washingtoni kor­mány megváltoztatta álláspont­srős fegyver kói olajkészleteket mintegy 4 milliárd barrelre becsülik. Még mindig megoldatlan a mexikói földgáz USA-ba történő szállí­tásának kényes kérdése is, mert az amerikaiak nem haj­landók megfelelő árat fizetni e fűtőanyagért. A két elnök tárgyalásai során azonban a legégetőbb kérdés nyilvánvalóan az USA-ban, fő­ként a déli államokban élő, mintegy 8 millió mexikói hely­zetének a problémája lesz. Nagy részük nem rendelkezik meg­felelő bevándorlási iratokkal. Az USA-ba ugyanis „illegáli­san“ kerültek mint mezőgazda- sági idénymunkások, és nagv részük azután ott maradt. Eze­ket a „törvényellenes“ határ- átlépéseket azonban amerikai jól szervezett bandák bonyolí­tották le nagymértékben, ame­lyek ily módon az amerikai ját, és megkezdte e mexikóiak erőszakos kitoloncolását. Ezért nem kétséges, hogy a mexikói elnök követelni fogja, hogy az USA-ban ilyen módon élő mexikóiak helyzetét lega­lizálják, és megfelelő kétolda­lú megállapodással rendezzék. Carter elnöknek így végül is lehetősége nyílik, hogy orszá­gában gyakorlatilag érvényesít­se az „emberi jogok védelmé­nek“ oly fennen hirdetett poli­tikáját. A mexikói—amerikai kapcso­latokat jelentős mértékben bo­nyolulttá teszi az is, hogy a mexikói termékeket, főleg a mezőgazdasági terményeket a diszkriminációs amerikai vám- és egyéb intézkedések miatt gyakorlatilag nem tudják érté­kesíteni az észak-amerikai pia­con Ez az egyik fő oka annak is, hogy a kölcsönös kereske­delmi fizetési mérleg a mexi­kói fél számára krónikusan ma- gasfokúan passzív. Carter el­nöknek ebben a tekintetben is alkalma nyílik arra, hogy a gyakorlatban alkalmazza „új“ latin-amerikai politikáját. Azok az idők, amikor az amerikai elnökök csak azért jártak Mexikóba, hogy ott fel­ügyeljenek az észak-amerikai monopóliumok pozícióinak megszilárdítására, s emellett ünnepeltessék magukat, vissza- hozhatatlanul elmúltak. A két ország általános hely­zete és szerepe fokozatosan, de jellegzetesen megváltozik. Me­xikó nemzetközi tekintélye az utóbbi években mérhetetlenül megnőtt. Ugyanakkor Lopez Portillo elnököt teljes mérték­ben támogatja a mexikói köz­vélemény. A mexikói félnek a ma kez­dődő tárgyalásokon igen erős fegyver van a kezében, még­pedig az olaj. Ebből Mexikónak elegendő áll a rendelkezésére, az USA-nak pedig sürgős szük­sége van rá. Hogy a mexikói elnök hogyan tudja e fegyvert előnyös tárgyalási pozícióhoz felhasználni, azt majd a Car- terrel folytatott tárgyalásainak konkrét eredményei mutatják meg. (ö-p I lágpiaci árának alakulására, gyengítené az olajexportáló országok szervezetének (OPEC) pozícióját és előnyöket biztosí­tana az Egyesült Államoknak az iparilag fejlett országokkal folytatott konkurrenciaharcban. ENSZ-misszió Ázsiában (ČSTK) — Az ENSZ Namíbia* bizottsága tegnap elindította második küldöttségét az ázsiai országokba a libériái Winston Tubman vezetésével. A misszió ellátogat Thaiföldre, Szingapúr­ba, Malajsiába és Indonéziába, és az említett országok veze­tőivel az ENSZ-közgyűlés és a Biztonsági Tanács Namíbiáról szóló határozatainak végrehaj­tásáról fog tárgyalni. Az első misszió február 9-én indult el New Yorkból Kínába, Pakisztánba, Törökországba és Japánba. A belga kommunisták elítélik a zaire-i intervenciót (ČSTK) — „Belga intervenció Zaire-ban“ címmel írt a Le Drapeau Rouge tegnapi számá­ban a belga ejtőernyősök hétj fői „titkolt“ elutazásáról Zaire- ba. Hozzáfűzi, hogy úgyneve-i zett jól értesült körök, vagyis a hadügyminisztérium azzal in­dokolta meg elutazásuk titok­ban tartását, hogy el akarták kerülni „a kellemetlen jelene­teket családtagjaikkal.“ A lap megállapítja, hogy nő azoknak a szervezeteknek a száma, amelyek tiltakoznak a belga ejtőernyősök Zaire-ba való küldése ellen. Idézi Er­nest Glinn szocialista képvise­lő szavait, aki felhívta a fiJ gyeimet arra, hogy az ejtőer­nyősök feladata a zaire-i nép megfélemlítése. Hozzáfűzte, hogy a katonai együttműködés­ről szóló belga—zaire-i megál­lapodás szövege titkos, és a parlament nem hagyta jóvá.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents