Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-09 / 34. szám, péntek

Két új könyv 5Si«i. -CS355Ö ... magát az embert A PÁRTTAGOKKAL ÉS JELÖLTEKKEL FOLYTATOTT BESZÉLGETÉSEK a tagsági alap aktivizálásának fontos tényezői A párt vezető szerepének törvényszerű növekedése megkö­veteli, hogy a párt — mint a munkásosztály élcsapata —, ál­landóan emelje munkájának színvonalát, az objektív tényezők­kel egységben rendszeres figyelmet szenteljen a szubjektív tényezők egész mechanizmusának. Az SZKP, a munkásmozga­lom tapasztalatai, pártunk sokéves munkája arról tanúskod­nak, hogy a párt hatása a társadalom valamennyi területére annál hatékonyabb, minél jobban működnek alapszervezetei. Ezért szentel nagy figyelmet ezek tevékenységének a kassai IKošice) városi pártbizottság. 1979. II. 9. A XIV. és XV. pártkongresz- szus közötti időszakban az el­nökség megvitatta valamennyi termelőüzemben, tudományos intézményben, iskolában és intézetben működő alapszerve­zet munkáját. A szerzett ta­pasztalatok alapján intézkedé­seket foganatosítottak a teve- kenység javítására. Ilyenek pél­dául a párttagokkal és jelöltek kel folytatott beszélgetések, amelyek valamennyi alapszer­vezetben az év végén zajlanak. Már a beszélgetések politi­kai-szervezési előkészítésénél arra törekedtek, hogy minde­nütt azokra a feladatokra és problémákra összpontosítsák iigyelmüket, amelyek döntő je lentőségűek az alapszervezet vagy pártcsoporl számára. Ezért a múlt év szeptember— novemberében lezajlott beszél­getések fő küldetése az volt, hogy értékeljék a XV. kong­resszuson, az SZLKP kongresz- szusán az központi szervek ülé­sein, a kerületi és városi kon­ferenciákon hozott határozatok teljesítését. Ezeken a beszélgetéseken a városi pártszervezet tagjainak és tagjelöltjeinek lehetőségük nyílt, hogy közvetlenül reagál­janak a pártmunka egyes fel­adataira. A fő téma az 1977. októberében lezajlott beszélge­tésen és az évzáró taggyűlésen megszabott feladatok teljesíté­sének ellenőrzése, továbbá an­nak értékelése, hogyan tartják meg a CSKP alapszabályzatát, hogy veszik ki részüket a kom­munisták az alapszervezet mun­kájából, a dolgozók között végzett politikai-nevelő és szer­vező munkából, és nem utol­sósorban a munkahelyi felada­tok teljesítéséből. A feladatok teljesítése A tagok és -jelöllek nagy ré­sze felelősségteljesen teljesí- tette feladatait — mutatják a tapasztalatok. A feladatok egy része hosszú távra szóló, s csak nagyon kevés azoknak a szá­ma, amelyeket felelőtlen hoz- záálllás miatt nem teljesítettek. Ilyen esetben az alapszerveze­tek levonták a következtetése­ket. Érdekes megjegyezni, hogy a legtöbb felelőtlenség az építőipari szervezeteknél fordul elő. Az alapszervezetek bizottsá­gai, a beszélgetések keretében meghallgatták és elfogadták a tagok hozzászólásait, a szerve­zet s a pártbizottság tevékeny­ségével kapcsolatban. így biz­tosítják azt, hogy minden tag hozzájáruljon a pártmunka ha­tékonyságának növeléséhez, to­vább mélyüljön a párt és a dolgozók kapcsolata, hogy minden tag kivegye részét szo­cialista államunk és társadal­mi rendszerünk további szilár­dításából. Az újító- és ésszerűsítő moz­galom terén a feladatok főként az üzemi berendezések műsza­ki színvonalának javítására, a munka biztonságának növelé­sére, az importált alkatrészek hazaival való pótlására irányul­nak. Nagyon komolyak voltak a feladatok a tüzelőanyag- és energiatakarékosság terén, s főleg arra vonatkoztak, hogy szigorúan megtartsák az ener­getikai harmonogramot, kicse­réljék a kisteljesítményű fo­gyasztókat és gépeket stb. Ez­zel összefüggésben a vezető gazdasági dolgozók és techni­kusok konkrét feladatot kap­tak: biztosítani a tervezett gazdasági feladatok hiányta­lan teljesítését, elmélyíteni és javítani a szervező és irányító munkát. Az ipar és az építő­ipar területén újabb konkrét feladatokat szabtak ki a párt­tagok és -jelöltek ideológiai színvonalának emelésére, a tö- megpolitikai munka javítására. A belső pórtélét Hasonló a helyzet a kereske­delem, a szolgáltatások és az egészségügy területén. Am: kü­lönösen fontos fokozott figyel­met szenteltek a belső pártélet kérdéseinek, annak, milyen a tagok aktivitása a taggyűlése­ken. mennyire elkötelezettekés tevékenyek lakóhelyükön, mi­lyen tevékenységet fejtenek ki a tömegszervezetekben. Itt sem feledkeztek meg az újító moz­galomról és a tudományos-mű­szaki fejlesztésről. Az iskolákban, a tudományos intézményekben és a kulturális szervezetekben a beszélgetések szintén a konkrét feladatokra összpontosultak, a társadalmi szervezetek, a pionírcsapatok, az- ifjúsági szervezetek munká­jának javítására, de főként a tömegpolitikai munka hatéko­nyabbá tételére A kommunista, vagy tagjelölt diakok felada­tai pedig a tanulócsoportokban végzett munkára, főként a tu­dományos és szaktevekenységre irányulnak. Az állami szervek a tár­sadalmi szervezetek kommunis­tái ezentúl több gondot fordí­tanak a tömegpolitikai munká­ra, az agitációra, a dolgozók kezdeményezésének fejlesztésé­re a gazdasági feladatok és a Nemzeti Front választási prog­r amja teljesítésekor. A felada­tok több mint egyharmada a fiatal nemzedék nevelését se­gíti, főleg a tudományos világ­nézet elmélyítését és az inter­nacionalista nevelés javítását. Az ellenőrzés A többi szakaszhoz hasonlóan az utcai és a falusi pártszer­vezetekben is lezajlottak a be­szélgetések. Az ellenőrzés meg­állapította, hogy ezekben is teljesítették a kiszabott felada­tok túlnyomó részét. Lemaradás viszont volt néhány utcai szer­vezetben olyan tagok esetében, akik hosszabb ideje beteges­kednek, vagy ágyhoz kötöttek. Az új feladatok a választási programok teljesítésével, a Z- akciókkal és a „Szebb Kassá­ért“ mozgalommal kapcsolato­sak. A többiek azonosak a már említett területeken kiszabott feladatokkal. A beszélgetések részeként került sor a város valamennyi pártszervezetében a tagsági igazolványok ellenőrzésére. Sajnos, még mindig sok az olyan eset, hogy tagok elve­szítik a bélyegeket, vagy nem jelentkeznek be a lakóhelyü­kön. Sokszor megesik az is, hogy az alapszervezetek nem szentelnek kellő figyelmet a tagjelöltségi idő kellő betartá­sának. Valamennyi alapszervezetben szó esett az egyes tagok és je­löltek elkötelezettségéről, pár­tunk politikája iránt, arról, ho­gyan érvényesítik befolyásukat a kommunisták munkakollektí­váikra. Másrészt viszont ezen a fórumon a kommunisták kri­tikusan véleményt nyilvánítot­tak az alapszervezetek és a pártbizottság munkájáról, a munkakörnyezet kulturáltságá­ról, a szociális feltételek kiala­kításáról. Nagyon sokan érté­kes javaslatokat tettek a hiá­nyosságok eltávolítására, sőt saját maguk kezdeményezték, hogy személyesen megoldják a problémákat, vagy részt vesz­nek a megoldásukban. Tartalékok A beszélgetéseket a résztve vők aktivitása, egészséges kri­tika, a kommunisták önmaguk­kal és vezetőikkel szemben tá­masztott rendkívüli igényessé­ge jellemezte. Egyben rámutat­tak arra is, hogy a kommunis­ták alapszervezetekben végzett jó munkája ellenére még min­dig nagy tartalékok rejlenek a pártmunkában. Néhány tagnak rengeteg a munkája, viszont vannak olyanok is, akik úgy gondolják, hogy kötelességük a taggyűléseken való részvétellel és a tagsági illeték kifizetésé­vel kimerül. Sokszor ez nem is egy-egy párttag önhibájából történik, hanem azért, mert őt a pártbizottság vagy annak el­nöke nem vészi észre. Ezek megszokták ugyanis, hogy csak a tapasztalt kommunisták cso­portját lássák. Éppen ezért fontos a pártépités valamennyi fokán, de főleg az alapszerve­zetekben a lenini munkastílus megszilárdítása. Ennek a mun­kastílusnak a jellemzője, hogy a figyelem középpontjában a kommunista áll szükségletei­vel, igényeivel, törvényes kö­vetelményeivel. Az a fontos szá­munkra — hangsúlyozta a be­szélgetések értékelése után a kassai városi pártbizottság el­nöksége —, hogy a pártmunka foglalja magába magát az em­bert, annak érzéseit, hangula­tait, lelkületét és szívét, hogy az általunk oly sokat emlege­tett mondás „ pártmunka első sorban emberekkel végzett munka“ rendszerré váljék, a pártmunka alapjává és tartal­mává. Végezetül szeretném megje­gyezni, hogy az említett be­szélgetések — ha pártos igé­nyességgel valósítjuk meg azo­kat — hozzájárulnak a kommu­nisták személyiségének formá­lásához, világnézetük kialakítá­sához és szilárdításához. Nagy szerepük van a szocialista ha- zafiság, a proletár és a szocia­lista internacionalizmus elmé­lyítésében, a tagok és tagjelöl­tek felelősségének fokozásá­ban. Erről tanúskodnak a kas­sai városi pártszervezetek ta­pasztalatai is. KERTÉSZ PÁL, az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának dolgozója Alena Hájková: Pártunk az ellenállási ntazgalonÉan örvendetesen gyarapszik a társadalomtudományi kérdé­sekkel foglalkozó magyar nyel­vű kiadványok száma. Egyre több a Csehszlovákia Kommu­nista Pártja, illetve a csehszlo­vákiai munkásmozgalom törté­netével foglalkozó kötelek szá­ma is. Legutóbb Alena Hájková, Pártunk az ellenállási mozga­lomban című kötetével gazda­godott az említett irodalom. Az alapításakor (1921 dere­kán) alig 350 ezer tagok szám­láló Csehszlovákia Kommunista Pártja már a kezdet kezdetén a kapitalizmus megdöntését, a szocialista társadalom felépíté­sét írta zászlajára. Szándéka, törekvése a dolgozó nép köré­ben visszhangra, megértésre ta­lált. Mindezt talán az bizonyít­ja a legjobban, hogy az 1925. évi választásokon 930 ezer sza­vazatot szerzett, és az ország egyik legerősebb pártja lett. A forradalom erői, a haladás kép­viselői a megszállás idején is a kommunistákhoz és a kom­munista párthoz fűzték a leg­több reményt. S Csehszlovákia Kommunista Pártja megfelelt a várakozásnak. A müncheni dik­tátumot sohasem ismerte el. El­lenkezőleg. Az illegalitásban is határozottan harcolt az árulás politikája ellen. Illegális vezetősége a meg­szállt országban a kommunista ellenállás irányvonalát az 1938. március 15-én kiadott kiált­ványban így szövegezte meg: „Mi, cseh kommunisták, akik mindent megtettünk azért, hogy a nemzetet megóvjuk je­lenlegi sorsától, a nemzet szí­ne elé lépve kijelentjük, hogy odaadóan és rettenthetetlenül ott akarunk állni a teljes sza­badság és függetlenség meg­újításáért folytatott nemzeti el- lenálási harc első soraiban.“ A csehek és a szlovákok nemzeti felszabadító harcában általában két irányvonal érvé­nyesült. Az egyik (a fordulat előkészítésére orientálódó bur- zsoá irányvonal) többnyire csak a hírszerzés területén végzett jelentősebbnek tekint­hető tevékenységet. A felszaba­dítást kívülről várta, az esemé­nyeket lényegében passzívan szemlélte. A másik (a kom­munisták képviselte irányvonal és gyakorlat) a nemzeti felsza­badító harc formájának az ak­tív küzdelmet tekintette. Szán­dékának középpontjában az a törekvés állt, hogy a lakosság körében kifejtett felvilágosító és politikai meggyőző munká­tól kezdve, számos konkrét te vékenységen keresztül, egészen a szabotázsakciókig — napról- napra gyengítse a fasiszta rendszert és a fasiszta rend szer hadigépezetét. Annak ellenére, hogy az ille­galitás feltételei között a kom­munista párt csak nagy nehéz­ségek árán dolgozhatott, rend­szeresen megjelentette az ille­gális Rudé právot és más folyó­iratokat. Nagy számban adott ki forradalmi hangulatú és tár­gyilagosan tájékoztató röpla­pokat. A kommunisták hatásos és sokrétű párton belüli mun­kát is végeztek; rádió- és fu­tárkapcsolatban álltak a moszk­vai vezetőséggel. Alena Hájková kötete Cseh­szlovákia Kommunista Pártja illegális harcának 1938 és az 1942 közötti történetét tárgyal­ja. Témája ezen belül is körül­határolt. Nem foglalkozik az egész országos' ellenállással, hanem a CSKP-nak elsősorban csupán a cseh országrészekben kifejtett antifasiszta tevékeny­ségét elemzi. A szűkebb terület­re irányult koncentrálás (kuta­tás) magyarázza, hogy a ta­nulmány alig foglalkozik Szlo­vákia) antifasiszta harcával, és nem említi, hogy a Csehszlo­vák Köztársaság védelméért síkraszálltak a csehszlovákiai magyar nemzetiségű kommu­nisták is, számos jelentős ak­cióval, fegyverténnyel járul­tak hozzá az ellenálláshoz, az antifasiszta harchoz, a CSKP törekvésének a támogatásához. A szerző szavaival: „a tragi­kus, de dicső korszakban a CSKP tevékenységét főleg az a megalkuvás nélküli álláspont jellemezte, amellyel agitáciöjá- ban, sajtójában, röplapjaiban, szervező- és harci tevékenysé­gében, a bonyolult fejlődés minden szakaszában szembe­fordult a megszállókkal.“ A kö­tetet Gály Iván fordította ma­gyarra és a Pravda Könyvkiadó jelentette meg. ián Madpiak: Ä pártprogram és alapszabályzat - a párt alapvető dokumentumai Azt az alapvető igazságot, hogy a párt nélkül — amely előrelátó, következetes és igaz­ságos — nincs munkáshata­lom, nincs proletárdiktatúra, ma már nemcsak a kommunisták tudják, hanem tudják a mun­kásosztály ellenségei és árulói is. A leghaladóbb nézeteket és a legszervezettebb erőt megtes­tesítő kommunista pártot ezért támadták a múltban és ezért támadják ma is olyan sokan, sok helyen. Ján Machyniak: A pártprogram és alapszabályzat a párt alapvető dokumentumai című kötete abból indul ki, hogy a kommunista párt prog­ramja kifejezetten, egyértel­műen politikai jellegű doku­mentum. Hosszabb időre, mond­hatni egész társadalmi kor­szakra meghatározza a párt tevékenységét, fő vonalát, cél­ját. Az alapszabályzat viszont arra ad választ, hogy a párt a történelmi korszakon belül, az egyes fejlődési szakaszokban hogyan erősíti sorait, hogyan, milyen módon járul hozzá a program végrehajtásához, meg­valósításához. Ismerteti a klasszikusoknak, Marxnak, En- gelsnek, Leninnek a párt prog­ramjára és az alapszabályzatra vonatkozó nézeteit, elemzi a két alapvető dokumentum egy­máshoz való viszonyát, dialek­tikus egységét. Többek között így ír: „A program a tevékeny­ség irányítója, útmutatója ... rövid, pontos és tudományos megfogalmazása a munkásosz­tály élcsapata — a marxista— leninista pártok — távoli cél­jainak és rövid lejáratú fel­adatainak ... Az alapszabályzat a pártprogrammal szemben ru­galmasabb és operatívabb jel­legű dokumentum ... tartalma a történelem folyamán alakul ki, mégpedig a párt életének és szervezetének állandó meg­ismerésével, érétkelésével és szüntelen ellenőrzéssel, tekin­tettel a pártprogram megvaló­sítására, valamint a nemzetkö­zi kapcsolatokra, a kommunis­ta és munkásmozgalom helyze­tére.“ A klasszikusok — a párt programjára és az alapszabály­zatra vonatkozó — nézeteinek ismertetése kapcsán részlete­sen tárgyalja Leninnek az új típusú pártról szóló tanítását. Amellett érvel, hogy Lenin olyan párt megteremtésén fá­radozott, amely képes helyes irányt kitűzni, ehhez meghatá­rozni a legközvetlenebb felada­tokat, ismeri a tömegek vezeté­sének módszereit és formáit, megvan az a képessége, hogy politikai és szervező munkáját hozzáigazítsa a helyzet válto­zásaihoz. A kötet az említett alapdo­kumentumokkal összefüggésben kitér a párt életének és a párt építésének szinte valamennyi Tontos kérdésére. Külön érté­ke, hogy stílusa élénk, megha­tározásai tömörek, világosok, kifejezőek. A Pártfunkcionáriu­sok Kiskönyvtára című soro­zatban a Pravda Könyvkiadó által megjelentett kötetet Tan­kó Ida fordította magyarra. BALÁZS BÉLA Egy évvel ezelőtt helyezték üzembe a Kladnói Egyesült Acélművek Kon&v Kohójában az új hengerdei berendezést. Az itt dolgozók tavalyi tervüket már december l én teljesítették. Az első képen a be­rendezés irányítóközpontja, a második képen: a hengersor üzemelés közben (Felvétel: J. Tachezy — ČSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents