Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1979-02-03 / 29. szám, szombat
Teheránban forró a légkör A szovjet nép telkesen támogatja a párt politikáját /Folytatás az 1. oldalról) /Folytatás az 1. oldalrólI adásban közvetítette az iijatol- lah fogadására rendezett ünnepséget, majd megszakadt a közvetítés, és a képernyőn a sah képe jelent meg, zenei aláfestés kíséretében. A televízió később műszaki hibára hivatkozott. Khomeini feltehetően két napig marad .a fővárosban, majd Teherántól mintegy 150 kilométerre délre lekvő Honimba repül, ahol száműzetése előtt is élt. A Párizs—Teherán repülő- úton figyelemre méltó nyilatkozatot tett Szadegh Ghotza- deh, az ajatollah egyik tanácsadója. Egyebek között közölte, hogy a napúkban megalakul » forradalmi knrmány. Elmondta továbbá, hogy megkezdődött a fegyverek szétosztása a polgári lakosság körében, de hozzátette: a felfegyverzettek egyelőre nem kaptak utasítást fegyvereik használatára, ez azonban bármikor bekövetkezhet. Az Iráni Tudeh (kommunista) Párt Központi Bizottságának Végrehajtó Bizottsága felhívást intézett az ország népéhez, sürgetve, hogy „készítsék elő és szervezzék meg az ellenállást és a fegyveres harcot“ a kormány ellen. Az események nemzetközi visszhangjából fontos egy washingtoni hír, miszerint az iráni sah Teheránból való távozása előtt állítólag arról tárgyalt tanácsadóival, hogyan uszítsák egymásra a hadsereget és a lakosságot, hogy polgár- háború útján visszatérhessen a hatalomhoz. A CBS amerikai tv-állomás szenzációs magnófelvételről számolt be, amelynek hitelességéhez — vezető amerikai szakértők állítása szerint — nem fér kétség. A Teheránban készült felvételen az iráni uralkodó állítólag kijelentette tanácsadóinak: polgárháborút kell szítani, gyilkolta! ni a hadsereggel a lakosságot. A hosszú harcok elég időt adnak arra, hogy új kormányt szervezzenek, majd a sah visz- szatérhessen Teheránba. ,,Az embereknek nem szabad túl sok szabadságot adni.“ — jelentette volna ki Reza Pahla- vi —, „mindenkit meg kell semmisítem, aki a monarchia Pitén van ..." A sah által hatalomra juttatott Sapur Baktiar kormányfő •i francia rádiónak adott nyilatkozatában megerősítette, hogy nem áll szándékában lemondani. Baktiar elmondotta, hogy hajlandó találkozni Khomeini ajátollahhal, ha a vallási vezető majd n«m ragaszkodik lemondásához. Habár Baktiar mérsékelt hangot ütött meg, kormányforrások Teheránban tegnap közölték, hogy a miniszterelnök kész bárkit letartóztatni, akit Khomeini kinevez ideiglenes kormányába. /Folytatás az 1. oldalról/ népeinek harcával, amelyet az imperialista elnyomás, az új- gvarmatosítás és a fajgyűlölet valamennyi formája ellen vívnak. A Bélke-világtenács üléséneik első napján jelen volt Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke és Romes Csandra, a BVT elnöke. A csehszlovák küldöttséget Bedrich Švestka, a Csehszlovák Béke bizottság elnö ke vezeti. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legalsóbb Tanácsa Elnökségének elnöke a berlini tanácskozáshoz intézet üzenetében hangsúlyozza a BVT ülésének időszerűségét az enyhülés elmélyítése és a leszerelés szempontjából. A BVT ugyanis abban az időszakban ült össze, amikor az enyhülési folyamat lényegesen lelassult — hangzik az üzenetben. A katonai imperialista körök akciói a „szovjet katonai fenyegetés“ hazug állításával a NATO-országokat fegyverzetük és katonai kiadásaik további növelésére ösztönzik, veszélyeztetik a népek biztonságát. Ezeknek az erőknek a kezére látszik a jelenlegi kínai vezetés politikája is, amely nemcsak nem járul hozzá a fegyverkezési hajsza megállításához, hanem még ösztönzi is azt, arra törekedve, hogy elnyerje az imperialista katonai erők tárnoKinevezési okirat átadása (CSTK) — üttu Vrliak akadémikust, a kassai |Košicej Állatorvosi Főiskola rektorát, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagját kinevezték a moszkvai Hssz-szövetségi Agrártudományi Akadémia tiszteletbeli tagjává. A kinevezésről szóló okiratot Nyikoluj Gon- csarov, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja tegnap nyújtotta át Ott Vríiak akadémikusnak. Az ünnepségen részt vett Ivan látvaj, az SZLKP KB usztályvezetője, Juraj Busa, az SZSZK oktatási minisztere és Vojtech Ftlkorn akadémikus, a Szlovák Tudományos Akadémia első alelnöke. gatását, és növelje — messzemenő hegemonisztikus céljai érdekében — saját katonai potenciálját. Az emberiség békéje és haladása ma jobban, mint bármikor attól függ, hogy sikerül-e megszakítani a fegyvergyártás szüntelen növelésének haláltho- zó spirálját. Ez a kulcsa az enyhülési folyamat további elmélyítésének és a leszerelés problémája megoldásának — hangsúlyozta Leonyid Bnezs- - nvev. Az SZKP KB lötitkára üzenete végén emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió és az SZKP mindig rendületlenül a békére, enyhülésre és a leszerelésre törekedett. Ezt az alapvető irányvonalat újból megerősítették azok a konkrét javaslatok, amelyeket 1978 novemberében Moszkvában közösen terjesztettek elő a Varsói Szerződés tagállamai. fCSTK) — A VSZK Külügy- minsztériuma tiltakozó jegyzéket küldött Kína hanoi nagykövetségének, amelyben megállapítja, hogy január 29-e és 31-e között a kínai alakulatok több fegyveres provokációt kezdeményeztek Vietnam ellen. A kínai fegyveresek hat vietnami tartomány területére törtek be, s ezzel ismét megsértették Vietséges a kommunista építés bé- kés előfeltételeinek biztosításához. A párt és a szovjet állam következetesen és sikeresen valóra váltja az SZKP XXIV. kongresszusán kitűzött béke- programot, valamint a békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért <js függetlenségéért vívott további harc programját, amelyet a XXV. pártkongresszus hagyott jóvá. A világbéke szilárdabbá vált, és országunk nemzetközi helyzete szilárdabb, mint valaha.' A Szovjetunió külpolitikáját helyesli és értékeli a világ összes haladó ereje. A Szovjetunió a konstruktív javaslatok komplexumát terjesztette elő a világbéke megszilárdítására, az enyhülés elmélyítésére, a fegyverkezési hajsza megszüntetésére és a leszerelésre, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elveinek érvényesitésére. A Szovjetunió kitartóan harcol az imperialisták és a pekingi vezetők azon törekvései ellen, hogy kiélezzék a nemzetközi helyzetet és hogy a történelem menetét visszafordítsák a hideg háború irányába. A párt akarata és a szovjet nép békevágya legyőzhetetlen. Megszilárdultak a világ szocializmus pozíciói. Történelmi jelentőségű eseménnyé vált a hős vietnami nép győzelme. A szocialista közösség további szilárdításának jelentős mérföldkövei voltak a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülései, valamint a testvérpártok és államok vezetőinek krími találkozói. A Szovjetunió az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek nam területi épségét. A sorozatos incidensek, melyekre a vietnami—kínai határ mentén kerül sor, ismét tanúsítják Peiking ellenséges magatartását a vietnami néppel szemben, s azt a törekvést, hogy veszélyeztessék Vietnam biztonságát, s megzavarják a határ menti vietnami lakosok békés életét. hűséges és megbízható barátja, amelyek harcban védelmezik szabadságukat és függetlenségüket. Szolidaritásunkról biztosítjuk Angola, Etiópia, Afganisztán, Kambodzsa és más országok népeit, amelyek a forradalmi, demokratiikus átalakulások útjára léptek, és támogatjuk őket. Az SZKP fejleszti kapcsolatait a testvérpár tokkal, segíti szilárdítani a nemzetközi kom* munista és munkásmozgalom 'egységét a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. A marxizmus—leninizmus tanainak szellemében a part rendületlenül a kommunizmus felé vezeti a népet. A szovjet emberek egyértelműen támogatják a párt bölcs politikáját, az SZKP Központi Bizottságának és a KB Politikai Bizottságának gyümölcsöző tevékenységét, melynek élén Leonyid Brezsnyev áll, a nagy Lenin művének hű folytatója, a béke és a kommunizmus ügyének fáradhatatlan harcosa. Az SZKP Központi Bizottsága kijelenti, hogy a kommunista párt mindig hűen fogja szolgálni a népet, fáradhatatlanul fog harcolni a szovjet emberek boldogságáért, a szeretett haza felvirágoztatásáért, a iko m m u n izm u n s g y öze lméé r t. Az SZKP KB felhívta a Szovjetunió polgárait, hogy egyhangúlag szavazzanak a kom munistá'k és pártonkívüliek tömbjének jelöltjeire. A vegyipar fejlesztéséről tanácskoztak (CSTK) — Prágában tegnap ülést tartott a szövetségi kormány tudományos és műszaki bizottsága. A tanácskozást Jindrich Zahradník, a szövetségi kormány alelnöke vezette. A kormánybizottság a vegyipar műszaki fejlesztésének m eg va lós í t á sá va 1 fog la 1 kozo 11 főleg a polipropilén műszál és a gumiabroncs gyártására vonatkozólag. Megvitatta még a gépolajak és üzemanyagok finomító adalék anyagai fejlesztésének 1990- ig kitűzött koncepcióját, NAPIRENDEN A FESZÜLTSÉG ENYHÍTÉSE ÉS A LESZERELÉS SOROZATOS KÍNAI INCIDENSEK A bírósági tárgyalás Frankfurtban a két csehszlovák légi terrorista, Sebesta és Katrin- čák ügyében a megszokott séma szerint folyik, megszokott, amikor egy szocialista állam repülőgépe és állampolgárainak élete ellen történt támadás. Alkalmam volt néhány órán át figyelemmel kísérni a bírósági eljárást mindaddig, amíg a védők kikényszerítették a bíróságtól, hogy a Csehszlovákiából jött újságírót zárják ki a tárgyalásról — tekintet nélkül arra, hogy csehszlovák gépet kényszerítettek menetirányának megváltoztatására, hogy a tettesek Csehszlovákiából valók, ugyanúgy, mint a gép 32 utasa és hattagú személyzete, akiknek az életét a két légi kalóz veszélyeztette. Kedden már folyt a tárgyalás, amikor bekopogtattam a 164-es számú ajtón. Kijött egv nő, egy pillantást vetett a névjegyemre és megkért, hogy várjak egy pillanatig. A bíró egyetértett jelenlétemmel. Kisebb helyiség. Az ajtó mellett kisebb asztal a rendőrök számára, akik bilincsekkel játszanak. Szemben, a terem túlsó végében ül karosszékében a három bíró jobb oldalukon az államügyész, balról Katrin- Cák, a tolmácsnő és Šebesta a két védővel. Talán véletlen volt, hogy éppen akkor foglaltam helyet a teremben, amikor az egyik bíró a következő szavakkal forj dúlt Sebestához: „Nem volt öntől okos dolog, azt mondani a rendőrségi kihallgatáskor, hogy az életszínvonal miatt akar letelepedni a Német Szövetségi Köztársaságban, ezért kér menedékjogot. Ez nem volt okos dolog“. Sebesta nyilván nem értette, hogy a bíró feltűnés nélkül segíteni akart neki, így állandóan csak azt ismételget RIPORT A FRANKFURTI BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁSRÓL Mindjárt azután, hogy helyet foglaltam a tárgyalóteremben, felkeltette a két védő figyelmét újságírói jegyzettömböm. Az egyik végül is csendben felkelt a helyéről, odajött hozzám és megkérdezte, hogy hívnak. A bíróhoz utasítottam, akinél tisztáztam személyazonosságomat. Bemutatkoztam neki, mint csehszlovák újságíró. Jelenlétem a két védő számára nyilván jó ürügy volt, hogy a tárgyalás félbeszakítását kérjék. Kijelentették, hogy a vádlottak nem tesznek to-1 vább vallomást, mivel van itt egy újságíró Csehszlovákiából. A bíró elutasítja a tiltakozást, de aztán mégiscsak felszólít, hogy ismét mutassam fel a névjegyemet. Hangosan felolvassa az ott levő adatokat. A védő ismét felugrik a helyéről és azt mondja, hogy a csehszlovák újságíró nem maradhat a tárgyalóteremben, mert különben a menekültek nem tehetnek vallomást. Rövid tanácskozás következik, majd annak kijelentése, hogy a tárgyalás nyilvános. A nyilvánosság kizárásával végül az államügyész sem értett egyet. Ezután a bíróság még kétszer tanácskozott, mindig azonos eredménnyel: folytatják a bírósági tárgyalást. Ezután a bírósági tűzszerészszakértőt szólítják, aki kijelenti, hogy a robbanóanyag nem robbant, „csak égett“ volna. Ez elég a bírónak, és mosolyogva tekint a védő felé. Amikor kezdik felolvasni a gép személyzetének és utasainak vallomását, a védők újabb tiltakozást jelentenek be, de ezt ismét elutasítják. A tárgyalóteremben ismét lejátszódik az 1978. május 10-i dráma. A csehszlovák gép kapitánya írásbeli vallomásában ecseteli az összes részleteket, utána a személyzet többi tagja és néhányan a 36 utas közül a bizonytalanságnak, a félelemnek és a rettegésnek azt a 90 percét. Hogyne kellene dicsérni a személyzet bátorságát és nyugalmát — több mint 40 ember élete forgott kockán. Ami azonban érthetetlen, az az, hogy egyes vallomások mosolyt keltenek a bírák arcán. Mosolyogva veszik tudomásul az államügyésznek azt a jogos kérelmét is, hogy olvassanak fel minden vallomást. Négy óra elteltével a tárgyalást elnapolják szerda délutánra. Szerdán délelőtt bizonyos információkat kérek a perrel kapcsolatban az ügyésztől. Nem hajlandó megmondani, milyen bűncselekmények elkövetésével vádolja a géprablókat. Azt mondja azonban, hogy a tárgyalás nyilvános volt és az is marad. Nem sokkal a délutáni tárgyalás megkezdése előtt azonban változik a helyzet. Egyedül ülök a nyilvánosság számára fenntartott széksorokban, s a védő ismét kéri a csehszlovák újságírónak a tárgvalásról való kizárását. Ellenkező esetben, mint mondja, nem tesznek fel kérdéseket a vádlottaknak, s Katrin- čák és Sebesta nem tesznek vallomást. Ezúttal az ügyész már nem tiltakozott. A bíróság távozik, de a tanácskozás sokkal rövidebb, mint a keddi volt. Nyilván már minden lejátszódott a kulisszák mögött. A döntés: „A tárgyalást a nyilvánosság kizárásával folytatjuk.“ Más szóval — nem kívánatos a csehszlovák újságíró jelenléte. De ez a néhány óra is elég volt a helyzet megértéséhez. Annak megértéséhez is, miért kell a Német Szövetségi Köztársaságban ilyen bírósági tárgyalásokat hosszú hónapokon át előkészíteni, amikor nyilvánvaló a bűncselekmény. Az ilyen bírósági eljárások szervezőinek talán elegendő időre van szükségük ahhoz, hogy a légi kalózok jól bemagolják, mit kell vallaniuk a „forgatókönyv“ szerint, ha azt akarják, hogy „politikai menekültekként“ kezeljék őket. Ez nyilván enyhíj tő körülmény a szocialista állam és polgárai ellen elkövetett bármiféle bűncselekmény esetében. Az igazságot azonban a legkörültekintőbb jogi formulá- ciók mögé sem lehet elrejteni. Az igazság igazság marad, s ugyanígy a bűntett is megmarad bűntettnek. A legalacsonyabb büntetés, amit az NSZK ban eddig hasonló esetben kiszabtak, ismét azt mutatja, hogy a nyugatnémet hatóságok a tolvajokat, az erőszakos cselekmények elkövetőit, a sikkasztókat — tehát a bűnözőket a politikai üldözöttek „rangjára“ emelik, még akkor is, ha légi kalózkodással emberek tucatjainak életét és a nemzetközi légi közlekedés biztonságát veszélyeztetik. Minden repülőgép-elrablás — és ezt az itteni hivatalos körök, sőt a jobboldali újságok is elismerik — katasztrófa veszélyét rejti magában. Milyen nagy azonban a különbség a szavak és a tettek között a Német Szövetségi Köztársaságban! JAN KOVAŔ1K 1979 II. 3. A csehszlovák újságíró jelenléte nem kívánatos... te, az életszínvonal volt az oka, amiért az NSZK-ba akart szökni. S aztán hozzátette: „Vannak itt olyan emberek, akik nekünk dolgoznak. Azok, akik anyagokat adtak nekünk, amelyek számunkra voltak kidolgozva." „És voltak valamilyen címei?“ — szeretné tudni a bíró. „Nekem nem, Katrinčáknak“ — hangzik a válasz. „És miért nem mondta mindjárt, hogy politikai okokból saöktek meg? Miért nem vétették ezt a rendőrségi jegyzőkönyvbe?“ — ismétli meg a bíró. Sebesta végre megértette, vagy eszébe jutott, hogy mit tanácsoltak neki a tárgyalás előtt, — hogyan kell válaszolnia: „Azt a dolgot az életszínvonallal a rendőrség számára találtam ki“ — állítja. A bírák szerettek volna megtudni valamit arról a titokzatos szervezetről, amelynek a két terrorista állítólag tagja volt. „Az a szervezet — az négy ember“ — mondja Šebesta, de a bíró ezt nem tartja elegendőnek. Ez valahogy kevés. Négy ember, az még nem szervezet, nagyobb számot szeretne hallani. A vádlott legalább azzal próbálja megnyugtatni, hogy azt mondja, ha jobban utána gondol, akkor például a nyugat-csehországi kerületben 00 vagy 80 ilyen ember van. És hogy a szervezet neve X. Sorra következnek a kérdések: mennyi ideig készült a géprablásra, hogyan loptak robbanóanyagot, hová mentek, amikor visszatértek stb.
