Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-23 / 46. szám, péntek

HETEDIK ÉVTIZED FEBRUÁR 23 — A SZOVJET HADSEREG NAPJA Kommentáljuk Bosszantó apróságok I van Csernyahovszkij tá­bornok, a Harmadik Be­lorusz Front parancsnoka 39 éves 'korában, 1945 febru­árjában esett el. 6 volt a szov­jet hadsereg legfiatalabb liad- seiegtábornoka. A Nagy Honvé­dő Háborü számos ismert had­vezére — Birjuzov, Bugyonnij, Grecsko, Rokosszovszkij, Zsu- liov, Vasziljevszkij, Matinov- üzkij, Tolbuhin, Vorosilov és sokan mások, a Szovjetunió marsalljai,. a szovjet hadsereg tábornokai a háború 1 után hunytak el. Helyükre, az élet örök törvénye értelmében, fia­talabbak léptek. Bár a szovjet fegyveres erők vezetésének leg­felsőbb posztjait jórészt még ma is olyan hadvezérek töltik be, akik fiatal tisztként harcol­tak a hitleristák ellen — egyre több az olyan magas beosztású szovjet katonai vezető, aki csak a második világháború után kezdte meg katonai pálya­futását. Ilyen a katonai körze­tekben szolgálók java része. A hadosztály — és a dandárpa- fancsnokok szinte kivétel nél­kül a második világháború után nevelkedett katonai ve­zetők. A szovjet hadsereg és a ha­ditengerészeti flotta szervezeti felépítése a hatalmas ország területi tagozódásához és a védelmi követelményekhez iga zodik. Jellemző vonása a kato­nai körzetek, hadseregcsopor­tok szerinti tagozódás. A parancsnoki utánpótlás bá­zisai az ország különböző ré­szein található tisztképző isko­lák. Az évenként megjelenő nyilvános pályázati felhívások alapján ide a kötelező tíz osz­tály sikeres elvégzése után je­lentkezhetnek a fiatalok. A képzési idő három, egyes sza­kaszokon négy, illetve öt év. A Szovjetunióban népszerű a hi­vatásos katonai pálya. Vonzere­je híven tükrözi a hadsereg és a hadiflotta iránti társadalmi megbecsülést, s azt, hogy a honvédelem ügyének szilárd a társadalmi bázisa. A legtöbb tiszti iskolára háromszoros­négyszeres a túljelentkezés, a haditengerészet és a légierő tisztképző intézeteibe pedig a szükségletet ötszörösen-hatszo­rosan meghaladó számú fiatal kéri felvételét. A nagy érdek­lődés, a sok jelentkező biztos alapja a minőségi kiválasztás­nak. Azonos tanulmányi ered­mény esetében azok a fiatalok, akiknek az édesapja hivatásos vagy nyugdíjas tábornok, tiszt, illetve tiszthelyettes, a felvétel­nél elsőbbséget élveznek. Ugyancsak elsőbbségben része­sülnek a szovjet hadsereg szol­gálati vagy hősi halottainak gyermekei, valamint azok, akik a Szuvorov, illetve a Nahimov iskolákban végezték el a tíz osztályt. A tiszti iskola elvégzésekor a . felavatott hadnagyok diplo­mát kapnak. Ez a diploma kö­zépfokú katonai végzettséget tanúsít. A pályakezdő tisztek szakasz-, vagy századparancs­noki beosztásban kezdik mun­kájukat. Aki munkájának elismerése­ként néhány éven belül lega­lább zászlóaljparancsnok-he- lyettesi beosztásba kerül, az jelentkezhet a Frunze összfegy- vernemi, vagy valamelyik más Mindnyájunkat érintő kérdéseket vitattak meg a hát elején a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői — a nemzeti bizottságokkal és a nemzetiségek kérdéseivel foglalkozó bizottság tagjai. Tanácskozásuk tárgya a kereskedelem és a szolgáltatások, illetve a CSKP KB 7. ülésén hozott, erre a területre vonatkozó határozatok teljesítése volt. A 6. ötéves terv Szlovákiában a szolgáltatások 33 szá­zalékos növelését irányozta elő. Három év alatt 19 száza­lékos növekedést értünk el. Az egyes szolgáltatásfajták fejlődési ütemét tekintve már nem ilyen kedvezőek az eredmények. A helyzet a villamos háztartási gépek javí­tása, az építőipari és a kertészeti szolgáltatások területén a legkedvezőbb, ahol mér lényegében elértük az öt évre előirányzott növekedést. A többi szolgáltatás is lényegében arányosan fejlődik, viszont a vegytisztítás és a mosodai szolgáltatás messze lemarad a terv mögött. Annak ellenére, hogy ezek az eredmények többé ke­vésbé pozitívak, le kell szögeznünk, hogy a központi bi­zottság 7. ülése határozatainak teljesítése a szolgáltatá­sokban nem mutatkozik meg úgy, ahogy azt elvárnánk. Hiszen a lakosságot közvetlenül érintő mutatók — a minő­ség, a határidők megtartása, a szolgáltatások hozzáférhe­tősége — szerint még mindig a kelleténél több a jogos panasz, kifogás. A szolgáltató-ipar sajátságos ágazat. Közvetlenül befo­lyásolja egy-egy község, lakótelep, városrész lakosainak életkörülményeit, elégedettségét és hangulatát. Bizonyára mindenkit elkedvetlenít, ha csak hosszabb utánjárással vásárolhatja meg a kiszemelt személygépkocsit, de azért beletörődik abba, hogy várnia kell. Viszont aligha béktí- lünk meg azzal, ha nem javítják meg gyorsan a háztar­tásban nélkülözhetetlen mosógépet, ha háromszor-négyszer fölöslegesen megyünk a műhelybe tévékészülékünkért, vagy ha szürkén, gyűrötten hozzuk haza a mosodából az ágyneműt. Van, aki apróságnak, jelentéktelen csip-csup ügynek minősíti az ilyen jellegű panaszokat. Pedig nincs igaza. Ennek ellenére ez a téves szemlélet sajnos még lépten- nyomon érezteti hatását. Mert kétségtelen, hogy a szol­gáltató vállalatoknak sokkal egyszerűbb, ha a tervezett bevételt kifizetőbb, tehát a drágább, a köziiletek által is igényelt szolgáltatásokból érik el. Ilyen szempontból a ru­ha begyűjtése a kisebb községekből, házhoz szállítása nem kifizetődő. Csakhogy, nem ez az egyedüli és mérvadó szempont. Fontos megoldandó kérdés a vidéki szolgáltató hálózat fejlesztése, és általában az egyes területek ellátottságában tapasztalható indokolatlan különbségek felszámolása. Az oly gyakran bírált fusizás, csúszó pénzek kérdése is csak a hiánycikkek — a szolgáltatások esetében a pótalkatrész- és anyaghiány — megszüntetésével, a hiányzó szolgál­tatások bevezetésével, a minőség javításával oldható meg végérvényesen. Sok helyen egy kis leleményességgel, na­gyobb beruházások nélkül is sok minden pótolható lenne. Hosszú évek óta okoz gondot a szolgáltató létesítmények építésének lassú üteme. Hogy milyen égető ez a probléma, azt az is tanúsítja, hogy Szlovákiában 381 részleg nem felel meg a higiéniai és biztonsági követelményeknek. Számos várost, községet sorolhatnánk fel, ahol évek óta elhúzódik az új tisztító, szolgáltatóház, autójavító, vagy más építkezés átadása. Sok mindent kell még tehát megoldani ahhoz, hogy a szolgáltatások hiánytalanul teljesítsék küldetésüket: szol­gálják a lakosságot. A problémák nem szüntethetők meg máról holnapra, de a szolgáltató vállalatok, a nemzeti bi­zottságok, az ipari szövetkezetek a pótalkatrészeket és a szükséges anyagokat gyártó vállalatok felelősségteljesebb hozzáállásával minden bizonnyal megoldhatók. Ebben a képviselők is támogatják őket. CSIZMAR ESZTER nünk, hogy a diétás ételek minél változatosabbak legyenek és helyes arányban tartalmaz­zák a szükséges tápanyagokat, ásványi anyagot, fehérjéket, vitaminokat. Legfontosabb szem­pont táplálékaink kalóriaérté- kének csökkentése. A cukrot minden formában mellőznünk kell, helyette mesterséges éde­sítőt, szaharint, dukarilt stb, használjunk. Étrendünkből hagyjuk ki a nagy szénhidrát- tartalmú ételeket, ,a süteménye­ket, tésztákat és fogyasszunk kevesebb kenyeret. A zsírok és a zsíros húsok nagyon hizlal­nak. Tehát ezek mellőzése is fontos követelmény. Azonban nem kell elkaseredniük azok­nak, akik szeretik a húst. Hi­szen sovány marhahúst, borjú­húst, csirkehúst és halat nyu­godtan fogyaszthatnak, de ter­mészetesen nem túlzott meny- nyiségben. Az édességeket, sü­teményeket ízletesen elkészí­tett zöldségfélével és gyümölcs­öse! pótolhatjuk. A te) és a nem túl zsíros tejtermékek, a tojás kitűnően alkalmas arra, hogy változatossá tegyük vele diétás étlapunkat. Végül még arra szeretnénk figyelmeztetni az olvasókat, ve­gyék komolyan az elhízással járó veszélyeket mivel az or­vosstatisztikai adatok tanúsá­ga szerint a kövérek átlagos életkora rövidebb, mint a nor­mális testsúlyú embereké. Természetesen sok esetben csupán a fogyókúrás táplálko­zás még nem elegendő, különö­sen az ülő foglalkozást végző egyéneknél. Nekik azt ajánljuk, tornázzanak, vagy ha erre nin­csen módjuk, ne feledkezzenek meg a rendszeres napi mozgás­ról, sétáról. Or. BARTOS TIBOR MINDENKI EGESZSEGES SZERETNE LENNE Igen, de arra kevesen gon­dolnak, hogy az egészségért sok esetben áldozatot is kell hozni. Például harcolnunk kell az elhízás ellen. Ez bizony sok ínyenc falatról való lemondás­sal jár. Általában az a nézet, hogy az egészséges ember nor­mális testsúlyának annyinak kell lennie, mint ahány cm-rel magasabb egy méternél. Az en­gedélyezett és a valóságos test­súly közötti 10 százalékos kü­lönbség még normálisnak te­kinthető. Az ennél nagyobb súlytöbblet már elhízásnak szá­mít. A kövérség nemcsak szép­séghiba, hanem egészségi szem­pontból is káros. Az elhízás megterhelést jelent a szívre, az érrendszerre. A túlterhelt szív előbb-utóbb kifárad, s ennek következtében vérkeringési elégtelenség lép fel. Az elhí­zott ember nehezen lélegzik, a zsíros ételektől máj- és epe- bántalmai vannak. A súlytöbb­letet megsínylik a mozgásszer­vek is. Az elhízáshoz szinte törvényszerűen társul az érel­meszesedés. Elhízottaknál gya­koribb az agyvérzés és a szív­koszorúér-trombózis. Mi lehet a túlzott testsúly­gyarapodás oka? — A növe­kedés befejeződése után az em­beri szervezet testsúlyállandó­ságát hormonális és idegi té­nyezők biztosítják. Tehát az anyagcserefolyamatok üteme úgy állítódik be, hogy a test­súly állandó maradjon. Ezt az egyensúlyt többféle körülmény is megbonthatja. Ezek egyike az örökletes hajlam. Másik gya­kori oka a belső elválasztású mirigyek: a pajzsmirigy, az agyalapi mirigy, a here, a pe­tefészek és a hasnyálmirigy megbetegedése vagy működés­zavara. Viszont a 40 éven fe­lüli emberek elhízásának oka rendszerint a túltápláltság. Bármilyen eredetű legyen is az elhízás, mindent el kell kö­vetni, hogy normális testsú­lyunkat visszaszerezzük, és azt okvetlenül meg is tartsuk. Be kell vallanunk, hogy a fogyó­kúrához igen nagy akaraterőre, kitartásra, lemondásra, fegyel­mezettségre van szükség. Á hí­zásra hajlamos egyéneknél a fogyókúra úgyszólván életfogy­tiglan tart. Akinek szilárd el­tökéltséggel és akaraterővel si­került lefogynia és fegyelme­zettséggel normális testsúlyát megtartania, annak már meg­szokássá válik a diétás táplál­kozás, és ezzel szinte biztosí­totta egészséges életét. Nehe­zebb az eset a „visszaesőkkel, akik az első sikertelenség lát­tán elkeserednek, és tovább követik régi étkezési szokásai­kat. Sokan a diéta szó hallatára valósággal megrémülnek, mert a régebben szokásos koplalá­som fogyókúra jut az eszükba Nem szükséges egyhangú, ízet­len diétával keseríteni az éle­tünkéit. Sőt, arra kell töreked­sz ér$ekújvári fNové Zámky) Elektrosvit dolgozói a múlt évben Ifi gyártmánytípus esetében hajtottak végre termék)elújítást. Fel­vételünkön Ivan Hríb műszaki ellenőr az égő hatékonyságát méri. IFelvétel: J; Kolenčík — CSTK) fegyvernemi katonai akadémiá­ra. Itt a tanulmányi idő három év. A pályázati felhívás értel­mében a jelentkezés felső kor­határa a harminckettedik élet­év. Az akadémiát végzett, te­hát felsőfokú képzettségű tisz­tek ezred-, és ennél magasabb parancsnoki beosztásba illetve különböző törzsek vezető poszt­jaira kerülnek. A Szovjetunióban a legma­gasabb szintű katonai képesítést a Vorosilov Vezérkari Akadémia nyújtja. Ide azokat a negyvenkét évnél nem idősebb, legalább őrnagyi rangfokozatú tiszteket, vala­mint táboronkokat veszik fel, akik már hadosztályparancs­nok-helyettesi, illetve ennél magasabb beosztásban szolgál­tak, s a Frunze Akadémiát, vagy valamelyik fegyvernemi akadémiát már elvégezték. A vézérkari akadémián a kétévi tanulmányi idő alatt a hadvi­selés legfelsőbb szintű ismere­teit sajátítják el a hallgatók. Aki itt diplomát szerzett, azt a hadsereg bármely vezető posztjára kinevezhetik. (A Var­sói Szerződés testvéri hadsere­gei, így a csehszlovák néphad­sereg számos katonai vezetője is itt szerzett magas képesí­tést. ) Milyen tábornoki és marsalli rendfokozatok léteznek a szov­jet hadseregben? A tábornoki rendfokozatok megegyeznek a csehszlovák néphadseregben is­mertekkel: vezérőrnagy, altá­bornagy, vezérezredes és had­seregtábornok. A vezérőrna­gyok többnyire hadosztály- és dandárszintű, illetve magasabb hadműveleti egységek törzsei­ben szolgáló katonai vezetőik. Az altábornagyok és a vezér- ezredesek legtöbbje a katonai körzetek törzseiben, valamint a Szovjetunió honvédelmi minisz­tériumában, központi katonai intézményeiben tölt be magas beosztást. A hadseregtábornoki címet mindenekelőtt a honvédelmi mi­niszter első helyetteseinek ado­mányozzák. A tüzérség, a légi­erő, valamint a műszaki, a harckocsi- és a híradócsapatok irányító posztjain fegyvernemi marsaitok, főmarsallok szolgál­nak. A Szovjetunió marsallja cím pedig a jelenleg adomá­nyozható legmagasabb katonai rendfokozat a szovjet fegyve­res erőknél. E rendfokozatban szolgál Dmitrij Usztyinov, a Szovjetunió honvédelmi minisz­tere, Viktor Kulikov, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka és még két-három különösen fontos beosztású katonai vezető. (A most 58 éves Kulikov a hitleris- ta támadás idején rajpai'ancs- nok — őrvezető — volt.] F igyelmet fordítanak arra, hogy a csapatoknál szol­gáló tisztek átlagéletko­rát az optimális szinten tart­sák. Hiszen a század-, zászló­alj- és ezredszintű vezetőknek lényegében ugyanúgy el kell vi­selniük a fizikai és a szellemi fáradalmakat, mint a huszon­éves sorkatonáknak, s egyide­jűleg megfeszített szellemi te­vékenységre is képesnek kell lenniük. A csapattisztek elöre­gedésének veszélyét hárítja el az a rendszabály, amelynek ér­telmében a századosokat, illet­ve áz ennél alacsonyabb rend­fokozatú tiszteket negyven, az őrnagyokat és az alezredeseket negyvenöt éves korukban nyug­díjazzák. Az ezredesek ötven­öt éves korukban kerülnek nyugállományba. Ez a korhatár — egyéni elbírálás alapján — szolgálati érdekből öt évvel meghosszabbítható. A táborno­kok nyugdíjkorhatárát egyéni­leg bírálják el. A megítélés leg­főbb tényezője: az egészségi állapot. Mindazok az erények, ame­lyeket a születésének hetedik évtizedébe lépett szovjet had­sereg tisztjei a nagy megpró­báltatások idején tanúsítottak, a világ első szocialista hadsere­gének tisztjeit ma is alapve­tően jellemzik. A szovjet hadse­reg persze már nem ugyan­az, amelyet a második világ­háború éveiről szóló memoá­rokból, szépirodalmi művekből megismerhettünk. A legszemlél- tetőbb minőségi változást a haditechnika nagy fejlődése okozta. A szovjet hadsereg központi lapja, a Krasznaja Zvezda ezzel összefüggésben több érdekes adatot hozott nyilvánosságra. A had történészek megállapították, hogy az első világháborúban mindössze tizenöt-húsz katonai szakma létezett, a másodikban százhatvan, ma pedig már több mint kétezer a nyilvántartott katonai szakmák, szakágak száma. Ezen belül többszörösé­re nőtt a mérnöki, technikusi képzettségű parancsnokok ará­nya: a szovjet hadseregben az 1945-ös szinthez viszonyítva szá­muk csaknem négyszeresére növekedett. Ugyancsak a Krasz­naja Zvezda írja, hogy míg a Nagy Honvédő Háború előtt a szovjet parancsnokoknak mind- ösze öt-hat százaléka végzett egyetemet, főiskolát vagy kato­nai akadémiát, ez az arány je­lenleg már megközelíti az öt­ven százalékot! Sőt vannak fegyvernemek — például az atom-tengeralattjáró flotta, — ahol kivétel nélkül minden tiszt felsőfokú képzettségű. A szovjet katonai vezetők igen fontos meghaiározó jel­lemzője a szilárd eszmei-poli- tiikai elkötelezettség. A tisztek 90 százaléka tagja az SZKP- naik vagy a Komszomolnak. Képzettségben, felkészültségben és a szocializmus ügye iránti elvhűségben, áldozatkészségben az elődök méltó utódai. BERTALAN ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents