Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1979-02-23 / 46. szám, péntek
HETEDIK ÉVTIZED FEBRUÁR 23 — A SZOVJET HADSEREG NAPJA Kommentáljuk Bosszantó apróságok I van Csernyahovszkij tábornok, a Harmadik Belorusz Front parancsnoka 39 éves 'korában, 1945 februárjában esett el. 6 volt a szovjet hadsereg legfiatalabb liad- seiegtábornoka. A Nagy Honvédő Háborü számos ismert hadvezére — Birjuzov, Bugyonnij, Grecsko, Rokosszovszkij, Zsu- liov, Vasziljevszkij, Matinov- üzkij, Tolbuhin, Vorosilov és sokan mások, a Szovjetunió marsalljai,. a szovjet hadsereg tábornokai a háború 1 után hunytak el. Helyükre, az élet örök törvénye értelmében, fiatalabbak léptek. Bár a szovjet fegyveres erők vezetésének legfelsőbb posztjait jórészt még ma is olyan hadvezérek töltik be, akik fiatal tisztként harcoltak a hitleristák ellen — egyre több az olyan magas beosztású szovjet katonai vezető, aki csak a második világháború után kezdte meg katonai pályafutását. Ilyen a katonai körzetekben szolgálók java része. A hadosztály — és a dandárpa- fancsnokok szinte kivétel nélkül a második világháború után nevelkedett katonai vezetők. A szovjet hadsereg és a haditengerészeti flotta szervezeti felépítése a hatalmas ország területi tagozódásához és a védelmi követelményekhez iga zodik. Jellemző vonása a katonai körzetek, hadseregcsoportok szerinti tagozódás. A parancsnoki utánpótlás bázisai az ország különböző részein található tisztképző iskolák. Az évenként megjelenő nyilvános pályázati felhívások alapján ide a kötelező tíz osztály sikeres elvégzése után jelentkezhetnek a fiatalok. A képzési idő három, egyes szakaszokon négy, illetve öt év. A Szovjetunióban népszerű a hivatásos katonai pálya. Vonzereje híven tükrözi a hadsereg és a hadiflotta iránti társadalmi megbecsülést, s azt, hogy a honvédelem ügyének szilárd a társadalmi bázisa. A legtöbb tiszti iskolára háromszorosnégyszeres a túljelentkezés, a haditengerészet és a légierő tisztképző intézeteibe pedig a szükségletet ötszörösen-hatszorosan meghaladó számú fiatal kéri felvételét. A nagy érdeklődés, a sok jelentkező biztos alapja a minőségi kiválasztásnak. Azonos tanulmányi eredmény esetében azok a fiatalok, akiknek az édesapja hivatásos vagy nyugdíjas tábornok, tiszt, illetve tiszthelyettes, a felvételnél elsőbbséget élveznek. Ugyancsak elsőbbségben részesülnek a szovjet hadsereg szolgálati vagy hősi halottainak gyermekei, valamint azok, akik a Szuvorov, illetve a Nahimov iskolákban végezték el a tíz osztályt. A tiszti iskola elvégzésekor a . felavatott hadnagyok diplomát kapnak. Ez a diploma középfokú katonai végzettséget tanúsít. A pályakezdő tisztek szakasz-, vagy századparancsnoki beosztásban kezdik munkájukat. Aki munkájának elismeréseként néhány éven belül legalább zászlóaljparancsnok-he- lyettesi beosztásba kerül, az jelentkezhet a Frunze összfegy- vernemi, vagy valamelyik más Mindnyájunkat érintő kérdéseket vitattak meg a hát elején a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői — a nemzeti bizottságokkal és a nemzetiségek kérdéseivel foglalkozó bizottság tagjai. Tanácskozásuk tárgya a kereskedelem és a szolgáltatások, illetve a CSKP KB 7. ülésén hozott, erre a területre vonatkozó határozatok teljesítése volt. A 6. ötéves terv Szlovákiában a szolgáltatások 33 százalékos növelését irányozta elő. Három év alatt 19 százalékos növekedést értünk el. Az egyes szolgáltatásfajták fejlődési ütemét tekintve már nem ilyen kedvezőek az eredmények. A helyzet a villamos háztartási gépek javítása, az építőipari és a kertészeti szolgáltatások területén a legkedvezőbb, ahol mér lényegében elértük az öt évre előirányzott növekedést. A többi szolgáltatás is lényegében arányosan fejlődik, viszont a vegytisztítás és a mosodai szolgáltatás messze lemarad a terv mögött. Annak ellenére, hogy ezek az eredmények többé kevésbé pozitívak, le kell szögeznünk, hogy a központi bizottság 7. ülése határozatainak teljesítése a szolgáltatásokban nem mutatkozik meg úgy, ahogy azt elvárnánk. Hiszen a lakosságot közvetlenül érintő mutatók — a minőség, a határidők megtartása, a szolgáltatások hozzáférhetősége — szerint még mindig a kelleténél több a jogos panasz, kifogás. A szolgáltató-ipar sajátságos ágazat. Közvetlenül befolyásolja egy-egy község, lakótelep, városrész lakosainak életkörülményeit, elégedettségét és hangulatát. Bizonyára mindenkit elkedvetlenít, ha csak hosszabb utánjárással vásárolhatja meg a kiszemelt személygépkocsit, de azért beletörődik abba, hogy várnia kell. Viszont aligha béktí- lünk meg azzal, ha nem javítják meg gyorsan a háztartásban nélkülözhetetlen mosógépet, ha háromszor-négyszer fölöslegesen megyünk a műhelybe tévékészülékünkért, vagy ha szürkén, gyűrötten hozzuk haza a mosodából az ágyneműt. Van, aki apróságnak, jelentéktelen csip-csup ügynek minősíti az ilyen jellegű panaszokat. Pedig nincs igaza. Ennek ellenére ez a téves szemlélet sajnos még lépten- nyomon érezteti hatását. Mert kétségtelen, hogy a szolgáltató vállalatoknak sokkal egyszerűbb, ha a tervezett bevételt kifizetőbb, tehát a drágább, a köziiletek által is igényelt szolgáltatásokból érik el. Ilyen szempontból a ruha begyűjtése a kisebb községekből, házhoz szállítása nem kifizetődő. Csakhogy, nem ez az egyedüli és mérvadó szempont. Fontos megoldandó kérdés a vidéki szolgáltató hálózat fejlesztése, és általában az egyes területek ellátottságában tapasztalható indokolatlan különbségek felszámolása. Az oly gyakran bírált fusizás, csúszó pénzek kérdése is csak a hiánycikkek — a szolgáltatások esetében a pótalkatrész- és anyaghiány — megszüntetésével, a hiányzó szolgáltatások bevezetésével, a minőség javításával oldható meg végérvényesen. Sok helyen egy kis leleményességgel, nagyobb beruházások nélkül is sok minden pótolható lenne. Hosszú évek óta okoz gondot a szolgáltató létesítmények építésének lassú üteme. Hogy milyen égető ez a probléma, azt az is tanúsítja, hogy Szlovákiában 381 részleg nem felel meg a higiéniai és biztonsági követelményeknek. Számos várost, községet sorolhatnánk fel, ahol évek óta elhúzódik az új tisztító, szolgáltatóház, autójavító, vagy más építkezés átadása. Sok mindent kell még tehát megoldani ahhoz, hogy a szolgáltatások hiánytalanul teljesítsék küldetésüket: szolgálják a lakosságot. A problémák nem szüntethetők meg máról holnapra, de a szolgáltató vállalatok, a nemzeti bizottságok, az ipari szövetkezetek a pótalkatrészeket és a szükséges anyagokat gyártó vállalatok felelősségteljesebb hozzáállásával minden bizonnyal megoldhatók. Ebben a képviselők is támogatják őket. CSIZMAR ESZTER nünk, hogy a diétás ételek minél változatosabbak legyenek és helyes arányban tartalmazzák a szükséges tápanyagokat, ásványi anyagot, fehérjéket, vitaminokat. Legfontosabb szempont táplálékaink kalóriaérté- kének csökkentése. A cukrot minden formában mellőznünk kell, helyette mesterséges édesítőt, szaharint, dukarilt stb, használjunk. Étrendünkből hagyjuk ki a nagy szénhidrát- tartalmú ételeket, ,a süteményeket, tésztákat és fogyasszunk kevesebb kenyeret. A zsírok és a zsíros húsok nagyon hizlalnak. Tehát ezek mellőzése is fontos követelmény. Azonban nem kell elkaseredniük azoknak, akik szeretik a húst. Hiszen sovány marhahúst, borjúhúst, csirkehúst és halat nyugodtan fogyaszthatnak, de természetesen nem túlzott meny- nyiségben. Az édességeket, süteményeket ízletesen elkészített zöldségfélével és gyümölcsöse! pótolhatjuk. A te) és a nem túl zsíros tejtermékek, a tojás kitűnően alkalmas arra, hogy változatossá tegyük vele diétás étlapunkat. Végül még arra szeretnénk figyelmeztetni az olvasókat, vegyék komolyan az elhízással járó veszélyeket mivel az orvosstatisztikai adatok tanúsága szerint a kövérek átlagos életkora rövidebb, mint a normális testsúlyú embereké. Természetesen sok esetben csupán a fogyókúrás táplálkozás még nem elegendő, különösen az ülő foglalkozást végző egyéneknél. Nekik azt ajánljuk, tornázzanak, vagy ha erre nincsen módjuk, ne feledkezzenek meg a rendszeres napi mozgásról, sétáról. Or. BARTOS TIBOR MINDENKI EGESZSEGES SZERETNE LENNE Igen, de arra kevesen gondolnak, hogy az egészségért sok esetben áldozatot is kell hozni. Például harcolnunk kell az elhízás ellen. Ez bizony sok ínyenc falatról való lemondással jár. Általában az a nézet, hogy az egészséges ember normális testsúlyának annyinak kell lennie, mint ahány cm-rel magasabb egy méternél. Az engedélyezett és a valóságos testsúly közötti 10 százalékos különbség még normálisnak tekinthető. Az ennél nagyobb súlytöbblet már elhízásnak számít. A kövérség nemcsak szépséghiba, hanem egészségi szempontból is káros. Az elhízás megterhelést jelent a szívre, az érrendszerre. A túlterhelt szív előbb-utóbb kifárad, s ennek következtében vérkeringési elégtelenség lép fel. Az elhízott ember nehezen lélegzik, a zsíros ételektől máj- és epe- bántalmai vannak. A súlytöbbletet megsínylik a mozgásszervek is. Az elhízáshoz szinte törvényszerűen társul az érelmeszesedés. Elhízottaknál gyakoribb az agyvérzés és a szívkoszorúér-trombózis. Mi lehet a túlzott testsúlygyarapodás oka? — A növekedés befejeződése után az emberi szervezet testsúlyállandóságát hormonális és idegi tényezők biztosítják. Tehát az anyagcserefolyamatok üteme úgy állítódik be, hogy a testsúly állandó maradjon. Ezt az egyensúlyt többféle körülmény is megbonthatja. Ezek egyike az örökletes hajlam. Másik gyakori oka a belső elválasztású mirigyek: a pajzsmirigy, az agyalapi mirigy, a here, a petefészek és a hasnyálmirigy megbetegedése vagy működészavara. Viszont a 40 éven felüli emberek elhízásának oka rendszerint a túltápláltság. Bármilyen eredetű legyen is az elhízás, mindent el kell követni, hogy normális testsúlyunkat visszaszerezzük, és azt okvetlenül meg is tartsuk. Be kell vallanunk, hogy a fogyókúrához igen nagy akaraterőre, kitartásra, lemondásra, fegyelmezettségre van szükség. Á hízásra hajlamos egyéneknél a fogyókúra úgyszólván életfogytiglan tart. Akinek szilárd eltökéltséggel és akaraterővel sikerült lefogynia és fegyelmezettséggel normális testsúlyát megtartania, annak már megszokássá válik a diétás táplálkozás, és ezzel szinte biztosította egészséges életét. Nehezebb az eset a „visszaesőkkel, akik az első sikertelenség láttán elkeserednek, és tovább követik régi étkezési szokásaikat. Sokan a diéta szó hallatára valósággal megrémülnek, mert a régebben szokásos koplalásom fogyókúra jut az eszükba Nem szükséges egyhangú, ízetlen diétával keseríteni az életünkéit. Sőt, arra kell törekedsz ér$ekújvári fNové Zámky) Elektrosvit dolgozói a múlt évben Ifi gyártmánytípus esetében hajtottak végre termék)elújítást. Felvételünkön Ivan Hríb műszaki ellenőr az égő hatékonyságát méri. IFelvétel: J; Kolenčík — CSTK) fegyvernemi katonai akadémiára. Itt a tanulmányi idő három év. A pályázati felhívás értelmében a jelentkezés felső korhatára a harminckettedik életév. Az akadémiát végzett, tehát felsőfokú képzettségű tisztek ezred-, és ennél magasabb parancsnoki beosztásba illetve különböző törzsek vezető posztjaira kerülnek. A Szovjetunióban a legmagasabb szintű katonai képesítést a Vorosilov Vezérkari Akadémia nyújtja. Ide azokat a negyvenkét évnél nem idősebb, legalább őrnagyi rangfokozatú tiszteket, valamint táboronkokat veszik fel, akik már hadosztályparancsnok-helyettesi, illetve ennél magasabb beosztásban szolgáltak, s a Frunze Akadémiát, vagy valamelyik fegyvernemi akadémiát már elvégezték. A vézérkari akadémián a kétévi tanulmányi idő alatt a hadviselés legfelsőbb szintű ismereteit sajátítják el a hallgatók. Aki itt diplomát szerzett, azt a hadsereg bármely vezető posztjára kinevezhetik. (A Varsói Szerződés testvéri hadseregei, így a csehszlovák néphadsereg számos katonai vezetője is itt szerzett magas képesítést. ) Milyen tábornoki és marsalli rendfokozatok léteznek a szovjet hadseregben? A tábornoki rendfokozatok megegyeznek a csehszlovák néphadseregben ismertekkel: vezérőrnagy, altábornagy, vezérezredes és hadseregtábornok. A vezérőrnagyok többnyire hadosztály- és dandárszintű, illetve magasabb hadműveleti egységek törzseiben szolgáló katonai vezetőik. Az altábornagyok és a vezér- ezredesek legtöbbje a katonai körzetek törzseiben, valamint a Szovjetunió honvédelmi minisztériumában, központi katonai intézményeiben tölt be magas beosztást. A hadseregtábornoki címet mindenekelőtt a honvédelmi miniszter első helyetteseinek adományozzák. A tüzérség, a légierő, valamint a műszaki, a harckocsi- és a híradócsapatok irányító posztjain fegyvernemi marsaitok, főmarsallok szolgálnak. A Szovjetunió marsallja cím pedig a jelenleg adományozható legmagasabb katonai rendfokozat a szovjet fegyveres erőknél. E rendfokozatban szolgál Dmitrij Usztyinov, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, Viktor Kulikov, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka és még két-három különösen fontos beosztású katonai vezető. (A most 58 éves Kulikov a hitleris- ta támadás idején rajpai'ancs- nok — őrvezető — volt.] F igyelmet fordítanak arra, hogy a csapatoknál szolgáló tisztek átlagéletkorát az optimális szinten tartsák. Hiszen a század-, zászlóalj- és ezredszintű vezetőknek lényegében ugyanúgy el kell viselniük a fizikai és a szellemi fáradalmakat, mint a huszonéves sorkatonáknak, s egyidejűleg megfeszített szellemi tevékenységre is képesnek kell lenniük. A csapattisztek elöregedésének veszélyét hárítja el az a rendszabály, amelynek értelmében a századosokat, illetve áz ennél alacsonyabb rendfokozatú tiszteket negyven, az őrnagyokat és az alezredeseket negyvenöt éves korukban nyugdíjazzák. Az ezredesek ötvenöt éves korukban kerülnek nyugállományba. Ez a korhatár — egyéni elbírálás alapján — szolgálati érdekből öt évvel meghosszabbítható. A tábornokok nyugdíjkorhatárát egyénileg bírálják el. A megítélés legfőbb tényezője: az egészségi állapot. Mindazok az erények, amelyeket a születésének hetedik évtizedébe lépett szovjet hadsereg tisztjei a nagy megpróbáltatások idején tanúsítottak, a világ első szocialista hadseregének tisztjeit ma is alapvetően jellemzik. A szovjet hadsereg persze már nem ugyanaz, amelyet a második világháború éveiről szóló memoárokból, szépirodalmi művekből megismerhettünk. A legszemlél- tetőbb minőségi változást a haditechnika nagy fejlődése okozta. A szovjet hadsereg központi lapja, a Krasznaja Zvezda ezzel összefüggésben több érdekes adatot hozott nyilvánosságra. A had történészek megállapították, hogy az első világháborúban mindössze tizenöt-húsz katonai szakma létezett, a másodikban százhatvan, ma pedig már több mint kétezer a nyilvántartott katonai szakmák, szakágak száma. Ezen belül többszörösére nőtt a mérnöki, technikusi képzettségű parancsnokok aránya: a szovjet hadseregben az 1945-ös szinthez viszonyítva számuk csaknem négyszeresére növekedett. Ugyancsak a Krasznaja Zvezda írja, hogy míg a Nagy Honvédő Háború előtt a szovjet parancsnokoknak mind- ösze öt-hat százaléka végzett egyetemet, főiskolát vagy katonai akadémiát, ez az arány jelenleg már megközelíti az ötven százalékot! Sőt vannak fegyvernemek — például az atom-tengeralattjáró flotta, — ahol kivétel nélkül minden tiszt felsőfokú képzettségű. A szovjet katonai vezetők igen fontos meghaiározó jellemzője a szilárd eszmei-poli- tiikai elkötelezettség. A tisztek 90 százaléka tagja az SZKP- naik vagy a Komszomolnak. Képzettségben, felkészültségben és a szocializmus ügye iránti elvhűségben, áldozatkészségben az elődök méltó utódai. BERTALAN ISTVÁN
