Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1979-02-15 / 39. szám, csütörtök
Ä tartalékok nagyobb értékeket kínálnak ; KÉT ZÁRSZÁMADÁS KÖZÖTT A SZAVAK ÉS SZÁMOK TÜKRÉBEISI AZ EFSZ-EK IX. KONGRESSZUSA ☆ A PRÁGA 1979 Emberi sajátosság, hogy eredményeinkkel szívesebben eldicsekszünk, mint esetleges sikertelenségeinkkel. Példaként említhető- ek a jelen he tek is, amikor a korábbiaknál bizony lényegesen kevesebb meghívót hoz a posta szerkesztőségünkbe az egységes földművesszövetkezetek évzáró közgyűléseire, s ebben minden bizonnyal szerepet játszik a tény, hogy a mezőgazdasági üzemek elmúlt évi eredményei halványabbak a megszokottnál. Különösen a növénytermesztésben, ahol a rendkívüli időjárás mellett sokszorosan érvényesültek azon nagyrészt szubjektív hiányosságok káros következményei, amelyek nem kívánt velejárói a növénytermesztési gyakorlatnak. Kivétel persze ezúttal is van. Többek között a Sókszelöcei ISelice) Egységes Földművesszövetkezet, amelynek tagsága tavalyi munkájáról az elmúlt hét végén adott számot, és a közgyűlésre — akárcsak a korábbi, sikeresebb éveket értékelő zárszámadásokra — ezúttal is hivatalosak voltunk. Annak ellenére, hogy egyes terv- mutatók itt is teljesítetlenek maradtak. A részletes, önkritikus hangvételű beszámolóból a sikerek mellett a hiányosságok számbavétele sem maradt el, s aki gondosan végighallgatta az elhangzottakat, feljegyezte a számokat, összesítést készített a folytatásra vonatkozó elképzelésekről, s jegyzeteket a vitában elhangzottakról, az azt is megértette, hogy mi adja a hibák önkritikus számbavételéhez a bátorságot. A saját képességekben való hit, az a tudat, hogy a tartalékok feltárásával a kiesések pótlására és az új feladatok teljesítésére is adottak a feltételek, s ebben a nagy és nehéz munkában a vezetőség és tagság egy emberként képes össszefogni. A kongresszusi vitaanyag szellemében Az önkritikus hangvételhez és az elhangzott felszólalásokhoz jó alapul szolgáltak a közgyűlést megelőző és a kongresszusi vita keretében sorra került munkahelyi termelési tanácskozások. — Az efsz-ek IX. kongresz- szusának vitaanyaga szellemében tagságunk tíz csoportban vitatta meg eddigi sikereinket, az új feladatokat és azok teljesítésének módját. Az 562 tag közül 73 felszólaló foglalkozott helyi jellegű problémákkal. Többet azonnyomban megbeszéltünk, mivel úgy szerveztük az összejöveteleket, hogy például az állattenyésztők tanácskozásán a vezetőséget képviselőkön túl a gépesítési, a növénytermesztési és a takar- mdnybekészítő csoport vezetői is részt vettek — mondta Skab- . la László, a személy- és káderosztály vezetője. Szinte valamennyi csoportban megbeszélték az energiával, üzemanyaggal és a pótalkatrészekkel való takarékoskodás lehetőségeit. Sok szó esett a munkaruhákról, amiket többszöri sürgetés ellenére sem kapott meg a szövetkezet. Az állattenyésztők boncolgatták a telepek szakosításának és az istállók korszerűsítésének ütemét, a gépjavítók pedig az alkatrészhiány okozta nehézségekről és azok megoldásáról beszéltek sokat. — Az érdekes véleménycserék közül legalább egyet, a fejők és takarmánybekészítők , számlatisztázását említeném meg. Embereink megfelelő hagnemben és egymás között tisztázták például, hogy a januári fejési átlagok csökkenésében milyen mértékben szereztek „érdemeket" az állatgondozók, illetve a takarmánybekészítők, s mit kell tenniük közösen, egymásért, s a jobb eredmények eléréséért. És így folytathatnánk a példákat, mert a szövetkezet tagsága elsősorban házon belül kereste és találta meg a nagyobb hozamokat és értekeket hozó tartalékokat. Nem véletlen, hogy a tanácskozások során egymillió 264 ezer korona értékű vállalást tettek Eredmények és feladatok A közgyűlésen Tamaskovics Károly, a szövetkezet elnöke az országos feladatok tükrében előbb számba vette a szövetkezet 1978-as, majd a 6. ötéves tervidőszak első három évében elért eredményeit. — A búza és árpa átlaghozama jobb volt a tervezettnél, de a szőlőt kivéve valamennyi növénynél a tervezett alatt maradt a hozam. A legérzékenyebb kiesés a cukorrépánál, a szemes kukoricánál és a zöldségnél volt. Olyan nagy, hogy az évi bruttó és eladási terv teljesítése még úgy sem sikerült, hogy a bruttó termelés 58,08 százalékát adó állattenyésztési ágazat ilyen irányú tervét 104,18 százalékra teljesítette. Az utóbbi eredmény alapján akár általános dicséretben is részesülhettek volna az állattenyésztők. De nem így történt. Jó szót csak azok kaptak, akik a sikerhez valóban hozzájárultak. Például a takarmányszárító és pogáesázó dolgozói, akik zöldlisztből és préseit takarmányból egyaránt többet készítettek a tervezettnél. A 3307 literes évi átlagért elismerésben részesültek a fejők, majd a hízómarhák és sertések gondozói is, mivel a gondjaikra bízott állatoknál 0,947, illetve 0,67 kilogrammos napi súlygyarapodást értek el darabonként. És „érdemleges" szavakat kaptak azok is, akik ott dolgoznak, ahol csak 15,12 volt a malacelválasztási átlag, illetve nagyarányú a borjúelhullás. Hasznosításra váró tartalékok —- A 6 ötéves tervidőszak és az idei év feladatait csak úgy tudjuk teljesíteni, ha mindnyájan egy emberként fogunk össze, mindenki a maga posztján a maximumot teszi a siker érdekében — hangsúlyozta a beszámoló végén az elnök, s az azt követő vita egyértelműen bizonyította, hogy a tagság kész felsorakozni a vezetőség mögé. Orisko István, az ellenőrző bizottság elnöke az elmúlt évi észrevételeket részletezte, és az idén még következetesebb ellenőrzési helyezett kilátásba. Hatékonyabban járnak majd el azokkal szemben, akik úgy gondolják, hogy nekik például szabad felületesen egyelni a cukorrépát, vagy pusztán kényelemből — a rágcsálók nem kis örömére — a takarmányraktárban „felejtik“ a tavalyi hulladékot. Szombath Vera, a baromfifarm dolgozója arról beszélt, hogyan találták meg a tojás minőségi javításának lehetőségeit, Kun Ilona pedig a takarmány készítő kollektívájának munkasikereit és új vállalásuk alapjait ismertette. Ku- ruez Károly, az építőcsoport vezetője többek között azokat a tartalékokat összegezte, amelyekre vállalásukat építik, Frivolt fíéla kovács pedig azt mondta el, hogy a műhely dolgozói egyebek között hogyan értékesítik az újítómozgalom kiszélesítésében rejlő tartalékokat. Laties János csoportvezető a fejők nevében kijelentette, hogy úgy vigyáznak majd a tej minőségére, mint januárban, amikor csak I. osztályú tejet adtak el. Hasonló szellemben beszélt a traktoros és fuvarozó csoport nevében Chrupka György traktoros is. Tavaly rugalmasan szervezték a vagonok kirakását, és a szövetkezet egyetlen korona állópénzt sem fizetett. Az idén legalább ilyen gondot fordítanak majd a szemes kukorica vetésére. Kubicsko István, főagro- nómus a tavaszi előkészületekről szólt, hangsúlyozva, hogy a tartalékot a minden lehetőségre és a rugalmas agronó- iniai beavatkozásra való felkészülésben látják. Alexander Varga, a járási mezőgazdasági igazgatóság igazgatóhelyettese felszólalásában nagyra értékelte a tagok munkakezdeményezését, ami azt bizonyítja, hogy tudatosítják a feladatok nagyságát, és azt a tényt, hogy feladataik csak a tartalékok messzemenő hasznosításával teljesíthetők. Hasonló értelemben szóit Tibor Bohdanovsky, a Szlovákiai Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának alelnöke is, kiemelve, hogy az efsz-ek IX. országos kongresz- szusát megelőző vitának épp az a célja, hogy mindenki a saját munkaszakaszán hasznosítható tartalékokat fedezze fel. EGRI FERENC Műanyag a bútoriparban Minden néjjgazdasági ágazat igyekszik olcsó és könnyű súlyú anyagokat felhasználni. így van ez a bútoriparban is. A Nyugat-szlovákiai Bútoripari Vállalat 07 es számú galántai üzemében, amely a bútorok kárpitozásához felhasznált anyagokat gyártja, poliuretán alkatrészeket gyártó üzemegységet adtak át. Itt készül a közismert Saskia ülőgarnitúra több része. A gépeket az NDK- ból importálták. A poliuretán rendkívül könnyű műanyag, teljes mértékben helyettesíthető vele a nehéz súlyú fa. Az üzemegység 16 Saskia garnitúra vázát készíti el naponta. KRAJCSOVICS FERD1NÄND Két műszakban készítik a takarmánypogácsát Meg keilene jovítoni o hűtőberendezéseket A szombati hideg, nyirkos' időben sokan otthon pihennek vagy ház körüli teendőiket végzik. A Kálnai (Kalná) Kooperációs Takarmányszárító és Pogáesázó Vállalatban azonban teljes ütemben dolgoznak. Fényes Ferenc műszakvezető az irányító pult előtt állandóan figyeli a villanymotorok és a berendezések működését. Alig kezdi magyarázni a kapcsoló- tábla működését, amikor máris jelzés hallható, és a műszerfalon kigyullad a piros fény. Mutatja, hogy túlmelegedett a takarmánypogácsa. A berendezésnek ezt a részét átmenetileg azonnal ki kell kapcsolni. Amikor kialszik a fény, megnyom egy gombot, és újra teljes teljesítménnyel működik az üzem. — Nagyon kell vigyázni — mondja. — Mert csak a múlt év decemberében indultunk, és az új gépek, valamint a berendezések még mindig gyakran meghibásodnak. Nekünk is kevés még a tapasztalatunk a bonyolult berendezések karbantartásához és üzemeltetéséhez. Hozzáértően beszél az egész kombinát munkájáról, mert tanulmányait a kassai (Košice) magyar nyelvű ipari középiskolában fejezte be. Most a gyakorlatban vizsgázik, értékeli a gépek és a berendezések használhatóságát és teljesítményét. Szerinte a VTR—600-as típusú takarmánypogácsázó üzem nem a legtökéletesebb, és a mai követelményeknek már nem felel meg. Éhn Bélának, a szárítóüzem vezetőjének, az üzemi pártszervezet elnökének is ez a véleménye. Elpanaszolja, hogy a Pardubicei Malomipari Gépgyárak által leszállított hűtőberendezések már hetek óta üzemképtelenek, és a szalmazúzó sem nyújt kellő teljesítményt. Nehézség, probléma van elég az új kombinátban. Az irányítók, a munkások azonban minden lehetőséget felhasználnak, hogy a társult mezőgazdasági üzemeknek — a kálnai, a be- sei (Besa), a nagygyőrödi (Veľký Ďúr) efsz-nek — minél több takarmánypogácsát szál líthassanak. Azt is elmondják, hogy a tavaszi—nyári és az őszi időszakban a kombinátban levő szárítóberendezéssel, lucernából, takarmánykeverékekből, silókukoricából kitűnő minőségű lisztet készítettek. Most nyolcfajta takarmányból állítják elő a takarmánypogácsát. Még szulfátcellulózet is felhasználnak a pogácsa ragasztásához. Nem mindig sikerül azonban a „recept“ szerint dolgozniuk. Mivel a szalmazúzó rosszul működik, sok esetben nem sikerül szalmából 30 százaléknyit juttatni a takarmánypogácsába. Most is nedves, nyirkos az árpaszalma, és gyakran leáll a gép. Ezért eltervezték, hogy átmenetileg a szárazabb búzaszalmát és repceszalmát használják majd fel. Emlegetik az előnyöket is, mindhárom szövetkezet egyforma minőségű takarmányt etethet a hízóállatokkal. Az első próbamérések azt mutatják, hogy az itt készített takarmány etetésével gyorsabban gyarapodnak a hízó állatok és kevesebb koncentrált takarmányt kell felhasználniuk. Délután két óra felé jár az idő. Már megérkezett Ján Krušpán, a délutáni műszak vezetője. A „délelőttösök“ elmondják neki, hogy milyen problémák voltak a műszak alatt, mennyi a teljesítmény és mire ügyeljenek a munkák további végzésekor. Agg Zoltán gyorsan kiszámítja, hogy a délelőtti műszakban csúcsteljesítményt értek el, százharminc mázsa pogácsát gyártottak. Arról is szó esik, hogy ha nem lesznek komolyabb üzemzavarok, akkor idén mintegy 240 vagon jó minőségű takarmányt készíthetnek majd különböző összetételben. Jozef Veteška traktoros gyorsan elhúzatja az értékes takarmánnyal teli pótkocsit, és máris kezdődik a második műszak. Este tíz óráig dolgoznak, hogy minél jobban kielégíthessék a kooperációs váHatba tömörült szövetkezetek igényeit. BALLA JÖZSEF Napjaink fokozott igényévé vált — és remélhetőleg így is marad — az eddiginél jóval hatásosabb energiatakarékosság. Egészen pontosan radikális változásnak kell bekövetkeznie az energiafogyasztásban, hiszen lépten-nyomon pocsékoltuk, most meg a takarékoskodást kell lépten-nyomon szorgalmazni. Első hallásra talán nem is tudatosítjuk, hogy ezen a téren milyen sokat tehet az építőipar, hiszen a felhasznált energia kb. egyötödét a fűtésre költjük. Évekkel ezelőtt megállapították, hogy egy átlagos nagyságú lakás hőfogyasztása — fűtés céljaira — 9 gigakalória évente. Illetve ennyi a norma. Ezzel szemben a valóságban 20—30 gigakalória hő szükséges a lakások fűtésére. Vagyis két-háromszorosa is a normának! Ez így még nem is mond olyan sokat, de például Magyarország háztartásai évi energiafogyasztásának megfelelő hőmennyiséggel 30 fokkal fel lehetne melegíteni a Balaton teljes vízkészletét! Ha jól Lakásépítés és energia utánaszámolunk, akkor nálunk kb. ekkora hőmennyiség megy veszendőbe éppen az előírt normák meg nem tartása következtében. Nos, miért e túlfogyasztás, és mi köze ehhez az építőiparnak?! A szakembereket is már jó ideje foglalkoztatta ez a kérdés. Megállapították, hogy különösen a házgyári lakások fűtőenergia-fogyasztása feltűnően nagy. Kidolgoztak egy ter- movíziós módszert, amely segítségével pontosan megállapítható a testek (vagy felületek) hőkisugárzása. Tegyük fel, ha egy épület homlokzatát bevonnánk egy lappal úgy, hogy csak egy sima felületet látnánk, a termovíziós készülék segítségével a lapra puntosan be tudnánk rajzolni, hol vannak a nyílászárók — ajtók, ablakok —, hol nem megfelelő azok szigetelése, hol van a radiátor a fal mögött(!), hol illesztették egymáshoz a házgyári elemeket... így aztán nem túlzás a megállapítás, hogy minél intenzívebben fűtünk, annál jobban fűtjük — az utcát is. És még nem is beszéltünk a melegvíz-fogyasztásról, ami szintén többszöröse az optimálisnak. Többek között azért, mert a lakásokba mérötienül(!) kerül, így aki pocsékolja, az sem a saját zsebére. Ugyanez a helyzet a hővel is. Ahol meleg van, kinyitják az ablakot, ahelyett, hogy a csapot zárnák el. Ha a pluszfogyasztást fizetni kellene, merőben más lenne a helyzet. Pedig léteznek már hőszabályozók is (és nem is drágák), fel kellené őket szerelni, akárcsak a megfelelő mérőműszereket, és így ellenőrizni (és megtéríteni) a valós fogyasztást. Persze, a javításhoz e téren mindenképpen állandóan javuló hatásfokú fűtőberendezések is szükségeltetnének, legfőképpen azonban hiányzik a megfelelő hőszigetelési szabvány. Ez viszont a házgyári technológiák megváltoztatását vonná maga után, az pedig az eddiginél modernebb, jobb minőségű szigetelőanyagok felhasználását is igényelné. El tudom képzelni, hogy sokakban egy csomó ellenvetés is fölmerül, mivel ez az egész folyamat nem valósítható meg egyik napról a másikra, de ne feledjük, hogy a takarékosság sem napok, hetek vagy évszakok kérdése, hanem állandó feladat kell hogy legyen. Mindent összevetve már az építés terén is az energiatakarékos megoldásokat kell szorgalmazni. Ez persze önmagában nem elég, mert az energia- takarékos építés termelési hátterének biztosítása az elsődleges, hogy e korigénv minél előbb a megvalósulás felé terelődjék. Mert nyilván senki számára sem közömbös, hogv milyen „klíma“ fogadja, ha munkából hazatér. De nem mindegy, hogy milyen áron. mészáros janos A brnói Lacrum vállalat gottwaldovi üzemében az idén 2,5 százalékkal nagyobb termelési és tejfelvásárlási feladatokat kell teljesíteniük. A felvételen Antonín Ogrodník a tejporító gépsor egyik berendezésének kezelése közben (Felvétel: ČTK — F. Nesvaclba)
