Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-15 / 12. szám, hétfő

A pályaválasztásról BULGÁRIÁBAN Szlovák irodalom Magyarországon Az utóbbi időben a ma­gyarországi napi sajtóban, valamint az irodalmi és mű­vészeti folyóiratokban egyre több olyan írás lát napvilá­got, mely az ottani kisebb­ségek helyzetével — nyelvé­vel, kultúrájával és művé­szetével foglalkozik. Az Élet és Irodalom 46. számában Kiss Gy Csaba például a szlovák nemzeti­ségi irodalomról ír. Terje­delmes cikkében sok min­dent érint; körvonalazza a szlovák nyelvű irodalom kibontakozásának feltételeit és lehetőségeit; szól az anyanyelvi kultúra fontos­ságáról; hangsúlyozza, hogy „az irodalom pótolhatatlan szerepet játszhat a nemzeti­ségi öntudat erősítésében“. A cikkíró megjegyzi, hogy az 1970-es népszámlálás adatai szerint Magyarorszá gon 21 176-an vallották ma­gukat szlováknak, de a hiva­talos szervek mintegy száz­ezerre teszik a szlovák nem­zetiségűek számát. Ezt a „realitást“ mindenkor figye­lembe veszik a kulturális és oktatási intézmények is. Ar­ra törekszenek, hogy a le­hető legmegfelelőbben ki­elégíthessék a szlovákság igényeit, elősegítsék nemze­tiségi öntudatuk s anyanyel­vűk tökéletesedését. A ta­pasztalatok ugyanis eddig azt mutatták, hogy „a szlo­vák értelmiség nemzetiségi öntudata kevésbé fejlett", a kisebbség anyanyelve „rend­szerint a szlovák nyelv he­lyi archaikus változata, gyakran jelentős mértékben különbözik az irodalmi nyelv normájától“. Az említett hiányosságok kiküszöbölésében fontos sze­repe van az anyanyelvi ok­tatásnak a szlovák nemze­tiségi iskolákban, a pezsgő irodalmi életnek s a magas szintű irodalmi alkotások­nak. A nemzetiségi iskola szerepéről például így ír: „Közép-Európában soha nem hangsúlyozható eléggé az iskolák jelentősége a nemzetiségek életében. Nemcsak anyanyelvi oktatás folyik itt, az iskolák kultu­rális intézmények is, a nem­zetiségi értelmiséget tömö­rítő műhelyek.“ >, Írásában Kiss Gy. Csaba azt is megemlíti, hogy pél­dául a Ľudové noviny című budapesti szlovák hetilap „eléggé következetlenül használja a magyarországi helységek szlovák nevét. Pe­dig akkor érezheti magát otthon a nemzetiségi állam­polgár — s ez alkotmányos joga — ha anyanyelvén is megnevezheti szülőfaluját vagy megyéjét * A továbbiakban Kiss Gy. Csaba a magyarországi szlo­vák irodalom legújabb ter­méséről ír. Megemlíti a Vý­honky című prózai és lírai antológiát; értékeli Juraj Marík, Gregor Papuček, Alexander Kormos, Michal Hrivnák és Pavel Kondač műveit. Végezetül megjegy­zi, hogy a szlovák nemzeti­ségi irodalom hangja már „dokumentum“. „Biztatás a jövőre, üzenet kisebbségnek és többségnek, határon in­nen és túl.44 csaky karoly A párkányi (Štúrovo) pa­pírgyár szakmunkásképző iskolájában vietnami fiata­lok is tanulnak. A szakmun- kásbizonyítvány megszerzé­se után a Vietnami Szocia­lista Köztársaságban hasz­nosítják as itt tanultakat. (CSTK-felv.) ► AfitflŤšak nálunk, Buigáriá ban is az utóboi évtízedben épüli k« a pályaválasztási ta­nácsadás országos szervezete, A főhatósági Irányítás és fel­ügyelet az Oktatási Miniszté­rium kezében összpontosul, amelynek a munkára nevelés­sel és az általános iskolások pályaválasztásával foglalkozó osztálya közvetlen kapcsolat­ban áll a kerületi pályaválasz­tási kabinetekkel, ezek pedig az iskolai pályaválasztási teve kenységet fogják össze. A minisztériumban Az Oktatási Minisztériumban ívan Sztancsev felügyelővel be­szélgettem az általános iskolás korú fiatalok pályairányításá­nak elvi és gyakorlati kérdései ről. —- Akárcsak a többi európai szocialista országban, nálunk is a fölgyorsult társadalmi és gazdasági fejlődés állította elő­térbe a fiatalok pályaválasztá­sának szervezettebbé tételét, pontosabban az egyéni és a társadalmi érdek összhangjá­nak megteremtéséi — kezdte a tájékoztatást Ivan Sztancsev. — A nagyfokú urbanizáció és a termelés szakosodásának hatá­sára Bulgáriában is munkaerő- hiány keletkezett bizonyos szakmákban, másutt viszont a túlképzésből eredő feszültsé­gekkel találtuk szemben ma­gunkat. Mindez „kicsiben“ már a nyolcadikosok középiskolai beiskolázásakor is megmutat­kozik. A végzetteknek évente mint­egy 95 százaléka jelentkezik a három középfokú oktatási in­tézmény valamelyikébe, de ko­rántsem egészséges megoszlás­ban. A tanulók nagyobb részét elsősorban a gimnázium vonz­za, vagy a szakirányú képzést nyújtó technikumot választják, s a kelleténél kisebb érdeklő­dés nyilvánul meg a szakmun­kásképző iskolák iránt. Hogy ma már sokkal jobb a helyzet e téren, mint néhány éve volt, ebben nem kis része van a pá­lyaválasztási intézmények orientáló munkájának. — Hogyan befolyásolja a mi­nisztérium az iskolákban folyó orientációs tevékenységet? —- A területi kabinetek köz­reműködésével. Mi itt a minisz­tériumban — a tervhivataltól kapott gazdaságfejlesztési ada­tok figyelembevételével — rö- videbb-hosszabb időre szóló munkaterveket készítünk, ame­lyek többek között körvonalaz­zák a kabinetek legfontosabb tennivalóit is. A szófiai intézet A bolgár pályaválasztási in tézetek munkacsoportja általá­ban egy két pedagógusból, or­vosból és pszichológusból áll, némelyik városban azonban még szociológust vagy közgaz­dászt is foglalkoztatnak. A szó­fiai intézetben öt függetlenített munkatárs dolgozik. Tanja Mladenova módszertani szak­tanácsadó a következőképpen foglalta össze tevékenységük lényegét: — Segítséget nyújtunk az is­koláknak a munkára nevelés hatékonyságának növeléséhez és a fizikai munka megszeret­tetéséhez, továbbá a tanulók pályaválasztásához. A kabinet rendszeres kapcso­latban áll a főváros valameny- nyi alsó- és középfokú oktatási intézményével. A fizikai munka megszerettetése és az ipari pá­lyák megismertetése végett üzemlátogatásokat szerveznék a tanulóknak, szakmaismertető füzeteket juttatnak el az isko­láknak, a pedagógusoknak módszertani előadásokat tarta­nak, eljárnak a szülői értekez­letekre, filmvetítéseket kiállí­tásokat, szakmaismertetéseket iktatnak a programjukba. Szonja. Gerova pszichológus is bekapcsolódik beszélgeté­sünkbe. — Intézetünk jól felszerelt laboratóriumában minden hoz­zánk forduló hetedikes-nyolca- dikos tanuló pályaalkalmassági vizsgálatát elvégezzük. Ilyen­kor megnézzük a gyerekek pszichés adottságait, akaratere­jét, figyelmét, intellektuális szintjét, elvonatkoztató készsé­gét, manuális érzékét . stb. A részeredmények összegezése előtt figyelembe vesszük az or­vos véleményét is a tanuló testi adottságairól, az osztályfőnök jellemzését nemkülönben, és csak ezek után készítjük el pá­lyaválasztási javaslatunkat. Természetesen nem egyetlen szakmát vagy pályát ajánlunk a gyerekeknek; úgy óvakodunk a falanszterekre jellemző beska­tulyázástól, mint a tűztől, ezért csak a pályairányt jelöljük meg. • A Lityeraturnaja Gazetát nálunk is sokan ismerik. Igen gazdag tartalommal jelenik meg. Noha a neve Irodalmi Új­ság, nem „szabályos44 irodalmi hetilap. Csakovszkij elvtárs, ön mint a legilletékesebb, mondja el, kérem, mi a különbség pl. a Lityeraturnaja Rosszija és a Lityeraturnaja Gazeta között, s milyen elvek szerint szerkesz­tik lapjukat. — Formailag talán az a leg­szembeötlőbb különbség, hogy a Lityeraturnaja Rosszija „sza­bályos“ irodalmi hetilap, s az OSZSZK írószövetsége adja ki, tehát nem országos jellegű saj­tóorgánum, míg a Lityeraturna­ja Gazeta a Szovjet írószövet^ ség lapja, következésképpen hatóköre is kiterjed az egész Szovjetunióra. Abból adódóan, hogy a szovjet irodalom sok nemzetiségű, a Lityeraturnaja Gazeta küldetése, hogy ne csak az orosz, hanem az összes szovjet népnek irodalmát be­mutassa és ápolja. A Litvera­Az aszenovgródi körzeti iskola A bolgár iskolákban nincs pályaválasztási felelős, hanem egy bizottságra hárul az idevá­gó munka; a bizottságban ott találjuk az iskola igazgatóját, csapatvezetőjét, orvosát, a könyvtárost, a szülői munkakö­zösség elnökét, a napközi ve­zetőjét, s természetesen a nyol­cadikos osztályfőnököket. Aszenovgrádban, ebben a 40 000 lakosú, a Rodope lábai- ra^ épült városban a Cirill és Metód nevét viselő körzeti is­kolát kerestem fel, hogy tájé­kozódjam az iskolai pályavá­lasztási bizottság tevékenysé­géről. Marija Sarijeva igazgató összehívta a bizottság tagjait egy kis eszmecserére, ráadásul elkísértek Aszenovgrádba a plovdivi pályaválasztási intézet munkatársai is. Marija Paneva igazgató társaságában így az­tán egész kis szimpoziont ren­deztünk a témáról. A négy éve épült, 27 tanter­mes iskolának 970 tanulója van — 120-an a környező kis falvakból járnak be iskolabusz- szal — s évente 110—130 nyol­cadikos növendékük kerül pá­lyaválasztási döntés elé. Marija Paneva hangsúlyozta, hogy a pályaválasztási bizott­ság bármennyire is körültekin­tően dolgozik, nem jut sokra, ha az iskolai nevelőmunka nem alapozza meg a pályaválasztási döntést, vagyis ha kampányfel­turnaja Rosszija persze első­sorban a szovjet-orosz iroda­lommal és azoknak a nemze­teknek az irodalmával foglal­kozik, amelyek az orosz föderá­ció területén élnek. Kézenfek­vő, hogy a két lap szerkesz­tési elvei is eltérnek egymás­tól. Az alapvető különbség az, hogy a mi lapunk nem csupán irodalmi problémákkal foglal­kozik. Azon túl, hogy teljesíti fő feladatát, az irodalmi élet, az irodalmi folyamat tükrözé­sét, csaknem valamennyi szel­lemi szféra aktuális kérdései­vel is folgalkozik. A Lityeratur­naja Gazeta profilja fokozato­san alakult ki. A mostani „arc­aiét“ az határozza meg, hogy mi, mint az írók orgánuma, a szellemi élet különböző szféráit vizsgálva elsősorban erkölcsi szempontból igyekszünk meg­közelíteni a problémákat. La­punkban foglalkozunk például közgazdasággal, a demokráciá­val, külpolitikával, a szocialis­ta országok életével és így to­vább. Érdekességképpen el­mondom, hogy amikor az első szívátültetéseket végezték, és mi természetesen e kísérletek­ről is írtunk, egy nyugati hír­lapíró rosszmájúan megjegyez­te: sokkal könnyebb megmon­dani, hogy a moszkvai „Litga- zeta“ mivel nem foglalkozik, mint azt, mivel foglalkozik. Szóval a lényeg: bármilyen té­máról írjunk is, mindig az em­beri erkölcsi szempontokat ke­ressük. Vegyünk egy konkrét példát: Tegyük fel, a moszkvai Pravda közöl valamilyen mező- gazdasági tárgyú cikket. Megír­ja, milyen eredményeket ért el, milyen nehézségekkel küzd egy gazdaság, milyen új gépekkel váltják fel a régieket stb., vagyis speciális szemszögből számol be bizonyos tényekről. Mi viszont mindig általános emberi, szellemi nézőszögből ragadjuk meg a kérdést, azt vizsgáljuk, milyen a viszony a kolhoz vezetősége és a tagság, a kolhozelnök és a vezetőség, vagy az elnök és a tagok kö­zött. Vagyis az. emberi viszo­nyokat tesszük nagyítóüveg alá, és azt boncolgatjuk, miért van így valami és miért nem úgy, hogyan történhetett meg. ami megtörtént, hol gyökerezik va­lamilyen hiba, ki a felelős a adatnak tekintik a hoKkni/j. zási. Lobén az isKoiauun jói ter­vezett előkészítő munka folyik, amelynek kulcskérdése az első osztálytól a nyolcadikig a mun­kára nevelés. Ezen természete­sen nemcsak a fizikai munka megszerettetését értik, hanem a dolgos, tevékeny életre való felkészítést is. A részletes tá­jékoztatásból ezúttal csak azt foglaiom össze, ami szorosan kapcsolódik a pályaválasztási bizottság munkájához. Eiső helyre a pályára nevelést érin­tő osztályfőnöki órák kívánkoz­nak, amelyekből havonta leg­alább egyet tartanak a négy­nyolc osztályosoknak. Ezek előkészítéséhez a bizottság egy-egy tagja segítséget nyújt a tanárnak, s ha tehetik hospi- tálnak is az órákon. Ök szer­vezik meg a gyerekek üzemlá­togatásait, eljárnak a szülői értekezletekre, évközben több­ször is elbeszélgetnek a szü­lőkkel és az osztályokban ta­nító pedagógusok észrevételei­nek meghallgatása után hatá­roznak arról, melyik gyereket küldjék be a plovdivi pályavá­lasztási intézetbe alkalmassági vizsgálatra. — Mi történik — kérdeztem vendéglátóimtól —, ha a gye­rek vagy a szülő nem fogadja el az iskola vagy az intézet to­vábbtanulási javaslatát? — Akkor máshová kerül a gyerek, mint mi javasoltuk — válaszolta Marija Sarijeva —, nem lesz belőle senkinek sem kellemetlensége. Számunkra megnyugtató, hogy legalább 90 százalékban a gyerekek és a szülők véleménye egybevág a miénkkel, s ilyen formán ke­vés volt diákunknak lesz szük­sége később pályakorrekcióra. ]. KOVÄCS IMRE fogyatékosságokért. Ha például valamilyen üzemben születik egy találmány, más újságok megírják, mi a lényege, mit nyerhet általa a népgazdaság. Mi viszont azt vizsgáljuk meg, mi akadályozza, hogy egy jó, a népgazdaság számára szüksé­ges találmány miért fekszik hónapokig, egy évig, esetleg kettőig az asztalfiókban, vagyis szociálpszichológiai vizsgála­tot folytatunk az ügyben és az eredményt megírjuk lapunkban. © És hány munkatársa van a lapnak? — Tizenöt tagú szerkesztőbi­zottság irányítja a munkát. A szerkesztőségi törzsgárda, nem számítva az ország különböző pontjain dolgozó különtudósító- kat kb. 175—178 emberből áll. ® És a lap példányszáma? — Kétmillió hatszázezer. © Sok szó esik manapság az irodalom és a film, a film és a tévé, a tévé és az irodalom kölcsönhatásáról. Sokan féltik az irodalmat a televíziótól. Vé­leménye szerint veszélyezteti-e a tévé az irodalom létét? — Érdekes kérdés, Legelő­ször is üssük fel a filmtörténe­tet. Amikor megjelent a néma­film, nemsokára felvetődött a kérdés: „Vajon megsemmisiii-e a film a színházat?“ Amikor megszületett a hangosfilm, a kérdés újra felmerült, csak kis­sé m«is formában: „Vajon nem öli-e meg a hangosfilm a szín­művészt?“ Mert ugye a hang, a beszéd megjelenése újabb for­radalomnak számított és sokan „veszedelmes fegyvernek“ vél­ték a színészre nézve. Ma már látjuk, hogy sem a színészt, sem a színházat nem ölte meg a mozi. Mert virágzik. Sőt igazi reneszánszát éli a színház, leg­alábbis nálunk. És a film is él. Majd megjelent és elterjedt a televízió. Es szépen megvannak egymás mellett. Persze hatnak egymásra. De mind éli a ma­ga saját életét, mert mindhá­rom önálló művészeti ág, mind­nek megvan a maga önrendel­kezési joga“, és a sajátos kife­jezőeszközei. Az irodalom is békében él tovább mellettük de velük együtt is. Úgy gondo­lom, a tévé részéről nem fenye­geti az írót semmi veszély, amíg persze jó kezekben van. A nyugati ún. popkultúra a pél­da rá, hogy a tévé azonban ma­nipulálható is. S ha így nézzük a dolgot, Nyugaton a televízió hozhat veszélyt nr szc^r?. KÜVJ&Dl JÁNOS A MŰVÉSZETEK EGYÜTTÉLÉSE BESZÉLGETÉS ALEKSZANDR CSAKOVSZKIJ JAL December végén az SZSZK Kulturális Minisztériuma és a Szlovák Irodalmi Alap vendégeként Csehszlovákiában tartóz­kodott A. CSAKOVSZKIJ ismert szovjet író és publicista, az SZKP KB póttagja, a Lityeraturnaja Gazeta főszerkesztője. A szlovák írók budmericei alkotóházában felkereste őt munka­társunk és interjút kért tőle.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents