Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-11 / 9. szám, csütörtök

TehéránJ j&üél (2.) Széljárások, változások Iránban Aki csak belülről nézi az ese­ményeket, úgy érzi, ami Irán­ban történt és történik, az leg alább kilencven százalékig belső mozgások következmé­nye. A fennmaradó tíz száza lék pedig elhanyagolható. Ma­ga a kormányzat is ezt a lát­szatot igyekezett erősíteni. A külügyminisztérium politikai főosztályának vezetője, amikor arról kérdeztem: mi az oka a mind általánosabbá váló Ame- rika-ellenességnelc, tömör hatá­rozottsággal zárta ki azt a fel­tevést, hogy Iránban Amerika* ellenség lenne. A külvilág beavatkozása A külvilág beavatkozása, bár öttételesen, azon a nemzetközi sajtóértekezleten is szólja ke­rült, amelyet teheráni tartóz­kodásom utolsó napján a pol­gári kormány tájékoztatási mi­nisztere adott. Reza Ameli óva­tosan fogalmazott Owen brit külügyminiszter nyilatkozata ról. Azt mondta: sokan inter­venciónak tekintik ezt. Arra azonban nem volt hajlandó ki­térni, hogy ki tekinti brit be­avatkozásnak a Foreign Office vezetőjének kijelentését. Egy másik kérdésre válaszolva pe­dig azt mondta, hogy Iránnak változatlanul normális a kap­csolata szomszédaival. Ehhez nincs is mit hozzátenni, hang­súlyozta. A helyzet természetesen nem ennyire egyszerű. Elképzelhe­tetlen, hogy Iránban minden a belpolitika laboratóriumi kö­rülményei közt zajlott s főként indult. Nos, már maga az a tény, hogy a sahellenes mozga­lom erősen vallásos színezetet öltött, sok megfigyelőben azt az érzést ébresztette: a háttér­ből kezdetben Szaud-Arábia is befolyásolta az eseményeket. A sah programja a nagy civili­záció megteremtésére szöges ellentétben állt ugyanis Szaúd- Arábia törekvésével az iszlám reneszánszára. A vallási ellenzék iráni veze­tőjével, Sariat Madari aytollá- val beszélgetve azt a kérdést feszegettük, miért nem akadá­lyozza meg a siita egyház a vé­res incidenseket. Miközben kint az utcán — e szavak félreért- hetetetlen illusztrációjaként — vadul ropogtak a fegyverek, a nyolcvankét esztendős főpap a következőket mondotta: — Természetesen, mi azt ta­nácsoljuk a népnek, hogy ha lüntetni akarnak, ám tegyék. De kerüljék az összetűzéseket. A nép sok vonatkozásban elfo­gadja irányításunkat, de ezen a téren nem. Ügy elszabadultak a szenvedélyek, hogy már ma­gukat sem tudják ellenőrizni. Végül is mit szeretnék mindezzel mondani? Szaúd- Arábiának biztosan nincs ré­sze a legutóbbi fejlemények­ben. Viszont minden bizonnyal érdeke volt lassítani és gátol­ni a sah úgynevezett liberali­zálási politikáját, ahogy ezt Kuvaitban, Bahreinben, Egyip­tomban is tette. És ezzel tulajdonképpen az események gyújtópontjához ju­tottunk, Világszerte általános figyelmet keltett az, hogy a sah még 1963-ban meghirdette a fe­hér forradalmat, vagyis a bé­kés áttérést a feudalizmusból a kapitalizmusba, s ezt a progra­mot keményen és következete­sen, a hagyományos uralkodó­osztályok akarata ellenére is elindította. Több szó esett az épülő acélművekről, mint a fal­vak elmaradottságáról. A világ­sajtó az épülő gátakról beszélt, és észre sem vette, hogy a nép ezt a programot parancsszóra, ellenvéleményt nem tűrő vi- gyázállásban kénytelen végre­hajtani. A számok mágiája A számok mágiája azt is elta­karta, hogy a látványos építke­zésekkel egyidejűleg elhara­pódzott a korrupció, a gazdagok még gazdagabbak, a szegények meg szegényebbek lettek s ab­ból az óriási harácsolásból, amelyet a konjunktúra tett le­hetővé, az uralkodócsalád sem maradt ki. Hogy valami nincs rendjén ebben a japán tempó­val fejlődő országban, vagyis, hogy ez a fejlődés nem áll összhangban a társadalom igé­nyeivel és érdekeivel, arra el­sőként az hívta fel a figyelmet, hogy mind rendszeresebbé vált a külföldön tanuló iráni diákok sahellenes mozgalma, jelsza­vaik demokráciát, a politikai pártok szabad tevékenységét és a sok ezer politikai fogoly szabadon bocsátását követel­ték. Ez a csak külföldön tevé­kenykedő, de mind erőteljesebb diákmozgalom ütött rést a re­zsim mesteri ügyességgel szőtt propagandafüggönyén. Persze, ha semmi sem válto­zik s egyáltalán, semmiféle fej­lődés sincs, a robbanás előbb bekövetkezik. Itt azonban in­kább arról volt szó, hogy a tö­megek igényei és reményei nem találkoztak az egyszemé­lyi vezetés nagyratörő elkép­zeléseivel; másrészt a döntések nem a társadalom fejlettségé­nek valós helyzetéből indultak ki. Ilyen körülmények közt tör­vényszerűen lohadt a néptöme- gek kezdeti lelkesedése, ami a fehér forradalom meghirdetését követte és fokozatosan nőtt a feszültség a palota és a kapun kívül levők közt. A hatalom két lehetőség közt választhatott: vagy figyelembe ves^i a jogos kívánságokat, vagy elfojtja ezeket. Nos, a Savak, az iráni titkosrendőrség közreműködé­sével a legbrutálisabban fojtot­tak el minden ellenvéleményt. Ha politikai okok miatt ezré­vel börtönzik be az embereket Iránban, azt az Egyesült Álla­mok nem kifogásolná, mint annyi más szövetséges diktatú­ra esetében sem nehezményez­te. Még Carter is elfogadná, ha egyebekben teljes lenne az összhang a két ország közt. A Fehér Ház valószínűleg nem is azért orrolt meg az iráni ural­kodóra, mert a sah Carter ve- télytársának választási kampá­nyát finanszírozta. Még csak azért sem neheztelt Carter, mert fenntartásai voltak az uralkodó nagyhatalmi ábránd­jait illetően. Irán — emlékez­hetünk rá — az OPEC azon tagállamai közé tartozott, ame­lyek megtervezték és keresz­tül vitték az olaj árának újabb és újabb emelését. Ez pedig, egy idő után, keresztezte Wa­shington érdekeit. Irán talán ezért is került fel az emberi jo­gok nevében vívott carteri kampány listájára. Késön érkezett engedmény Sok teheráni megfigyelő a washingtoni bírálatokkal hozza összefüggésbe a már említett li­beralizálási politika meghirde­tését. Ebben a belső enyhülési tervben a többi közt a szabad választások kiírása és a betil­tott polgári pártok engedélye­zése is szerepelt. Nos, ha az el­múlt években nem gyűlt volna fel oly sok politikai elégedet­lenség a társadalom különböző rétegeiben, a trón új politikai programja talán nem kelt na­gyobb hullámokat. De mivel az engedmény későn érkezett, nem is tudta lecsillapítani azt az elégedetlenséget, amely a társadalom különböző csoport­jaiban halmozódott fel a hata­lommal szemben. ÖNODY GYÖRGY ( Folytatjuk) Lokálpatrióták Kis község — nagy eredményei Kecsőt (Kecovo), az egykori zsellér települést, a részesaratók és favágók otthonát lakosai vi­dámságáért, nótás kedvéért a környéken „énekgyárnak“ hív­ták. Volt még egy másik köz­ismert tulajdonságuk is: az ösz- szetartás. a szülőfalujukhoz va­ló ragaszkodás. Pedig ugyan­csak mostoha 'körülmények kö­zött éltek. Házaik a hegyoldal­ban húzódtak meg, köröskörül erdő és sziklák. Alig akadt szántóföld. ■Se* .„..„.„.Vf" IGÉNYEK ÉS LEHETŐSÉGEK MÉRLEGEN A VÁLASZTÁSI PROGRAM TELJESÍTÉSE A településeivel együtt 3600 Jelke t számláló, dinamikusan fejlődő Nagy magyaron (Zlaté Klasy), a közelmúltban megtar­tott nyilvános gyűlésen a he­lyi nemzeti bizottság képviselői számot adtak a Nemzeti Front választási programjának teljesí­téséről. Egyúttal elemezték a hnb szerveinek tevékenységét és a képviselők együttműködé­sét a község lakosaival. A Nemzeti Front választási programjának kidolgozásakor figyelembe vették Nagymagyar központi fekvését, s ezért ide összpontosították a közművesí­tés! és járulékos beruházások nagy részét. Erről beszélt a gyűlésen Nagy Péter, a hnb el­nöke is, aki részletesen elemez­te a tervek megvalósítását. Megtudtuk, hogy a Z-akció be- ruházásos részében a csenkei településen az efsz segítségé­vel felépült egy minden igényt kielégítő öltöző a sportpálya mellett. Nagymagyaron pedig a szlovák tanítási nyelvű alapis­kola új tornatermet kapott. Áp­rilisban kétmillió korona beru­házással megkezdték a cigány lakosság számára egy politikai nevelőközpont építését. Az év végéig 350 000 korona értékű munkát végeztek el. A Z-akció beruházást nem igénylő részében a község szé­pítését és az életkörnyezet ja­vítását szolgáló munkákra he­lyezték a hangsúlyt. Az újvásá­ri (Nový Trh) településen pél­dául a gombai (hubicei) Álla­mi Gazdaság jelentős anyagi tá­mogatásával az egyik irodahe­lyiséget 20 személyes óvodá­vá alakították át. A községben díszbokrokat, fákat ültetnek ki, jó néhány négyzetméterrel gya­rapodott a zöldövezet, illetve a parkok területe, felújították a sporttelep gyepszőnyegét, portalanították a piacteret és további gyalogjárókat építettek. Javult a szó Igái tató sok szín­vonala, amelyeket a Jednota fo­gyasztási szövetkezet, a duna- szerdahelyi (Dunajská Streda) Ister, a somorjai (Samorín) Szolgáltató Üzem, valamint a helyi gazdálkodási üzem közö­sen nyújt a lakosságnak. 32 új szövetkezeti lakás is épült. Szólnunk kell a terven felül felépített létesítményekről is. Elsősorban a szlovák tanítási nyelvű alapiskola mellé felépí­tett épületet, a közvilágítás bő­vítését, a szövetkezeti lakóte­lepet említhetjük. Mindez a la* kosság összefogásával, a válasz, tók és a képviselők, valamint a tömegszervezetek alkotó kez­deményezésével jött létre. Nem okoz problémát a társadalmi munka szervezése, talán ennek köszönhető, hogy a község gyorsabb ütemben fejlődik. Az értékelésből megtudtuk, hogy a hnb hat szakbizottsá­ga kezdeményező munkát fejt ki, ugyancsak jól dolgozik a polgári ügyek testülete. Pozití­van értékelhető a tömegszer­vezetek munkája is. A hnb elnöke kiemelte, hogy a községfejlesztési feladatok megvalósításában nagy segítsé­get nyújtanak a helyi üzemek, valamint a lakosság és a tö­megszervezetek szocialista kö­telezettségvállalása. Tavaly pél­dául a lakosság a szocialista felajánlásban vállalt 2 millió korona értékű társadalmi mun­ka helyett 4,2 millió korona ér­tékű munkát végzett. A jövő­ben is szükség van a segítő ke­zekre, hiszen további fontos feladatok várnak megvalósítás­ra. Többek között bővítik a szolgáltató házat, új üzlethelyi­ségeket, új iskolai étkezdét, öt tantermes iskolát, két óvodát és egy 32 lakásos szövetkezeti lakóházat építenek. További nagy beruházás a községi víz­vezetékhálózat kiépítése. Ezen­kívül a távlati tervekben sze­repel az egészségügyi központ, a közvilágítás és a közutak korszerűsítése, valamint egy bölcsőde felépítése is. Befejezésül megállapíthatjuk, hogy Nagymagyaron a he­lyi nemzeti bizottság, a képvi­selők, a tőmegszervezetek és a lakosság közösen a község fejlesztésén és szépítésén mun­kálkodik. MÉRI ISTVÄN Ambrus István Több mint két évtized után látogattam el újból a faluba. Ambrus Istvánt, a hnb elnökét nem találtam az irodában. A járási székhelyre ment. Egy rö­vid félóra alatt azonban elő­került Lőrinc László, a hnb tit­kára, a szövetkezet személyzeti és káderosztályának vezetője. — Mit szól a művelődési házunkhoz — kezdi el a beszél­getést. — Építését több mint tíz évig szorgalmaztuk. A mun­kálatokat 1975-ben kezdtük el és nem egészen három év alatt befejeztük. Építésénél a község lakosai több mint 23 000 órát dolgoztak társadalmi munká­ban. Körüljárom az épületet. A földszinten korszerű üzlet és v e ndég 1 ő ra k tá r he 1 y iségek. ke 1. Az emeleten 200 férőhelyes színházterem, amelyet úgy épí­tettek meg, hogy film vetítésé­re is alkalmas legyen. Mellette öltöző és klubhelyiség — eb­ben átmenetileg a hnb irodája is helyet kapott. A kicsiny 520 lakosú község lakosai igazán kitettek magukért. — Hogyan szervezték meg a társadalmi munkál? A titkár rosszallóan emeli rám tekintetét. Nem tudhatja, hogy azért érdeklődöm, mert más községekben hasonló épít­kezés még egyszer annyi ideig is eltart. — A társadalmi munka előtt mindig megvitattuk, hány szak­emberre és segédmunkásra lesz szükség. A részvételt a képvi­selők személyesen beszélték meg. Egy-egy család többszáz órát dolgozott. A 72 éves Ru- szó József, a község egyetlen cigány lakosa, mindig kész volt a segítségre. A szövetkezet is kivette részét a munkálatokból, főleg az alapozásnál, a falazás­nál, és egyéb szakmunkáknál. — Ki tudják-e használni a művelődési házat? — Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy igen. A fia­talok összejöveteleket, táncmu­latságokat rendeznek. Fellépett már a mi színjátszó csoportunk, de a szomszédos ardói csoport is. Járt már itt a Szőttes, a Ma­tesz, és nálunk rendezték meg A tavaszi szél vizet árászt ve­télkedő járási elődöndőjét is. Azt hiszem, az elmúlt egy év alatt kellően kihasználtuk a színpadot és örvendetes, hogy mindig telt ház volt. A hnb régi épületét iskolai tanteremmé alakították át. Er­re azért volt szükség, mert a magyar tanítási nyelvű iskolá­ba idejárnak a hosszúszói (Dlhá Ves) gyerekek is. A volt üzlet és kocsma épületében egy helyiséget már rendbe tet­tek, és ott kapott helyet a fa­lusi könyvtár. Egy másik épü­letet a fiatalok alakítanak át ifjúsági klubbá. Az ablakokat már kicserélték, az ajtót is si­került beszerezniük, hozzáfog­hatnak a padlózat betonozásá­hoz. Bár a település kicsi, leg­alább 50 fiatal jár majd a klub­ba szórakozni. Ugyanis a kör­nyező falvaktól eltérően az it­teni fiatalok nem mennek ide­genbe lakni, így a faiu lakosai­nak szama nem csökken. A nemzeti bizottság a polgá­rok egyetértésével és hathatós segítségével arra törekszik, hogy a választási programot ne csak teljesítsük, hanem az adott lehetőségeket kihasznál­va túl is szárnyaljuk. A leg­utóbbi választások óta az emlí­tett k m kívül portalanítoi’uík az utakat, körülkerítettük a te­metőt. auióbuszvárótermst épí­tenünk. Bár a hatvanas évek yétői vezetékes ivóvizünk va i, két régi kutat rendbe tet­tünk, hogy áramkiesés, vagy géphiba esetén ne lépvén prob­léma az ívóvíz. Megkezdtük egy mini-sporttelep építését is. Főleg a mintegy 40 iskolásgyer­meknek akarjuk ott megtör, in­teni a sportolás lehetőségét, de számítunk röplabdapálya létre­hozásával is— tájékoztat a tit­kár. Közben észre sem vettük, hogy késő estére jár az idő. Beszélgetésünket teherautó ér­kezése zavarja meg. Megérke­zett az elnök, és ve'e együtt Gsrai Gyula, a CSEMADOK he­lyi szervezetének az elnöke, valamint Tóth Miklós, a Folklór együttes vezetője. — Az egyiik legnagyobb prob­lémánk, hogy a mai napig nincs óvodánk — szögezi le Ambrus István, a hnb elnöke. — De ősszel már megnyitjuk — vág szavába a titkár. — Eredetileg a múlt ősszel akartuk megnyitni, de egy er­re a célra megvásárolt csalá­di ház vagyonjogi rendezése egy évig elhúzódott, — mondja búcsúzás előtt az elnök. — Most már minden rendben van, és ha az időjárás engedi, el* kezdjük az átépítést. A nemzet­Lőrinc László közi gyermekévet a minisport­pálya és az óvoda átadásával szeretnénk köszönteni. Ez a Domica melletti, a cseh­szlovák—magyar államhatár szomszédságában meghúzódó kis település évről évre szépül, gyarapodik. Két évtized múltán alig lehet ráismerni, a családi házak 60 százaléka ezalatt az idő alatt épült. Mint a szemük fényét őrzik mindazt a hagyo­mányt, ami miatt egykor „ének­gyárnak“ nevezték őket. Folk­lór együttesük részt vett a Ta­vaszi szél vizet áraszt vetél­kedő elődöntőjében és az or­szágos fordulón Lőrincz József- né népdalénekes az Új Szó dí­ját nyerte el. A kecsői embe­rek a szó jó értelmében lokál- patrióták, szeretik szülőföldjü­ket és nem sajnálják fejleszté­séért szabad idejüket sem fel­áldozni. Ezt bizonyítja az is, hogy a fabruári események 30. évfordulója tiszteletére vállalt 8900 óra helyett 13 000-rét dol­goztak le társadalmi munká­ban. NÉMETH JÄNOS Igényes feladatok Igényes feladatok végzésével kezdték meg a Slavošovcei Pa­pírgyár dolgozói a 6. ötéves tervidőszak 4. évi feladatainak teljesítését. Az idén 333 millió korona értékben kell árut ter­melniük. ami az elmúlt évihez viszonyítva 6 millió koronával több. Két papírgyártó gépen csak­nem 39 000 tonna papírt, ebből 27 000 tonna nyomdaipari papírt fognak gyártani. Ezenkívül 4000 tonnányi iskolai füzetet, váz­latfüzetet, 3900 tonna papírszal­vétát és 2000 tonna jegyzetfü­zetet gyártanak. Exportfelada­taikat is növelik. (ČSTK) rj 1979. 1. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents