Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-30 / 25. szám, kedd

Igaz és művészi képet A CSEHSZLOVÁK TELEVÍZIÓ IDEI TERVEIRŐL A CSKP XV. kongresszusának és a CSKP KB 11. plénumának szellemében állította össze 1979 es műsortervét a Csehszlovák Televízió, hogy a maga módján minél jobban segítse elő ebben az esztendőben is a párthatáro­zatokban megjelölt politikai, gazdasági, ideológiai, tudomá­nyos-műszaki és kulturális fel­adatok teljesítését. E célt kí­vánják szolgálni a kulturális és művészeti jellegű műsorok, amelyekben pártunk művelő déspolitikája konkretizálódik. A Csehszlovák Televízió hatéko­nyan akar hozzájárulni a dol­gozó tömegek kulturális fel­emelkedéséhez, ezért is törek­szik arra, hogy az eredeti tele­víziós alkotások igényes, ma­gas eszmei-művészi mércék sze­rint készüljenek, érvényesítvén egyúttal a marxi—lenini eszté­tika, a kommunista pártosság és a szocialista realizmus alap­elveit. A drámai műfajokban igaz és meggyőző művészi ké­pet kíván kialakítani a ma em­beréről, a szocialista társada­lom építőjéről, arról, hogy a társadalomban végbemenő vál tozások hogyan tükröződnek életében. Ebben az évben 72 cseh és 70 szlovák tévéjáték nak, illetve sorozatnak lesz a bemutatója. A szórakoztató mű­sorokkal kapcsolatban fogal­mazódott meg, hogy azok erő­sítsék az emberek pozitív és op­timista életszemléletét, harcol­janak a kispolgári gondolkodás és erkölcs negatív megnyilvá­nulásai ellen. A zenei szerkesz­tőségek feladata a hazai és a külföldi zenei élet megismerte tése, valamint a nézők művelt­ségének a fejlesztése. A bemu­tatásra kerülő külföldi műso­rok 30 százalékát szovjet, újabb 30 százalékát a többi szocialis­ta országban készült műsorok alkotják a fennmaradó negy­ven százalék a kapitalista és a fejlődő országokban készült, és elsősorban társadalombíráló műsorok, vígjátékok, szórakoz­tató jellegű, könnyű és komoly zenei összeállítások. Az idén 6450 órát fog köz­vetíteni a Csehszlovák Televí­zió, ebből 200 órát tartalékol­nak az előre nem tervezhető eseményekre. Bővítik a déle­lőtti közvetítések idejét, hogy a műszakban dolgozók számára minél több esti műsort ismétel­hessenek meg. Egyébként a megismételt műsorok az egesz évi közvetítési idő 30 százalé­kát kötik le; a műsorok 60 szá­zalékát pedig — a két csator­nán —- színesben láthatja a kö­zönség. A tematikai csoportok, illetve az egyes műfajok meg­oszlási aránya a megszabott közvetítési időben: hírek, pub­licisztikai, közművelődési és do­kumentum-műsorok, valamint sportközvetítések — 48 száza­lék (ebből 12 a sport)- művé­szeti és szórakoztató műsorok — 46 százalék; reklám- és ösz­szekötő műsorok — 6 száza­lék. És «nost nézzük, mit látha­tunk a Csehszlovák Televízió képernyőjén 1979-ben. Termé­szetesen, csak ízelítőt adha­tunk, t^t is csak három-négy területről ezúttal. Először azok­ból a műsorokból válogatunk, amelyekkel a jelesebb évfordu­lókat, államünnepeket tervezi méltóképpen megünnepelni a te­levízió. A Szlovák Nemzeti Fel­kelés 35. évfordulójára készül I. Bukovčan Hó a fenyő alatt című játéka és V. Mináč —- f. Bob Halál jár a hegyekben cí­mű regényfeldolgozása. Orosz rulett a címe V. Milota történe­tének, amelyet a Szlovák Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 60, évfordulója alkalmából mu­tatnak be. Az idén lesz har­mincéves a Német Demokrati­kus Köztársaság — ennek az évfordulónak a tiszteletére tű­zik műsorra I. Gariš Villany- erőmű című játékát, amely az NDK és a CSSZSZK együttmű­ködésének internacionalista jel­legét hangsúlyozza. V. Braun Tinka című történetének hős­nője egy nagy jelentőségű lé­tesítmény fölépítéséért harcol. Húsz évvel ezelőtt győzött Ku­bában a forradalom. Erre em- lekezik J. Henke Hir egy új or­szág fölfedezéséről című — té­nyekből, dokumentumfelvéte- lekből, versekből és dalokból összeállított — műsora. A Ba- tista-rezsim korszakában ját­szódik, és a szegények öntu­datra ébredéséről szól H. Quin- téro Pusztító győzelem „ című színdarabjának televíziós váltó zata. Képernyőre kerül A. C. Peréz A rubin nyakék című da­rabja, amelynek a középpontjá­ban a társadalom és a törvény védelme áll a forradalom utáni Kubában. A chilei események­re M. Hladký — Z. Dufek Fél­millió Alvaráért című játéka emlékezik. Marta Ugariénak, a Chilei Kommunista Párt köz­ponti bizottsága tagjának meg gyilkolásáról szól D. Široký Halott a La Ballen partján cí­mű dokumentumjátéka. Műso­rok készülnek abból az alka­lomból is, hogy Bulgáriában hatvan évvel ezelőtt alakult meg a kommunista párt- és egy szomorú évforduló alkalmából: az idén lesz negyven éve, hogy kitört a második világháború. És ha az évfordulóknál tar­tunk, említsük meg, hogy a te­levízióban már most gondol­nak Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 60. és hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára. Tévéjátékot ké­szítenek Bohumír Šmeral, josef Hýbeš, S. K. Neumann, Peter Jilemnický, Laco Novomeský életéről, a cseh szociáldemok­rata párt első kongresszusát megelőző eseményekről, V. Nezval A béke dala című poé- májából, 1. Olbracht Anna, a proletárlány című regényéből, V. Bikov A harmadik rakéta cí­mű háborús történetéből; egy- partizán a főhőse B. Chňoupek Kel) fel és járj című alkotásá­nak.' A tanítók napja alkalmá­ból közvetítik majd J. Hubač Tengerentúli fölfedezések tér­képe, J. Svoboda — L. Ráža az első padban lehet a legjobban másolni és K. Kožuchová — V. Kotmel A IV. A esete című já­tékot. Megemlékeznek továbbá a vasutasok és a bányászok napjáról, természetesen tévé­feldolgozásokkal is. A nemzet­közi gyermekév alkalmából számos műsor kerül képernyő­re; karácsony és szilveszter tá­jékán többek között J. Kostr- hun, L. Langpaul, Corneille, Goldoni, Solovič, Tajovský egy- egy művét sugározzák. A tévéfilm-sorozatok közül említsük meg I, Gariš A Mer­kúr jegyében című munkáját, amelyet már sugároz a tévé; L. Dvoŕák — M. Smetana A moz­gás törvényei, P. Kováčik Osz­tálytársak című munkáját, va­lamint egy gazdag aranyásóról szóló J. London-történet földol­gozását. Dokumentumműsoro­kat, életrajzi jellegű összeál­lításokat láthatunk majd töb­bek között Oskar Nedbalról, aki a burzsoá köztársaságban a Szlovák Nemzeti Színház meg­mentéséért küzdött; Mozart prá­gai tartózkodásáról; Oppenhei- merről, az atomtudósról; Sla- víkról, a híres cseh hegedűmű­vészről; Komenskýrôl; Emil Špaldoň akadémikusról; fanko Králról és Ján Rotaridesről, akik 1848-ban lázadást szervez­tek a parasztok körében; Mar­tin Benkáról, a modern szlo­vák képzőművészet megalapító­járól; Anna Petrovičováról, a Szocialista Munka Hőséről; Za­mora mérnöknek, a vasérc- és magnezitbányák vezérigazgató­jának életéről. Szombat estéken ismét talál­kozunk azokkal a szórakoztató jellegű esztrád- és revűműso- rokkal, amelyeket szívesen fo­gadtak a nézők az utóbbi években. Jirí Korn, Karéi Gott és más neves énekesek, együt­tesek az idén is föl-föltűnnek a képernyőn, négyszer látjuk majd az NDK-ból importált és nagyon népszerű Ein Késsél Buntes című műsort. Több ze­nei ünnepségről lesz közvetí­tés, bemutatnak számos operát, musicalt, operettet. Végezetül még annyit, hogy a Csehszlovák Televízió vala­mennyi művészeti szerkesztő­sége több műsoridőt szentel a népünnepélyeknek, népművé­szeti seregszemléknek, felvéte­leket készít amatőr színházi előadásokról, amatőr művészeti együttesekről. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a televízió még közelebb akar jutni a dolgozó emberhez, illetve közeibe akar­ja hozni a kulturális életben is aktívan tevékenykedő, tartalma- ■san élő embert. (br) ÚJ FILMEK KIVÁLÓ HOLTTESTEK (olasz) Nem kevés csodálkozni való elemmel szolgál ez az olasz film. Nem is annyira társada­lomkritikai szemlélete miatt, amely Francesco Rosi politikai elkötelezettségével magyaráz­ható, mint inkább párját ritkító aktuálpolitikai szerepvállalásá­val. Jellegzetes politikai krimi a Kiváló holttestek; betekintést enged a kulisszák mögé s lehe­tővé teszi, hogy megismerjük az olasz politikai rendszer me­chanizmusát. S mindez a bűn­ügyi nyomozás izgalmaival pá­egy múzeumban, mindkettőjü­ket halálos lövés éri. E nyilvánvalóan politikai me­rénylet ellen hatamas baloldali tüntetés robban ki. A kormány kivezényli a katonaságot. A rendőrség fejének most már nyilatkoznia kell. De mit mond­jon? Azt, hogy az ő tisztjét és a kommunista párt titkárát egy­azon szervedet gyikolta meg? És miért? Könnyű lenne ebből arra következtetni, hogy maga a rendőrség vezetője is cinkosa egy államellenes szervezkedés­Lino Vemura {jobbra) az olasz film főszerepében rosul, a krimi legkifinomultabb eszközeinek felhasználásával. Kiváló holttestek — jelzi a film címe. s csakugyan: a titok­zatos bűnös vagy bűnszövetke­zet az olasz igazságügy előke­lő személyiségeit öli meg sor­ra, magas rangú ügyészek, bí­rák rogynak össze holtan az orvlövésektől. A rendőrtiszt, akit az ügy felderítésével bíz­nak meg, ártatlanul elítéltek bosszújára gyanakszik és talál is egy utólag felmentett em­bert, akinek perében mindegyik bírónak, ügyésznek szerepe volt. Csakhogy tisztáznia már nem volt módja az előzménye­ket, a körülményeket, a patikus oly hamar eltűnt a színről ... De hát akkor kik állnak a gyilkosságok mögött? A nyo­mozótiszt, akárcsak a néző, mindinkább politikai indítékok­ra kénytelen gondolni. Vélet­len-e, hogy a fennálló rend ma­gas rangú őreit vette célba a titokzatos bűnös? A rendőrtiszt előtt egyre világosabb: a gyil­kosságok egy magas körök ál­tal támogatott jobboldali puccs előkészítésével függnek össze. De ki fogja támogatni a rednőr- felügyelőt ennek leleplezésé­ben, ha saját fölöttesei is gya­núsan viselkednek? Egyetlen lehetősége marad: ha politikai ügyről van szó, szövetkeznie kell a kommunista párttal. Kap­csolatot teremt a párt helybeli titkárával; s amikor konspira- tív találkozót beszélnek meg Az elmúlt esztendő utolsó hó­napjaiban jelent meg az 1979-es Madách Naptár, s így elegendő időnk jutott arra, hogy gondo­san elolvassuk, véleményt al­kossunk e népszerű kiadvány tartalmáról. Ezt annál is in­kább fontosnak érezzük, mert hazai magyar tömegtájékoztatá­si eszközeink — néhány való­ban ritkaságszámba menő kivé­teltől eltekintve — mintha év­ről évre megfeledkeznének a Madách Naptár értékeléséről. Nyilvánvalóan nem lehet túl­becsülni ennek a publikációnak jelentőségét, szerepét, hiszen ez végül mégis csupán naptár. Ám lebecsülni sem szabad, ugyanis az információs részen kívül sok olvasmányos részt ta­lálhatunk benne. S ami szintén nem lényegtelen: a kiadvány negyvenezres példányszámban jelent meg, vagyis a kiadó pub­likációi közül a legtöbben ta­lán éppen ezt lapozzák, olvas­sák. Ilyen szempontból különö­sen fontos, hogy a Madách Nap­tár az információs részen kívül mennyiben és miben járul hoz­zá a több tízezres olvasótábor szocialista tudatának formálá­sához, műveléséhez és szórako­zásához. Az idei kiadványban is érez­zük a szerkesztőknek azt a tö­Közelebb a mához Jegyzetek az idei Madách Naptárról rekvését, hogy rólunk és ne­künk, a mi és a mai életünkről íródjék a naptár. Ugyanakkor kitekintést is nyújtson, elsősor­ban a szlovák és a cseh, vala­mint a szovjet és más testvéri nép életéről, kultúrájáról, azo­nos céljainkat, közös tenniva­lóinkat hangsúlyozandó. Ügy érezzük, hogy ez a cél legin­kább az irodalmi részben való­sult meg, ahol legjobb hazai magyar íróink alkotásain kívül a szlovák, a cseh és a szovjet irodalom mai fő vonulatait hí­ven tükröző írások jelentek meg Ivan Habajtói, Pavél Fran- couztól és Vaszilij Suksintól. Sajnos, a Napjaink című ro­vat már elmaradt a várakozás­tól, mert címe ellenére kevésbé tükrözi napjainkat, életünket. Ebben a rovatban megemlékező írásokat olvashatunk a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársa­ságról, a Szlovák Nemzeti Fel­kelés, valamint a csehszlovák államszövetség évfordulójáról és egyéb jelentős kulturális ju­bileumokról. A szerkesztők meg­feledkeztek viszont több neve­zetes eseményről: például a szövetkezetesítés 30. évforduló­járól. Egyetlen sort sem talá­lunk a kollektivizáció kezdetei­ről, sok-sok ismert és névtelen kommunista s más dolgozó munkájáról. Miként arról sem, hogy három évtized múltán mi­lyen eredményeket értek el ezek a szövetkezetek, mondjuk Dél-Szlovákiában, ahol hazai magyarságunk zöme él és dol­gozik. Itt kell megemlítenünk a naptár másik fogyatékosságát is, ami nem vet jó fényt sem a szerkesztőkre, de végső soron publicisztikánkra sem. Hiányoz­nak ugyanis az eleven, mai tár­gyú riportok, portrék és egyéb írások, amelyek a mai ember társadalomépítő ., munkájának, egyéni boldogulásának, küzdel­mének ihletett krónikái. Ne;n javít a naptár színvonalán az sem, hogy több szerző több írás­sal szerepel. A többi rovat közül elsősor­ban a Beszélő mult című össze­állítás érdemel dicséretet, amelyben néprajzi vonatkozású érdekességekről, valamint hala­dó hagyományainkról olvasha­tunk több érdekes írást. Nyil­ván sokan olvassák el majd Földes József jogi tanácsait is az egyéni lakásépítésről. Több ötletet, s főleg aktuali­zálást vártunk a Gyermekvilág­tól, már csuk azért is, mert az idei esztendő nemzetközi gyer­mekév. Ez az összeállítás ke­vésnek, s meglehetősen ösztö­nösen összeválogatottnak tű­nik. Ismerem és részben értem is a szerkesztők összeállítással kapcsolatos gondjait, problé­máit. Ám még ezek sem szol­gálhatnak mentségül a fentebb említett hibákra. Nem lennénk tárgyilagosak, ha nem említe­nénk meg, hogy az idei naptár­ban is szinte valamennyi kor­osztály talál számára megfele- . lő, érdekes olvasmányt. Mégis úgy vélem, gondosabb szerve­zéssel és szerkesztéssel színvo­nalasabb, jobban a mához kötő­dő kiadványt adhattak volna az olvasó kezébe, amelyek még in­kább megfeleltek volna a fen­tebb említett céloknak. Okulás­ra, javításra van alkalom, mert nem egészen egy év múlva Is­mét nagyon sokan várják az 1980-as Madách Naptárt SZILVÄSSY JÖZSEF nek. A hivatalos magyarázat ezért hamisít: a rendőrtisztei marasztalja el, mint elmehábo- rodottat, aki mindenütt össze­esküvést szimatolt és üldözési mániájában lelőtte a kommunis­ta vezetőt, majd önmagát. És a kommunisták? Elfogadhatják e ezt a magyarázatot? A pontos igazságot nem tudják, nincs rá bizonyítékuk, bár az általuk is­mert körülmények a nyilatko­zat manipulációs szándékát egyértelművé teszik. Francesco Rosi filmjében nemcsak a maffiától a politi­káig jutott el, hanem a politi­kától a maffiáig is; hazájának politikai életében felfedezte a maffiamódszereket. Burjánzó ez a politikai maffia, fő érdeke a zűrzavar, mert a maga hatalmát éppen így erősítheti meg a leg­jobban. Ennek a maffiának esz­köze a terror, mindegy, ki kit gyilkol meg, mert az a fontos, hogy a bizonytalanság légköre uralkodjon az országban ... Ez az olasz politikai krimi már-már azt a benyomást kelti a nézőben, hogy nem forgató- könyv szerint készült, hanem híradó pereg előtte. Ez az élet­közelség elevenné, hihetővé te­szi a látottakat. S a hatást még csak növeli Lino Ventura, a töp­rengő, borúlátó nyomozó alakí­tója. JOHNNY WEST (nyugatnémet) A téli szemle filmjeinek ára­datában bizonyára sokak figyel­mét elkerüli Roald Koller alko­tása, a Johnny West. S érdem­telenül, mert a rendező debü- táns munkája figyelemre méltó mű. Nem törekszik ugyan ha- táskeltésre >?agy a néző meg- hökkentésére, hiteles története és társadalomrajza, természe­tessége azonban a jobb filmek közé sorolja. Johnny, az alkotás főszerep­lője népszerűségre vágyik: hí­res popzenész szeretne lenni. A társadalmi ranglétrán — kellő lehetőségek, anyagi támogatás hiányában — nyugaton azon­ban nem könnyű feljenb jutni. Johnny, a zenekar mindenese, kőrútjaik során nem a hírnév­vel ismerkedik meg, hanem egy lánnyal... Az alkotók a film­ben talán túl nagy teret hagy­tak a zenének, s a cselekmény fonala is elég vékonyka, ennek ellenére a mű üde életképekben sokat bemutat a fogyasztói tár­sadalom fiataljainak életéből, életérzéseiből. Két fiatalt tár elénk, akik a környezetükben csak hányódnak-vetődnek, s nem találnak kiutat a zsákutcá­ból. A film kendőzetlenül áb­rázolja a nyugati társadalom ellentmondásait s ez a nyíltan vállalt Őszintesége, könnyed­sége igen rokonszenvessé teszi a művet. — ym — 1979. I. 30.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents